Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. szeptember 19. Pódium KATI A KÉSEKBEN. Bus Kati, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője szerepel a Kések című új filmben, amelyet most forgatnak Budapesten, ♦ NORVÉGIÁBÓL KOMLÓRA. Norvégiában és Finnországban játszott fél éven át Révész János zenekara — tagjai: Eperjesi Lajos, Makk Ernő és Bőhm István — s most hazatért és Komlón a Béke presszóban játszik tegnaptól, szeptember 18-tól. ♦ KATONÁK KÖZÖTT. A Pécsi Fegyveres Erők Klubjának ideiglenes Várady Antal utcai épületében lép fel október 5-én Marczis Demeter és Szabó Tünde, a klubban működő színházbarátok körének rendezésében. A KÁTAI KOCSMA. Mától, szeptember 19-től a szigetvári Kátai-féle vendéglőben a neves pécsi prímás, Horváth Károly zenekara játszik, a szigetváriak kérésére, végig az egész téli idényben. Egy játékhajó íönnakadt a zátonyon... ÜZENT A FIA U-alakú vékony hajtűket szorít a fogai közé, gesztenye színű kontyát föltornyozza. A tükör a mamát mutatja huszonnégy esztendejével. Csinosnak mondható. Formás lábak, telt-karcsú termet, szép keblek. Mégis elégedetlen magával, fintort vág a tükörnek. Aludjál csak Józsikám, anya lemegy egy kicsit a városba. A kisfiú nya- ki| húzza fel a paplant, a fehér vánkoson fekete hajú, világos szürke szemű, szép gyermekfej. Hallja amint a mama zárja az ajtót, aztán a nyitott ablakon már csak az erdő és a hegyek természetes örök zöreje, nesze szűrődik be a csendes szobába. Nappal kirándulók járnak errefelé, különben csak néhány család él ezen az eldugott vidéken. Valameny- nyien felnőttek, akik lélek- frissítőnek tudják a csendes magányt, a kétesztendős gyereknek viszont szorongást, szomorú egyedüllétet okoz. Igaz, itt a Néma, valamivel idősebb, a nevét nem ,lde üres zsebbel kijönni nem érdemes..." Böngészők Félcipő az aktacsomagban — Nyomozás egy tervrajz után Árgus szemekkel róják a köröket a halmok között. Keresnek. Talán még maguk sem tudják, hogy mit, de keresnék. Sport ez. Jobb mint a horgászás — vallják. A telep kincset rejt, csak éppen rá kell akadni. Néha felcsillan egy tekintet, benyúl egy kéz a halmok közé, s kiveszi. Még egy pillantás a pénztárcára, majd mérlegre kerül a rozsdamarta „arany”. A törzsvendégek nyugod- tabbak, mintha nem is értenék, hogy hogyan kerültek ide? — Mire van szüksége? — Majd meglátjuk... Aki először böngész, az legszívesebben elvinné az egész telepet az otthoni barkácsmű- Kelybe. Ebből virágtartó, abból önitató a baromfiudvarba ... no nézd csak, a régen hiányzó kapu a kerítésre ... * Nyolc holdon fekszik a Ba- ranya-Tolna megyei MÉH Vállalat pécsi telepe. A telepekből is nyolc van. Ez a Gomba utcai az erőmű mellett a legnagyobb. Méreteire és forgalmára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy évente ezernyolcszáz vagon is megfordul itt. Az iparvágányokon sose áll meg az élet. A böngészők — isz-ek, ktsz-ek, vállalatok és persze magánosok — közel hárommillió forintért visznek haza az úgynevezett haszonvasból. Exportálnak nyugatra hulladékvasat, üveget, rongyot és papírt Furcsa, de az életszínvonal emelkedése itt is észrevehető. — Húsz éve még örömmel viseltek volna egy-két ruhadarabot, olyant, amit ma behoznak. Évről évre szebb holmik tornyozódnak a kupacokban. Szigeti Béla a telep vezetője, régóta szakmabeli. Meséli, hogy sokszor visszajöttek már a telepre kutatni az ideirányított holmik után. Van három éve, hogy a szigetvári várbarátok köre a tavaszi nagytakarítás után itt töltött egy hetet. Egy korabeli tervrajzot kerestek, ami állítólag a beszállított papírok közé jutott..., de nem találták meg. Pedig felforgattak mindent. Más meg innen visz ki — fizetés nélkül. Véletlenül bekerül az aktatáskába vagy a bukósisak alá, ami megtetszik. Nemrégiben két volt telepi dolgozó a Jankovich-te- lep felől bontotta ki a kerítést. Nagymennyiségű rézdrótot emeltek el, s a vállalat más átvevőhelyén próbálták értékesíteni. * Nemcsak az utcáról jönnek be. A telepi dolgozók is böngésznek, a maguk területén. Egy brigád a rongyot válogatja, egy a papírhalmazt fésüli át. A beszállított nagyobb terjedelmű vasféleségeket gázlánggal méretre darabolják. A rongyosoknál a zsebekben mindig akad valami. Egy vállalati aktahalmazba félcipő és nyakkendő voltbe- madzagolva. Valahogy odakerült ... Több éve már, hogy egy válogatásnál előkerült Nagyvárad térképe, egy 1600 körüli kiadás. Bevitték a múzeumba. * Egy köteg idomvas kerül a mérlegre. — Az iskola tanműhelyébe készítek belőlük munka- padokat — mondja Kovács Sándor, a Janus Gimnázium hivatalsegéde. Egy vasutas Atáról jött be. Kerítés kellene a ház elé. Már kinézte, méri a collstok- kal: — Majd lefaragok belőle... Most, hogy egyre több az olajkályha, a nagy százliteres fémhordó a sláger. Kitűnően elfér benne a gázolaj. Még be sem ér a szállítmány, máris licitálnak rá a kapuban. Akinek nem jut, csak legyint: — Kijövök holnap .,. * Megkerüljük a papírhegyet. Fél három van. Sietni kell, háromkor vége a böngész- időnek. Kozma Ferenc tudja, a nyár elején találkozott vele az erdőben, mutogat neki, a szavakat, mondatokat komikus grimaszokkal tolmácsolja és lám megérti, mindent megért, amit csak Józsi akar. A múltkor egy forintot kapott a mamától, meg is mutatta Némának, de az meg egy tízforintost húzott elő. Az alku nem tartott sokáig, Józsi egy forintért megvásárolta a papír- tizest. Jó fiú a Néma, de néha unalmas, túl csendes, pedig ragaszkodó. A Gyermekvédő Intézet egyik szobájába fehérköpenyes nevelőtanár kíséri be Józsit. — Azt mondta, lemegy a városba. Aztán nem jött haza. A szomszéd bácsi létr't hozott, mert éhes voltam és sírtam, azon jöttem le az aulákból., — De azóta kaptál ennivalót, nem? — Igen, a szomszédoktól. Aztán tegnap jöttek a rendőrbácsik és ide behoztak. — Hogyan érzed magad? — Sok itt a gyerek. Lehet játszani, meg minden. Nézze csak ezt ' a fotelt! Milyen muris, látja hogyan forog? — Van otthon játékod? — Három darab. Egy kisautó, meg egy ló. És hajóm is, de annak csak fele van meg. Egy fél hajó. — Mit lehet kezdeni egy fél hajóval? — Semmit. Eldobom, jó? — Ha neked kedves, akkor ne dobd eL Anyádnak üzensz? Riadtan, majd pillanat múlva megnyugodva néz rám: — Megkerült? Azt üzenem, hogy jöjjön értem, vigyen haza. Meg aztán... azt is, hogy... azt is... különben nem kell mást, majd én otthon elmondom a többit. — Mit? — Hogy miért zárt be napokig? Meg hogy hogyan lehet így elhagyni egy ekkora gyereket? Ezt is majd megkérdezem. Jó? — És édesapád? — Melyik? Kettő van. — Értem ... Menj vissza játszani szépen ... Elköszön, lecsúszik a fotelból, kiballag, öregesen. Pöttöm kis alakja elveszik az ajtónyílásban, ránt egyet nadrágján, úgy véli talán le akar esni. Azt mondta, egy fél hajója van... Amivel zátonyra futott Az asszony nevét csak azért nem írom le, nehogy évek múltán, ha fia felnő, szíven üsse anyja több napos kétes kalandja. A rendőrjárőr a Borostyán étteremből hívja ki — figyelmezteti, menjen haza és a munkahelyére ... Igen a gyerek ... nincs semmi baja, csak menjen haza, még nem késő, a törvény egyszer „szemethuny”, de csak egyetlen egyszer... Az asztalon gyufásdobozzal szórakozik. Zavarban van, kezefeje vörös, konyhalány egy étteremben, a mosószerek marják a bőrt, a gőz meg fényes pattanásokat húz arcára. Hogy miképpen él huszonnegyedik esztendejében? Bonyolult házassági és rokoni szálak. Első férjétől k'slánya és ez a kisfia van. Ezret keres, gyerektartás nincs, mert az apa Katymá- ron, r tsz-ben dolgozott, valamikor küldte a megítélt 350 forintot, aztán most ez sincs. Elköltözött Katymár- ról. Hova? Ki tudja? Azt hittem, ebben az országban nem lehet „eltűnni”. Hát lehet. A kislány Kaposvárott az első anyósnál. De van második anyós is és második férj is. Nem veszi vissza. Béküinek, marakodnak, találkoznak, kiátkozzák egymást. I Pedig a múltkor is mondta a férjem... — Hagyja ezt, annyira zavaros, meg aztán nem is érdekel — mondom neki. — De ez az öt nap ... — Nem is tudom ... Megbolondultam. — A gyerek rovására... — jegyzem meg. — Igen. Valahogy ... elfelejtettem ... Péntek: lejön a városba, találkozik egy „ismerőssel”. Olimpia... másik ismerős, meg egy barátnő... Szombat reggel: „ismerős”, valamilyen Géza, akinek három gyereke van, de „nagyon magányosan él”, az asszony elhagyta, no igen, csak betértek ide, meg oda, aztán jött a barátnője, Géza meg elköszönt tőlük az asztaltól, de ottmaradt a barátja... S így múlnak a napok, vasárnap, éjszaka, hétfő, éjszaka, kedd, egész nap. A „kör”: Olimpia, Borostyán, Béke, Borostyán. Mindenki izzadt, fáradt és mocskos, köhögnek a cigarettától, feketétől, konyaktól és boroktól, a szeme fáj az álmatlanságtól, a gyomra kavarog az utálattól és — kedden a félelemtől, hogy otthon... a gyerek, mi van vele... De csak kedden félt, amikor már majdnem összeesett... Csak mondja, komoran, csak mondja, én meg egy szavát nem jegyzem fel, néha kipillantok a Mecsekre, már rozsdásodik az erdő, valahol messze az úton autó veri vissza, szemetbántóan a napfényt... — Üzent a fia — szólok közbe. — Igen, tudom... — Intézetben jobb helye lesz... — Igen, tudom ... — Meg kell látogatni, minden hétvégén. Hozza fel, hétfőn vigye vissza, de minden héten, egyetlen hetet kihagyni nem lehet... — Igen, tudom... Mindent, — csak egyet nem tud: élni a fiával. Rab Ferenc Ideggondozó vagy menthálhigiénés intézet? Az ember és a csoport kapcsolata A napokban új tábla kerül a Megyei Ideggondozó Intézet épületének falára Pécsett, a Kórház téri egészségügyi épületek közepén. A tábla felirata: Megyei Menthál higiénes Intézet. Mit jelent ez az új név? — ezt kérdeztük dr. Kézdi Balázs főorvostól, az intézet vezetőjétől. — Lényegesen bővül a munkánk, feladatunk. — Az idegbeteggondozó intézeteket ugyanis korábban azért szervezték, hogy a kórházon kívüli beteggondozásban, vagyis a therápiás munkában segítsenek. A tudományok, s itt elsősorban nem is az orvos- tudományra, hanem a társadalomtudományokra gondolok, azonban lehetővé tették, hogy ne csak a betegség ideijén, hanem az azt megelőző, valamint az azt követő állapotban is szervezetten foglalkozzunk mindazokkal, akik erre rászorulnak. Vagyis az új feladatunk — a gondozás mellett — a megelőzés és a rehabilitáció. Munkánk ezzel igen nagy méretekben megnő, hiszen például nemcsak a betegségek keletkezésével, hanem egyéb, az ember számára jelentős vonatkozásokkal is foglalkozunk majd, így a csoportban való éléssel, az ember és a csoport kapcsolatával — vagyis sokmindennel, ami meghaladja az eddigi betegségfogalmat. Mindehhez persze nagyobb létszám és megfelelő helyiség szükséges az intézet számára, de rövidesen ezek a gondjaink is megoldódnak, s akkor bővebben tájékoztatjuk az olvasókat sokrétű, sok embert érdeklő munkánkról. MIRŐL (R? Ifjúság és társadalom címszó alatt több érdekes, a problémát sokoldalúan megvilágító tanulmányt közöl a VALÓSÁG szeptemberi száma. Az írások szerzői jórészt maguk is fiatalok, benne élnek abban a közegben, melyről tudományos felmérésekés személyes élmények alapján szólnak. Mindenek előtt látásuk frissesége, józan, tárgyilagos ítéletük, az igazság kimondásának következetes bátorsága ragadja meg az olvasót. Egyre több szó esik manapság az egyetemekről frissen kikerülő diplomások helyzetéről. Nem véletlen, hogy e tárgykörrel két tanulmány is foglalkozik. Vágvölgyi András Fiatal diplomások és a hivatással való azonosulás című írásában szegedi és Szeged környéki fiatal értelmiségiek körében végzett felmérésének tapasztalatait adja közre. Zsillé Zoltán tanulmánya (A fiatal diplomások esélyei) az ifjú szakemberek munkahelyi beilleszkedését, illetve az energiák ésszerű vagy ésszerűtlen felhasználásának kérdését vizsgálja. Rámutat a pazarlás luxusából eredő anyagi és erkölcsi veszteségekre. Czakó Gábor szélesebb körben vizsgálódik és összetettebb kérdéseket boncol. örökkön örökké? című tanulmányában, mely tulajdonképpen egy kérdőíves felmérés tanulságait összegzi, a szerelem, a házasság és a hazaszeretet mai tartalmának lényegi összetevőire kíváncsi. Az ifjúság sokágú problémáihoz kapcsolódik Katona Éva írása a Társadalmi Szemléből (Jegyzetek az utánpótlásról). Az ismert riporter egy levél kapcsán fejti ki gondolatait. A levél írója a fiatalok részéről gyakran elhangzó türelmetlen, de őszinte bírálatok kedvezőtlen fogadtatását teszi szóvá. A közelmúltban több jelentős évfordulót ünnepeltünk. Az évfordulók a folyóiratok számára az értékelés, a felfedezés lehetőségeit tartogatják. Elekes Lajos történész a Társadalmi Szemle hasábjain államalapító királyunk, I. István korát, politikáját, társadalomszervezői munkájának jelentőségét tárgyalja az ezeréves évforduló alkalmából. Kétszáz évvel ezelőtt született Hegel, a klasszikus német filozófia vezéregyénisége. A nagy filozófus munkásságának értékelését a Nagyvilág szeptemberi számában Szigeti József végzi el. Negyed századdal ezelőtt halt meg Bartók Béla, a modem zene nagy egyénisége. Az évforduló alkalmából a Kortárs számos kitűnő tanulmánya hódol Bartók szellemének. Közülük néhányat említünk meg itt jelzésképpen. Kárpáti János: Schönberg — Bartók — Sztravinszkij című írásában a három zeneszerző közötti párhuzamot rajzolja meg, Ortu- tay Gyula emlékeit adja közre (Emléktöredékek Bartók Béláról), Fodor Ilona pedig egy gyakran visszatérő problémával foglalkozik (’Bartók magyarság élményének gyökerei). A Nagyvilágban Lukács György szól Bartókról. Mint írása elején kifejti, nem zenei szakcikket kíván írni, hanem Bartók emberi nagyságát akarja megvilágítani a marxista filozófus szemszögéből. K. S. Komolytalan rovat Az utóbbi időben kissé ellaposodott a túlvilági lényekkel való kapcsolatunk. Emlékszem még rá, régebben sikerült a spiritizmus útján érintkezésbe lépnem a túlvilágiakkal és gyakran hasznos tanácsot szerezni tőlük. Az egyik legemlékezetesebb kalandomat szeretném elmesélni. Tartalékosként egyszer behívtak és a kiskatonák, akik akkor töltötték újoncidejüket, rendkívül szerettek volna már leszerelni. Akkor még nem volt divatos az a mai katonai szokás, hogy vesznek egy 150 cm-es viaszosvászon mérőszalagot és naponta levágnak egy centimétert. A fiúk nagyon ráértek és miután végigházalták a különféle hivatalos fórumot hírekért és már a szakácsok és írnokok hírei is elkoptak, fordultak csak a túlvilági hatalmakhoz. Esténként elkezdődött az asztaltáncoltatás és a teremMIRE JÓK A SZELLEMEK! ben óriási hupogások között jelentek meg az elhaltak szellemei. Tetszik tudni, hogy megy ez? Egy poharat az asztal közepére tesznek, sötétben mindenki ráteszi a pohárra az egyik ujját és a pohár az ABC betűivel leírt papírlapon megindul. Ahol megáll, az a betű érvényes. Itt a másik variációját játszották. Mindenki rátette kezét az asztalra és az asztal elkezdett táncolni. Közben ilyenfajta szöveget mormoltak: — Mondd meg nekem kis asztalkám, hogy egy hónap múlva leszerelünk-e? Ha igen, kopogj egyet, ha nem, kettőt. Arról meggyőződtünk, hogy suskus nincs, senki nem nyomkodta az asztalt, senki nem emelgette a térdével és a kincstári bútor mégis értelmes válaszokat adott. A szellemek hasznosan viselkedtek és mindent el tudtak mondani. Jól tájékozott szellemek voltak a jövő, főleg a távoljövő dolgaiban, és meglepő dolgokat tudtak a múltból is. Esténként az egész laktanya visszhangzott a hupogá- soktól és mondhatnám, helyettesítette a klubmozgalmat, mert alig van varázslatosabb valami, mint betekinteni a jövő és az elmúlt idők rejtelmeibe. S ezt a szellemek szállították is. Szerelmi ügyekben, pályaválasztásban tökéletesen megbízhatónak bizonyultak és a tanácsaik bármelyik öreg bölcsnek becsületére váltak volna. Egyszer azonban bajba kerültek. Valamelyik legénynek eszébe jutott a túlvilágot azonnali gyakorlati célokra is felhasználni és a szellem a következő feladatot kapta: — Mondd meg nekem kis asztalkám, hogy a vasárnapi meccsen nyer-e a Ferencváros, vagy sem? Ha nyer, kopogj egyet, ha veszít, kettőt és ha döntetlen lesz, hármat! Azt nem állíthatjuk, hogy a szellemek megmakacsolták volna magukat, sőt őszinte élvezettel merültek bele a Totó-szelvény kitöltésébe. A laktanya lázban égett. Akik elkéstek és nem használták fel a szellemeket ilyen közhasznú tevékenységre, mélyen el voltak keseredve. Egészen a vasárnapi eredményhirdetésig. Akkor kiderült, hogy a szellemeknek három találatuk volt és teljesen használhatatlanok voltak. Ha egyetlen találatuk nincs, akkor fel lehetett volna őket heccelni és amit tanácsolnak, annak az ellenkeI zőjét beírni. A szellemek csődbe kerültek és mór a jövőt sem volt hajlandó elhinni senki. Azóta hosszú idő telt el és gyakran gondolok rá, hogy jó lenne ismét a szellemekkel összebotlani. Lehet, hogy a Totó kitöltő szellem balfácán volt és nem merte megmondani, hogy nem ért ehhez a nemes sporthoz. De azóta biztos van már ilyenirányú, szakképzett szellem is és talán segíthetne valamit, mert ami érdekel, mindössze ennyi. A távoli jövő ellenőrizhetetlen, a múltat a2 ember maga is elfelejtette, tehát elhisz mindent. Égj szellem igazi próbája az hogy szerdán kitölti a Totó, vagy Lottó-szelvényt és a2 vasárnap beválik. Ebben as esetben a szellemek hasznos tevékenységet folytatnának Bár, ahogy gyanítom, a Totó- Lottó bezárhatná kapuit mert mindenki telitalálatai érne el. Szőllősy Kálmán
