Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

19TB. október 8. ) DUNÁNTÚLI NAPLÓ Kétszer nyertékel a Szocialista munka vállalat címet PárlértekezSet a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál Tegnap délután az ÉM szálló nagytermében megyénk egyik legnagyobb vállalatá­nak kommunistáit képviselte az a korábbi alapszervezeti taggyűléseken megválasztott 110 küldött, akik szavazati joguk érvényesítése előtt számadást adtak a vállalat gazdasági, politikai életének főbb eredményeiről. Az ün­nepi pártértekezleten részt vett Stier József a Megyei Párt-végrehajtóbizottság tag­ja. Dr. Várszegi Károly elnöki megnyitója után Tiborcz Ist­ván, a vállalat pártbizottsá­gának titkára, a már koráb­ban kiadott beszámoló szó­beli kiegészítését terjesztette a pártértekezlet elé. Ha csak nagyon vázlatosan is, érdemes bepillantást adnunk a leg­utóbbi pártértekezlet óta vég­zett munkát sokoldalúan, tar­talmasán összefoglaló beszá­molóba is. Megvet lósították a határozatokat A vállalat kommunistáinak az elmúlt négy év során egyik legfontosabb feladata a párt IX. kongresszusán elfo­gadott határozatok vállalaton belüli megvalósítása. Minde­nekelőtt a lakásépítési prog­ram, továbbá az üzembőví­tés és az egészségügyi létesít­mények programjának végre­hajtásában hárult komoly po­litikai felelősség a legkülön­bözőbb posztokon tevékeny­kedő párttagokra. Például a beszámolási idő­szakban került bevezetésre országosan, s így a vállala­tuknál is az új gazdasági irányítás rendszere, mely az előbbinél lényegesen nagyobb önállóságot, korszerűséget kö­vetelt meg mind a gazdasági, mind a politikai vezetőktől, következésképpen az egysze­rűbb beosztásban dolgozó kommunistáktól is. Ugyan­csak az említett időszakban tértek át a 44 órás munka­hétre is, melynek valóravál- tásához meg kellett teremte­niük a lehető legreálisabb előfeltételeket. Ennek érdeké­ben a közel 124 millió forin­tos vállalati beruházás dön­tő többségét, mintegy 82 mil­lió forintot, műszakfejlesztési célokra, az építőipar gépesí­tésre fordították. Ezzel pár­huzamban a vállalat kommu­nistái a saját posztjukon vég­zett példamutató munka mel­lett azon fáradoztak, hogy munkatársaik szakmai és po­litikai képzettsége is elérje azt a szintet, amely megfelel az új követelményeknek. Eredmény? 210 szocialista brigád A vállalat termelése az el­múlt négy év alatt 37 száza­lékkal emelkedett, s ebben komoly szerepe volt a mind­jobban kibontakozó szocialis­ta brigádmozgalomnak, az ebből fakadó munkaverseny­nek, az újítómozgalomnak és nem kevésbé az időközben kidolgozott korszerű techno­lógiák alkalmazásának is. De röviden visszatérve még a kommunisták brigádmozga­lommal kapcsolatos szervező és propaganda munkájára, döntő részt ennek köszönhe­tő, hogy a négy év előtt még 103 brigádot és 1497 brigád­tagot számontartó vállalatnál 1970-re már 210 brigád 4128 aktív tagja kapcsolódott be a szocialista címért indított munkaversenyekbe. Már az eddig elmondottak­ból is kitűnt, hogy a párt­tagság tevékenységének egyik legfontosabb területe a gaz­daság, illetve a termelés te­rén végzett politikai munka volt. A vállalat vezető szer­vei által kidolgozott helyes gazdaságpolitikai célok meg­valósításáért sokat tett a vál­lalat pártbizottsága és a hoz­zátartozó pártalapszerveze­tek. Feladatuknak megfele­lően