Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

8 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. augusztus 23. ' -v 1 «4 fi ikre? A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a pártX. kongresszusára III. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlődése 13. Társadalmi előrehaladásunkban jelen­tős szerepe volt és van a népi demokratikus államnak, amely a munkásosztály hatalmát testesíti meg, rendeltetésének megfelelően működik, a szocializmus építésének haté­kony eszköze. Államunk, rendszerünk szo­cialista demokratizmusa széles körben biz­tosítja a dolgozó nép jogainak érvényesülé­sét, az állampolgári jogok és kötelességek összhangját. A jelen időszakban az állam­élet, a szocialista demokrácia továbbfejlesz­tése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. A Központi Bizottság széleskörűen meg­vizsgálta a törvényhozás, a kormányzás, a közigazgatás, a tanácsrendszer, valamint az állami munka más területeinek helyzetét és továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az államélet, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének osztálypolitikánknak meg­felelő fő célkitűzése, hogy erősödjék a mun­kásosztály hatalma, hatékonyabban érvénye­süljön a párt vezető szerepe, a tömegek köz­életi aktivitása. A szocializmus építésének feladatai azt igénylik, hogy egyidejűleg fej­lődjék az állam központi irányítása és bon­takozzék ki a helyi szervek önállósága. 14. Az országgyűlés tevékenységében fej­lődjék a törvényalkotó munka, a kormány­zati tevékenység politikai ellenőrzése, a kép­viselők részvétele a parlamenti munkában; végezzenek aktív politikai munkát a töme­gek, a választóik között. Magasabb színvonalra kell emelni a kor­mányzati munkát, hogy a kormány hatéko­nyabban tudjon foglalkozni a legfőbb poli­tikai, gazdasági, kulturális és tudományos kérdésekkel. A miniszteri önállóságot és fe­lelősséget növelve erősíteni, fejleszteni kell a minisztériumok elvi, irányító szerepét, a kormányzati döntések végrehajtásának el­lenőrzését. A tanácsok részei a demokratikus cent­ralizmus elve alapján működő államszer­vezetnek. Munkájukat oly módon kell fej­leszteni, hogy egyidejűleg erősödjék állam- igazgatási, népképviseleti, önkormányzati funkciójuk, jellegük. Növelni kell a taná­csok önállóságát és felelősségét a hatósági jogkörben, a gazdasági, kulturális és szo­ciális munkában. A tanácsi szervek hatás­körébe kell utalni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a terület, ille­tőleg a település lakosságát érinti, továbbá amelyeket célszerűen, gazdaságosan, a je­lenleginél jobban a tanácsi szervek oldhat­nak meg. Az államigazgatási munkában a szocialis­ta demokratizmusnak, a dolgozók ellenőr­zési tevékenységének fejlesztésével párhu­zamosan növekedjék a munka szakszerűsé­18. A párt IX. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai célokat elértük. Fejlődött, gyarapodott hazánk, növekedett a nemzeti vagyon. A harmadik ötéves terv fő gazda­ságpolitikai terveinek teljesítése, a gazda­sági fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy előbb­re haladjunk a szocializmus felépítésének út­ján. A nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben — 39—40 százalékkal emelkedik. A gazdasági fejlődés kiegyen­súlyozottabbá vált, a növekedés üteme a társadalmi termelés döntő ágaiban megha­ladta a tervezettet. Az ipar termelése öt év alatt 34 száza­lékkal emelkedett. A termelés emelkedé­sének 55 százalékát fedezte a termelékeny­ség. A mezőgazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 16—17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző évek­ben. Fejlődött a közlekedés, a vasút- és út­hálózat, korszerűsödött a szállítás. Biztató változások következtek be a hazánk adott­ságai miatt különösen jelentős külkereske­delemben. Bővültek hazánk gazdasági kap­csolatai, elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista or­szággal, fejlődtek a harmadik világ orszá­gaival, s gazdasági és politikai érdekeink­kel összhangban javultak a tőkésországok- kal is. 19. Gazdaságpolitikai céljaink elérését je­lentékenyen segítette a párt IX. kongresszu­sának határozata nyomán bevezetett gazda­gé, gyorsuljon az ügyintézés és fokozódjék a közhivatali dolgozók személyi felelőssége, csökkenjen a bürokrácia. 15. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlődése, a tanácsok önállóságának növeke­dése, a választási rendszer fejlesztése, az üzemi demokrácia kiszélesedése új lehető­ségeket teremt a dolgozók tömeges részvé­telére a közügyek intézésében. A szocialista demokratizmus kiszélesedésének együtt kell járnia az állampolgári fegyelem erősödésé­vel, a közösség iránti felelősségérzet növe­kedésével, a szocialista közgondolkodás fej­lődésével. 16. Állami intézményeink fejlődése, tevékenységük fejlesztése megkívánja, hogy fejlődjék az állami szervek pártirányítá­sa is. 1 Az államélet pártirányítása és ellenőr­zése az ott dolgozó kommunistákon, illetve a pártszerveken keresztül történik. Az ál­lami munka különböző területein dolgozó párttagok kötelessége, hogy biztosítsák a törvényhozó és végrehajtó szervek alkot­mányban és törvényekben szabályozott, rendeltetésszerű működését. A párt szervei és. szervezetei a fő figyelmet az állami mun­ka elvi-politikai irányítására, a politikai döntések végrehajtásának ellenőrzésére, a káderpolitikai elvek érvényesítésére fordít­sák. A párt- és állami szervek tevékenysége között jelentkező átfedéseket és párhuza­mosságokat tovább kell csökkenteni. 17. Népköztársaságunk alkotmánya hí­ven kifejezi a néphatalom lényegét. Az 1949- ben történt elfogadása óta bekövetkezett társadalmi fejlődés azonban szükségessé te­szi államunk alaptörvényének módosítását. Az alkotmány rögzítse pontosabban a szo­cializmus építésében elért eredményeinket, a társadalomban bekövetkezett alapvető vál­tozásokat; nyilatkoztassa ki, hogy államunk a szocializmus alapjainak lerakásával fej­lődésének magasabb fokára, a szocializmus teljes felépítésének szakaszába érkezett. Rögzítse az alkotmány a szocialista ter­melési viszonyok győzelmét a mezőgazda­ságban, a termelőszövetkezeti rendszer ural­kodóvá válását; határozza meg az állami vállalatok és a szövetkezetek szerepét a gazdálkodás megváltozott rendjében; utal­jon a továbbfejlődés főbb irányaira. Fejez­ze ki a társadalmi osztályok és rétegek valóságos szerepét az államhatalom gyakor­lásában. Az eddiginél jobban fejezze ki az állampolgárok jogai és kötelességei közötti összefüggést és kölcsönösségét. ságirányítási reform. Céljainknak megfele­lően, magasabb színvonalra emelte a szocia­lista tervgazdálkodást, kedvezően hat a gazdasági élet egészére. Eredményesen fel­használjuk a szocialista áru- és pénzviszo­nyokat. A reform új fejlődési lehetőséget teremt a szocialista népgazdaságba szerve­sen beilleszkedő szövetkezeti mozgalom szá­mára; elősegíti, hogy az össztársadalmi, a népgazdasági érdek, a vállalati és szövet­kezeti csoportérdek, valamint az egyéni ér­dek jobban összhangban legyen, aminek egyre inkább érezni kedvező hatását. A gazdaságirányítás reformja kedvező változásokat eredményezett a társadalmi élet más területein is. Üj utat nyitott a társada­lom alkotó erőinek, újraértékelte és értékeli a vállalatokat, a vezetőket; a felelősség ko­rábbinál nagyobb megosztásával, a hatás­körök kiszélesítésével növelte a közösség iránti felelősségérzetet; segítette annak fel­ismerését, hogy az egyén a közösségen belül találhatja meg valódi érdekeit. A társadalmi összefogás növelésére ösztönöz. A nagyobb összefüggések felismerésére, társadalmi mé­retekben való előrelátásra, jobb tervezésre serkent, jó feltételeket teremt az üzemi de­mokrácia kiszélesítéséhez. 20. Néhány tényező kedvezőtlenül befo­lyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését, hátráltatta gazdaságpolitikai céljaink eléré­sét. Nem emelkedett kielégítően a munka termelékenysége és a termelés műszaki szín­vonala. Az ipari termelés emelkedésének a terve­zettnél kisebb hányada származik a terme­lékenység növekedéséből; egyenetlen volt a beruházási tevékenység és nem javult hatékonysága. Lazaságok vannak a vállala­tok munkaerőgazdálkodásában és a mun­kafegyelemben. Még nem tudtuk megtalál­ni a jobb munkafegyelem és munkaerő­gazdálkodás elég hatékony ösztönzőit. A la­kosság ellátása néhány fontos árucikkben nem volt zavartalan. A mezőgazdaságban a növénytermesztés fokozatosan javuló ered­ményei mellett az állattenyésztés nem fej­lődött kielégítően. Az aránytalanságok és a hiányosságok felszámolása a népgazdaság további gyors és hatékony fejlődésének fon­tos feltétele és tartaléka. 21. A harmadik ötéves terv időszakában elért eredmények, a szocialista termelési viszonyok megszilárdulása, gazdasági fejlett­ségünk szintje, a reform révén korszerűsí­tett tervgazdálkodási rendszerünk kedvező feltételeket biztosítanak a további előreha­ladáshoz, a kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedéshez. A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a negyedik ötéves terv alapvető célkitűzéseit. Helyesli, hogy az illetékes ál­lami szervek a negyedik ötéves tervet végle­gesítve még ez év őszén terjesszék az or­szággyűlés elé és iktassák törvénybe. Szük­ségesnek tartja, hogy az új ötéves terv megalapozottabban számoljon a társadalom és a gazdaság fejlődését lényegesen előmoz­dító tényezőkkel, a tudományos-technikai fejlődés követelményeivel és feltételeivel. Az életszínvonalpolitika gazdasági megala­pozása érdekében gyorsuljon meg a tudo­mányos-technikai fejlődés lehetőségeinek kihasználása. A gazdaságpolitika főbb irány­vonala a társadalmi termelés hatékonyságá­nak az eddiginél gyorsabb ütemű fejleszté­se legyen. Ez a szocializmus továbbfejlődé­sének útja, és egyben azt a célt is szol­gálja, hogy Magyarország az iparilag köze­pesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok közé emelked­jék. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy 1971—75 között 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jövedelem. A nem­zeti jövedelemből a fogyasztás részaránya 75—77 százalék, a felhalmozásé pedig 23— 25 százalék legyen, és törekedni kell a ter­vezett arányok stabilitására. Az ipari ter­melés 32—34 százalékos növekedésének 75 —80 százalékát a munka termelékenységé­nek javulásával kell elérni; a mezőgazda­ság termelése — a foglalkoztatottak szá­mának további csökkentése mellett — az elő­ző öt év átlagához képest 15—16 százalék­kal növekedjék. A termelékenység és a termelés haté­konyságának jelentős javítása, gazdasági versenyképességünk növelése szükségessé teszi a műszaki haladás meggyorsítását, a termelési szerkezet korszerűsítését, a dolgo­zók szakmai képzettségének, a vezetés szín­vonalának emelését. Mindezek érdekében: növelni kell a nemzeti jövedelemből tudo­mányos kutatásra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési cél­jainknak megfelelő kutatásokra kell kon­centrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nemzetközi kutatások eredményeinek gya­korlati alkalmazását. További fejlődésünk nélkülözhetetlen fel­tétele a korszerű szervezési és vezetési módszerek hasznosítása, a kooperáció és a specializáció szélesítése, a termelési folya­mat egészére kiható modern technika be­vezetése. Az erőket mindenekelőtt a nép­gazdaság energiaszerkezetének korszerűsíté­sére, az alumínium- és a vegyipar fejlesz­tésére, a kémia széles körű felhasználására, a közúti járművek és szállítóeszközök gyár­25. Az általános haladással erősödtek ha­zánkban a közgondolkodás szocialista ele­mei, emelkedett a társadalom tagjainak al­talános és szakmai műveltsége, továbbter­jedt a marxista—leninista világnézet. A párt kulturális politikájának helyessé­gét a legutóbbi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fejlődését mind a közoktatásban és a közművelődés­ben, mind a tudományos és művészeti al­kotómunkában alapvetően a szocialista tö­rekvések erősödése jellemzi. A Központi Bizottság a világszerte ki­bontakozó tudományos-technikai forradalom fására, a modern építési módok és épület- szerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész nép­gazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására kell össz­pontosítani. 22. A Magyar Népköztársaság gazdasági fejlődésének fontos eleme a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvétel, a külkereskedelmi tevékenység fejlesztése. A KGST-országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval, az áruforgalom gyors ütemű nö­velése mellett törekedni kell a gazdasági együttműködés további lehetőségeinek feltá­rására és szélesebb körű fejlesztésére. A kö­vetkező időszakban a KGST-országok kö­zös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együtt­működés elmélyítését legjobban a szocia­lista gazdasági integráció fokozatos kibonta­kozása szólgálja. A KGST keretében tevé­kenyen közre kívánunk működni az együtt­működés új, hatékonyabb formáinak kidol­gozásában és alkalmazásában. 23. A negyedik ötéves terv feladatai szük­ségessé teszik a gazdaságirányítás módsze­reinek további tökéletesítését. A reform alapelveit következetesebben alkalmazva, fokozni kell a népgazdaság közép- és hosz- szútávú tervezésének szerepét, tudományos megalapozottságát. Gazdasági szabályozó eszközökkel és más intézkedésekkel is biz­tosítani kell a népgazdaság tervszerű fej­lődését. Javítani kell a vállalati tervezést, bontakozzék ki jobban az állami és a szö­vetkezeti vállalatok önállósága, erősödjenek egymás közötti gazdasági kapcsolataik. Ezt a vállalati saját erőforrások ésszerű bővíté­sével is elő kell segíteni. Következetesen érvényesíteni kell a minisztériumok felelős­ségét, a gazdasági tevékenységet irányító és koordináló szerepét. A közgazdasági szabályozásban szükséges módosítások arra irányuljanak, hogy a fej­lődés alapvető kérdéseiben határozottan ér­vényesüljenek a központi döntések. A gaz­dálkodó egységek kezdeményező készségük­kel és lehetőségeik jobb kihasználásával eredményesebben járuljanak hozzá a nép- gazdasági célok eléréséhez. A vállalatok jö­vedelme és a dolgozók keresete a hatékony­ság javulásával összhangban emelkedjék. Az egyéni, valamint a vállalati, a szövet­kezeti csoportérdekek az össztársadalmi ér­dekkel összhangban érvényesüljenek. Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavakban fogadják el a párt gazda­ságpolitikai irányvonalát, ugyanakkor nem korszerűsítik a termelést, alacsony szín­vonalon szervezik a munkát és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra há­rítva, a társadalom rovására próbálják meg­oldani. Meg kell akadályozni, hogy társa­dalmunknak akár csoportok, akár egyének jogtalan haszonélvezői legyenek. 24. Gazdasági építőmunkánkban az egvre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, nagyobb köve­telményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezetési mód­szerüket emeljék magasabb színvonalra, éljenek bátrabban megnövekedett hatáskö­rükkel, tartsanak lépést a fejlődéssel. Ta­nuljanak meg távlatokban gondolkodni, ren­delkezzenek kellő nemzetközi tájékozottság­gal, képezzék magukat. A szocialista gazdaság vezetőinek köte­lességük, hogy felelős posztjukon mindent megtegyenek a párt gazdaságpolitikájának • megvalósításáért, tárják fel és használják ki az összes erőforrásokat a társadalom egészének, a vállalat dolgozóinak javára. várható lehetőségeivel és hatásával számol­va kidolgozta a párt tudománypolitikai irányelveit. Az elmúlt négy évben a korábbinál érez­hetőbb és eredményesebb volt az alkotó értelmiség részvétele mai problémáink meg­oldásában, a további feladatok meghatá­rozásában. 26. A szocialista társadalom politikai egységének erősödése és aktivitásának fo­kozódása a párt által vezetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széleskörű véleménycserét. Ez IV. A szocialista gazdasági építőmunka v. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota r~ i Tfr • 'TnPTi Hií

Next

/
Oldalképek
Tartalom