Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

I 1970. november 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 A forradalmár A HALADÓ VILÁG születése 150. év­fordulóján tisztelettel adózik Engels- nek, aki Marxszal együtt megterem­tette azt a tanítást, amely eszmeileg feltegyverzi a dolgozókat, meghatároz­za a jobb jövőért vívott harc útjait, cél­jait és eszközeit. Marx és Engels együtt bábáskodott az első proletár szervezetek létrejötté­nél, kidolgozta a munkásosztály straté­giáját és taktikáját. Engels egész életét a munkásosztály­nak, a munkásosztály szociális felsza­badításáért vívott harcának szentelte. Engels Németország gazdaságilag legfejlettebb részén, a porosz király­ság rajnai tartományában, Barmenban született, s ifjú korától szenvedélyes til­takozást váltott ki benne d német pro­letárok szörnyű kizsákmányolása és nyomora, a város gimnáziumában és a szülői házban tapasztalt politikai el­nyomás, vallási vakbuzgóság és kép­mutatás. A világot és környezetét kritikusan szemlélő Engels Berlinben töltött ka­tonai szolgálata idején, 1841—42-ben megismerkedett Hegel és Feuerbach fi­lozófiai műveivel, tanulmányozta az utópista szocialisták írásait, bejárt egyetemi előadásokra, igyekezett kö­zelebbről megismerni korának filozófiai és politikai problémáit. Engels világnézetének alakulásában nagy szerepet játszott angliai, man­chesteri tartózkodása (1842-44), ahova apja kívánságára utazott kereskedelmi gyakorlatra. Engels visszaemlékezései­ben megírja: amikor 1844 őszén Párizs­ban felkereste Marxot, kiderült, hogy minden elméleti kérdésben egyetérte­nek. így kezdődött közös munkásságuk. Marx és Engels arra törekedett, hogy új forradalmi-materialista világnézetet dolgozzon ki. Ennek alapjait fejtik ki ,,A Szent család, vagy a kritikai kritika kri­tikája” című első közös munkájukban (1844. szeptember—november). A következő évben Engels első nagy művében, „A munkásosztály helyzete Angliában” című könyvében részlete­sen elemezte a kapitalista gazdaság több törvényszerűségét és jelenségét. 1845—46-ban jelent meg Marx és En­gels nagy műve, „A német ideológia", amelyben kifejtették világnézetük alap­jait. Az elméleti kérdések kidolgozásával egyidőben Engels — Marxszal együtt - gyakorlat) propagandamunkát végzett és szervezte a proletariátus érőit. En­nek eredményeként 1847-ben létrejött a Kommunisták Szövetsége, a proleta­riátus jövendő pártjának prototípusa. A Kommunisták Szövetségének 1847 végén Londonban tartott I. kongresz- szusa megbízta Marxot és Engelst, hogy dolgozzák ki az új szervezet prog­ramját. 1848 februárjában megjelent a „Kommunista Párt kiáltványa”, amely tömören és pontosan összefoglalta a proletariátus forradalmi elméletét. természettudományok legújabb ered­ményeit, bebizonyította a materialista dialektika általános érvényét. A tudo­mányos világnézet valódi enciklopédiá­ját adja Engels másik nagy műve, az „Anti-Dühring”, amelyben a filozófia, a természettudomány és a társadalom- tudomány legfőbb kérdéseit elemezte. 1883. március 14-én meghalt Kari Marx. Engels ingadozás nélkül vállalta Marx művének befejezését: kiadásra készítette elő „A tőke" jegyzetekben maradt II. és III. kötetét. Engels a Marx halálát követő 12 év alatt számtalan cikket és két könyvet írt, amelyek elméleti szempontból igen jelentősek. „A család, a magántulajdon és az állam eredete" című Engels-művet (1884) Lenin a modern szocializmus egyik alapvető munkájának tartotta, amely magában foglalja a törté­nelmi materializmus sok fontos téte­lét. A „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége” (1886) című má­sik könyvben Engels elsősorban a tör­ténelem materialista értelmezésével foglalkozik. Engels ebben az időben az elméleti kutatások mellett széles szervező mun­kát is végzett a nemzetközi proletár­mozgalom irányítójaként. Különösen nagy figyelmet szentelt a szocializmus nemzetközi akcióegységének szervezé­sére. Gyakorlatilag az ő irányításával alakult meg 1889-ben a II. Internacio- nálé, a szocialista pártok nemzetközi szervezete, készítették elő az első kong­resszusokat, ünnepelték május elsejét, a nemzetközi proletár-szolidaritás ün­nepét. Engels barátai mind azt vallották, hogy a fáradhatatlanul dolgozó Engels teljes életet élt, szerette a sportot, a túrákat, a baráti társaságot, jól ismerte az irodalmat, a művészeteket és maga is jól rajzolt. Jellemző tulajdonságai között említették szerénységét, kedves­ségét, jóindulatát, őszinteségét, azt, hogy nem tudta elviselni a képmuta­tást, álszentséget. A FORRADALMAK, dialektikus gon­dolkozó Engels rendkívüli képességeit az elméleti és a gyakorlati tevékenység szolgálatába állította. Minél inkább távolodik a történelemben a kor, amelyben Engels élt és alkotott, annál világosabban kirajzolódik előttünk, mi­lyen jelentősen gazdagította Engels a munkásosztály forradalmi elméletét és gyakorlatát. F. R. Zenei krónika JUBILEUMI KÓRUSEST A negyedszázados fennállását ün­neplő AK'ÖV „Bartók Béla" férfikar ün­nepi hangversenyen emlékezett meg névadója halálának 25. évfordulójáról. A hangversenyen közreműködött még a komlói „Kodály Zoltán" ének-zenei általános iskola gyermekkara, a mo­hácsi Kisfaludy Gimnázium és Ifjúsági Ház női kara, valamint a pécsi Neve­lők Háza kamarakórusa. Bevezetésként Agócsy László köszöntötte a jubiláló pécsi munkáskórust, Kodály-idézetek- kel emlékezett Bartók Bélára, kiemelte, hogy a kodályi zenepedagógia gyümöl­cse, miszerint ma már a legkülönfélébb magyar énekkarok képesek Bartók kó­rusműveinek előadására. Már nyitószámával, Bárdos Lajos Bartók emlékére írt kórusművével mély benyomást keltett az AKOV férfikar. A szólamok kiegyensúlyozottsága, az éne­kesek lelkes igyekezete, átélt előadás­módja, Ligeti Andor karnagy lényegre törő vezénylése, meggyőző zenei felfo­gása mind-mind hozzájárultak az ün­neplő énekkar sikeréhez. Bartók-mű­sorszámaik közül a Bolyongás és a Le­vél az otthoniakhoz ragadott meg leg­inkább, különösen a sötét színek és a nemes pátosz kifejezései érvényesül­lek előnyösen a férfikar előadásában. Kodály hatalmas történelmi freskójá­nak, a Petőfi-versre komponált Isten csodái-nak megszólaltatása jelen ösz- szetételében túlságosan nagy feladat jubiláló férfikarunk számára, létszámuk alacsony a sokszólamú zenei szöveg­hez, kifejező erővel sem tudták mind­végig megtölteni a grandiózus művet. Sajnálatosan ritkán szerepel Pécsett az ország egyik legkiválóbb gyermek­kara, a legutóbbi debreceni nemzet­közi kórusversenyen osztott második dí­jat nyert komlói énekkar. Ezúttal azt bi­zonyították, hogy nemcsak Kodály mű­veinek elhivatott megszólaltatok de a sok szempontból még nehezebb Bar­tók-művekben is éppoly otthonosak. Karnagy és kórus egészen kivételes mértékű összeforrottsága, a kórusmű­vek alázatos megközelítése és odaadó előadása biztosította a megérdemelt nagy sikert ezúttal Is Tóth Ferenc és magukkalragadóan éneklő gyerekei számára. A mohácsi „Szivárvány” női kar nem annyira hanganyagának szépségével, mint előadásmódjának meggyőző ere­jével tűnt ki. Karnagyuk, Sass Zsuzsa, mélyen átéli a műsorszámokat, bizo­nyos mértékig a saját elképzeléseihez igazítja azokat. Lányai híven követik el­képzeléseit. — Sajnáltuk, hogy az immár európai hírű pécsi kamarakórus Bartók- művet nem énekelt. Két Kodály-szá- mukban - Dobos László és Tillai Aurél vezényletével - ezúttal Is méltóknak bi­zonyultak jó hírükhöz, hiteles, ugyan­akkor élő, mozgó muzsikálásban rén*^ sítettek. - Illyés Gyula nagyhatású Bon­tók-versét Baracsi Ferenc, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze mondta el, a záró összkart - a példásan jól előkészített Kodály—Berzsenyi ódát, a Magyarok- hoz-t — Agócsy László vezényelte. KINCSES MARGIT BEETHOVEN-EST1E Nem győzünk eléggé örülni a kitűnő kezdeményezésnek, hogy sorozatban meghallgathatjuk Beethoven valameny- nyi zongoraszonátáját. Csak az alkot­hat magának átfogó képet a nagy bé­csi mesterről, aki Beethovennek eme, talán legjellemzőbb műfajában ottho­nos. E szonáták kivétel nélkül mind re­mekművek, kár, hogy közülük nem egyet oly ritkán hallani. E hangversenysorozat másik jelentős értéke, hogy egyrészt a pécsi zongora- művészek részére lehetőséget nyújt, hogy más városokban is bemutatkoz­hassanak, másfelől Pécsett is olyan mű­vészeket ismerünk meg, akiket a Fil­harmónia aligha közvetített volna váro­sunkba. Például Kincses Margitot, a Zeneművészeti Főiskola miskolci tago­zatának fiatal művésztanárát. Kincses Margit rátermett, jól fel­készült zongorista. Zongorázását, muzi­kalitását egészséges természetesség jellemzi. Előadásmódjától távol áll bár­mi külsőségesség, a zene sallangmentes megszólaltatására törekszik. Tempói, karakterei meggyőzőek. A két fiatalkori szonátában (op. 2 C-dúr és op. 10 c-moll) a zárótételek lendületének, kitűnő ritmusának, némi- ként visszafojtottan is parázsló tüzének örvendtünk leginkább. Az öregkori (op. 101) A-dúr szonáta hol Schubertét, Schumannt jósolja meg varózsosan el­omló, szabad, mélyen költői muzsiká­jával; a motorikus, gyakran ellenpon­tozó gyors részek viszont Bachra mutat­nak vissza. Nagy élményt nyújtott e ké­sei, egészen ritkán hallható remekmű hallgatása. A műsort záró G-dúr szoná­tát (op. 31) éreztük a legmegoldottabb- nak: itt mutatkozott be legelőnyösebb oldaláról Kincses Margit póztalan, ugyanakkor a szó legszorosabb értel­mében: zongoraszerű zongorázása. Külön szólunk a Beethoven-szonóták architektúrájáról. Észre kell vennünk, ahogy a szemünk láttán épülnek fel a szorosan összefüggő vonalakból a té­telek, a teljes művek. Kincses Margit világos, plasztikus játékában külö­nösen könnyű volt követni e folyama­tot. Csak azt sajnáltuk, hogy eltekin­tett az expozíciók előírt megismétlésé­től. így is meggyőzően állította elénk Beethoven négy csodaszép zongora- szonátáját. Szesztay Zsolt A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY meg­jelenésével egyidőben megkezdődtek az 1848-49-es európai forradalmak, amelyek történelmileg igazolták a marxizmust. Engels aktívan részt vett a németországi forradalomban és rend­kívül sokrétű tevékenységet folytatott. Marxszal együtt megszervezte a Neue Rheinische Zeitung kiadását, a lap szerkesztője és egyik szerzője volt. Emellett részt vett a kölni demokratikus és munkásszervezetek munkájában, 1849 tavaszán és nyarán fegyverrel har­colt a forradalomért az elberfeldi fel­kelésben és Délnyugat-Németország- ban. Miután a forradalmat leverték, En­gels Angliába emigrált A forradalmi harcok tapasztalatait 1849-52 között több művében foglalta össze („Német kampány a birodalmi alkotmányért", „Németországi parasztháborúk”, „For­radalom és ellenforradalom Németor­szágban"). Engels igen nagy szerepet vállalt a Kommunisták Szövetségében a „balol­dali" frakció legyőzésében. A „balol­daliak" azonnali puccsokat, felkelést követeltek és felléptek a proletariátus fokozatos eszmei felkészítése és forra­dalmi erői tömörítésének taktikája el­len, amelyet a tudományos kommuniz­mus megalapítói dolgoztak ki. Marx és Engels tudományos, szerve­ző és propaganda tevékenységének eredményeként 1864-ben megalakult a forradalmi proletariátus első interna­cionalista tömegszervezete, a Nemzet­közi Munkásszövetség. Az I. Interna- cionáléban Engels nagy segítséget nyújtott Marxnak, hogy megteremtsék a munkásosztály egységes taktikáját a munkásmozgalomban jelentkező külön­böző irányzatok és iskolák elleni harc­ban. A párizsi Kommün idején Engels be­bizonyította, hogy az a munkásosztály tömeges mozgalma és összegezte a tör­ténelem első proletár forradalmának tapasztalatait. A párizsi Kommün bukása és az I. Internndonálé felbomlása után Engels nagy figyelmet szentelt a marxista el­mélet fejlesztésének. 1873—83 között megírta „A természet dialektikája" c. híres könyvét, amelyben a történelmi materializmus alapján összegezté a Engels ifjúkori versei Engels ifjú korában sok verset írt, nem egy megjelent Friedrich Oswald írói álnéven nyomtatásban is, másokat azokból a levelekből ismerünk, ame­lyeket brémai tartózkodása alatt húgá­nak, Máriának és két barátjának, Wilhelm és Friedrich Graebernek írt. Az utóbbiak között van egy 1839. jú­lius végéről keltezett levél, amelyben egy július 27-én írt kis költemény is található. Címe: „Nébiet júliusi na­pok 1839." Az 1830-ban lezajlott párizsi meg­mozdulás, amelyet általában „júliusi forradalom" néven említenek, termé­szetesen nem maradt hatás nélkül Né­metországra sem. Ezt a „júliusi forra­dalmat" X. Károly mindjobban a vég­letek felé hajló reakciós uralkodása váltotta ki. A nyomdászok indították el 1830. július 27-én a harcot, amely X. Károly lemondásával és Lajos Fülöp trónralépésétfel végződött. A német fejedelemségekben is so­kan rokonszenveztek a franciákkal, egyebek között „Az ifjú Németország”- mozgalom követelte a nemesség eltör­lését, alkotmányos uralmat, vallás-, gondolat- és sajtószabadságot. Mikor Engels 17 éves korában Brémába ke­rült, maga is csakhamar ezen eszmék követőjének vallotta magát. Bréma sza­bad város volt, de a szomszédos hanno­veri tartományban az angol cumber- landi hercegi családból származó ki­rályok uralkodtak. IV. Vilmos 1833-ban alkotmányt adott országának, de mikor 1837-ben meghalt, utódja Ernst August, minden szabadelvű intézmény ellensé­ge, az alaptörvény felfüggesztését je­lentő rendeleteket bocsátott ki. Ekkor történt a híres „hét göttingai” megmoz­dulása. A göttingai egyetem hét pro­fesszora, mind neves és kiváló tudós tiltakozott Ernst August rendeletéi el­len. Erre a király megfosztotta őket ka­tedrájuktól. A „hét göttingai" irodalmi- lag védekezett, röpirataiknak nagy volt a népszerűsége és nagy volt a hatása a liberális eszmék elterjedésére. Németország haladó szellemiségei nyilvántartották a júliusi forradalom évfordulóit és ennek a lelkesültségnek és eszmekörnek a jegyében született meg a 18 éves Engels verse. Kinyomta­tására persze nem kerülhetett sor és Ugyanebben a politikai szeíiemi lég­körben született meg a másik vers is, amelynek címe: „Éjjeli utazás". A köl­teményt a stuttgarti „Deutscher Cou­rier" 1841. január 3-i száma közölte, valószínűleg nem közvetlenül Engels- től kapta, hanem már más lapból vette áb A versben szereplő város Osno­csak barátainak szólt. Megértéséhez nem árt elörebocsátanunk, amit En­gels a levelében említ meg barátjának, hogy ti. július 27-én a vihartól vert Weseren csónakázott. brück, Hannover királyság fővárosa és egy akkor népszerű hannoveri állam­férfinak, Johann Karl Bertram Stüvénak szülővárosa. Ezt a Stüvét haladó szel­lemű, bárcsak mérsékelten liberális el­vei és politikája miatt az előbbi vers­ben is szereplő Ernst August király ül­Német júliusi napok 1839 Hogy tajtékzik a viz, zúg a folyam árja, tombol a fékevesztett zivatarI Majd hullám tetején lenn siklik a sajka, majd ott küzd leszakadva a mélyben; lm a Rajna felől szélvész közeleg vad iramban, fellegeket gyűjt össze az égen, A tölgyfát kicsavarja, a port szétszórja kavarva, s korbáccsal veri a habokat. Rátok gondolok én most ingó csónakomon, rátok, német urak, fejedelmek, Egykor arany trónszéketeket vállára emelte a nép, a hű, a türelmes, Végig vitt diadallal a szent haza földjén, és a merész hóditót messzire űzte. Akkor az önhittség csúf dölyfe kapott el s megszegtétek a népnek adott szavatok. De lám, francia földről már ideért a vihar s mint a tengerek árja, mora/lik a nép, Es a trón meginog, mint sajka viharban, s megremeg a jogar is kezetekben. En arcom legelőbb, Ernst August, te feléd fordítom, míg a haragnak lángja lobog szememben, Te ki zsarnoki módon megszegted a törvényt, halld, hogy tombol a szél vihara! Felnéz, mérges a nép, lázong, hüvelyében már nehezen nyugszik meg a kard, Mondd, oly biztosan ülsz-e arany trónszékeden, mint én ülök ingó csónakomon? dözte.A vers kezdő szakaszai a hanno­veri szabadság-tipró uralomra céloz­nak, utána a költő álmodozása követ­kezik a békéről, a hajnali megérkezés­kor Stüve városát köszönti. Éjjeli utazás Éjjel a kocsin egyedül utaztam Egy tartományban, melyet jól ismertek, Ahol a hatalomtól letiportan Sok férfi-szív nemes haragra gerjedt Haragra, mert meghalt ott a szabadság. Melyet vérükkel vittek győzelemre, Most a halottat cenkek kikacagják, Szidalmat s gúnyt szór rá a gyávák nyelve. Sűrű köd fedte a mezőt, a rétet, Csak ritkán támadt fel a szél, meglújta Az álmukból felriadt jegenyéket, Azután gyorsan elaludtak újra. De fényes a lég; mint Damoklész kardja Függ a város lelett a hold sorlója, Oda visz utam — királyok haragja Messzire vág s lesújt a lázadóra. A kocsi mellett a környék kutyái Ugatnak rám; talán azért csaholnak, Mert, mint a város megvett irócskái Bennem szabad szellemet szimatolnak Mit bánom én! Párnás a kocsi mélye. Szabad jövőről álmodom merészet, Hisz' jól tudjuk, hajnal közeledtére Legjobban fojtogatnak a lidércek! Es meg is jött hajnal, im' előtte Már ott a csillag, mely készíti útját, Kondulnak a harangok ébresztőre, Már nem vihart, a béke hangját zúgják! A halott múlt roncsait szétmorzsolta Erős gyökerekkel a Szellem fája, Es aranyló virágait szétszórja Ágairól szerte a nagy világba! Elaludtam; és reggel felébredve Boldog, napfény-sütötte földet láttam, STÜVE városa ragyogott, nevetve, A szabadságé, hajnal sugarában. (Kislégi Nagy Dénes fordításai) L ki t *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom