Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

6 dunántúli napi ö 1970. október 24. \ Elégia a Rákóczi útról Szép házban, magas földszintjein lakom, Rákóczi útra néz az ablakom, Lakásom ím’ cserére hirdetem: Van itt minden, mit megkíván a szem, Két szép szoba és melléjük a hall, Üvegajtók, frissen festve a fal, A fürdőben gázkályha, csempe és Melegvízzel jó központi fűtés. Konyhánkban két tűzhelyen főzhetünk, Szóval remek lakásunk van nekünk. Mégis íme cserére hirdetem, Bár minden van, mit megkíván a szem. A szem igen, de nem így ám a fül, Szerencsés, ki itt meg nem siketül. Ha egymással beszélni akarunk, Le kell írnunk, mert nem értjük szavunk. Azért csak az jelentkezzék cserére, Aki süket s hozzá mindkét fülére, Nem hallja uccánk pokoli zaját, A sok gép vad tohuvabohuját. Hogy versenyeznek buszok itt motorral, Rohanni melyik tud nagyobb robajjal, Zetorok jönnek, pukkan a kerék, Közben élesen felsikolt a fék, Rákapcsol aztán, búg a berregő Dübörgéstől reszket a levegő, És reng az utca földje szakadatlan, Vásárokon így bőg a „halálkatlan”. Ettől tán még a halott is felébred, Azt képzelve, hogy itt a végítélet. A csecsemő ijedten fölriad, Anyja szegényre száraz inget ad. És nincs az egész földön oly süket, Akit e zaj nem őrjítene meg. Nem is adom e lakást én süketnek, Ide inkább csúcsimádók jöhetnek, Aki a vetélkedést kedveli, Legmagasztosabb fokát itt leli. Minden rikolt, puffog, zúg, kavarog, Szinte szétpattannak a motorok, Hiába itt rendőr, csendrendelet, Zajverseny a cél mindenek felett. Sokfelé jártam én e nagy világban, De a zaj párját sehol nem találtam, Az Oxford streeté eltörpül e mellett, A Broodway még benevezni se merhet, Rákóczi út, Pécs öröme, te boldog, Zajban te tartod a világrekordot! K.D. Diákgyerek keresett fél. El­lopták a biciklijét a Dohány •utcában. Arra gondolt, hogy ha az újságban cikk jelenne meg, hogy évekig gyűjtött rá, hogy öröme, segítőtársa, jobbkeze volt, ami a felnőt­teknek a motor, autó, repülő, azt jelentette neki az egysze­rű, típus kerékpár — s hogy semmi reménye, hogy mosta­nában újat vehessen — talán „becsületes megtaláló” válna a tolvajból?!... A jól fejlett kamasz közel volt a könnyezéshez, nekem pedig csaknem mosolyognom kellett naivságán. Mit mondjak neki? Hány kerékpár van a vá­hány kerékpár van a Földön, és hány percenként lopnak el egyet? — Milyen kicsi ügy egy biciklilopás akár autó­lopásokhoz, repülőrablások­hoz, akár Sophia Loren ék­szereinek elrablásához hason­lítjuk. Ehhez nem kell bűn- szövetkezet, álarc, erőszak — elég az alkalom, ügyesség és a tolvajok könnyű lelkiisme­rete. Ügye valóban bagatelL „Kék fény”-t sem érdemel. Mit válaszoljak? Hiszek-e abban, hogy a tolvajt „égeti az ülés”. Meri-e használni, vagy potyán túlad rajta? Mi­lyen nehéz volna megtalálni! Mit mondhatok arról, hogy kedves kerékpárja azóta ta­lán már alkatrészekre szedve és a könnyen szerzett pénz­ből ital öblíti a lelkiismere­tet, hogy milyen messze va­gyunk, és el fogunk-e valaha jutni oda, hogy bárki nyu­godtan hagyhatja őrizetlen holmiját, abban a tudatban, hogy nem viszik el, ahogyan ő sem viszi el a másét. Félek a választól, félék szeme közé nézni a felnőttek, a társadalom nevében, amely­től valami biztatást várna. Félek, hogy az őszinte vá­lasszal többet veszítene, mint egy használt kerékpár érté­ke. K.T. A. A tizenötödik „balhé" után „Cikis" dolog a betörés A fiúk hosszúak, nyurgák, kék-fehér sportcipőt, farmert, csíkos pulóvert viselnek. A fogdában cipőhöz fűző nem jár, Pista ki is lépett belőle az úton, amikor a másik épületből megbilincselve hoz­ták át társával, Jancsival. — A papára emlékszel még? — Csak annyira, hogy ma­gas férfi volt. De az arcára már nem. ötvenhatos balhé­ja volt, úgy tudom, aztán Kanadába ment. Villanysze­relő egy bányában — mond­ja F. István. — Foglalkozásod? Vállat von: — Csavargó. Más mi len­ne! — Dolgoztál valamikor? PÓDIUM BRASSÓ. Január 5-e és 12-e között több előadáson a brassói Operaházban ének­li Ágoston Edit a Rigoletto című opera Gildáját, Marczis Demeter pedig Sparafucile- jét, valamint Marczis De­meter Gounod: Faustjának Mephistóját. — (Képünk: Ágoston Edit.) * SZÓFIA. Szabó Tünde egy jelentősebb filmszerepet ját­szik Bulgáriában november­ben a Szófia Filmstúdióban. ♦ FILMGYÁR. Baracsi Fe­renc és Koltai Róbert szere­pelnek a Horizont című új magyar filmben. * PESTIEK. Megkezdődtek a Pécsi Nemzeti Színházban Mozart: Varázsfuvola című operájának próbái Horváth Zoltán rendezésében- Az ope­ra Éj királynője szerepét felváltva a budapesti Le- hoczky Éva és Gábor Artenis éneklik. — Nem sokat. A MA- HART-nál hajóépítő tanuló­nak szerződtem, de kértem ösztöndíjat, nem adtak, ab­bahagytam. Tulajdonképpen ezért lógtunk a határ felé, aztán itt Gyódon elkaptak bennünket. — Egy kis kerülővel, nem? Elneveti magát: — Egy kis kerülővel, per­sze. Tizenöt helyre törtünk be, azt hiszem, másfél hó­nap alatt... Helyhiány miatt nem érde­mes felsorolni. Mindenesetre „szép” munkát végeztek né­hány hét alatt. Balaton és Pest környékén törtek be boltokba, csónakházakba, ví- kendházakba, ÁBC-áruhá- zakba. Az esetenként elra­bolt holmik értéke változik ezer és tízezer forint között: motorcsónak, vagy egyszerre 14 karóra, aztán készpénz és egyebek. — Rosszul mondtam az előbb. Mert a másfél hónap­ból körülbelül a tizedik bal­hé után három hetet nyaral­tunk Nyírtason, Jancsi ro­konainál. Házat is építet­tünk ... — Kinek? — A rokonnak, egy gép­kocsivezetőnek. Amikor el­jöttünk, pénzt akartak adni, amiért segítettünk, de nem fogadtuk el. — Miért nem? — Illetlenség lett volna ... Ügy éltek három hétig, mint bármelyik más városi fiú — falun. Kedvesek, ud­variasak voltak, jókat ettek, a rokonok iránt előzékenyek voltak, amikor a gépkocsi- vezető munka után este ha­zatért, érdeklődtek tőle, el­fáradt-e, hosszú utat tett-e meg, aztán be-benéztek a helyi presszóba, egyszer bál is volt a KISZ-helyiségben, illedelmesen felkérték a lá­nyokat. Saját munkájukról is meséltek ... mondván, ke­reskedelmi tanulók egy pesti porcelánüzletben... — És utána még öt betö­rés... — Igén. Az ötödiknél le­buktunk, itt Baranyában. Az volt a tervünk, hogy Gyódon éjjel „felnyomjuk” még utol­jára az ÁBC-áruházat. Késő este volt, hasaltunk a fal mellett, már kezdtük volna a munkát, amikor egy pus­kás ember jött a kerékpár­ral, majdnem rámhajtott. Abban a házban lakik, ahol a bolt van. Jancsi lesántult, bementünk az erdőbe, de én visszamentem szalmáért, haj­nalban. Akkor jön egy öreg fater, mit csinálunk a szal­mával, mondom, majd visz- szaviszem, csak megalszunk, kiránduló diákok vagyunk. De akkor már éreztem, le­bukunk ... — Hogyhogy érezted? — A szalma árulkodik, nem lehet a nyomokat el­tüntetni, Meg egyébként is, éreztem, nem jutunk át a határon... — És ha átjuttok? — Jugó, onnét mentünk volna át Olaszországba. Ko­rábban vettünk szótárat is. — Tanultatok olaszul? — Annyit tudok, hogy Si és No. — Ez nem sok. A „tetőmunkát” Jancsi vé­gezte, a rácsokat, lakatokat, zárakat Pista intézte el, mert egy évig hajóépítést tanult, valamit értett a vasas szak­mához. — Egyébként is szerettem mindig bütykölni, szerelni... — Ezt a szenvedélyt legá­lisan is lehet gyakorolni... — jegyzem meg. A fiú ismét csak a vállát vonogatja. Cseppet sincs el­keseredve, csupán untatja az egész kihallgatás, meg a jegyzőkönyvezés. — Sohasem féltetek? — A betörés mindig „ci­kis” dolog. Számítani kell a lebukásra, így aztán mindig fél egy kicsit az ember. De azért izgalom is van benne. — Izgalom? — Igen. Mint mondjuk egy lámpalázas táncdalénekes el­ső fellépésekor ... Miért, mit gondol, a Poór Péter vagy a Koncz Zsuzsa nem cikizett a mikrofon előtt? — Biztosan így van. Csak persze más dolog énekelni és megint más zá­rakat feszegetni. A két fia­talkorú pesti srác meglehe­tősen komoly büntetés elé néz: 15 betörés körülbelül 60 ezer forint értékben ... Hogy aztán utána mi lesz? A jóég tudja. Az átnevelési módsze­rek eredményességének is van határa. Alig hiszem, hogy a két ifjonc betörő évek múltán majd megtisztultan hagyja el a börtönt. Pista azt mondta, ha letölti a bün­tetését, a Soproni Erdészeti Főiskolára iratkozik ... Kissé naiv is. Fu, F. Toronyházak Kecskeméten Kecskemét legújabb város­negyedében eddig csaknem 770 lakást adtak át, s fel­épült a második, 384 lakásos háztömb is. A Bá:s megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte a harmadik tömb építését, amelyei jövőre fe­jeznek be, majd nyomban nekilátnak a negyedik lakó­it mb kivitelezésének. A ne­gyedik ötéves terv végére 300Ö lakója lesz i megyeszék­hely legnagyobb és legszebb városnegyedének. Közben fel­épül hat, egyenkint tizenegy, illetve tizenhat szintes to­ronyház, s elkészülnek a mo­dern oktatási, egészségügyi és kereskedelmi létesítmények is. U a már elcsépelt is a jelző, de még „verő­fényben fürdik” az őszi Me­csek, a nap szépen kihozta az erdő lombozatának szí­neit. Az évszakok örök for­gásának törvényei szerint is­mét veszendőbe fakult a nyá­ri zöld, hogy aztán az őszi sárga és bordó uralja a több­nyire tölggyel, bükkel borí­tott hegyoldalakat, völgyeket. De ami tarkítja, bontja ezt a látványt, az a vörös-piros vadkörtefa, az élénk sárga hárs, barnába hajló kőris és a piros vadcseresznye. Vagy itt a Mandulás környékén élő — fura nevű — cserszö- mörce, amely alig néhány hét alatt zöldből az élénk, majd a sötét sárgába vált, később pirosodik, és a hullás előtt levelei a végső barna színt veszik fel. A „legravaszabb” növénye a Mecseknek talán a vörös-fenyő, amely sajná­latra készteti a kései kirán­dulókat, mert már a tél be­állta előtt egyszer csak „szá­radásnak” indul, lehullatja tűleveleit. De a „tetsz-halott” tavasszal piros rügyeket pat­tint, majd sárgába bomlik és végül haragoszöld lombozat­ban pompázik. ŐSZI JEGYZETEK De azért csak az erdő ké­szülődik téli pihenésre. A za­jok, zörejek jelzik az embe­rek ittlétét, munkálkodását. A Szanatórium alatt — ahol az út elkeskenyedik — mel­lig érő árokban csákányoz egy szikkadt arcú férfi. Az árok keskeny, a családi ház­hoz tartozó kert alól merő­legesen húzódik az úttest széléig. A csákány megbi­csaklik a sziklás talajon, szikrát vet — Mi lesz ez? — Bevisszük a vizet Itt az úttest alatt van a főcsa­torna. Drága játék, vagy négy—ötezerbe belekerül, de kell a víz. A kőbánya fölött piros autóbusz áll, az elhagyatott, kerítésnélküli hajdani gyü­mölcsösben idegen férfiak. Hangos utasításokat hallani, előkerül egy nagy farkasku­tya is, de eléggé játékos, meg-meghajtja a bámészkodó gyerekeket Filmeznek. Egy asszony — aki fölfelé cipe- kedik nehéz szatyrokkal, — azt mondja, a filmesek miatt robbantottak egyik este, de akkorát, hogy náluk a kony­hafalról leesett az öreg in­gás óra... — Nem robbantás volt az, hanem istenverése, mert vi­zezed a borodat, Ilonka ...! — szól ki a szemközti ház kapujából egy öregember ka­jánul. Aztán hozzámfordul: ■— Az út miatt? — Nem. — Mert a karókkal már kijelölték a helyéi Ügy volt hogy néhány szőlőn vágnak keresztül, de költséges lett volna. Most majd ott lent, az oldalban viszik le a köves utal — Mikor? — Hetvenkettőre kész lesz. Ezt mondják. A völgykatlan peremén az idén megint tető alá húztak néhány épületet. Némelyik csak hétvégi pihenőnek in­dult, de úgy látszik, mire a kőművesek elbúcsúznak, kész családi házat hagynak itt Benépesül ez a vidék majd, pedig az építkezés eléc drága, már csak a ke­mény, köves talaj miatt is, 1 amelyből a pincehelyiséget | szinte úgy kell kifaragni. Fel kell szállítani az építő­anyagot is, ami megint csak költségesebb, mint lent a városban. De aki itt megveti egyszer a lábát — ha csak egy keskeny kis parcellán is — azt már fogva tartja a környék elragadó szépsége. Törik a földet, telepítenek gyümölcsöst, szőlőt — újab­ban beton-támos lugasos rendszerrel és végül építkez­nek. A Misinán hűvös, vad szél fúj, a kiránduló autóbusz utasai csak percekre hagyják el a meleg kocsit: beállanak a tv-torony elé, a csoportos képekhez illően mindenki a legelőnyösebb mosolyt és testtartást „dobja” be: a fér­fiak hasukat húzzák és ferde nyakkal néznek a gép lencsé­jébe, a nők megnedvesítik szájukat és kissé nyitva fe­lejtik, mint a filmújság sztárjai. — Jesszusom, de magas! — jegyzik meg néhány an, aztán a busz lassan legurul velük. Látták a Misinát is. A torony mögött keskeny ösvény vezet rá a sípálya meredek oldalára. A lesár­gult fű síkos a ködtől, de lent már biztonságosabb a járás, a kisréti gyalogúton. Kisrét... A forrás szüntele­nül csobog, azon túl a fák gyökerei felnyomták roppant erővel a talajt. A kedves ki­rándulóhely néma és sivár. A hangyák megették a nyáron itt felejtett kenyérdarabokat, a konzervdobozok elrozsdá­sodtak, a szalonnasütő hamu­ját avar borítja. A félbesza­kadt gumilabdában úgy ül meg a harmat, mint a kirá­gott görögdinnye leve. Egy férfi jön magányosan a rét­re vezető úton, zsebre vágott kézzel, szájában cigaretta. Egykedvűen nézelődik s ha most éppen nem cigarettáz­na, talán fütyörészne is. Semmi nem köti ide, sem tavaszi, sem nyári emlék. De nem bántja az ősz komor hangulata sem. Semmi dolga az erdővel, csak sétál ben­ne, mintha az övé lenne. Rab Ferea* Komol>ta/an rovat A főnök meg a koncepció Krecsmarek átvette a cég vezetését. Régi, jól bevált szokás szerint nem volt sa­ve azt mondani az elődjé­ről, hogy lángész, zseni, szakmája művésze, mert ez nem volt igaz. Mindössze azt állapíthatta meg róla, hogy gürizett lelkiismerete­sen, dolgozott, tett-vett és végül ez a több évtizedes meló összeállt valamivé, amit fogni, mérni és akár elismerni is lehetett volna. Ezért tehát az egyszerűség kedvéért megállapította, hogy az elődje hülye volt. Azt azonban tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Tett egyszer már egy gyér kísér­letet illetékes helyen és be­szélgetés közben legyintett egyet, amikor a régi cég­főnök szóba került és csak úgy mellékesen, egyáltalában nem fennhangon, mintha valami teljesen lényegtelent közölne, szólalt meg: — Óriási hülye volt! Meghökkenve állapított« meg, hogy rámeredtek, hosz- szan szemlélték és érezte, hogy egyszerűen lehülyézni az őst nem érdemes. Vala­mi hiányzik. Végre megállapította, hogy mi. Az indok. Dolgozni dol­gozott, ez kétségtelen, de ez még nem elég, ezt bárki is csinálhatja, attól még hü­lye is lehet. Fenét se ér az egész, ha például elveszik a részletekben és nem látja át az egészet. Legközelebb tehát, amikor őse szóba került, már nem követett el olyan otrombasá­got, hogy egyszerűen lehü- lyézze, hanem, amikor az előd nevét említették, akkor a következőket mondotta: — Érdekes ember volt! Dolgozott, mint egy őrült, de hiába, nem volt kon­cepciója. — Mije? — kérdezte az egyik vezér­— Koncepciója! — mondta magától értetődő természe­tességgel. Érezte, hogy még valami magyarázattal tartozik, hát hozzáfűzte: — Elveszett a részletek­ben! Elég későre járt már az értekezlet, úgy hogy senki­nek sem volt kedve a rész­letekben megkeresni egy már eltávozott embert, te­hát belenyugodtak. Elve­szett, hát elveszett! Krecsmarek ezután lelki- ismeretesen hangoztatta már, hogy az elődje kis koncep­ciójú ember volt, füle-farka, keze-lába elveszett a részle­tekben. Az elvesztést dokumentálan­dó, gyakran hangoztatta saját koncepcióját, és hogy ő egy­általában nem veszik el a részletekben. At tudja te­kinteni az egészet. Nem for­gácsolja el erejét jelenték­telen mellékfeladatokban. A főnökség, akit a kon­cepció megzavart, megelége­dett ezzel és 6 éven ke­resztül várták a koncepció kigöndörödését. A koncepció olyan volt, mint a lélek. Mindenütt volt és sehol. Hat évig szépen meg is élt be­lőle, ekkor végzete áttette egy másik vállalathoz. Nem is maradt mögötte semmi, csak az íróasztal, mert elvitte a tappert, hit­vese bekeretezett arcképét és hóna alatt a koncepciót. Szőllősy Kálmán Újdonságok A PÉCSI CENTRUM ÁRUHÁZBAN! Női román, olasz, angol, francia műszőrme bundák emuim abuhaQ érkeztek BICIKLILOPÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom