Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1910. december S3. Mit hozott 1970 ? KARÁCSONY Mit hozott 1970 a négy alapművészeiben: a irodalomban, képzőművészetben, a színházban és a zeneművészetben. Mit hozo.t Pécsett, s ezzel együtt sugárzási területén Baranyában, a Dél-Dunántúlon? — Erről kérdeztük a négy művészet négy vezető egyéniségét: Pákolitz István Józser At- tila-díjas költőt, a Jelenkor szerkesztőjét, Nógrádi Róbert Jászai-díjas rendezőt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóiát, Antal György Liszt-díjas karnagyot, a Zeneművészeti Főiskola pécsi kihelyezett tagozatának igazgatóját és Martyn Ferenc. Munkácsy- díjas festőművészt. Pákolitz István Az 1970. esztendő a Pécsett élő írók munkásságát nézve termékeny és sikeres volt. Csorba Győző válogatott versei A lélek évszakai címmel jelentek meg. A versgyűjtemény a költő eddigi pályájának összegezése, kötete a maradandóság érvényével immár része az egyetemes magyar lírának. Tüskés Tibornak három munkája jelent meg könyvalakban. A szó és a vonal (Martyn Ferenc irodalmi kí- sérőrajzairól), A pécsi irodalom kistükre, amit a Jelenkor közölt folytatásokban, valamint esszégyűjteménye, Vallomás a városról címmel. Tüskés Tibor sokoldalú írói munkásságot folytat, kritikai írásain kívül tájesszésoroza- tot ír Baranyáról és tanulmánykötetet Kodolányi Jánosról. Thiery Árpád véméndi szociográfiáját folytatásokban közölte a Jelenkor, s ez kötetben is- megjelenik. Thiery Árpád tavaly a Szépirodalmi Kiadó pályázatán a második díjat nyerte Évszakok című regényével: ebben az évben a SZOT pályázaton első díjat nyert újabb regényével. Pál Rita és Marafkó László az írószövetség és a KISZ pályázatán nyert díjat. Bertha Bulcsu a Jelenkorban folytatta a tavaly megkezdett interjú-sorozatát. A lírai elemekkel átszőtt, no- vellisztikusra formált sorozat a Szépirodalmi Kiadónál jelenik meg könyvalakban. Kampis Péter Átváltozások című kisregénye a megyei jubileumi pályázat kiemelkedő alkotása. A Jelenkor közölte folytatásokban. A kisregényt, várhatóan, könyvalakban is kiadják. Kende Sándor új regényét Szerelmetes barátaim címmel a Szépirodalmi Kiadó adta ki; Galambosi László A kőliliom vára című Zrínyi-poémáját a Szigetvári Városi Tanács jelentette meg. A folyóirat hagyományos, jó kapcsolatot tart a társművészetekkel : a képzőművészettel, az építőművészettel és a Pécsi Nemzeti Színházzal. A színház színházi előadásként rendezett Jelenkor irodalmi estet a Kamaraszínházban. A változatos, pergő műsor, más műfajok bele- komponálásával elevenebb és hatékonyabb, jobban felkelti az irodalom iránti érdeklődést, mint például a hagyományos felolvasó-est. A pécsi színházi estékről Futa- kv Hajna kezdte meg sorozat írását a Jelenkorban. Nógrádi Róbert Színházi embernek nehéz egy naptári év eredményei-, ről nyilatkozni. ’hisz színházi évadban gondolkodunk, s a kettő lényeges eltérést mutat. Ka azonban az elmúlt évad második felét, s a jelen évad eddig megtett első fa’.;t vizsgálom, kétségkívül náh'vy számottevő eseményről és jelenségről kell szólnom. Mindenekelőtt a két új magyar dráma bemutatóját és sikeres előadás-sorozatát említeném. Illyés Gyula; Tiszták és C;?res Tibor: Barbár v.Wrr** ■'.{ című darabjaira gondolok, amelyeknek nemcsak bemutatásával, hanem előkészítésével, sőt, megrendezésével is dicsekedhetünk. Művészek, alkotások Az utóbbi darabot a Magyar Rádió jóvoltából az egész ország hallhatta előadásunkban, s igen jóleső érzés volt, hogy az ország minden részéből kaptunk gratuláló leveleket. A másik nagy eredmény a kifejezetten politizáló tendenciájú bemutatóinkhoz fűződik. Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit című drámájának színpadra állítása nagy feltűnést és visszhangot keltett szakmai körökben, s remélem, hogy a néhány napja bemutatott Donald Freed Nyomozás című dokumentum-dráma eseményszerűségét sem csupán az határozza meg, hogy elsőként játsszuk Európában. E bemutatók színházművészeti jelentőségét -az adja, hogy a kifejezetten racionális közlendő ellenére az előadás következetesen érzelmi hatásokra épül, a látványosságot, a hangulatteremtést tartja elsődlegesnek, s így tisztán művészi eszközökkel bont ki egy társadalmi problémát. Lényeges dolognak tartom azt a jelenséget, hogy kezdünk valóban népszínházzá válni. Ez kifejeződik a színház látogatottságának emelkedésében, mélyülő társadalmi kapcsolatainkban és a közönséggel való színházon kívüli találkozásainkban. Érdekes, hogy tízegynéhány évvel ezelőtt még a munkás réteg színházlátogatásra való szervezése jelentett gondot, ma azon tevékenykedünk, hogy a helyi értelmiségre hogyan tudnánk jobban kiterjeszteni vonzáskörünket. Ügy érzem, műsorunk tartalmaz annyi gondolati izgalmat, hogy ez a törekvésünk is eredménnyel fog járni. Jó jel erre telt házak előtt futó Csehov—Arout: A kutyás férfi című intellektuális töltésű előadásunk, amelyet a TV is képmagnóra rögzített. Antal György Ügy érzem, hogy a pécsi zenei élet utóbbi két évtizedében mérföldkövet jelez az 1970. esztendő. Szimfonikus zenekarunk és operajátszásunk az 1970. esztendőben szilárd anyagi bázisra állva az eddiginél fejlettebb szervezett fokra Lépett. 1970-től tehát anyagilag biztosított a két zenei főműhely: a szimfonikus zenekar és az opera jó működése. A lehetőségek adottak, a keretek személyi feltöltése és a formák magasabb tartalmi színre emelése a jövő évek munkája lesz. Ennek az örömteli gondnak a megoldása minden pécsi muzsikus ügye. Ehhez szeretne segíteni az idén összegezett sok-sok tapasztalat és következtetés, melyeket a főiskolai tagozatunkon végzett munka számszerű és szakmai követelményeiről fogalmaztunk meg. A zenepedagógia, a zenetanárképzés és a zenei élet összefüggései nyilvánvalóak; a folyamat megtervezése, nyo- monkövető irányítása nehéz és felelős feladat, mely vidékenként sajátos problémát vet fel. Eddig is éreztük, de most igazán tudjuk, hogy egyszerre kell nevelnünk a 4 megye zenetanán, de zenekari utánpótlását is. Ennek a munkának jobb körülményeket teremtő tervein dolgoztunk az idén, s megvalósításáért harcolunk a következő esztendőkben. S végül, de nem utolsó sorban: a Liszt Kórus ez idén zárta a három megye orato- rikus Bach-mű pécsi megszólaltatásának sorát. S amint Händel Sámsonjával indult a nagy oratóriumok kultusza Pécsett, méltó, hogy ennek, születési idejét tekintve, édestestvérével a legnagyobb Händel alkotás, a Messiás előadásával emlékezzünk a 20 évvel ezelőtti első kantátára, amelyet a Liszt Ferenc Kórus megszólaltatott. Az előkészítés 1970-ben indult, a termés betakarítása 1971-ben esedékes pécsi, szekszárdi és eszéki hangversenyeinken. Martyn Ferenc Amikor képet néz az ember — tulajdonképpen hálátlanság — nem gondol a festő korára, életkörülményeire, arra, hogy van-e gondja, vagy öröme, egyedül az eredmény számít. Nos, az országosan értékelt pécsi festők csoport járnak minden tagja — egy kivételével — valahol, mint tanár helytáll a társadalomban, egyszóval dolgozik. Ilyenkor év végén, számadáskor helyénvaló mindennek elismétlése és talán egy percre megállhatnánk a fcif ÉHÉ Hl Jéé * v -W\ JÉ ü it 1 iSPÉiSi ténynél: munka után elővenni a festőszerszámokat, hozzálátni olyan feladathoz, amelyhez még egész ember sem bizonyosan elegendő ... Az itt élő művészek közül nyolcnak van kocsija, ha jól tudom, ebből kettő Trabant. Egy ilyen, tehát a világ legjobb kocsiján, nemrég hozták haza a többmázsás ipar- művészeti anyagot, mely három jugoszláv városban szerepelt. Van és fejlődésben van külföldi szereplésünk. Viszonzásképpen nálunk járt egy sor külföldi művész, egy pécsi születésű ZLatko Prica nevű zágrábi festőnek igen jelentős kiállítása volt a nyáron Pécsett. Számot vetve négy megye minden képzőművészeti 'problémájáról, Pécsről, a természetes központból vizsgálva és művelve a teendőket, elmondhatjuk, hogy az elmúlt év nem volt eredménytelen, a tihanyi kiállításnak — egyetlen tételként — 70 és félezer látogatója volt, monográfia jelent meg Hárs Évától és Tüskés Tibortól, a Jelenkor tekintélyes részét alkotják a képzőművészeti tanulmányok. A jövő esztendő tervei között első helyen szerepel az itt élő egészen fiatal, itt tanult, itt felnövő, szám szerint hat festő-rajzoló-szobrász bemutatása. Ám itt is a fejlődés folyamata az, ami bennünket foglalkoztat, maga a kiállítás jóval ezután. Nem tudom, észrevették-e a pécsiek, hogy az itt élő művészek közül egy sem iszik, kávéházba nem járnak, őszintén megmondom, úgy kívülre elég rozogák, kifelé unalmas emberek. Lehetséges, hogy kezükben a fáklya. Én szeretem őket. r. d. mi 193« Leányanyák Apró utca fut fel a hegynek, aztán mint aki elfáradt a mered ek kaptató vége felé, hirtelen elfordul. Ismerősek ezek a százszor meszelt, egymás nyakába épített házak, amelyek akaratlanul is szegénységet árasztanák, mégis valahogy atmoszférájuk van, kedveseebbek, mint a modern városrészek célszerűség jegyében fogant lakó- klastromai... Egy pillantás az esőszűrke, roggyant lábú házra és tudom, hogy albérletet találok a világnak semmit sem mutató deszkakapu mögött. Két város, több mint fél évtized albérlet után nehéz becsapni a szemet *.. A csengőt éktelen kutyaugatás helyettesíti, öregasz- szony nyit ajtót, tipikus házinéni arc, az ilyenek azzal szokták kezdeni, hogy „ez egy rendes ház . ..” — *Mi tetszik? Mondom a nevet. Tapodtat sem mozdul, kutatva próbál rendszerezni a nevek, rangok, beosztások skatulyáiban. Ügy látszik nem boldogul. — Miért keresi? Kedvem lenne visszakérdezni, hogy mi köze hozzá, de szükségem van a barátságára. — A gyámügytől... Még egyszer végigmér, aztán lehanyatlik a karja. — Erre tessék. Végre a szobában vagyunk, a háziasszony-cerberus őrizete nélkül, — nyugodtan mondhatom miért jöttem. Kicsit elmosolyodik, de ennek nem sok köze van a vidámsághoz. Fásult, „tessék, itt vagyok” mosoly ez, ilyet csak az tud kikeverni magának, akivel már sok kellemetlen dolgot közöltek. — Szóval amiatt jött. Akit ez a szándékosan hangsúlyos „amiatt” takar, most múlott három esztendős. Csillának hívják, apró varkocsai vannak és meglepően nagy, dióbama 6zeme. Édesanyja azt mondja, az apának van szakasztott ilyen szeme, csak a haja erősebb szálú. A kis Csillának erről fogalma sincs. Nem látta még az édesapját. Nagy szerelem volt. Olyan mindent emésztő lobogás, amely nem ismer tilalomfákat, nem állít fel perspektívákat. Egyszerűen csak van, a külső világtól függetlenül, önmagáért az érzésért. Soha nem esett szó közöttük házasságról. Egymáshoz tartozásuk annyira magától értetődő volt, hogy mindenki tudomásul vette kapcsolatukat. A boldogsághoz nem nélkülözhetetlen a pecsétes papír, még a szülők sem rágódtak rajta, mondván: előbb- utóbb törvényesítik azt, amit a természet már amúgy is törvényesített. — Nem szívesen beszélek róla, nem mintha szégyellném, de attól kezdve az egész történet olyan szokványos és köznapi, mintha nem Is v»* lünk törtónt volna meg... Igen, közben rájöttem, hogy ebben az egészben csak a szerelem volt a szép, a többi csak önzés, karrierizmus, gyűlölködés... Amikor megmondtam, hogy terhes vagyok, sokáig nem szólt semmit. Aztán csak bólintott, és olyan hangon, amilyet még soha sem hallottam tőle, azt mondta: „Jó, tudom, hogy előbb-utóbb ezzel jössz...” — Nem akartam öngyilkos lenni. A sírást is hazáig tartottam, csak a szobában szakadt fel belőlem. El sem jött, levélben kért meg, régi nagy szerelmünkre hivatkozva, hogy menjek orvoshoz. Munka után tanult, mérnök akart lenni... Aztán jött az apja, — a barátai. Pedig én megmondtam: nem megyek orvoshoz, és éppen a nagy szerelmünk miatt meg fogom tartani a gyereket... Hetedik hónapban voltam, amikor eljött: házasodjunk össze, aztán majd elválunk, őt sokan ismerik, nem akarja, hogy meginduljon a szöveg... Az albérletből mennem kellett, i
