Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

1970. október 18. DUNANTtLI NAPLÓ A gazdaságpolitikai rovat kerekasztala Eddig SS milliót kölföHünk szabályozásra Napirenden: mrnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm a kiesések pótlása Az évtized legnehezebb esztendejének zárására ké­szül a mezőgazdaság. A kemény és hosszú tél után a késői fagyok, majd a bél­és árvizek akadályozták a munkát, illetve okoztak je­lentős károkat Különösen a gabonafélék károsodása nagy. A múlt évi rekordtermés után idén legtöbb gazdaság nagyonis szerény eredmé­nyekkel zárt, ami — termé­szetesen—, a pénzügyi egyen­súly vonatkozásában is érez­teti hatását. Az eredeti költ­ségvetések felborultak. A tsz- ek, állami gazdaságok máris óvintézkedésekre kényszerül­tek: hol a beruházásokat fogják vissza, hol előzetes megrendeléseket mondanak le. A kiesések a személyi jö­vedelmek színvonalát is ve­szélyeztetik, pótlásuk tehát rendkívül fontos feladat. Kerekasztal-beszélgetésünk központi kérdése: mit lehet tenni a hiányzó milliók pót­lása érdekében? Beszélgeté­sünk résztvevői: Álló Miklós, a Megyei Tanács mezőgazda- sági osztályának közgazdasá­gi csoportvezetője, dr. Eh- mann Béla, az újpetrei Petőfi Tsz elnökhelyettese, Kuthy Ernő, az Állami Gazdaságok Országos Központja Tolna- Baranya megyei Főosztályá­nak helyettes vezetője, Sza­bó József, a' Megyei Párt- bizottság mezőgazdasági osz­tályának munkatársa. Szántó Zoltán, a Bolyi Állami Gaz­daság közgazdasági igazga­tója, Vitek Pál, a Duna- és Karasica-menti Tsz-ek Terü­leti Szövetségének főmunka­társa, valamint Rónaszéki Ferencné és Békés Sándor, lapunk munkatársai. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Kezdjük talán a statiszti­kával. Most, hogy a gabona- termésről már pontos adatok állnak rendelkezésünkre, mekkorára becsülhetők me­gyei szinten a károk? ÁLLÖ MIKLÓS: A búza átlagtermése — a már jelzett rossz időjárási körülmények, belvizek és a mintegy 30 ezer holdat ért i jégkár miatt —, holdanként 3.6 mázsával lett kevesebb a tavalyinál. Megyei szinten ez azt eredményezte, hogy a Gabonafelvásárló- és Feldol­gozó Vállalat az idén mint­egy 5 ezer vagonnal vásá­rolt fel kevesebb gabonát a tsz-ektől, mint tavaly. A ke­vesebb és gyengébb minő­ségű termés, valamint a ke­mény és puha búza árdiffe­renciájából a búzaföldadó kedvezmény eltörléséből ere­dő pénzügyi bevételkiesés meghaladja a 38 millió fo­rintot. KUTHY ERNŐ: — A megye állami gazda­ságaiban a tavalyi rekord­évhez képest még nagyobb a visszaesés. Nálunk holdan­ként 4.8 mázsával termett kevesebb búza, mint 1969- ben, akkor megyei átlagban 22.5 mázsát takarítottak be üzemeink. Ez azt eredmé­nyezte, hogy 1035 vagonnal kevesebb búzát értékesítet­tek a gazdaságok. A nyári betakarítás bevételkiesése meghaladja a 38 millió fo­rintot. SZÁNTÓ ZOLTÁN: — Gazdaságunk a megye legnagyobb búzatermelő üze­me. A 20 ezer hold szántó- , területünkből 6000 holdon termesztünk búzát, s az ága­zatot ért idei veszteségek is ennek arányában jelentkez­tek. Csak a gazdaságot ért belvizek 1.4 milliós kárt okoztak. — Búzaföldjeinket többször is elverte a jég. Őszi gabonából a terméski­esés több, mint 12.7 millió | forint bevételkiesést eredmé- | nyezett. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A hideg tavasz és a sze- | szélyes nyár után az ősz vég-, j re szépnek ígérkezik. A jó- j nak látható kukorica-, bur­gonya- és cukorrépatermés hogy módosítja a fenti képet? VITEK PÁL: — A gazdasági év még valóban nem ért véget. A termelőszövetkezetekben szer­zett tapasztalatok szerint a burgonya és a cukorrépa a tavalyi, illetve azt meghala- I dó termést mutat. Kifejezet- ! ten jó, sőt rekord termést | adtak a pillangós takarmá- j nyok. A kukorica a sok kései vetés — június 1-én még 14 ezer hold volt vetetlenül a megyében, — ellenére jó ter­mést ígér, körülbelül olyat, amilyen a tavalyi volt. Ha a nyári kiesések pótlásáról beszélünk, ezek a kedvező őszi kilátások a veszteség- mentes őszi betakarításra hívják fel a figyelmet. En­nek érdekében hirdette meg szövetségünk és a megyei társ-szövetség is a X. párt- kongresszus tiszteletére az őszi munkaversenyt. KUTHY ERNŐ: — A gabonaaratás befeje­zése óta több növényféleség betakarítása zárult le, illet­ve van folyamatban. Az ezek­ből származó terméshozamok máris sokat módosítottak azon az aggasztó helyzeten, ami a gabonaaratás után ki­alakult. Takarmányborsóból például 10 vagonnal, repcé­ből 99 vagonnal, lucerna-, il­letve pillangós szénából 789 vagonnal takarítottak be töb­bet az állami gazdaságok a tervezettnél. Napraforgóból 7 vagonnal, kukoricából 500 vagonnal várható nagyobb termés. Jól sikerült az állami gazdaságokban a vetőmag- termesztés és a lucerna mag­fogás is. Vetőmagból 250 va­gonnal, lucernamagból 300 mázsával értékesítettek töb­bet a vártnál. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A belső tartalékok feltá­rása, a rendelkezésre álló kapacitások maximális ki­használása és a jó ötletek milliókat hozhatnak. Milye­nek e „mentőakciók” eddigi tapasztalatai? KUTHY ERNŐ: A kiesések pótlására az ál­lami gazdaságokban is szá­mos intézkedést tettek. Mint már említettem nagy terüle­teken fogtak lucerna magot a gazdaságok, s ebből 1.3 millió forint terven felüli bevételük származott. Az ere­detinél jóval több vetőmagot j fémzároltak — Boly egyma- í ga 150 vagonnal exportált | terven felül —, az ebből származó plusz bevétel 9.5 millió forint. Az állatte­nyésztésben tett intézkedé­sek is az idei bevételek nö­velését célozzák. A gazdasá­gok 1971-ről előre hozták hízott sertés szállításaik egy részét, s ilymódon az idén 106 vagonnal több sertéshúst értékesítenek. Marhahizlalás­nál úgy érnek el 23 millió­val több bevételt, hogy 100 százalékban áttértek az abra- kos hizlalásra. A 38 millió forintos nyári kiesést a nö- j vénytermesztési ágazat egy­maga kompenzálja. A kuko­rica, a napraforgó, a repce és a lucerna nagyobb hozama 28 millió forint bevétel több­lethez juttatja az üzemeket. A hiányzó 10 milliót az ér­tékesített vetőmagok ellen­súlyozzák. Az állattenyésztés terven felüli bevételei már mintegy ráadásként szolgál­nak. SZABÓ JÓZSEF: — A termelőszövetkezetek- j ben is számos jó intézkedés ] született a kiesések póllásá- | ra. Terven felül 5 ezer hold I másodvetést végeztek el, s ezek sikerültek. Maglucerná­ból a tervezettnél 20 száza­lékkal nagyobb területen fogtak magot. Állattenyész­tésben növelték a tsz-en ke- j resztül történő háztáji érté- kesítéseket; az idén 60—70 [ százalékkal több hízott ser­tést értékesítenek a tsz-ek a háztájiból mint tavaly. Gyors í és jó intézkedéseket tettek j a tevékenységi kör bővítésé- j re is. A baksai és a mohácsi : Üj Barázda Tsz az építő­brigádjainak kapacitását nö­velte. Az ibafai tsz 20 szá­zalékkal bővítette fafeldol­gozó kapacitását. EHMANN BÉLA: — A kiesés ellensúlyozása érdekében mi is több intéz­kedést tettünk. Másodvetés­ként 200 holdon termeltünk pohánkát, amiből 800 ezer forint bevételt értünk el ter­ven felül; 200 ezer forint bevételünk lett a vöröshere magból. A hízott sertéseknél megnöveltük a ráhizlalt súlyt. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Az elmondottakból vi­lágosan kitűnik: a rossz idő­járás, illetve egyik vagy má­sik ágazat lemaradása, ma már nem okoz jóvátehetet­len károkat. EHMANN BÉLA: — A mi példánk, úgy ér­zem, ezt egyértelműen bizo­nyítja. A gyengébb gabona- termés miatt 1.4 millió fo­rinttól estünk el. Ebből 0.8 milliót megtérített az Állami Biztosító, a többit pedig kigazdálkodtuk. A legfonto­sabbnak ezzel kapcsolatban én az előrelátást tartom. A mezőgazdaságot mindig ér­hetik meglepetések, a termés- kieséssel állandóan számolni kell. Szövetkezetünk köz- gazdasági csoportja ennek megfelelő évről évre előter- veket készít, melyeket akkor | veszünk elő. ha valami nem i úgy sikerül, ahogy a „nagy­tervben” meg van írva. Na­gyon fontos az is, hogy a vezetőség folyamatosan el­lenőrizze a tervek realizáló­dását. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — A betervezett bevételek egy részének elmaradása több gazdaságban kapkodást, meg­gondolatlan pénzügyi intéz­kedéseket eredményezett. — Csak egy példát: a legújabb adatok szerint már 18 millió forint értékű műtrágyát mondtak le a gazdaságok ... SZABÓ JÓZSEF: — Az ezzel kapcsolatos jelzések minket is megdöb­bentettek. — A műtrágya­megrendelések visszamondása egyet jelent a jövő évi gon­dok megalapozásával. VITEK PÁL: — A műtrágya lemondása valóban azt jelenti, hogy a holnapot áldozzák fel a má­ért. Az igazság kedvéért azonban megjegyzem: fosz­for-műtrágyából előrelátható­lag még a csökkentett igé­nyeket sem tudja kielégíteni a kereskedelem. Ez a gond egyébként már régi, tavaly is csak 60—70 százalékos volt na ellátás. Új arcú Dráva Erősödik a magyar—jugoszláv együttműködés, sok azonban még a tisztáznivaló Legfontosabb feladat: megismerni a folyót A Dráva ma Európa leg- romantikusabb, legkihaszná- latlanabb folyója. A 695 ki­lométer hosszúságú folyam mindkét oldalán vad erdősé­gek, bozótosok húzódnak, a víztükröt amőbaszerúen vál­tozó szigetek tarkítják. Közös érdek I esők időszakában gyakoriak. A legnagyobb vizet 1876-ban I mérték: május elejétől, jú­nius végéig, tehát több mint I két hónapon át ötszáz centi I feletti volt a vízállás. A víz- szintsüllyedés azóta átlago­san 2 méter (a szabályozási munkák eredményeképpen), ennél többet azonban már és a jobbpart gátrendszerei­nek összehangolása, hisz az „egyensúly” felborulása köny- nyen katasztrófákat okozhat a szomszédos ország életé­ben. Hajóút, erőművek, öntözés 1957—70 között 14 bizott­sági és 75 albizottsági ülésen tárgyaltak a magyar és ju­goszláv szakemberek a Drá­Ma még csak a vízügyi szolgálat hajói járják a folyót, hány év múlva azonban már a 650 tonnás uszályok is min­dennaposak lesznek. Foto: Vizig. A kellemetlenségek soka­sodásával párhuzamosan a folyó megzabolázása érdeké­ben kifejtett erőfeszítések is növekedtek. 1957-ben a Ma­gyar—Jugoszláv Vízgazdálko­dási Bizottság szerveként megalakult a Drávái Albi­zottság. s ez új szakasz kez­detét jelentette. Már 1959- ben — összehangolt tervek alapján —, rendezési mun­kák kezdődtek a 65—75. fo­lyamkilométerek közötti sza­kaszon (Matty—Drávasza­bolcs térségében), melyek egészen 1965-ig tartottak. Ek­kor indult a szabályozás má­sodik szakasza. A cél a folyó mindkét oldalán azonos: a partok védelme, a vízszint szabályozása, illetve a biz­tonság fokozása. Állami szempontból is sür­getően fontos volt a Dráva vándorlásának megakadályo­zása: a folyó több mint 77 kilométeres szakaszon állam­határ. A közös érdekek jól olajozott gépezet kialakulá­sához vezettek: rendszeressé vált az információcsere, a tervek egyeztetése és a fo­lyamatban lévő munkák ösz- szehangolása. Az élet azon­ban nap mint nap új kérdé- | seket vet fel, melyek a tak­tikai jellegű összhang után most már a közös stratégia kialakítását sürgetik. Mit akarunk a Drávával? Milyen funkciót szánunk neki az érintett államok, illetve Eu­rópa ezen térségének fejlő­dését figyelembe véve? A gazdasági szakemberek tu­catnyi hasznosítási lehetőd séggel álltak elő, ekkor azon­ban kiderült: tulajdonképpen nem is ismerjük még a fo­lyót. A jövő szempontjából tehát ma a Dráva-kutatás a legfontosabb feladat. Alpesi jelleg A Dráva vízgyűjtője kere­ken 40 490 négyzetkilométer. Domborzati szempontból két élesen elkülönülő részre osz­lik ez a terület: alpesire és a dunántúli, illetve a hor- vát dombvidékre. A forrás- vidék 1228 méter magasan van — s a vízgyűjtő összte­rületének kétharmada is az Alpok szerves része. A me­der esése a Mura torkolatáig 1,3 méter kilométerenként. Ezt követően — Vízvárig — 0,4 méter kilométerenként, majd Vízvár után 15 ezre­lékre mérséklődik. Az esés­csökkenés után hordalékos szakaszok következnek. Vá­rasd és Vízvár között „ván­dormederben” halad a folyó — az elhagyott medrek nem egyszer 1,5—2 kilométer szé­lesek. A vízjárást az alpesi szakasz irányítja: a kisvízi időszak általában januárban, februárban van. Áradások a hóolvadás, illetve az őszi csak kevesen tudnak monda­ni a folyóról. Ami kész Az 1958-ban megkezdett munkák szisztematikusan, jó ütemben folynak. A kérdés­re: mi készült el eddig? — Tóth László, a Dél-Dunán­túli Vízügyi Igazgatóság cso­portvezető főmérnöke, a kö­vetkező tájékoztatást adta: — 1960—62-ben a 65—75. folyamkilométerek között szabályozási munkákat vé­geztünk. A szabályozó műve­ket mindkét fél saját terüle­tén építette. Magyar oldalon 7,2 millió forint kerüit ek­kor beépítésre. 1963—65 kö­zött — a 75. folyamkilométe­rig —, további 7,2 millió fo­rintot építettünk be. 1968-tól 1972-ig a 75—85. kilométerek között dolgozunk. A ráfordí­tás: 22,4 millió forint. Az építéssel párhuzamosan foly­tak a roncskiemelési mun­kák. Drávaszabolcs, Zaláta és Barcs térségében közel ezer tonna vasanyagot emeltek ki a folyó medréből. Erre 26,3 millió forintot költött álla­munk. Jelenleg Drávasza­bolcs és Drávacsehi között folynak a szabályozási mun­kálatok. Hogy valamiféle ké­pet adhassak a feladat nagy­ságáról, néhány számot. 1958 és 1969 között 55,3 millió fo­rintot költöttünk a Drávára. 75 ezer köbméter követ és 65 ezer köbméter rozsét épí­tettünk be. Jugoszláv oldalon megközelítően azonos értékű munkákat végeztek ebben az időszakban. — A partvédő művekkel egyidőben kell a gátak erő­sítéséről, egységesítéséről is gondoskodni. A drávai véd- művek zöme a XVIII. szá­zadtól épült — többnyire közmunkában. Egységes terv nem volt, s ez ma nagy gon­dot okoz. Külön gond a bal­várói. Megállapodás született: a IV. ötéves terv időszaká­ban a 85—95. folyamkilomé­terek között is sor kerül a szabályozásra. Erre a magyar fél 20 milliót irányzott elő. Napirendre került a közös szabályozási koncepció és az általános szabályozási terv elkészítése is — bár e téren a kívánatosnál valamivel lassúbb a realizálás ütemei; Megállapodtak a folyóra épí­tendő művek méretezését il* letően is. Mert a holnapi Dráva egy, a maitól szinte száz százalékban különböző, új arcú folyó lesz. Tóth László: — Barcsig második, Barcs és Vízvár között első kate­góriájú hajóúttá alakítjuk a folyót, ami azt jelenti, hogy 600—650 tonnás hajók, uszá­lyok is közlekedhetnek rajta. Barcs felett vízierőművek so­ra épülhet. Megéri Távlati iparfejlesztési ter­veinkben a Dráva-mente ki­emelt helyet foglal el. A nagyvízigényű vegyipar szá­mára seholsem kínálnak ked­vezőbb lehetőségeket. A kö­zös — magyar—jugoszláv —, Dráva-szakasz 168 kilométer. Ebből 28 szabályozott, 25 részben szabályozott, 115 pe­dig még mindig aggasztóan „romantikus”. A magyar fél 220 millió forintos beruházá­si összeget, s évi 20 milliós fenntartási költséget irány­zott elő a helyzet normalizá­lására. A jugoszlávok szin­tén nagy erőkkel dolgoznak, j nem alaptalan tehát a re- j mény, hogy a Dráva, orszá­gokat elválasztó határfolyó­ból, néhány évtized alatt je­lentős ipart éltető, s ezáltal népeket összekötő artériává lesz Európa érrendszerében. Békés Sándor DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Visszatérve az idei ki­esésekre. Előreláthatólag hány mérleghiányos szövetkezete lesz a megyének, s mit te­hetnek azok a gazdaságok egyensúlyuk megteremtése érdekében, melyek nem vol­tak képesek kigazdálkodni a veszteségeket? ÁLLÓ MIKLÓS: — Mérleghiányos tsz a gondok ellenére sem lesz sok. Legfeljebb négy vagy öt. Állami gazdaság egy sem. SZABÓ JÓZSEF: — A nehéz helyzetbe ke­rült tsz-ek központi segítsé­get is kaphatnak: középlejá­ratú forgóalaphitel formájá­ban. E hitel igénybevételének alapfeltétele azonban, hogy a személyi jövedelmeket az el­múlt két év átlagának nyolc­van százalékára kell redu­kálni. Ezt, a jelek szerint, nemigen értik meg a gazda­ságok tagjai és vezetői, pe­dig a tétel világos: csökkent a termelés, — s ahol ezt nem pótolják—, csökkenniük kell a jövedelmeknek is. Me­gyei szinten eddig 6—8 szá­zalékkal magasabbak a ki­fizetett jövedelmek, mint ta­valy. Ka eUentmoodáa VITEK PÁL: — A kiesések pótlása szem­pontjából valóban nagy je­lentőségűek a jó ötletek, ügyes kezdeményezések, be­fejezésül azonban mégegy- szer hangsúlyozni szeretném: a legfontosabb a már meg­termett értékek maradékta­lan és jóminőségben való betakarítása. Ahol kevés a gép, ott béreljenek, kérje­nek kölcsön. Ha gép nincs, szerződtessenek embereket, akár távoli vidékekről is, sőt ha kell, hívják segítségül az iskolákat is — de mindezt most, g ne decemberben...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom