Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

1970. október 31. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 A negyedik ötéves tervben növekszik a lakások és kommunális beruházások súlya, ezért a feladatok megoldásához feltétlenül szükséges a kapacitás jelentős emelése, ház­gyár telepítése. A következő időszakban javítani kell a beruházások előkészítését, biztosítva az árak stabilitását, az átfutási idő csökkentését, ösztönözni kell a gépi beruházásokat, job­ban ki kell használni a szocialista import adta lehetőségeket. A műszaki fejlesztés ér­dekében foglalkozzanak a kommunisták a gyártmány- és gyártásfejlesztéssel, a mun­kaszervezéssel. Ösztönözzék a műszaki ér­telmiséget új, korszerű, gazdaságos eljárá­sok kidolgozására, támogassák az új, reális elképzeléseket, alkotásokat, találmányokat, következetesen harcoljanak a maradiság, a megszokottság ellen. Mezőgazdasági üzemeink a négy év alatt köziéi 2 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg, jelentősen bővítve eszköz- állományukat. Főleg az állatférőhelyeket bő­vítették. Az épületberuházások ugrásszerű növekedése számos problémát okozott. Egy­részt kiélezte az igények és a meglévő anyag- és építőkapacitás közötti feszültsé­geket, másrészt jelentős — 30—40°/0-os — áremelkedést idézett elő a kivitelezési költ­ségekben. Sok problémát okoz, hogy a tsz-ek trak­torállományának mintegy 50—60%-a elhasz­nálódott. Ugyanakkor nehezítik a gondok megoldását, hogy a növekvő gépkereslettel szemben nem kielégítő a gépkínálat meny- nyisége, minősége. Ezt az állapotot súlyos­bítja a krónikus alkatrészhiány is. Évről évre visszatérő probléma a mező- gazdaság járulékos beruházásainak elmara­dása. A tároló- és tartósító helyiségek szűk kapacitása hátráltatja a mezőgazdasági üze­mek élelmiszertermelését, illetve egyes élel­miszerek, gyümölcsfélék értékmegóvását. A IX. kongresszus fontos feladatként je­lölte meg a mezőgazdaság területén a mű­szaki fejlődés meggyorsítását, az ipari anya­gok, a műtrágyák nagyobb mértékű felhasz­nálását Műtrágyából 1969-ben mezőgazda- sági üzemeink 98%-kal többet használtak fel, mint 1965-ben. A vegyszerezett terüle­tek nagysága pedig mintegy 80%-kal növe­kedett Előtérbe került a fólia felhasználá­sa a zöldségtermelésben és a takarmányok tartósításában is. Az alapvető növénytermesztési és ápolási munkák nagy részének gépesítettsége, vegy­szerezése megoldott. A kalászosok betakarítá­sa 100%-ban, a kukoricabetakarítás a terme­lőszövetkezetekben 30—35%-ban, az állami gazdaságokban mintegy 75%-ban van gépe­sítve. Az állattenyésztési munkák gépesíté­sében — a baromfi ágazat kivételével — azonban még a kezdeti szakaszban vagyunk. A következő évek legfontosabb mezőgazda- sági beruházásai között az állati férőhelyek növelése, a járulékos és a gépesítés fejlesz­tése válik szükségessé. Javult a mezőgazdasági nagyüzemek szak­ember ellátottsága, melynek eredményeként az egy felsőfokú végzettségűre jutó terület termelőszövetkezeteknél az 1965. évi 2752 kh-ról 1969 végéig 1415 kh-ra, az állami gazdaságoknál 684 kh-ra változott. A mező- gazdasági üzemekben a fizikai dolgozók kö­zül szakmunkás képesítéssel rendelkezők aránya 1966-ban az 1%-ot sem érte el. Je­lenleg az összes termelőszövetkezeti fizikai dolgozó 4—5%-a szakmunkás. Az állami gazdaságoknál ez az arány megközelíti a 15—18%-ot. Mindezek ellenére a szakmun­kásképzés elmaradt a szükségletektől, s a fejlődést gátolja. A gazdaságirányítás reformjának eredmé­nyeként megyénk gazdaságában kedvező irányú változások mennek végbe. A gazda­ság minden ágazatában nőtt a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájárulás. Az ipari ter­melésben a reform arra ösztönözte a válla­latokat, hogy fejlesztéseiket a piaci verseny- képesség, gyártmánystruktúrájukat pedig a kereslethez való igazodás elvének rendeljék alá. A mezőgazdaságban megkezdett agrárpoli­tika továbbfejlesztésével jelentős lépést tet­tünk az intenzív gazdálkodás irányába. Le­hetővé vált, hogy az üzemek önállóan, adott­ságaik számbavételével alakítsák tevékeny­ségüket és közvetlenül kössék meg termelé­si és értékesítési szerződéseiket. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a termelésben nem következett be visszaesés, sőt a fejlődés üte­me erősödött. A gazdaságok terveiket és ter­melésüket a központi szabályozók figyelem- bevételével általában a népgazdasági ér­dekeknek megfelelően alakították. A kereskedelmi vállalatok beszerzési te­vékenysége erősödött. A szemléletváltozás egyelőre csak beszerzés-centrikus szemlé­letként jelentkezik, miután a kedvező be­szerzés erőteljesebb és könnyebb nyereség- növelő tényező, mint az aprólékosabb, több munkával járó értékesítés. Ennek következ­ménye, hogy különösen az elmúlt években a fogyasztási cikkek piacán nem volt kielé­gítő a választék és elsősorban magasabb ár­fekvésű termékek voltak kaphatók Az új árak általában összhangban vannak a mezőgazdaságpolitikai célkitűzésekkel, azonban az országosnál magasabbak, főként az idényélelmiszercikkek, a ruházati ipar termékei, építőanyagok és az építés költsé­gei. A vállalatok éves tervei általában meg­felelnek a követelményeknek, azonban sok üzemi tervben fellelhető még a bázisszem­lélet, az alátervezés. a rejtett tartalékolás. Bírálható több vállalatnál a távlati tervek hiánya. Az ilyen magatartással a tevékeny­séget egyik évről a másikra bekövetkező változásokra bízzák. Nem alakult még ki megfelelő információs kapcsolat a tárcák és a vállalatok között. Ebben a tekintetben a Megyei Pártbizottság kapcsolata az ágazati minisztériumokkal — a KPM és a MÉM ki­vételével — nem kielégítő, csak eseten­kénti tájékozódásra korlátozódik, ugyanez mondható el az országos nagyvállalati köz­pontok többségéről is. A vállalati önállóság megnövekedésével fejlődött a vezetés módszere is. A felsőbb­szintű vezetés elfogadható szakmai felké­szültsége mellett problémák jelentkeznek az átfogó, korszerű, közgazdasági szemlélet ki­alakításában és az emberekkel való foglal­kozás módszerében. A közép- és alsóbbszín- tű vezetők munkamódszere kevesebbet vál­tozott. Munkastílusukban még sok a me­chanikus, végrehajtó elem, kezdeményező készségük kibontakozását egyes helyeken fé­kezi a vállalaton belüli döntési hatáskör rendezetlensége. Az ipari üzemek nagyrésze az országos vállalatok gyáregysége-, üzem­egységeként funkcionál, önállóságuk főként csak a termelés végrehajtására és néhány munkaügyi kérdés eldöntésére korlátozódik. A megváltozott környezet kedvező felté­teleket teremtett az üzemi demokrácia fej­lődésére. Egészségesebbé vált a dolgozók és a vezetők kapcsolata, jobban kifejezésre jut a dolgozók véleménye, akarata. Ennek elle­nére a vállalatok, szövetkezetek egyrészénél az üzemi demokrácia kibontakoztatása el­marad a reform által megnyitott lehetősé­gektől, a dolgozóknak a döntések előkészí­tésébe a végrehajtás ellenőrzésébe való be­vonásának formái nem mindig megfelelőek. A kibontakozását gátolja a vezetőket ért bí­rálatok