Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
DUNANTÜLI NAPLÓ 1071 fanner 10. Lakos György: Szalad a disznótor Weöres Sándor: Hóember F üílentős émbet Kutas Pista bátyám, dé kiváló böllár. Á disznóöléshez pedig ügyes bőllér kell, aki egyből beletalál a késsel, hogy az asszonyok meg se hallják áz ártatlan jószág visítását Apám előkészítette a szalmát, átalhozta Bozóéktól a rézüstöt és a katlant, anyám beszerezte a Szükséges túszért meg rizst, még a húsdarálót Varga henteséktől. — Rendben IS volnánk! Ijedten néztem körül. — Hát a füílentős Pista bátyám? — Nézd csak! — hőkölt meg apám. — Nem azt ígérte, hogy hétre itt lesz? Anyám akkorát nevetett, hogy az üst is kifényesedett tőle. — Te még hiSzel neki? S ezen még a szenteskedő Bó- zsik Mari néni is kacagott, akit bélmosásra hívtunk. Úgy állított be nyolc óra tájt, mint aki egy félórával körábbaíi érkezett. Kicsómagoltá a röngyba csavart késeket, Sorba rakta őket az asztalon, szép rendben mind az ötöt. Utolsónak a fekete fenőkövet tette ki. A kétes tisztaságú rongyot zsebre vágta, csak rojtos vége lógott ki. — Hogy álltok? — kérte számon azután a családot. — Csak téged vártünk! — intett apám szemmel az udvar felé. Anyám pálihkát töltött az embereknek. Pista bátyám két ujja közé fogta a poharat, hirtelen az orráig emelte, lebillentette, minta gémeskút vedrét, rémület fogott el, hogy elnyeli poharastul. De áz utolsó pillanatban visszarántotta a kupicát, s máris odatartotta anyám elé, újításra. — Halljátok, mi jutott azesaeift- be! — mondta figyelmét követelve. arca azonban meg sé rezdÜlt, kurta kis zsíros bajüsza úgy hety- kélkedett tömpe orra alatt, akárhtt acélból volna. Feléje figyeltünk mindahnyian. — Ilyen pálinkát a Piávénól ittam utoljára — s mint aki meg akar győződni a mondottak igazáról, az előbbi bűvéézmozdillattal tüntette el á dicsért itált, ■ máris odatartotta poharát anyám ótTa alá. — Akkór is ilyen lélekveszejtő fagyok jártak — folytatta. — Megfagyott a köpés, amíg leért a földre. Toporogtunk a lövészárokban, mint a tojósgalamb. Akt mondja a főhadnagy: „Pálinka kéne most, fiúk! Jó kisüsti pálinka!” Összefutott a nyál a szánkban. ..Honnan lehetne keríteni?*’ Egy- szercsak észrevesz engemet; „No, Pista” — aSzbngya — „most mutasd meg, hogy mit tudsz!” Itt ismét kiürítette a poharat és könnyedén, természetesen odatolta anyámnak, hogy töltsön. — No, ha csak aZ kell, éh megmutatom! Régen kilestem, hogy által, a vonal közelében éjjel-nappal füstölög a szeszfőzde kéménye. Fogtam magam, ki az árokból, egyenesen a szeszfőzde felé. Bátran mentem, tudtam, hogy a digók ujja is rófagyott a kákasrá, nincs kedvük a lövéshez. Negyedóra sem telt el, már vissza is érTekertem magam mögött a ■adósok rolniját. Azt a gutnicsö- amibe a dfótot Szokták beűzni. „Hát te megbolondultál, ta?” — kérdezte a főhadnagy. .Meg a fenét!” — mondtam és egy tással elvágtam a gumiét, s odatoltam a főhadnagy hoz: „Ezt szíja meg, ha tud- akárja, mi a jó!” Ügy megszítta, ogy alig akarta abbahagyni. Mert ófajta törköly fbl^t abból, éppen ilyen garattisztogátó, ttieskányito- 5ató, lélekmelegítő, mlht ét Itt. Addig csak a szám tátottám, de már nekem iS Szólnom keleti: Honnan kéiült a Csőbe áz a Pista bátyáid? — Hogy honnan? és barackot lyomott a fejemre. •*- A másik vé- ;it belógattam égy százákós szeszhordóba. Pista bátyám még háromszor ürített a rendkívüli törkölyből, mlhthogy éppen annyi a magyar igazság, azzal megragadta a nagykést és elindult az udvaron át az ól felé, ahol a nagy, fekete berksi- ri várta erőtlen röffenések közt az ítéletet. Volt vagy kétmázsás és fékete Volt, mint az ördög. Mindamellett még korántsem volt érett, inkább csak amolyan félhízásban lévő. — Ezzel nem bírunk meg ketten — jelentette ki a füílentős Pista bátyám. — Hidd át a Kamuka sógort, azzal a málészájú fiával együtt! Alig tudták négyen is lefogni.de Pista bátyám gyakorlott ke2e és élés kése gyorsan végzett vele. Anyám tálba szedte a vért és egyre csak azon lamentált, hogy valami gyéren folyik, abból nem lesz véréshürka. — A kolbász a fő! — csltítgatta Pista bátyám, míg a kést törőlget- te az alvadó vértől. Ódafordult akkor apám füllentő» Pista bátyámhoz. — Hallod-e, István, én abból egy szót se hiszek, amit az imént rtieséltél, mert éppen tegnap di- éselekedtél, hogy sose voltál front- kátoha! — Én-e?l — Te bizony! A pám kiemelte a kertajtót a Sarkából odakészítette, hogy legyen min a disznót felszabdalni, de Pista bátyám még mindig nem találta meg a kedvező választ. A szalmát villázta a mozdulatlan állat hátára, pörzsö- léshea. Közben minden pillantása azt példázta, hogy rajta nagy fokú méltánytalanság esett. A gyufa kétszer is eltört, míg végre a harmadik tüzet fogott. Körmire égett, úgy hajította el. De mintha a láng á fejében is világot gyújtott volna, mert így szólott apámhoz, nagy hangon: — Ha áz nem igaz, amit meséltem, akkor áz sem igaz, hogy leszúrtam á disznót, s nem él! Azzal lángra sercintett egy újabb gyufát és odakuporodva, másfelől is meggyújtotta a szalmát. Magasba csapott a láng, találkozott a két láng, égett á száraz szalma, mint a pokol tüze. Amint ahhoz is köze kellett légyen az ördögnek, ami ez- utárt történt. Pista bátyám még fel ie kászálódott, amikor egy ret- téttétés, morgó, röfögő, visító szörnyeteg ugrott Id a tűzből. S lángot háhyvá, füstöt ókádva egyenesen az utéárá rontott a nyitóit kiskapun ál-*r Sárkány! -J~ tört ki belőlem a nagy izgátom. Jtr A nagyapád fülit! — szólt ápáfn bóíszilsán. — Megfutott a dísühónk. Ütána mind, aki a lábát búrja! Pista bátyám megtáltosodott, s mint egy ámokfutó, kezében az imént megtisztogatott, félméteres ölőkéssel, száguldott a menekülő, füstölgő hízó nyomában. Mellette mindjárt apám. Ki bíztatta, ki nevette őket, de még olyan is akadt, aki odakiáltotta apámnak: — Miért füstöli élve? így tán jobb ízű lesz a kolbásza?... Jobb ám, ha rendesen leszúrják, megpörkölik, felbontják, de nem így, ha megcsúfolja a beste jószág a józan disznóvágási hagyományokat. Még elfogni sem lehel olyan félelmetes, hogy mindenki a házba menekül előle. Szerencsére Kamuka sógor éppen hazafelé tartott, amikor mi az utcát riasztottuk a nagy üldözéssel. Nem tétovázott. Széles, nagy terpeszben megvetette a lábát az utca közepén, szemben a havat hányó, bősz állattal, s várta a pillanatot, hogy elkaphassa a fülét Az meg csak rontott neki, mintha szét akarná szaggatni. De Kamuka sógor nem ijedős ember. Kivárta az alkalmas pillanatot és odakapott a fekete fülekhez. Csakhogy megkésett a fogás, a látványos ügyeskedés sikertelen maradt. Ellenben a disznó úgy a hátára kapta Kamuka sógort, mint egy műlovast. Peckesen és rémülten ült rajta, mégpedig a visszájára, míg csak le nem bukfencezett a hóba. A disznó meg csak szaladt, még integetett is a farkával: „Oda a disznótor, belőlem nem esztek!” T án még ma sem érjük be, ha önmagától meg nem állapodik a Konkus-kocsma előtt Ott megállóit szegény pára, s úgy elfeküdt a gyér hóban, ahogyan az ajtódeszkára illesztették volna apámék. Pista bátyám homloka kiverejtékesedett, s míg máskor gondolkodás nélkül bekeveredett volna a kocsmába, most megkövültén állt, s egy árva szó se libbent a száján. • Apám sajnálkozva nézett rá, 8 csak annyit kérdezett: — No, István! Történt-e ilyen véled a Piávénál? Hóember áll az udvaron, száll olvadás a hóra. A hóembernek kiesik nagy sárgarépa-orra. Csóválja feját rosszalón, félrebiccenti vállra, végUl lába elé lehull kerek feje a sárba. Lehuppan, el se gurul se jobbra, se balra. Ahova bukott, szétloccsan ott, akár a poshadt alma. A macika délután hatkor szólalt meg a hintaszékben. Fakó hangja halkan bújt eló a fekete berlinerkendő alól. Áz addig mozdulatlan kupac megvonaglott, a kendő széle lebiggyedt: megjelent a macska feje. A hang görcsösre- tárt torkából tört elő valahonnan, nagyon mélyről — megtöltötte a szobát rémülettel és szomorúsággal, s elszállt, nagyon magasra. Hárman ültek a szobában. Ketten szerelmesek voltak — egymást nézték. A harmadik kiigazodni próbált rajtuk. A dialektikus ellentétpárokról volt szó. Amikor meghallották a macska panaszos hangját, felálltak és körülállták a hintaszéket. A macskát nézték: feje előrefeszült, füle felmeredt, bágyadtan tápászkodott mellső lábára. Furcsa vicsor ült az arcán, apró, fehér fogai kétségbeesetten virítottak cinóberpiros szájából. Lába bizonytalanul topogott, kimeresztett karmaival a berliner szélébe kapaszkodott. Megbillent — a hintaszék megmozdult. Szép, kacskaringós hintaszék eolt Sámuel a piacon született, egy kolbászsütő és egy zöldségespavilon mögött. Negyedmagával érkezett, egyedül 6 volt fekete. A Szegénység hamar viszályt szított az egyébként sem összetartó családban: iszákos atyja elhagyta négy gyermeket szoptató édesanyját, s külön költözött. Sámuel időre született, azonnal felsírt és rendesen szopott. Fejlődésében — atyja elvesztésén kívül — az első komoly törést édesanyja eltűnése hozta. Később derült ki, hogy összeállt egy nála sokkal fiatalabb férfiúval, aki egy előkelő bélvárosi ciáládnál dolgozott. Sámuel otthontalanná vált. Három testvére különös sorsra jutott: egyikükön keresztülment egy piaci teherautó — Sámuel soha nem felejtette el testvére borzalmasan összeroncsolt képét — a legidősebb is szomorú véget ért: a kolbászsütő Kampis Péter: Nekrológ megmérgezte. A sorban legfiatalabb egy szép napon eltűnt a piac környékéről — mesélték Sámuelnek, hogy a hegyeken túl látták utoljára. Otthontalansága, magánossága, a nélkülözések és a meleg családi szeretet teljes hiánya ellenére Sámuel személyisége harmonikusan fejlődött, s alapjában véve vígke- délyú fickóvá serdült. Naphosszat bolyongott a piacon, bámulta a színes paprika- és gyümölcsgúlákat, a bódék komoly tekintetű elárusítói, a tébláboló, turkáló emberiséget. A veszély érzete hamar kialakult benne. Riadtan bújt a bódék mögé, ha teherautó jött, felismerte a rosszindulatú tekinteteket, a rúgások elől kitűnő érzékkel ugrott félre. Mérsékelten szorongó, a kény- szerűség-kialakította praktikus készséggel rendelkező, enyhén neurotikus habitusa lehetővé tette számára nagyobb kalandok élményeit is: mind nagyobb és nagyobb utakat tett, különösen az esti órák homályos nyugalmában. Egy este túl messzire jutott, eltévedt. Nagyívü, timpanonos kapu alatt találtak rá — hideg, reszkető kis fekete gomolyagra. Sámuel egy irhabekecs melegében találta magát, a járás egyenletes ritmusától hamar magához tért és érdeklődve kandikált ki a bekecs zsinórja alatt. Hamarosan karriert csinált. A gáztűzhely mellé akadt egy kistányér, rendszerint jutott bele tej, a helyet gyorsan megszokta, s a nyugodt környezet előhívta személyisége olyan jegyeit, amely a korábbi örökös félelemben és feszültségben fejtve maradt. Igényelte, hogy foglalkozzanak vele — mindegy, hogyan — társaságra és beszédre vágyott és különös erővel tört fel benne a játékosság. Szerették. Tartozott valahova, s ezért hálás volt a maga módján: tudomásul vette, hogy létezésével elszórakoztatja környezetét. Nem volt túl hízelgő, mindent mértékkel adott, egyéniségét varázsos ügyességgel őrizte meg. Egy szokása gyökerezett nagyon, nagyon mélyen: karmait még játék közben sem húzta be, s ezért — szeretetből is — sok sebet ejtett, kellemetlenséget okozott. Ez talán az ösztönös kapaszkodás volt mindenbe, ami jót jelentett, mindenbe, ami a bizonyosságot, a nyugalmat, a szeretetet jelentette? Mindabba, amit addig soha nem hajtott? Novemberben, az egyik nap Sámuel megfázott. Torka bedagadt, nehezen lélegzett. Állapota egyik óráról a másikra romlott. Legyengült. Tűnő erejével a pincébe vonszolta magát: visszavágyott a magányba, amely — nem tudta — fekete volt, mint 6 és örökkévaló, mint az emlékezet. D élután hatkor szólalt meg a hintaszékben. Fakó hangja görcsösretárt torkából tört elő, mélyről, s a hintaszék körül álló három tehetetlen embert eltöltötte rémülettel és szomorúsággal. — Meleg kéne neki — mondta egyikük. Aztán hoztak termofort. De Sámuel kitámolygott a berliner alól, feje előrefeszült, füle felmeredt, erőtlenül támaszkodott mellső lábára. Kitágult, fénymerev szembogara a végtelenbe remegett, apró, fehér fogai kétségbeesetten virítottak cinóberpiros szájából. Lába bizonytalanul topogott. Aztán hangja végképp megfakult, bágyadtan dőlt oldalra. Á hintaszék megbillent: mellső lába a levegőbe lógott. Kimeresztett karmai görcsbe feszfiltek. Már nem tudóit megkapaszkodni semmibe.
