Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
6 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970 november 5. LIMOSATÓL- SZIQETVARIQ Ha a település eredetére akarunk fényt deríteni feltétlen a történelem előtti időszakhoz kell visszanyúlnunk. Azon feltevésünket, hogy Szigetvár vidéke már az ősember lakóhelyét is képezte a tudományos kutatások, valamint a régészeti ásatások is megerősítik. A fokozatosan szaporodó ősember leszorulva a hegyek barlangjaiból a síkvidék mocsaras területein keresett védelmet magának, lakóhelyét a vízben cölöpökre építette. A hosszú idő alatt a cölöpépítményeit egyre növelte, töltögette a mocsarat, és szigetet alakított ki. Szigetvár és területén élő első nép, amelyről már írásos emlékeink vannak, a kelták voltak. A kb. 4—500 évig tartó kelta uralmat a rómaiak váltják fel az i. sz. utáni II. századnak az elején. Pannóniának ezen részét, amely a korabeli feljegyzések alapján Sopiane-től ■*— a mai Pécs — délre mintegy 32 000 katonai lépésre helyezkedett el, Limosa névvel jelölték. Mocsaras voltáról kapta ezen elnevezését, amely minden kétséget kizáróan Szigetvárra utal. A rómaiak uralma nemsokáig állt fenn, de rövid idő alatt is fejlett állattenyésztést és magasszintű földművelést alakítottak ki. A rómaiak után a népvándorlás következtében több nép váltotta egymást, így germán törzsek, gótok, hunok, lon- gobárdok, míg huzamosabb ideig az avaroknak sikerült letelepedniük. A római kultúra folytatóinak az avarok tekinthetők. Fejlett gazdasági tevékenységükről árulkodnak az avar sírokban talált eszközök, sarlók. Majd az avarokat különböző szláv törzsek követték. A szlávok fejlett földművelést folytattak és többségükben a keresztény hitre is áttértek. Botond törzse A 9. sz.-ban a honfoglaló magyarok fejlett kultúrával és fejlett földműveléssel rendelkező szlávokkal találták szembe magukat. Somogy vármegye D-i részén, így Szigetvár környékén is Botond fejedelem ütötte fel tanyáját. Az újonnan megszerzett területen a honfoglaló magyarok folytatni akarták korábbi életmódjukat, de nem tudták. Gyökeres változást hozott Géza fejedelem uralkodása, nomád állattenyésztésről őseink a földművelésre tértek át, ami jelentős felvirágzást hozott. A királyság első két évszázadában a Szigetvár környékén letelepedett bencés, majd a későbbi premontrei szerzetesek a kereskedelmet felvirágoztatták. A XII. sz. közepén IV. Béla az Almás patak által körülzárt félszigeten apátságot hozott létre és kolostort építtetett. A kolostor közvetlen környéke lassan kezdett benépesedni és minden adottsága megvolt arra, hogy várossá alakuljon át, ez a XV. sz.-ban meg is történt, pontosabban 1463-ban. A városnak a területe ebben az időben kb. 18 kh. Három négyszögletes bástyája volt, DK-en a Kesas, DNY-on a Henyei-bástya állott, míg az ÉK-i sarkot a Bagotai-bástya védelmezte. A XIII. sz.-i oklevelek a szigetet Lázár szigetnek nevezik, a név minden valószínűség szerint csekély hasznára utal. A vár alapítójának Szige- thi Anthimiust tartják, majd az ő unokája Szigethi Oswald a XV. sz. első harmadában egy 2 m vastag falú, három emeletnyi magas, köralaprajzú téglatornyot építtetett, melynek maradványa a legutóbbi ásatások során előkerült. 1463-ban már a Garai család birtokolja a várat, annak kihalásával pedig az Enyingi török család kezére kerül 1473-ban. A lakosság ezidőbeli nagyobb arányú szaporodása túlnőtt az Ó-város keretein. Ezért tőle É-ra és D-re j újabb városrészeket építet- | tek, amelyeket fonott sö- | vénnyel megerősített töltésfallal vettek körül. Az előbbi í a jelenlegi szigetvári vár j elődjének tekinthető, j A várnak több nevezetes j kapitánya volt. Ezek közül ! említésre méltó Kerecsényi I László, aki már 1554-ben | sikeresen visszavert egy tö- ! rök támadást. Ezenkívül | Horváth Stancsics Márk, aki a budai Ali basa 25 000 fős I seregét sikeresen visszaverte. „A tö'ökverő" Horváth Márk halála után 1561-ben gr. Zrínyi Miklós lett a vár téljhatalmú ura. Az ő várkapitánysága alatt zajlott le Szigetvár világhírű várostroma és ezután a több mint 100 esztendős török uralom vette kezdetét. A török időben Szigetvár katonai és közigazgatási szerepe folyton nőtt. A hódoltság első éves éveiben járási székhely (—nahie—) 1571ben pedig 7.járásra gyakorolt közigazgatási jogot, mint megyeszékhely — szandzsák. Dél-Dunántúlon a legfejlettebb török kultúrával itt találkozunk. Híres középiskolájuk volt Szigetváron a törököknek, és híres költőjük Slidide is itt tanított. Építészeti emlékeik ma is megtalálhatók, pl. • plébániatemplom, korán-iskola. Fejlett vízvezetékhálózatuk nyomai ma is jól kivehetők a Vár utcában. Szigetvár visszafoglalását Vechi Gábor gróf készítette elő 1689-ben. A kiéheztetett törökök békésen elvonultak, ezzel a vár véglegesen felszabadult a 122 éves török uralom alól. Azok a törökök, akik nem kívántak elvonulni Szigetváron vagy környékén letelepedhettek. Valószínű, hogy a ma is megtalálható Szulimán, Deli, Delibeli családok az itt megtelepedett törökök kései utódai. A vár és a város helyre- állítása olasz mérnökök ter• ......• ......... i < i > ■ : :tsj : -3|í ^ ' v A Városi Tanács épülete »lőtte a Zrínyi emlékmű. vezésével 16 esztendőt vett igénybe. Po'góriasodás Ekkor a város a Festetich család birtokába kerül, ebben az időben végzik el a vár körüli mocsaras tó vízinek lecsapolását és az Almás-patak szabályozását. A városlakók száma és anyagi ereje jelentősen megnőtt, és nyugat felé terjeszkedni kezdett. Ekkor kezdték építeni az ún. „Kanizsai” városrészt, amely területét tekintve ma is a legnagyobb. 1827-ben új gazdát kap a város Czindery László személyében. Tovább folytatják a város építését, szépítését, sőt ekkor kerül sor bizonyos ipari létesítmények megalapítására is Czindery által alapított dohány-, szivarka-, cukor- és ecetgyárak a város ipari tevékenységét fellendítették. Közutakat, járdákat építenek és petróleum lámpákkal az utcai világítást is megoldották. Sőt Barccsal, Nagyatáddal szemben Szigetvárnak sikerült a kórházat is megkapnia. 1868. május 2-án a Pécs— Barcs közötti vasútvonal bekapcsolta az ország vérkeringésébe is. A 900-as években megindult egyenletes fejlődést az első és második világháború megállította, sőt visszavetette. Álarcos írók Napjaink Az 1945-ös felszabadulás jelentős változást hozott Szigetvár életébe. Az egyházi és uradalmi birtokokat a dolgozó parasztok kapták, a gyárakat és üzemeket a munkások vették kezükbe. Új iskolák, egészségügyi intézmények, középületek gazdagítják Szigetvár városképét. Az ipari üzemek jelentős fejlődésen mentek keresztül. Szigetvár legnagyobb kincsét, a várat is megmentették a pusztulástól, a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal gondozásában teljesen restaurálták, így a megye kiemelkedő jelentőségű, történelmi nevezetessége teljes pompájában a látogatók rendelkezésére áll. A nagyarányú fejlesztés a korábbi nagyközséget 1966-ban ismét a magyar városok soraiba juttatta, ezzel újabb és szélesebb teret nyitva a történelmi nevezetességű város további fejlődésének. Dr. Góbi János Az író, ha nem eredeti nevén bocsátja közre a művét, írói álnevet használ. Ez lehet a családnévtől eltérő név. lehet foglalkozás megjelölése, de álnévnek számít a betűjegy, a betűcsoport is, amely rendszerint az író valódi nevéből készül. A XVI. és XVII. században divatos volt a családnév görög, vagy latin fordítása, — Juhász Péterből így lett Melius. Szántó Istvánból Arator. Divatos volt az író eredeti nevének betűiből kialakított anag- j ramma is, (Lonzai Ábel — | Zolnai Béla). A nemesi előnév, vagy a családnév megcsonkításából is sokan alakítottak írói álnevet, például: Gábor Andor — Bor, Heltai Jenő — Elta. A szülőhely, vagy a lakóhely is sok írói álnévnek lett a forrása. Irodalmi eredetű álnevek: Punyin (Turgenyev- töl) — Kosztolányi Dezső, Nana (Zolától) — Nadányi Zoltán, Puck (Shakespeare- től) — Szép Ernő. Az írói álnév nagyobb számban a középkortól jelentkezett, és elterjedése a könyvnyomtatáshoz fűződik. Az álnév felvételének egyik főoka az egyházi és világi hatalomtól való félelem, amely üldözte az uralkodó rendszerrel ellentétes haladó vallási, politikai, társadalmi eszméket. Mások azért választottak írói álnevet, hogy sikerüket I ne társadalmi rangjukkal, hanem tehetségükkel vívják ki, mint például Erzsébet román királyné, aki Carmen Sylva néven írt. Nőírók gyakran használtak férfinevet: George Eliot eredeti neve Mary Ann Evans, George Sand-ot pedig Armandice- Lucile-Aurore Dupin-nek hívták. Jónéhány író álnéven vált híressé. Elég, ha Stendhal (Henry Beyle), Mark Twain (Samuel Langhorne), Moliére (Jean-Baptiste Poquelin) nevét említjük, a magyar irodalomból pedig Vas Gerebent (Radákovics József) és Ignotust (Veigelsberger Hugo). A magyar írói álnevek gyűjteménye vaskos kötetet tesz ki. Vörösmarty Mihály álnevei (Ábrándfy, Csaba, Kalóz. Virág Alajos) a romantikában gyökereznek. Petőfi Sándor álnevei (Pönö- gei Kiss Pál, örömfi, Vidor, Sólyom Sándor, Lator György) a költőre és korra egyaránt jellemzők. Tompa Mihály, aki vidéki falucskában élte le egész életét, nem véletlenül választotta a Remete Pál álnevet. Arany János Arianus. Hajnal Péter, Vadonfy Bertalan s az Aka- kievics Akaki álneveket használta. Eötvös József szívesen használta az Agricola, és az Egy magyar államférfi álneveket. Jókai Mór Sajó, Aggteleki, Csalóközi, Kakaó Márton stb. álnevek alatt írt, Kisfaludy Sándor álnevei közül a Himfy mindmáig ismert. Tömörkény István Förgeteg álneve kedvenc novellahősének, Halbőr Förgeteg Jánosnak állít emléket. Ady Endre sok álneve közül az Adieu, Andi, Diósadi neveket használta a legszívesebben. Móra Ferenc, aki gúnyos-bölcs írásokban figurázta ki a Horthy-rendszer krajcáros kultúrpolitikáját, igen sok álnevet használt (Dalos Rigó, Szegedi Lőrinc, Tanyai Tamás stb.) Babits Mihály pár versét Tass József néven tette közzé a Nyu- gat-ban. Bányai Elemér mint Zuboly lett közismert Krúdy Gyula álnevei közül a Rezeda Kázmér egyik regényhősére, a Szigeti remete pedig margitszigeti lakhelyére utal. Gábor Andornak a bécsi emgiráció- ban sok harcos, Horthy-elle- nes írása jelent meg Robogó Máté névvel. Gárdonyi Géza a többi között a Figurás Gézát, a Göre Gábort is használta. Mindenki tudta, hogy a Zsiga bácsi álnév alatt Móricz Zsigmond rejtőzködik, s Osváth Ernő. a szigorú szerkesztő és kritikus nem véletlenül használta a Mord Ervin álnevet. G.F. Közös hazában élünk a nemzetiségiekkel Hallattam, hogy — valamikor az ötvenes évek elején — Pogányban két kocsma fogadta a község vegyes összetételű vendégeit: egyikbe csak