Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
8 DUNÄNTÜLI NAPLÓ Megújhodik az inkák országa '• ” ...1' 197#. november 29. A „Szép müncheni lány" Felvételünkön a „Szép müncheni lány”, a „Schöne Münchenerin** látható, aki az „Egy város meghív” című reklámfilmben akarja majd az 1972-es müncheni Nyári Olimpiai Játékokra csalogatni a világ ösz- szes országaiból a vendégeket. A szőke Ursula Badenberg se* hájjal és intelligenciával került ki Münchenben a 3. olimpiai reklámfilm főszerepéért kiírt pályázat győzteseként, maga mögött hagyva 244 ugyancsak rendkívül csinos fiatal hölgyet. Végül is a 25 esztendős angol- francia tolmácslány természetessége — aki különben táncosnői kiképzéssel is rendelkezik — döntötte el a verseny kimenetelét. A döntőbizottság nemcsak „szemmel” vizsgálta meg a pályázókat, hanem szívélyességüket és kifejezésmódjukat is figyelembe vette. Felvételünkön a szőke Ursula az olimpiai-stadion sátortetején pózol. Urnában 1968. október 3-án a katonai államcsíny olyan villámgyorsan és ugyanakkor nyugalmasan zajlott le, hogy a peruiak észre sem vették, amint a hatalom más kezekbe került. Eleinte a lakosság meglehetősen közömbösen fogadta ezt az eseményt, bár „a Katonai Kormány Kiáltványa” kimondta, hogy a hadsereg véget akar vetni annak a nemzeti érdekeket eláruló politikának, melyet valamennyi megelőző kormány, különösen pedig Belaunde Terry elnök kormánya — folytatott. A többiek közömbösségét az magyarázta, hogy eddig, a köztársaság fennállásának másfél évszázada alatt Peru történetében túl sok olyan palotaforradalom játszódott le, amely az ország helyzetén mit sem változtatott Ám alig egy héten belül, október 9-én a perui fegyveres erők elfoglalták az ország északi részén Talara városban található, az amerikai International Petroleum Co. tulajdonát képező kőolaj-kombinátot. Ezzel egyidejűleg a limai hatóságok bejelentették, hogy semmisnek tekintik mindazokat a szerződéseket amelyeket a korábbi kormányok e társasággal kötöttek — azaz az olajlelőhelyeket nemzeti tulajdonba veszik. Hamarosan külön dekrétum jelent meg arról, hogy az állam kisajátítja azt a több mint 200 000 hektárnyi területet amely az ugyancsak amerikai tőkével működő Cerro de Pasco bányatársaság tulajdonát képezte. A dekrétum kimondta, hogy ezeken a földeken földreformot hajtanak végre és a földet felosztják a paraszti közösségek között. Az 1968 őszén lejátszódott események a perui hazafias erők harcának új szakaszát nyitották meg. Harcot indítottak az évtizedeken keresztül lábbal tiport nemzeti szuverenitás feltámasztásáért, az ország társadalmi és gazdasági fejlődéséért. Ezért az említett két dátum, amely nemcsak kormányváltozást, de egy gyökeresen új rendszer létrejöttét eredményezte, jelenti a Perui Köztársaság új időszámításának kezdetét A hazafiak és demokraták — az inkák ősi országának egész népe — október 3-át és 9-ét ma legnagyobb nemzeti ünnepükként tartják számon. Hatalomra jutását követően Velasco Alvarado köztársasági elnök kormánya a társadalmi és gazdasági reformok széles körű — 20 éves időszakra tervezett — programját tette közzé. E program megvalósítását már megkezdték. Sikerrel folyik a földreformról szóló törvény végrehajtása, melyet a paraszti tömegek érdekében a földbirtokos oligarchia uralmának letörésére hoztak. A kormánytervek értelmében 1972-re Peruban egyetlen nagyobb földmagántulajdon sem marad. A perui kormány következetesen folytatja a külföldi monopóliumok tevékenységének korlátozására irányuló politikáját, ezzel egyidejűleg számos intézkedést tesz annak érdekében, hogy az állam helyzete a nemzetgazdaság különböző területein megerősödjék. Vonatkozik ez elsősorban a bányaiparra és a halászatra. A cikk szerzőjének, amikor Peruban tartózkodott, gyakran elmondották, hogy a már ismert rézlelőhelyek ésszerű és hatékony hasznosításával az ország rövid időn belül háromszorosára tudja emelni az évi réztermelést. — Azok a tárgyalások, amelyeket külföldi rézbányatársaságokkal folytattunk — mondotta nekem Fernandez Maldonadó tábornok, energetikai és bányaipari miniszter —, új gazdaságpolitikánk teljes sikerét bizonyítják: e politika lényegét az alábbi három szóval jellemezhetném: „koncessziók helyett szerződések .. Peruban a „rézcsata” csak most kezdődik. De már most látni lehet, hogy a perui állam hadállásai jelentősen megerősödtek, különösen a bányaiparról hozott új törvényt követően. Látható ez egyebek között abból a határozatból is, amelynek értelmében az országban új réz- és horgany-feldolgozó üzemeket építsenek, létrehozzák az Empresa Minera del Peru állami társaságot. Az állam egyre nagyobb szerepet tölt be a bankügyek rendkívül fontos területén is. Az állam ellenőrzése alá vonta a valuta-műveleteket. Ez annyit jelent, hogy létrejön az á szilárdabb pénzügyi bázis, amely nélkül a további társadalmi és gazdasági átalakítások elképzelhetetlenek. £s végül a külkereskedelem. Az állaim kiterjesztette ellenőrzését a cukoripar, a bányaipar, a halfeldolgozó ipar exportjára. Haladó intézkedésekre került sor a perui nemzetgazdaság más területein is. Az ország szuverenitásának megszilárdítása és a társadalmi-gazdasági fejlődés biztosítása olyan reformintézkedések összességét jelenti, amelyet Limában „peruizá- lásnak” neveznek: ezzel kapcsolatban a kormány különösen nagy figyelmet fordít az állami szektornak a megszilárdítására azokban a népgazdasági ágakban, ahol már van állami szektor, ott pedig ahol még nincs — megteremti az állami szektor alapjait. Figyelmének előterében főleg a nemzetgazdaság kulcsterületei állnak. Az állami szektor megszilárdítása érdekében hozott reformintézkedéseknél alkalmazott eszközök rendkívül változatosak. Egyes esetekben — például a cukoriparban — az állam azt a módszert választja, hogy részletfizetéses rendszerrel kártérítést fizet: a kisajátított földbirtokok és üzemek tulajdonosai — a földreformról szóló törvény értelmében — 20, 25 és 30 évre szóló utalványokat kaptak. Az International Bank of Peru magánbankkal és néhány más bankkal szemben a perui kormány másképpen járt el: megszervezte a bankok részvényeinek ellenőrző pakettjét. A reformok monopóliumellenes, haladó jellege nyilvánvaló. Ezért hívei és ellenzői egyaránt akadnak. A lakosság széles rétegei konkrét tények alapján győződtek meg arról, hogy Velasco Alvarado elnök kormányának politikája megfelel a nemzeti létérdekeknek. Ezért a lakosság e kormányt egyre aktívabban támogatja. Az erősödő tömegmozgalom élén a kommunista párt, a Perui Munkásszövetségbe tartozó szakszervezetek, továbbá a haladó társadalmi szervezetek állnak. Ugyanakkor a jelenlegi rendszer ellenségei sem tétlenek. Szabotálják az üzemek munkáját, a hazai tőkéseket arra ösztönzik, hogy tőkéiket ne fektessék iparfejlesztésbe, akadályokat gördítenek a kormány terveinek megvalósítása elé. Ma már Velasco Alvarado kormányának ellenségeit nemcsak az a gazdasági veszteség aggasztja, amelyet a kormány politikája az imperializmus pozícióinak és magának a perui oligarchiának okoz. Ellenfeleit egyre nagyobb aggodalomba ejti a perui kísérletnek a környező országokra gyakorolt hatása. Hiszen Latin-Amerika történetében mindeddig nem volt példa arra, hogy a nép által támogatott hadsereg ilyen következetesen haA városok megjelenése egyidős * kézművesség, az ipar és a kereskedelem kialakulásával. Az ipari forradalom, majd korunk tudományos és technikai forradalma, az Ipari termelés nagyarányú növekedése, valamint koncentrálódása következtében a városi lakosság gyors szaporodását idézte elő. Jelenleg Földünk lakosságának több mint fele városi jellegű településekben él, a nagyvárosi (100 ezernél nagyobb lélekszámú település) népesség aránya pedig napjainkban már meghaladja az összlakosság egynegyedét. A szakemberek előrejelzése szerint az elkövetkező évtized végére ez az arány eléri az egyharmadot. A nagyvárosi lakosság döntő többsége — körülbelül 95 százaléka — Eurázsiában és Eszak-Amerikában éL Ezen ladó, nemzett álláspontra helyezkedjék. i Annak arányában, hogy Peruban egymás után hajtják végre a haladó reformokat, a nyugati bur- zsoá sajtó egyre több találgatásba bocsátkozik Velasco Alvarado elnök kormányának „ideológiai orientációját” illetően. Pedig az országban folyó társadalmi és gazdasági reformok jellegéről többször nyilatkoztak a perui kormány vezetői is, akik magukat nacionalistáknak nevezik. A perui társadalom korszerűsítése, a hatékony nemzetgazdaság létrehozása érdekében — mint e vezetők hangsúlyozzák — feltétlenül szükség van mélyreható társadalmi változásokra, az anyagi javak igazságosabb elosztására. Maga az élet követeli, hogy Peru lépjen ki a félfeudális társadalmi és gazdasági rendszer keretei közül, számolja fel a latifundiumokat, korlátozza a külföldi tőke hatalmát, röviden: hárítsa el azokat az akadályokat, amelyek — Montagne Sanchez miniszterelnök szavaival — akadályozzák, hogy Peruban gyors ütemben kibontakozzanak a „korszerű termelési viszonyok”. A perui vezetők — elsősorban maga Velasco Alvarado elnök állandóan hangsúlyozzák, hogy bár nem a „szocialista modellt” választották, nem veszik át a tőkés társadalmi rendszert sem a maga hagyományos alakjában. E kibontakozó nem-tőkés út az, ami aggodalomba ejti a perui rendszer ellenségeit. A limai Plaza de Ar- mason október 3-án megtartott tömeggyűlésen, amelyet a perui rendszer megváltozásának második évfordulójának alkalmából rendeztek, az elnök kijelentette, hogy az országban a széles néptömegek aktív részvételével tovább folytatják a haladó reformokat. Ennek érdekében Peruban olyan mechanizmust hoznak létre, amely biztosítja a néptömegek minél aktívabb részvételét ebben a folyamatban. E tények mind arra utalnak, hogy a perui katonai körök — mint Velasco Alvarado köztársasági elnök hangsúlyozta — a hatalmat nem azért vették át, hogy politizálgassanak, hanem azért, hogy gyökeresen megváltoztassák Peru rendszerét, szétzúzzák a hagyományos szervezetet, megvédjék és képviseljék annak a népnek az érdekeit, amelyet azelőtt lelkiismeretlen módon állandóan félrevezettek. Ez a „titka” annak, hogy a perui kormány a széles néptömegek támogatását élvezi és más országok is egyre nagyobb rokonszenv- vel és elismeréssel figyelik politikáját. (Tíovoje V rém ja) belül Nyugat-Eurőpában, Távol-Keletea és az Egyesült Államok északkeleti partvidékén alakultak ki nagyvárosi körzetek. A prognózisok szerint évezredünk végére például Boston, New York, Washington térsége egybefüggő, 40 milliós óriás várossá alakult. Jelenleg a világ legnagyobb városai — Tokió és New York — 10 milliós nagyságrendűek. A világvárosok száma az elmúlt évtizedben meghaladta a százat. A városiasodás foka területenként eltérd értéket mutat: az össznépességböl legnagyobb a városi lakosság aránya a ritkán lakott Ausztráliában (négyötöd rész), valamint az Egyesült Államok és Kanada területén (kétharmad rész), Nyugat-Európában 50, Kelet- Európában és Latin-Amerikában 40 szá A Fidzsi-szigetek központi szigetének, Viti Levu-nak egyik hegyormáról tűzoszlop csapott fel az égbe. Nemcsak a körös-körül elterülő óceánt, s az óceánon szétszórt szigeteket világította meg, hanem — szimbolikusan — a függetlenséghez vezető utat is. Az árzalék körüli ez az arány. A mezőgazdaság és ipar alacsony fejlettségi foka okozza azt, hogy Ázsiában ez az érték a kevés nagyvárossal rendelkező Afrikával azonos szinten van (20 százalék). Hazánkban 1949 és 1970 között a városi lakosság aránya 38-ról 45 százalékra emelkedett, Budapest és a vele agglomerációt alkotó települések lélek- száma pedig meghaladja a kétmilliót. Világszerte gondot okoz, hogy a városi lakosság gyors gyarapodásával nehezen tart lépést a lakásépítés és a városi közlekedés. ÜJ problémát jelent a környezet védelme, aminek szükségességére a világvárosok felett egyre gyakrabban megjelenő smog (füstköd), a vizek elszennyeződése és más ártalom figyelmeztet. bocáról lehúzott brit „Union Jack” átadta helyét a fidzsi nemzeti lobogónak. Mindez október 9-ről lore virradó éjjel történt. A Csendes-óceán nyugati részében elterülő Fidzsl-szigetek közel száz évig Anglia gyarmatai voltak. A múlt század hatvanas éveitől kezdve, a szigeteken hatalmas cukornád ültetvények jöttek létre. Ma ez az alapvető exportnövény. Az ültetvényekre főként Indiából hoztak munkásokat. Jelenleg az ország közel 500 000 főnyi lakosságának felét indiai származásúak teszik ki. Az új ország hasonló problémákat kap örökségbe a kolonializ- mustól, mint amilyenekkel a fejlődő országok többsége küszködik: a külföldi tőke túlsúlya, a gazdasági pangás és monokultúrás gazdaság, a lakosság alacsony képzettségi szintje, s ezzel összefüggésben a hazai szakemberek szinte teljes hiánya. Az egyik paradoxon, amelyet a gyarmatosítók uralma szült: az óceániai szigetlakok más országokból importált, fagyasztott halat esznek! A külföldi, főként angol tőke tulajdonában van majdnem valamennyi vállalat, amely a cukornádat és a koprát (szárított kó- kuszpálma-mag) — a fő exportcikkeket — dolgozza fel. A világpiaci cukorárak az utóbbi időben csökkennek, ezért a külföldi monopóliumok a Fidzsi-szigetek gazdaságának jövedelmezőbb ágába — az idegenforgalomba — fektetik be tőkéjüket. Fidzsi kormánya, amelynek élén Ratu Maru, a Föderációs Párt vezetője áll, tisztában van a fejlődés nehézségeivel. Fidzsiben közzétették, hogy kidolgozás alatt áll az a program, amely előirányozza a következő öt éven belül a kötelező általános oktatás bevezetését. A közigazgatási apparátus kiképzése céljára a helyi lakosok körében szaktanfolyamokat indítanak. Bejelentették, hogy a kormány intézkedéseket foganatosít a gazdaság különböző ágazatainak, többek között a halászati iparnak a fejlesztésére. Mivel a Fidzsi-szigetek a tengeri főútvonalak találkozásában fekszenek, a hajózást is kamatoztathatják. A világ városai A Fidzsi állam megalakulása
