Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

1 1970. július 18. dunantüli napló Elnéptelenedtek a Balaton-part strandjai A kánikulát felváltó hű­vös, esős időjárásban elnép­telenedtek a Balaton-part strandjai. A tó vizének hő­mérséklete 17 fokra süllyedt, és a nagy esőzés miatt erő­sen lehűlt levegő még a leg­edzettebb sátorlakókat is próbára teszi. Egyes helye­ken, így a zamárdi autós­kempingben, ahol alacsony fekvésű a tábor, sokan kény­telenek voltak sátort bonta­ni. Ebből a táborból mint­egy hatszázan távoztak el és kerestek fedett helyet. A többi táborban is didereg­nek a vendégek, de egyelőre nem bontottak sátrat, bíz­nak abban, hogy a hét vé­gére megváltozik az időjá­rás. A déli part szállodái változatlanul tele vannak. A mulasztókat vonják felelősségre Napirenden a munkásvédelem Ülésezett a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Baranyában 1969-ben 7264 üzemi baleset történt, ezek következtében 170 958 a kiesett munkanapok száma. Ez annyi, mint egy feltéte­lezett 550 főt foglalkoztató üzem egy esztendei termelés- kiesése. Tavaly 49 személy vesztette életét az ipari és mezőgazdasági munkában balesetek következtében, ami kétszerese az 1968. és az azt megelőző évinek. A munkásvédelem helyze­tével már foglalkozott a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának elnöksége, tegnap a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga tűzte napirendre. A je­lentést Bogár József, az Füstölés, főzés egy menetben Huszonöt perc alatt három mázsa debreceni Huszonöt perc alatt. 500 kiló debreceni füstölését-fő- zését végezte el a Húsipari Vállalat új automata beren­dezése. A gépből kikerült friss terméket megkóstoltuk: íze kitűnő. — Négy műveletet old meg ez a Húsipari Kutatóintézet által kikísérletezett berende­zés: a szikkasztást, a füstö­lést, a füstszemcsék beége- tését és a főzést — tájékoz­tatott Fehér Sándor, a vál­lalat főmérnöke. — Eddig a hagyományos módszerrel más helyen füstöltünk, más helyen főztünk — az állandó hőmérsékletváltozások, az ál­lásidők rontották az áruk minőségét. Az új gépek elő­nye — a gyorsaságon és a könnyen kezelhetőségen kí­vül —, hogy javult a tölte­lékáruk íze, zamata, szebb lesz a színük. Három, egyenként 300 ezer forint értékű füstölő-főző gé­pet vásárolt a vállalat Az egy hete indult próbaüzem beváltotta a hozzá fűzött re­gényeket A gépekben lévő négy mo­tort óraszerkezet kapcsolja — percenkénti váltással. Két elszívó ventilláttor cirkulál­tatja bennük a levegőt s a megfelelő hőmérsékletet egy kapcsolással be lehet állíta­ni. A vállalat füstölési-fő- zési kapacitása 60 százalék­kal nőtt: egy műszák alatt 30 mázsa töltelékáru kapja meg végső „formáját”. Míg az eddig kiszállított áruk színvesztése egy-két nap alatt megkezdődött, addig az e gépből kikerülőknél ez a veszély nem áll fenn. Még csak töltelékárukkal kísérle­teztek, de a jövő héten már megkezdik az első adag sza­lonna füstölését is. Holovics János, főzőmester aki 23 éve dolgozik a szak­mában, rövid idő alatt meg­szerette az új gépeket: — Ezt a változást, csak én tudom igazán értékelni. Volt idő, amikor a füsttől alig látott az ember, a nagy me­legben izzadtunk. Az áruk pedig hamar „visszasápad­tak”. — Az új berendezések­kel öröm dolgozni. — kf — Időjárásjelentés Várható Időjárás szombat es­tig: felszakadozó felhőzet, né­hány helyen esővel. A helyen­ként erős északi szél fokozato­san mérséklődik. A nappalt fel- melegedés egy-két fokkal emel­kedik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8—13, leg­magasabb nappali hőmérséklet 16—21 fok között. A Balaton vi­zének hőmérséklete Siófoknál pénteken 11 órakor 18 fok volt. SZMT vezető titkára ismer­tette. ' A balesetek alakulásában jelentős szerepet játszik a nem megfelelő munkaszer­vezés, korszerűtlen anyag- mozgató és szállító eszközök, az elnéző magatartás, a biz­tonsági előírások megszegé­se, a közöny, az egymás tes­ti épségéért való felelősség- érzet hiánya. Ennek bizonyítására