Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. szeptember 13. Másfél milliárd hárommillió miatt? Veszélyben a IV. ötéves terv lakásprogramja Pécsett Nincs a fő- meg alcímben semmi hangzatosság és semmiféle pszichológiai fogás, avval a célzattal, hogy megragadjuk és a cikk elolvasására késztessük az olvasót. A rideg tényeket, a meztelen igazságot írtuk le: valóban veszélybe került a IV. ötéves terv lakás- programja Pécsett és valóban hárommillió forintos munkán áll, vagy bukik ma a Megyeri kertvárosban felépítendő 4600 lakás sorsa, tehát a másfél milliárdos beruházás. Ha minden jól megy Tágabb értelemben nem 3, hanem tízmillió forinttal kellene szembeállítanunk a másfél milliárdot, ti. nemcsak a gázcsőfektetési munkák késnek a Kertvárosban (e munka értéke 3 millió forint), hanem a szenny- és csapadékvíz hálózat kiépítésével járó munkák is. (E két utóbbi munka értéke hétmillió forint.) Mégis a hárommillióra kell exponálnunk, mert azt mondják a beruházási fórumok, hogy ha minden jól megy, a BÉV (Baranya megyei Építőipari Vállalat) azért lefekteti majd a szenny- és csapadékvíz- csöveket, azért meg fogja csinálni. A gázcsövekre viszont nincs vállalkozó. Szegeden és Nagykanizsán az Olajipari Tröszt helyi vállalatai végzik el az ilyen munkát, pécsi megfelelőjük, a Gázgyártó és Szolgáltató V. viszont nem vállalja. Azt állítja: nincs elegendő mélyépítési kapacitása. Mit tehetett a Pécs-Bara- nyai Beruházási Vállalat ebben a szorult helyzetben? Megint megpróbálkozott a régi recepttel. Ismerős recept: közel egy éve, amikor nagyon szorult helyzetben voltunk a lakásépítéssel, mert nem volt elegendő kivitelező, e vállalat kiírta a címlistából az országban fellelhető valamennyi építőipari vállalatának, építő ktsz-ének címét, levelet írt hozzájuk, felkérve őket a pécsi lakások felépítésére. Most a gázcső- j vek lefektetésével foglalkozó vállalatokhoz írt a Pécs-Ba- ranyai Beruházási V., s az „eredmény” ugyanaz lett, mint korábban: a megkérdezett vállalatok közül egyetlenegy sem tudott vállalkozni a hárommillió forintos munka elvégzésére. Ugyanazt válaszolták, .mint az ország építőipari vállalatai a lakásépítésre tett ajánlattal kapcsolatban: köszönjük a figyelmességüket, szívesen elvégeznénk e munkát, ám sajnos nincs kapacitásunk ... Egyébként nemcsak a Megyeri kertváros alapközmű beruházásaival állunk ilyen rosszul, mondhatnánk siralmasan, hanem sok más alapközművesítéssel is. Nem is tudni mióta beszélünk már a déli főgyűjtő csatornáról például. Az utóbbi években megépült belőle vagy két kilométer, ám most újra vontatottan halad e munka. Ha arra gondolunk, hogy mikor el kellett volna kezdeni e beruházást, hol kellene tartanunk, már akkor csak annyit mondhatunk: még a Luca széke is gyorsabban készül, mint ez a csatorna. S nem akármilyen csatornáról van ám szó: ha ez nem lesz meg (a már nem is tudni hányadik határidőre), „csúszik” a Pécsi Kenyérgyár, a Szikra Nyomda új telephelye és „csúszik” a Balokány meg az egész I. kerület is. A Balokány viskóit ugyanis azért nem tudják lebontani már évek óta, mert nincs meg ez a csatorna, az I. kerület azért áll, topog szinte egyhelyben, mert hiába építenénk új lakótelepeket: nincs hova vezetni a szennyvizet. Nézzünk szembe a tényekkel: már-már a Szigeti városrész további lakásépítései is veszélybe kerülnek, mert az 1500 köbméteres Makár- hegyi víztároló építése is késik. Az ok ugayanaz: nincs mélyépítési kapacitás. Mindez — mármint a víztároló késése — annyit jelentene, hogy nem lehetne felépíteni a Szigeti városrész északi felének magasházait, mert azokban a házakban csak akkor lesz elfogadható víznyomás, ha az a bizonyos víztároló elkészül. Nem akarjuk „elaprózni” magunkat, csupán a nagyobb gondokról tettünk említést, avval a nem titkolt szándékkal, hogy talán sikerül fel- rézni a közvéleményt. Talán sikerül megértetni, hogy nem mehet így a végtelenségig, nem hajthatunk fejet a kapacitáshiány előtt, hárommilliós munka miatt nem tehetjük függővé a másfél milliárdos beruházás, a 4600 lakás, a 16—18 ezer lakosú Megyeri kertváros sorsát. Ilyen alku nem képzelhető el. Mi történjék hát? Épp a napokban közöltünk egy cikket arról, hogy — hála a társadalmi összefogásnak — van remény arra, hogy mégis felépül illetve átadásra kerül az a 129 lakás. amelyre az év első felében nem találtak kivitelezőt. A 129 lakás felépítése semmivel sem okozott és okoz kisebb dilemmát, mint ez a — még pécsi méretekben is csekély — három- milliós beruházás, s — amint láttuk — a Városi Pártbizottság és a Városi Tanács kezdeményezésére, a vállalatok összefogásával mégiscsak kibontakozik a megoldás. Ha az, a nehezebb sikerül, miért ne sikerülhetne ez? Üjabb kezdeményezésre, ismételt társadalmi összefogásra lenne szükség. Meggyőződésünk: annyi év huzavonája után csak ez jelenthet megoldást! Magyar László Azt még nem döntöttük el, ki lövi agyon... A találkozó részvevőinek egy csoportja. Foto: Miklós Rezső Dráva-parti randevú z ősrengeteg szélén, közvetlenül a Dráva partján, a valamikori portyautak találkozási helyén, a mindenki által ismert Nagy Platán alatt tartották meg a közelmúltban a határőrség egyik őrsének volt katonái találkozójukat. Az ötlet K. István főtiszté volt, aki mindig is sokat emlegette a „régieket", de aki maga se gondolta, hogy az évek múlásával nem gyengültek, sőt erősödtek a szálak... Elsőnek Molnár István érkezett. Az ügyeletes elébe ment, vidáman köszöntötte, ő azonban komor maradt. — Hol van András? A katona elcsodálkozott: — András? —, de aztán hirtelen eszébe jutott, amit a parancsnok mondott: néhá- nyan azok közül is itt lesznek majd, akik ismerték Nagy Andrást, sőt látták meghalni is ... Az emléktábla a parancsnoki épület előcsarnokának falában van. A fénykép márványkeretben, az aranybetűs tábla alá állított asztalkán díszalbum. Molnár István nézte a dúshajú, melegszemű fiút a képen, a kissé mögötte álló fiatal katona meg őt. Tehát ők voltak azok ... Nagy András életéről minden adatot, történetet, képet összegyűjtöttek, ez a pillanat mégis többet mondott számára, mint az egész album. — Én voltam a járőrtársa — mondta Molnár. — Azon az estén, amikor az utolsó útra Indultunk, azt mondta: gyönyörű idő van, aztán meg azt: mit gondolsz, milyen emberek leszünk, mondjuk húsz év múlva ... ? Ez 1952 nyarán történt. A határsértő a folyó felé igyekezett, s amikor rákiáltottak, kézigránáttal válaszolt. Érdekes előadások Baranya ásványkincseiről Iqen értékes lémet találtak Szalatnak környékén Érdekes és nagy jelentőségű előadások hangzottak el a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szakosztályának szeptember 11-i szakülésén. Elsőnek dr. Szederkényi Tibor osztály- vezető A DK Dunántúl ópa- leozóos kőzeteinek ritka elemtartalma címmel tartott előadást. Mint ismeretes, a Magyar Állami Földtani Intézet az Országos Ritkafém- kutatási Program keretében megvizsgálja a hazánkban fellelhető kőzetek ritkaelem- tartalmát, vagyis azokat a fémeket, amelyeknek átlagos mennyisége a kőzetekben 200 g/t értéket nem haladja meg. Ezek igen nagyértékű fémek, melyek a modern technikában egyre kiterjedtebben kerülnek felhasználásra. Ezek nélkül már nem képzelhető el az űrkutatás, az atomfizika, a kohászat, a híradás- és haditechnika fejlesztése. Az említett program kere- ! tében elkészült a mecseki j liász kőszénkészlet képződményeinek ritkafém vizsgá- • lata, melynek alapján néhány elem (Ge, Zr, Be, Tal- lium) részletesebb kutatása indokoltnak látszik. Ugyancsak elkészült a dunántúli alsótriász korú képződmények analízise is, amely — a Mecsek hegység esetében — további, részletesebb kutatásra érdemes rézdúsulásokat mutatott ki. A mintegy 30 000 színképelemzési adatból, — amely a Magyar Állami Földtani Intézet és Mecseki Ércbányászati Vállalat közös munkája — speciális geokémiai, kőzettani, matematikai kiértékeléssel — néhány 'területen — további kutatásra érdemes ritkafémdúsulást sikerült kimutatni. Így Helesfa—Gyód környéki szerpentinkőzetek rendellenesen magas Cr, Ni és Co tartalma figyelemreméltó. Hasonlóan biztatóak a Szalatnak környéki szilur időszaki képződmények W dúsulósai. Ez a Magyarországon csak mutatóban előforduló elem igen becses kohászati és elektrotechnikai alapanyag, amelyért súlyos devizát fizet az ország. Értéke és ritkasága miatt magyar kutatócsoport tevékenykedik Mongóliában felkutatása érdekében. Amennyiben Szalatnak környékén az előzetes eredmények a részletes kutatás során igazolódnak, úgy bányanyitásra is sor kerülhet. A második előadás jó példája volt annak, hogy az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat komlói anyag- vizsgáló laboratóriumában a nagytömegű műszeres és klasszikus kémiai, valamint kőzettani, talajtani és őslénytani vizsgálatok mellett speciális tudományos igényű '•vizsgálatok is folynak. Ilyen témaként dolgozta fel dr. Némedi Varga Zoltán és Bóna József szakosztályvezető a komlói terület egyik mélyfúrásából származó — a szakemberek számára is érdeklődést kiváltó — közép- sőliász breccsaréteget. — A breccsaréteg szénkavicsaiból nyert virágpor és spóra szemcsék segítségével megállapítható, hogy a kőszéntelepek első, nagyobb lepusztulása már a képződést követően, a sj.iász tenger térhódításával megkezdődött. — A márványtábla alatt friss mezei virág, a falon babérkoszorú ... Hova visz ez az út? Már tetőfokán járt a jókedv, amikor az asszonyok között elterjedt a hír: Szata János határsértőket fogott. Három gyereket. A történet izgalmas volt: a három kölyök a Nógrád megyei Tar községben szállt vonatra, s Zaláta főutcáján azon bukott le, hogy éppen egy „öreg határőrtől” kérdezte: hova visz ez az út? Valaki azt is tudni vélte: a bizonyítvány miatt szöktek; megbuktak a pótvizsgán, s miután gyerekek is szép számmal voltak a Nagy Platán alatt — magában mindenki azt hitte: ez is csak játék, amolyan határmenti mese. Az asszonyok összesúgtak, s aztán ugyanolyan megértő arccal mosolyogtak, mint amikor jelentéstételre sorakoztak fel embereik. Egyikükön ing, a másikon zakó; az egyik hatvan kilós, a másik százhúsz... Amikor felcsattant a „vigyázz”, még a kiskatonák is elmosolyodtak, de aztán hirtelen csend lett. A hiányzók? Molnár István megfeledkezik az alaki szabályzatról, s az ujjain számolja. Károly betegségben halt meg, Jóskát baleset érte, Döncit a szíve... Tizenhat éve, hogy leszereltek, kimondani semmiség, de most, hogy újra fiatal éveik talán legfelejthetetlenebb emlékei színhelyén állnak, egyszerre rémisztőén hosszúvá válik ez az idő. Vass János menti meg a helyzetet: vége az eligazításnak, mondja, s magához inti a harmonikást. Minden lehetséges Az asztalokon sör, a kon- dérok alatt vígan lobog a tűz. A halászlé illata messze űzi a gondokat. Több nemzedék képviselői vannak jelen — Nagy András társai mellett néhányan a közelmúltban lesz-raltek közül is itt vannak —, megkezdődik hát a nótaverseny. Az asszonyok kissé távolabbról figyelik férjeiket: néhányan bátortalanul velük énekelnek, mások csak furcsa-fényes szemmel mosolyognak. Egy főhadnagy érkezése szakítja meg a nótát: úgy látszik véget ért a kihallgatás... — Mit mondtak? A főhadnagy fáradt, s talán szomorú i . — Meg akarták ölni a járőrt ... — Azzal a fapisztollyal? — kérdezi Szata János, aki elfogta őket. — Az volt a terv, hogy hátulról meglepik, a fapisztoly- lyal lefegyvérzik, s aztán... A cigány leteszi a hegedűt. Asztalra koppannak a söröspoharak. Hát igen, a határon minden lehetséges. Már az asszonyok se kételkednek; ez valóban nem vicc. De hát kik ezek a gyerekek? Ki, s mire nevelte őket... ? B. Sándor a legkisebb, alig nagyobb, mint egy elsős. A hetediket kellett volna ismételnie. G. Ferenc és P. István igazi kamaszok: farmerban, pattanásokkal. — És ki lőtt volna... ? Nézik egymást, aztán a kérdezőt, majd a földet. — Te? A legkisebb hevesen rázza a fejét. — Talán te? — Azt még nem döntöttük el... — És aztán mi lett volna? — Átúsztuk volna a vizet. — Láttad már a Drávát? — Még nem. — Mit gondolsz mekkora? — Hát, nyolc—tíz méter széles biztosan megvan... Egymást segítve Az este hirtelen borul a folyómenti tájra. A víz még csillogó fehér, az erdőszéle azonban m.'r éjszakában van. A tábortűz egyre hatalmasabbra nő. Az asszonyok behúzódnak az épületbe, a férfiak összeölelkeznek. Katonák és volt katonák. Kaposi Sándor, a pis- kói halász, aki utoljára júniusban fogott határsértőt, most ősszel megy sorozásra. Hogy, hogy került az ünneplők közé, senki se kérdi. Meghallgatják, s aztán új töténettel válaszolnak. Minden olyan, mintha egy nagy család tagjai lennének, s sohase váltak volna el... Békés Sándor Óvodai felvételek Az utóbbi napokban reggel hattól este kilencig tartott a vezető óvónők, az óvodai felvételi bizottsági tagok munkája, s a tanácsi művelődésügyi osztály telefonja szinte kizárólag felvételi ügyben csengett. Mégis több mint 600 pécsi, túlnyomó többségben újmecsekaljal kisgyermek kimaradt. De lássuk a számokat: az egész város tanácsi óvodáiban összesen 2398 férőhely van, s ebben 3211 kisgyermek kezdi meg az új óvodai tanévet. Új felvételt kért 1597 kisfiú vagy kislány, s ebből felvettek 971-et. De hogyan? Az első kérdés az volt, hogy nem egyedülálló — elvált, özvegy vagy hasonló — anya gyermeke-e. A következő: sokgyermekes-e a család. Majd: Mennyi az egy családtagra jutó átlag Jövedelem. S az eredmény: van olyan kétgyermekes, 3200 forintos összjövedelmű család, amelynek kisgyermekét nem vehették fel mert még náha Is súlyosabb helyzetűek kérték a felvételt. Akadt — s nem Is egy — óvodáskorú testvérpár, akiket két különböző óvodába tudtak csak — utolsó pillanatban, szabályokat felrúgva — szinte „benyomni”. így aztán rendkívül túlterheltek az újmecsekalji óvodák, hiszen a gondok túlnyomó többsége ott van, beleszámítva majdnem az egész harmadik kerületet. Így például a harmadik kerülethez tartozó Köztársaság téri óvodába a férőhelyek 170 százalékára vettek fel gyerekeket. Az Építők útján a felvételi arány: 166 százalék. Mindehhez évekkel ezelőtt találtak ugyan egy jogalapot, nevezetesen azt, hogy az óvodáskorú kisgyermekek általában húsz százaléka beteg, vagy alkalmi rokonsági „őrizet” alatt van. Ezért mertek többet felvenni, mint amennyi a férőhely. De az arány már jóval meghaladja a 20 százalékos többletet. Városi viszonylatban 135 százalék, a harmadik kerületben 146 százalék, de nagy a statisztikai szóródás, hiszen néhány — például rácvárosi, kovácstelepi, Istenkúti, borbálát*, lepl — óvoda viszonylag kis létszáma ellensúlyozza a túlterhel- teket, s így jobb a városi, vagy kerületi arány. A sok kényszerű elutasítás, a sok Izguló, gondokkal küzdő anya mellett néhány jó hírt Is hallottunk: a meszest nyugdíjas bányászok felajánlották klubjukat, a ők a pártszervezet házába járnak majd. így 35 kisgyermek számára alakítják át — részben társadalmi munkával, részben kerületi tanácsi támogatással — a klubot óvodának. A Mecseki Ércbánya Vállalat ismét dicséretes módon folytatja évek óta tartó gyakorlatát: most újabb két lakás átadásával segít óvodákat bővíteni. A in. kerületi tanács is újabb példát mutat: 300 ezer forintot ad az óvodáinak játékvásárlásra, hogy a rendkívül felduzzadt létszámú gyermekintézményeknek Jusson elegendő játék. A több mint 600 gyerek sorsa azonban bizonytalan. Hiszen fellebbezés során is csak a töredéküket tudják felvenni. Aztán az Endresz György úti óvoda csak október közepén készül el. Addig? 80 kisgyermek édesanyja kér majd fizetés nélküli szabadságot. F.D. — Jugoszláviába ée több nyugati országba szállítanak az idén hajdinát Baranyából. A hurkatöltelékhez használt rizspótló növényből különösen jó termés ígérkezik. Megyénk nyolc közös gazdasága 45 vagon átadására kötött szerződést. Költözködnek a lakók Pécsett, a Szigeti úti telep északi részén épült új tízemeletesek lakásaiba. á 4
