Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
8 DUNANTÜLI NAPLÓ 1971. január 10. India választások előtt A YARD M Kairól: a Scotland Yard, „romantikus” régi székháza a Temze partján, jobbról a korszerű új palota. Logikus volt, hogy Giri, India köztársasági elnöke bejelentette a parlament; feloszlatását, és új választásokat írt ki, —■ majd egy évvel korábban, mintsem azokra sort kellett volna keríteni. Előzőleg ugyanis a legfelsőbb bíróság döntése alkotmányellenesnek ítélte azt az elnöki fen deletet, amellyel megfosztották kiváltságaiktól a mahaT radzsákat. Ez a „trónfosztás” azonban Indira Gandhi miniszterelnök politikai útjának fontos állomása. Valójában ezért nem Giri elnökről, hanem Indira Gandhiról van szó. Az igazi kérdés tehát az, hogy miért akar Indira Gandhi egy évvel korábban a választók elé állni, miíí't különben kellene? Elsősorban azért akar, mert abban bízik, hogy a választáson mindenképpen több képviselőt szerez majd, mint ahány pártja padsoraiban jelenleg van. Most olyan a helyzete, hogy csak bonyolult szövetségi politikávál tudja biztosítani kormánya stabilitását. Azt reméli, hogy . a választások után köny- nyebb lesz a dolga. Joggal bízik ebben. A bankáílamositások, a maharadzsák trónfosztása s maga az a t.ériy, hogy sokévi szélcsend után végre aktív politikai élet indult meg a Kongresszus Pártban. Újra megcsillantotta azt a lehetőséget, hogy az indiai nemzeti burzsoázia képes arra, hogy . mind a nagy monopóliumoktól, mind a kommunistáktól függetlenítse magát és egyedül kormányozzon. Másodsorban pedig azért akar Tndira Gandhi választásokat, mert ha a maharadzsa-ügy kapcsán áll a választók elé. akkor helyzete nyilván sokkal kedvezőbb, mintha egész politikai koncepcióját kell egy általános választáson megvédenie. Indiában hetek óta folynak a spekulációk: vajon mi lesz a legfelsőbb bíróság döntése, vajon lesznek-e új választások? És senki elölt nem volt kétséges, hogy Indira Gandhi számára voltaképpen kedvező, hogy a legfelsőbb bíróság a maharadzsák mellé állt és Giri elnök új parlamenti választásokat írt ki, mert ez a legfelsőbb bírósági döntés egyértelműen reakciós, a legsötétebb érdekeket, védő határral. amellyel szemben Indira Gandhinak nem nehéz az indiai nemzeti burzsoázia nevében a néphez fordulni. A nagy kérdés persze az. hogy az új választásokon Indirá Gandhi Kongresszus pártja milyen szövetségesekkel lép fel. Azt már leszögezte. hogy nem kísérel meg koalíciót alkotni semmilyen párttal sem. Arra azonban mindenkeppen lesz módja', hogy megegyezést kössön: egyes választókerületekben nem lép fel a partner-pártok jelöltjei ellen, viszont azok sem. támad jók az ő jelöltjeit más helyeken. Ez a ..kecske is jóllakjon...' választási taktika Indiában régen ismert. A Kongresszus és a kommunisták között azonban országos szinten még sohasem valósult meg. Nem azért, mert ezt a kommunisták nem akarják. vagy ez nem rt-mé '"dir: Gandhi számára hasznos. — hanem azért, mert saját pártjának boo >1- dala hallani sem akár róla. Ha a kérdés úgy állana, hogy li' az erősebb, a jobboldali: Szindikátus vezette pártok vagy a baloldali pártok, kongresszus tűk. kommunisták, szocialisták együtt, nyilvánvalóbb lenne a helyzet. De nem így van. A két kommunista, párt közül csak az egyik ismeri fel, hülyén érdekdifferenciák vannak Indira Gandhi Kongresszusa és a Szindikátus vezette, monopólium- párti Kongresszus között. Hasonlóképpen a két szocialista, párt közül is csak az egyik áll mögötte. Teliét a baloldalnak nem sokkal több mint fele —, míg a másik fele azért, “mert nem fogadja el tndira Gandhit báloldalinak, sokszor hajlandó a jobboldalt támogatni, a lényeg csak az, hogy Indira Gandhit próbálják kiütni a nyeregből. Az indiai politikai térkép fehér foltja a baloldali egység. Ezzel szemben a jobboldal inkább össze tud fogni, bár neki is vannak nehézségei. A Szindikátus vezette jobboldali Kongresszus párt nem vállalja nyíltan a jobboldali pántokkal való közösséget. Ha ezt megtennék, saját tömegeik előtt járatnák le magukat. A Szindikátus vezette Kongresszus tömegei ugyanis semmivel sem kevésbé baloldaliak, mint tndira Gandhi táborába tartozóik. Csak személyi, történelmi, provinciális okokból azokhoz a kongresszuspárti vezérekhez kapcsolódnak, akik a párt- szakadás során Indira Gandhi ellenfeleinek táborát alkották. India mindenképpen nehéz helyzetben, bonyolult körülmények között készül az új választásokra, A nagy kérdés: ki kivel fog majd együttműködni. Ez még nem világos —, a választási esélyeket csak a tényleges szövetségek kialakulása után lehet mérlegelni. K. Gy. A Scotland Yard által a minap nyilvánosságra hozott statisztika úgy tűnik szétrombol egy mítoszt, amit a bűnügyi regen) i. a.íso- rege a detektív’ürté'netek e.. -ib-m teremtett meg. Ez a mítosz arról a nem feltűnő rendo •• : •. is-do/jl szólt, akinek csalhatatlan a szimatja, s akinek a légkörraünfontabb gazember is áldozatául esik. A statisztikából kiderül ugyanis, hogy a Scotland Yard a hatáskörébe tartozó bűneseteknek csupán egy harmad:'. képes frtűerttpnl. Nagy-Britannja nyolcmi tliós fővárosában a bűnözőknek soha nm: volt ilyen je sora. Rablás esetén .3:1. betörés esetén 6:1 a/ esélyük, hogy a büntetést megússzák Mindaz annak ellenére, hogy a Scotland Yard közismerten a világ legnagyobb ujjlenyomat gyűjteményével rendelkezik. továbbá mindazokkal a modern eszközökkel, közöttük számítógépekkel. amelyek megi.öny- nyítik a bűnözés leküzdését, arról nem . is szólva, , hogy sorai közöl' vannak Anglia legjobban képzet' nyomozói, A Scotland Yard tudvalévőén nem országos intézmény, csupán a londoni rendőrség központja, amely csak egész kivételes esetekben foglalkozik, Londonon kívüli ügyekkel. A Yard három esztendővel ezelőtt egy Victoria korabeli erődítményszerű épületből átköltözött London egyik legkorszerűbb irodaházába. A nagyszerű, távvezérelt apparátus, a korszerű számítógépek és a kriminalisztikai technika leg modernebb eszközei mellett mégis az utcán szolgálatot teljesítő rend or es a ,,snout” r— a besúgó -— a Y ard. legfontosabb emberei. Az új épületbe történt bevonu lássál egyidóben (ahol egyébként ejjel-nappal ezer tisztviselő dolgo zik) újjá is szervezték a Scotland Yardot. Osztályokra osztották, ame iveket az ABC betűivel jelölnek. A három legfontosabb osztály az A (közrend fenntartására), a B (a közúti közlekedés számára) és a C (a bűnözés leküzdésére). Az A és B osztályt a világszerte közismert jóindulatú és szolgálatkész „Bobby" képviseli. Az elnevezés az első Ion doni rendőrfőnökre, Sir Bobby Peel-re vezethető vissza, aki a Yard jóhíréről gondoskodott, — a C osztály pedig a legendákról. Mint Peter Lelning írja, a C osztály tizenegy részlegre oszlik. Ezek közül a C/l a legnagyobb, a C/8, az úgynevezett repülőosztag a legér - desebb. A C/ll a legtitokzatosabb. minthogy, a Scotland Yard innen szerzi be információit A C/l részleg tizenegy osztagra oszlik, ezek közül a legismertebb a gyilkossági osztag. Külön osztag foglalkozik a hamisításokkal. A kábítószer osztag 18 ezer olyan brit állampolgárt vett nyilvántartásba, akik a legutóbbi tíz év során bármilyen összeköttetésben álltak kábítószer ügyekkel. A 80 főből álló repülő osztag tisztviselői jelennek meg legelőször a bűncselekmények színhelyén. Ezek a legtúlterheltebbek: gyakran hetekig is szolgalatban vannak A C/ll, az információs osztag a legérdekesebb. Ez a részleg vezeti ugyanis a bűnözőkről a híres kartotékokat. Akár alvilági főnökről, akár kis alkalmi betörőcskékről van szó. Itt valamennyit — megrögzött szokásaival együtt —■ nyilvántartják. Bármennyire is szervezett a világ egyik legismertebb rendőrsége, ma már nehezen felel meg feladatának. Rávilágít erre egy jellemző példa. Nem is olyan régen a Soho egyik jólmenő klubjában megjelent három disztingvált gentleman. Félóra elteltével ketten távoznak, a harmadik — kezében diplomatáskával — a klub főnökével kívánt beszélni. A kölcsönös bemutatkozás után a disztingvált gentleman megszólalt: — ön minden bizonnyal látta az én két ismerősömet? — Igen, volt szerencsém látni őket — így a főnök. — Nos, a két gentleman nemcsak az én ismerőseim, ők cégem igazgatói és én az ő jogtanácsosuk vagyok. Az én igazgatóim megnézték maguknak az ön kitűnő klubját, ami nagy hatással volt rájuk. Azzal bíztak meg engem, fejezzem ki Önnek szerencsekívánataikat. Egyidejűleg közölnöm kell, hogy ők.szí- vesen betársulnának némiképpen az ön üzletébe, A klub főnöke azonnal megértette, hogy a látogatás után havi jövedelme néhány ezer fonttal csökkenni fog, mert ha nem, esetleg már a közeljövőben — mintegy véletlenül — verekedés törhet ki lokáljában, amelynek során jóízléssel összeválogatott bútorait a szemétbe dobhatná. A zsarolásnak ez a fajtája, az alvilágnak az üzleti nyereségben való csendes részvétele Londonban ma egyike a legelterjedtebb bűntetteknek. A Scotland Yard tudja ezt, mégis tehetetlen, mert hiányzik a legfontosabb előfeltétel áhhoz, hogy nya- koncsíphesse a zsarolókat. Tanúk ugyanis nincsenek. A Sohóban és a londoni East Enden volt néhány ember, aki köpött. Ezek azóta olyan sebhelyeket viselnek, amelyek a szájuk szögletétől a fülükig húzódnak. Az alvilágból úgylátszik még nem veszett ki a jelképek iránti érzék. x A Scotland Yard felügyelőinek az a mítosza, hogy csalhatatlan; a szimatjuk, amelynek még a legkörmönfontabb gazember is áldozatául esik, úgy tűnik, tényleg le- alkonyodóban van (B) Hét halál délután (1970. december 25-én a magyar tévében vetélkedőt tartottak, s Hajdú János vívómester elvesztette a díját, mert a budapesti zsűrivel, s a magyar közvéle-. ménnyel ellentétben, holott számszerűen megmondta hányféle sport van, a bikaviadalt sportként nem ismerte.) Megfogadtuk, hogy minden előítélet nélkül ülünk be a közönség soraiba, s hagyjuk, hogy azt érezzük, amit a látvány kelt, ami belénk áramlik. Végeredményben a bikaviadal halálosan komoly dolog. Nekünk is illik tehát komolyan vennünk. Hemingway írja valahol, hogy csupán spanyol nyelven több, mint kettőezer kisebb- nagyobb mű foglalkozik a bika viadallal... (E sorok írója ezúttal kér elnézést a spanyol szerzőktől a betolakodásért, de mentségére legyen, hogy magyarul szól, s e nyelven e tárgyról még egyetlen önálló, mű sem jelent meg, s ez sem lesz könyv, csupán néhány sor árról, amiként 6 látta, hogy ezután a magyarok számára se legyen probléma, ami negyedmilliárd ember előtt teljesen világos: a bi- kaviadai nem sport.) Azt mindenki tudja, hogy Spanyolországban a fiatalok külön to- rero-iskolákban tanulják a bikaviadalt, s nagy dicsőség, ha valaki felhúzhatja a „traje de luces”-t, a csillogó aranybrokát öltönyt. De nagy ára is van ennek. Ezek a? általában szegény sorból kikerülő fiatalemberek óriási idegfeszültséggel és halál veszedelemmel fizetnek a sztároknak kijáró nagy.pén- zekért és népszerűségért. De ha egyszer már valaki kiáll. hogy megvrt egy bikával, egyetlen pillanatra sem mutathat gyávaságot. A torero