Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
(f DUNÄNTÜLI NAPLÓ 1970. július 25. Afrikából jöttünk? Ismerjük meg végre egymást! Ghánái archeológus Abaligeten A meleg, úgy tűnik, afrikai itt az orfűi tó partján. A büfé magyar milliméteres porral az asztalain. A riportalany megintcsak afrikai: Bemard Golden, a Ghánái Egyetem archeológiái intézetének — a mi fogalmaink szerint — docense. Rendkívül kedves, szolid úr szemüveggel, ingujjban. A kérdés ismét originál magyar: — Régészet Ghánában, ahol számunkra a mai világ is oly egzotikus, olyan ősi és olyan ismeretlen, mint a régészet világa lehet általában! Bizonyára sok újdonságot tud mondani a magyar olvasóknak. A válasz finoman figyelmeztető: — Igen, sok újdonságot. Hiszen Magyarországon sajnos épp oly kevésbé ismerik Ghánát, mint Ghánában Magyarországot. Amikor az ottani hivatalos szervektől kértem az útlevelet Magyar- országra és Jugoszláviába, előbb térképen megnézték, hol is lehet megtalálni ezeket a kis államokat. Bemard Golden úr persze eljött ide is: eszperantista, s résztvesz az abaligeti eszperantó táborban. Számára nem újdonság egy ilyen hosz- szú út: New Yorkban végzett régész-szakon, aztán kiegészítette tanulmányait Angliában, Franciaországban, Spanyolországban, Itáliában és Mexikóban. Kicsit küzd a szerénységével, aztán mégiscsak megállapítja: — Azt hiszem, Európában nem annyira alapozzák meg a régészet oktatását, mint New Yorkban. Az itteni egyetemeken nem tanítanak olyan nagy mennyiségű fizikai antropológiát, etnológiát, általános nyelvészetet, mint Amerikában, ahol csak ezek mélyreható ismerete után, jól megalapozottan kezdik el a régészet oktatását. Itt Európában is ezekkel a fokozatokkal kellene a megfelelő alapszínvonalat biztosítani a régészethez. Szótlanul jegyezzük a noteszbe ezeket a mondatokat, mert a tudás tiszteletre kényszerít, és ezekben a pillanatokban a vén Európát érezzük fiatalnak, vagy inkább talán kicsinek, az egzotikus Afrikához képest. — A tizenkilencedik századtól kezdve egyes amatőr régészek érdeklődtek az ősi afrikai kultúrák iránt, de nem tudtak komoly munkát végezni. Pedig nekünk az angolokénál is régebbi történelmünk van. A gyarmati uralomnak csak a végén jöttek hivatásos európai régészek iratokat, tárgyakat gyűjteni, mert rájöttek, hogy igen régi kultúránk van, a kőkorszaktól egészen mostanáig terjed. Ma már hivatalosan szervezik Ghánában a régészetet. S a világ különböző szakemberei egyre többen állapítják meg: az ember fejlődésének legértékesebb maradványai nem Európában, hanem éppen Afrikában találhatók. Elsősorban Kelet- és Dél-Afrikában lelik meg az emberi fejlődés nagyon egyszerű, primitív formáinak maradványait. Ezek után a tudományban még vitatott nézetet mond el, szerényen, nem valamiféle afrikai öntudattal, hanem tárgyilagosan: — A tudomány mai állása szerint az ember kifejlődése Afrikában kezdődik, mert onnét vándorolt át Európába egy olyan, bár primitív emberi lény, akinek azonban már munkaeszközei voltak, s a gondolatai közlésére nyelvet használt. — Azt hiszem, a régészetben az a vonzó, hogy az ember, ha már nem lát a jövőjébe, szeretne legalább — olcsó vigaszként — a múltjába látni. — Igen. De a régészetnek ma már az a feladata, hogy a maradványokból rekonstruálja az ember történetét, s nem az, hogy egyszerűen kutasson. Eddig keresték a tárgyakat, a csontokat, vasat, követ, s Európa múzeumai megteltek velük. A korszerű régészet, így a ghanai régészet is, tárgyak helyett inkább dátumokat keres az ősember életéről. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen volt az életmódja, vadászott-e, s hogyan, milyen állatokat s évszakonként mikor, avagy halászott-e vagy vad gyümölcsöt szedett? Hogyan készítette el ezeket az állatokat, hogyan vágta le? Nemzetségenként hogy élt? Üj technikai eljárások révén megvan a lehetőség arra is, hogy rekonstruáljuk az ősember korának éghajlatát. Ehhez geológusokkal dolgozunk együtt, és persze sok más tudományos ág képviselőivel. A föld geológiai ösz- szetételéből már meg tudjuk állapítani az időjárást. A földben évezredek alatt összegyűlt magvakból a botanikusok következtetni tudnak arra, hogy milyen növények lehettek évezredekkel ezelőtt. A lakásviszonyokra már korábban következtettünk az ásatásokból. Mindezek időtartamát, sőt az időtartam elég pontos kezdetét és végét fizikai, kémiai módszerekkel számítjuk ki. — A régészet komikus ellentmondása viszont — folytatja —, hogy én, aki az egyetem archeológiái intézetének gyakorlati munkáját, és a konzerválást irányítom, rengeteget küzdők, mert a régről előkerült, s meglehetősen ép vastárgyakat a rozsda, a fatárgyakat a gombák és a bogarak emésztik a mi nedves éghajlatunk alatt. Állandóan kutatjuk a legkorszerűbb tartósító eljárásokat, s reméljük, egyszer sikerül majd a XX. századnak is oly könnyen megőrizni a leleteket, mint a föld megőrizte hosszú évezredeken át. — Még egy perc, kedves Mr Golden: mi volt életének eddigi legnagyobb öröme? — Az, hogy sokat utazhattam. — Vágya? — Ebben a pillanatban az, hogy minél több olcsó könyv jelenjen meg Ghánában Magyarországról, és persze fordítva is, hadd ismerjük meg végre egymást. Földessy Dénes Pódium ÜDVÖZLET AZ OPERETTŐL A Pécsi Nemzeti Színház operettrészlegének három vezető tagja: Cseh Mária primadonna, Vári Éva szubrett és Mester István bonviván az Adriai tenger parti Medulinból — ahol együtt nyaralnak — képeslapon küldte üdvözletét a Dunántúli Napló olvasóinak, a pécsi közönségnek. ♦ KODÁLY SZEMINÁRIUM ! Július 20. és augusztus 20. között nemzetközi Kodály szemináriumot rendeznek Kecskeméten, a nagy zeneszerző szülővárosában. Ezen Szesztay Zsolt, a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának tanára gyakorlati foglalkozást vezet. Továbbá a komlói Kodály Zoltán zenei általános iskola énekkara is fellép Tóth Ferenc vezényletével. ♦ NYITOTT KÖNYV E héten a Pécsi Nemzeti Színház három tagja: Kézdy György, valamint a két Kaposvárról érkező új tag: Kiss István és Koltai Róbert a televízióban felvételen vesz részt. A Nyitott könyv című műsorban szerepelnek majd augusztusban. ♦ HÁRFA Az ismert mohácsi hárfaművész — Baranya egyetlen ilyen hangszeren játszó zenésze — Gertner János most a pécsi Arany- kacsa étteremben szórakoztatja a vendégeket esténként. Fehérgyarmati jegyzetek A Szamos az utóbbi napok esőzései következtében ismét emelkedett, de iszapos vize békésen hömpölyög az ármarta partok között, s ha nem látnám a horizontig nyúló gyomverte földeket, el sem hinném, hogy két hónappal ezelőtt milyen veszedelmet zúdított a szamosháti falvakra, közöttük a járási székhelyre, Fehérgyarmatra. Az árvíz következtében az 5000 lakosú község lakóházai közül 685 dőlt össze, 685 család maradt máról holnapra fedél nélkül, nagyon sokan egy szál ruhában, vagy talán még abban sem. Az összedőlt házak mellett többszáz olyan van, amelyek előbb, vagy utóbb . összedőlnek. A Főút magasabban fekszik, mint a mellékutcák, így egy-két leroskadt épületen kívül valamennyi ház áll, sőt olyan is akad, amelynek csak a kertaljáig nyomult a víz. Így üzemelnek az üzletek, a posta, a hivatalok. A vállalatok Az emberek többsége kezd magához térni fásultságából. Én négy utca lakóival beszélgettem. Iskolám 100 tanulója és 3 tanára a Béke, a Dózsa, a Lenin és Petőfi utcában dolgozik. Fiatalok és öregek, nők és férfiak, amikor megtudják, hogy a négy utcában dolgozó diákok igazgatója vagyok, azonnal körülvesznek és olyan szeretettel, bizalommal mondják el életük nagy élményének eseményeit, hogy' szinte átélem a borzalmakat. Aztán tanulóimat és tanáraimat dicsérik. Az emberek és a diákok kapcsolatához csak annyit, hogy kevés megmentett élelmüket is megosztják a portájukon dolgozó fiatalokkal. Szalonnát, kenyeret hoznak, fánkot, süteményt készítenek és azzal kínálják őket, mintha saját gyermekeiknek adnák. Fehérgyarmaton öt nagy állami vállalat és legalább kétszer annyi szövetkezet és tanácsi vállalat vonult fel közel 700 dolgozóval. A KISZ tivadari négy építő altáborá- ban 2400 önkéntes fiatal segíti az újjáépítést. A pécsi építőipari szakközépiskolások a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalathoz tartoznak. A nagy vállalatok mellett tucatnyi a kis vállalatok, szövetkezetek száma, amelyeket a nagy vállalatok patronálnak. A Tolna megyei vállalat központja a község egyik óvodájában működik a Lenin utcában. Az épület három helyiségből áll. Az előtérben — kis óvodás asztaloknál, hozzávaló széken — az anyagos dolgozik, jobbról, balról emeletes ágyak. A következő helyiség az építésvezetőség, Rottler Antal és munkatársainak főhadiszállása. Asztal asztal mellett. Mindenki itt dolgozik, aki a 450 főnyi munkáscsoportót irányítja. A harmadik a nagyterem. Itt sűrűn állnak az ágyak, mind /komolytalan royal ?V agy szerencsénk van! ^ * Ha nem volna Tévénk, semmitsem tudnánk a filmnek, ennek a nagyhatalomnak a múltjáról. Nemrég láttuk például a világ első vidám játékfilmjét 1914-ből. Úgy vélem ezelőtt láttuk a másodikat, meg a negyediket is. Hogy a harmadik miért maradt ki, a fene érti? De maradjunk csak annál az elsőnél! Ez a film természetszerűleg még nem volt hangos, csak a kommentátor szavalt, de szerencsére lelkesen. Láttuk Chaplin első bot- ladozásait. Beleszeretett egy Tillie nevű széles, hosszú és erős leányzóba, csuda masz- szív nő volt. Apja zord milliomos, a frigyet vadul ellenezte. Chaplin dörzsölt vagányt játszott, aki dobálód- zott a gyengéd lelkű, de jó felépítésű leány érzelmeivel. LATJUK A FILM MÚLTJÁT Sok minden történt még a filmen. Az érzékeny teremtés szétvert néhány berendezést és ha jól emlékszem átmenetileg rendőrkézre is került, de a vége happy end volt. A leány megfogta Chaplint, beköltöztek a milliomos lakásába és a vaskos hölgy a továbbiakban idejét a vékony, nyeszlett Chaplin megfékezésével töltötte. Az eddigi kedvező előjeleket látva bízom abban, hogy ez csak az első tétova lépés a filmművészet alapos megismerésére. Ahogy én ismerem a mi Tévénket, látni fogjuk, vagy már láttuk is a Lumiére testvérek 1895- beli első filmjük vetítését, amikor is valami vasútállomáson zötyögtek a pasasok, mert befutott a vonat. Látjuk a meglocsolt locsolót, amikor is, aki locsolt, azt lelocsolták. Látjuk Chaplint 25 éves, Marlene Dittrichet 15 éves korában, Garbót, amint még meg sem született és látni fogjuk Ramon Novarrot, Max Lindert. Tanúi lehetünk a már 1919-ben lehiggadt Fritz Long művészetének, szemünk előtt vonul el Pudovkin zseniális rendezése, látni fogjuk a svéd film első botladozását. Itt azonban nem szabad megállnunk, a hazai világot sem hagyhatjuk ki. Nem elégedhetünk meg a Mágnás Miskával, van még adósságunk a magyar film kezdetével kapcsolatban is. Itt van például Uher Ödön: Nővérek című filmje, ami rendkívül izgalmas száma lehetne a Tévének is. Vagy az annak idején nagy sikerrel játszott Harrison és Barri- son-féle Korda film az 1917 körüli időkből is hiányzik. Nem folytatom a felsorolást, van még pótolni valónk. Itt van például a Lidércnyomás című film 1920-ból, vagy a Mid Maca 1917-ből. Ezek mind olyanok, amelyek arra jók, hogy film-esztétikailag hiányos műveltségünket helyrebiccentsük és az estéinket tartalmas szórakozással töltsük el. Hogy aztán mikor fogunk látni mai filmet, mondjuk a 6—8 év előttieket, azt a csuda tudja. Na majd talán fiaink fiai, akik ugyanolyan szenvedéllyel szemlélik majd a mi korunkbeli filmeket, mint" amilyen szenvedéllyel mi a Lumiére testvérekét. Sxöllősy Kálmán emeletes. Aludni lehet, de a rendelkezésre álló tér ezen kívül semmire sem ad lehetőséget. Így érthető, hogy szürkület után megtelnek a szórakozó helyek építőmunkásokkal. Különösen a Halásztanya nagyon népszerű, ahol két csinos lány veri a dobot, illetve a zongorát, összesen két helyiségből áll és este nyolc óra körül állóhelyet is nehéz biztosítani mindkét helyiségben. Hasonló a helyzet az eszpresszóban is, ahol a füstöt vágni lehet és a zenekar hangereje folyamatosan átlépi a zajártalom felső határát. A vállalatok igen nagy áldozatokat hoznak, hogy dolgozóik számára elfogadható életfeltételeket biztosítsanak és, hogy ez nem sikerül, nem rajtuk múlik. Máskülönben a munka rendkívül sok nehézséggel indult. Baj volt az anyaggal, a szállítással, a gépekkel, szerszámokkal és főleg a vasúti szállítással. Jellemző, hogy a Tolna megyei vállalat gépei, szerszámai és más felszerelések 21 napi utazás után érkeztek meg Szekszárdról Fehérgyarmatra. Példamutató a vállalatok közötti együttműködés, egymás segítése. Alkalmam volt erről is meggyőződni és különösen példamutató és minden elismerést megérdemelnek a kis „vezérkarok”, a kihelyezett építésvezetőségek, amelyek egy-egy építésvezető irányításával végzik nagyon nehéz munkájukat. Iskolám tanárai hívták fel figyelmemet egy — számomra nagyon örvendetes — jelenségre; lépten nyomon a pécsi építőipari technikumban végzett technikusokkal és művezetőkkel találkoztam, akik önként jelentkeztek az újjáépítés nehéz munkájára és munkájukat nagy felelősséggel, becsülettel végzik. Az építőtábor A KISZ eddig legnagyobbra méretezett építőtábora 12 kilométerre van Fehérgyarmattól, a Tisza túlsó partján, Tivadar község mellett, pontosan a Tisza árterületén. Jelenleg 2400 tanuló tartózkodik a táborban, július 25-én érkezik a következő csoport hasonló létszámmal. A 2400 tanuló közül 400 építőipari szakközépiskolás, szakmunkásként dolgozik. A többi segédmunkás, rakodó, kubikos. A főtábor négy altáborból áll. Az építősök a Bajcsy- Zsilinszky Endre táborban laknak 200 gépiparistával, akik kisegítő munkát végeznek. Lehet, hogy szép időben kellemes és megfelelő a tábor, de most — harmadik napja felváltva esik, vagy zuhog az eső — nagyon barátságtalan. Olyan nagy a sártenger, hogy közlekedni csak gumicsizmában, vagy mezítláb lehet, a sátrakban minden nyirkos, minden vizes. Nem vagyok elragadtatva a tábortól, amellyel kapcsolatban a kezdet kezdetén annyi jót ígértek, rossz érzéssel távozom. A táborban nincs melegvíz, az illemhely nádpallókkal körülkerített, tetőnélküli latrina és mindenütt sár-6ár és víz. Az étkezésnél hosszú sorok állnak katonai sátorlapjaikba burkolózva, így védekeznek a váltakozó mennyiségben hulló, vagy zuhogó eső ellen. A koszt azonban jó és bőséges. A táborban büfé működik, ahol mindent megkapnak a tanulók, amire szükségük van. A tanulókat autóbuszokon szállítják a környező falvakba, ahol dolgoznak. A munkaidő hét óra és két váltásban dolgoznak. Reggel hattól egy óráig és egy órától nyolc óráig. A tanulók vidámak és — különösen az építőipari szakközépiskolások — példamutatóan dolgoznak. Az al- tábor vezetője Pados Antal mérnök-tanár, a budapesti szakközépiskola tanára, igen jól irányítja a táborrész, illetve altábor életét és az egyes iskolák között nagyon jó kapcsolat alakult ki. Állandó a sokirányú tapasztá- latcsere és ez is örvendetes, mert sokat tanulnak egy- mástóL Jellemző a tanulók magatartására, hozzáállására, hogy a táborban — eső ide, eső oda — labdarúgó, sakk és asztalitenisz bajnokságot szerveztek és az utolsó hét, a negyedik, a döntők hete. Mellékesen jegyzem meg, hogy Pécs mindhárom sportágban a döntőben van. A tanárokról külön is kell írnom. Úgy érzem, hogy az a kapcsolat, az a viszony, ami itt kialakult tanár és tanuló között, lényegében szocialista tanár-tanuló viszony, amire iskolán belül is állandóan törekszünk, de jóval kevesebb eredménnyel. Meg is értem e jó kapcsolatot, mert Mujdricza Ferenc, Pál István és Róth Vilmos réggel hat órától este nyolc óráig ott van a tanulók mellett, együtt dolgoznak velük, vagy éppen anyagot „szereznek be”. Mert az anyagszerzés, anyagbiztosítás itt nagy dolog. És, ha végétért a munka, akkor is a tanulók között vannak, ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan rajsátorban, mint ők. A táborral kapcsolatban még annyit, ha ilyen jellegű tábort hoznak létre a jövőben, a tábor egész vezetősége legyen építőipari szakember. A joghallgatók és fiatal tanárjelöltek lehet, hogy sok mindenhez értenek, de ehhez nem valószínű, hogy igen. Nem vonom kétségbe a táborvezetőség jószándékát, de ha a jószándék mellett megfelelő szakmai ismeretekkel is rendelkeznének, sokminden másképpen menne. Még egy észrevétel: semmiképpen sem szabad ilyen mély fekvésű, árterületre tábort telepíteni. Ezen a vidéken nemcsak lehet, hanem számítani is kell a nagyobb esőzésekre és mindarra, ami az esőzésekkel jár. Amikor megérkeztek három héttel ezelőtt, nem volt szerszám, nem volt anyag és nem volt gép és a megrokkant házak rajta ültek a telkeken, ahová az új házakat kellett építeni. így tehát — a lehetőségeknek megfelelően — bontottak, romot takarítottak és száz és száz köbméter földet szállítottak el, kitűztek és alapárkot ástak, betonoztak, lábazatot készítettek és végül néhány napja építenek. Érré a legbüszkébbek és ezt várták türelmetlenül, hiszen ez a mutatós munka, látszata van, mérni lehet. A minőség viszont kifogástalan, száz százalékos teljesítmény mellett a minőség eléri a legjobb szakmunkás szintet. És ez nagyon nagy dolog. Nagyon büszke vagyok rájuk. A 6záz tanulóra és a három műszaki tanárra egyaránt. Bízunk bennük... Az utóbbi években sokat vitatkozunk arról, hogy milyen is a magyar ifjúság?! — Azt hiszem bátran leírhatom, hogy — eltekintve egy vékony rétegtől — ilyen, amilyenek a szamosháton dolgozó építőipari szakközépiskolások, gimnazisták és ipari tanulók, akik nagyon mostoha körülmények között becsülettel megállják helyüket, mert érzik, hogy bízunk bennük és éppen ezért felelősség- teljes feladattal bíztuk meg őket, Debitzky István Felfújható, összehajtható bútor Kezdetben voltak a felfújható tetők, sátrak, sőt egész épületek. Ezután következett a felfújható bútor. A tervezők először olyan konstrukciót igyekeztek kialakítani, amely a hagyományos bútorra emlékeztetett: karosszékeket, heverőket stb. Ez azonban ésszerűtlennek bizonyult. Ekkor született a szellemes ötlet: olyan formában kell készíteni a felfújható bútort, amelynél . teljes mértékben hasznosítani lehet a pneumatikus szerkezet sajátosságait. ♦