egy­néhány példa: a Mecseki Szénbányák és az Ércbánya Vállalat üzemeiben 1969-ben 15 dolgozó halt meg a mun­ka közben okozott sérülés miatt. Ebből öt dolgozó azért vesztette életét, mert a biz­tosítatlan bányatérségből ti­lalom ellenére egy-két lapát szenet, egy-egy darab bánya­fát akart szerezni és eköz­ben kőzetomlósba került, ami halálát okozta. Nyolc dolgozót szállítás közben a kas, a mozdony, a csille a légajtónak, vagy a buktató­nak nyomott és ez okozta halálukat. Tíz halálos üzemi baleset­ből hét dolgozó halálát a szállító eszközök — dömpe­rek, gépkocsik — borulása, vagy vonatgázolás okozta. A mezőgazdaság állami szektoraiban és a termelőszö­vetkezetekben bekövetkezett tizenöt halálos baleset több­sége ugyancsak a szállítóesz­közök, tehergépkocsik, pót­kocsik, traktorok gázolásá­ból, borulásából történt. A Baranya megyei Épí­tőipari Vállalatnál 1968-ban 134, 1969-ben 172 volt az üzemi balesetek száma A Mohácsi Farostlemezgyárban 12-ről 23-ra emelkedett, az Építőgépgyártó Vállalatnál megháromszorozódott. A Bolyi Állami Gazdaságban pedig az 1968-ban történt 23 üzemi baleset száma 1969- ben 56-ra növekedett. A Szi­getvári Konzervgyárban majdnem megháromszorozó­dott, ugyanez a helyzet a Sopiana Gépgyárban is. A szomorú statisztika, a puszta számok mögött nem csupán a termelésre gyako­rolt kedvezőtlen hatást kell észlelni, hanem a családi tra­gédiát, a pótolhatatlan vesz­teséget. Az SZMT munkavédelmi bizottsága, a vegyesbizottsá­gok, a tanácsok jelentős se­gítséget adnak a munkavé­delmi szakemberképzéshez. Több ezer különböző beosz­tású ember tett sikeres biz­tonsági vizsgát. Ez is szere­pet játszik abban, hogy az 1970-es év első 6 hónapjá­ban 95-tel kevesebb baleset fordult elő, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A vállalatok, munkahe­lyek gazdasági-műszaki ve­zetői, a mozgalmi szervek ismerik az adott területek baleseti helyzetét. A leg­több helyen mégsem tapasz­talható az a gyors, céltuda­tos intézkedés, amely a meg­előzés érdekében szükséges lenne. A Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága a határo­zati javaslatában leszögezi: a mulasztókkal szemben élni kell a felelősségrevonással. — És ez legyen érvényes nem csupán a tanácsok irá­nyítása alatt működő válla­latoknál, de a gazdálkodás minden területén. Nagy István Nagy részvéttel temették el Kiss árpádot Diósy Antal kiállítása a pécsi Képcsarnokban Tegnap délután fél 6-kor dr. Borsos József, a Városi Tanács művelődési osztálya népművelési csoportjának vezetője megnyitotta Diósy Antal festőművész kiállítá­sát a Képcsarnok Vállalat Kossuth Lajos utcai üzleté­ben. Megnyitó beszédében szólt arról, hogy a sok nagy ren­dezvények között, amelyek mostanában vannak váro­sunkban, különösen örülünk ennek a kis akvarellkiállí- tásnak. A meghívó két év­számot tartalmaz. 1895 és 1970. Az első a művész szü­letési éve, a második pedig az idős mester friss, mai alkotásainak esztendeje. Öröm számunkra az is, hogy a harsogó színű mai világ kontrasztjaként rendkívül fi­nom pasztellszínekkel festett, meleghangú akvarelleket lát­hatunk. Különösen tájképei és virágcsendéletei nagyon hangulatosak. A mester, aki az Iparmű­vészeti Iskola tanára volt, több nemzetközi képzőmű­vészeti díj és a Munka Ér­demrend arany fokozatának tulajdonosa, kérdésünkre el­mondotta, hogy most jár ne­gyedszer Pécsett. Két talál­kozása a várossal kellemetlen, háborús emlékekkel kapcso­latos. A mostani találkozás­nak azonban nagyon örül, hiszen régi vágya teljesült. Az első önálló kiállításával szerepel Pécsett, abban a városban, amelyet annyira tisztel kulturális élete és hagyományai miatt A kiállítás, amelyen a mű­vész festményei meg is vá­sárolhatók, naponta fél 10- től 6 óráig, szombaton fél 3- ig tart nyitva. Pénteken a Kerepesi teme­tőben a munkásmozgalmi panteonban mély részvét­tel temették el Kiss Árpá­dot az MSZMP Központi Bizottsága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagját, országgyűlési képvi­selőt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét. Részt vett a temetésen és az elhunyt ravatalánál díszőrsé­get állt Apró Antal, Nyers Rezső, dr. Ajtai Miidós, Ilku Pál, Kisházi Ödön, továbbá a kormány és a Közpnti Bi­zottság számos tagja, a tudo­mányos és a műszaki élet számos vezető személyisége. Részt vettek a temetésen és díszőrséget álltak a ba­ráti országokból érkezett küldöttségek: a szovjet de­legációt K. B. Csernyajev, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami és Tudományos Bizottság el­nökhelyettese és F. J. Tyi- tov nagykövet, a jugoszláv küldöttséget Marko Bole, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Szövet­ségi Végrehajtó Tanácsának tagja c és Géza Tikviczki nagykövet vezette. Magas­szintű küldöttség vett részt a temetésen Bulgáriából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaság­ból is. Az MSZMP KB nevében Nyers Rezső mondott gyász­beszédet: — Pártunk Központi Bi­zottsága régi, ötször újravá­lasztott tagját veszítette el, aki fáradhatatlan volt a munkában, aki tapasztalt volt az élet sok területén, aki méltó volt az emberek szeretetére, s akit szinte mindnyájan szerettünk, gyá­szoljuk őt és emlékezünk. Huszonöt éves koritól, 1943-tól a szocializmusért küzdött, ezért dolgozott a felszabadulástól kezdve Sas­halmon, a Ganz Villamossági Gyárban, majd országos hírű politikusként, hosszú ideig miniszterként. Értelmiségi ember volt, kinek életútja a munkásvi­lágból indult, aki értelmisé­giként visszatért létének for­rásához, azonosult a mun­kásság osztálycéljaival. Mun­kás szülők gyermekeként, nélkülözések közepette vált mérnökké, konstruktőrré, a technika ismerőjévé, fejlesz­tőjévé, és lehet mondani, szerelmesévé. Ugyanakkor nagyon korán felismerte, hogy a technika mit sem ér, ha nem a népet és a demok­ráciát szolgálja, viszont cso­dákra képes, ha összekap­csoljuk a tömegek felemel­kedésének ügyével. Ezzel a felfogásával tudott egyik összekötő kapoccsá válni a kommunista mozgalom és a műszaki értelmiség széles tömegei között. Értelmiségi, aki a munkásnak küzdőtár­sa a jobbért, — ez volt Kiss Árpád elvtárs. A kormány nevében dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság és a Műszaki és Termé­szettudományos Egyesületek Szövetsége nevében Sebes­tyén János, az OMFB el­nökhelyettese búcsúzott az elhunyttól. , A gyászbeszédek elhang­zása után Kiss Árpádot a munkás-gyászinduló hangjai mellett a panteon sír-sétá­nyán helyezték örök nyuga­lomra. A gyászszertartás az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Eltemették Hikádé Aladár elvtársat Pénteken a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára a 82 éves korában elhunyt Hikádé Aladárt, a párt egyik ala­pító tagját, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. A munkásmozgalmi pan­teon fedett díszravatálozójó­ban az elhunyt búcsúztatá­sára nagyszámú gyászoló kö­zönség gyűlt egybe. A csa­ládtagokon, rokonokon kívül eljöttek a végső tiszteletadás­ra Hikádé Aladár barátai, harcostársai, társadalmi éle­tünk ismert személyiségei közül többen. A koszorúkkal borított ravatalnál, — mely előtt párnákon helyezték el az elhunyt kitüntetéseit, le­rótta kegyeletét és díszőrsé­get állt Nemes Dezső, áz MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes L1 rtene, ha a mondatokká 1J fűzött szavak egyér­telműen világosak, mindenki számára érthetőek, legalább annyira, mint a feltett kér­dések. Ellenpontja ennek a körülkerített magyarázko­dás, meg-megtűzdelve frázi­sokká kopott jelzőkkel, ami manapság közéletünknek szinte „népbetegsége”. Divatos, hogy kétfélekép­pen osztályozzuk honunk derék lakosságát: vannak „vezetők” és vannak „egy­szerű” emberek. Pedig hát tudjuk, hogy az „egyszerűt” a „rendkívülitől” közel sem a beosztás és a rang külön­bözteti meg. Hanem micsoda? Nos, sok egyéb mellett — ezt tapasztaltam a csütörtök esti tv-műsorban — a gon­dolatok ilyen vagy olyan megfogalmazása is. Dicsére­tükre legyen mondva, Mol­nár Margit, Horváth János és Rapcsányi László tv-ri- portereknek, valóbán min­dent elkövettek, hogy a já­tékszabályok betartására ősz­Szóból ért az ember tököljék a „szőnyegen* bir­kózó vezetőket és egyszerű embereket. Hogy nem min­dig sikerült, nem ők tehet­nek róla. A képernyőn láthattuk a községek tanácselnökeit és lakóit, akik igazán egysze­rűen és tömören elmondták a problémát. — Községünkben nincsen víz. Vannak családok, akik hetente egyszer jutnak für­déshez ... — Négy kilométeres rossz útszakasz miatt negyven ki­lométeres kerülővel érjük el az orvost, gyógyszertárt, egyebeket... — Az állami gazdaság szabadban tárolja a fűrész­port, a szél behordja a la- kásoíkba, kénytelenek va­gyunk zárt ablakok mögött élni... Nem szószeri nt idéztem, de ez volt a lényeg. Viszont minden kérdésnek volt egy közös tulajdonsága: rövidek és világosak voltak. A válaszok viszont ekép- pen hangzottak el hosszan, magyarázkodva: „Kivizsgál­juk ... Figyelemmel kell len­ni a népgazdasági érdekek­re... Előirányoztuk a követ­kező esztendőre és majd na­pirendre tűzzük... Megvi­tatjuk a legközelebbi ülé­sen ... Megbízzuk az ilyen meg olyan különbizottságot, amely majd felméri a prob­lémákat ... és majd ...” Nagyon elszomorodtam. A vezetők nem tudtak megszabadulni az ülések, ér­tekezletek, jelentések nyaka- tekert hivatalos zsargonjától. No de, még így is lehet pon­tos, konkrét választ adni. De a konkrét válasz is többnyi­re ez volt: „Most nem tu­dunk választ adni, de majd ...” Aztán: „Lehet, hogy...” Aztán: „Valószínű a negyedik ötéves tervben.--* Pedig elképzelhető „fent- ről” is az egyenes beszéd. Ha a felvetődött bajokról, hiányosságokról eddig nem volt tudomásuk, vallják be. Aztán mondják meg ponto­san, mikor oldják meg az említett községek út-, ivó­víz-, építési gondjait: a jövő évben, két esztendő múlva, 1978-ban, vagy soha-napján. Azért, mert nincs pénz, il­letve van, csak erre meg er­re kell. Mondják meg, hogy a sürgősségi sorrendet más­képpen állapították meg, vé­gül is elhihető, hiszen az egész megyéről csak nekik, vezetőknek lehetnek átfogó ismereteik. A magyarázkodás, a frázi­sok örökös hangoztatása Fe­jér megyei szokás? Egyálta­lán nem. Csupán eszembe juttatta. Ezért is teszem szó­vá, végül is szóból ért az ember. (Rab) elnöke, Friss István és Se­bes Sándor, a Központi Bi­zottság tagjai, Tóth Mátyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője, Vá­gó Ernő, a Magyar Partizán Szövetség titkára, Gáti Jó­zsef, a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnokának helyet­tese. A munkásőrség központi férfikarának — amelynek Hikádé Aladár egykor tag­ja volt — munkásmozgalmi dala után elsőként az MSZ­MP Központi Bizottsága ne­vében Sebes Sándor mondott búcsúbeszédet. — Mélységes fájdalommal búcsúzom pártunk alapító tagjától, Hikádé Aladár elv­társtól. Halálával fájdalmas veszteség érte a pártot, a magyar munkásmozgalmat A pártnak olyan hű fiát gyá­szoljuk, aki 65 éven át har­colt a munkásmozgalom so­raiban. Élete összeforrt a párt történetével. A munká­sok szerették, mert kész volt a nép ügyéért minden áldo­zatra. Az elnyomók gyűlöl­ték, mert minden izmában a forradalom ereje feszült. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején már kom­munista volt, ezért találko­zott össze életútja mindazo- kéval, akik Lenin magyar- országi követőinek vallották magukat és meggyőződésüket tettekkel is bizonyították. A párthoz akkor is tántorítha- tatlanul hű maradt, amikor a törvénytelenségek őrá is le­sújtottak. 1937-ben fegyvert fogott a néphatalom védel­mében — munkásőr lett. A Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének Központi Ve­zetősége, a Munkásőrség, a Partizán Szövetség nevében Bárányos József, a szakszer­vezet titkára búcsúzott az elhunyttól. Spiesz József a család, a régi harcostársak, a barátok nevében mondott búcsúsza­vakat. A végső tiszteletadás az Internacion-ilé hangjaival ért véget. I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom