Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

191«. november 24. DUNANTÜLI NAPLÓ 9 A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás a 8. oldalról) ként érik a helyzet egy össz­európai biztonsági tanácsko­zás összehívására. Mi már a közeljövőben összehívható- nak tartjuk, és kormányunk kész mindent megtenni a maga részéről ennek létre­jötte és sikere érdekében. Európa biztonságának sa­játos problémáját jelenti, hogy a II. világháború befe­jezése nincs békeszerződés­ben rögzítve, s a levert fa­siszta hitleri Németország helyén két német állaim jött létre. Létrejött az első né­met munkás-paraszt állam, szövetségesünk és barátunk, a Német Demokratikus Köz­társaság. A Német Demokra­tikus Köztársaság Európa bé­kéjének egyik fontos ténye­zője, és nem utolsó sorban a szocializmus építésében el­ért nagyszerű eredményei nyomán nemzetközi tekinté­lye méltán és állandóan nö­vekszik. A Magyar Népköz- társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság kapcso­latai testvériek, szilárd, in­ternacionalista, elvi és poli­tikai alapokon nyugszanak. Együtt küzdünk a szocializ­mus, a haladás, az európai biztonság érdekében. A realitásokhoz való köze­ledést tapasztaljuk a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányának politikájában, amely hozzájárulhat az euró­pai viszonyok normalizálásá­hoz. Európa számára előnyös lépésként üdvözöltük a Szov­jetunió és az NSZK szerző­dését, hasonlóan a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti, ,a napokban parafáit szerződést. Sok függ a leg­aktuálisabb nyitott kérdések megoldásától. Az NSZK-nak ratifikálnia kell még a Szov­jetunióval és a Lengyelor­szággal kötött szerződést, meg kell állapodnia az is­mert konkrét kérdésekben a Csehszlovák Szocialista Köz­társasággal. Nem utolsó sor­ban, az NSZK-nak a nem­zetközi jog alapján meg kell találnia a békés egymás mel­lett élés megfelelő módoza­tait az önálló és szuverén Német Demokratikus Köz­társasággal. Ha a Brandt—Scheel kor­mánynak, szembeszállva sa­ját országa reakciós, sovi­niszta erőivel, lesz kellő po­litikai állhatatossága, hogy folytassa a viszonyok rende­zésére tett kezdeményezését, ami Nyugat-Németország la­kossága életbevágó érdekei­nek is pontosan megfelel, ak­kor nem lesz akadálya a szo­cialista országokkal való ál­lamközi kapcsolatok teljes értékű rendezésének. A Ma­gyar Népköztársaság elvben az NSZK-t illetően is, min­denkor az államközi kapcso­latok normalizálásának híve volt és ma is az. Kölcsönös előnyökkel járó széleskörű gazdasági kapcsolataink épül­tek ki évek során, most kö­töttünk hosszúlejáratú keres­kedelmi szerződést, hivatalos kereskedelmi képviseletek működnek a két országban. Mi, ha a helyzet erre meg­érik, készek vagyunk kapcso­latainkat az NSZK-val to­vább építeni, végső fokon ideértve a diplomáciai kap­csolatok rendezését is. Ez összefüggésben van a Magyar Népköztársaság azon szándé­kával, hogy mind kétoldalú, mind sokoldalú kapcsolatok révén a továbbiakban is ki­vegye részét az európai béke és biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítésekből. Az egész világot sok éve foglalkoztatja és felháborítja az Egyesült Államok vietna­mi háborúja, a nemzetközi jog elemi normáit lábbal tip- ró nyílt agresszió. Az állan­dóan ismétlődő provokációk újabb ténye az a kalóztámadás, amelyet a minap amerikai légikötelékek követtek el a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. Ez a há­ború egyben az imperialista politika kilátástalanságának meggyőző bizonyítéka; az agresszorok hosszú éveken át elkövetett kegyetlenkedések, háborús bűntettek sorozatá­val sem tudták megtörni a vietnami néo hősi ellenállá­sát. Az amerikai kormány hol taktikai módosításokkal, hol megtévesztő, úgynevezett „hékekezdeményezésekkel” próbálja leplezni agresszív politikájának célját és zsák­utcáját. Továbbra is szabo­tálja az érdemi tárgyaláso­kat Párizsban, sőt, a kiút ke­resése helyett, kiterjesztette agresszióját egész Indokínára. Az indokínai igazságos béke érdekében az amerikai kor­mánynak ki kell vonnia in­tervenciós csapatait és csat­lósait Vietnamból. Távozzanak Laoszból és Kambodzsából. Az amerikai nép érdekében is meg kell szüntetnie a be­avatkozását ezen országok belügyeibe, és tiszteletben kell tartania Indokína vala­mennyi népének azon jogát, hogy maga oldja meg saját problémáit. E cél felé mutat­ják az utat a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának és az 1969 nyarán kormányunk által diplomá- ciailag elismert Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mánynak a politikai rende­zésre vonatkozó javaslatai. Minden téren szolidárisak va­gyunk a vietnami néppel, Indokína népeivel, szabad­ságharcukkal és meggyőző­désünk, hogy igazságos ügyük győzni fog. Agresszió mérgezi a hely­zetet Közel-Keleten is. Az USA célja, hogy megakadá­lyozza az arab világ haladá­sát, a régi és új gyarmato­sítás módszereivel visszaál­lítsa a nemzetközi tőke po­zícióit a világ e térségében. A nemzetközi imperializmus eszközeként s annak érdeké­ben robbantotta ki Izrael az 1967-es agresszív háborút. A magyar nép szolidáris a sza­badságukért küzdő arab né­pekkel, és segítséget ad az agresszor visszaszorításához. Felfogásunk szerint Izrael államot és népét elsősorban saját kormányának imperia­lizmusa és az országban fel­szított nacionalizmus fenye­geti létében. Ezt az agresszív politikát el kell utasítania mindenkinek, tekintet nélkül nemzeti hovatartozására, éljen Izraelben vagy bárhol a világon. A kommunista mozgalom, a szocialista or­szágok, amelyek szemben állnak Izrael agresszív há­borújával, határozottan el­ítélik az antiszemitizmust, amely a népek nacionaliz­musának legotrombább for­mája. Elítéljük a cionizmust is, mint reakciós, antikom- munista, a nemzetközi impe­rializmust szolgáló mozgal­mat. A cionizmus és az anti­szemitizmus egyaránt reak­ciós irányzat, mindkettő, mindig az elnyomók fegyve­re volt a dolgozó osztályok, és az elnyomott nemzetek szabadságharcával szemben. Jelenleg az izraeli csapatok változatlanul bitorolják még az agresszióval elrabolt terü­leteket. A közel-keleti helyzet normalizálása csak akkor kö­vetkezhet be, ha a csapatokat kivonják az összes megszállt arab területről és megál­lapodás születik olyan béke megteremtésére, amelyben tiszteletben tartják és elisme­rik valamennyi közel-keleti állam területi épségét és füg­getlenségét. Támogatjuk a Biztonsági Tanács 1967-es határozatát, a politikai ren­dezést tartjuk szükségesnek és törvényesnek; igazságos­nak tartjuk a Palesztinái me­nekültek jogát arra, hogy ne földönfutókként, hanem tel­jes egyenjogúságban, békés, biztos körülmények között élhessenek, dolgozhassanak ősi hazájuk földjén. Az imperialisták agresz- szióit mindenütt vissza kell verni, az imperializmust kényszeríteni kell a békés egymás mellett élésre, azt önként nem fogadja el. E cél érdekében a szocialista országok minden más haladó erővel együtt lépnek fel az agresszió erőivel szemben, hogy megakadályozzanak egy új, termonukleáris világhá­borút. Csak a békés egymás mellett élés elvének győzel­me és gyakorlati realizálása mentheti meg az emberisé­get egy önmegsemmisítő új világháborútól. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a szocialista or­szágoknak, a szabadságukért harcoló antiimoerialista né­peknek. a világ minden ha­ladó és békeszerető erejé­nek egységes frontot kell szembeállítaniuk az imperia­lizmussal. A népek sorsára, a világ- politikai eseményele alaku­lására döntő hatást gyakorol a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, amely az elmúlt években fejlődésének eredményes időszakát élte át. Történelmi küldetésének megvalósítását a mozgalom­ban jelentkező elvi-politikai véleményeltérések sem aka­dályozhatták meg. Mozgal­munk az elmúlt években előbbre lépett az egység meg­erősítésének útján, erősödött az imperializmus elleni közös harc. A kommunista világmoz­galom az egység megerősíté­sén munkálkodva mindenek­előtt a marxizmus—leniniz- mus elveiből indul ki, vala­mint abból, hogy a közös ellenség, az imperializmus, minden elnyomottat, minden népet egyformán fenyeget. A nézeteltérések vizsgálatá­nál gondolni kell az egyes pártok helyzetében, körülmé­nyeiben, feladataiban meg­levő nagy különbségekre is, amelyek bonyolultabbá teszik az ,egységért vívott harcot. Az egység újbóli megterem­tésének módja a szilárd elvi politika, az elhajlások elleni következetes harc, az elvtársi nyíltság, az összefogásra irányuló készség. A nemzetközi kommuhista mozgalom egységének meg­szilárdításában rendkívüli jelentőségű a proletár inter­nacionalizmus eszméje, amely egy évszázada a nemzetközi tőke támadásaival szemben vívott harcban született, az­óta erősödik, edződik, ellen­áll minden olyan pró­bálkozásnak, amely a mun­kásosztály kezéből ki akar­ja csavarni ezt a fegy­vert. Ma, amikor a kom­munista mozgalom az egész világra kiterjed, a megvaló­sult szocializmus világrend- szerré vált, és a testvérpár­tok nagyon különböző felté­telek között dolgoznak, a pro­letár internacionalizmus esz­méjéhez való hűség fonto­sabb, mint valaha. A prole­tár internacionalizmus esz­méje valamennyi testvérpárt­tól megköveteli a marxizmus —leninizmus eszméihez valp ragaszkodást, a nemzeti ön­zés és elzárkózás, a naciona­lizmus különböző megnyil­vánulási formáinak leküzdé­sét, az áldozatkész szolida­ritást. Pártunk és kormányunk, az internacionalizmus elvéből indult ki, amikor — más szo­cialista országokkal együtt — a testvéri, szövetséges, szo­cialista Csehszlovákia haladó erőinek megsegítésére sietett. Az akkori, veszélyekkel ter­hes helyzetben az a szándék vezérelt bennünket, hogy tá­mogatást nyújtsunk Cseh­szlovákia dolgozó népének a szocialista vívmányok, a ha­talom megvédésében. Nem önző célokat követtünk, mi az események • meneté­ben mindvégig csak egyet kí­vántunk és kívánunk ma is, azt, hogy szocialista módon oldódjanak meg a párt és a társadalom kérdései Csehszlo­vákiában. Őszintén örülünk, hogy csehszlovák elvtársaink határozottan kézbe vették és intézik ügyeiket, annak, hogy pártjuk és országuk ismét ott van, megbecsült, egyenjogú harcosként a szocializmus nemzetközi seregében, őszin­tén nagy sikereket kívánunk a szocialista haza építésében a csehszlovák testvérpártnak, a Husák elvtárs által vezetett Központi Bizottságnak, a testvéri Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság népeinek. A Központi Bizottság a Magyar Szocialista Munkás­párt a IX. kongresszus hatá­rozatainak alapján, s a test­vérpártok nemzetközi tanács­kozásain közösen kialakított állásfoglalásokhoz tartva ma­gát, végezte nemzetközi tevé­kenységét, erősítette interna­cionalista kapcsolatait. Pártunk képviselői a beszá­molási időszakban részt vet­tek a kommunista mozgalom különböző nemzetközi érte­kezletein; 54 testvérpárttal folytattunk kétoldalú megbe­széléseket. Pártunk erejéhez mérten igyekeztünk kapcso­latokat kiépíteni antiimperia- lista pártokkal, szervezetek­kel és mozgalmakkal; • kap­csolat létesült több szocialista párttal. Ehhez járult az a megtisztelő megbízatás, hogy pártunk házigazdája lehetett az 1968-as budapesti konzul­tatív találkozónak és részt vett a kommunista és mun­káspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi találkozójának előkészítésében. Nemzetközi mozgalmunk kiemelkedő fontosságú nagy eseménye volt a beszámolási időszakban, a kommunista és munkáspártok 1969-es moszk­vai tanácskozása, amely jól szolgálta a testvérpártok egy­ségtörekvéseit, kapcsolataik javulását, az imperializmus elleni közös harci platform kialakítását. Pártunk a ta­nácskozás állásfoglalásait tel­jes mértékben magáévá tette, és harcol megvalósításukért. Minden testvérpárttal inter­nacionalista egységre, a hala­dás összes erőivel akcióegy­ségre törekszünk az imperia­lista ellenséggel szemben. Pártunk megítélése szerint nélkülözhetetlen a kommu­nista és munkáspártok közös, széles körű nemzetközi véle­ménycseréje, mozgalmunk nemzetközi tapasztalatainak összegezése, a közös elvi ál­lásfoglalások kialakítása. Je­lenleg, amikor a kommunista mozgalomnak nincs nemzet­közi szervezete, a széleskörű, rendszeres nemzetközi ta­nácskozások szolgálnak erre megfelelő keretül. Ezért pár­tunk mindenkor támogatta a nemzetközi kommunista és munkáspártok találkozóinak összehívását, és támogatni fogja az a jövőben is. A Központi Bizottság meg­ítélése szerint pártunk nem­zetközi tevékenysége, kormá­nyunk külpolitikája az elmúlt négy évben eredményes volt. Pártunk továbbra is mindent megtesz azért, hogy elvi, in­ternacionalista politikával biztosítsa népünk számára a szocialista építés nemzetközi feltételeit, és becsülettel ki­vegye részét a haladásért vi­lágméretekben folyó küzde­lemből. A napirend szerint ezután Brutyó János, a KEB el­nöke előterjesztette a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság be­számolóját. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Mindenekelőtt azt szeret­ném hangsúlyozni: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság ta­pasztalata is az, hogy pár­tunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg egységes, a pártfegyelem szilárd. A párt a lenini elvek szellemében tölti be hivatását. A pártta­gok betartják a szervezeti szabályzat előírásait, a kom­munista erkölcs normáit. A párt egészét tekintve ez az általánosan jellemző, amely akkor is igaz, ha a pártta­gok között akadnak fegye­lemsértők és rendbontók. A pártfegyelem megsérté­sének okait vizsgálva, azt látjuk, hogy még sok ember tudatában és életfelfogásá­ban jelen vannak, sőt eset­leg újratermelődnek a pol­gári erkölcs egyes vonásai: az önzés, a harácsolás, a pro­tekcionizmus és más egye­bek. A párt nevelő erejével ar­ra törekszünk, hogy az ilyen jelenségek megszűnjenek. Nevelőmunkánk fő eszköze a meggyőzés, a közösség pél­damutatása, de amikor szük­séges, felelősségrevonást, pártbüntetést is alkalmazunk. A pártbüntetést sem tekint­hetjük megtorlásnak, hanem elsősorban a nevelés eszkö­zének. Az emberek megja- vulásában, fejlődőképességé­ben bízva nevelünk még ak­kor is, ha valakit súlyosan meg kell büntetni, ki kell zárni a pártból. Figyelemreméltó, hogy a párttagság túlnyomó többsé­ge a szilárd pártfegyelem hí­ve. Ezzel szemben egyesek nézetei szerint ma már nincs szükség olyan kemény párt­fegyelemre, mint a korábbi években. Ennek érdekében: tovább erősítjük a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a Varsói Szerződés és a KGST országaihoz, a szocialista világrendszerhez, a testvérpártokhoz fűződő szo­ros, baráti, internacionalista kapcsolatokat; szolidárisak vagyunk a tőkés országokban harcoló osztálytestvéreinkkel; támogatjuk a nemzeti felsza­badító mozgalmakat, fejleszt­jük az együttműködést Ázsia, Afrika és Latin-Amerika füg­getlen országaival; a kapita­lista országokkal a békés egy­más mellett élés megvalósí­tására, normalizált viszonyra, kölcsönösen előnyös kapcso­latokra törekszünk; védjük építőmunkánk legfőbb felté­telét, a békét. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság be­számolójának végéhez értem. Pártunk eleget téve a társa­dalom eszmei, politikai veze­tőjeként reá háruló felada­toknak, nagy és eredményes munkát végzett az elmúlt négy évben. Munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk oda­adó, szorgalmas munkájának, a kommunisták és pártonkí- vüliek együttműködésének köszönhetjük, hogy a IX. kongresszus határozatait vég­rehajtva, újabb lépést tettünk előre a szocialista társadalom építésének útján. Most fel kell mérni a meg­tett utat, és előre kell te­kintenünk. Szocialista építő­munkánk hazai és nemzetkö­zi feltételei adottak. Pártunk a marxizmus—leninizmus el­veihez hűen, a munkásosz­tállyal, a dolgozó néppel összeforrva, nemzetközi osz­tálytestvéreinkkel együtt küzdve nagy feladatokat ol­dott meg a múltban, és még nagyobb feladatok megoldá­sára képes a jövőben. A Központi Bizottság úgy véli, minden feltétel adva van ahhoz, hogy munkánkat az eddiginél magasabb szín­! A hatalmon lévő párt tag­jainak önkéntes és tudatos fegyelme a proletárdiktatúra védelmének, a szocialista vi­szonyok erősödésének egyik fontos feltétele. Ezért a párt semmiféle engedményt sem tehet a fegyelem tekinteté­ben. Brutyó János ezután rész­letesen beszélt a fegyelmi helyzetről, majd így folytat­ta: Elvtársak! Az egyik leg­gyakoribb vétség, amit párt­fegyelem szempontjából vizs­gálnunk kell, a népgazdaság­nak okozott kár elkövetése; a két kongresszus között el­telt időszakban emiatt mint­egy 4100 párttagot kellett fe­lelősségre vonni és kapott pártbüntetést. E vétségeknek, amelyek gyakran kapcsolódnak a ma­gánéletben tapasztalt kisik­lásokhoz, indítéka többnyire a nagylábon élés, a mohóság, az erkölcsi lazaság. Pártunkban olyan köz­szellemet kell teremteni, amelyben a kommunista sze­rénység megbecsülendő és követendő erény, sőt kívá­nalom. Egy kommunista rangja és tekintélye sohasem alapulhat azon, hogy milyen autóval jár, mekkora a hiva­tali szobája és milyen annak berendezése, hanem csakis eredményes munkájából, em­berségéből, szerénységéből, feddhetetlen magatartásából fakadhat számára közmegbe­csülés, tisztelet. A pártmunka sok területén támaszkodhatunk a pártfe­gyelmi munkában szerzett ta­pasztalatokra. Külön is fel­hívjuk a figyelmet a tagfel­vételi és a kádermunkára. Nem ritka az olyan eset, amikor egy párttagot fegyel­mi úton felelősségre vonnak és akkor derül ki, nem is tudta, hogy amit elkövetett, az pártfegyelmi vétség. Ezért már a tagfelvételnél helyes meggyőződni arról, hogy a pártba lépő elvtárs ismeri-e vonalon folytassuk. A leg­utóbbi négy évben elért ered­ményeinkre támaszkodva erő­sítsük tovább pártunk vezető szerepét, szilárdítsuk a mun­káshatalmat, fejlesszük to­vább államéletünket, szélesít­sük a szocialista demokráciát, erősítsük a marxizmus—leni­nizmus pozícióit, a szocialis­ta közfelfogást és közerköl­csöt, hajtsuk végre népgazda­sági terveinket, a IV. ötéves tervet, emeljük tovább né­pünk életszínvonalát. Ezt kö­veteli pártunk célja, mun­kásosztályunk, népünk, nem­zetünk érdeke; ez egyben a mi legfontosabb hozzájárulá­sunk nemzetközi osztálytest­véreink harcához. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, vitassa meg és hagyja jóvá a beszámolót, a Szervezeti Szabályzat mó­dosítására előtérjesztett ja­vaslatokat. A Központi Bi­zottság javasolja a kongresz- szusnak, hogy erősítse meg pártunk eddigi fő irányvona­lát és határozatában mondja ki: pártunk és népünk társa­dalmi programja a legköze­lebbi négy esztendőben a szocializmus teljes felépítésé­nek magasabb szinten való folytatása legyen. A Központi Bizottság mé­lyen meg van győződve arról, hogy pártunk X. kongresszu­sa hivatása magaslatán, ered­ményesen elvégzi azt a mun­kát, amelyet az egész párt, dolgozó népünk bizalommal vár tőle: kijelöli az előreve­zető utat! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak kong­resszusa! Éljen munkásosztályunk, népünk, hazánk, a Magyar N épköztársaság! Éljen a proletár interna­cionalizmus, a kommunizmus, a béke! Kádár János beszédét gyakran szakította félbe a résztvevők tetszésnyilvánítá­sa, s a Központi Bizottság beszámolójának elhangzása után hosszan zúgott a lelkes, ütemes taps. a szervezeti szabályzatot, tudja-e, milyen követelmé­nyeknek kell majd megfe­lelnie. Nem tágíhalunk attól, hogy a tagfelvételek során csak minden szempontból feddhe­tetlen emberek kerülhetnek a párt soraiba, megakadá­lyozva, hogy méltatlan vagy kártevő elemek furakodhas- sanak közénk. Az utóbbi idő­ben is előfordult, hogy olyan személyeket vettek fel a pártba, akik korábban köz­törvényes bűncselekményeket követtek el vagy a felszaba­dulás előtt az akkori hata­lom elnyomó szerveinek tagjai voltak, mások pedig részesei voltak az 1956-os el­lenforradalmi cselekmények­nek. Ezeket később természe­tesen ki kellett zárni a párt­ból. A IX. kongresszus óta el­telt négy év alatt a párt be­vételei negyvenöt százalék­kal, a kiadások 25 százalék­kal emelkedtek. A pártmun­ka költségeinek fedezésére szükséges anyagi eszközök alapvetően két forrásból származnak: a bevételek két­harmad része a tagdíjjárulé­kokból, egyharmad része pe­dig a pártvállalatoktól folyik be. Tisztelt kongresszus! , Kedves Elvtársak! A Központi Ellenőrző Bi­zottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával. Ezt tolmácsolva javaslom a be­számoló elfogadását. Kérem a kongresszust, vi­tassa meg és fogadja el az előterjesztett és szóbeli be­számolónkat a Központi El­lenőrző Bizottság IX. kong­resszus óta végzett munkájá­ról. Brutyó János nagy tapssal fogadott beszed? u4'n az el­nöklő Fock Jenő bezárta a kongresszus hétfői ülését. A kongresszus kedden reggel folytatja munkáját. fi Központi Ellenőrző Bizottság jelentése 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom