Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

% 1970. október 11. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A vita folytatódik A szövetkezetek távlatai Kié a város ? — Nagyszabású fejlesztési elképzelések Az együttműködés létkérdés Az elmúlt évtized legjelen­tősebb megyei szintű szövet­kezeti rendezvénye volt a szeptember 18-án megtartott kommunista nagyaktíva. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a vita az aktívaüléssel nem ért véget: a szövetkezetek minden szintjén és fórumán folytatódik a feladatok meg­határozása, a véleménycsere. Alábbi összeállításunk azok­nak a felszólalásaiból készült, akik a nagyaktíván — idő hiányában —, már nem kap­hattak szót, s hozzászólásuk anyagát írásban juttatták el a Megyei Pártbizottság mező- gazdasági osztályához, illetve lapunk gazdaságpolitikai ro­vatához. haasz József, A PÉCSI ÉPÍTŐ KTSZ ELNÖKE A vitában két nagy prob­lémacsoport bontakozott ki. Az egyik a szövetkezetek fej­lesztése, a másik a szövetke­zeti demokrácia és a vállalat- szerű gazdálkodás. E témák­hoz szeretnék én is hozzá­szólni. A fejlesztésről. Az új gazda­sági mechanizmus indulása­kor kimondtuk: mindenki egyforma eséllyel rajtol, ez azonban csak deklaráció volt. Az igazság ugyanis az, hogy a szövetkezetek fejlesztése már a reformot »megelőzően is kizárólag saját erőből tör­tént, ami végső soron a mai technikai elmaradottsághoz vezetett. A szövetkezetek termelése sohasem látott ütemben nőtt — s ez azt eredményezte, hogy a fejlesz­tési alapokat is forgó alapi célra kellett lekötnünk. A legutóbbi év néhány kedvező eseményt hozott. Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy végre az ÉVM is érdeklődik fejlődésünk távla­tai iránt; s megfelelő támo­gatást is ígér. Elkészült ne­gyedik ötéves tervünk. Elek­tronikus számítógépek segítsé­gével határozzuk meg a ten­nivalókat, s úgy érezzük, hogy az elkövetkezendő öt év elégséges lesz mostani hátrányunk ledolgozására. A szövetkezeti demokráciá­ról csak nagyon röviden. Azt mondják — s helyesen, — erősíteni kell a vállalat- szerű gazálkodást. Igenám, de hogyan, ha egyszer tisz- ' tázatlanok a hatásköri kér­dések? Mi tartozik a válasz­tott testületre, s mi az egy­személyi vezetésre? Pillanat­nyilag nagyon rossz a hely­zet. A vezetők erejének és idejének jelentős részét az köti le, hogy biztosítsa ma­gát a közgyűlési szavazások kimenetelét illetően. Ügy gondolom, a szövetkezetek jövője, hatékonysága növelé­se szempontjából elengedhe­tetlen követelmény a korsze­rűbb vezetési rendszer, a megbízhatóbb belső doku­mentáció kialakítása, illetve a tagság jogainak és köteles­ségeinek egyszintre hozása. SZEGEDI ERNŐ, A MÉSZÖV ELNÖK­HELYETTESE A szövetkezetek együttmű­ködéséről néhány szót. A szö­vetkezetek — mint ez isme­retes —, a nagyságrendűket tekintve a kis- és középüze­mek kategóriájába tartoznak. Különösen igaz ez a Baranya megyei fogyasztási szövetke­zetek esetében. Huszonkét fogyasztási szövetkezetünk a megye 313 településén fejti ki tevékenységét. A fentiek­ből következik, hogy az ál­lami nagyüzemekkel, nagy vállalatokkal nem tudják felvenni a versenyt. Illetve: csak úgy tudják felvenni, ha nem területük nagyságrend­jét növelik, hanem a külön­össé tevékenységi körök — termelés, áruforgalmazás stb. —, összefogására törekednek. Leegyszerűsítve: ha koope­rálnak. A szövetkezetek kooperá­ciójának több formája ala­kult ki. Társulások jöhetnek, s jöttek is létre az ágazaton belül f s az ágazátok között. Üjabban az árufeldolgozás terén hódít a kooperáció. Néhány sikeres társulásról külön is szeretnék szólni. A mohácsi járás tsz-ei, fogyasz­tási szövetkezetei és a MÉK közösen végzi a terület zöld­ség-, gyümölcs-, illetve tej­ellátásának biztosítását. Ez év január 1-gyel megkezdte mun­káját a Fogyasztási Szövet­kezetek Közös Ipari, Keres­kedelmi és Szolgáltató Vál­lalkozása, a kisipari és fo­gyasztási szövetkezetek pedig az ipari áruellátás megjaví­tására szövetkeztek. — Egy­szóval: a lehetőségek korlát­lanok. CSÄNYI SÁNDOR, A PÉCSI ÁFÉSZ ELNÖKE Kié a város? — Erről sze­retnék néhány szót mondani, a kommunista nagyaktíva ugyanis negatív hangsúllyal beszélt a szövetkezetek városi „hódításairól”. Mint ismere­tes, szövetkezeti egységeink zöme kisközségben üzemel, s nem egy ráfizetéses. 25— 50 ezer forint havi forgalom alatt már nagy a veszteség — mégsem szüntetjük be ezeket a boltokat, egységeket. A vá­rosok számunkra is a tisztes nyereség elérésének lehetősé­gét ígérik. Erre a nyereségre annál is inkább nagy szük­ségünk van, mert ráfizetés­ből falun sem lehet bővíteni. Városi' boltjaink, üzlethá­zaink megfelelnek a kor kö­vetelményeinek; szépek, hi­giénikusak. Ügy gondolom, hogy a fentebb jelzett szö­vetkezeti érdekek mellett az is a városi jelenlétünk mel­lett szól, hogy boltjaink ne­mes vetélytársat, ösztönző konkurrenciát jelentenek az állami partnerek számára. MADARÁSZ JÁNOS, A SZENTLÖRINCl ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGI ELNÖKE A szövetkezeti tulajdonnal szeretnék foglalkozni — a fogyasztási szövetkezetek ol­daláról. A fogyasztási szövet­kezetek tagsága szélesebb körből tevődik ki, mint pél­dául a mezőgazdasági szö­vetkezeteké. A tsz-tag egy­ben tulajdonos is. A fogyasz­tási szövetkezetek tagjai ezt a tulajdonosi érzést ezideig nem mondhatták sajátjuknak, hisz az 50—100 forintos rész­jegy ehhez kevés. Az új gazdasági mechanizmus vál­tozásokat hozott e vonatko­zásban is: a részjegyek mel­lé célrészjegyeket, kölcsönö­ket is vásárolhat, illetve ad­hat a tag a szövetkezetnek. A kötődés tehát erősödött. Ez, természetesen azzal jár, hogy a tag joggal vár tag­sága után az eddiginél na­gyobb előnyöket. Az új alap­szabály erre lehetőséget is ad. Csak >gy példát: a célrész­jegy után 7 százalékos kama­tot, nagyobb vásárlás után ingyenes hazaszállítást bizto­sítunk. Örömmel fogadta tag­ságunk azt az állami intéz­kedést is, mely lehetővé teszi, hogy a saját eszközök utáni eszközlekötési járulékot a szövetkezet élvezze, használ­ja fel a termelés fejleszté­sére, ösztönzésére. Mindezek apró lépések előre. Mondan­dóm lényege nem is ez a néhány konkrét példa, hanem az a tény, hogy megtaláltuk a tulajdonosi szemlélet alap­ját képező anyagi kötődés, illetve érdekeltség megterem­tésének módjait, s hogy ezen az úton az eddiginél nagyobb ütemben kell előrehalad­nunk. „ B. S. A megoldás útja: a cukorrépa-betakarítás teljes gépesítése A szükségletnél tízezer vagonnal kevesebb cukrot dolgoz fel idén az ipar — Gépesítési bemutató Drávafokon Paluska Sándor, teklafalui Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke mondja: — Pár évvel ezelőtt még felszedethettem az asszonya­immal 2500 négyszögöl répát. De ma már? ... Jó, ha nyolc-' százat vállalnak. Hiába, öre­gednek ... És mit csinál Nyári Pál, a tótújfalui Drávamenti Egyet­értés Termelőszövetkezet el­nöke? Kiküldi az NDK-ból vásárolt kétmenetes cukorré­pabetakarító gépet a határba és ezzel szinte meg is oldott mindent. Az első gép a még földben lévő répát fejezi, s a répafejet a levélzettel együtt felaprítja, ezt utóbb sílótakarmányként hasznosít­ják. A következő gép kiszánt­ja a répát a földből, nagyjá­ból letisztítja róla a földet és kocsira rakja. Ezután következik a cukor­répa szállításának az a fázi­sa, aminek megtekintésére jöttek össze tegnap az érde­kelt négy termelőszövetkezet — a tótújfalui, a teklafalui, a felsőszentmártoni és a drá- vafoki — vezetői, a Baranya megyei Pártbizottság, a Me­csek- és Drávaménti Terme­lőszövetkezetek Szövetsége, valamint a Kaposvári Cukor­gyár képviselői. Ismét Pa­luska Sándort idézzük: — Eddig Vitézi pusztára szállítottuk a répát. Ott maga a lerakás 25—30 percig tar­tott. Egy mázsa répa rako­dása 1,60 forintba került. Most, ha nagyobb távolságra is, de ide, Drávátokra szállí­tom a répát, akkor is rövi- debb ideig tart a kocsifor­duló és csak 90 fillérbe kerül mázsánként a rakodás. Mi is történik itt Drávafo­kon a vasútállomás mellett kialakított cukorrépa-rakodó­téren? Ott áll a vágány köze­lében az a BUM-U—4 típusú szovjet jármű-ürítő berende­zés, amelyre a traktor fel­vontatja a cukorrépával meg­rakott pótkocsit, amit aztán egy hidraulikus emelőberen­Patronálás felelőtlenül? Mindmáig deszkabódékban élnek a Sellyére települt árvízkárosultak Nyíri Sándort, a Sellyéi Ormánság Tsz elnökét nem érheti vád. Ö mindent elkö­vetett, hogy a szatmári ár­vízkatasztrófa nincstelenné vált családjai közül heten új otthont, megnyugvást találja­nak Sellyén. Az előre ki­parcellázott 200 négyszögöles házhelyeket még a nyár de­rekán elfoglalták, a tsz gép­kocsijain ide költöztetett tu- nyogmatolcsi családok, s ar­ról is gondoskodott az elnök, hogy azonnali munkát, ke­nyeret biztosítson a számuk­ra, amíg felépülnek az ok­tóber közepére ígért házaik. Ideiglenesen még fedelet is kaptak a fejük fölé, igaz csak deszkából, gerendákból ösz- szeszögelt, kátránypapír tete­jű bódékban, de senki sem zúgolódott érte. Mert akkor még nyár volt és elhitték, hogy az ígért határidőre cse­rép alá kerülnek az oly rég­óta áhított új otthonaik. És íme megérkezett októ­ber. Tündökléssel, szőlő ér­lelő melegséggel érkezett meg, örömére a megállapodottak­nak, reményvesztésére a vá­rakozóknak. Pedig az első benyomásunk nem is olyan vigasztalan. A fabódék mellett nagyméretű lyukacsos téglahalmok, sóder­kupacok sorjáznak, és a Sellyéi Építő Ktsz anyagát­vevője éppen egy téglával teli TEFU gépkocsit dirigál a helyére, ahol az új telek- tulajdonosok asszonyai, gye­rekei segítségre készen vár­nak a rakodásra. A férfiak közül csak a gyengélkedő Nagy Gyulát és apósát, a 72 éves Vincze Gyula bácsit találtuk „ott­hon”, a többiek dolgoznak, silót raknak a tsz szérűjé­ben. Nagy Gyula láthatóan zavarban van, hogy mit kezd­jen velünk, de aztán széket, asztalkát kerít elő a bódé homályából, hogy legalább mi ne lássuk a „nyomorú­ságukat”. . — Sejthetik mi lehet oda­benn, ha csak annyit emlí­tek is, hogy öten lakjuk, noha heten vagyunk mint a gonoszok. Aztán elmondja, hogy „ol­dották meg” a két öreg el­szállásolását. — Az anyósomnak jó he­lye van, bent lakik a sely- lyei rokonságnál, csak sze­gény Gyula bátyám sínyli meg a szűkölködésünket. Neki már csak itt a sufni­ban jutott hálóhely, — mu­tatott a bódé végébe ragasz­tott nyitott elejű deszka tákolmányra, ahol egy tarka terítővei letakart vaságy ár­válkodott. — Egyelőre elvi­seli még szegény öregem a hűvös éjszakákat, mert bun­dasapkát húz a fejére, és két dunnával takarózik, de rá­gondolni s rossz, hogy mi lesz majd vele. ha bejönnek a fagyos napok... — Indulatosan legyint, amikor megkérdezzük, hogy véleménye szerint ki okol­ható mindezekért. — Ha mi ezt tudnánk, — mondja a hasonló sorsra ju­tott többi család nevében is, — akkor másképpen beszél­nénk a felelősével, de nincs gazdája. A téeszt nem hibáz­tathatjuk, mert csak telket, munkát ígért és ezt meg is kaptuk. A bankot sem szid­hatjuk, mert megkaptuk a hitellevelet, maradna hát a kátéesz, de velük sem tudunk mit kezdeni, mert anyaghiány­ra hivatkoznak. E szerint úgy látszik hát, hogy számunkra most már csak az Istennél a kegyelem. Attól legalább napsütést,' meleget kapunk, szerencsénkre... Elköszönve Nagy Gyulától, a „rövidebb utat” választot­tuk. A „földi” fórumok egyik legilletékesebbiét, a Sellye és Vidéke Építő Ktsz-t kerestük fel. Jelics László, a ktsz el­nöke nem vállalta a felelős­séget. — Mi már régen készen álltunk arra, hogy elkezdjük az építkezéseket, de várnunk kellett — mondotta. — Nem tehettünk addig egy ásónyo­mot sem, amíg az OTP helyi kirendeltsége ki nem nyo­mozta, az idetelepültek épí­tési hitelének jogosságát. Saj­nos ez hónapokig tartott, és csak másfél héttel ezelőtt Befejezte mohácsi látogatását a bolgár mezőgazdasági küldöttség Tegnap befejezte kétnapos mohácsi látogatását a bolgár mezőgazdasági küldöttség. Két napig Mohácson és a mohácsi járásban tartózko­dott Bulgáriából Szliven me­gye agrár egyesületének öt tagú delegációja. Georgi Mit- kov, Szliven megye agrár egyesületének titkára vezette delegációt fogadták a mohá­csi járás és'város párt- és ál­lami vezetői is. Kétnapos tanulmányútjuk során a bol­gár vendégek a Bolyi Állami Gazdaságban, Babarcon, Som­berekén, Dunaszekcsőn, a mohácsi Űj Barázda Tsz-ben és a farostlemezgyárban tet­tek látogatást. A bolgár de­legációt az üzemlátogatásokra elkísérte Németh Elemér a Mohácsi járási Tanács vb elnökhelyettese, a járási ag­rárszakosztály elnöke. Antel Szimenov, Szliven megye pártbizottságának osz­tályvezetője a látottakról szólva elmondta, hogy igen jó benyomásokat szereztek baranyai látogatásukon. Szak­mai szempo itból nagy él­mény volt a sombereki és a mohácsi Üj Barázda Tsz sza­kosított sertéstelepeinek meg­tekintése, a kukoricabetaka­rítás magasfokú gépesítése a Bolyi Állami Gazdaságban és a korszerű babarci boros­pince. kapták meg a károsultak az építési hitelfedezetek Mit te­hettünk volna hát mi, akik elvállaltuk ugyan az építke­zéseket, de részletszámlákra, amiket az OTP folyósít szá­munkra egy-egy részmun­kánk előtt vagy után. Nos, a „részmunka” el­kezdődött, melyről a már említett tégla és sóderkupa­cok tanúskodnak, de sajnos „hamistanúzással”. Ugyanis a telkekre kihordott nagy­méretű lyukacsos téglák, csak külső falazásra alkalmasak, mert a válaszfalakhoz kis­méretű tégla is kellene. És természetesen cement, ami nélkül nem kezdődhet épít­kezés. De — mint mondotta — e két legelemibb építő­anyagból nincs készletük és egyelőre kilátásuk sem, hogy beszerezzék. Mert ahova, vagy akikhez eddig benyúj­tották igényüket, azt a vá­laszt kapták, hogy minden nélkülözhető készletüket az árvízi építkezésekre tartalé­kolják. — Mi a tsz-elnökkel együtt berohangáltunk már minden olyan helyi és környékbeli vállalatot, ahol építkezéssel foglalkoznak, de eddig sem­mi eredménnyel — mondotta. — Pedig, ha anyaggal segíte­nének, vagy átvállalnának valamit az építkezésekből, akkor talán novemberben át­adhatnánk legalább egy-egy lakható, fűthető szobát -- a családoknak. Sajnos az OTP sellyei ki- rendeltségének vezetőjét nem találtuk a hivatalában, hogy megkérdezzük a hosszadal­mas „nyomozás” okát, tehát egy válasszal, — de talán úgy is mondhatnánk, — hogy egy magyarázkodással „sze­gényebbek” lettünk... Ezért csak egyetlen fel­adatunk maradt. Továbbítani a ktsz elnökének sürgős ké­rését a következőkre: száz­ezer darab kisméretű tégla és 200 mázsa gyorsankötő (500-as) cement kellene ah­hoz, hogy a ktsz 40 építő­munkása látástól-vakulásig vállalt munkával hozzáfog­hasson az építkezésekhez. Nemcsak reméljük, de hisz- szük is, hogy a megye építő és építőanyagipari vállalatai, TÜZÉP-telepei, nem zárkóz­nak el a gyors segítségnyúj­tástól. Mert rajtuk múlik most már, hogy a tél beáll­ta előtt fedél alá jusson az a néhány család, akiket mi, baranyaiak fogadtunk segítő, oltalmazó szárnyaink alá, — úgylátszik elhamarkodottan. Ne érjen hát bennünket az a vád is, hogy felelőtlenül: Pálinkás György dezés megbuktat és terhét a , szállítószalagra zúdítja. A répa három lépcsőben jut a vagonba, s közben még arra is van mód, hogy a szedés­nél visszamaradt földet le- /_ rázza a gép a gyökérről. Az ismét egyenesbe jutott pótko­csira „visszaadja” a földet a BUM. És mindez 5—6 perc­nél több időt nem vesz igény­be. Ha az egész — imént leírt ; — folyamatot figyeljük, az a .. legszembetűnőbb, hogy csak gépkezelőket látni annál a munkánál, amibe eddig — és legtöbb helyen most is — nagyon sok asszony-derék rokkant bele. A munkát si­keresen megrító gazda ma­gabiztosságával idézheti eze­ket a „régi” időket a tótúj­falui elnök: — Az elején mindig dere­kasan ment a munka, aztán egyre lanyhult az iram, a végén pedig már csak úgy egyenként számlálták a ré­pát ... Egyrészt a nehéz fizikai munka, másrészt a szövetke­zetekben egyre jobban elural­kodó munkaerőhiány tette, hogy a gazdaságok mind ke­vésbé vállalták ennek a munkaigényes növénynek a termesztését — annak ellené­re, hogy többirányú hasznot jelent. A cukorrépa vetéste­rülete évről évre csökken or­szágosan — a tavalyi 165 ezer holdról idén 135 ezer holdra! — és mind több cu­kor behozatalára szorulunk. — Idén is tízezer vagonnal kevesebb cukrot gyárt az ipar, mint amennyire a la­kosságnak szüksége van. Ha nem történik gyors beavatko­zás, hamarosan nagyon sú­lyos helyzetbe kerülhetünk. Ezeket a borúlátó szavakat Rőhrig Imre, a Kaposvárig Cukorgyár répaosztályánSk / vezetője mondta a bemufa-, tón. Szerinte egyetlen kiút van: a maximális gépesítés. Gépesített betakarítás, gépe­sített rakodás — természete­sen kedvező hitelfeltételek­kel. A drávafoki rakodógépet a gyár és a tótújfalui ter­melőszövetkezet közösen vá­sárolta, s ha Nyári Pál elnö­köt hallgatjuk — miközben a gépesített folyamatot fi­gyeljük —, minden további nélkül elhihetjük, hogy sem­mi okuk nincs megbánni ezt az üzletet. A cukorgyár a jövő szezonra Szigetváron, Bolyban és Hidas-Bonyhádon állítana fel hasonló jármű- űrítő berendezést, ha akadna a környező gazdaságok között vállalkozószellemű partner, aki megérti, hogy ezzel a felkészültséggel lehet csakis több répát termelni. j;.. A Drávafokon megjelent négy termelőszövetkezeti el­nök példája legalábbis azt mutatja, hogy ők már meg­értették ezt. A négy gazdaság idén 500 holdon termelt cu­korrépát, de az 1971-es gaz­dasági évre már 750 holdra kötöttek szerződést. És ezt még nem is tekintik plafon- - nak! H. I. BARANYA MEGYEI Állami építőipari vállalat Pécs megvásárlásra felajánl: építőipari gépalkatrészeket, gördülőcsapágyakat, építési anyagokat, öv. és ac. idomokat, víz- és fűtésszerelő anyagokat, villanyszerelési anyagokat leértékelt áron Érdeklődés: Pécs, Rákóczi út 56. szám. — Ügyintéző: Kopáryné. Tel.: 10-39/169. Megrendeléseket beérke­zési sorrendben elégítjük ki. Időközbeni értékesítés jogát fenntartjuk. Szállí­tást vasúton és postán a megrendelő terhére esz­közöljük. A »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom