Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
1918. augusztus 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Ű Igondok Csak a gépek segíthetnek Legkorszerűbb útjaink is csak a mai igényeket elégítik ki.— A vasúti forgalom egy része is közútra terelődik — Koncentrálni az erőket „Szabálytalanság“ a taggyűlésen Még lehet közlekedni útjainkon, még nem igaz. hogy csőd az, ami van, még korai azt mondani: út-válság — a jövő azonban kétségtelenül ijesztő. Napjainkban 280 ezer magángépkocsi közlekedik az utakon, öt év múlva azonban már félmillió „maszek” lesz —, de ez a tény csak egyik oka a közúti szervek növekvő gondjainak. A másik: napról-napra nő a járművek súlya. Míg öt—tíz évvel ezelőtt szenzáció volt a 10 tonnás teherkocsi, addig ma mindennapos a 27 tonnás camion, de jönnek már a 30—35 tonnás óriások is. Amerre elhúznak, a szó legszorosabb értelmében reng a föld, törik az út. Kis túlzással azt mondhatni: ma már csak úgy előzhető meg a katasztrófa, hogy minden kocsi után ott cammog a bitumenező. Nagy áldozatok A hazai állami utak össz- hossza 30 ezer kilométer körül van. Ezek túlnyomó része keskenyebb és kisebb teherbírású a szükségesnél — korszerűtlen vonalvezetésükről nem is szólva. Szakemberek véleménye szerint úthálózatunk alig 20 százaléka felel meg a követelményeknek, de ez az arány is csak a mára vonatkozik. Ami a jövő — méghozzá nem is távoli jövő — igényeit illeti: legfeljebb 2000 kilométer az az úthossz, mely ilyen szempontból is elfogadható. Mi várható? — kérdezi a maszek autós, s kérdezik a szállító\-állalatok is, hisz az új közlekedési koncepció, mely egyebek mellett a gazdaságtalan vasútvonalak leállítását is előírja, központi kérdéssé tette az útfejlesztést. — Az ezzel kapcsolatos számok, első hallásra legalábbis, impozánsak. Csak új utak építésével mintegy 8000 ember foglalkozik az országban, a ráfordítás pedig milliárdos nagyságrendű. íme, a közúti építővállalatok idei menetrendje. A 3-as számú — budapesti—miskolci úton —, tovább épül a Borsod megyei szakasz. (130 millió forintot költenek a korszerűsítésre). A 4-es számú — budapest—záhonyi — úton most Püspökladány és Karcag között dolgoznak. Az 5-ösön a 129—142-es kilométerek között. A 6-oson — mint köztudott —, elkészült a bares—pécsi szakasz, a 7- esen a nagykanizsai átkelési rész. A KPM-felügyelet alá tartozó országos úthálózat 60 milliárd forint értéket képvisel, s értéke évente 2—2,5 milliárd forinttal nő. Nem a pénzzel van tehát a baj, úgy tűnik. A rendelkezésre álló összegek felhasználásának hatékonysága aggasztó. Tegnapi gépek Törökországban egy száz- egynéhány kilométeres útszakaszt egy amerikai cég öt emberrel építtetett meg — egy év alatt. Mi — nyolcezer emberrel, — évi 60—70 kilométernyi új út építésére vagyunk képesek. Az összehasonlítás elkedvetlenítő. Még akkor is, ha e teljesítmény mögött könnyű megsejteni a reklámcélokat. Emberrel ma már nem lehet utat építeni, már csak azért sem, mert egyre kevesebb az ember. Ezt bizonyítja az a minden elképzelést felülmúló költségnövekedés is, ami az útépítéssel kapcsolatosan az utóbbi években megfigyelhető. A fentebb említett 63 km-es bares—pécsi szakasz 225 millió forintba került. Ezen a pénzen tíz évvel ezelőtt még éppen 120 kilométernyi utat lehetett volna építeni. Pedig tíz év alatt sok minden változott, közte a gépesítés foka is. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor Megalakult a Pécsi Közúti Igazgatóság, öt szurokfőzőüstjük, egy betonkeverőjük és egy szállítószalagjuk volt. Ma 28 milliót tesz ki gépeik értéke, de ennek mégse lehet különösképpen örülni. Mert e gépek túlnyomó többsége is tegnapi... Mindig a levetettet? Az útépítés gépesítése nehéz és bonyolult dolog. A kubikos talicska még a legfejlettebb országokban is mindennapos volt húsz évvel ezelőtt, az azonban ami azóta történt, már-már fantasztikus. Az utak legkedvezőbb nyomvonalát elektronikus számítógépek határozzák meg, a tereprendezést, alapozást, bedolgozást teljes egészében gépek végzik. Olyan gépóriások is vannak, melyből egy ötszáz kubikus munkáját végzi el. Magyarországon a gépsoros technológia van kialakulóban. E technológia elterjedése irányába hat a vállalatok korlátozott beruházási lehetősége: darabonként könnyebb szerezni egy-egy gépsort. Az útépítési munkálatok egyébként négy főrészre oszthatók. Ezek: az anyagkitermelés, a rakodás, a szállítás, illetve a bedolgozás. Az anyagkitermelés és a szállítás szinte százszázalékig gépesített, a rakodás részben, a bedolgozás pedig alig-alig. A gépsorok termelékenysége figyelemreméltó, de nem lehet figyelmen kívül hagyni nagy üzemelési költségüket, s még mindig jelentős létszámigényüket sem. De a legfőbb baj még sem ez. Gépeink túlnyomó többsége nagyon is második vonalbeli típus, ahogy a szakemberek mondják: levetett. A szocialista országok útépítőgépgyártása most van kialakulóban, a nyugati beszerzések pedig hihetetlenül nehézkesek. Tervek Az útépítéssel foglalkozó vállalatok — köztük a Pécsi Közúti Igazgatóság is, — most alakítja ki a IV. ötéves terv műszaki fejlesztési programját. A felújítás és korszerűsítés központi kérdés, így hát az ezzel kapcsolatos gépeknek is kiemelt jelentőségük van. E területen jól használható NDK, szovjet, sőt magyar berendezések is vannak, a nagyobb teljesítményű berendezések körül azonban változatlanul vita van. Nyugati vagy keleti legyen? — ez a leggyakrabban visszatérő kérdés, mintegy jelezve: baj van az import-szabályozókkal. A tőkés importot fékező terheket olyan esetben is viselniük kell a vállalatoknak, mikor hasonló gép egyáltalán nincs is a szocialista piacon. Egy másik probléma: a tipizálásra csak papíron került sor. Egyre több az utakon dolgozó gép, s egyre több a márka. S ezzel párhuzamosan egyre több az alkatrészhiány miatt álló berendezés... A IV ötéves tervtől se lehet csodákat várni, néhány lényeges elképzelésnek azonban realizálódnia kell. Ilyen: a részleges automatizálás, illetve a nagyteljesítményű „mindenttudók” rendszeresítése. A megyei vállalatok között tökéletessé kell tenni az összhangot, a tervező, illetve beruházó vállalatok esetében pedig el kell érni, hogy a beruházási összegek megszavazásakor a távolabbi jövőre is gondoljanak. Az M—7-es botránya lassan feledésbe merül, de közben nap mint nap újratermelődnek egy hasonló botrány lehetőségei ... Spórolunk, pedig( az olcsó dolgoknál ritkán van drágább. Az eddiginél is jobban kell koncentrálni tehát az erőket, s el kell érni, hogy végre valóban korszerű gépekhez jussanak vállalataink, s előbb-utóbb azzal a gondolattal is meg kell barátkoznunk, hogy igazán modern autópályák gyors és gazdaságos építésére nem minden ország képes. A világ számos országában dolgoznak külföldi építési vállalatok, s mint hírlik, már jóideje hozzánk is elküldték névjegyüket ... Békés Sándor Csalnak a fényépek... Ez volt az első gondolatom, amikor a nagykozári párt- szervezet taggyűlésére beléptem. A különböző lapokban megjelent fényképeken ugyanis, amelyek rendszerint a tsz országos hírű szörpüzemét mutatják be, mindig egy, vagy két csinos, fiatal lány társaságában látjuk a szörpöket. Annyi ilyen fényképet láttam már (és persze minden esetben fiatal lányokkal), hogy már-már azt gondoltam: ebben a tsz-ben nincsenek is öregek. Csak fiatalok. Erősek, életvidámak és derűsek. S mi fogadott a taggyűlésen? Az emberek fele öreg. Többön látszik, hogy beteges. Egy idős néni ült például az asztalvégnél, aki még ülés közben is botra támaszkodott, s még így is reszketett a keze. Minden bizonnyal derék asszony, naÚj gyár az új mellett A magyar üvegipar fellegvára Befottes, konyakos, pepsi-colás üvegek — Épül Közép-Európa legmodernebb síküveggyára Orosháza iparát, ha egyáltalán iparnak lehet nevezni, jó ideig az élelmiszergazdasággal összefüggő kicsi üzemek jelentették. A baromfifeldolgozó és Vas-Műszaki Ktsz voltak mindössze a 36 ezer lakosú város országosan ismert, komolyabb létesítményei. Aztán az 1960- as évek elején, pontosabban 1963-ban, egyszerre megváltozott minden. A város szélén óriásgépek túrtak a szikes orosházi határban. Munkások százai építették az utat, betoncsarnokokat, üveghutát, iparvágányokat. Rövidesen az orosháziak tömegei várták, hogy felépüljön az üveggyár, amely az alföldi város munkaerőfölöslegének nagy részét felszívta 1700 munkahelyére. Végig a gyáron öt éve üzemel a gyár. Öriási zárt rendszerek. Csövek, mérleggel ellátott bunkerek, szállítószalagok. Mindössze ennyi látszik a több- emeletes épületben, ahol az üvegek alapanyagát keverik. A földszinti diszpécser szobában sokkal többet látok. Egy elektromos vezérlőasztalon színes nyomvonalak jelzik a szulfát, szóda, vasoxid — ez csak a zöld üveghez kell — króm útját. A diszpécser gombokon zongorázik, a programozás szerint megszakad néhány fény útja, aztán egy villanás és kész a keverék. A gyár udvarán targoncás puttonyokkal szállítják a hutába. Emelő önti a kazán tetején levő nyílásba, aztán többé nem látjuk a port. Vörös és fehér fények villognak. Már cseppfolyós az üveg — 1500 Celsius fok. Aztán csatornákon ömlik, egy ügyes olló egyforma súlyú darabokra vágja. Öklömnyi tűzgömbök csúsznak egy körbeforgó gépen, formák nyitódnak-csukódnak, sűrített levegő sisteregve fúj a formában levő üveggömbe. I ; Ismét kinyílik a forma és egy karcsú Pepsi-Colás üveg indul a szalagon. Csak hűteni kell, és az emblémát ráfesteni. A raktárakban befőttes, konyakos, boros és sörösüvegek ezrei. Ládahegyek. Egy óriási csarnokban hengereken csillogó recés tábla-üveg folyik a csomagoló felé. Amikor a hutából kifolyik, még a hengerek lágyan nyomják rá az apró mintázatot. Közepén még forró, de már acélosan rugalmas. A legkisebb ütésre mégis rianásszerűen pattog, a letört darabok egymásra csúsznak. A hengersor végén acéltűvel darabolják méretre, ügyes munkáskezek. Egy bevándorló — Valóban nagyon ügyesek az emberek — mondja Bálint Sándor főmérnök. Pedig a munkások zöme orosházi, egy évtizeddel ezelőtt alig tudtak valamit az üveggyártásról. Mindössze három igazi „üveges” van a szakemberek között. A főmérnök szerint nem nagy baj. Már az építés alatt megtanulták a technológiákat, és a világszínvonalú berendezésekkel a lehető legjobban dolgoznak. Évtizedek rossz beidegződéseit nem hozták magukkal más üveggyárakból. A főmérnök Inotáról vándorolt be Orosházára az építkezés első pillanataiban. Néhány kétkedővel ellentétben már akkor világosan látta, hogy az 530 millió forintos költséggel épülő beruházást helyes Orosházára telepíteni. Igaz a nyersanyagot távolról'kell ideszállítani, de a kész termékek a környéken, Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Nagykőrös konzervgyáraiban kerülnek fel- használásra. Évi 15 millió üveget Szigetvár is Orosházáról szerez be. A gyár évi 420 millió öblösüveget és 2,3 millió négyzetméter táblaüveget készít. Ez 500 milliós termelési értéket jelent amelyből az Üvegipari Művek összes nyereségének fele, 140 millió forint származott. A gyár termékei a hazai felhasználókon kívül eljutnak az NDK, NSZK, Olaszország, Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia piacaira is. Amikor ott jártam, a főmérnök éppen a jugoszláv partnerekkel vívott közelharcot minőségi reklamálás miatt. Ugyanis a külföldi piacokon, ha nem megfelelően tükrös az üveg, vagy a varrat, a nem tökéletes forma miatt durva, már nem megfelelő. Az orosházi gyár termékeit, ha minősíteni akarjuk, jó közepes színvonalat érnek el. További fejlesztés? A főmérnök a gyár mögötti területre mutat... A szomszéd vár Az Orosháza közelében levő kardoskuti földgáz és olaj miatt nagyon ésszerűnek látszott, hogy a „régi” gyárat ne csak fejlesszék, hanem egy önálló, új gyárat építsenek szomszédságában. A normál ablaküvegből 5—6 millió négyzetmétert kell évenként importálni. Sőt, a vastagabb üvegekből is behozatalra szorulunk. Az építkezéseken a nagymennyiségű üvegszerkezet hiánya, szinte gátolta a legmodernebb építkezési módok kialakulását. Ezért a Gazdasági Bizottság 1968. évi döntése alapján több mint egymilliárd forintos beruházással, Közép- Európa egyik legkorszerűbb húzott síküveggyárát építik fel. Máris elkészült egy 3 ezer négyzetméter alapterületű csarnok, most 400 munkás, emelő- és szállítógépek serege hozzákezdett két futball- pályánál is nagyobb, 8 ezer négyzetméter nagyságú csarnokrendszer összeállításához. Megfúrták . az üzem vízszükségletét biztosító kutakat, és még ebben az esztendőben minden előkészület megtörténik az ötszintes főépület építéséhez. A gyáróriás 28 méter magas lesz, egy-egy szintjét 3600 négyzetméter alapterületre tervézik. Az építkezés előreláthatólag 1972-ben fejeződik be, az utána következő esztendőben beszerelik az üveggyártás legkorszerűbb, világszínvonalon álló, szovjet, automata gépsorát. A próbaüzem a program szerint 1974 januárjában kezdődik. Az új gyárak női és férfi munkalehetőségeket jelentettek Orosháza számára. Ez azonban csak egy része annak a pezsdítő hatásnak, amely egy kis város életében két ilyen hatalmas ipari létesítmény jelenléte okoz. Lombosi Jenő f’ ■> '«-»Xv-v ■■ :>.í-ij&fc*A* orosházi üveggyár [ gyón, de nagyon sokat tét í dolgozott a falu társadaln életében, de ma már... i maga is elmondta felszólalt sában: hiába, az ember erej véges. „Mennyi a párttagság ái lagos életkora?” — kérdés tem a pártszervezet vezetői „Negyvenkilenc év” — hang zott a válasz. — „S a tsz tagságé?” „Negyvenháror esztendő”. „Nincs itt valan ellentmondás?” „Szerintün nincs, mert.. A kérdés-felelet sorozz többi részére már a taggyíí lés és persze a további be szélgetés adott választ. Esze rint néhány éve még 57 vol a tsz-tagság átlagos életko ra, aztán tovább erősödőt gyarapodott a szörpüzem, ú és új fiatalok léptek be, így fiatalodott a tsz-tagsá tizennégy évet. A pártszer vezet tagfelvételében e azonban még nem éreztett a hatását, mert a ma érvé nyes szervezeti szabályza szerint csak 21 éves korba: lehet felvenni a párttagoka: márpedig az új tsz-tagol többsége csak 17—19 éves. A szervezeti szabályza eme pontja nehéz helyzetb hozta a pártszervezetet, mer í Czrnkovics Anna nagykozár j KISZ-titkár és egy másil fiatal már 18 éves korba: be akart lépni a pártba meg is érdemelték, hogy fel vegyék őket, mert szorgal másán dolgoznak, s nen vehetik fel, mert a szerve zeti szabályzat ama pontji nem engedi meg. Mit lehe tenni? Czrnkovics Anna mej az a másik fiatal megvárj: azt a napot, amikor 21 éve: lesz, s amikor betöltötték már jelentkezhetnek a belé pési nyilatkozatért. A közel jövőben kerülnek majd taggyűlés elé... Ilyen előzmények utár nem lepett meg, hogy í nagykozári tsz-pártszerveze' vezetői eltértek kissé az előírásoktól, szigorúbban mondva „szabálytalankodtak” avval, hogy a X. pártkongresszus elé kerülő szervezeti-szabályzat-tervezet egyi^^Wjt- ját felolvasták. Az élőirásoh szerint ugyanis a jelen taggyűlésen „csak" a pártveze- tőség beszámolója meg s tisztségviselők megválasztása kerülhetett volna napirendre, a kongresszusi irányelveket meg a szervezeti szabályzat tervezetet a szeptemberi, vezetőségválasztó taggyűlésen kellett volna megtárgyalni. Be is tartották ezt Nagykozárban, ám — mint mondottuk — avval az eltéréssel, hogy egy pontot — előlegként — azért felolvastak a tervezetből. Azt a pontot, mely a párttagfelvétel alsó korhatárát 18 évre javasolja leszállítani. Hangsúlyozom, szigorúan nézve szabálytalanság volt ez, olyan szabálytalanság, mely a taggyűlés minden résztvevőjének mosolyt, örömet fakasztott az arcán. Ez a pillanat felért egy szavazással, s aki erre gondol, csak azt mondhatja: Ebben az esetben és eny- nyiben el lehet térni a szabályoktól. Bármelyikünk is lett volna a tsz-pártvezetők helyében, ebben a vonatkozásban nem tudott volna nem „szabálytalankodni”. Mert ne felejtsük: Czrnkovics Anna három éve jelentkezett. s a 21. születésnapján azonnal beadta a felvételi kérelmét. Nem várt tovább, még egy napot sem. Magyar MELEGVIZES KISKAZÁN 9. sz. Vasbolt, Pécs >
