Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
1970. augusztus 23. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt X. kongresszusára segítette a fejlődés új kérdéseinek marxista megoldását, és kedvezően befolyásolta a szocialista közgondolkodás terjedését. Ideológiai életünkben erősödött a marxizmus—leninizmus hegemóniája. A kommunista eszmék térhódítása mellett azonban a társadalom átmeneti jellege és a kapitalista környezet miatt még jelen vannak, hatnak, s részben újratermelődnek reakciós, nacionalista, idealista nézetek, a kispolgári gondolkodásmód jellegzetes megnyilvánulásai is, amelyek hátráltatják a társadalom fejlődését és esz- . mei-politikai egységének erősödését. Állandóan számolni kell az imperializmus ideológiai fellazító tevékenységével is, amelynek fő törekvése, hogy kételyt hintsen, közvéleményünket szembefordítsa a szocializmus, a kommunizmus eszméjével; társadalmi rendünk, a szocialista országok ellem hangulatot keltsen. A párt az imperialisták mesterkedéseinek, igazi céljainak leleplezésével, eszméink hirdetésével aktívan harcol a fellazító tevékenység ellen. 27. Az élet különböző területein elért fejlődés lehetővé teszi, hogy továbbfejlesz- szük és gyarapítsuk az ideológiai életben elért eredményeket, s a felszabadulás óta végbemenő kulturális forradalom vívmányait. Az ideológia és a kultúra frontján a fő feladat az erők jobb összefogásával az eszmei harc fokozása, a marxista—leninista ideológia hegemén helyzetének erősítése, a szocialista kultúra fejlesztése. E téren elsősorban ideológiai eszközökkel, érvekkel, az új kérdések marxista megoldásával, a meggyőzés módszerével, a szocialista eszmék, erkölcs hatékony terjesztésével harcolunk. A szocializmus teljes felépítésének együk fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Az önző kispolgári életszemlélettel, magatartással szemben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat. A szocializmus öntudatos hívei nemcsak munkájukat végzik becsületesen, hanem részt kémek a közügyek intézéséiből és vállalják a közös felelősséget Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módom végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tekintélyét A munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az önjfel- áldozóam dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélveződ a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus híved a hangadók, s amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást a cinizmust, a fegyelmezetlenséget a harácsolást, a közösség megkárosítását. Társadalmi rendünk vívmányainak, építőmunkánk eredményednek valósághű propagandájával erősítenünk kell a jogos nemzeti, hazafias érzést s ezzel együtt az internacionalista nevelést 28. Az ideológiai feladatok megoldásában a párt fokozottan számít a marxista—leninista társadalomtudományok eredményeire, művelőinek közreműködésére. A párt támogatja a társadalmi valóságnak és a fejlődés törvényeinek minél szélesebb feltárására irányuló kutatásokat, mert ezek megismerése a párt és a munkásosztály érdeke. A marxizmus—leninizmus elméletét nem tekintjük befejezett lezárt rendszernek. A pártnak egyaránt kötelessége a marxizmus —leninizmus alapelveinek védelme és a forradalmi elméletünk állandó fejlesztése Kommunista ideológiánkat, világnézetünket a reakciós burzsoá nézetekkel, s azok maradványaival vívott harcban hirdetjük, képviseljük. Nem engedjük kérdésessé tenni a marxizmus—leninizmus gyakorlatban kipróbált és bevált alapelveit, fő törvényszerűségeit szemléletét és tudományos módszerét. Elutasítjuk a marxizmus—leninizmus pluralizálását a marxizmuson belüli külön irányzatok szükségszerűségét hirdető nézeteket. Egyidejűleg harcolunk a marxizmus—leninizmus elméletének dogmaként való kezelése és a revizionista torzítás minden kísérlete ellen. 32. A szocialista építőmunka, a gazdasági, kulturális fejlődés eredményeként tovább javultak hazánkban a dolgozók életkörülményei. öt év alatt a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme átlagosan 30—32 29. Közoktatási rendszerünk alapvetően betölti hivatását, fejlődött; pedagógusaink döntő többsége sikerrel helytáll az oktatási és nevelési munkában, jelentős szerepe van abban, hogy ifjúságunk zöme becsületesen tanul és dolgozik. A társadalom, valamint a tudományok és a technika rohamos fejlődése azonban megköveteli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését, korszerűsítését, magasabb színvonalra emelését; ez szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Oktatási és nevelési rendszerünk szolgálja hatékonyabban szocialista céljainkat, társadalmi igényeinket. Alsó-, közép- és felsőfokú tanintézményeink a társadalom szükségleteivel összhangban képezzék és neveljék a fiatalokat. A következő években a közoktatás jelentős fejlesztésére kell törekednünk. Az azonos típusú iskolák között fokozatosan szűnjenek meg a ma még jelentős színvonalbeli különbségek. A főiskolákon és az egyetemeken magasabbra kell emelni az oktató- és nevelőmunka színvonalát. Folytatni kell a szakképzés korszerűsítését. A szilárd alapműveltség biztosítása mellett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejlesztésével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását. Az iskolák, a tanintézetek fordítsanak nagyobb figyelmet a tanulóifjúság világnézeti, erkölcsi és honvédelmi nevelésére. Különös gonddal kell feglalkozni a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi jelentőségéhez méltóan, a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támogassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket 30. A művészetek színvonalának emeléséhez nélkülözhetetlen tömegbázisuk további erősödése, amihez a szocializmus a legjobb feltételeket biztosítja. Ez a művészetektől azt igényli, hogy sajátos eszközökkel segítsék megérteni és formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Életünk összetettsége nem lehet indok sem a társadalmi kérdésektől való elfordulásra, sem azok elvont általánosító vagy nega- tivista ábrázolására. Az ettől való félelem sem adhat teret a sematikus művészet és a dogmatikus művészetszemlélet feléledésének, sem pedig a hibákat, nehézségeket letagadó vagy megkerülő ábrázolásnak. Kulturális, szellemi életünk gazdagodásával egyre növekszik a kulturális-művészeti fórumok, alkotóműhelyek jelentősége. Feladatukat önállósággal és nagy felelősséggel kell végezniük. A párt formai, sti- láris kérdésekbe szervezeti rendszabályokkal nem avatkozik be, de a közízlés formálását fontos politikai és ideológiai feladatnak tékinti. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető kérdéseiben pártosan állást foglaló szocialista-realista közéleti érdekű, elkötelezett művészetet támogatjuk. A marxista kritikának, a kulturális, művészeti fórumoknak az eddiginél határozottabban fel kell lépniük a különböző helytelen nézetek ellen, s arra kell törekednünk, hogy azok megfelelő elvi válaszban részesüljenek. 31. Társadalmi, ideológiai életünk fontos kérdése a kultúra és a tömegek kapcsolatának további szélesítése, elmélyítése. Kulturális intézményrendszerünk szolgálja jobban a tömegek szocialista fejlődését, amire a szabad idő növekedése, a tömegtájékoztatási eszközök széleskörű elterjedése új ' és még korántsem eléggé kiaknázott lehetőségeket nyújt. A közművelődés fejlődése, eredményei ellenére elmarad a növekvő társadalmi követelményektől. A közművelődés fejlődése az egyéniség kibontakozásának, a szocialista demokrácia erősödésének, a termelési kultúra emelkedésének elengedhetetlen eszköze. Mind állami, mind vállalati forrásokból többet kell biztosítani a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek kielégítésére. Az oktatási és művészeti, valamint a tudományos intézmények céltudatosabban szolgálják a felnőtt lakosság művelődését, kul- turálódását. százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 17 százalékkal emelkedett. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy 2 millió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben. A IX. kongresszus határozatának megfelelően a paraszti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban növekedtek, így a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelmének — az életszínvonal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlagban kiegyenlítődött. Ezzel és a termelőszövetkezeti tagok szociális és kulturális ellátásának fejlesztésével nagyot léptünk előre a falu és a város közötti különbségek megszüntetésének útján. Jelentősen bővült a társadalmi juttatásokban részesülők köre és nagyobb lett a juttatások összege. Növeltük a nyugdíjakat és a családi pótlékot. Bevezettük a gyermekgondozási segélyt, amelyet eddig 180 ezren vettek igénybe. A pénzbeli társadalmi juttatások egy lakosra jutó összege 42 százalékkal múlja felül a négy évvel ezelőttit. 1966—1970 között 320 000 új lakás épült; több, mint eddig bármelyik ötéves tervben. Kereken egymillió ember költözött új lakásba. Tömegesen elterjedtek olyan árucikkek, amelyekhez azelőtt csak a magasabb jövedelműek jutottak hozzá. Ma minden második háztartásban van mosógép és televíziókészülék, majdnem minden harmadik családnak van villamos hűtőszekrénye és porszívógépe. Tovább csökkentek az ország különböző területei között a gazdasági fejlettségbeli különbségek, kiegyelítettebbé vált a lakosság szociális ellátottsága. 33. Gazdasági építőmunkánk, szocialista társadalmunk alapvető célja, hogy tovább szilárdítsa a létbiztonságot, kulturáltabbá tegye a munkakörülményeket, valamint a gazdasági eredményekkel összhangban növekvő anyagi jólétet biztosítson az ország népének, kedvező feltételeket teremtsen a tanuláshoz, a pihenéshez. A Központi Bizottság helyesli, hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek növelése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének növelése az eddiginél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékenység és a hatékonyság növekedéséhez. A negyedik ötéves terv ezzel összhangban az egy főre jutó jövedelem 25—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A munkások és az alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növekedési üteme azonos legyen. A munka szerinti elosztás következetesen érvényesüljön. Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mellet végbe. 3fl. A IX, kongresszus óta erősödött a párt vezető szerepe. Idejében feltárta a társadalmi fejlődés legfontosabb kérdéseit, kidolgozta a megoldások módját, megvalósításukra szervezte, mozgósította a dolgozókat; elvi, politikai útmutatást adott az állami, a társadalmi szervek munkájához. A piárt politikai Irányvonala és alapvető határozatai megfelelően érvényesültek és megvalósultak az állami, a társadalmi, a gazdasági, a tudományos, a kulturális életben. A párt tevékenységében fokozottabban előtérbe került az elvi, politikai irányítás. Jobban elhatárolódtak egymástól a párt-, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek sajátos, önálló feladatai. A párt elvi, politikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatározásával biztosítja vezető szerepét A gyakorlati munka irányításában, szervezésében, ellenőrzésében növekedett az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek szerepe. Ugyanakkor a pártnak, szerveinek és szervezeteinek, amennyiben a helyzet megköveteli, minden politikai jelentőségű kérdéssel foglalkoznia kell, bármely szerv vagy szervezet feladatkörébe tartozik is. 37. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított a párté!et lenini normálnak érvényesítésére, a demokratikus centralizmus fejlesztésére, a párt munkastílusának javítására. A központi szervek határozatai növelték a pártszervezetek önállóságát, a választott testületek és a taggyűlések szerepét. 34. A szociálpolitikai intézkedések fő cél» ja a családi jövedelmek közötti különbségek mérséklése, a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. Javítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét. A munkaképtelen öregek és gyermekek eltartásából az állam a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan vállaljon többet magára. A munkaidőcsökkentés folytatásával, a dolgozók életkörülményeit tovább javítva, a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Tovább kell javítani a munkakörülményeket, előtérbe állítva a nehéz és az egészségre különösen ártalmas munkafolyamatokat, valamint a szállítást. A dolgozó szülők gondjainak további enyhítése érdekében növelni kell a gyermekintézmények, a bölcsődék, az óvodák, a napközi otthonok férőhelyeinek számát. Fenntartásuk költségeit a jövőben fokozottabban meg kell osztani a vállalatok és a tanácsok között. A lakáshelyzet — a nagy építkezések ellenére — változatlanul nagy társadalmi gond. A Központi Bizottság ebből kiindulva tárgyalta meg a kormánnyal együtt a lakásépítés, elosztás és fenntartás legfontosabb kérdéseit, s hozta meg elvi döntését. A következő néhány évben erőnket a lakásépítés meggyorsítására, ezen belül a munkások lakáshelyzetének javítására kell összpontosítani. Biztosítani kell, hogy 1971—1975 között 400 000 lakás épüljön fel, s ezzel teljesítsük a 15 éves lakásépítési tervet: 1975-ig az egymillió új lakás felépítését. Az egészségügyi ellátás számottevően fejlődött. A lakosság 97 százaléka ma már társadalmilag biztosított. A negyedik ötéves tervidőszakban számos új rendelőintézet épül, növekszik az általános és gyermekorvosi körzetek száma, 6500—7000 ágy- gyal gyarapodnak a kórházi férőhelyek, javul a felevő- és járóbetegellátás, általában az egészségügyi ellátás. 35. Pártunk álláspontja, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az életszínvonal további emelésének, az életkörülmények javításának feltételeit a jövőben is a termelés, a termelékenység emelésével kell megteremteni. Céljaink elérésének nagy emelőjé a dolgozó milliók szocialista munkaversenyének széleskörű kibontakozása. Előrehaladásunk, társadalmi és egyéni boldogulásunk megkívánja, hogy mindenki legjobb tudása szerint dolgozzon a kitűzött célok mielőbbi eléréséért. A kollektív vezetés. lenini elvét a vezető pártszervekben és az alapszervezetek többségében helyesen érvényesítik. Nem növekedett azonban megfelelően az egyéni felelősség a határozatok előkészítésében ée végrehajtásában. A párt minden szintű szervében és szervezetében előtérbe kell állítani a határozatok következetes végrehajtását, aminek fontos feltétele az alapszervezeti munka hatékonyságának fokozása. Pártunkban a politika alapvető kérdéseiben a nézetek pártszerű vitában, eszmecserében tisztázódnak, és alakulnak ki a döntések. A beszámolási időszakban ennek ered- ményeképepn fejlődött a párt eszmei, politikai, szervezeti, cselekvési egysége. A párt egységéért folyó harcot folyamatnak kell tekinteni, az egységet állandóan meg kell újítani, minden állásfoglalást igénylő új kérdésben alkotó vitában meg kell teremteni. A pártszerű keretek között folyó viták erősítik a párt egységét, és nélkülözhetetlen feltételei a politika egységes értelmezésének, végrehajtásának. Az ediginél is nagyobb lehetőséget kell biztosítani a párttagság jogainak gyakorlásához, ezzel egyidejűleg növelni kell * párttagokkal szemben támasztott követelményeket. A fontos politikai döntések előkészítésénél a pártszervek és a pártszervezetek rendszeresebben kérjék ki a párttagság véleményét. A párt elengedhetetlennek tartja a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia fejlesztését, ezért egyidejűleg mindkettő növelésére törekszik. VI. Életszínvonal, szociálpolitika VII. A párt helyzete, a pártmunka feladatai
