Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

4 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. november S4. A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) A szocialista állam ereje abban van, hogy fő politikai alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége, és te­vékenységében a lakosság, a dolgozó milliók széleskörű támogatására építhet. A mun­kásosztály államát, a dolgozó nép szocialista vívmányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és függetlenségét, területi sérthetetlenségét, bel­ső rendjét hűségesen védel­mezik fegyveres erőink, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom és a belügyi szervek. A Központi Bizott­ság, a kormány a honvédel­met, a társadalmi rend vé­delmét egész népünk ügyé­nek tekinti; az ellátásukhoz szükséges személyi és anyagi feltételeket biztosította, és a jövőben is biztosítja. Az állam funkciói a fejlő­dés során változnak. A szo­cialista viszonyok között az állam elnyomó szerepe fo­lyamatosan csökken, politi­kai, gazdasági és kulturális szervező szerepe viszont fo­lyamatosan növekszik. Álla­munk most is sok feladat meg­oldásába bevonja a társada­lom különböző szervezeteit és erőit, az egyes állampol­gárokat. A fegyveres testü­letek mellett az ország, a hatalom védelmét szolgálják a munkásőrök, önkéntes rendőrök, a polgári védelem tagjai. A szakszervezetek vették át és látják el a tár­sadalombiztosítással, a mun­kavédelemmel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét. A dolgozók tömegesen vesz­nek részt az állam munká­jában, mint tanácsi aktívák, bírósági ülnökök, népi el­lenőrök. Meggyőződésünk szerint az államnak fontos szerepe van a szocializmus építésé­nek időszakában. Nem fo­gadjuk el azokat a nézete­ket, amelyek kétségbe von­ják a szocialista állam szere­pét, lebecsülik jelentőségét és a hatalom gyengítésével vol­taképpen veszélyeztetik a nép vívmányait. Belső fel­adataink és a nemzetközi kö­rülmények egyaránt azt kö­vetelik, hogy tovább erősít­sük szocialista államunkat, növeljük gazdagságszervező és kulturális szervező szere­pét, fejlesszük az államigaz­gatási munkát, emeljük szín­vonalát. Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb töme­gei vegyenek részt a köz­életben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szer­vezetek munkájában. Az ál­lamélet, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek sikeres megoldása lendületet ad to­vábbi fejlődésünknek. A szocialista demokrácia további kibontakC/L látására irányuló tervünket biztos alapokra építjük, mert ha­zánkban a hatalom szilárd, az államépítésben pártunk, munkásosztályunk negyed- százados tapasztalatokkal rendelkezik, belpolitikai hely­zetünk nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is teszi ter­veink végrehajtását. Az államélet és a szocia­lista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocia­lista állam további megszi­lárdítását, erejének növelé­sét, hatékonyságának fokozá­sát jelenti. Államéletünk, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erősítjük a központi hatalmat és növel­jük a helyi szervek önálló­ságát. Jelentősnek tartjuk a törvényhozói és kormány­zati munka korszerűsí­tését. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb meg­testesítője, országunk legfőbb törvényhozó szerve. Társa­dalmi előrehaladásunk gyor­sítása, rendszerünk szocia­lista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erősödjék a törvényalkptói tevékenység, növekedjék szerepe a kor­mányzati munka alkotmá­nyos ellenőrzésében. A szocializmus építésének előbbrevitele az államappa­rátusban tevékenykedő kom­] munistáktól, minden dolgo- i zótól politikánk következete­sebb érvényesítését, a mun­kásosztály érdekeinek jobb , képviseletét, a kormány ren- I delkezéseinek pontos végre- i hajtását kívánja, helyes ve- | zetési módszert, jó közigaz­gatást, hatékony, operatív és | jó ügyintézést követel. Az ál- : lamigazgatási szervezet töké­letesítése, a pontosan körül­írt hatáskör, a személyes fe­lelősséggel végzett jó ügyin­tézés egyúttal a leghatáso­sabb harc a bürokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi kötelességünk, mert elhanya­golása fékezi fejlődésünket. Az államigazgatási szer­vezet tökéletesítésében és az ügyintézés fejlesztésében szá­mítunk a köztisztviselőkre, akiknek e törekvésünk meg­valósításában kulcsszerepük van. A köztisztviselő az ál­lam képviselője és a köz szolgálója. Magatartása, az ügyfélhez való viszonya nagy­mértékben befolyásolja az állampolgár véleményét, az államhatalomról kialakuló álláspontját; az ügyintézés ez által válik politikává. Most, az államelmélet fej­lesztésének központi felada­ta a helyi és a középfokú ta­nácsok hatáskörének és mun­kájának fejlesztése. Meggyő­ződésünk, hogy a szocializ­mus építésében, a nép életé­nek megkönnyítésében jelen­tősen előbbre léphetünk, ha az ügyek tetemes hányadát intéző tanácsok nagyobb ön­állósággal, nagyobb felelős­séggel dolgoznak. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy az ál­lamigazgatási munka és ha­táskör fejlesztésével egyide­jűleg erősödjék a tanácsok népképviseleti, önkormány­zati jellege. Ez nem mond ellent állami szervezetünk demokratikus centralizmuson felépülő elvének és gyakor­latának. Ellenkezőleg, így biztosítható, hogy a központi szervek hatáskörében olyan ügyek maradjanak, amelyek a társadalmi összfelyamatok szempontjából fontosak, lé­nyegesek, a helyileg megold­ható ügyeket viszont a helyi szervekben intézzék. Fontos, hogy a miniszté­riumok és más központi, ál­lami szervek mielőbb adja­nak át konkrét intézkedési jogköröket a Fővárosi Ta­nácsnak és a megyei taná­csoknak. Ugyancsak szüksé­ges, hogy egyidejűleg a Fő­városi Tanács a kerületi ta­nácsoknak, a megyei taná­csok a városi és községi ta­nácsoknak adják át a helyi­leg sokkal jobban intézhető ügyekben a döntést, és segít­senek megteremteni az önál­lóság, felelősség, önkormány­zat érvényre juttatásának fel­tételeit. A tanácsok önkormányzati jellege feltételezi és megkí­vánja a lakossággal, a töme­gekkel való szoros kapcsola­tot, tevékenységük sokolda­lú ellenőrzését. A tanácsok ügyvitele feletti ellenőrzést a kormány, a felsőbb tanács­szervek, a tanácstagok, a vá­lasztók, a néptömegek gya­korolják. Vannak, akik a népi hata­lom szilárdságának kockázta­tását látják az irányítás to­vábbi decentralizálásában, a tanácsok önállóságának növe­lésében. Központi Bizottsá­gunknak meggyőződése, hogy az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, ezen belül a tanácsok önálló­ságának növelése helyes osz­tálypolitika, amely államun­kat, a dolgozó nép hatalmát erősíti. Az államéletben a szocia­lista demokrácia változatlan követelménye, hogy hazánk­ban maradéktalanul érvénye­süljön a törvényesség. A szo­cialista törvényesség elenged­hetetlen eleme egyrészről, hogy alkotmányos, törvényes rendünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrészről, hogy hazánkban minden tör­vénytisztelő állampolgár, szár­mazásra, foglalkozásra, világ­nézetre való tekintet nélkül — teljes védelmet élvez. A szocialista törvényesség e két követelménye érvényesül, és a jövőben is érvényesülni fog. Az erről való gondoskodást pártunk, kormányunk alapve­tő kötelességének tartja. Nagy jelentősége van az új választási törvénynek, azok­nak az új eljárási szabályok­nak, amelyek választási rend­szerünket továbbfejlesztik, hogy még alkalmasabb legyen a népakarat kifejezésére és érvényre juttatására. Az álta­lános, egyenlő és titkos vá­lasztói jog nálunk a népi de­mokratikus rendszer vívmá­nya. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos eleme választási rendszerünk tökéletesítése. Ennek lényege, hogy az állampolgárok — a jelölési jog és választási le­hetőség bővítésével — még inkább, mint eddig, a véle­ményük szerint legalkalma­sabb személyeket küldhetik az országgyűlésbe, a taná­csokba. A választási törvény egyik új rendelkezése, hogy a Fő­városi Tanács és a megyei tanácsok tagjait a jövőben nem közvetlenül a választók, hanem közvetett választással a helyi tanácsok választják. Ily módon a községi taná­csok munkáját irányító me­gyei tanácsok ténylegesen a helyi tanácsok küldötteiből alakulnak meg. A IX. kongresszus már utalt arra, hogy időszerűvé vált Alkotmányunk módosítá­sa. E munka hosszabb időt vett igénybe — és most ke­rült olyan stádiumba, hogy a közeli jövőben végrehajtsuk. A Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott Alkotmá­nya népünk nagy történelmi vívmánya. A több mint két évtizeddel ezelőtt elfogadott Alkotmány rögzítette, hogy a Magyar Népköztársaság a dol­gozó nép állama, összegezte addigi harcunk, munkánk eredményeit és nagy vonalak­ban kijelölte hazánk fejlődé­sének irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gyökeres változások követ­keztek be hazánk politikai, gazdasági, kulturális életében. Kedves Elvtársak! Pártunk, a magyar mun­kásosztály marxista—leninis­ta, kommunista élcsapataként társadalmunk eszmei-politi­kai vezetője; irányítja, szer­vezi a szocialista építést, s ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kormány­zó párt, amelynek politikája meghatározóan kihat az or­szág, a társadalom életének egészére. A párt csak azért és azál­tal töltheti be megfelelően történelmi misszióját, mert tevékenységében a marxiz­mus—leninizmus tudományos elmélete vezérli. Pártunk a marxizmus—leninizmus alko­tó alkalmazásának híve. Le­nint követi, aki arra tanít, hogy „... a marxizmus nem holt dogma, nem valami be­fejezett, kész, változatlan ta­nítás, hanem a cselekvés ve­zérfonala”, másutt ugyanezt, másképpen kifejezve azt mondja „ ... a marxizmusban a leglényegesebb, ami a mar­xizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése”. Pártunk a marxizmus—le­ninizmus elveiből, a magyar és a nemzetközi munkásosz­tály forradalmi tapasztalatai­ból indul ki, és a konkrét helyzet konkrét vizsgálata alapján hozza meg döntéseit. A legutóbbi másfél évtized­ben pártunknak három nagy feladatot kellett megoldania. Az ellenforradalmi felkelés erőinek szétzúzásával a népi hatalmat megvédeni és meg­szilárdítani; a mezőgazdaság szocialista átszervezését vég­rehajtani; végül a gazdaság- irányítás továbbfejlesztésének bonyolult kérdéseit kellett megoldania. Hogy pártunk ezeket a nagy feladatokat ki­elégítően meg tudta oldani, azt elsősorban annak köszön­heti, hogy a revizionista és a dogmatikus megközelítési mó­dokat határozottan és egyfor­A történelmi jelentőségű vív­mányok ellenére sem szüksé­ges új Alkotmányt kidolgozni. Szükségesnek tartjuk és java­soljuk viszont, hogy az or­szággyűlés jelenlegi helyze­tünknek megfelelően módo­sítsa, fejlessze tovább a Ma­gyar Népköztársaság alaptör­vényét. A módosított Alkot­mány tükrözze az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett változásokat. Utaljon az ál­laméletben, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok tevé­kenységében, általában az ál­lami intézmények munkájá­ban bekövetkezett változások­ra. Pontosabban határozza meg az állampolgárok jogait és kötelességeit a szocializ­mus építésének jelenlegi sza­kaszában. Az Alkotmány módosításá­nak kérdéseivel való foglal­kozás közben már felvető­dött, és nyilván a későbbiek­ben szélesebb körben is fel­vetődhet, az ország hivatalos elnevezésének, címerének, ál­lami zászlajának kérdése. A Magyar Népköztársaság elne­vezés jól kifejezi munkásosz­tályunk, népünk harcának legnagyobb eredményét, azt, hogy megalkotta eddigi leg­nagyobb történelmi vívmá­nyát; a nép államát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásaiban, a tulajdon­os osztályviszonyok tekinteté­ben már szocialista, a szo­cialista társadalom teljes fel­építése viszont még csak fo­lyamatban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az ideje, hogy országunkat szo­cialista köztársasággá kiált­suk ki. Azt tartjuk, inkább jussunk előbbre az építéssel ,és késsünk az elnevezéssel, mint siessünk az elnevezéssel és késsünk a szocializmus építésével. A Magyar Népköz- társaság neve ma is dolgozó népünk hatalmát, államát, hazáját, az épülő új, szocia­lista világot jelenti, hirdeti félreérthetetlenül mindenhol és mindenki számára. mán elvetette, s a marxiz­mus—leninizmus elveit kö­vette. Pártunk működésének leg­fontosabb szervezési alapelve a demokratikus centralizmus, amelyet a kommunista moz­galom számára Lenin dolgo­zott ki tudományos pontos­sággal. A munkásosztály új­típusú forradalmi pártja szer­vezeti életének és működésé­nek lenini alapelveit a törté­nelem igazolta, azok mind­máig érvényesek. A demokra­tikus centralizmus elvét ki­egészíti a kollektív vezetés és a személyi felelősség elve. Saját tapasztalataink alapján teljes meggyőződéssel állít­hatjuk, hogy megsértésük esetén nem érvényesülhet ma­radéktalanul a marxizmus— leninizmus. a politika eltor­zul, elsorvadnak a párt tö­megkapcsolatai, s elvész ak­cióképessége; érvényesülésük viszont meghatványozza a párt erőit Gyakorlatunkban a dönté­sek demokratikus előkészíté­sét, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását, a külön­böző vélemények meghallga­tását és íigyélembe vételét szorgalmazzuk, éppen úgy, mint a meghozott határoza­tok egységes, kötelező és pon­tos végrehajtását A pártde­mokrácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egysé­get teremteni, nem lehet a belső meggyőződésen alapuló magasfokú tudatosságot ki­fejleszteni. Centralizmus, szervezeteinek fölé és aláren­deltsége nélkül a párt nem szervezett erő, elvész élcsapat jellege, ereje, és egységes cse­lekvésre képtelen vitaklubok tömegére esik szét Pártunk szervezeti felépí­tésében. életének belső rend­jében híven követi a munkás- osztály forradalmi pártjának hagyományos lenini elveit. Jelenthetjük, a párt a be­számolási időszakban ideoló- | giailag, politikailag, szerveze­tileg egyaránt egészségesen l fejlődött, erősödött, megbont­hatatlan egységben halad mindmáig. A pártnak négy évvel ez­előtt 19 ezer alapszervezete és kereken 585 ezer tagja, illetve tagjelöltje volt. Most 21 ezer az alapszervezetek száma, a tagságé pedig 77 ezer fővel, 13 százalékkal ma­gasabb. 662 ezer fő. A IX. kongresszus határozata alap­ján pártunkban megszűnt a tagjelöltség intézménye. Az akkor nyilvántartott 37 900 í tagjelöltből, egyéni elbírálás ; alapján, 35 250 elvtársat fel- I vettek a párt tagjai közé. A I tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagjelöltség intézmé­nyének megszüntetése pár­tunkban helyesnek bizonyult. A párt taglétszáma és ösz- szetétele alapjában megfele­lően alakult. A taglétszám növekedése összhangban van a kommunista eszme vonzó­erejének, a párt politikai be­folyásának növekedésével. Pártunk munkásjejlege a tag­ság összetételében is érvénye­sül. A tagság 70 százaléka eredeti foglalkozása szerint munkás; jelenleg is fizikai munkát végez a párttagság 38 százaléka. A társadalom­ban végbemenő átrétegeződé- si folyamatok következtében a tagság egészén belül a fi­zikai dolgozók aráhya 4,5 szá­zalékkal csökkent. Valame­lyest emelkedett a párttagság átlagos életkora, ez jelenleg 44 év. A beszámolási időszak­ban újonnan felvett tágok 48 százaléka fizikai dolgozó megfejelő arányban vannak közöttük nők; a korcsoportok képviselete is egészséges í '84 százalékuk 40 éven aluli. Pártunkban együtt él, dol­gozik, összeforrva harcol a forradalmárok1 három nemze­déke; a veterán harcosok, a középkorúak és az ifjabbak nemzedéke. Figyelemre mél­tó, hogy jelenlegi párttagsá­gunknak több mint a fele 1956 óta lépett a pártba; az azóta folytatott harc meneté­ben került közel á párthoz és vált' párttággá. Á párt új tagjai általában a munkában élenjárók, a társadalmi és tö­megszervezeti aktivisták kö­zül kerülnek ki, s ennek így kell történnie ezután is. A tagfelvételi munkában to­vábbra is el kell kerülni a kampányszerűséget. A jövő­ben is megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a párt munkásjellegének erősítésére, az ipari munkások, a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok felvételére. A párt szervezeti ereje szempontjából nem közömbös tagjainak száma. Akcióké­pessége és igazi hatóereje azonban, a helyes politikái vonal mellett, tagságának egységében van. A Központi Bizottság jelentheti a kong­resszusnak, hogy az elmúlt négy évben tovább erősödött pártunk eszmei, politikai, szervezeti egysége, akcióké­pessége. A párt egységét nem te­kintjük egyszer és minden­korra adottnak. Pártunk egy­sége a lényeges politikai, gaz­dasági, ideológiai kérdések­ben szilárd, őzt az egységet azonban a gyakorlati munká­ban minden új kérdésben új­ból meg újból meg kell te­remteni. A párt az egység erősítésén dolgozik ezután is; azt megbontani, rombolni, sem kívülről, sem belülről nem engedi senkinek. Az ön­ként vállalt, lenini értelem­ben vett pártfegyelem, be­osztásra és rangra való tekin­tet nélkül, kötelező minden­kire. A párt fő ereje eszméinek igazságában és a tömegek tá­mogatásában van. A szocia­lizmus építésének soron lévő feladatai nagyobb követel­ményeket támasztanak a párt tömegpolitikai, agitációs és propaganda munkájával szemben. A párt politikájá­nak képviselete céljainak hirdetése a párt valamennyi alapszervezetének és tagjá­nak kötelessége. Ezt a fel­adatot szolgálják a párt agi­tációs és propaganda eszkö­zei; a sajtó, a rádió, a tele­vízió, a párt lapjai és folyó­iratán A párt központi napi­lapja a Népszabadság 755 ezer példányban, a 19 me­gyei napilapja összesen 780 ezer példányban jelenik meg. A Társadalmi Szemle, a párt elméleti folyóirata 36 ezer példányban, szervezeti lapja, a Pártélet 95 000 példányban jelenik meg havonta. Pártunk elveti a tömegeket lebecsülő, és a közvéleményt ma­nipuláló megnyilvánulást. Ugyanakkor a közvélemény jó tájékoztatását, a szocializ­mus eszméinek propagálását rendkívül fontos feladatnak tekinti. A párt, a népi állam kezében lévő tömegpropagan- da-eszközöknek ezeket a ne­mes célokat kell szolgálniok a jövőben méginkább és job­ban, mint eddig is tették. A kongresszusi felkészülés időszakában az egész pártban mélyrehatóan megvitatták a pártmunka legidőszerűbb kérdéseit. Az eredmények általános elismerése mel­lett a párttagok sokhe­lyütt és jogosan kifogásolták, hogy egyes kérdésekben, egyes területeken nem, kö­vetkezetlenül, vagy hibásan hajtják végre a párt politi­káját. A párt politikájának megfelelő érvényesítését csak az biztosíthatja, ha a Köz­ponti Bizottság, a párt kö­zépfokú irányító szervei és a párt alapszervezetei, a fel­adatok azonos értelmezése alapján, a legnagyobb össze­hangoltsággal, egyidejűleg, és ugyanazért dolgoznak. A kongresszust előkészítő ta­nácskozások vitáiból is ki­tűnt, hogy a pártmunka fej­lesztésében most nagy fon­tossága ván a politika eddigi­nél következetesebb és egy­ségesebb végrehajtásának, a pártellénőrzés erősítésének, és az alapszervezeti munka fejlesztésének. ■ A Központi Bizottságnak és végrehajtó szerveinek, a Po­litikai Bizottságnak, a Tit­kárságnak, a Központi Bi­zottság apparátusának mun­kájában, és részben a párt- bizottságok és pártszerveze­tek tevékenységében is az utóbbi időben a különböző kérdésekkel kapcsolatos elem­ző munkán, a párthatároza­tok kidolgozásán volt a hang­súly, s a szükségesnél keve­sebb figyelem jutott a hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész pártban annak ér­dekében, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntéseknek, és a párt poli­tikája hiánytalanul érvénye­süljön a gazdasági és a kul­turális építőmunka, a szociál­politika egész területén. A hatékonyabb ellenőrzés szük­séges a tapasztalatok jobb és gyorsabb hasznosítása, a gyakorlati munka állandó ja­vítása, a párt ideológiai és politikai munkájának szünte­len fejlesztése szempontjából is. A pártalapszervezeteknek különlegesen fontos szerepük van a párthatározatok meg­valósításában és a párt tö­megkapcsolatainak erősítésé­ben. A párt politikáját a dol­gozó milliók nem kis mér­tékben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat szereznek közvetlen munka­helyükön, hogyan érvényesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták magatartása. A gazdasági reform viszo­nyai között a pártszervek, a pártalapszervezetek egy része még nem találta meg mun­kájának új, megfelelőbb for­máját. Egyes állami, gazda­sági vezetők lebecsülik a po­litikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek szere­pét. Miközben növekedett a gazdasági vezetés önállósága és hatásköre, sok helyen nem erősödött ezzel egyidejűleg megfelelően a pártszervezet befolyása az üzem tevékeny­ségét alapvetően meghatározó tényezőkre. Nem tudták kel­lően elősegíteni a párt poli­tikájának érvényesítését, nem tudtak kellő határozottsággal fellépni a hibák és fogyaté­kosságok ellen. (Folytatás az 5. oldalon) III. A párt vezető szerepe A pártmunka továbbfejlesztése

Next

/
Oldalképek
Tartalom