vagy visszavonul dicsősége tetőpontján, vagy meghal az arénában, mert ha egyszer is meginog, elfut a bika elől: vége, Spanyolországban nem létezhet többé —, legjobb, ha kivándorol, eltűnik oda, ahol nem ismeri senki. Ön érzet, feddhetetlenség, büszkeség, bátorság, mindez együtt a „pundonor”, a becsület fogalmába tartó zik. Ez itt az élet legfőbb éltető eleme, de ha lehet, méginkább az a viadorok életében ... Búcsúk, nagy ünnepek alkalmával az összeverődött sokaság nemcsak inni, hanem enni és szórakozni is akar. (E sorok írója a Pamp- lonában, San Fermin 9 napig tartó búcsúján figyelhette meg: hogyan is zajlik le a „corrida”, s az évszázadok milyen szabályokat is teremtettek az ölés művészetére.) Egy nap egy corridát tartanak. Minden viadalon összesen 6 bika kerül leölésre. Hat felvonás: hat halál. — Egy felvonás időtartama: kb. 20 perc. Három torero (a tor reador francia szó) között 2—2 bikát sorsolnak ki, tehát egy torero (a híresek megkapják a „matador” címet) 2 bikát szúr le. Min den felvonás 3 jelenetből áll. A „los trés tercios de la lidia” — a harc, a játék három harmada — a következő: először egyedül be robog az arénába a bika, s ekkor megjelenik három lilaköpönyeges segéd-torero. A köpenyt libegtetik. s ha á bika feléjük ront, ők a „barrera” elé emelt „spanyol fal” mögé menekülnek. (Ez olyan távolságra áll az aréna falától, hogy éppen mögéje lehessen bújni, de ahhoz elég szűk, nehogy a bika is a köpenyes ember után beférhessen.) S ekkor megjelenik a két lovas „picador”. A bika valamelyik lovat kiszemeli magának, a picador pedig pi kajával igyekszik eltolni magától a bikát. A lándzsa hegyétől ugyanis 6—7 centire egy korong van, s ettől, a pikát nem lehet' az állat testébe mélyebbre . beszúrni. Gyakran előfordul, hogy a pikador a viaskodás közben lováról leesik. Ekkor a köpenyes segéd-torerók elóugranak, g köpeny-libegtetésük- kel magukra „szedik” a bikát, miközben a pikador a palánk mögé bújik, s vele együtt, illetve utána a köpenyesek is. Ügy 50 évvel ezelőtt a spanyol kormány törvényt hozott: a lovak altestét kétoldalt telógó matracfélével meg kell védeni, hogy megkíméljék a gyengébb idegzetűeket, főként a kényes külföldieket a belek kifos- dulásának látványától. Kétségtelen: a viadal így „szalonképesebb” lett. Mindenesetre az első jelenetben a bika győztesnek érezheti magat: szarvai testet találtak, s ha leesik a pikádor, akkor a szarvaival fel is emelte a lovat. A végeredmény: üressé tette a porondot, kitakarította az arénát. Az állat önbizalma megnőtt, de dühe is, mert hátizma vérzik és fáj. Ekkor következik a második je lenet: flóták harsogó dallamára a matador lép a színre. Kezében egy- egy 70 centi bosszú acélszigonyban végződő pálca. A matador az aréna közepére igyekszik menni, hogy onnan várja a bika rohamát. A bika nem sokat habozik: nekiront,a matador pedig 'az utolsó pillanatban úgy ugrik félre, hogy a jobb es bal kezébe fogott botokat egyszerre beüti a bika marjába. A bika a lendülettől még fut egy darabig hátában a két fityegő „ban- derillával”, s újra keresni kezdi az emberét, aki közben újra két szi- gonyos pálcát kapott. A matadornak háromszor két banderillát kell beütnie, méghozzá pontosan egy más mellé, az előírt helyre. S ekkor következik a végső, a harmadik jelenet. — A bikát a vállában zörgő 6 banderilla bizonyosan „kijózanította”. Lehiggadt. Ezután már nem annyira támadásra, mint hikább védekezésre rendezkedik be. Ilyenkor a legveszélyesebb. — Mindaz, ami eddig történt, csak az utolsó, a nagy pillanat bevezetője volt.., A matador a közönségben helyet foglaló elnök elé lép, köszönti: a halálba indul. A bika halálát felajánlja valakinek, majd a kalapját eldobja, jobb kezébe a kb. 70— 80 centis kardját, baljába a skarlátszínű „müléta”-t — talán így mondhatnám magyarul: mellényt — fogja, s lassan elindul a bika felé. A bika nem várat magára sokáig. Valóságos homokfelhőket kavar, ahogy a matador felé dübörög. Amikor pedig a szarvak csaknem elérik, a matador kecsesen ellép, s ahogy felrántja a mu- letát, a matador teste mellett a bika valósággal felröpül a vörös mellény után. A bika részéről ezután természetesen újabb és újabb rohamok következnek, a matador pedig olykor még féltérdre is ereszkedik, s így robogtatja el maga mellett az állatot. A matador minden sikeres, finom fordulatát az aréna hatalmas „olé” — éljen — zúgása kíséri. Ez viszont négynél ötnél többször nem fordulhat elő, mert ekkorra meg kell találnia a kellő pillanatot, amikor a jobbját a karddal vízszintesre emeli, testével kissé elfordul, s a penge mentén végigpillantva a szarva között megcélozza a bikát. Egy-két pillanat, a matador kihúzza magát, nagy leyegőt vesz, s lassú léptekkel elindul a prüszkölő, lihegő vad ,felé. Nincs olyan ember, aki a két váll közé bedöfheti a kardot, ha a bika felemeli a fejét. A bikát tehát a vörös mellénnyel öklelő állapotba kell hozni: a szarvaknak a földközelben kell lenniök, hogy így a lapockák szabaddá váljanak, de még így is a matadornak a fej és a nyak fölé erősen be kell hajolnia, hogy a kard célba találhasson: a döfés az aortát elvághassa. Nagy művészet ez, hiszen a bika nem fix pont, eléggé mozog ... Előfordul az is. hogy a kard csigolyát talál, kifliként meghajlik, s kipattan a homokra ... A matador ekkor újra felkapja, s a mellénnyel maga mellett balra elcsalva a leszegett fejű bikát, derékban bedőlve csuklójának gyors mozdulatával végül is beüti a kardot, de úgy is mondhatnám, a bika valósággal felhúzza magát a kardfa... Az egész valóban egy pillanat műve. Ez „az igazság pillanata” — ahogy a spanyolok mondják. S amikor csak a kard markolata áll ki a lapockák közül, s a bika ösz- szerogy: a tízezredre menő közönség tombol: sapkákat, Virágokat, ülőpárnákat dobnak az arénába,..de ahogy a matador az üdvözléseket köszönve körbejár — különös dolog! — még fokhagymakoszorút is akasztanak a nyakába! Ha pedig valamelyik matador bikája nem vad, nem mozgékony, lustán, nem eléggé védekezve múlik ki, a közönség kívánságára még egy bikát kap. (így láttunk mi is egy délután hét halált.) Aztán természetesen bennünk is — akik egy csirkét nem tudnánk levágni — felmerült a. kérdés; tetszett? S meg kell vallanom: a harmadik ölés után egyre jobban Tetszett már az is, hogy karddal ölik meg a bikát, hiszen elég ritka dolog ma már, hogy valamit; karddal kell elintézni. De vajon sport ez? Nem. Egyáltalán nem. Nem egyenlő esélyek küzdelméről van itt szó! A matadorok, akár a táncművészek, mind meglepően cingá- rak. De pusztán izom, érő dolgában ki is tudná egy bikával felvenni a versenyt? Az ember és a bika viadala: minden nyelven érthető néma dráma. S itt nemcsak megjátsszék, de el is követik á halált. S éppen a halál iszonyatát akarja az ember a Szépséggel feledtetni. Ha nem volna halál, nem volna művészet sem. A bikaviadai ezért művészet, méghozzá egészen egyéni művészet, olyan, mint egy énekes hangja. Megismételhetetlen, Ezért kell újra meg újra látni. Megunhatatlan. S a bika-dráma valami fordított néma opera: a közönség adja a hangot. Azok a leg- ünnepeltebb matadorok, akik a legszebb „áriákat” tudják kicsalni az emberek leikéből. — A bikáölés a vas feltalálása után évszázadok alatt finomodott művészetté: a kard ügyes, kecses, bátor forgatásának művészetévé. Harcos Ottó, \ k