esetenkénti megtorlása, a javaslatok figyelmenkívül hagyása, a durva hangnem, a hatalommal való visszaélés. A vállalati demokrácia fejlesztése érde­kében korszerűsíteni kell azokat a formá­kat és módszereket, amelyek elősegítik a kollektívák bevonását a vezetésbe, a gaz­dálkodás ellenőrzésébe. Segíteni kell a nyílt, őszinte légkör kialakítását. Fel kell lépni az üzemi demokráciát fékező jelenségekkel szemben. A gazdasági reform új alapokra helyezte az anyagi érdekeltséget és a dolgozók sze­mélyes jövedelmét összekapcsolta a vállalat jövedelmével. Az elmúlt években a vállala­tok a nyereség növelésére törekedtek, de ennek érdekében néhol tisztességtélen esz­közöket is felhasználtak. (Indokolatlan ár­felhajtás, minőségrontás, mérleghamisítás, stb.) Néhány gazdasági egységnél ezáltal a nyereség mértéke, a vezetők és a dol­gozók részesedése nagyobb, mint a bonyo­lultabb és társadalmilag gazdaságosabb te­vékenységet végzőké. A személyi jövedelmek nem eléggé diffe­renciáltak, erősek az egyenlősdi törekvések. Az egyéni érdekeltség és ösztönzés terén mutatkozó hibák összefüggésbe hozhatók a létszám és bérgazdálkodás szabályozásának jelenlegi rendszerével és a munkafegyelem lazaságával is. A szövetkezeti mozgalom a fellendülés időszakában van, s gazdasági, társadalmi té­ren egyaránt jelentős eredményeket ért eL E fejlődés alapja a lenini elvekre épülő szö­vetkezetpolitika, s annak — a társadalmi szükségletnek megfelelő — továbbfejleszté­se. Az egységes szövetkezetpolitikai elvek gyakorlati alkalmazása biztosítja, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szer­vesen beilleszkedjenek a szocialista népgaz­daságba, előrevigyék a szocializmus építését hazánkban. A szeptemberben tartott kom­munista szövetkezeti aktíva a központi irányelvek alapján értékelte a szövetkeze­tek helyét, szerepét, és a kommunisták fel­adatait a szövetkezeti mozgalom továbbfej­lesztése érdekében. A mezőgazdaság területén az új tsz-tör- vény és földtörvény nagy lépést jelentett a szövetkezeti életben. Lehetővé tette a szö­vetkezeti földtulajdon-kialakítást. Kiszélesí­tette a termelőszövetkezeti mozgalom to­vábbfejlődésének lehetőségeit, nagyobb teret biztosítva a szövetkezeti élet érvényesülésé­hez. Kedvező irányban segítette elő a tagság jogait, anyagi helyzetének, valamint szociális körülményeinek kialakítását A szövetkezeti érdekképviseleti szervek létrehozásával a mezőgazdaságban megyénk­ben két területi szövetség alakult Létre­jöttük óta eltelt idő bizonyítja, hogy a fel­adatkörüknek általában megfelelnek. Jól képviselik a szövetkezetek érdekeit. Meg­felelő koordinációs és információs tevékeny­séget fejtenek ki. A szövetkezetek nagy többsége a szövetséget saját szervének te­kinti. Mindezek mellett hiányosságok is ta­pasztalhatók még munkájukban. Erősíteniük kell a szövetkezetpolitikai tevékenységüket és érdekvédelmi munkájukat. Határozot­tabban kell ösztönözni a szövetkezeteket a bevált új termelési eljárások, módszerek, technológiák bevezetésére. Fokozottabban kell segíteni a tagszövetkezeteket a szövet­kezeti jelleg, a demokratikus formák fej­lesztésében, üzemi döntéseik meghozatalá­ban, a törvényesség betartásában, a vezeté­si és a tulajdonosi eilenőrzés fejlesztésében. Következetesebben képviseljék munkájuk során a párt agrárpolitikai irányvonalát. Az elmúlt hónapokban változás követke­zett be a szövetkezeti szektor másik két ágának (KISZÖV, MÉSZÖV) irányításában is. A régebben irányító és ellenőrző funkci­ót betöltő