Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

1970. december ÍZ. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Bányászrandevú Katowicében Jövőre: világértekezlet Megyei tanácsi vb-határozat a baranyai vasárnapok megszűnéséről Egy héten át tanácskoztak Katowicében tizenöt euró­pai ország bányászfiataljai. A Lengyel Bányászok Szak- szervezete és a sziléziai szén­medence ifjúsági szervezetei közös rendezésében lebonyo­lított európai bányásztalál­kozón Magyarországot hat­tagú delegáció képviselte, közte Horváth Ernő, a Me­cseki Szénbányák villamos­üzemének dolgozója, a válla­lati szakszervezeti bizottság ifjúmunkás bizottságának ve­zetője. A tanácskozásról visz- szatérve Horváth Ernő teg­nap munkatársunk kérdései­re válaszolva elmondta, hogy több mint százan jöttek ösz- sze a lengyel fiatalok meg­hívásának eleget téve, s bár a katowicei randevú az első ilyen jellegű nemzetközi ösz- szejövetel volt, szinte vala­mennyi ország delegátusa elégedetten tért haza. Három fő témája volt a tanácskozásoknak. A fiatalok bérezése, a munkakörülmé­nyek, illetve a szociális és kulturális feltételek alakulá­sa. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elv valamennyi ország fiataljainak követelé­se, s ezen a téren jelentős is a változás. Többen kifogá­solták azonban, hogy eltűnő­ben van a bányászat kiemelt jellege. A magyar fiatalok nagy érdeklődéssel hallgat­ták a lengyelek beszámolóit, melyek azt igazolták, hogy Lengyelország e téren is so­kat tett. Az ipari munkások átlagkeresete 3000 zloty, a föld alatti munkát végző bá­nyászoké közel 6000. Lengyelországban egyéb­ként közel egymillió embert foglalkoztat a bányászat, il­letve » bányagépgyártás, * ennek megfelelően óriási a szakma tekintélye. Az idei bányásznapon is — Borbála napján —, százezrek öltötték fel a hagyományos bányász­egyenruhát, melyhez még kard is jár. Természetesen az Iparág népszerűsége ellenére is vannak gondok: kevés a fiatal munkáskéz. Az ifjú­munkások letelepítése érde­kében nagyszabású lakás­építés! akciók indultak. Egy kétszoba összkomfortos lakás ára 140 ezer zloty, melyből 15 ezret azonnal átvállal a bányavállalat, ha valaki öt évre szóló szerződést ír alá. Több mint 40 ország mint­egy 500 fiatalja készül első félévi vizsgájára hazánkban a nemzetközi előkészítő inté­zetben. A sikeres előtanul­mányok után a következő év szeptemberétől hazánk kü­lönböző felsőoktatási intéz­ményeiben magyar nyelven folytathatják továbbtanulásu­kat — azzal a 80 országból érkezett csaknem kétezer külföldi ösztöndíjassal együtt, akik már korábban megkezd­ték felsőfokú tanulmányaikat hazánk 26 egyetemén, főisko­láján, felsőfokú technikumá­ban. Az 1971—72-es tanévben Is tanulhatnak magyar ösztön­díjasok a Szovjetunió, az NDK, Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország és Romá­nia felsőoktatási intézményei­ben. A középiskolai tanulók és a felsőoktatási intézmé­nyek előfelvett, valamint el­sőéves hallgatói oktatási in­tézményük vezetőihez nyújt­hatták be pályázatukat de­cember 12-ig. Az 1969-ben és 1970-ben érettségizett dolgo­zó fiatalok volt középiskoláik igazgatójához ugyancsak de­cember 12-ig, az 1967-ben és 1968-ban érettségizettek pedig a felvételi vizsgákat lebonyolító egyetem rektori hivatalához december 19-ig juttathatják el jelentkezési lapjukat. A pályázók 1971. január második felében a választott szaknak megfelelő hazai egyetemen felvételi Horváth Ernő ezzel kapcso- | latban elmondotta: a Me­cseki Szénbányák hasonló kezdeményezéséről szóló be­számolót — évi 2 millió fo­rintot tartalékolnak az R- alapból, melyet aztán a törzsgárda tagjai kapnak meg lakásépítési célokra —, nagy tetszéssel hallgatták a külföldi delegátusok. A tizenöt ország több mil­lió bányászfiatalját képvise­lő delegátusok végül is úgy határoztak, hogy 1971-ben megszervezik a világ bá­nyászfiataljainak első ta­nácskozását. Erre London­ban, Moszkvában vagy Pá­rizsban kerül majd sor. Meglátni és megihletni — pillanat műve volt... Zágon Gyula szigetvári festőművész egy kisebb ka­marakiállításra rendezte, azaz készítette elő új bala­toni képeit A képeket meg­látta és ennek az élménynek a hatása alatt egy kisebb kompozíciót írt fuvolára és gordonkára Várnai Ferenc, akit a Megyei Tanács mű­vészeti főelőadójaként ismer­hetünk a megyében. A nyolc­tételes, fuvolára és gordon­kára alkotott kis szvit címe: Impressziók Zágon Gyula balatoni akvarelljeiről. Ke­letkezéséről így nyilatkozott a szerző: — Hirtelen jött az ötlet, két héttel ezelőtt, amikor először láttam ezeket a ked­ves balatoni táj festményeket. Impresszionista hatású szín­éi fényfoltjai ragadtak meg és a balatoni élményvilág intenzitása. Ügy éreztem, ezt a hatást muzsikában ki kell és ki is tudnám fejezni. Ter­mészetesen benne a magam balatoni élményanyagával is... — Hogyan építette fel szerkezetében, hangulatában ezt a „hirtelen jött” kompo­zíciót? — A kis szvit a képek hangulatát foglalja magában. A Baranya megyei Tanács VB tegnap délelőtti ülésén hozott határozatában meg­szüntette a Baranyai vasár­napok néven ismert megyei rendezvénysorozatot. A vb elismerte a Baranyai vasárnapok 1964 óta kifejtett sokrétű és pozitív tömegkul­turális hatását. Programjai a hét év alatt összesen 447 mű­vészeti műsort, 128 kiállítást és 74 sportrendezvényt ölel­tek fel. Ezeknek mintegy fél­millió látogatója volt. A ren­dezvényeik sokrétű kultúr­politikai missziót teljesítet­tek. A hatalmas programsoro­zatok lebonyolítása azonban nagy energiát kötött le és Ügy érzem, egy kissé kiéle­zetten romantikus muzsika ez, de még benne a közeli múlt, az ősz inspirativ han­gulatával. Szerkezetileg pedig a legjellemzőbb, a legkifeje­zőbb — számomra legkedve­sebb — balatoni akvarellké- pekből építkezik. Ilyenek: a Badacsonytomaj, egy Egry József sírját ábrázoló táj­festmény, egy balatoni kö­ves partrészlet, a keszthelyi naplemente. — S az ősbemutató? — A tárlat megnyitásakor, Szkladányi Péter (fuvola) és Polgár Zsolt (gordonka) elő­adásában, szombaton. Vagyis ma délben, a szi­getvári járási tanács új ta­nácstermében, amikor Mar- tyn Ferenc Munkácsy-díjas festőművész megnyitója után a két művész „zenés tárlat- vezetést” tart, a művek ih­lette muzsika tolmácsolásá­val. (w. e.) A Román Béketanács küldöttsége Pécseit Az Országos Bőketarwics és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására többnapos látogatásra ha­zánkba érkezett a Román Bé­ketanács háromtagú küldött­sége. A vendégek a hét végét Pé­csett és Baranyában töltik. A delegáció vezetője Georgie Ionescu, a Román Béketanács Irodájának tagja, a küldött­ség tagjai: Egri József, a Ro­mán Béketanács kerületi el­nöke és lan Drago Mirescu, a brassói kerületi pártbizott­ság tagja. A küldöttek szom­baton városnézésen vesznek részt, vasárnap pedig Bara­nya nevezetességeivel ismer­kednék. büfé szomszédságában lévő első helyiség archaikus kő- terem. A falakat gránitkővel burkolták és meghagyták a durva, szürke felületet. A mennyezet gerendaszerkeze­tet kapott, s ígv az egész he­lyiség egy régi, kolumbiai lakóház lakterét idézi. A fal­nyílásokba kolumbiai arany­tárgyak másolatát helyezik majd el, amelyeket az Ipar- művészeti Múzeum készített. A következő kis terem falát bambusznáddal, a harmadi­kat nyersszínű keményfala­pokkal burkolták, az utolsó helyiség fala pedig közép­kék színű durva vakolatot kapott. A helyiségek padló­zata. hallatlanul szép vörös és szürke márvány. Kővári Ferenc, a vállalat főkönyvelője elmondja, hogy a COMPAK Kiszerelő Válla­lattal kötött szerződés alap­vont el a tömegkulturális munkától, a közművelődés mindennapos gyakorlatától. Mind nehezebbé vált az utóbbi időben a program megújítása, a rendezvények továbbfejlesztése. Ezen túl­menően az államigazgatás átszervezésével előálló új helyzet is azt követeli, hogy a jövőben a hasonló rendez­vényeket az illetékes városi és nagyközségi tanácsok ön­állóan rendezzék meg. Ak­kor, amikor ezt jónak, szük­ségesnek látják és van ele­gendő pénzük hozzá. Ám. — ahogyan ezt Palkó Sándor vb-elnök is hangsúlyozta, a határozat előterjesztésekor — megyei pénzügyi keret a Nemrég ünnepelte alapítá­sának 100 éves jubileumát a Bajai Tanítóképző Intézet. Ebből az alkalomból az ott végzett idős tanítók és taní­tónők számára különböző fokozatú okleveleket adtak ki. Sőt, a nem Baján, hanem az első világháború előtt Magyarországhoz tartozó dé­li városok képzőiben — pél­dául Temesvárott — végzett pedagógusok számára is ki­adták ezeket. Így nagyon sok pécsi és baranyai alsótagoza­tos nevelő, illetve nyugdí­jas kapott oklevelet. Ezeket az okleveleket a különböző városi, járási tanácsok mű­velődésügyi osztálya ezek­ben a hetekben adták, illet­ve adják át. Arany oklevelet kapott a 42 évvel ezelőtt végzett mo­hácsi Keész Józsa. Az ugyan­csak mohácsi házaspár, a 38 éve végzett Nádasy János jövőben nem lesz ilyen cél­ra. A vb javasolta az érintett helyi tanácsi végrehajtó bi­zottságoknak, hogy általuk meghatározott időpontban és keretben néhány eddig ki­alakult rendezvényt tovább­ra is tartsanak meg. Ilyen a mohácsi busójárás, a siklósi várfesztivál, a komlói bá­nyásznap, a hegyháti tóün­nep, a szigetvári Zrínyi-ün­nepség és a pécsváradi leányvásár. A Gerencsér Sebestyén or­szágos fazekaspályázatot és a siklósi országos fúvószene­kari találkozót kiemelt me- gvei programként rendezik meg a jövőben is. 36 évvel ezelőtt képesítőzött — arany oklevelet kapott. A pécsi Barabás Józsefné 1964- ben már gyémánt oklevélben részesült, most pedig vasdip­lomát kapott. Ö 1904-ben végzett. A komlói özvegy Erdélyi Arpádné aranydip­lomában részesült, s ugyan­csak aranyban a pécsi Arató Dezső — ő 44 évvel ezelőtt képesítőzött — Bellus Sán­dor, Doborján Ferencné, Sze- lényi Pál, Tantó István, Bá­tort Jenő, Timaffy Miklós. Gyémántdiploma tulajdonosa lett a máriakéméndi Dará­zsi Mihály, s a bodai Gertig Károly. A megye községeiből ezenkívül is sok pedagógus nyerte el a Bajai Tanítókép­ző oklevelét, így aranyat ka­pott Perénjd Ödön, Bagoly József, Schweier István, Schweier Istvánná, Balázs Vilmos, Pavlicsek János és Nyers Jenőné, aki egyéb­ként 1966-ban már gyémánt­oklevélben részesült. A téli gépjavítási szezon kezdetére a Megév kibővíti az Agroker-telepek traktor- alkatr-ész választékét. Az MTZ és a DT-traktorokhoz 300-al több cseredarab féle áll majd az üzemek rendel­kezésére. Az elmúlt hónapokban szá­mos külföldi gép alkatrészei­nek gyártására rendezkedtek be a hazai üzemek. A Bu­dapesti Mezőgazdasági Gép­javító Vállalatnál például 3000 féle cseredarabot készí­tenek. Egyebek között az igen keresett traktor-henger­fejeket és sebességváltó ré­szeket. — A ledinal ABC Áruházban vásárolt televízióhoz, hűtőgéphez, varrógéphez, mosógéphez és rá­dióhoz vásárlási utalványt adunk. Hossz ízű szellemidézés Ügy látszik 5—10 évenként meg-megkísért bennünket a vadnyugat szelleme. Legutóbb — pár éve — azt hittem, valóban a legutolsót látom. De nem, ismét behoztunk egyet, „A félszemű seriff” cí­mű amerikai western-filmet. Azzal a^ érzéssel ültem be, hogy — ha egyszer átvettük — nyilván olyan ez is, mint a többi. Se jobb. se rosszabb. Gyilkosság, tettes menekül; vágta a prérin, üldözés. Töl­tenek, lőnek; nem töltenek, lőnek — végül kiszenved a gonosz. Vadnyugati táj, nap­fény, zene. Nyakonöntve mindez kellő texasi humor­ral és hamisítatlan jenki ér­zelgősséggel, ami szintúgy nem hiányozhat egy igazi westernből. Klisé-rendszere, „műfaji követelménye” van ennek is, csakúgy mint az operettnek. Következéskép­pen az ember ne várjon töb­1 bet, mint amennyi mindeb- : bői kitelhet, némi fantáziával ; persze. Hát nem is számítottam többre egy átlagos tévé kri- ! minél. Csalódtam. A félsze- ! mű seriff az átlagosnál is ! gyengébb. Hosszú, vontatott, unalmas, vérszegény cselek- ményű, fordulatokban szű­kölködő, filmszerűtlenül ter­jengős, bőbeszédű. Izgalma pedig színpadias, beállított „hogy oda ne rohanj unk”- műizgalom. De mindez hagy- ján, mint film voltaképpen ennyi szót sem érdemelne. Van azonban itt valami egé- | szén más is. i A címszereplő — békebíró a múltszázadvégi Amerika egyik államában. Tüskés mo­dorú, „kemény kezű, de arany szívű” kedves öreg préri-medve, akinek ráadásul humora is van. Egy-egy szel­lemesnek szánt „benyögését” jóízű kacaj nyugtázza mind­végig. Ám a bűnüldözés e kipróbált öreg harcosáról — egy őszinte pillanatában meg­tudjuk: ő se makulátlan, hisz lopott pénzből alapozta meg a jövőjét. Meg is ma­gyarázza: Indulótőkének kel­lett és végső fokon „csak azért, mert szüksége volt rá.” Na, ugye. És mindez kedve­sen, rokonszenves humorú gegg-petárdába csomagolva... Hogy szórakoztató műfajra igényünk van, természetes. Hogy a tömegízlésben a kommersznek ma még előnye van, sajnos tudjuk. Azt is, hogy a kulturált szórakozta­tás még eléggé ritka madár. De, hogy a harácsolásnak, a „magam kis induló tőkéjé­nek” a szellemét hirdető — és milyen jól, ügyesen cso­magolt! — ideológia minek nekünk, ezt kissé nehéz meg­érteni. Az első vetítési napon benyomták a pénztárablakot. Jó üzlet ez a westem-film? Lehet. De nagyon rossz ízű szel­lemidézés. Egyszóval: kárté­kony. Kétezer külföldi ösztöndíjas hazánkban 1800 magyar diák a külföldi egyetemeken vizsgát tesznek. Az ösztöndí­jakról 1971. június 15-ig dön­tenek, és az ösztöndíjakat el­nyert mintegy 350 fiatal szep­temberben kezdheti meg kül­földi tanulmányait, azzal a több mint 1800 magyar ösz­töndíjassal együtt, akik már a külföldi, elsősorban szocia­lista országok egyetemein ta­nulnak. A „Kedves”-cukrászdától, pardon, a „Kolumbia kávé- bár”-tól már lassan elbúcsúz­nak a kőművesek és a festők, mázolok. A Vendéglátó Vál­lalat asztalosai a bárpultot állítják össze és ha kész lesz, vagy tíz-tizenkét bárszékről gyönyörködhetnek majd a vendégek a látványban. Ügy értve, hogy a nyitás után, ami karácsony körül várha­tó. Az eredeti bejárat csak a büfére szól. Beépítették már a félkör-alakú pultot. III. osztályú áron presszókávét, süteményt, virslit, továbbá röviditalokat árusítanak itt és palackozott bort, ez utób­bit csak elvitelre persze. A vállalat — érhető módon — nem kíván „talponálló krics- nit” rendszeresíteni a büfé­helyiségben. A bár bejárata az István tér felöl van. A gyémánt, és felesége — aki Mezőgazdasági gépalkatrész-szállítmányok érkeztek küllőidről Januárra-februárra a Me- ' zőgazdasági Gépalkatrészel­látó Vállalat tájékoztatása szerint sokat javul majd az alkatrészellátás. A leginkább hiányzó alkatrészek most ez­rével érkeznek. A Zetor-Szuper traktorhoz összesen 6,7 millió forint értékű cseredarabot vettek át, összesen 160 fajtát. Az MTZ 50-es vontatóhoz 300 fajta alkatrészből 4,5 millió forint értékű szállítmány ét­kezett. Ebből 2,5 millió fo­rintért küldtek kisebb-na- gyobb tételeket a vidéki Ag- roker telepekre és a megyei központokba. Sokáig hiány­cikknek számított a DT—75 típusú traktorhoz való lánc­talp. Ennék a gyártására most a Csepeli Fémmű ren­dezkedett be, már sorozatban készülnek a lánctalptagok és rövidesen ki tudják majd elégíteni az igényeket. ján a Kolumbiában kizárólag „Kolumbia” kávét szolgálnak fel. Egyébként a vállalat ösz- szes üzemében már Omniát árusítanak, amely szintén a COMPAK terméke. (Közbe- vetőleg: évente 25 tonna ká­vét „fogyaszt” el a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat közönsége.) A „Kolumbia kávébár”-ban nagyon széles italválaszték várja majd a vendégeket. Ha­zai és külföldi röviditalok, kitűnő minőségi borok, ma­gyar, illetve külföldi minősé­gi sörök szerepelnek az ital­lapon. (Szalon sör nem lesz.) Eredetileg foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a bárban zenét is szolgáltatnak, de az­tán elvetették ezt az elképze­lést. Csendes, kellemes szó­rakozóhelyet varázsolnak a kibővített, teljesen átépített Kedves cukrászda helyére. W. E. MIELŐTT BERENDEZNÉ LAKÁSÁT, MINDEN VÉTELKÉNYSZER NÉLKÜL fckinfse meg a Mecsek Áruház lELSl SHíORmkÜlilsál, KÜL- ÉS BELFÖLDI BÚTOROK NAGY VÁLASZTÉKBAN. ELŐZÉKENY, FIGYELMES KISZOLGÁLÁS! B. S. Muzsikára ösztönző akvarellek „Zenés tárlatvezetés“ Szigetváron Kitüntetett tanítók Nyitás előtt a Kolumbia kávébárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom