Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

y DUNÁNTÚLI NAPLÓ Iíkw. november z*. (Folytatás a 7. oldalról) alapuló kutatási szabadságról, a tudományos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzet­közi tudományos együttmű­ködésről és más fontos kér­désekről kidolgozott elvi ál­lásfoglalások. A Központi Bizottság fi­gyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv idő­szakában a hazai tudomány és technika az eddiginél na­gyobb mértékben fejlődjön és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspont­ja, hogy fokozottabban be kell kapcsolódnunk a tudo­mányos és technikai forrada­lom nemzetközileg kibonta­kozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjet­unióval és a KGST-országok- kal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együtt­működés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legkö­zelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudomá­nyos kutatásokra és fejlesz­tésre, ami nemzetközi össze­hasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló fel­adatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlő­dése az emberek képzettsé­gének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocia­lista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben na­pirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükségletek összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlter­helésének problémáit s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedé­seket az oktatási rendszer to vábbf e j lesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, világ­nézetileg szilárd, szocialista erkölcsű szakembereket ké­pezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intéz­ményei, mindenféle megkü­lönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és te­hetséges. Ezen belül a párt elvi-politikai kérdésnek tart­ja továbbra is, hogy a fizi­kai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán meg­felelő külön támogatást kap­janak. Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kul­turális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gaz­dagodott a kulturális, a mű­vészeti élet, növekedett né­pünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapve­tően érvényesül, eredménye­sen segíti a művészetek fej­lődését s ezáltal nagy tár­sadalmi céljaink megvalósu­lását. A fejlődés természete­sen útkereséssel jár, s nem­egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. A fejlődés azonban nyilván­való. Az utóbbi években ze­nekultúránk méltán vált ki elismerést határainkon túl is; fejlődött film- és színművé­szetünk, számos szocialista mondanivalójú drámai alko­tás született; termékeny köl­tészetünk; számos új képző- művészeti alkotással gazda­godtunk. Híven eddigi politikánk­hoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívá­nunk adminisztratív eszkö­zökkel beavatkozni ezután sem. Az ízlést az alkotó egyéni ügyének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érdekeit, esz­méit, a közerkölcsöt. Bizto­sítjuk az alkotó munkához nélkülözhetetlen légkört. Ugyanakkor a kulturális élet területén sem engedjük két­ségbe vonni a párt, a szocia- i;sta állam illetékességét sen­kitől. Minden humanista érték­' tov' bra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmati­kus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdések­től elforduló, vagy a hibákat I hamisan általánosító negatív tendenciákat. Azt tartjuk, mindenkinek jogában áll, : hogy a saját ízlése és világné- 1 zete alapján alkosson. A , i munkásállamnak viszont jo- j í ga, hogy a művek között tár- j sadalmi és művészi értékük j j szerint válogasson. Minden ! ! alkotás megítélésében abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializmus, a haladás ügyét. A közösség j pénzén csak a szocialista tár- sadalom érdekeit szolgáló ! alkotásnak lehet mecéná- | sa az állam. Alkotóinktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehetőségeket népünk i javára kamatoztassák, segít- | sék megérteni és cselekvőén formálni gazdagabb, egyszer­smind bonyolultabb világun­kat. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető lét­kérdéseiben pártosan állást foglaló, szocialista, realista, közéleti elkötelezettségű mű­vészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti éle­tünkben tovább kell erősí­teni a politikai és ideológiai egység irányába ható tenden­ciákat. Növelni kell a kom­munista, szocialista közéle- tiség erőit Érvényt kell szerezni a szocializmust féltő párttag­ság és pártonkívüli közvéle­mény követelésének, amely megengedhetetlennek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogásunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközeinek fel- használásával. A kispolgári nézetek, ízlésnormák időn­ként felélénkülnek, a meg­engedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kulturális intézmé­nyeinknek, a sajtónak, a rá­diónak, a televíziónak lehe­tőségeik jobb kihasználásá­val erőteljesebben kell nép­szerűsíteniük a szocialista kultúra értékeit, jobban kell törekedniük a tartalmas igé­nyek felkeltésére, a szocia­lizmusra káros művek s a kulturális selejt kiszorításá­ra. A közművelődés az egyé­niség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erő­sítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője. Jelentőségét külö­nösen fokozza a szabadidő növekedése. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság oktatására és műve­lődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb kielégítésére. Szocialista építőmunkánk, társadalmi életünk fontos ele­me a szocialista közgondol­kodás, közfelfogás, erkölcsi normák érvényesülése. A mű­veltségi színvonal emelkedé­sével, közoktatásunk, neve­lési rendszerünk fejlődésével erősödött a szocialista er­kölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a tár­sadalmi felelősségérzet, a társadalom iránti elkötele­zettség. Ez mutatkozik meg a párttagság példamutató helytállásában a szocializmus építésének minden területén, a szocialista munkaverseny- mozgalmakban részt vevő dolgozók kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömeg­szervezetek és tömegmozgal­mak sok százezernyi akti­vistájának a köz javára vég­zett önzetlen társadalmi mun­kájában. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szo­cialista demokrácia, az egyé­ni és a közösségi érdekeket jobban kifejező szocialista gazdaságirányítási reform a korábbinál jobban tudatosí­totta a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fejlesztette a tömegek igazságérzetét, job­ban meggyökereztette, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a munka és az igazi személyes boldogulás csak a közösség érdekével összhang­ban kereshető. Ugyanakkor társadalmunk átmeneti tala­ján tovább élnek, részben új­ratermelődnek, illetve átme­netileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelensége­ként, de felerősödött az in­dividualizmus, az egoizmus, az anyagiasság. Társadalmunk közerkölcsé­nek meghatározói azok a milliók, akik az eszmét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista épí­tés, a munka frontján, akik­nek létalapja becsületes munkával szerzett keresetük; nem pedig azok a kevesek, akik a dolgozó milliók mel­lett, mindenki szeme láttá­ra, az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta szemé­lyek most jobban szembetűn­nek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével szá­muk is szaporodott, hangjuk is megnőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az embe­rek jobban, kulturáltabban éljenek, javuljon életük. El­utasítunk mindenfajta álsze­rénységet, aszkétizmust. De a szocializmus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfo­gásával ütköző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visszás jelenségekkel nem békülünk meg. Pártunk álláspontja, hogy az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülé­sét, a szocialista módon vég­zett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett ma­gatartás tekintélyét. A mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önfel- áldozóan dolgozó, felelőssé­get és áldozatot vállaló ál­lampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött; akik csak haszonélvezői a szocia­lista társadalomnak. Erősí­teni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom po­zitív erői, a szocializmus hí­vei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a közös­ség megkárosítását. A párt művelődéspolitiká­jának következetes és min­den területen való érvénye­sítése nélkülözhetetlen a szo­cializmus építésében soron következő feladatok eredmé­nyes megoldásához. Tudomá­nyos világnézetünk, a mar­xizmus—leninizmus eredmé­nyes propagálásához, a szo­cialista tudat és közerkölcs elmélyítéséhez, kiterjesztésé­hez és általánossá tételéhez jók a feltételeink. A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializ­mus minden hívének oda­adással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán. VII. Szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei — Pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért Tisztelt Elvtársak! Nemzetközi tevékenységünk és kormányunk külpolitiká­jának megítélésében pár­tunkban egység van és ez a politika a magyar nép teljes támogatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünk fő célja, hogy biztosítsuk né­pünk számára a szocialista építőmunka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől tel­hetőén védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küzdőtéren a társadalmi haladás, a nem­zeti függetlenség, a béke po­zícióit. A világban az alapvető, kibékíthetetlen ellentmondás a munka és a tőke közötti ellentmondás, amely az első szocialista ország megszüle­tésével átlépte a nemzeti ke­reteket, ma pedig a két tár­sadalmi rendszer, a szocia­lizmus és a kapitalizmus vi­lágméretű küzdelmévé vált. Objektív jelenség, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a függetlenség, a bé­ke erőinek támaszává, az im­perializmus pedig a reakció, az elnyomás, az ellenforra­dalom támaszává és központ­jává vált. A nemzetközi hely­zetet ezeknek az erőknek a harca határozza meg. A beszámolási időszak elmúlt négy éve alatt a haladás erői előre nyomultak. Az imperia­listák helyileg támadnak, elér­hetnek ideiglenes sikereket, de ez nem változtat azon a történelmi tényen, hogy ki­alakult és megszilárdult a szocialista világrendszer, szét­estek a gyarmatbirodalmak, az imperializmus állandó bel­ső és külső konfliktusokkal küzd és tartósan a politikai válság állapotában van. A nemzetközi imperializ­mus agresszív természete nem változott, ez állandó konfliktusok forrása, ezért a nemzetközi helyzet ma is bo­nyolult. Agressziói nyomán, mint most Quienában is, új tűzfészkek keletkeznek. Az emberiség még min­dig gondok és megpró­báltatások közepette él, de a világ fejlődésének fő irányát, az imperializmus minden erő­feszítése ellenére, mindin­kább a szocializmus, a hala­dás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. A szocialista világrendszer a társadalmi haladásnak dön­tő tényezője, támasza min­den forradalmi, felszabadító harcnak. Léte kihat az im­perializmus politikájára, sőt a kapitalista országok belső és egymás közötti viszonyára is. A szocialista országok pél­dája a gyakorlatban mutatja be az új társadalmi rend ma- gasabbrendűségét, és reális távlatként tárja a világ elé az emberiség szocialista jö­vőjét. Az imperializmus fő célja a szocialista világ meg­semmisítése. Minthogy szá­mára ez lehetetlen, az impe­rializmus kénytelen alkal­mazkodni a valóságos erővi­szonyokhoz, taktikáját időről időre változtatja, hol a, durva erőszak, hol a békésnek ál­cázott és ravasz „feli izítás” eszközéhez nyúl. A szocialista világ f > ereje a Szovjetunió, amely i Nagy Októberi Szocialista Fi rrada- lom győzelemre vitelé zel el­sőként szakította szét az im­perializmusnak az eg (sz vi­lágot fojtogató lánc ít, és megnyitotta az utat ninden nép számára a szaba Iság, a szocializmus felé. A £ zovjet- uniónak, kommunista pártjá­nak elévülhetetlen < rdemei vannak a szocializi ms, a kommunizmus épíi ésében. Leggazdagabb tapas stalatai vannak az imperializi ius el­leni harcban is. A S zovjet- unió intemacionalizmi sa pél­dás, tapasztalatainak óriási nemzetközi jelentőség van. A Szovjetunió a i lásodik világháború tüzében, hallat­lan áldozatokat hozv i, szét­zúzta a fasizmus fő >rőit, s ezzel megmentette az embe­riséget egy új közép tor fe­nyegető rémétől. A i lásodik világháborút követőéi meg­törve az USA atomn onopó- liumát, létrehozva saj t nuk­leáris fegyverét, meg íentet- te az emberiséget az impe­rialisták atomzsarc ásától, egy új, modern barbái ;ág sö­tét árnyékától. Mindéi ki má­sénál nagyobb a Szov etunió, a szovjet nép szerep , fele­lőssége és áldozatvállí lása az egész emberiség éle bevágó érdekeiért. A Szovje (unió a maga hatalmas és le győzhe­tetlen erejével ma 11 nem­zetközi imperializmt is ag­resszív erőinek fő f< kentar- tója. A Szovjetunióhoz 1 aló vi­szony mindig választóvíz volt a politikában, a haladás és a reakció erőinek megkülön­böztetésében. Mozgalmunk­ban a Szovjetunióhoz való helyes, elvi viszony az inter­nacionalizmus fokmérője. Pártunk elutasítja a Jzovjet- ellenesség minden firmáját, mert a szovjetellenességnek tett legkisebb engedmény is rombolja a haladás, a szo­cializmus erőit, és az tosztály- ellenség, az imperjjalizmus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadí­tónk, szövetségesünk, igaz barátunk és legjobb segítőnk az élet minden terülteién. A Szovjetunióhoz való viszo­nyunk nyílt és megingatha­tatlan. szilárd elvi, interna­cionalista alapokon ; nyug­szik, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel. Pártunk, kormányunk, or­szágunk és népünk a beszá­molási időszakban is erő­sítette, bővítette és j fejlesz­tette politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a Szov­jetunióval és ezt fogja tenni a jövőben is. Mi szívből új és új sikere­ket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Brezsnyev elvtárs vezette Központi Bizottságának, a nagy szovjet népnek. Bizto­síthatjuk őket, hogy pártunk és népünk mindig ápolni, erősíteni fogja harci szövet­ségünket, a szovjet—magyar barátságot. A Magyar Népköztársaság fejlődő és bővülő politikai, diplomáciai, gazdasági és kul­turális kapcsolatban áll vala­mennyi szocialista országgal. Szoros szövetségi kapcsolat fűzi a szocializmust, a békét védelmező Varsói Szerződés szervezetének tagállamaihoz; eleget tett és a jövőben is eleget fog tenni a tagságból eredő minden kötelezettségé­nek. Hazánkat fejlődő gazda­sági kapcsolatok fűzik a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tagországai­hoz; és támogat minden olyan lépést, amely alkalmas a tag­államok együttműködésének bővítésére és magasabb szín­vonalra emelésére. Együttműködésre, az együtt­működés bővítésére törek­szünk a jövőben is minden szocialista országgal, azokkal is, amelyektől nézetkülönbsé­gek választanak el bennün­ket. Ezzel összefüggésben je­lenthetjük a kongresszusnak, hogy a sok kérdésben válto­zatlanul fennálló és komoly ideológiai, politikai nézetel­téréseink ellenére, az utóbbi időben bizonyos mértékig ja­vultak államközi kapcsolata­ink a Kínai Népköztársaság­gal. A haladás és a reakció kö­zött folyó világméretű harc egyik fontos területe Ázsia, Afrika és Latin-Amerika. E térségek népeinek imperialis­taellenes harca, a gyarmat- birodalmak szétzúzása nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az erőviszonyok az im­perializmus rovására változ­tak meg, és előnyösen módo­sult a világ politikai térképe. A szocialista országok és a fejlődő országok kapcsolatai­nak alakulásában a döntő tényező az, hogy közös érdek az imperializmus megfékezé­se, visszaszorítása, a haladás előmozdítása. Ez az érdek- közösség vezet e széles körű kapcsolatokra, amihez hozzá­járul még, hogy ezen álla­mok közül több, a belső rendszerét illetően, a fejlő­dés nem kapitalista útját vá­lasztotta és a szocializmust nevezi meg céljaként. Pártunkat és kormányun­kat az az eredményes törek­vés vezérli, hogy fejlessze az együttműködést, Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika függet­len országaival. A IX. kong­resszus idején e térség negy­ven országával álltunk dip­lomáciai kapcsolatban, jelen­leg ötvenhét államhoz fűz­nek bennünket ilyen kapcso­latok. Szövetségesünknek te­kintjük az imperializmus el­len küzdő gyarmati és volt gyarmati népeket, szolidári­sak vagyunk nemzeti felsza­badító mozgalmukkal és mindent megteszünk, hogy támogassuk harcukat. A tőkés világbóm korunk­ban végbemenő folyamatok lényege, hogy a kapitalista rendszer nem képes megol­dani kibékíthetetlen belső ellentmondásait, állandósult a válsága, s egyre jobban belebonyolódik az általa ki­robbantott nemzetközi konf­liktusokba. Fokozódik a munkásosztály harca a mo­nopóliumok ellen, s a dol­gozó tömegek már nemcsak gazdasági követeléseik, ha­nem politikai célkitűzéseik valóraváltásáért is síkra szállnak. A kapitalista világ országainak munkásosztálya és haladó erői harcukkal a szocialista országok, minden forradalmi erő harcát segítik; az internacionalista szolida­ritás kapcsol össze bennün­ket velük. Ami a kapitalista orszá­gokkal való állami kapcso­latokat illeti, pártunk, kor­mányunk, népünk állhatato­san küzd a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett éléséért. Ez a politika arra a fel­ismerésre épül, hogy ko­runkban létrejöttek a békés egymás mellett élés objek­tív alapjai, a világháború elkerülhető, a szocializmus győzelméhez nincs szükség háborúra. E politikában a rendszerünk fölényébe ve­tett hitünk is tükröződik. A békés egymás mellett élés politikája ma a szocialista világrendszer külpolitikájá­nak egyik legfontosabb alap­elve. A beszámolási időszakban, külpoltikai irányvonalunk­nak megfelelően, a szuvere­nitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elvei alapján bővül­tek hazánk politikai, gazda­sági és kulturális kapcsolatai a kapitalista világ számos országával. Tudományos együttműködési, hosszúlejá­ratú kereskedelmi és más nemzetközi egyezményt kö­töttünk Ausztriával, Olasz­országgal, Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztár­sasággal és más országokkal, E kapcsolatok fejlesztése megfelel a béke érdekeinek, az érintett országok és ha­zánk érdekeinek. Pártunknak és kormá­nyunknak korunk alapvető nemzetközi kérdéseiben kép­viselt állásfoglalásait az ha­tározza meg teljesen egyér­telműen, hogy szocialista or­szág, a Szovjetunió szövet­ségese, a Varsói Szerződés tagországa vagyunk. Pártunk és kormányunk arra törek­szik, hogy külpolitikánk min­denkor teljesen világos, egy­értelmű és következetes le­gyen. Úgy véljük, népünk érdekei és a haladás nem­zetközi erői szempontjából, de talán még a számbajöhető tőkés partnerek szempont­jából is a világos helyzet az előnyös, az, ha barát és el­lenség egyformán tudja, hová kell besorolni a Magyar Nép- köztársaságot, és állásfogla­lásainkkal, mint elvi alapo­kon nyugvó, szilárd állás­ponttal számolhat mindenki. Világos álláspontunk az európai kérdésekben is. A Varsói Szerződés tagországa­ként társszerzői voltunk a budapesti felhívásnak. Ebben a nyilatkozatban felhívtuk Európa népeit és valamennyi európai ország kormányát, egy, a kontinens békéjét megszilárdító és védelmező kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Ehhez szük­séges, hogy valamennyi eu­rópai ország ismerje el a realitásokat, a fennálló hatá­rokat, a Német Demokra­tikus Köztársaság létét, Nyu- gat-Berlin különleges státu­szát. A Varsói Szerződés orszá­gainak felhívása általában kedvező fogadtatásra talált, A felhívást kiadó szocialista országok, közöttük hazánk, továbbá Finnország és más országok kormányai diplomá­ciai lépésének eredménye­(Folytatás a 9. oldalon) A Központi Bizottság beszámolója

Next

/
Oldalképek
Tartalom