a svábok, a másikba csali a sokácok jártak. S ha netán mégis átrándultak és keresztezték egymást, abból mindig nézeteltérés, gyakran verekedés következett. A tarthatatlan helyzet megoldásaként aztán becsukták a két kocsmát, nyitottak egy harmadikat, magyar üzletvezetővel és így helyreállt a béke. — Legenda. Nem igaz — mondja Miseta István, a po- gányi termelőszövetkezet főkönyvelője. — Úgy tudom — és valószínű ez az igazság — hogy csak az egyik kocsma épülete, berendezése volt alkalmas további üzemeltetésre. Ezért kellett a másikat lezárni. Nézeteltérések? Lehet, hogy előfordult, mindenesetre manapság nincs ilyen, nem is hallottam. Pogány lélekszáma 900— 1000 fő között van. Hatvan százaléka délszláv, harminc német nemzetiségű, a maradék magyar. A szövetkezeti élet elmosott minden — esetleges — megkülönböztetést a nemzetiségek között. Amikbr az utat megépítették a faluig —, amely korábban járhatatlan volt — valóságos új telep létesült: nagyportákat, redőnyös családi házakat építettek. — Pogányról film készül. A film írója — Márkus István — faggatott egyszer bennünket: mi az oka annak, hogy a szembetűnő jómóddal nem jár együtt a kulturális igény? Hiányolta a nemzetiségi öntevékeny csoportok működését — Valóban, ml az dk&f — A fiataloknál van igény, de ők már kinőtték a helyi színpadot, a kis tánccsoportok világát. Az új bekötőút megnyitotta előttük Pécs kultúrvilágát: színház, tárlatok, könnyűzenei hangversenyek. szabadtéri előadások... Mit mondjak? Ezektől el voltak zárva. Van autóbuszjárat és vagy huszonöt-huszonnyolc személyautó. Ma már egyik sem ül be a kis falusi kultúrterembe. — És az idősebbek? — Kezdem azzal, hogy hallatlanul szorgalmasak, akár I a németek, akár a délszlávok Következésképpen van ’ pénz is. Mi többször beszél- j gettünk itt az emberekkel, lépjenek be egy harkányi szövetkezeti üdülő-építésbe, vagy a Balatonon, vagy men- | jenek külföldre IBUSZ ré- j vén, szóval, forgassák meg a pénzüket, de úgy, hogy ki- j pillantsanak a nagyvilágba is. Nem megy Ismerek egy sokác téesz-tagunkat, közel kétszázezer forintos présházat épít néhány száz négyszögölnyi „noha-szőlőjéhez”! Nohához, amikor ha elöregedik helyébe nem is telepíthet mást, mint nemes-szőlőt, ehhez viszont nincs, kedve. Még jó, hogy egyik-másik eljut a személyautóig, de azzal is csak Harkányba utazik, fürdik egyet és hazajön. Eny- ; nyi az egész. Szalánta. „Kancelarija Seljacke Rad- ne Zadruge. Hunyadi.” A délszláv felirat — a magyar mellett — ott van a termelő- szövetkezet központi irodájának bejárata fölött, a másik táblán pedig szintén két- nyelven jelzik az MSZMP alapszervezet irodáját A község lakóinak nyolcvan százaléka délszláv és ezért látták el kettős felirattal a Művelődési Házat, de még a Marica-étterem homlokzatán is szerb nyelvű felirat látható. Az étlapot magyarul fogalmazzák mindennap, bár Häger Márton üzletvezető azt mondja, a Pécsi ÁFÉSZ új étlap-kartont ígért, amelyen már az állandóan kapható ételeket két nyelven tüntetik fel. Tulajdonképpen nem is a helyi lakosság miatt, hiszen a szalántai sokácok magyarul is beszélnek, viszont a Jugoszláviából érkező turisták részére szükséges gesztus lenne ez. Szalántán a termelőszövetkezet elnökével, Karner Adómmal és a szövetkezet párttikárával, Bors Ferenccel beszélek. — A háború előtt a legszegényebb réteghez tartoztak a délszlávok. A németajkúnk jobban éltek itt és a környéken, bár a negyvenöt utáni kitelepítés és a vagyonelkobzás eléggé visszavetette őket anyagi téren. De aztán — főleg, a termelőszövetkezet erősödése nyomás — szépen helyrejöttek és ami külön örvendetes: a délszláv családok is elérték a jómódnak azt a szintjét, amelyről azelőtt nem is álmodhattak, de még a magyar paraszt sem. Ez egyébként közismert. Ami pedig a munkakészségüket illeti, akár a délszlávok, akár a németajkúak, némi túlzással azt mondanám: szinte határtalan. Nézzük a szakembereket, akiket a termelőszövetkezet „taníttatott” ki az utóbbi esztendők során. Ferencz Mátyás gépészmérnök. Jelenleg a kaposvári felsőfokú technikum levelező tagozatán tanul Stivics Tivadar (növényvédő szakon), Bosnyák Mihály (állattenyésztő szakon), Szajkó Dezső szintén állat- tenyésztő. A termelőszövetkezet eddig 35 traktorost segített hozzá a képesítéshez, ezek közül huszonnégyen pedig traktorszerelő szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkeznek. Rövidesen tizenegy fiatal kapja kézhez a sertéstenyésztő bizonyítványt, akiket a szakosított tenyésztőtelepen foglalkoztatnak majd. Az építőbrigád ötven szakmunkásának fele itt tanulta a szakmát, jelenleg 28 ipari és mezőgazdasági szakmunkás-tanulót nevel a szövetkezet. — Á községnek külön délszláv könyvtára van — mondja Bors Ferenc. — Az iskolában kétnyelvű oktatás folyik. Még olyan gyerekek is tanulnak délszlávul, például a körzeti orvosnak, dr. Orsolyák Józsefnek kislánya, aki magyar. Az természetes jelenség, hogy a község gyerekei — tekintet nélkül nemzetiségére — többé-kevésbé fölvesznek valamit a másik anyanyelvéből. Egyébként a község boltjaiban az alkalmazottak egy része beszéli vagy a német, de főleg a délszálv nyelvek valamelyikét. A múlt esztendőben a Siklósi járási Tanács V. B. tárgyalta a nemzetiségi lakosság helyzetét. Figyelemreméltó adatok. Villány község lélekszáma: 2769. Ebből németajkú: 1332. A huszonnégy tanácstagból csupán 4 fő németajkú. a vb-tagok közül pedig egyetlen egy. Az általános iskola hallgatói közül 214 gyerek nemzetiségi, közülük anyanyelvű oktatásban (német) csak 102 tanuló részesül Az adatok — számszerű adatok, persze nem nyújtanak hű képet a valóságról. Sajnos az idei még nem áll rendelkezésre, ezért egy korábbi statisztikai adatból idézek. Beleértve Pécs városát is, Baranya megyében 64 228 lakó beszéli a németet, de ezek közül német anyanyelvűnek csak 17 578 fő vallja magát. Nyilvánvaló, hogy nem ez az utóbbi szám jelzi a német nemzetiségiek tényleges létszámát. mint ahogy az is hihetetlen, hogy Pécsett bár 12 201 fő beszéli a németet, de közülük csak 625 sorolható a „nemzetiségi” fogalom körébe, miután csak ennyi vallja anyanyelvének a németet. A hajdani kitelepítések során jelentkező túlkapások, később aggodalommá! töltötték el a németajkú lakosságot és már az 1960-as népszámlálás idején is „magyart” jelöltek az anyanyelvi rovatban. A délszláv lakosság népességi adata sokkal szilárdabb: a megyében — Pécsett élőket is beleszámítva — 21 677 fő. Mindezen számok az 1970- es népiszámlálás vonatkozásában nem sokat változhattak, talán inkább, csökkenő irányzatúak. Hiszen az egymást követő generációk — már a vegyesházasságok révén is — kevéssé kötődnek az eredeti családfához, következésképpen az életformához, gondolkodásmódhoz, életszokásokhoz. A leglényegesebb végül is a nemzetiségiek világában: nincs megkülönböztetés. Sajátos, hagyományos kultúrájukat ápolhatják, amelyhez rendszeres segítséget — anyagi és erkölcsi támogatást — kapnak az állami szervektől. A másik: munkájukkal kivívták maguknak azokat az anyagi és jogi előnyöket, mint bármelyik más magyar állampolgár. Rab Ferenc
