Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

1973. december 30. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Szigetvári tapasztalatok Megszűnnek a cigánytelepek A tanítási módszerről a Szovjetunióból is érdeklődnek Az erdők széléről a községekbe költöznek • A, szigetvári járás mintegy 20 eze't ’ lakosának (Szigetvár néniül) körülbelül 10 száza­léka- cigány, a néhány hó­nappal ezelőtti felmérés sze­rint 2041 fő. Néhány évvel ezelőtt, amikor a cigányok helyzete; életkörülményeinek alakulása felől érdeklődtem a .látásban, már akkor ta- pátótaütam: a járás vezetői­nek . éíhatározott törekvése, hpgy különböző intézkedé­sekkel- elősegítik a cigány- lakosság asszimilálódását. „Először- helyhez kell őket kötni, aztán a felnőtteknek rendszeres munkaalkalmat teremteni, a gyerekeket pedig beiskolázni” — mondták. „Néhány év múlva eredményt akarunk elérni” — tették hozzá. Az első jelek Őszintén szólva hittem is nem is, — néhány év alatt inég az első lépést, a hely- hezkötést sem lehet meg­valósítani. Pedig az első je­lek már mutattak bizonyos eredményt. Ezt az első „je- ]fet” akkor a bánfai cigány­telepen találtam. Bánfa mel­lett a község szélén volt egy — ők tónak nevezték — pocsolya. Az egyik cigány — akit valamennyi bánfai ci­gány tisztelt és parancsoló- jának tekintett — elvezetett éhhez á pocsolyához. „Mi is itt laktunk — vagy - harminc család — a tó körüli putrik­ban — mondta. — Most nézzen körül, — egy kivéte­lével megszűntek a putrik. Házat vettünk Bánfán, Ró­zsafán, beköltöztünk a köz­ségbe. Van munkánk is ...” Az egyetlen megmaradt put­ri előtt egy negyven év kö­rüli cigány guggolt,1 melege­déit' a tavaszi napfényben. „Te részeges csavargó, te még mindig itt henteregsz?” — mondta hangosan kísérőm a guggoló cigánynak, aki ugyancsak meghunyászkodva egyenesedett ki. „Veszek én is házat, már nem iszok, majd meglátod” — válaszolta halkan. Ez a jelenet Jutott eszem­be, sünikor beszélgettem Pi­riit Jánossal, a Szigetvári Já­rási Tanács VB elnökhelyet­tesével a járás cigánylakos- rágának helyzetéről. „A ne­gyedik ötéves tervben elér­jük, hogy a járásban telje­sen megszüntetjük a cigány­telepeket, kultúrált körülmé­nyeket teremtünk részükre, beilleszkedhetnek a falvak közösségébe” — mondja. Sza­vai és a kapott statisztika számai bizonyítékainak alap­ján nem lehet kétséges: a szigetvári járásban öt éven belül megoldják a cigánykér­dést, utána nem szerepel „különös napirendi pontként” a különböző testületek tár­gyalásain. Új szemlélet Nézzük a tényeket. Míg néhány évvel ezelőtt még a községi tanácselnökök is vi- szolyogtak attól, hogy az erdőszéli cigányokat been­gedjék falujukba lakni, „Először a tanácselnököknek kellett megmagyarázni: az ilyen .hozzáállással’ célt el­érni nem lehet” — mondja az elnökhelyettes. Évek so­rán sikerült ezt a szemléletet megváltoztatniuk. A cigány­lakosság számára üresen álló lakásokat juttattak, felújítot­ták, átalakították a lakáso­kat, ingyen házhelyeket jut­tattak részükre; építési köl­csönöket folyósítottak. Sokat segített a megyei tanács is. Énnek eredménye, hogy fel­számolták az almamellék!, a bötykapeterdi, az endrőci, a nagydöbszai, nemeskei, pata- poklósi, a pettendi és a so­mogyhatvani cigánytelepeket. Ma már mindössze csak a dencshazai Bankó-telepi és a gyöngy ösmelléki akácligéti cigánytelepeket tartják nyil­ván. De itt is az 1966-os több mint 290 cigány helyett je­lenleg már csak 81 cigány él. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek is sok lakást juttattak a cigányok­nak. „Először helyhez kell őket kötni, aztán rendszeres mun­kaalkalmat teremteni...” Az ez évi statisztika a munká- baállításról is jelentős ered­ményeket mutat. Az 52$ munkaképes férfiból 478 dol­gozik. „Az év végére az ösz- szes munkaképes cigány fér­finek munkahelyet terem­tünk é3 dolgozni fognak” — mondja a tanácselnökhelyet­tes. Tanulási lehetőségek Néhány évvel ezelőtt sok cigánygyerek nem járt isko­lába. Az okot jórészt a kö­rülményekben kellett keres­ni. Az akkori — a falutól 3—5 kilométerre lévő — ci­gánytelepekről nem is volt könnyű iskolába járásra szok­tatni a szabadjára engedett cigánygyerekeket. A faluba- költözés, a szülők rendsze­res munkaalkalma ezt a kö­rülményt is megváltoztatta. Idézet abból a jelentésből, amely a Járási Tanács VB elé került: „A jelen tanév­ben már elértük, hogy min­den tanköteles korú cigány- tanulót beiskoláztak iskola- vezetőink. Néhány esetben (5—6 fő) azonban nem sike­rült biztosítani a rendszeres iskolába járásukat... Az el­ső osztályos cigánytanulók jelentős része még nem isko­laérett 6 éves korban..." Ebben a járásban orszá­gos kezdeményezés született az iskolaköteles cigánygyer­mekek előkészítő tanfolya­mára. Pirisi Jánosné szakfel­ügyelő kidolgozta az előké­szítő tanfolyamok módszerét. Állami díjjal tüntették ki! A pedagógusok áldozatkész munkája nem maradt ered­ménytelen. Az elmúlt évben az előkészítésben részesült 132 elsős tanulóból mindösz- sze öt bukott meg! Ebben az évben 18 Iskolában 186 gyerek számára biztosították az előkészítő tanfolyamokon a részvételt Az előkészítő tanfolyamok módszerének nemcsak a megye, hanem az ország határain kívül is híre ment. Nemrég levél érkezett Rosztovból, Vera Mihajlovna pedagógusnőtől, aki érdeklő­dik a módszer felől, hogy iskolájában is eredményesen foglalkozhasson a hátrányos helyzetből kezdő tanulókkal. A helyhezkötés, a rendsze­res munkaalkajom és a. ta­nulási lehetőség... A dol­gok összefüggnek: „Csökkent járásunkban a cigánybűnö­zők száma” — állapította meg dr. Fülöv István a já­rási ügyészség vezetője. Van­nak még bűnöző cigányok? Igen. De míg néhány évvel ezelőtt — úgyszólván napi­renden volt a bíróság előtt a Patapoklos közelében lévő femai cigánytelep „Nagy­pej” és „Sötétpej” gúnynevű banda tettei, — ma már nem hallani róluk. A cigánytelep megszűnt... A járás vezetői most — mint ezt a VB hatarozatban is kimondták — további eredményeket kívánnak elér­ni. Keresik a munkaképes cigány nők munkábaállításá- nak újabb lehetőségeit. A VB utasította a községi ta­nácsok vezetőit, hogy szor­galmazzák: minél több ci­gány találjon munkaalkalmat a tsz-ekben. Valóban: talán nincs is túlságosan távol az az idő. amikor ebben a járásban nem lesz „különös” napirendi pont a cigánykérdés. Garay Ferenc Lemle Géza posztumusz könyve. A Magyar Írók Könyves­boltja Kossuth Lajos utcai kirakatában nemrégiben fel­tűnt egy szerény kis köny­vecske: Március a címe. Írója Lemle. Géza, a Baranya me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának néhány évvel ez­előtt elfiűnyt vezetője. Á kö­tet szociografikus írásokat tartalmaz, amelyek nagyrésze a .telepkor régebbi évfolya­maiban jelent meg először nyomtatásban. A kiadás a Megyei Tanács művelődés- ügyi osztályát dicséri, amely lehetővé tette, hogy 1060 pél­dányban napvilágot láthassa­nak a baranyai községek vál­tozásait felmérő, ma is izgal­mas írások. Gondolatok a filmszemléről Az illetékesek nemrégiben elhatározták, hogy a pécsi magyar játékfilmszemlék programját célszerű megvál­toztatni. Az eddigi filmszem­lék hozzájárultak a közönség és a film, a közönség és az alkotók kapcsolatának köz­vetlenebb megteremtéséhez, de a jelenlegi formák meg- | értek a felfrissítésre, a bevált ; programok mellé újakat kell í találni. Ehhez a „felfrissítés- 1 hez” kívánnak hozzájárulni az alabbi gondolatok is. 1. A filmszemlék sikeré­nek egyik kulcsa a színészek megjelenése. Az utolsó évek- | ben tapasztalt távolmaradó- | sok oka (a filmszemlével egy­beeső ' fellépésekén illetve j szerződésben foglalt szerep- ; léseken kívül) véleményem szerint az, hogy a színészek kevés változatosságot tapasz­taltak a korábbi filmszem­lékhez képest, avagy kevés volt a publicitás, a nyilvá­nosság előtt szereplés. Mert igaz. hogy utóbbit szolgálják a színész—közönség találko­zók. de gyakran két film­szemle között egy-egy szí­nész számlára annyi volt a különbség, hogy nem az egyik, hanem á másik intéz­ménybe ment ilyen találko­zóra. A közönség—művész találkozók elengedhetetlenek, ugyanakkor érdemes lenne fontolóra venni a nézők és a színészek olyan találkozásá­nak lehetőségét is, ahol pél­dául a filmszemlére érkező színészek nyilvános műsor keretében lépnének fel, ki-ki olyan produkcióval, amelyre szívesen vállalkozna. A szem­lének mindig megvolt a kül­földi sajtóvisszhangja. Érde­mes lenne a külföldi újság­írókat is szavaztatni pl a legjobb színészi alakításról. Az eltérő nézőpontnak, a nemzetközi összehasonlítás­nak bizonyára megvolna a szakmai haszna. Ez utóbbi szavazásnak nem kellene feltétlenül külön díjazással is együttjárnia, inkább az er­kölcsi siker dominálhatna. 2. A közönség igényének felmérésére már a következő filmszemléig is érdemes vol­na közvéieménykutatást vé­gezni azokban az üzemekben, intézményekben, iskolákban, ahova évről-évre ellátogat­nak egy-egy film alkotói. A fesztiválok alkalmával, pedig nemcsak a közönség-díj oda­ítélésről" kellene: szavaztatni a mozinézőt,. hanem arról ,is, kit és mii látna szívesen ‘a legközelebbi szemlén. 3. Eddig is arra törekedtek a rendező szervek, hogy a filmszemle ideje alatt egyéb, I változatosságot biztosító prog­ram is legyen a vendégek ré- ; szére. Többek között a Ids- plasztikai illetve kerámia biennálék megnyitása is ezt szolgálta. Emellett van lehe­tőség arra, hogy más, Pécsett rendezett vitát, találkozót is a filmszemlére időzítsünk, mégpedig úgy, hogy szerver­sen kapcsolódjon a filmszem­le jellegéhez. Ismeretes, »hogy évenként Pécsett találkoznak az ifjúsági írók. Maguk a résztvevők is elismerik, hogy vitáik évek óta már csak is­mételni , tudják a korábban kimondott igazságokat, véle­ményeket. Szerencsés lenne az ifjúsági írók találkozóját úgy megszervezni a filn>- szemle alatt, hogy az _ iroda­lom, a film és az ifjúság kapcsolatáról essék szó. Az ifjúsági irodalom modernsé­géről nemrégiben lezajlott vitához logikusan kapcsol­ható lenne pl. olyan rész­téma, mint az ifjúsági iroda­lom és a filmszerű ábrázolás, S nem kizárt, hogy a részt­vevő írók közül többen ked­vet kapnának film írására is. S azt mindannyian tudjuk, jó gyermek- és ifjúsági fil­mekben nem bővelkedünk éppen. Mindez a filmszemle belső, szakmai vitáinak meg­újításához járulna hozzá, im M arafkó László Budapest legújabb szállodája — a Volga Szálló — cölöpözé­sét szeptember 6-án kezdte el a Közmű- és Mélyépítő Válla­lat. Az építéssel megbízott ÉVM 43. sz. Állami Építőipari Vállalat pedig november 26-án kezdte meg a munkáját. A panelek szerelésével rekordidő alatt végeztek, december 24-re elkészültek á zárófödémek szerelésével Is; és bokréta- ünnepséget tartottak az építők és a szálloda üzemeltetője, a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat Tanácstalanok a gólyák Ahol mindenki elsős... „Kutyát és közgazdászt be­hozni tilos!” — állítólag egy­szer ősszel ez a felirat várta a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem pécsi ki­helyezett tagozatának hall­gatóit a menzám A tettesek a jogászok voltait. Azóta tisz­tázódott az incidens, viszont valamit jelzett a tény: a „közgázosoknak” el kell is­mertetniük magukat, nem­csak a „társbérlőkkel”, a joghallgatókkal, hanem a város közvéleményével is. Jobban a köztudatba kell kerülnie annak a „történelmi lépésnek”, hogy 1970 őszén Pécsett — vidéken először — közgazdászképzés kezdődött két Tehát külkereskedelmi szak például nincs. Az első évfolyam egységes képzése után — ami már reformtan- terv szerint folyik — másod­évtől két szak közül választ­hatnak a hallgatók- Az egyik a vállalati tervező-elemző szak, a másik a piacszerve­zési, marketing szak. Itt, az első emeleten hiány­zik az egyetemeken megszo­kott nyüzsgés. A nagy, régi épület felszippantja a hall­gatókat. Az orvosi egyetem tanulmányi hivatalainak he­lyén van a négy bázistariszék: a módszertani, a közgazda- sági, a vállalat-gazdasági és a marketing. Az uj tagozat „nagyobb gyerek”, az Orvostudományi Egyetem „kinőtt ruháját” kapta meg: a régi Rákóczi úti épületben a tanulmányi hivatalok, valamint a bio­fizikai, biokémiai és élettani intézet helyére költözött a közgazdasági tagozat Az élet­tanon meglehetősen különc „társbérlők” maradtak: az elektródákkal megtűzdelt fejű macskák. A tanulmányi hivatal ve­zetője dr. Dieszler László. Tőle érdeklődtem, honnan jöttek az első évesek. — A 101 első éves között 14 pécsi és baranyai van. Érdekes, hogy a dunántúli megyéken kívül az Ország tá­voli vidékeiről is vannak hallgatóink, Hevesből, Sza- bqlcs-Szatmárból, Szolnok megyéből, Békésből, Csong­rádiból, összesen 13-an. — Mire képez a pécsi ta­gozat? — Nálunk a vállalati köz­gazdász szükséglet kielégíté­sére képeznek szakembere­A matematika előadás vé­gét várom a hideg előtérben. Szőke lány kukkant be: — Szia — mondja. — Ki­jöttek már? — Szia, még nem. — Elkéstél? — kérdezd.. — Nem. Vendég vagyok. Gyanúsan végigmér és sür­gősen eltűnik. Trombitás Árpád, a „köz­gázosok” KISZ-titicára vagy nyolc fiút és lányt tart visz- sza a kiözönlő évfolyamból, hogy beszélgethessünk. Az évfolyam elsősorban az elő­adásokon találkozik, ugyanis a közel 60 lány Vasas Il-n, a részükre átadott bányász legényszálláson lakik. A fiúk egy részét a Műszaki Főiskola új kollégiuma fogadta be, de néhányan a Bányaipari Kol­légiumban is laknak. — 5—6 ágyas szobákban lakunk, van lemezjátszó, te­levízió, csak hát nagyon messze van Vasas — mondja az egyik kollégista lány. — A bányászok kérték, hogy segítsük fellendíteni ott kint a kulturális életet — Az a baj, hogy vasár­nap is be kell járnunk ebé­delni. Talán a vizsgaidőszak­ban sikerül megoldani, hogy kihozzák Vasasra az ebédet. — Meg aztán sok függ Já­nostól, a fűtőnktől- Hogy ép­pen milyen kedvében van. Igaz a közhely: „Minden kezdet nehéz”. S ezen az egyetemen ráadásul minden­ki elsős. Nem fordulhatnak tanácsért a felsőbb évesek­hez. Persze, van valami iz­galmas abban, hogy úttörők. Hogy nekik kell hagyományt teremteni. Amikor viszont kiejtem ezt a szót elszaba­dulnak a kedélyek. —- Nincs nálunk közgaz­dász tudatosság — mondja az egyik fiú. — Sokan úgy jöttek ide, hogy azt sem tudták, hogy mire jelentkeztek. 1— Vagy azt mondták, én ebből a tárgyból tudok csak felvételizni, máshova nem vennének fel, hát ide jelent­kezem. — De ez azért nagy luxus, nem gondoljátok? — vág közbe egy lány. — Meg azt is mondták az elején, hogy ez ám a poli­tikusabb pálya mint a többi. És ha kiderül valakiről, hogy nem elég aktív, vagy nem tud az emberekkel bánni? — Ugyan ne okoskodj már. Hiszen a közgazdászképzés biztosítja a legnagyobb vá­lasztási lehetőséget. — Azért próbáljunk egy kicsit rendet teremteni — mondja egy megfontolt bar­na fiú. — Én például beval­, lom, nem ide, hanem Pestre jelentkeztem, nem tudtam Pécsről, de ide helyeztek. En­nek ellenére tudtam mire je­lentkezem, mi az a közgaz­dász. S nagyon csodálkoznék, ha egy 18—19 éves- fiatal­ember nem tudná, hogy kö­rülbelül mit várhat a válasz­tott pályán. Persze, vannak olyanok, akiket a számítás hozott ide. az. a félelem, hogy máshol nem veszik fel őket, mert itt már 15 pont is elég Meg vannak, akik nem tud­ták, hogy mi ez. De azért többségében azok jöttek ide, akik a választott hivatásu­kért dolgozni tudnak. December 20. után kezdőd­tek a nagy erőpróbák, a vizsgák: matematikából, po­litikai gazdaságtanból, gaz- I dasági földrajzból, gazdaság j történetből és filozófiából j Egyik sem könnyű. Tanács­talanok a közgazdász gólyák, I de az első akadályokon majd I megedződnek. imó—ló) * Baranya megyei Mezőgazdasági Vállalat női segéd- és szakmunkás időszaki dolgozókat alkalmaz a Pécsi Keltető tízemében Jelentkezés: 1971. január 4-én de. 8 és 12 óra között a vállalat munkaügyi osztályán Pécs, Xavér u. 19. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom