Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
tSHB, december 25. DUNANTÜL1 napló I Tisztelet a Rosenberg házaspárnak Donald Freed drámájának magyarországi bemutatója Pécsett Az ötvenes évek hírhedt amerikai „kémpere” a Szovjetunió és a kommunizmus ellen indított hidegháborúnak máig egyik legsötétebb dokumentuma. Dokumentum, amely az elmúlt két évtizedben semmit sem vesztett időszerűségéből, de ugyanakkor maradandó jelkép Is. Rosen- bergék perében nem csupán az amerikai igazságszolgáltatás mondott maga felett ítéletet, hanem az egész világ haladó közvéleménye előtt lelepleződött a pert irányító „mecarthysta” rendszer. Húsz éve sem volt kétséges, ma meg kevésbé, hogy a „kém- per” elsősorban politikai per volt, amely antikommunista gyűlöletet és hisztériát szított. óriásira növelt sajtóhadjárattal igyekezett erkölcsi alapot adni a koreai háborúnak. A két fő vádlott, Julius és Ethel Rosenberg, csak ürügy, eszköz és áldozat volt ebben a perben. Nem voltak politikai tényezők, csak: egyszerű emberek, noha nem jelentéktelenek. Erejüket igazságuk és ártatlanságuk tudata adta,' s a halait is vállaló megtörhetetlen következetes- ségükkel, egymást védő szere tetőkkel magasodtak jelképpé. cepdóval megalkotott eredeti drámának vannak korlátái és művészi gyengeségei is. Előjátékában és a második rész első felében Freud, Nietzsche és Marx gondolatainak felidézése kiásó misztikus beállítottságú, s Rosen- bergék ábrázolásában is beszűrődnek vitatható elemek, például Ethel pszichiátriai tárgyú beszélgetései orvosával. A pécsi színháznak szánté a bemutató pillanatáig meg kellett küzdenie az eredeti anyag problémáival. Még a színlapon is szerepel Ann Si- dorovich, akit — helyesen — elhagyott a rendezés, nem szei'epel viszont az ifjú Kő- mives Sándor által alakított Szószóló. Sik Ferenc rendezése az eredetinél tisztább, világosabb vonalvezetésű, egyértelműbb koncepciót valósított meg. A misztikus elemeket kiiktatta, a pszichologizáló motívumokat elhagyta. Freed eredeti koncepciójában a „kegyetlen színház” is hangsúlyt kapott, Sik Ferenc ezzel szemben melegebb, bensőségesebb hangulatra törekedett. új szereplő került a műbe, a Szószóló. Feladata tulajdonképpen a narrátoré, aki az előjátékban és a második rész elején helyesen módosítja az eredeti mű misztikus megoldását. Az utószót azonban egészében vitathatónak, erőszakol tnak, feleslegesnek érezzük. Az utószó felveti azt a „rejtélyt”: miért is volt szükség a kémperhez Rosenbergékre? A kérdés feleslegesnek tűnik, mert a válasz világosán kiderül a darabból. Ha nem derült volna ki, az olyan hibája lenne, hogy nem lett volna szabad eljátszani. Ha pedig benne van,didaktikus magyarázatnak hat az utószó. A rendezői koncepciónak megfelelően az előadás a Rosenberg házaspár, Vajda Márta és Győri Emil szerepére épült. Mindkét művész egyenrangú. szép teljesítményt nyújtott, külső hatások helyett az ábrázolt jel lem belső szépségeit emelték ki. Börtön-jelenetük feledhetetlenül megrendítő volt. Jelentős szerepet kapott az előadásban Somodi Kálmán David Greenglas megformáz öregember szunyáit egyet, aztán fölgyúj- { tóttá a villanyt, nehogy azt higgyék, nincs itthon. j Most már ugyan aligha ( jönnek, tíz felé jár az idő. ; a gyerekek az ágyban han- r cúroznak, mert karácsony- £ kor senkinek sem akaród- \ zik lefeküdni. í Mióta megözvegyült, úgy ? alakult, hogy szentestén — ) ő már csak így nevezi — l az otthoni ajándékozás j után átnéznek hozza: a lá- ( nya, a veje, meg a két unoka. A gyerekek mindig í itt kapják meg a nagypapa ajándékát. Félórás séta az < egész. Az lenne, ha jönné- nek. De nem jönnek. > Az öregember tudja, i hogyne tudná, mért nem ) jönnek. De azért nem gon- \ dolta volna, hogy a lánya i éppen karácsonyestén tün- i tessen a távolmaradással. í Ha így van, hát így van. s O ugyan nem érzi magát <| ünneprontónak, amiért nem ' azt az ajándékot adta, amit } várt tőle a lanya, meg a J veje. { Leoltja, a villanyt, meg< (tyújt egy gyertyát, meg 5 egy csillagszórót. A kará- í csonyfa olyan kicsi, hogy nem is mondható fának; csak egy jókora gally az egész. Öregembernek való. Magányosnak. Magányosságán persze segíthetett volna, épp elégszer mondta a lánya, minek egy ilyen öregembernek a két szoba összkomfort, talán menjßcsközni akar. vagy mi a fene; adja el és költözzön hozzájuk; igaz, külön-szobát nem tudnak neki adni, de hát mégis együtt lesz a családdal; a nyugdijával azt csinál. amit akar. bár nem sok. esetleg kiegészítheti a konyhapénzt, ha úgy szoty- tyan a kedve. Az öregembernek nem szottyant kedve a lakáseladáshoz. az odaköltözés- röl meg pláne, hallani se akart. Igaz, egyedül van, olykor nagyon is, de kotyvaszt hol ezt, hol azt; akkor is főzöcskézett néha, mikor még élt a felesége, ötszázas állása is van; el- elpücskörészik a lakásban, takarít is hébe-hóba, de csak ott, ahol a papok táncolnak. Nem unatkozik. A. saját bőrén érezte, milyen áldatlan dolog, ha a fiatalok együtt laknak az öregekkel. Egyszóval: nem költözik a lányához, nem adja el a lakást. Hiába követelőzik, ő bizony nem adja föl a függetlenségét. Autót akar venni, a lánya. Majd megveszi kél-há- rom év múlva, vagy azután. De a maga erejéből, s nem úgy, hogy az apját macerálja: adja el a lakását. Mehetne a két unokája mellé harmadik gyereknek. Nem, erről szó sem lehet. A lánya lehetetlen dolgot kíván tőle a szeretet ürügyén. Pedig már jóné- hányszor megmagyarázta neki, hagyja őt békén ezzel a dologgal. De nem hagyja. Most is ezt az ajándékot várta, mást el se fogadna. Ezért nem jön. Talán holnap majd elküldi a gyerekeket. A saját karácsonyát is elrontotta, nem csak az apjáét. Az öregember nézi a libegő gyertyalángot. Arra gondol, hogy mindennek van határa. A szeretetnek is. Pákolitz István ÜNNEPRONTÁS Az igazságtalanul elítélt és ártatlanul kivégzett Rosenberg házaspár alakjának és példájának felidézése a Pécsi. Nemzeti Színház együttesének elismerésre méltó, nehéz és szép vállalkozása. Az ismeretlen amerikai szerző, Donald Freed tavaly Cie- velandben, majd az idén tavasszal, átdolgozva New- Yorkban bemutatott darabját szinte még a befejezés előtt megszerezte a színház. A mű dokumentum dráma, amely az esküdtszék! tárgyalás jegyzőkönyvének, a Rosenberg házaspár levelezésének, más korabeli, dokumentumoknak s a szerző saját kutatásainak felhasználásával készült. Teljességre természetesen nem törekedhetett, ennek a hatalmas anyag eleve határt szabott: csupán. a tárgyalás jegyzőkönyve 1633 nyomtatott oldal! A tárgyalási anyagból csak a leglényegesebb összefüggésekre szorítkozott, kitűnő dramaturgiai érzékkel két színpadot alkalmazott: az egyiken folyik a tárgyalás, a másikon pedig a tárgyalás egyes kiemelt mozzanataihoz kapcsolódó jelenetek peregnek. Az amerikai közönség számára a per hazugságait, ellentmondásait, a vád megala- pozatlansagát, a bizonyítékok, hiányát és Rosenbergék igazságát kiemelő mű valóságos „perújrafelvételt” jelenthetett, hiszen — részben a korabeli féktelen reakciós propaganda, részben az utóbbi két évtized hamis kommentárjai miatt — a vádlottak ártatlansága az Egyesült Államokban ma sem egyértelmű és nyilvánvaló. A becsületes szándékú és alapjában helyes eszmei konKevesebbet épített a Almás híradódokumentumokra — ebben valószínűleg a megfelelő anyag hiánya is korlátozta —, nagyszerűen kihasználta viszont a kettős színpad lehetőségeit. Elgondolását arra alapozta, hogy a magyar néző számára nem kétséges a Rosenberg házas- pár ártatlansága, itt tehát nem a „perújrafelvétel” lényeges. A tanúk számát még az eredetinél is tovább csökkentette, a tárgyalásból valóban csak a leglényegesebb mozzanatokat emelte ki. Ezzel fokozottabban a házaspár került a középpontba, s mivel Ethel és Julius magánéletének jeleneteit is kiemelte a rendezés, a külső dokumentálás csökkentésével növekedtek a belső ábrázolás lehetőségei. Az eredeti darabhoz Czl- mer József utószót írt. Ezzel fásával. Az adottságainak kitűnően megfelelő karakterszerepben a tehetséges fiatal színész kedvező benyomást keltett. Nem formált Dávidból örökké vigyorgó, semati kus figurát, pedig a szöveg erre is csábíthatta. A vád képviselői igen helyesen nem törekedtek az első perctől külsőségekben is ellenszenves hatást keltő szerepfelfogásra. Baracsi Ferenc és Kézdy György egyaránt a cselekmény során, fokozatosan, funkciójában bontotta ki a szerep valódi jellemzőit, s így váltak meggyőzőkké. Paál László biztonsággal játszotta az igen rokonszenves, de viszonylag egysíkú Bloch védőügyvéd szerepét. Szabó Tünde és Bázsa Éve, Tessie illetve Ruth Greeng- las szerepében szintén jól, de talán kevesebb színnel, szűkebb skálán játszott. A szöveg módot adott volna kevésbé visszafogott, élesebb, démonikusabb színek felvillantására is. A kevésbé súlyos szerepek alakításában előfordult néhány leegyszerűsített, egysí- kúbb szerepfelfogás, ezek azonban nem veszélyeztették az előadás egészének sikerét. A Riporter szerepét a pécsi előadás koncepciójában tisztázatlannak éreztük, az FBI kissé sematizálódott. Egészében sikeres, szép előadással zárta gz évad első felét a Pécsi Nemzeti Színház. Elismerésre méltó erőfeszítésekkel, gondos előkészületekkel, lelkiismeretes rendezői munkával mindenképpen méltóan tisztelgett a Rosenberg házaspár emlékének. Szederkényi Ervin CSORBA C/YŐZŐ: Kturá('Súiuj elüti Lám lám a téli föld facies Hippokraticája A Jakabhegy felől szél zúdul amit ér eibálja Elbújhatok négy fal között melegben hol dongó kályhák langja I eb ben vagy ki Is léphetek és tapasztalhatom a tfi-körmú hideg ujjait hátamon Számolom négy nap még karácsony Számolom s dideregni kezd a szó a szám«« Az emlékezés emlékké teszi az eljövendő! hogy tépték meg az idő kései * jövő ilyenkor merengő! EJ tavaly a fenyő tövében most holtan holt anyja ölében lűz soha többé a szívében szív se beroskadt kebelében Es még hányán s hányféleképpen?------S zámolom négy nap még karácsony Ne most történjék számadásom: Elég elég nekem ma már a tél-nyúzta föld facies Hippokraticája % a Jakabhegy felől üvöltő szél vad árapálya. i 76a n e/orrs cn u Utó tuka Beethoven összes zongoraszonátái sorozat harmadik koncertje — még műsorát tekintve is — kimagasló helyet foglal el a sorozat hangversenyei között. Itt hangzott el Beethoven legismertebb zongoraszonátái közül kettő: az Op 13. c-moll Patétikus és az Op. 57 f-moll A passió nata szonáta. A sokszor hallható művek interpretálása — a művek technikai és zenei-értelmezési problémáin felül — külön nehézséget jelent megszólal tatójának, hiszen önkéntelenül befolyásolják a különféle zenei megoldások. Ez ugyan látszatra könnyebbségnek hat — ások előadásból könnyebben alakíthatja ki elképzelését —, de ha egy előadóművész erre támaszkodna, messzire elkerülné saját feladatát: a mű belső törvényszerűségeinek feltárásán, a technikai problémák megoldásán, a stílusban való jártasságon keresz tül újra felfedezni, sőt újra felfedeztetni azt a lényegi egységet, az alkotást, mely akkor szólal meg igazán, ha előadói erényeink legalázatosabb szolgála tbavet ésével közeledünk hozzá. Bánrévy Antal fölényesen oldotta meg az elhangzott négy szonáta interpretálás! problémáit. Bar az első és másodikként felhangzó két műben (Op. 14. E-dúr, G- dúr) inkább a zongoraoktatás kiváló képviselője szólt hozzánk, kidomborítva a szonáták formai felépítését, vir- tuózitását, kevesebb gondot fordítva főként a lassú tételekben a líraiságra, a későbbiek során olyan produkciónál voltunk tanúi, amely méltán váltott ki lelkesedést mind az előadói teljesítmény, mind a felhangzó művek irányában. Egységes és drámai volt a c-moll szonáta első tétele Sikeresen elkerülte a stílusbeli buktatókat, melyek részeire szabdalhatnák a tételt. Szép volt a lassú tétel és a hangulatot feloldó utolsó. A szünet után következő Apassinátá- ban az igazi beethoveni szenvedélyesség hangja szólalt meg. túl minden technikai nehézségen. Bánrévy Antal biztos kézzel vezette a közönséget a mű végletes érzelemhullámzásain keresztül. a nagy alkotózseni zenéjének legkisebb, legnehezebben hozzáférhető részeinek megismeréséhez. Méltán jutalmazta a közönség hosz- szű és lelkes tapssal a bravúros előadóművészi teljesítményt. Bánrévy Antal a ráadásként játszott C-dúr Kontratánccal köszönte meg az elismerést. A Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitüntetett Pécsi MÁV Vegyeskar és a budapesti Albinoni Kamarazenekar vasárnap esti Liszttermi hangversenyét nyugodtan nevezhetjük az ellentétek koncertjének. A hatvanéves jubileumát ünneplő MÁV Vegyeskar és a csekély számú érdeklődő, neves énekművészek közreműködése és a tőlük nem várt, hozzájuk méltatlan színvonal, a MÁV dolgozók és a főleg fizikusokból álló Albinoni Kamarazenekar hallatlan zeneszeretete és lelkesedése... folytathatnám az ellentétek felsorolását. Ritkán hallható művek szólaltak meg ezen az estén; Amtmann Prosper pécsi fuvolaművész és zeneszerző Kantátája, Gabrieli Motettája, Albinoni lírai orgona adagiojának előadása ritkaságszámba menő esemény. Tiszteletreméltó munkáról adott tanúbizonyságot az énekkar vezetője, Károly Robert. Másfél éve áll a kórus élén, eddigi működésének eredmény«' ez a hangverseny. Az 6 érdeme, hogy a munkásdalosok igényes műveken keresztül, a zene- történet egyik legkiegyensúlyozottabb korszakának, a barokk muzsikának ember- formáló alkotásaival ismerkednek meg. Bár Gabrieli Motettája még nehéznek bizonyult az énekkar számára, a többi műben, még Bach 104. Kantátájában is, jó teljesítményt nyújtottak. Nem mondható ez el az oratóriuméneklés ben egyébként kiváló Marezis Demeterről, aki érthetetlen pontatlansággal énekelt. Nehéznek bizonyult a feladat Gurszky Jánosnak is, bár mentségéül szolgáljon, hogy járatlan még ebben a műfajban. Lírai tenorja szép reményekre jogosít. Német Alicető' közepes, Mészöly Katalintól jó produkciót hallottunk. Hol- lay Keresztély szakavatottan es ihletetten látta el az est folyamán sokrétű, nehéz, de nem látványos feladatát. Barth István széphangú íu volajátékával emelte a Pros- per-kantáta bemutatásának jelentőségét. Az Albinoni Kamarazene- kar Geminiani: Concerto Grossojában nyújtotta képességei legjavát. A Zsigmond Balassa által vezetett lelkes együttes szép hangzása, mértéktartó előadásmódjuk jó! illeszkedett a koncert hangulatába. Ki kell emelnünk Erdélyi Tamás nemes csillogásé oboahangját, mely mind Albinoni Oboaversenyében, mind Bach oboa—hegedű Kettősversenyében biztonságos zeneiséggel társulva csillogtatta meg a fiatal oboa művész előadói tehetségét Homor Margitnak, aki a Kettősversenyben szölistatár- sa volt, kifejezésben és szereplési rutinban még fejlőd nie kell. Klrcsí László 1
