Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
1970. november 4. DUNANTÜLI NAPLÓ 3 Új helyiségbe költözött az orvosegyetemi könyvtár Kétszázezer kötetet befogadó raktár — Három olvasóterem £1 •• I rf szülői munkaközösség tanacsa Pécsett ,«a A szocialista közgondolkodásról A raktári férőhely: 200 ezer kötet. Ez a szám sokai mond j egy könyvtárról, s a Pécsi Orvostudományi Egyetem új elméleti tömbjébe költözött könyvtár részére ekkora befogadóképességű raktárai építették. Az intézményt nemrég tekintette meg új helyén az Országos Orvostudományi Könyvtár egyik osztályvezetője, prágai vendég kíséretében. Elragadtatással nyilatkozott a látottakról, örömét fejezte ki, hogy az orvos- egyetemek közül Pécs kapta az első, korszerű követelményeknek megfelelő könyvtárat. De hadd mutassa be intézményét Ruzsásné dr. Faluhelyi Vera könyvtárigazgató: — A nyár folyamán költöztünk át a 400 ágyas klinika hetedik emeletén ideiglenesen elhelyezett könyvtári anyagunkkal az új elméleti tömbbe, végleges, könyvtári célokra tervezett helyiségeinkbe. Az épület harmadik emeletén olvasószolgálati, (kölcsönző, könyvtárközi kölcsönző, könyvbeszerzés és olvasótermek), a negyediken adminisztratív és könyvfeldolgozó részlegeink helyezkednek el, valamint fotólaboratóriumunk. Az alagsorban — saját liftösszeköttetéssel — modem, 200 ezer kötetet befogadó könyvraktárunkban jelenleg kb. 60 000 kötetnyi könyv- és folyóiratanyagunkat helyeztük el. Három olvasótermünkben egyidejűleg 170 olvasónak tudunk kényelmes. nyugodt olvasási lehetőséget biztosítani, előző helyünkön csak 25 kutató részére tudtunk helyet adni. Itt külön olvasóterme van az egyetemi hallgatóknak 120 férőhellyel két másik olvasóterem pedig az orvosok és egyéb szakemberek számára 50 férőhellyel. A hallgatói olvasóteremben a tankönyvek mellett magyar folyóiratok, napilapok, marxista kézikönyvtári anyag és a legújabban megjelent magyar szakkönyvek segítik az olvasókat tanulmányaikban, tudományos diákköri munkájukban. Célunk a hallgatók, a jövendő szakemberek kutatásra nevelése. Ebben a szakkönyvtáraknak is szerepük van, szoros összefüggésben az egyetem oktatási irányelveivel. — Az orvosok, tudományos kutatók a két egymásbanyíló folyóirat- és kutatói olvasóteremben találhatják meg a szakáguknak megfelelő irodalmat. A folyóirat-olvasóteremben kb. 400 külföldi és hazai szaklap, referáló lap várja az olvasót, a kutatói teremben, ahol egyszemélyes íróasztalok biztosítják a zavartalan olvasási lehetőséget, gazdag segédkönyvtári anyagot és a legújabban beszerzett szakirodalmat tároljuk szabad polcon, mindenki számára könnyen elérhetően. Folyóirat-olvasótermünkben tájékoztató szolgálatunk áll a szakemberek rendelkezésére, irodalomkeresésben, technikai tájékozódásban segítjük a hozzánk fordulókat. Igyekszünk megvalósítani azt az elvet, hogy a szakkönyvtárak az egyetem keretében maguk is tudományos intézetekké váljanak. — Negyedik emeleti helyiségeinkben az adminisztrációs, igazgatási munkák mellett a könyvfeldolgozó részleg nyugodt, zavartalan kö- rülmények között végezheti munkáját. Az olvasóktól távol, de az olvasók érdekében történő katalogizálási, szakozási stb. munkafolyamat elmélyedést, csendet igényel, új helyünkön ez ideálisan valósulhat meg. Katalóguskartonok írására, újszerzemény- jegyzékek összeállításának meggyorsítására szolgál nemrégen beszerzett, NDK-gyártmányú lyukszalagra író, automata gépünk. Fotólaboratóriumunkban pedig fénymásoló berendezésünk segítségével folyóiratcikkek, ritkábban beszerezhető, kölcsön kapott dokumentumok másolását Az iskola és a társadalom között több mint két évtize- j de a szülői munkaközösségek i alkotják a legalkalmasabb ! kapcsot. E szervezetek irányítását, segítését újabban a I Hazafias Népfrontra bízták. Tegnap délelőtt a Hazafias : Népfront Pécs városi elnök- j sége megvitatta a szülői j munkaközösségek helyzetét. ! A vitában sokféle vélemény ' elhangzott, így többek kö- ; zött az, hogy a Pécsi és Ba- ; ranya megyei Oktatási Ta- j nács mellett a népfrontnak ■ nincs szüksége külön peda- : gógiai bizottságra. Végülis megegyezés született: a népfront az oktatási feladatok közül csak a szülői munkaközösségekkel foglalkozik. Így szavazta meg a városi elnökség az új tanácsot, amely — az eddigiek szerint — országos viszonylatban először lát hozzá, hogy a szülői munka- közösségek feladatát, jogi helyzetét, működését körülhatárolja, szabályozza. A tanács tagjai lettek: Dobai József. Gusztonyi Károly, Bonnet Kálmánná, Erhardt Imre, dr. Földessy Dénes, Kabar Ferenc, Joó Béla, Pollák Dezsőné, dr. Szél Gyula és dr. Tárkányi Ernőné. Az Orvostudományi Egyetem könyvtárának olvasószobája. végezzük száraz eljárással, sötétkamra igénybevétele nélkül. — Könyvtárunk szakemberek számára jelenleg 9—6 óráig, későbbiek folyamán esetleg este 8 óráig tart nyitva. Azért hangsúlyozom, hogy szakemberek számára, mert szakirodalmat csak nekik tudunk rendelkezésre bocsátani. A nagyközönség részére a közművelődési könyvtárak népszerűsítő, felvilágosító orvosi és természettudományi könyvanyaga áll rendelkezésre. F. D. A pártunk X. kongresszusára készülődés napjaiban a politikai és a gazdasági fejlődés elemzése közben gyakran esik szó belső fejlődésünkről, népünk gondolat- és érzésvilágának változásairól, gazdagodásáról is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy mind az eredmények, mind a tennivalók megítélésében a bátor, bizakodó, felelősségteljes hang a szocializmust építő, s szocialista módon gondolkodó ember hangja. Városon és falun szinte napról napra nő azoknak a száma, akik jó közösségekben élnek, méltón és nagy felelősséggel képviselik közösségünket. Gyarapszik azok száma, akik a kisebb közösség ügyes-bajos dolgait intézvén, éretté váltak a nagyobb közösség, nagyobb felelősségének hordozására is. Akik már a hazát, s a népet látják maguk előtt, amikor cselekszenek, tetteiket a kitágult látóhatár nagyobb követelményeihez szabják. Jó dolog, hogy ez így van, de az már kevésbé volna jó, ha az eddigi eredményekkel megelégednénk. Pártunk különösen jól látja, hogy a jövő nagy feladatainak végrehajtása megköveteli az emberek tudatának még hathatósabb formálását, a szocialista közgondolkodás kiteljesítését. A X. kongresszus irányelveiben jelentős hangsúllyal szerepel a követelmény: „a szocializmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Az önző kispolgári életszemlélettel, magatartással szemben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat.” Az irányelveknek ez a bekezdése tehát világosan megjelöli a tennivalókat, de arra is rámutat, hogy akadnak még szép számmal olyanok, akik kilógnak a sorból, akik nem a közös úton keresik a boldogulást. Ezek az emberek vagy nem értik, miről van szó nálunk, vagy nem is nagyon akarják megérteni. Van sajnos jónéhány olyan ember is; aki megérti miről van szó, külsőleg nagyon is közösségi embernek mutatja és szavakban is annak vallja magát. De megszállta a gyűjtögetés, a harácsolás ördöge, és szenvedélyében nem hogy segítene másokon, inkább mindent magának próbál megszerezni. Sok szó esett már a fridzsider szocializmusról. Vagyis arról a jelenségről, hogy gyarapodóCsendes este Bogád „Vigyázz a kutya harap!” Benyitom az állatorvosék kapuját, hogy valóban harap-e. A fehér kuvasz sokat sejtető morgással közeleg, hogy megkóstoljon. Kavicsokat keresek, hogy megkocogtassam a leeresztett rendőnyöket. A kutya rosszat sejtve a kerítés tövéhez lapul. Sehol senki. Gyerünk az „emberorvoshoz”. ' A rendelő ajtaja zárva. Kezdem megbánni, hogy csak úgy megállapodás néniül jöttem Bogádmindszentre „értelmiség-nézőbe”. Megkerülöm az épületet. Bezörgetek a falba vágott, apró, lefüg- gönyzött ablakon. Valaki meglebbenti a függönyt, s int, hogy kerüljek vissza. Alacsony, mokány ember fogad, dr. Lonkai László, a körzeti orvos. — Menjünk a belső szobába. Csak az egyik szobát lakom, nincs családom, amúgy legényesen élek — mondja. Nagy, hideg szobákon megyünk keresztül. Az apró, belső szobában kellemes meleg van. rádió szól, az ágy vetetlenül fehérük. — Ügyeletben vagyok, ami mindig hétfőn reggel kezdődik, s jövő szombat délig tart. Természetesen ügyeleti díjat kap ezért a falusi körorvos, de állandó permanen- ciában kell lennie. Ha lenne kocsim, könnyebben be tudnék ugrani néha-néha Pécsre, ahol egyébként van egy lakásom. Véleményem szerint értelmiséginek falun élni áldozatot jelent, ezért csak olyanoknak ajánlom, akik ezzel tisztában vannak. Persze, megvan az előnye is, hogy nem tudja elkölteni a pénzt, egyszerűen azért, mert be kell utaznia a városba, ha iparcikket vagy ruhát akar vásárolni. — Milyen lehetőségek vannak az önképzésre? — Jár az Medicus Universalis, az Orvosi hetilap, az Egészségügyi felvilágosítás. Havonta egyszer van szakmai továbbképzés. Nemrégiben volt Siklóson egy nagyon hasznos, kéthónapos tanfolyam, amelyen részt Vettek az eszéki kórházak orvosai is, s nagyon érdekes újraélesztési eljárásokról volt szó. Persze, itt a faluban inkább olyan gondjaink vannak, hogy nincs gyógyszer- tár, s Görcsönybe, Vajszlóra kell menni egyes gyógyszerekért. — Három év után hogyan érzi, meddig marad itt? — Ha valaki akarja, változatossá teheti az életet ilyen szerény körülmények között is. Néhány évig még mindenképpen maradok. Az általános iskola igazgatónője egy levelet mutat: „Sírva megy el az iskolába hogy ő nem jár többet mert a többi gyerekektől idősebb 4-ével és azok körülnek vele ,..” Az apa, aki írta. kéri, gyérekét mentsék fel az iskola látogatása alól. A többségében fiatal pedagógusokból álló 15 tagú tantestület nehéz helyzetben van — a járásban 40 százalékot tesz ki a cigánygyerekek száma. — Amikor az iskolában elkezdtük az ebédeltetést, először csak a leves fogyott, a másodikat meg sem várták. Ma már maguk terítenek, fehér asztal mellett késsel, villával esznek — mondja Pe- rics Péter, a Járási Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. A cél: a pedagógusok letelepítése. Ugyanis, aki naponta ingázik, az ingadozik is, várja a lehetőséget, hogy jobb, a lakóhelyéhez közelebbi iskolába kerüljön. Egyelőre négy pedagógus jár be, közülük ketten Pécsről. — Jöjjön el este az „értelmiségi ankétra” — invitál az igazgatónő. Az „ankét” — tulajdonképpen családi est — a kiürített VIII. osztályban van. A falon felirat: „Tettekkel köszöntjük az úttörő mozgalom 25. évfordulóját”. Alatta fáradhatatlan lemezjátszó zümmög — „régi jó lassú számok” és új slágerek cserélődnek. Az asztal mellett dr. Kun József mellé kerülök. A Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa — itt született, itt él, s innen jár be nap mint nap Pécsre, hogy óráit megtartsa. Körülnézek, s nem tudom, vajon hányán tudják, hogy klasszika filológus. 1966-ban az ő fordításában és jegyzeteivel jelent meg az Akadémiai Könyvkiadónál Cato: A földművelésről c. műve. Most van kiadás alatt egy másik fordítása is — ez is az első magyar átültetés — Varró: A mezőgazdaságról c. műve. Klasszika filológus Bogádmindszenten — van ebben valami konok szándék. — Természetesen itt sokkal nagyobb összegeket kell fordítanom magánkönyvtáram fejlesztésére, mint városban — mondja. — Néhanap Budapestre utazom, hogy kutatásaimhoz anyagot gyűjtsék. Sajnos, erre elég ritkán kerül sor, mert nagy anyagi áldozatot követel. Egyébként a buszközlekedésre nem pa- naszkodhatom, elég sűrűek a járatok. Remélem, nem tart sokáig az immár hét éve tartó utazgatás, mert Pécsett készülőben van egy másfél szobás lakásom. — Mikor ultizunk legközelebb — jön oda hozzánk a fiatal állatorvos, dr. Lamber- tusz József. „Bevándorló” ezen a vidéken, bennszülött pesti, Erzsébeten nőtt fel. — Megszoktam itt. Aki állatorvos akar lenni, tudnia kell, mit vállal. Egytől viszont félek: két gyerekem van, nemsokára iskolába mennek. A cigánygyerekek viszont sokszor még magyarul sem tudnak, mikor bekerülnek az iskolába, s ez rányomja a bélyegét az oktatásra. Sokminden van, amit jobban is lehetne csinálni. Nincs művelődési ház, presz- szó. Egyszer értelmiségi klubot akartunk alakítani, de nem nézték jó szemmel. Egyébként én megmondom a véleményemet nyíltan bármiről, s lehet, hogy ezt nem szeretik. A tanácstagok között is elkelne egy-két fiatalabb ember. Erre aztán iszunk. Hiszen aznap volt az ünnepi tanácsülés. S bólogatunk. Marafkó László sunk nö'’°kvő lehetőségei jónéhány ember figyelmét elterelték a közösen vállalt feladatokról, s mindinkább a szerzésre, az egyéni gyarapításra irányították azt. Nem az itt a baj, hogy valaki fridzsidert, gépkocsit vagy víkendházat akar, hiszen ezek mind azért vannak, hogy az ember életét kellemesebbé, jobbá tegyék. Bár már ott tartanánk, hogy mindezek megszerzése minél több dolgozó embernek sikerüljön. A baj ott kezdődik, amikor a gyűjtés, a harácsolás, az anyagiasság szenvedélye kezdi elnyomni a tár- | sadalommal szemben vállalt kötelesség- és felelősségérze- | tét. Amikor a közösen megálmodott cél szép látomását kezdik elhomályosítani az egyéni kis célok csalfa képei. Amikor a magánérdek szembefordítja az embert a közösség érdekeivel, az önzéstől megszállott ember a társadalmi tulajdont dézsmálva, vagy összeköttetések, kapcsolatok útján sem restell jogtalan anyagi előnyökhöz jutni. Az anyagiasság, a harácsolás, a jogtalan előnyök hajszolása az önzésből fakad. | Márpedig az önzés közösségi életünk egyik legnagyobb ellensége. Az önző embertől hogyan lehetne közös erőfeszítéseket várni, hiszen mindent magának akar, és mindenáron akarja. Sajnos, sok, egyébként jól dolgozó, a szocializmust magáénak valló embert is hatalmába kerítette ez a szenvedély. Márpedig a vele kötött alku kizárja az őszinteséget. S ez a kettősség pedig bevallott, vagy be nem vallott cinizmust takar, és cinizmust szül. Mit szóljon az áldozatosan helytálló, dolgozó többség, ha azt látja, hogy jobban boldogul, aki külön - utakon jár? iKönnyen felvetődik a közösségért élő emberekben is a kérdés: Érdemes így élni? Vajon nem az jár jobban, nem annak van igaza, aki a „kaparj kurta, neked is lesz” elve alapján éli világát, a szocializmust építő társadalomban is? Meglehet, hogy az önző, harácsoló ember pillanatnyilag jobban jár, mint az, aki a közös boldogulás útját választotta, de pillanatnyi boldogulása könnyen múló, csak látszat. Az ilyenfajta boldogulás ugyanis ellenkezik céljainkkal, politikánkkal. Márpedig ennek a politikának éppen az a sajátossága, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. És van ereje hozzá, hogy vényt szerezzen a jónak. , K. Gy. erTöbb megbecsülést a pedagógusoknak Kommunista pedagógusok tanácskozása a mohácsi járásban Első ízben került sor tegnap délelőtt a mohácsi járásban a kommunista pedagógusok aktívaértekezletére, melyen a járás valamennyi párttag pedagógusa — 71 nevelő — részt vett. Az aktívaértekezleten megjelent dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára, Ambrus Lajos, a Mohácsi járási Pártbizottság első titkára, Bodó László, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára. Kispál Károly, a Mohácsi járási Pártbizottság propaganda-művelődési osztályának vezetője, vitaindítójában megállapította, hogy a művelődés terén igen szép eredményeket értek el a pedagógusok. Szólt arról, hogy a nevelés nemcsak a pedagógusokra hárul, az egész társadalmunk ügye. igaz, hogy a nevelésügy gazdái a pedagógusok, de a felnövekvő ifjúságért az egész társadalmunk felelős. A járás pedagógusainak személyi feltételeit vizsgálva, az előadó elmondta, hogy a járás területén a képesítés nélküli nevelők száma az elmúlt 5 évben 30 százalékról 18 százalékra csökkent, jelenleg a számuk 27 fő. Ezekután a járás pedagógusainak élet- és munkakörülményeivel, az iskolák helyzetével foglalkozott. Dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára felszólalásában köszöntötte a mohácsi járás kezdeményezését, mely az egységes szemléletmód kialakításában is nagy segítséget nyújt. Értékelte a pedagógusok munkáját és megállapította, hogy továbbra is a szocialista művelődésügyünk legfontosabb bázisai az iskolák. Az elmúlt években tovább nőtt a falu értelmiségi bázisa, de ez nem csökkentette a pedagógusok társadalmi szerepét, éppen azért megbecsülésüket tovább kell fokozni. Utalt arra, hogy nem szabad elvonni a pedagógusokat az iskolai munkától. A pedagógusoknak elsőrendű kötelességük segíteni azt a célt, hogy minél több tudással és helyes szemlélettel rendelkező tanuló hagyja el az iskolákat. Befejezésül szólt az értelmiség feladatairól a falvakban. Az aktívaértekezlet Ambrus Lajosnak, a Mohácsi járási Pártbizottság első titkárának zárszavával fejeződött be.