megyei szövetkezeti központok érdekvédelmi szervekké alakultak át. Ezzel lehetővé vált az egységes szövetkezetpolitika alkalmazása a szövetkezetek valamennyi ágazatában. A lakosság életkörülményei az elmúlt négy év alatt általában kedvezően alakultak, bár a fejlődés üteme változó. As elmúlt négy évben valamennyi népgazdasági ágban növekedtek a keresetek. A mezőgazdasági vállalatok dolgozói 53 százalékos, az ipariak 42 százalékos pénzbeli jövedelemnövekedést értek el. A béren felüli juttatások forrása elsősor­ban a részesedési alap volt, amely minden ágazatban nőtt. Ebből bővültek a vállalatok szociális létesítményei, üdülői. Az 1968. évi 225 millió forinttal szemben 1969-ben 311 millió forint részesedést osztottak ki, amely 38 százalékos növekedést jelent. A lakossági jövedelmeken belül erőtelje­sen fejlődött a társadalombiztosítási jutta­tások részaránya. A termelőszövetkezetek­nél volt a legnagyobb az előrelépés e vo­natkozásban. (Nyugdíj, táppénz, családipót- lék-emelés, gyermekgondozási segély, fize­tett szabadság stb.) Az áruvásárlásra fordított kiadások növe­kedése meghaladja az országos átlagot. A harmadik ötéves tervre előirányzott 21 mil­liárd forint forgalom várhatóan 22,5 mil­liárd forintra emelkedik. A növekedés a földművesszövetkezeti kereskedelemben gyorsabb, mint az államiban. Nőtt az ipar­cikkek és élelmiszerek forgalma, csökkent a ruházaté. A vendéglátás az átlagosnál ala­csonyabb fejlődést ért el. Hiánycikkek úgy­szólván minden árucsoportban vannak A következő időszakban arra kell töre­kedni, hogy a kereskedelemben a készletek nagysága a jövőben ne vezessen választék- hiányra, a helyes készletgazdálkodás a for­gási sebesség növekedésével, áruter'téssel, olcsó és keresett cikkek biztosításával old­ható meg. A szolgáltatásokra fordított kiadások évenként kb. 10 százalékot emelkedtek és főként a közszolgáltatások igénybevétele fokozódott, amely elsősorban a lakásépítke­zésekből és a lakáskultúra színvonalának emelkedéséből eredt. Az átlagosnál nagyobb mértékben nőttek az autóbusz közlekedésre fordított kiadások. A lakossági javítás-szol­gáltatásban a lehetőségek alatta maradtak az igényeknek. Megfelelő a gépkocsi, az elektromos cikkek javítása, a fodrászat és a fényképészet. Nem megfelelő azonban a lakásikarbantartás, a távbeszélő kapacitás, a gáz- és vízszolgáltatás. A gazdasági szabá­lyozók a szolgáltatás fejlesztésében nem teremtettek a korábbiaknál kedvezőbb hely­zetet. A vegyesprofilú vállalatok és szövet­kezetek inkább a nagyobb jövedelmezőséget biztosító árutermelést helyezték előtérbe. A vasúti személyszállítás csökkent, a te­herszállítás emelkedett. Az autóbuszon szál­lított utasok száma a megyében 15 száza­lékkal, Pécsett 13 százalékkal emelkedett. A pécsi személyszállítás fejlődését és kul­turáltságának némi javulását a férőhely kapacitás 25 százalékos bővülése jelzi. A távolsági járatok száma és kapacitása ki­sebb arányban fejlődött. Különösen a hét­végi és a piaci napokon nagy a zsúfoltság. A teheráru szállítás ennek ellenére a nyá­ri, őszi időszakban az igények egy részét nem tudja teljesíteni. A lakosság városi koncentrációja követ­keztében a városok népességszáma a lakás- állománynál nagyobb ütemben nőtt. A leg­nehezebb a helyzet Pécsett Mohácson és Szigetváron, valamivel kedvezőbb Komlón. A harmadik ötéves tervben az előző terv­ciklus 12 000 lakásszámával szemben 14 000 lakás épült. Ennél az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni, hogy Pé­csett az elöregedett, szanálásra kerülő laká­sok száma lényegesen nagyobb az országos­nál. A Pécsett épített lakások 70 százaléka, ál­lami és szövetkezeti, míg a megyében ez az arány csak 36 százalék. A magánerős építkezés csökkenő irányzatú, a kölcsönfel- tételek változása, a telek és közművesített terület továbbá építési anyagok hiánya miatt. A pécsi lakások mintegy 90 száza­léka korszerű technológiával épült, nőtt a többszobás lakások száma, javult a belső felszereltség, csökkent azonban az alapte­rület, a bekerülési költség viszont emelke­dett Az új lakások közmű-ellátottsága csak a tömbszerű építési területen biztosított. A kapcsolódó beruházásoknál — bolthálózat, bölcsőde, napközi otthon stb. — lényeges le­maradások vannak. A lakásépítés helyzetét nehezíti, hogy a harmadik ötéves tervben a mélyépítési fel­adatok közül 200 millió forint értékű nem valósult meg. A beépítésre kijelölt terüle­tek közművesítése általában nincs megold­va, különösen Pécsett. A lakásépítés ütemé­nek szükségszerű gyorsítását a negyedik öt­éves tervszámok nem teszik lehetővé. Ezért az e téren meglévő feszültségek csökkenésé­vel a kővetkező években nem számolha­tunk. A negyedik ötéves terv időszakában indo­kolt, hogy a lakásépítési kapacitás növelé­sével a vállalati és magánerős források fo­kozottabb felhasználásával a tervezett lakás­szám túlteljesítésére törekedjünk. A lakosság életkörülményei alakulásában közrejátszott az egészségügyi ellátás és a szociális gondoskodás tervszerű fejlődése, az egészségügy szervezettségének javulása. Megyénkben 1191 orvos és 3092 középkáder végzi a gyógyító, megelőző munkát. Járó- és fekvőbeteg ellátó intézeteink behálózzák a megyét. Mindenki számára hozzáférhetővé teszik az ellátást. A klinikákon, kórházak­ban 3287 ágy áll a rászorulók rendelkezé­sére. Bár nem minden kórházunk korszerű, mégis az ellátás hatékonysága növekszik. Jelenleg a legnagyobb problémát a fekvő­beteg-intézetek nagyfokú megterhelése és zsúfoltsága, valamint az irányítás megosz­tottsága okozza, amely egy sor területen szükségtelen párhuzamosságot eredménye­zett. Indokolt, hogy a negyedik ötéves terv fo­lyamán az egészségügyi ellátás hatékonysá­gát további általános és speciális ágyfej­lesztéssel, a gondozási munka kiszélesítésé­vel, a vezetés fejlesztésével javítsuk. Az életszínvonallal összefüggésben töre­kedni kell a bérezés jobb alkalmazására, az áruellátás és szolgáltatás javítására. A pártszervezetek lépjenek fel az olyan káros jelenségekkel szemben, amelyek a fő fi­gyelmet nem az anyagi javak előállítására, hanem az elosztásra terelik. Nagyobb gon­dot kell fordítani az árképző tevékenység vizsgálatára, a szabad árformás termékek árainak alakulására, az árakkal szorosan összefüggő minőségi követelményekre. Az agitációs tevékenységgel el kell ér­nünk, hogy valós kép alakuljon ki az életszínvonalról Tudatosítsuk a tényleges létbiztonságot, foglalkoztatási politikánk egyértelmű eredményeit és perspektivikus voltát. A gazdasági agitációban, a közvéle­mény tájékoztatásában az érveknek szak­szerűbbeknek és meggyőzőbb erejűeknek kell lenniök. A gazdasági vezetők vegyék ki jobban részüket ebből a munkából. A gazdaságban működő pártszervezetek rendszeresen megtárgyalták a vállalatok éves terveit, helyenként a távlati elképze­léseket. (Műszaki fejlesztést, beruházás^ termelés növelését, termelékenység össze­függéseit, a gazdasági szabályozók alkalma­zását és hatását, a vállalat munkaerő-gaz­dálkodását és bérpolitikáját stb.) Munká­jukban a mennyiségi szemlélet helyett mind jobban a minőség és gazdaságosság prob­lémája, a közgazdasági gondolkodás helyes értelmezése és alkalmazása, a kollektív" szer­ződések betartása stb. került előtérbe. Kö­zéppontba került a vezetés tanulmányozása, a politikai, gazdasági vezetők továbbképzése, a kádermunka A gazdaságirányításban a termelési fel­adatokra való mozgósításban a pártszerve­zetek egyre inkább a politikai eszközöket, a meggyőző módszereket alkalmazzák. Te- vékenysíégükben csökkent a szükségtelen operativitás. Javult a pártszervezetek gazdasági agiiá- ciós tevékenysége és rendszeresebbé, haté­konyabbá váltak az információk. Az alap- szervezetekben tájékoztatják a párttagságot minden fontos határozatról és összegyűjtik a párttagság reagálását, a dolgozók vélemé­nyét a gazdasági jelenségekről. A gazdaságban a nagyobb aktivitással, magasabb színvonalon végzett pártmunka növelte a párt vezető szerepét. Ez a tevé­kenység nem csorbította az egyszemélyi ve­zetést, sőt az együttműködés új formál hatékonyabban segítették a gazdasági veze­tést egy-egy fontosabb döntés meghozatalá­ban. Az előzőek mellett fontos szerepe van a pártellenőrzésnek. A korábbi módszerektől jelentősebb eltérés ugyan nem tapasztal­ható, de tartalmát tekintve új elemekkel is találkoztunk. Az ellenőrzés egyre inkább arra irányul, hogy a vállalat tevékenysége egy irányba hasson a népgazdaság érdekei­vel. — ez utóbbi azonban még sok kíván­nivalót hagy maga után. Pártszervezeteink gazdaságszervező tevé­kenysége még nem mindenhol' elég haté­kony, vannak olyan területek, ahol nem is­merték fel a jelen időszak tennivalóit, illet­ve olyan problémák jelentkeznek, amelyek ■akadályozzák tevékenységük kibontakozását Az előttünk álló feladatok, a negyedik öt­éves terv sikeres végrehajtása érdekében: — A felsőbb pártszervek segítsék az alap­szervezetek vezetőségeit, hogy jobban tud­ják megszabni a központi feladatokból rá­juk háruló sajátos tennivalókat. A párt- bizottságok apparátusai pedig fordítsanak több időt az alsóbb szervekkel való szoro­sabb, elevenebb kapcsolat tartására. — A vállalati pártszervezetek javítsák a gazdasági elemző munkát, harcoljanak a népgazdasági érdekek előtérbe helyezéséért, javítsák a párttagság informálását Az országos nagyvállalatok gyáregységei központi pártszerveiktől, szakszervezeti ta­nácsaiktól kapjanak nagyobb gyakorlati se­gítséget és több tájékoztatást. — Az egyes vállalatoknál teremtsenek olyan légkört, amelyben a pártszervezetek és a gazdasági vezetés kapcsolata elvi ala­pokra épül, növeljék a párt-testületek sú­lyát, tekintélyét és lépjenek fel az olyan szemlélet ellen, amely az egyszemélyi ve­zetésre hivatkozva igyekszik a pártszer­vezeteket távoltartani a fontos gazdasági feladatok megtárgyalásától. — Az országos problémák vitatása mel­lett a helyi területre kidolgozott tervek el­képzelések végrehajtására nagyobb ener­giát kell fordítani, mert a gazdaságpolitikai célkitűzések, a negyedik ötéves terv si­kere a részfeladatok pontos végrehajtásá­ban rejlik. III. Az állami szervek eredményesen végez­ték a párt politikájának helyi megvalósítá­sát, a központi elhatározások végreh3j;ását. Jobban hasznosították a helyi adottságokat, tartalékokat. Főként a gazdaságirányítási reform következtében nagyobb teret kapott hatósági tevékenységük, fokozódott politikai súlyuk. Szélesedett a lakosság részvétele az állami feladatok megoldásában. ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom