Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

1971. Január 10. DUNANTÜL! NAPLÓ 7 Egy hónap a Távol-Keleten A Pécsi Balett Indiában Ami a Pécsi Balett legutóbbi tur­néját a korábbiaktól egyaránt megkülönböztette, az elsősorban az volt, hogy Indiában és Ceylonban egyaránt járatlan, azaz alig járt ösvényeket tapostak a magyar kul­túrának. Pontosabban szólva: Cey­lonban előttük még sosem járt ma­gyar művészegyüttes, Indiában pe­dig utoljára 1965-ben vendégszere­peit külföldjáró népi együttesünk, a Budapest Táncegyüttes. Közönség és taps Indiában tehát a két állam kö­zötti kulturális csereegyezmény ke­retében turnézott a Pécsi Balett. Mint az indiai kormány vendégeit, közvetlenül a művelődési minisz­térium fogadta az együttest a fő­városban, New Delhiben, később azonban mindenütt az államok he­lyi kormányai voltak a vendéglá­tók. A bemutatkozás természetesen New Delhiben történt, • minden koncertszámot (Bach: Francia suite, Bartók: Concerto III. tétel, Báb­táncoltató). Valamennyi városban sajtófogadással kezdődött a prog­ram, s megszámlálhatatlan riport, kommüniké, kritika, tájékoztató in­formáció jelent meg az együttes­ről. Már a fővárosba érkezés nap­ján félórás magyar zenei műsort sugárzott a rádió. A delhi repülő­térre megérkező csoportról az első felvételt magunk is láttuk a delhi Janpath Hotel társalgójának tele­víziós készülékén. A rádió interjút készített Eck Imrével és Handel Edittel, majd a lapok közöltek ri­portokat az együttes szólótáncosai­val, vezetőivel. Különleges élmény volt az indiai újságok hasábjain olvasni azt is, hogy Pécs Magyar- ország egyik jelentős városa, két­ezeréves kultúrával rendelkezik s a modem magyar balett kísérleti műhelye... Különleges élmény volt az is, hogy valamennyi előadás után rö­vid és baráti ünnepség színhelye Hand el Edit, Eck Imre és Bretus Mária ceyloni táncosok társaságában. tekintetben az ottani Bereplés je­lentette a súlypontot, többek kö­zött azért is, mert a nagy indiai lapok — az Indian Express, a Na­tional Herald, a Patriot, a Times of India, a Hindustan Time*, hogy csak néhányat említsünk: — Delhi­ben készülnek, s szavuk mérvadó országszerte. Így tehát érthető volt ax Izga­lom az első előadás, november 2& estéje előtt. A balett vezetői az út­ra „elhozott” tizenegy darab közül hármat választottak ki az indiai premierre: az Etűdök kékben-t, a Nyári estét és a Változatok egy találkozásra címűt Később kide­rült hogy a választás jó volt, s ki­sebb változtatásokkal ez a műsor szereptelt a további előadásokon is, A kísérők jóelőre jelezték a sok különös indiai szokás egyikét: azt ugyanis, hogy tapsot nem szabad várni, az indiai közönség alig tap­sol. A függöny leengedése után szokott ugyan tap» lenni, de ez semmiesetre sem fejezi ki a tetszés mértékét, nyíltszíni tapsra pedig egyáltalán nem szabad számítani. Más azonban, ha valamit elmon­danak, és más, ha a bőrén érzi az ember... Így aztán az első előadás hangulata mintha hidegnek tűnt volna. A hatalmas szabadtéri né­zőtérre — a helybeliek szerint mintegy 8 ezer ember fér be a Ra- bindra Rangshala színház magasan elnyúló padsoraiba — a kezdés után félórával még javában érkez­tek az emberek, sőt, a jövés-menés állandó velejárója volt az előadás­nak. Mindez olyan természetes In­diában, hogy később fel sem tűnt — az első estén azonban még új volt. Közvetlenül az előadás után a színház egyik emeleti helyiségé­ben sajtófogadás következett a New Delhiben szerkesztett lapok vezetői, munkatársai tettek fel kér­déseket részben a látottakkal, rész­ben az együttes eddigi történetével kapcsolatban. Másnap -reggel az­után minden kiderült a lapokból: kiderült, hogy a balett produkciója egyértelmű tetszést aratott. Érdeklődés és barátság Indiában a Pécsi Balett tehát ti­zenhárom előadást tartott. Négyet a fővárosban, hármat-hármat á kö­vetkező városokban: Hyderabad- ban. Bangalore-ban és Trivand- rumban. A már említett műsoron kívül bemutatták néhány alkalom­mal a Csárdajelenetet, azaz három lett • színpad: * kultúrál!* mi­niszterek, később * helyi államok főminiszterei és más vezetők lép­tek virágcsokrokkal s az Indiában hagyományos virágfüzérekkel * színpadra, és köszöntötték a tánco­sokat Ez az elmaradhatatlan, meg­ható szertartás legtöbb helyen az indiai himnusz hangjaival ért vé­get A táncosok helyet cserélnek tftunk második állomásán, Hy- derabadban az együttest kellemes meglepetés érte. Kiderült hogy a programunkban szerepel az ottani zenei és táncakadémia meglátoga­tása. Ezen az akadémián — mint Indiában mindenütt — a klasszi­kus indiai muzsikát és táncokat, táncdrámákat tanítják a tehetséges fiataloknak. Az egyszerű tanter­mek végigjárása után a vendéglá­tók egy előadóterembe invitálták a balettegyüttest s a tanárok műsort adtak klasszikus zeneszámokból, majd az iskola egyik tehetséges fiatal táncosnő-növendéke mutatta be az ugyancsak klasszikus Bhara- tanatyam táncot S ezt a nagyszerű ajándékot még ugyanabban a vá­rosban másik követte, Roda Mistry asszony — Andra Pradesh állam kulturális és idegenforgalmi mi­nisztere, egyike az együttes legszí­vesebb vendéglátóinak — a búcsú­fogadáson rendezett előadást a ma­gyar vendégek tiszteletére. Ban­galore-ban a Zenei és Táncdrámai Akadémia által adott fogadás után „cseréltek helyet” a táncosok, a műsorhoz ezúttal frissen nyomta­tott műsorfüzetet mellékeltek, amely feltüntette, hogy ezt a szín­házi estét a Balett Sopianae tiszte­letére adták az akadémia művé­szei. Trivandrumban ugyancsak rész tvettünk egy ilyen előadáson, s ezen kívül ellátogatott az együttes Kerala állam rádióstúdiójába és a tánc-akadémiára is. Mindez nem­csak szép gesztus volt a vendéglá­tók részéről, hanem az együttes számára hasznos és felejthetetlen „szakmai" élmény is. Legelsőként Ceylonban Ceylontól nagyjából ugyanért le­het elmondani, azzal a különbség­gel, hogy itt a magyar együttes vá­lóban ^úttörő” volt, szereplése ha­tárkő a két nép kulturális kapcso­lataiban. A colambo-i közönség „európaibb” fogadtatásban részesí­tette a Pécsi Balettet, annyiban, hogy a tapis itt már ugyanolyan funkciójú, mint nálunk. A három előadást valóságot tapsvihar kö­vette. Az ünneplés aztán ugyanúgy folytatódott a színpadra lép>6 cey­loni vezetők köszöntésével, mint Indiában. Nem olvastunk viszont a colom bői lapjakban kritikát — ami fogalmaink szerint valót — csak lelke* és jóhangulatú beszámoló­kat Mindazok, akik a ceyloni ven­déglátók részéről beszédet mond­tak, hangsúlyozták ennek a látoga­tásnak fontosságát és reményüket fejezték H hogy a Pécsi Balett fellépése megnyitja majd a ceyloni —magyar művészeti kapcsolatok sorát S amikor a ceyloni népi együttes színpompás műsorát a temperamentumos szingaléz tánco­kat * különös népi játékokat * virtuóz szingaléz dobosok ragyogó produkcióját láttuk, ml is arra gondoltunk, hogy van mit tanulni egymástót van mit megismerni egymás művészetéből Hallatna Erzsébet ÉVFORDULÓ MEDQYESSY Kilencven éve született modern szobrászatunk egyik legnagyobb mestere, Medgyessy Ferenc, Deb­recen szülötte volt, a patinás múl­tú cívisvárosé, amely legszebb munkáit őrzi. A Déri Múzeum lép­csőjét díszítik híres heverő férfi­éi asszonyszobrai, a művészet és a tudományok paraszti súlyú megsze­mélyesítői. Gyermekkori élményei határoz­ták meg a szépségeszményét. A Hortobágyról, és a Tisza tájáról hozta magával zömök arányú, mo- kány, szemükben, arccsontjaikban a kun ősök vonását őrző paraszt­férfiak, megtelthúsú, szerelemre termett asszonyaik képét, s ezt a kevés beszédű méltóságos tartású emberfajtát örökítette meg a mü­veiben. Eredeti művészete már életében is nagy hatást gyakorolt a kortár­sakra. Alkotásait múzeumok őrzik — Hódmezővásárhelyt, mely várost második hazájaként szerette, külön gyűjteményt állítottak össze a munkáiból — s számos szobra áll Budapesten és vidéki városaink közterein. A hajlott koráig fárad­hatatlanul munkálkodó nagy mes­ter életigenlő művészetének a ma­radandó emlékművei. Kisleány Vallomások Somogyról Szomszéd megyénkben érdekes kötet hagyta él a nyomdát nemré­gen, A címe: Vallomások Somogy­ról. Szerzői többségben a megyéből elszármazott neves emberek: ál­lamférfiak, írók. művészek, tudó­sok, közéleti személyiségek, kik So­mogy szülöttei vagy itt éltek, dol­goztak valaha, őket kérték fel a megye vezetői: írják meg vissza­emlékezéseiket erről az időszakrót SomogyróL így született meg ez a kötet, amelyben szemtanúk valla­nak a megye múltjárót jelenéről és jövőjéről; egyéni sorsukról, kör­nyező világuk változásairóL Hat­vanhárom ilyen egyéni, szubjektív hangú vallomásbői fűződik össze Somogy új kiadványa: hatvanhár- man emlékeznék benne életük egy darabkájára, szülőföldjükre, küz­delmeikre; „Somogyország” népié­nek fölemelkedésére. Nemes, a legnemesebb értelem­ben vett lokálpatrióta célkitűzés hívta életre ezt a gyűjteményt Visszaemlékezéseinek sora szug- gesztív erővel hat az olvasóra. Do­kumentálja, hitelesen bemutatja az ország egykor egyik legelmaradot­tabb vidékének nehéz, küzdelmes múltját a felszabadulás időszakát és a megye fejlődését is az elmúlt negyedszázadban. A kötet egy másik fontos hasz­nát előszavában Kádár János fo­galmazta meg, aki gyermekéveit töltötte a Somogy megyei Kapo­HIABA, nehéz szabadulni a múlt­tól ! Rég elolvadt már a tavalyi, karácsonyi hó-ajándék, hullott he­lyébe új, tartósabb, maradandóbb; belátjuk lassan, hogy szilveszteri fogadkozásaink ezúttal sem váltot­tak meg bennünket sem a világot és a televízió műsora most is jó vagy rossz, mint tavaly. Rég volt már az ó-esztendő, talán igaz se volt, minek háborgassuk a múl­tat... Búcsúzóul, vagy inkább már visszai ntegetésül még ez egyszer hadd háborgassuk mégis! A tele­vízió szilveszteri műsora mindig különleges, nagy erőpróba, szám­vetés és vizsga, amikor milliók, több mint a fél ország ül a képer­nyő előtt, önfeledt szórakozásra vágyva, elégedetten és boldogan, vagy mérgelődve, dühös kritikus­ként ... A műsort egészében jobbnak éreztem, mint az előző évit Ahogy visszaemlékszem. ott Vitray volt a nagy sztár, az egész este lelke, sa- va-borsa, a betétek viszont átlag­ban elég gyengék voltak. A keret­játék most Szepjesi és Vitray vetél­kedésével a játékosságot és a paró­diát állította középpontba, s ez az ötlet jó volt Jó volt még ott is, ahol nem volt jó. mert piéldául a mennyei vagy pokolbéli rulett most is olyan feleslegesen túlbonyolított volt, mint a tévé játékai általában, ha azonban éppien ezek paródiája­ként fogjuk fel. akkor kitűnőén si­került. Az is igaz, hogy a menny és a pyokol között volt a műsorban valami logikai bukfenc is, de szil­veszter «te 10 óra után már en­nek sincs különös jelentősége. A BETÉTEK közül is a paródiákat éreztem a legerősebbeknek. A Kül­politikai Fórum, a TV-Híradó, a Strózsák háborúja, a Mérkőzések piercről pjercre, a TV Galéria, a Reklám műsorok, a Rádiószínház éjszakai bemutatója, Hofi és Koós paródiája megannyi remek ötlet és szellemes megvalósítás. A keret­játékkal és a legsikerültebb beté­tekkel a paródia • került a műsor középpontjába, ez volt a lényege és erőssége. A paródiák melléit a többi szám elhomályosult A zene és az éneke­sek kevesebb, jelentéktelenebb sze­repet kaptak s a kabaré jellegű magánszámok is gyengébben sike­rültek. Kabós, Kazal, Klbédi kevés eredetit mutatott, áz utóbbi „Add idé áz Adyt!” féle bárgyúsága a műsor mélypontja volt, már-már az ízléstelenség határán. Pedig egyébként külön örültem, hogy milyen szolid és mértéktartó ízlésszinten maradt mindvégig a műsor. Teljesen elmaradták az íz­léstelen kétértelműségek és a szel­lemtelen malackodás, amelytől pje- dig a korábbi években nem tudott teljesen megszabaduld ez a műsor. A szerkesztőket s a rendezőt egy­aránt dicséri a hosszú műsor ügyes felépítése. A keretjáték és a beté­tek között megtalálták azt a sze­rencsés laza kapcsolatot, amely azok számára is színvonalas szóra­kozást nyújtott, akik egyfolytában végignézték a műsort, s ugyanak­kor éppúgy élvezhették azok is, akik — gondolom, a nézők többsé­ge — csak „kihagyásokkal” nézték. Azt is szerencsés „fogásnak” tar­tom, hogy a viszonylag gyengébb, jelentéktelenebb számok szinte ki­vétel nélkül a műsor első felében helyezkedtek el, a legjobban sike­rült paródiák pjedig a második ré­szében sűrűsödtek. Ebből a szem- pjontból szinte „mértani pontosság­gal” oszlott két félidőre a műsor: S—10-ig tartott a gyengébb perió­dus, 10—12-ig az erősebb. Több „nézőtársam”, akit megkér­deztem a műsor után, hiányolta a nagy színészek felvonulását. A mű­sor kétségtelenül nem volt ilyen értelemben sztárparádé, de ezt nem tartom hibának. Ez a műsor színvonalas, könnyű szórakoztatást ígért, s ezt egészében megoldotta. MÁSOK nem csupán a súlyos, „komoly” müvészteket, hanem a súlyosabb, korúolyabb hangot, vagy legalábbis színeket „kérték szá­mon”, valamit, ami á jó szórakozás mellett mélyebb érzéseket is érint. Ehhez Szepjesi és Vitray Lánchíd menti köszöntője és á Himnusz va­lóban kevés, sőt kicsit ..elütő” volt Az ilyesfajta „igényt” magam is megfontolandónak érzem. Érdemes lenne rajta gondolkodniuk a Tele­vízió illetékeseinek — amikor a2 idei Szilveszterre készülnek majd. Szederkényi Ervin lyon. „A Vallomások Somogyról című visszaemlékezés-gyűjtemény az idősebb nemzedék számára fel­idézi a múlt emlékeit, áttekinthe­tővé teszi a megtett utat, a megért, valóban történelmi változást, amely Somogy megye és a somogyi emberek életében egyaránt tükrö­ződik. Azt hiszem, hogy a kötet a megye ifjúsága számára is hasznos olvasmány lesz. Bepillantást nyújt szüleik, az idősebb nemzedék egy­kori életébe, munkájába, harcába; közelükbe hozza, feleleveníti azt a kort, amelyhez nem fűződnek sze­mélyes élményeik, s amely szá­mukra már csak történelem. A visszaemlékezések jól kiegészítik az összképet a felszabadulás óta eltelt ... „ , negyedszázadról, amelynek fő eredménye: a magyar nép életében bekövetkezett hatalmas fordulat és fejlődés." A kötet a legszabálytalanabb és legtarkább összeállítás, amit vala­ha olvastam. Mégis egységes: a koncepciójában. Van ebben irodal­mi művek részleteitől a rip5ortig, filmnovelláig a verseken, elbeszé­léseken és irodalmi veretű emléke­zéseken át a publicisztikus ihletésű elemző írásig minden. Számomra legtöbbet a régi Ka- pjosvárról, a régi Somogyról szóló írások jelentették, elsősorban is­mert, neves íróink, alkotóink tol­lából: Bernáth Aurél, Gyergyai Al­bert. Földeák János, Fábián Gyula, Takáts Gyula, Fekete István. So­mogyi Tóth Sándor, Teknős Péter, Martyn Ferenc, Sipos Gyula visz- szaemlékezései. Köztük találni oly­kor egy-egy igen figyelemreméltó írást tsz-vezetők, kétkezi munká­sok tollából is. Izgalmas, lebilin­cselő olvasmányok országos nevű közéleti személyiségeink többségé­nek (pl. Szirmai Jenő, Szabó Zol­tán, Markója Imre. Tömpe István), valamint tudósainknak, művésze­inknek és más alkotóinknak (Bo- kos Péter. Hanák Péter. Isrtánkl József. Kavosi Kiss István. Kellner Bernát. Olsvai Imre, Vavrinecz Bé­la) emlékezései is. Külön szót érdemel — nem ma­gas állami tisztége miatt, hanem visszaemlékezésének szuggesztivi- tása. a szülőhaza szeretetének me­leg színei, egyszerűsége és közvet­len hangja révén — a gyermekko­rára, a barcsi Vörös Csillag TSZ- re — melynek elnöke volt — és eddigi pályafutására emlékező Lo­soncéi Pálnak az Elnöki Tanács el­nökének írása. A kötet prózai vallomásait lírai vallomások: Somogvból elszárma­zott költők (Fodor András Hnraas Béla, Sipos Gyula, Berták László, Somlyó György) versei szövik át. és a kötetben szereplő illusztrációk, képzőművészeti alkotások többsé­gét is somogyi születésű művészek (többek közt Varga Hajdú István, Martyn Ferenc. Somogtr-Soma TAszló Harth Márta C'vr^óp Máté Lflíos Bercátfr Aurát Ele­már Js-á-ytrj József t-> .'ah Várnlv) '-fjMtzv a1 a szerkesztőknek — val- íereós^ént. A szerkesztés Pn’~> Gáharvak. az Esti Hírlap főszerkesztő helyettesé­nek munkája. Wallinger Endre /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom