Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

Kiilii táborozik a labdarúgó JT A Baranya megyei labda­rúgó Játékvezetők Testületé ebben az évben is Komlón rendezi meg hagyományos továbbképzéssel egybekötött nyári táborozását. A táboro­zás hétfőn, július 20-án kez­dődik és pénteken fejeződik be 80 résztvevővel. A to­vábbképzés programjában el­méleti és gyakorlati foglal­kozások egyaránt helyet kap­nak. A szervező bizottság a legjobb pécsi és országos szakemberek bevonásával biztosította a továbbképzés színvonalát. A fővárosi elő­adók között lesz dr. Szilágyi György, a JT országos el­nöke, Major István, a JT oktatási bizottságának veze­tője, részt vesz a táborozá­son Kovács József, az MLSZ elnökségi tagja. • AMSZTERDAM: Az IBM nemzetközi sakkverse­nyen a nagymesterek cso­portjában Csőm István a har­madik fordulóban a szovjet Geller ellen függőben ma­radt játszmáját a folytatás­ban elvesztette, a negyedik fordulóban döntetlenül mér­kőzött a csehszlovák HorttaL A csoport állása: 1. Poluga- jevszkij (szovjet) 3 pont, 2— 4. Szpasszkij (szovjet), Gli- gorics (jugoszláv) és Uhl- mann (NDK) 2.5—2.5 pont. Csőm 1.5 ponttal holtverseny­ben a 13. helyen áll. A mes­ter-csoportban Adorján újabb győzelmet aratott, ezúttal a holland Piket ellen. A fiatal magyar sakkozónak félpon­tos előnye van. 1. Adorján 3.5 pont, 2. Prins (holland) 3 pont, 3. Timman (holland) 2.5 pont. • BARCELONA: Luis de Cerro Forn spanyol sportoló, a kisöbű sportpuska fekvőszá­mában 559 körrel új világre­kordot állított fel. A kis­öbű sportpuska egyéni ösz- szetettben Cerro Forn 118 7 körrel nyerte a spanyol baj­nokságot. • MEXIKÓVÁROS: Juan Botella, az 1960. évi római nyári olimpiai játékok bronz­érmes műugrója családi okokból kifolyólag öngyilkos lett. A 28 éves sportoló há­rom éve hagyta abba az ak­tív versenyzést és azóta csak a civil életben tevékenyke­dett, építészmérnök volt. • STOCKHOLM: Ovar Bergmark, a svéd labdarúgó válogatott 40 éves szövetségi kapitánya öt évi működés után ez év novemberében lemond tisztségéről. Berg- mark kijelentette, hogy már elég hosszú ideje foglalko­zott az A válogatottal, a to­vábbiakban klubcsapatoknál szeretne működni. A labdarúgó vb után — a bajnokság előtt A bajnokság megindulása előtt megkérdeztünk egy játékost, egy edzőt, egy já­tékvezetőt és egy szurkolót, számára milyen tanulságot hozott a vb, mi újat látott a tv képernyőjén, és mit lehet hasznosítani ezekből a bajnokság mérkőzésein. Bércesi Ferenc, a Pécsi Dó­zsa jobbszélsője: A tv-ben, minden talál­kozót megfigyeltem. Szerin­tem Mexikóban egy egész labdarúgó kor zárult le. Ugyanakkor elkezdődött va­lami új, valami nagyszerű. Az csak természetes, hogy a nyugatnémet Grabowski és Libuda, a csehszlovák Petrás, valamint a brazil Jairzinhó időnkéit fenomenális szél­sői átékat figyeltem elsősor­ban. Élmény volt, ahogy „húzták” maguk után őrző­jüket és zilálták így szét az ellenfél védelmét. A vb megerősítette bennem a hi­tet, hogy a kötetlen labda­rúgásé a jövő. Bámulatos volt számomra az a ragyogó kondíció, amely kell ehhez, — és amellyel minden szín- relépő kivétel nélkül rendel­kezett is. Meggyőződésem, hogy ezért nem volt egyet­len labdarúgóban sem ki­sebbségi érzés, egyetlen vé­dőnek sem ok a durváskodás- ra és az ellenfél megfélemlí­tésére. Nem vitás, hogy min­den magyar lebdarúgónak is i e téren előre kell lépnie. Mint az iparban, vagy az élet más területén, aki nem tud az új követelményekhez igazodni, az lemarad. Herbst János, az NB III-as P. Volán edzője: — A világbajnokságon mindenki előtt végigvonult a labdarúgás különböző tí­pusa. Az angol „nagyiparos” futball. A nyugatnémet tech­Mai sportműsor Labdarúgás: Nyári Totó Kupa mérkőzések: Máza-Szászvári Bá­nyász-Zalaegerszegi Dózsa, Szászvár, 17.00, Szabad Föld Kupa mérkőzés: Görcsönyi Tsz SK—Kunágota, Görcsöny, 17.30, Barátságos mérkőzés: Keszthelyi Haladás—Pécsi Dózsa, Keszthely, 17.00. Sporlövészet: MNK IV. tor dú­ló janiik második napi versenyei, Külvárosi pályaudvari lőtér, 8.00. Spartaklád: Falusi dolgozók spartakiádjának megyei atlétikai döntői, PVSK pálya, 9.00. Üze­mi dolgozók spartakiádjának me­gyei döntő, Ifjúsági stadion, 9.00, Üszás: Területi felnőtt bajnok­ságok befejező versenyei, Balo- kányi fürdő, 9.00. Pécsi versenyző az öttusa-válogatottban Az országos junior öttusa- J bajnokság versenyei befeje­ződtek. A Pécsi Dózsa öttu­sázója, Bank Csaba az össze­tett versenyben a 7. helyet szerezte meg és ezzel biztosí­totta válogatott kerettagságát. Legjobban a lovaglásban sze­repelt, ahol 990 pontos ered­ményével az élcsoportban végzett. Vívásban, lövészet­ben és a terepfutásban kö­zepes teljesítményt nyújtott, úszásban jól versenyzett, el­múlt évi eredményén 23 má­sodpercet javított. A magyar bajnokság után a fiatal versenyzőnek nincs ideje pihenésre. A hét végén edzőtáborba utazott, ahol há­rom heti komoly munka vár rá. Varsóban augusztus 15-e és 20-a között az olimpiai re­ménységek öttusaversenyén képviseli Bank a magyar szí­neket. Az egyik akadály felett nika. És a győztes, a mind­kettővel rendelkező brazil játék. A vita eldőlt. Most már nem lehet mellébeszélni. A posztok elmosódtak. Ez az irány a fejlődés útja. Az ettől eddig idegenkedő játékosaim is most már belátják, hogy az edzőnek — még alacso­nyabb szinten is — erre kell felkészíteni őket. Igaz, ehhez az így gondolkodó, megfelelő játékos is kell. Így lett ránk kisebbekre is, hasznos hatás­sal a nagy futball-fiesta. Dr. Kamarás István NB I-es játékvezető. — Érthetőleg én elsősor­ban játékvezetői szemmel néztem a nagy futballcsatá- kat. E tekintetben a legna­gyobb pozitívum az, hogy egyetlen kiállítás sem tör­tént. összbenyomásom, hogy rendkívül sportszerű mérkő­zések voltak. Sem eredményt befolyásoló tényezők, sem botrányok nem adódtak. Ez abból indult ki, hogy a nagy tétre a játékosok úgy ké­szültek fel és a vezetőik úgy irányították a csapatokat, hogy — az angliai világbaj­noksággal szemben — a sú­lyos kilengéseket egyenesen kerüljék. így a kisebb sza­bálytalanságokon kívül olyan sohasem adódott, ami a testi épséget sérthette volna, vagy a megfélemlítés eszközét akarták volna az ellenféllel szemben alkalmazni. Más te­kintetben ahhoz nem kívá­nok hozzászólni, hogy pél­dául az Olaszország—NSZK találkozón Barreto Ruiz Uruguay bíró hibát köve- tett-e el, amikor Seeler buk­tatásáért nem adott 11-est. Úgy láttam viszont, hogy Tschenscher nyugatnémet játékvezető egyszerűen szét­fújta a Szovjetunió—Mexico kezdő mérkőzést. Lehet vi­szont, hogy figyelmeztetést kapott előtte, hogy minden szabálytalanságot csírájában fojtson el, — akkor is átesett a ló túlsó oldalára. A játé­kosok sportszerűsége köny- nyűvé tette a vezetést. So­hasem kellett figyelmüket megosztani, hátratekintgetni, egy esetleges alattomos fault miatt. A bírók szürkén, de megbízhatóan irányították a találkozókat. Olyan egyéniség azonban, mint például egy Leo Horn, vagy például Zsolt (függetlenül attól, hogy lehet jó, vagy lehet rossz napja) nem akadt. Itteni for­máját ismerve — két határ­bírói működés helyett —• Emsberger is különb lett volna vezetésre, mint például a két meccset is irányító iz­raeli Klein. Járomi János Pécsi Dózsa és Pécsi Ércbányász szurkoló: — Annak ellenére, hogy adódtak unalmas találkozók is, az összkép felejthetetlen. Hallatlan erőnlét, ugyanak­kor labdaművészet. Ramsey bukása. Csúcs taktikai el­képzelések. Ez utóbbinál volt rossz is. Például a világ legdrgább játékosa — Riva — szerintem, Valcareggi rossz taktikájának áldozata. Látszott, hogy a legnagyobb csillagok is zokszó nélkül alávetették magukat a csa­pat érdekének. És ez a leg­nagyobb tanulság a mai lab­darúgóink számára. Meg az, hogy hiába vannak sportis­koláink, hiába járnak legte­hetségesebbjeink a „Zenemű­vészeti főiskolára”, amit csak ott tanulnak, az nem elég, „otthon” is kell gyakorolni. Végtelen örömmel láttam, hogy a vb-n megbukott a védekező futball, újra kezd élni a támadó. Mindez fi­gyelmeztető kell hogy legyen egyes magyar csapatoknak is. Dr. Pazar Ferenc Eddy a Tour de France élén Eddy!... Eddy!... vissz­hangzik a környék, amerre a világ legnagyobb kerékpár- versenyének a Tour de Fran­ce résztvevői elviharzanak. A franciák is megtanulták Merckx nevét. Az útvonal mentén sokezren buzdítják a belga versenyzőt, aki egyre- másra aratja szakaszgyőzel­meit. Csak valami komoly bukás veheti el tőle a végső győzelmet! Ez a 25 éves belga fiatal­ember nagy utakat tesz ke­rékpáron, és ezzel tisztes ke­resetre tesz szert. Eddy Merckx mindig mindent megnyer, s a szakma meg­hajtja előtte a lobogót. Louison Bobét, a Tour de France háromszoros (1953— 55) győztese: — Eddy töké­letes keékpáros, egyszerűen mindent tud. A legnagyob­bak közt a helye, jóllehet ellenfelei között nem akad egy Fausto Coppihoz vagy Jacques Anquetilhez fogható klasszis. Izomzata, idegzete, gondolkodása minden vetély­Kis csapatok házatáján Több segítséget! A* idd félfor­dulós labdarúgó megyei bajnok­ság nyugati cso­portjában a Pécsi Dinamó volt az utolsó helyezett csapat. Az együt­tes gyenge sze­replése megle­petésnek számí­tott, hiszen az előző évben a legjobbak méltó ellenfele volt, a mezőny első felé­ben végzett és bosszú ideig az éllovasok között állt. A múlt év vé­gén nagy veszte­ségek érték az együttest, öt já­tékos — Kozma Pécsi BTC, Len­gyel Szombathe­lyi Dózsa, Poto- csár Pécsi Bá­nyász és a Fo- nyódi fivérek Szekszárdi Dózsa — magasabb osz­tályú csapatokhoz távoztak. Három labdarúgó katonai szolgálatra vonult be. A félidényes bajnokságban esaknem teljesen új csapattal sze­repeltek, hiány­zott a rutin, az összeszokottság. Nem vált a csa­pat hasznára az sem, hogy a sportkör vezetése csupán a sporto­láshoz szükséges anyagi és dologi feltételeket bizto­sította. Nem volt szakosztályveze­tő és intéző, aki foglalkozott vol­na a játékosok ügyes-bajos dolgaival és a válságos időkön erkölcsi támoga­tással segítette volna át a fiúkat. Dinasztia a medencében! Szelídmosolyú, csendes, szőke, kék szemmel, kitűnő tanuló, tehetséges mellúszó, lila mezben, Katalin kereszt­névvel! Nem tudom, ki ho­gyan van vele: engem Kár­mán Katira emlékeztet. A manapság olyan közkedvelt barkochba-játék végén is az ő nevét vágnám ki, nem pe­dig Várkonyi Katiét. Pedig a lényeges különbség — egy befejezett pálya áll, egy in­dulóval szemben, egy már le­zárt sportmúlt, egy sokat sej tetővel. Most már minden kétséget kizárólag az alig tíz éves kis Kati, a pécsi vizek legtehet­ségesebbje. Korosztályában országos listavezető, még vé­kony alkatával tán fel sem tudná emelni félkézzel az eddig szerzett érmeket — számszerint kilencvenet —, melynek több mint fele arany! Tavaly három orszá­gos bajnokságot nyert, de áll már a vitrinben egy vándor­serleg is, melyet mint a Pé­csi Dózsa úszószakosztályá­nak 1969-ben legeredménye­sebb sportolója kapott. Jaj annak, aki jövőre el akarja vándoroltatni a Várkonyi- otthonból azt a serleget, mert Kati ugyan még kicsi, de nagy akaratú! A sport, szívós embereket formál, már az aprók útja is munkával és könnyekkel van kikövezve. Várkonyi Ka­ti júniusban fejezte be a ne­gyedik osztályt, mégpedig mindvégig délutáni oktatás­ban. Mint orosz tagozatos, csak öt óra körül hagyta el a meszesi iskolát, de edzés­ről nem hiányzott azért szin­te soha. Átesett az első köny- nyet-hullató nagy csalódáson is: Európa legjobb gyermek­úszóinak hagyományos tren- tói versenyére, a három or­szágosan is veretlen vidéki listavezetőt — még ma is érthetetlen okoból — nem vitték ki! De — úgy tart­ják — az ellenállás acélozza az akaratot, Kati megtörölte szemeit és változatlanul dol­gozik tovább. A Várkonyi név már egy­szer feltűnt a pécsi úszó­életben. A papa — Várkonyi Tibor — pontosan harminc évvel ezelőtt, a PEAC szí­neiben nyert országos baj­nokságot, a fiú korosztály legjobb magyar gyorsúszója volt. A következő esztendő­ben Nagyváradon megvédte a címet, ismét aranyat ho­zott Pécsre. Aztán jött a há­ború, a tizenötéves Várkonyi Tibor pályafutása befejezte­tett. De nem adta fel! Négy— öt évvel ezelőtt megerősítve jelent meg a medence mel­lett, a most tizenhat éves Jutkával és a kis Katival, akinek az első iskolai beira- tással majdnem egyidöben töltötték ki sportolói igazolá­sát. Jutka, ma a Leöwey Klára Gimnázium tanulója és otthon a tekintélyt még tartja, mert neki már száztíz bajnoki érme van. — - Azért a legszebb, egy tavalyi — mondja büszke vidámsággal. Kétszáz pillan­gón második voltam az or­szágos ifjúsági bajnokságon. A Várkonyi család hétvé­gi útjait olyan könnyű szem­mel kísérni, csak bele kell nézni a versenynaptárba. Za­laegerszegtől—Debrecenig va­lamennyi versenyen a mama is, a papa is ott szurkol a rajtkő mellett. — Ez a mi szórakozásunk, hobbynk, pihenésünk, ez je­lenti izgalmainkat, örömein­ket, programjainkat — me­séli (Várkonyi Tibor. Május óta csak egyetlen egy esős vasárnap maradt kikapcso­lódásként. Eddig minden hét­re jutott verseny. Most ne­héz hetek következnek, elér­keztünk az országos bajnok­ságok hajrájához. Egy hét múlva Katinak kell bizonyí­tani a legjobbak között. Várjuk az érmeket! A szokásosnál is jobban szorít tehát majd a Várko­társáénál különb. Raphael Geminiani, az ötvenes évek világklasszisa: — Ha ilyen iramban folytatja, minden idők legtekintélyesebb győ­zelmi listáját gyűjtheti össze. Már eddigi sikereivel is biz­tosította helyét a legnagyob­bak, a sportág halhatatlan­jai között. Hogy is fest hát ez a lista? 1966: 19 győzelem, 1967: 27 győzelem, 1968: 26 győzelem, 1969: 43 győzelem. Ez világ­csúcs, Rik van Looy 1965- ben 42 versenyt nyert. To­vábbá 1964-ben amatőr, 1967- ben profi világbajnokságot nyer. 68-ban megnyeri az olasz körversenyt, 69-ben a francia körversenyt, 70-ben a belga körversenyt, 1966- ban, 67-ben és 69-ben a klasszikus Milánó—San Remo verseny megnyerésével a Világ-Kupa győztese. 1970- ben fedettpályás Európa-baj- nok. — Hogyan edz? — Január lttől december 31-ig naponta. Csak a több­napos versenyek után tartok egy-egy pihenőnapot. — Hogyan versenyez? — Igyekszem mindig ma­gamat is legyőzni. Ha ez si­került, elégedett vagyok még akkor is, ha más nyerte a versenyt. Csak az bosszant, ha saját hibámból kapok ki. Igyekszem végignézni a ver­senyeim filmjét. Ilyenkor olyasmit is észreveszek, ami ott a küzdelem hevében el­kerülte a figyelmemet. Ezen rendszerint dühöngeni szok­tam. — Étrend? — Sok nyers gyümölcs ás saláta. Sovány, száraz hús. — Szórakozás? — Piff-puff filmek, roman­tikus zene és mindenekelőtt a családom. — Barátok? — Jacky Ickx, az autóver­senyző és Paul van Himst, a labdarúgó. — Elismerés? — Két-háromszáz levél jön naponta. És a Tour de France után Baudouin király hívott meg magához, rfosszan beszélgettünk, rendes fickó a király. — Vágyálom? — Ha öt árával hosszabb lehetne a nap... A két testvér, balról Kati, jobbról Jutka. A pécsi úszó- sport két reménysége nyi család — akik telente soha nem figyelik a vírus­törzsek járását Európában, mert soha nem találni bete­get a családban — de szo­rít az egész pécsi úszó és szurkoló társadalom, mert nemcsak mint tehetségek, de mint sportemberek is meg­érdemlik. Jutka tavaly a szakosztály pontversenyében a középiskolások között el­ső lett — eredményei és ma­gatartása alapján. Kati pe­dig a már említett serleget vitte haza. Kati, aki szelid- mosolyú, szőke, kék szem­mel, kitűnő tanuló, tehetsé­ges és mellúszó. Somogyvári Valéria \

Next

/
Oldalképek
Tartalom