Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

4 DUN A NTÜ LI NAPLÓ 1ÍV70 október 18. Örökös ásás helyett — közműalagút Új módszerek a közművesítésben —Drágább, de nem lesz más választás — Már megint ásnak — panaszkodik a járókelő, amikor feltúrják az utcát. Valóban „ásnak”: egyszer a posta bontja fel az asz­faltot, máskor a DÉDÁSZ, egy újabb alka­lommal pedig a Vízmű, mert nem tehetnek mást. Elkerülhető-e az örökös .ásás”, van-e va­lami kiút? — tették fel a kérdést Pesten, a Magyar Urbanisztikai Társaság klubdél- utánján. A jelenlévő szakemberek egyértel­mű igennel válaszoltak. Egy alagútban minden vezeték Dr. Kovácsházy Frigyes címzetes egyetemi tanár, a Fővárosi Mélyépítési Válla­lat főmérnöke mondta ki elő­ször az igent, aki A magyar városok időszerű' közművesí- tési problémái, különös te­kintettel az újabb közműfek­tetési módokra címmel tar­tott előadást. Az előadó vá­zolta, milyen i§ a mai köz­műfektetési módszer Magyar- országon. Eszerint a járdá­tól „elindulva” szoktuk elhe­lyezni a különböző közmű- vezetékeket a föld alatt. Elő­fordul, hogy majdnem az út­tengely közepéig érnek, mi­re minden vezeték — víz, csatorna, gáz, villany, tele­fon stb. — a helyére kerül. Utána leaszfaltozzuk a jár­dát és az úttestet, s ha vala­melyik vezeték elromlik, va­lóban „ásni” kell. Az egész világ kiutat ke­res a jelenlegi helyzetből, s ennek több módszere isme­retes. Az egyik az ún. köz­műsáv. Eszerint az úttest szélén kihagynak egy gyepe­sített sávot, s az alá fektet­nek minden vezetéket. Meg­hibásodás esetén nincs asz­faltbontásra szükség, még a járműforgalmat sem akadá­lyozzák. Az ilyen közműfek­tetési módhoz persze megle­hetősen széles utcákra van szükség, ilyenek pedig a bel­városokban nincsenek. Ez az egyik — bár nem egyedüli — oka annak, hogy az egész világ figyelme az ún. közműalagutak felé for­dult. Eszerint egy alagutat képeznek ki a föld alatt, s abban helyeznek el minden­féle közművezetéket Az alag­út keresztmetszete akkora, hogy járni és dolgozni lehet benne. Ha valami meghibá­sodás történik, a 200—300 méterenként kiképzett ún. le­adó nyílásokon szállnak le a szerelők és elvégzik a javí­tásokat. Az anyagutánpótlás is e nyílásokon át történik. Ha lakást akarunk építeni 4 Moszkvában, az NDK vá­rosaiban és persze a nyugati nagyvárosokban sokszor tíz kilométer közműalagút épül évenként. Magyarországon még nincs ilyen. Miért nincs? — tették fel a kérdést a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság pesti székházában, ahol — mint minden klubdélutánon — ezúttal is a szakma jeles képviselői tartottak vitát. Rögtön elhangzott a válasz: azért nincs, mert a közmű­alagút drágább a hagyomá­nyosnál. Mint várni lehetett, azon­nal megkérdőjelezték ezt a választ, mondván: ki szá­mította ki, hogy mibe kerül az örökös „ásás”, a vele járó útrongálás? Ha egy bizonyos időszak függvényében nézzük a költségeket, másképp ala­kulhat a kép. De ha még így is drágább volna: lesz más választás? Tálosy Gyula, az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium közműosztályának képviselője megállapította, hogy nem lesz, mert a jelen­legi közműfektetési módszer kisipari módszer, s egyre kevesebb a munkaerő. Hova­tovább odajutunk, hogy a közművesítés lassúsága mi­att veszélybe kerül a lakás­építés. Ezért akár tetszik, akár nem, nagyteljesítményű alagútásó, vagy alagútfúró gépeket kell vásárolnunk, amelyek ötször-hatszor ter­melékenyebbek a mai mód­szereknél. Tálosy Gyula szavait egyéb­ként pécsi példákkal is alá lehet támasztani. Mint is­mert, nemrég írtunk arról, hogy bajba jutottunk a Me­gyeri-kertvárosban, mert a gázcsőfektetési munkákra nem találtak kivitelezőt. A gázcsőfektetésd munka érté­ke 3 millió forint, a 4400 la­kásos kertvárosi lakásprog­ram értéke pedig másfél mil­liárd, s úgy tűnt, hogy e 3 milliós munka miatt nem tudjuk időben elkezdeni a másfél milliárdos program végrehajtását... Igaz, ma már múlt időben kell beszélnünk erről a té­máról, mert — amint a Pé­csi városi Tanácson elmon­dották — időközben mégis­csak találtak vállalkozót. Ne felejtsük el azonban, hogy a Pécs—Baranyai Beruházási Vállalat az ország minden számottevő közművesítéssel foglalkozó vállalatának leve­let írt, valamennyitől meg­kérdezte, nem vállalná el azt a hárommilliós munkát? ... Ha nem akarunk még egy­szer ilyen helyzetbe kerülni, jó lesz megszívlelni azokat az intelmeket, amelyek a Magyar Urbanisztikai Társa­ság vitáján hangzottak el, Pesten. Mi is „abban a cipő­ben” járunk, mint a többi magyar város. Debrecenbe kéne menni... Miután visszatérünk Pest­ről, felkerestük a Pécsi Ter­vező Vállalatot, ■ megkér­deztük: milyen közműfekte­tést terveztek a Megyeri- kertvárosban? Hagyományost vagy pedig közműalagutat? Amint a tervező elmondot­ta, egyelőre hagyományos módszerekről van szó, bár még nem késő átállni, mert a részletesebb közműellátási terv még csak 400 lakásra van kidolgozva, a többi 4000- re még nem. A többi már nem tőlük függ, hanem a megrendelőtől, tehát a Váro­si Tanácstól. Ha az vállalja az anyagi konzekvenciákat, szívesen „átállnak”, mert az ő véleményük szerint is a közműalagúté lesz a jövő. Igen, a többi valóban a megrendelőtől függ. Nyilván, nem könnyű a döntés, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a közműalagút a korszerűbb. Részletes számításokra lenne szükség, belekalkulálva a hagyományos módszerekkel járó „ásások” költségeit, a szűk közművesítési kapaci­tást is. Ha így számolnának, valószínű Pécsett is arra a- következtetésre jutnának, mint Pesten: nem lesz más választás. Mindemellett érdemes len­ne egy tanulmányutat tenni Debrecenbe is. Amint ugyan­is a Magyar Urbanisztikai Társaság vitáján kiderült, Pestet megelőzve Debrecen az első magyar város, amely közműalagutat akar építeni, a nagyteljesítményű szovjet alagútfúró gépet tehát a ti­szántúli városban fogják be­mutatni. Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni... — mondja a tréfás népdal. Amint látjuk, van ott más is a pulykakakason kívül! Ha ugyanis Debrecen gépet ren­delt, akkor már számolt, s nyilván, arra a következte­tésre jutott, hogy megéri köz­műalagutat fúrni. Ha pedig Debrecennek megéri ... Aki gépet akar — jelentkezzék Befejezésül ismét a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság vitáját, illetve Tálosy Gyula szavait idézzük, aki a követ­kező szavakkal fordult a résztvevőkhöz: — Az a magyar város, amely 1,5—2 méter átmérőjű közművezetéket, vagy alag­utat akar építeni, forduljon bizalommal a MÉLYÉP- TERV-hez. Megszerezzük szá­mára a gépet. Ezennel átadjuk az üzene­tet. Magyar László Cj rakodőgépsort helyeztek Özembe a drávafokl vasútállomáson. így a cukorrépa szállítását Jelenté­sen megkönnyítették és meggyorsították, ugyanis a berendezés a pótkocsit hidraulikával" felemeli, a lezúduló répatömeget szállító berendezés a vasúti kocsikba továbbítja. Szokolai felv. Új nyitvatartás Kereskedők kölcsönbe Ügyelet az óvodákban? — A férfiak nem örülnek... Vasárnap délelőtt a pécsi, Rákóczi utcai csemegebolt­ban egy zsörtölődő férfi ke­reste az üzletvezetőt: — Árulja el ki az, aki ki­találta ezt a vasárnapi nyit­vatartási? — Rendelet van rá? — Szép kis rendelet! Az­óta nincs nyugtom, a felesé­gem rám bízza a bevásár­lást ... Valóban, Sárosi Jánosné üzletvezető-helyettes tanú­sága szerint a vasárnapi vá­sárlók többsége férfi —, az asszonyok megmenekültek a szombat délutáni cipekedés- től. Egyébként a „start” óta élteit két vasárnap forgalma is azt igazolja, hogy érdemes és szükséges volt Pécsett —, más városokban is — növel­ni a vasárnap nyitva tartó üzletek számát Ugyanígy vé­lekedik Őri Józsefné a pécsi, Jókai téri élelmiszerbolt ve­zetője Ez az üzlet ugyanis már „ősidők óta” vasárnap is a vásárlók rendelkezésére áll, s egy-egy alkalommal olyan tömeg volt hogy alig- alig bírták már a forgalmat A többi üzlet belépése nekik is könnyítést jelent, a máso­dik vasárnapon máír érezhe­tően megoszlott a forgalom. A tapasztalatok, üzleti rész­ről kedvezőek. A vásárlók véleménye: — Ha elfelejtettem valamit megvenni szombaton, amire az ebédhez feltétlenül szük­ségem volt, szegény gyerek fél délelőttöt buszozott, hogy megvegye. Most csak át kell ugrani a Steinmetz téri bolt­M1T MUTAT A RADAR? Közlekedési háziverseny Hasznos játék — ez lehet a jellemzője a tegnap lebo­nyolított KRESZ-vetélkedő- nek, melyet az Építőanyag­ipari Szállítási Vállalat, köz­ismert nevén ÉPFU, rende­zett Pécsett, a Ságvári Mű­velődési Házban, illetve az újmecsekaljai lakótelep út- labirin tusán. Hasznos, de már hagyomá­nyos játéka ez a vállalatnak. Tegnap a pécsi üzemegység látta vendégül Budapest, Miskolc, Győr és Pécs ver­senyzőit. Délelőtt a 12 részt­vevő az elméleti felkészült­ségről tett tanúságot. A teszt­lápon 31 kérdésre kellett he­lyes választ adni, majd az öttagú zsűri előtt — amely vállalati és közlekedésrendé­szeti szakemberekből áll — KRESZ és műszaki kérdés- csoport tette próbára a ver­senyzőket. Az elméleti verseny során kialakult helyzet azt mutat­ta, hogy a vetélkedő első helyére Budapest vágy Pécs versenyzői az esélyesek. Dél­után kettőkor került sor a gyakorlati verseny lebonyo­lítására, amely a műszaki hibák megállapításával kez­dődött. A Misi cukrászda előtt állt az „elrontott” te­hergépkocsi és az overallba öltözött gépkocsivezetőknek sokan drukkoltak, járókelők, gyerekek: vajon megtalálja-e a 10 rejtett hibát öt perc alatt. A műszaki verseny után sorban indultak a kijelölt alkalmi táblákkal alaposan megnehezített pályán a start- számokkal* ellátott teherau­tók. Radar figyelte: betart­ják-e a sebességkorlátozást? De talán a radarnál is szi­gorúbb ellenőrzést kaptak a versenyzők a zsűritagok sze­mélyében, akik beültek a ve­zetői fülkékbe és végigutaz­ták a pályát a versenyző mellett. Délután 4 órakor hirdették ki az eredményt. Az első he­lyen Farkas Balázs budapes­ti versenyző végzett, máso­dik Stocker Antal, a pécsi üzemegység gépkocsivezetője, harmadik helyen szintén bu­dapesti versenyző, Turjáni Sándor végzett. Az első he­lyezett 3500 forint jutalmat, a második 2500, a harmadik pedig 1500 forint jutalmat kapott. A csapatversenyt a pécsi üzemegység nyerte. Figyelemre méltó gondola­tot hirdetett jelszavával ez a verseny: „Célunk a kultu­ráltabb és biztonságosabb közlekedés megvalósítása, a közlekedési morál megterem­tése.” Napjainkban, amikor ijesztően nő a közúti balese­tek száma, nem ártana, ha más gépjárműparkkal ren­delkező vállalat is rendezne hasonló vetélkedőket, de ta­lán az úrvezetők, különösen motorosok körében is elkel­ne... ba, — mondja Grósz Pálné. — Irigylem egy kicsit az uránvárosiakat. Nekik ott van az ABC áruház, ahol zöldsé­get, még húst is vásárolhat­nak vasárnap délelőtt. Én viszont a Jókai utcában la­kom, s a csemegében sok­szor még a legszükségesebb zöldségfélét sem lehet meg­kapni vasárnap. Nem akarok ünneprontó lenni, de ha le­het, azt kérném, hogy leg­alább krumplit, hagymát, zöldséget is lehessen venni... — így Kocsis Péterné. — Én szombaton is kettőtől tízig dolgozom. Délelőtt ép­pen elég munkám van, nem tudok bevásárolni, a férjem meg szégyelli a szatyrot. A vasárnapi nyitvatartás engem is, őt is megmenti —, mond­ja Tornyos Istvánná. Október elsejétől néhány műszaki bolt, vasüzlet hosszí- tott nyitvatartással dolgozik —, általában este hétig áll­nak a vásárlók rendelkezé­sére. — Jó dolog, hogy többet törődnek a vásárlókkal, de hogy őszinte legyek, ennek nem túl sok értelmét látom. Az ember nem úgy vesz egy- egy komolyabb darabot, hogy munka után beszalad az üz­letbe és gyorsan megveszi —, sokszor hetekig töpreng raj­ta. Így aztán ki tudja várni a neki megfelelő időt. Persze lehet, hogy másoknak nem ez a véleménye — mondja Balog András, meszesi lakos. Hasonlóképpen nyilatkozott a Centrum Áruház egyik osztályvezetője — szintén fér­fi — és nagyjából ezt igazol­ja a hosszú műszak fogalma is. Nyilvánvalóan kalkulálni kell a dolog újdonságával is —, később, ha megszokottá válik, talán kiegyenlítődik a napi forgalom —, jelenleg azonban nagyon kevés az es­ti vásárló ezekben az üzle­tekben. Próbaképpen a Kos­suth utcai Játékboltban’ ér­deklődtünk: — Csütörtökön és pénteken hétig vagyunk nyitva —, de ilyenkor alig-alig látunk ve­vőt, néhány száz forint csak a forgalmunk — mondta Bó- dis Józsefné. Egy idegen: nem vagyok pécsi, de ha már megkérde­zett: biztosan jó, hogy vasár­nap is nyitva vannak az üz­letek, de szerintem sokkal jobban elkelne a városban egy modem, nagy forgalmú bisztró, ahol olcsón lehet en­ni, természetesen vasárnap is. Nekem például ez hiány­zik ... * A pult másik oldaláról. A» vasárnapi nyitvatartás álta­lában nem okoz problémát, szabadnappal, plusz jövede­lemmel meg tudják oldani úgy, hogy a dolgozó is jól járjon. Inkább a meghosszab­bított nyitvatartás okoz gon­dot, elsősorban azért, mert a kereskedelmi hálózatban dolgozók több mint nyolcvan százaléka nő —, s a „plusz idővel” felborul a megszo­kott életrendjük. Biró Sándor, a KPVDSZ megyei titkára: — Panaszkodnak az asszo­nyok, hogy ilyen munkaidő beosztással nem tudnak el­menni a gyerekért. Az óvo­dákban, napközi otthonokban általában öt óráig lehet a gyerek, az asszony viszont sokszor csak hétkor végez. Ha a férfi más munkabeosz­tásban dolgozik, s nem tud elmenni érte, csak az a meg­oldás marad, hogy a gyerek az' anyával együtt az üzlet­ben tölti a többlet időt Nem szerencsés dolog, tartani le­het attól, hogy az amúgy is meglévő munkaerő gondok ezzel még fokozódnak. így még valahogy meg tudjuk oldani a nyújtott műszakot* úgy, hogy kölcsönözzük a ke­reskedőket, más üzletből is odavezényeljük őket, ahol megnyúlott a munkaidő. — Álegoldás? — Elsősorban az óvodák* napközi otthonok kérdését kellene rendezni, talán úgy, hogy egyes helyeken — csök­kentett személyzettel — hét óráig, negyed nyolcig ügye­letet tartanának. Tudom, ez nem egyszerű, töprengeni kell az ideális megoldáson, annyit mindenesetre mond­hatok, hogy a vállalatainkon keresztül, a szociális alapból, anyagilag is segíteni tudnánk az óvodák, napközik műszak­jának meghosszabbításában. A közeljövőben felmérést végzünk, mekkora az igény, hol és hogyan lenne indokolt az ügyelet. Az új nyitvatartási rend pillanatnyi mérlege: segítet­tünk a nőknek —, és gondot okoztunk a nőknek. Most a mérleg másik serpenyőjébe kell tenni valamit. D. Kónya József Pécs. m. j. városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya felvesz ÉPlTÉSZ­vagy Általános mérnököt és ÉPÍTÉSZTECHNIKUST Munkaköri feladatokról, valámlnt az illetményről az osztályvezető főmérnök ad személyesen felvilágosítást a VAROS! tanács II. EMELET, 63. S Z. SZOBÁJÁBAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom