Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
6 dunántúli napi ö 1970. október 24. \ Elégia a Rákóczi útról Szép házban, magas földszintjein lakom, Rákóczi útra néz az ablakom, Lakásom ím’ cserére hirdetem: Van itt minden, mit megkíván a szem, Két szép szoba és melléjük a hall, Üvegajtók, frissen festve a fal, A fürdőben gázkályha, csempe és Melegvízzel jó központi fűtés. Konyhánkban két tűzhelyen főzhetünk, Szóval remek lakásunk van nekünk. Mégis íme cserére hirdetem, Bár minden van, mit megkíván a szem. A szem igen, de nem így ám a fül, Szerencsés, ki itt meg nem siketül. Ha egymással beszélni akarunk, Le kell írnunk, mert nem értjük szavunk. Azért csak az jelentkezzék cserére, Aki süket s hozzá mindkét fülére, Nem hallja uccánk pokoli zaját, A sok gép vad tohuvabohuját. Hogy versenyeznek buszok itt motorral, Rohanni melyik tud nagyobb robajjal, Zetorok jönnek, pukkan a kerék, Közben élesen felsikolt a fék, Rákapcsol aztán, búg a berregő Dübörgéstől reszket a levegő, És reng az utca földje szakadatlan, Vásárokon így bőg a „halálkatlan”. Ettől tán még a halott is felébred, Azt képzelve, hogy itt a végítélet. A csecsemő ijedten fölriad, Anyja szegényre száraz inget ad. És nincs az egész földön oly süket, Akit e zaj nem őrjítene meg. Nem is adom e lakást én süketnek, Ide inkább csúcsimádók jöhetnek, Aki a vetélkedést kedveli, Legmagasztosabb fokát itt leli. Minden rikolt, puffog, zúg, kavarog, Szinte szétpattannak a motorok, Hiába itt rendőr, csendrendelet, Zajverseny a cél mindenek felett. Sokfelé jártam én e nagy világban, De a zaj párját sehol nem találtam, Az Oxford streeté eltörpül e mellett, A Broodway még benevezni se merhet, Rákóczi út, Pécs öröme, te boldog, Zajban te tartod a világrekordot! K.D. Diákgyerek keresett fél. Ellopták a biciklijét a Dohány •utcában. Arra gondolt, hogy ha az újságban cikk jelenne meg, hogy évekig gyűjtött rá, hogy öröme, segítőtársa, jobbkeze volt, ami a felnőtteknek a motor, autó, repülő, azt jelentette neki az egyszerű, típus kerékpár — s hogy semmi reménye, hogy mostanában újat vehessen — talán „becsületes megtaláló” válna a tolvajból?!... A jól fejlett kamasz közel volt a könnyezéshez, nekem pedig csaknem mosolyognom kellett naivságán. Mit mondjak neki? Hány kerékpár van a váhány kerékpár van a Földön, és hány percenként lopnak el egyet? — Milyen kicsi ügy egy biciklilopás akár autólopásokhoz, repülőrablásokhoz, akár Sophia Loren ékszereinek elrablásához hasonlítjuk. Ehhez nem kell bűn- szövetkezet, álarc, erőszak — elég az alkalom, ügyesség és a tolvajok könnyű lelkiismerete. Ügye valóban bagatelL „Kék fény”-t sem érdemel. Mit válaszoljak? Hiszek-e abban, hogy a tolvajt „égeti az ülés”. Meri-e használni, vagy potyán túlad rajta? Milyen nehéz volna megtalálni! Mit mondhatok arról, hogy kedves kerékpárja azóta talán már alkatrészekre szedve és a könnyen szerzett pénzből ital öblíti a lelkiismeretet, hogy milyen messze vagyunk, és el fogunk-e valaha jutni oda, hogy bárki nyugodtan hagyhatja őrizetlen holmiját, abban a tudatban, hogy nem viszik el, ahogyan ő sem viszi el a másét. Félek a választól, félék szeme közé nézni a felnőttek, a társadalom nevében, amelytől valami biztatást várna. Félek, hogy az őszinte válasszal többet veszítene, mint egy használt kerékpár értéke. K.T. A. A tizenötödik „balhé" után „Cikis" dolog a betörés A fiúk hosszúak, nyurgák, kék-fehér sportcipőt, farmert, csíkos pulóvert viselnek. A fogdában cipőhöz fűző nem jár, Pista ki is lépett belőle az úton, amikor a másik épületből megbilincselve hozták át társával, Jancsival. — A papára emlékszel még? — Csak annyira, hogy magas férfi volt. De az arcára már nem. ötvenhatos balhéja volt, úgy tudom, aztán Kanadába ment. Villanyszerelő egy bányában — mondja F. István. — Foglalkozásod? Vállat von: — Csavargó. Más mi lenne! — Dolgoztál valamikor? PÓDIUM BRASSÓ. Január 5-e és 12-e között több előadáson a brassói Operaházban énekli Ágoston Edit a Rigoletto című opera Gildáját, Marczis Demeter pedig Sparafucile- jét, valamint Marczis Demeter Gounod: Faustjának Mephistóját. — (Képünk: Ágoston Edit.) * SZÓFIA. Szabó Tünde egy jelentősebb filmszerepet játszik Bulgáriában novemberben a Szófia Filmstúdióban. ♦ FILMGYÁR. Baracsi Ferenc és Koltai Róbert szerepelnek a Horizont című új magyar filmben. * PESTIEK. Megkezdődtek a Pécsi Nemzeti Színházban Mozart: Varázsfuvola című operájának próbái Horváth Zoltán rendezésében- Az opera Éj királynője szerepét felváltva a budapesti Le- hoczky Éva és Gábor Artenis éneklik. — Nem sokat. A MA- HART-nál hajóépítő tanulónak szerződtem, de kértem ösztöndíjat, nem adtak, abbahagytam. Tulajdonképpen ezért lógtunk a határ felé, aztán itt Gyódon elkaptak bennünket. — Egy kis kerülővel, nem? Elneveti magát: — Egy kis kerülővel, persze. Tizenöt helyre törtünk be, azt hiszem, másfél hónap alatt... Helyhiány miatt nem érdemes felsorolni. Mindenesetre „szép” munkát végeztek néhány hét alatt. Balaton és Pest környékén törtek be boltokba, csónakházakba, ví- kendházakba, ÁBC-áruhá- zakba. Az esetenként elrabolt holmik értéke változik ezer és tízezer forint között: motorcsónak, vagy egyszerre 14 karóra, aztán készpénz és egyebek. — Rosszul mondtam az előbb. Mert a másfél hónapból körülbelül a tizedik balhé után három hetet nyaraltunk Nyírtason, Jancsi rokonainál. Házat is építettünk ... — Kinek? — A rokonnak, egy gépkocsivezetőnek. Amikor eljöttünk, pénzt akartak adni, amiért segítettünk, de nem fogadtuk el. — Miért nem? — Illetlenség lett volna ... Ügy éltek három hétig, mint bármelyik más városi fiú — falun. Kedvesek, udvariasak voltak, jókat ettek, a rokonok iránt előzékenyek voltak, amikor a gépkocsi- vezető munka után este hazatért, érdeklődtek tőle, elfáradt-e, hosszú utat tett-e meg, aztán be-benéztek a helyi presszóba, egyszer bál is volt a KISZ-helyiségben, illedelmesen felkérték a lányokat. Saját munkájukról is meséltek ... mondván, kereskedelmi tanulók egy pesti porcelánüzletben... — És utána még öt betörés... — Igén. Az ötödiknél lebuktunk, itt Baranyában. Az volt a tervünk, hogy Gyódon éjjel „felnyomjuk” még utoljára az ÁBC-áruházat. Késő este volt, hasaltunk a fal mellett, már kezdtük volna a munkát, amikor egy puskás ember jött a kerékpárral, majdnem rámhajtott. Abban a házban lakik, ahol a bolt van. Jancsi lesántult, bementünk az erdőbe, de én visszamentem szalmáért, hajnalban. Akkor jön egy öreg fater, mit csinálunk a szalmával, mondom, majd visz- szaviszem, csak megalszunk, kiránduló diákok vagyunk. De akkor már éreztem, lebukunk ... — Hogyhogy érezted? — A szalma árulkodik, nem lehet a nyomokat eltüntetni, Meg egyébként is, éreztem, nem jutunk át a határon... — És ha átjuttok? — Jugó, onnét mentünk volna át Olaszországba. Korábban vettünk szótárat is. — Tanultatok olaszul? — Annyit tudok, hogy Si és No. — Ez nem sok. A „tetőmunkát” Jancsi végezte, a rácsokat, lakatokat, zárakat Pista intézte el, mert egy évig hajóépítést tanult, valamit értett a vasas szakmához. — Egyébként is szerettem mindig bütykölni, szerelni... — Ezt a szenvedélyt legálisan is lehet gyakorolni... — jegyzem meg. A fiú ismét csak a vállát vonogatja. Cseppet sincs elkeseredve, csupán untatja az egész kihallgatás, meg a jegyzőkönyvezés. — Sohasem féltetek? — A betörés mindig „cikis” dolog. Számítani kell a lebukásra, így aztán mindig fél egy kicsit az ember. De azért izgalom is van benne. — Izgalom? — Igen. Mint mondjuk egy lámpalázas táncdalénekes első fellépésekor ... Miért, mit gondol, a Poór Péter vagy a Koncz Zsuzsa nem cikizett a mikrofon előtt? — Biztosan így van. Csak persze más dolog énekelni és megint más zárakat feszegetni. A két fiatalkorú pesti srác meglehetősen komoly büntetés elé néz: 15 betörés körülbelül 60 ezer forint értékben ... Hogy aztán utána mi lesz? A jóég tudja. Az átnevelési módszerek eredményességének is van határa. Alig hiszem, hogy a két ifjonc betörő évek múltán majd megtisztultan hagyja el a börtönt. Pista azt mondta, ha letölti a büntetését, a Soproni Erdészeti Főiskolára iratkozik ... Kissé naiv is. Fu, F. Toronyházak Kecskeméten Kecskemét legújabb városnegyedében eddig csaknem 770 lakást adtak át, s felépült a második, 384 lakásos háztömb is. A Bá:s megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte a harmadik tömb építését, amelyei jövőre fejeznek be, majd nyomban nekilátnak a negyedik lakóit mb kivitelezésének. A negyedik ötéves terv végére 300Ö lakója lesz i megyeszékhely legnagyobb és legszebb városnegyedének. Közben felépül hat, egyenkint tizenegy, illetve tizenhat szintes toronyház, s elkészülnek a modern oktatási, egészségügyi és kereskedelmi létesítmények is. U a már elcsépelt is a jelző, de még „verőfényben fürdik” az őszi Mecsek, a nap szépen kihozta az erdő lombozatának színeit. Az évszakok örök forgásának törvényei szerint ismét veszendőbe fakult a nyári zöld, hogy aztán az őszi sárga és bordó uralja a többnyire tölggyel, bükkel borított hegyoldalakat, völgyeket. De ami tarkítja, bontja ezt a látványt, az a vörös-piros vadkörtefa, az élénk sárga hárs, barnába hajló kőris és a piros vadcseresznye. Vagy itt a Mandulás környékén élő — fura nevű — cserszö- mörce, amely alig néhány hét alatt zöldből az élénk, majd a sötét sárgába vált, később pirosodik, és a hullás előtt levelei a végső barna színt veszik fel. A „legravaszabb” növénye a Mecseknek talán a vörös-fenyő, amely sajnálatra készteti a kései kirándulókat, mert már a tél beállta előtt egyszer csak „száradásnak” indul, lehullatja tűleveleit. De a „tetsz-halott” tavasszal piros rügyeket pattint, majd sárgába bomlik és végül haragoszöld lombozatban pompázik. ŐSZI JEGYZETEK De azért csak az erdő készülődik téli pihenésre. A zajok, zörejek jelzik az emberek ittlétét, munkálkodását. A Szanatórium alatt — ahol az út elkeskenyedik — mellig érő árokban csákányoz egy szikkadt arcú férfi. Az árok keskeny, a családi házhoz tartozó kert alól merőlegesen húzódik az úttest széléig. A csákány megbicsaklik a sziklás talajon, szikrát vet — Mi lesz ez? — Bevisszük a vizet Itt az úttest alatt van a főcsatorna. Drága játék, vagy négy—ötezerbe belekerül, de kell a víz. A kőbánya fölött piros autóbusz áll, az elhagyatott, kerítésnélküli hajdani gyümölcsösben idegen férfiak. Hangos utasításokat hallani, előkerül egy nagy farkaskutya is, de eléggé játékos, meg-meghajtja a bámészkodó gyerekeket Filmeznek. Egy asszony — aki fölfelé cipe- kedik nehéz szatyrokkal, — azt mondja, a filmesek miatt robbantottak egyik este, de akkorát, hogy náluk a konyhafalról leesett az öreg ingás óra... — Nem robbantás volt az, hanem istenverése, mert vizezed a borodat, Ilonka ...! — szól ki a szemközti ház kapujából egy öregember kajánul. Aztán hozzámfordul: ■— Az út miatt? — Nem. — Mert a karókkal már kijelölték a helyéi Ügy volt hogy néhány szőlőn vágnak keresztül, de költséges lett volna. Most majd ott lent, az oldalban viszik le a köves utal — Mikor? — Hetvenkettőre kész lesz. Ezt mondják. A völgykatlan peremén az idén megint tető alá húztak néhány épületet. Némelyik csak hétvégi pihenőnek indult, de úgy látszik, mire a kőművesek elbúcsúznak, kész családi házat hagynak itt Benépesül ez a vidék majd, pedig az építkezés eléc drága, már csak a kemény, köves talaj miatt is, 1 amelyből a pincehelyiséget | szinte úgy kell kifaragni. Fel kell szállítani az építőanyagot is, ami megint csak költségesebb, mint lent a városban. De aki itt megveti egyszer a lábát — ha csak egy keskeny kis parcellán is — azt már fogva tartja a környék elragadó szépsége. Törik a földet, telepítenek gyümölcsöst, szőlőt — újabban beton-támos lugasos rendszerrel és végül építkeznek. A Misinán hűvös, vad szél fúj, a kiránduló autóbusz utasai csak percekre hagyják el a meleg kocsit: beállanak a tv-torony elé, a csoportos képekhez illően mindenki a legelőnyösebb mosolyt és testtartást „dobja” be: a férfiak hasukat húzzák és ferde nyakkal néznek a gép lencséjébe, a nők megnedvesítik szájukat és kissé nyitva felejtik, mint a filmújság sztárjai. — Jesszusom, de magas! — jegyzik meg néhány an, aztán a busz lassan legurul velük. Látták a Misinát is. A torony mögött keskeny ösvény vezet rá a sípálya meredek oldalára. A lesárgult fű síkos a ködtől, de lent már biztonságosabb a járás, a kisréti gyalogúton. Kisrét... A forrás szüntelenül csobog, azon túl a fák gyökerei felnyomták roppant erővel a talajt. A kedves kirándulóhely néma és sivár. A hangyák megették a nyáron itt felejtett kenyérdarabokat, a konzervdobozok elrozsdásodtak, a szalonnasütő hamuját avar borítja. A félbeszakadt gumilabdában úgy ül meg a harmat, mint a kirágott görögdinnye leve. Egy férfi jön magányosan a rétre vezető úton, zsebre vágott kézzel, szájában cigaretta. Egykedvűen nézelődik s ha most éppen nem cigarettázna, talán fütyörészne is. Semmi nem köti ide, sem tavaszi, sem nyári emlék. De nem bántja az ősz komor hangulata sem. Semmi dolga az erdővel, csak sétál benne, mintha az övé lenne. Rab Ferea* Komol>ta/an rovat A főnök meg a koncepció Krecsmarek átvette a cég vezetését. Régi, jól bevált szokás szerint nem volt save azt mondani az elődjéről, hogy lángész, zseni, szakmája művésze, mert ez nem volt igaz. Mindössze azt állapíthatta meg róla, hogy gürizett lelkiismeretesen, dolgozott, tett-vett és végül ez a több évtizedes meló összeállt valamivé, amit fogni, mérni és akár elismerni is lehetett volna. Ezért tehát az egyszerűség kedvéért megállapította, hogy az elődje hülye volt. Azt azonban tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Tett egyszer már egy gyér kísérletet illetékes helyen és beszélgetés közben legyintett egyet, amikor a régi cégfőnök szóba került és csak úgy mellékesen, egyáltalában nem fennhangon, mintha valami teljesen lényegtelent közölne, szólalt meg: — Óriási hülye volt! Meghökkenve állapított« meg, hogy rámeredtek, hosz- szan szemlélték és érezte, hogy egyszerűen lehülyézni az őst nem érdemes. Valami hiányzik. Végre megállapította, hogy mi. Az indok. Dolgozni dolgozott, ez kétségtelen, de ez még nem elég, ezt bárki is csinálhatja, attól még hülye is lehet. Fenét se ér az egész, ha például elveszik a részletekben és nem látja át az egészet. Legközelebb tehát, amikor őse szóba került, már nem követett el olyan otrombaságot, hogy egyszerűen lehü- lyézze, hanem, amikor az előd nevét említették, akkor a következőket mondotta: — Érdekes ember volt! Dolgozott, mint egy őrült, de hiába, nem volt koncepciója. — Mije? — kérdezte az egyik vezér— Koncepciója! — mondta magától értetődő természetességgel. Érezte, hogy még valami magyarázattal tartozik, hát hozzáfűzte: — Elveszett a részletekben! Elég későre járt már az értekezlet, úgy hogy senkinek sem volt kedve a részletekben megkeresni egy már eltávozott embert, tehát belenyugodtak. Elveszett, hát elveszett! Krecsmarek ezután lelki- ismeretesen hangoztatta már, hogy az elődje kis koncepciójú ember volt, füle-farka, keze-lába elveszett a részletekben. Az elvesztést dokumentálandó, gyakran hangoztatta saját koncepcióját, és hogy ő egyáltalában nem veszik el a részletekben. At tudja tekinteni az egészet. Nem forgácsolja el erejét jelentéktelen mellékfeladatokban. A főnökség, akit a koncepció megzavart, megelégedett ezzel és 6 éven keresztül várták a koncepció kigöndörödését. A koncepció olyan volt, mint a lélek. Mindenütt volt és sehol. Hat évig szépen meg is élt belőle, ekkor végzete áttette egy másik vállalathoz. Nem is maradt mögötte semmi, csak az íróasztal, mert elvitte a tappert, hitvese bekeretezett arcképét és hóna alatt a koncepciót. Szőllősy Kálmán Újdonságok A PÉCSI CENTRUM ÁRUHÁZBAN! Női román, olasz, angol, francia műszőrme bundák emuim abuhaQ érkeztek BICIKLILOPÁS