irányították, szervezték, ellenőrizték a párt gazdaság- politikájának vállalaton belü­li megvalósítását, mozgósítva erre az építésvezetőségek, a munkahelyek szinte vala­mennyi dolgozóját. Üzemi demokrácia A IX. kongresszus óta el­telt időben a vállalat szak- szervezeti bizottságában és a műhelybizottságokban tevé­kenykedő kommunista veze­tők és aktivisták sokat tettek többek között azért, hogy nyílt, őszinte, demokratikus légkör alakuljon ki a munka­helyeken. Megnyilvánult ez a kollektív szerződéssel kapcso­latos eredményes vitákban csakúgy, mint a termelési ér­tekezleteken, vagy a legkü­lönbözőbb vállalati fórumok előtt kinyilvánított vélemé­nyekben, javaslatokban is, amelyeket többségükben elfo­gadott, majd hasznosított is a vállalat vezetősége. Az üzemi demokrácia kibonta­koztatásának, erősödésének jegyében jött létre, a szak- szervezetben dolgozó kommu­nisták kezdeményezésére a szocialista brigádvezetők klubja is, mely nagyszerű fó­rumnak bizonyult ahhoz, hogy a dolgozók véleménye eljusson az illetékes társadal­mi, gazdasági szervek veze­tőihez, de egyben lehetőséget teremtett ahhoz is, hogy e szervek, -illetve vezetők állás- foglalása eljusson a dolgozók közé. A beszámolási időszakban a KISZ építőmunkában is figyelemreméltó eredmények születtek. Ennek egyik jó példája, hogy az elmúlt négy év alatt 340-ről 510-re növe­kedett a KISZ-fiatalok szá­ma, akik a pártbizottság és a pártalapszervezetek segítsé­gével élénk politikai légkört teremtettek a vállalatnál dolgozó nagy létszámú fiatal­ság körében. Politikai nevelő munkájuk hatékonysága azzal is lemér­hető, hogy az elmúlt négy év alatt a pártalapszervezetek 59 KISZ korosztályú fiatalt vettek fel párttagnak. Ami pedig a KISZ Bizottság utób­bi időkben kifejtett kezdemé­nyezéseit, öntevékenységét il­leti, nagyszerű példája volt ennek többek között az ifjú szakmunkások vetélkedője is, melyet értékes helyezések fémjeleztek. De hasonló ered­ményt értek el a két év előt­ti megyei építőipari vállala­tok között lefolyt ifjúsági versenyeken is, ahol első he­lyet szereztek a pécsi fiata­lok. A beszámoló részletesen kitért a pártalapszervezeti és a tömegszervezeti munka számos más olyan példájára is, amely híven tükrözte a vállalat gazdasági és politi­kai vezetése közötti összhan­got, a közös cél, az eredmé­nyes termelés érdekében. Tiborcz István szóbeli ki­egészítője után Horváth Já­nos, a pártbizottság titkár­helyettese adott számot a Kongresszusi Irányelvek és a Szervezeti Szabályzat módo­sításával kapcsolatos korábbi alapszervezeti viták tanulsá­gairól. Élénk vita A beszámolókat követő vi­tákban Bánfai Antal, a pa­nelüzem vezetője a bővítés alatt álló üzem jelenlegi és jövőbeni problémáit vetette fel, melyék esetenként a ka­pacitás kihasználását akadá­lyozzák. A megvalósítandó munkabérrendezéssel kap­csolatban kérte, hogy vegyék figyelembe az üzem külön­leges helyzetét, ugyanis a szalagszerű sorozatgyártásnál nincs módjuk bérkiegészíté­sekre, tehát az alapbérnek kell feloldania a bérfeszült­séget. Végül felvetette a pa­nelüzem munkaerő utánpót­lásának biztosításához szük­séges szakmunkásképzés meg­oldását, ami nélkül az üzem kapacitása távolról sem lesz kihasználva. Megyer Beta, a munkás­ellátás vezetője kifogásolta az indokolatlan túlórázáso­kat és kifejezte azt a véle­ményét, hogy nem mindenben ért egyet a jellemileg még éretlen tizennyolcévesek párt­tagságának jelentőségével, melyre Neumann Ádám a KISZ Bizottság titkára konk­rét példákkal adott cáfolatot. Rikker Mihály főmérnök, a vállalat előtt álló nagy építési feladatokat vázolta, hangsúlyozva, hogy az évi egymilliárd forintos terme­lési értékre kell fejleszteni a jövőben a vállalat termelési kapacitását. Két fő feladatot emelt ki ennek előfeltételéül: a műszaki, technikai, ipari bázis megteremtését nagyrészt kormánytámogatással, rész­ben vállalati erőforrásból, és az építőipar dolgozóinak fo­kozott erkölcsi-anyagi meg­becsülését, a nehéz munká­nak megfelelő kiemelt bére­zés biztosításával. Berki József, a vállalati szakszervezeti tanács titkára elmondotta, hogy a párt- és kormánypolitikának megfele­lően növekedett a vállalat dolgozóinak jövedelme, me­lyet a béren kívüli juttatások (évi 40 millió forint) is bi­zonyítanak. A továbbiakban az építőiparban tapasztalható nehéz fizikai munkákra és munkafeltételekre hivatkoz­va javasolta, hogy a bérezés színvonala és vele együtt a munkakörülmények is tovább javuljanak. Ambrus Jenőné személyzeti előadó a vállalatnál dolgozó nők helyzetéről szólva a megválasztandó pártvezető­ség figyelmébe, gondjaiba ajánlotta, — az egyenlő mun­káért egyenlő bért, — elvé­nek számontartását, és ezen túlmenően, különösen a fizi­kai munkában dolgozó nők nagyobb megbecsülését, mely­nek elhanyagolása jónéhány munkahelyen odavezetett, hogy e mellőzött női dolgo­zók más munkahelyeken ke­restek megértést és nagyobb megbecsülést. Pető István villanyszerelő a szocialista munkaverseny egyes munkahelyeken ta­pasztalt ellaposodásáról, el­színtelenedéséről beszélt, ami­nek okát egyes munkaveze­tők közönyösségében látja. Véleménye szerint e ve­zetők az anyag és a fo­lyamatos munka bizto­sításán túl azzal is többet törődjenek, hogy a brigádok nagyobb erkölcsi elismerést, megbecsülést kapjanak ver­senyvállalásaikért. E nélkül, — mint mondotta — előbb- utóbb, formálissá, gépiessé válnak a felajánlások, vagyis elveszítik azt a tartalmat, amely jellemzője a szocialis­ta brigádmozgalomnak. Stier József, a Megyei Párt- bizottság nevében köszöntötte a pártértekezletet, méltatva a vállalat kommunistáinak munkáját, becsületes helyt­állását, mellyel nagymérték­ben hozzájárultak a beszá­molóban is ismertetett vál­lalati eredmények eléréséhez. Utalva a vállalat előtt álló jövőbeni feladatokra, melye­ket a IV. ötéves terv célki­tűzései szabnak meg, meg­győződésének adott kifejezést, hogy a pécsi építők kommu­nistái — hasonlóan az eddi­giekhez — mindent elkövet­nek a sikeres eredmények elérése érdekében. Ehhez, mint mondotta nagy segít­ségükre lesz a X. pártkong­resszus, amely az új felada­tok megoldásához sokoldalú útmutatást ad számukra. 41 tagú pártbizottság A pártértekezlet 110 kül­dötte egyhangúan elfogadta a beszámolóban és a vitában elhangzottakat, majd a tit­kári összefoglaló és az elnöki zárszavak után megválasz­tották a 41 tagú pártbizott­ságot és a felsőbb pártérte­kezlet küldötteit. A pártbizottság titkárának ismét Tiborcz Istvánt válasz­tották meg. P. Gy. A Pécsi Gázmű ipari röntgencsoportja úgynevezett foncsolásmentes vizsgálatot végez az újonnan le­fektetett gázvezetékek hegesztésénél. A röntgenképes vizsgálat pontosan kimutatja a rejtett hibákat és így megelőzhető a gázszivárgás, gázömlés. Bánfai János radiológus Földesi Lászlóval a Mikes Kelemen utca új gázvezetékét vizsgálja Erb János felvétele Népi ellenőrzés a postán Megoldást csak a gépesítés hozhat A kézbesítésre van a legtöbb panasz — Kevés az automata, nehézkes a gépbeszerzés E sorok írójával történt (bár az eset bizonyára nem egyedi), hogy munkából ha­zamenet üresen találta a le­vélszekrényt, reggel mégis egy távirat volt benne. A kézbesítés nyilván a közben eltelt időben történt, s a kéz­besítő úgy gondolta, az a pár óra nem számít. A posta ez­úttal — egy alkalmazottja „jóvoltából” — nem állt fel­adata magaslatán. A feladás­nál vállalta a távirat továb­bításával és kézbesítésével járó pluszokat — ezt meg is fizettette a feladóval. A cím­zett mégis többórás késede­lemmel vette kézhez a „sür­gős” küldeményt. 1969-ben 366 jogos panasz közül 335 esetben éppen a kézbesítés miatt emeltek szót. Idén az első félévben 187 kö­zül 137 esetben szintén a kéz­besítés volt a panaszok tár­gya. És hányán térnek napi­rendre a dolog felett anél­kül, hogy bárhová is fordul­nának! Lehet-e ilyen esetben fele- lősségrevonást alkalmazni? A válasz nem egészen egyértel­mű. Nagy a fluktuáció és mire odajutnának, hogy fele­lősségre vonják a hanyag kézbesítőt, talán már nincs is ott. S fia ott van? Ez is kényes dolog... * Kétségtelen, hogy nem megy minden olyan olajozottan a posta gépezetében, mint haj­danán, amikor a pontosságra ez a szervezet volt az első­számú példakép. Ez elsősor­ban is azzal magyarázható, hogy a postai forgalom hihe­tetlen mértékben növekedett, a technikai felkészültség pedig ezzel alig tartott lépést. Kezd­hetjük akár a hivatali helyi­ségeknél. A pécsi igazgatóság területén működő 639 posta­szerv közül 130 sürgős fel­újításra szorul és egyedül Ba­ranyában a postaépületek 30 százaléka csak nagy szükség­ből használható. A többi nagy része is többévtizedes múltat tud maga mögött, a mai kö­vetelményeknek csak nehe­zen felel meg. Voltaképpen itt kell keresni tehát a ne­hézségek egyik fő okát. Leg­szembetűnőbb ez a pécsi 1. postahivatalban, ahol a nap minden szakában olyan mé­retű a zsúfoltság, a torlódás, hogy az már szinte a munka­végzés rovására megy. Itt ja­vulni fog a helyzet a negye­dik ötéves terv idején, ami­kor az új műszaki épület mellett felépítik az új felvé­teli épületet is. De mikor ja­vul a helyzet a többi, nehéz körülmények között működő hivatalnál? * A felesleges sorban állások megszüntetésére állította üzembe a posta az értékcikk- árusító automatákat, az igaz­gatóság területén szám sze­rint 264-et. Számuk növelése mindenképpen indokolt len­ne, hiszen a meglévők a gya­korlatban jól megállták a he­lyüket. Sok helyen mégsem működnek, mert a készülék­hibák javítása eléggé vonta­tottan halad, több helyen pe- I dig nem alakították még át az „új” tarifára. Tettek intézkedéseket a tö­meges küldemények felvéte­lének gyorsítására. Így egyes helyeken — a megyei 1. hi­vataloknál — külön munka­helyet rendszeresítettek a tö­meges levélpostai küldemé­nyek feladói részére. Felve­tődik a kérdés, hogy ezek körét nem kellene-e kiszéle­síteni. Ugyancsak a megye- székhelyeken bevezették a helyszínen történő csomag- felvételt. Pécsett egyelőre há­rom szerv — a MOKÉP, a Szikra Nyomda és a Gyógy­szertári Vállalat — veszi igénybe ezt a szolgáltatást, s ezek júliusban 917, 738, illet­ve 79 csomagot adtak fel ilymódon. Ennek a szolgál­tatási formának azonban egyelőre határt szab az e cél­ra igénybevehető gépkocsik időkapacitása. # A posta úgyszólván vala­mennyi tevékenységi körében felvetődik a gépkocsi-ellá­tottság kérdése. Az igazgató­ság állományában 100 gép­kocsi van — igen elhaszná­lódott, leromlott állapotban. 22 gépkocsi értéke leíródott már, ezek 1959 előtti beszer- zésűek, s közülük 19 Csepel tehergépkocsi. További 12-t 1960-ban vásároltak, ezek ugyancsak teherautók. Az utóbbi években kezdték a gépkocsiállomány felfrissíté­sét, s ha ez ilyen ütemben halad — négy év alatt 4l-et szereztek be — akkor e té­ren számottevő javulás vár­ható. A küldemények feldolgozá­sának, továbbításának fontos része a gépesítés. Magának a kezelésnek a gépesítése is minimális. Baranyában 133’, az igazgatóság területén pe­dig 378 számoló és egyéb gép áll rendelkezésre. A szám ér- 1 tékéből sokat levon, hogy eb­ből 264 az értékcikkárusító automata. A gépesítést —, amely nem tartott lépést a forgalom nagyarányú növe­kedésével — akadályozza,' hogy e célra alacsony fej­lesztési összeg áll rendelke­zésre, nem történt meg mind­eddig a tipizálás és nehézsé­gekbe ütközik maga a gép- beszerzés is. A feldolgozás gépesítettsége mindössze né­hány bélyegzőgépre korláto­zódik. A négy megyében ösz- szesen 5 ilyen van, a munka megkönnyítésére és gyorsítá­sára indokolt lenne több, na­gyobb hivatal ilyenirányú gépesítése. * Legtöbb tennivaló a kéz­besítés terén van. Az év ele­je óta folyik egy érdekes kí­sérlet Pécsett és Komlón, ki­látásait tekintve azonban megoszlanak a vélemények. Az ajánlott küldeményeket kézbesítőkönyv nélkül,, is ki­kézbesítik, ha a címzett nincs otthon, azaz a küldeményt vagy a levélszekrénybe, vagy az ajtón léyő nyíláson át a lakásba dobják. Ezzel a cím­zettet sok felesleges utánjá­rástól kímélik meg, ugyan­akkor vállalják a küldemény esetleges eltűnésével járó bo­nyodalmakat. Természetesen ez is — mint annyi más az életben — bizalom kérdése csupán, s a kísérlet sikere azon múlik, hogy a kézbesí­tő és a címzett egyaránt ko­molyan veszi-e a dolgot. Ha igen és a pécsi, illetne kom­lói kísérlet sikerrel jar, a posta vezérigazgatósága or­szágosan is bevezeti ezt a módszert. Külön gondot jelent az expressz küldemények és táviratok kézbesítése. Ezek mindenképpen soronkívülisé­get élveznek, a díjtétel is ezt igazolja, mégis gyakori — a bevezetőben említett példa is igazolja T-, hogy e küldemé­nyek közönséges levélként ér­keznek a címzetthez. A pé­csi 1. postahivatal például egymaga naponta 150—180 expresszküldeményt a hírlap­kézbesítő útján juttat el a címzetthez, s ez csak ennél az egyetlen hivatalnál 150— 200 ezer forint illetéktelen jövedelmet jelent évente. * A pécsi postaigazgatóság munkáját három megyére ki­terjedően vizsgálták a közel­múltban Baranya, Somogy és Zala megyék népi ellenőrzési bizottságai 207 ellenőr bevo­násával. A posta ilyen széles­körű és átfogó vizsgálatára első alkalommal került sor, és ez több olyan hiányosság­ra hívta fel a figyelmet, ame­lyek elkerülték az igazgató­ság vezetőinek figyelmét. A szolgálati tevékenység min­den ágára kiterjedő vizsgálat alapján számos javaslatot tet­tek a minisztériumnak, a posta .vezérigazgatóságának és a pécsi igazgatóságnak. • Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom