Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

JWUJfaSszU, 5 A SIKLÓSI KÉPZŐMŰVÉSZETI SYMPOSION A FÚVÓSZENE FELLEQVÁRA Ax aranykorról sok szépséges legenda született A munka, az emberi kapcsolatok és a művészet teljességét és harmóniáját a töké­letes adottságok ' és körülményele ajándékaként yetítette távoli múlt­ba, vagy jövőbe a fantázia. Az el­érhetetlennek tűnő és feltétlen kö­vetendő eszmény a jelen-adta ne­héz felelősséget hol elaltatta, hol felszította. A Siklósi Képzőművészeti Sym- poziom művészközössége és mun­kakörülményei az aranykori lehe­tőséget jelentették a Symposion alapítói számára. Az alkotók és művek, próbálkozások és eredmé­nyek elszigeteltségét, egyenlőtlen anyagi adottságait és egyenlőtlen eszmei értékelését kívánták meg­szüntetni. Munkájuk hitelét keres­ték, azt a valóságot, emberi, ter­mészeti környezetet, amelyben ele­venen él és hat egy alkotás. Egy talpalatnyi helyet álmodtak ma­guknak. ahonnan kimozdíthatják világukat Megkapták. A Siklósi Járási Tanács a fiatal művészek rendelkezésére bocsáj- fotta a Villány közelében lévő Gyi- móthy-villát, alkotóháznak nevezte iki és építette át. A villa közelében lévő kőbányát a villányi községi tanács ajánlotta fel számukra, hogy ott a szabadban faraghassanak kö­vet, és szabadtéri szoborkertet hoz­hassanak létre. Az alapítólevél híven kifejezi az alkotótelep meg­alakulásának indító okait prog­ramját „A Siklósi Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei Bizottsága és Siklósi Járási Bizott­sága, valamint a Villányi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága a járás és Baranya megye művészet- szerető dolgozóinak támogatásával a szőlőkoszorús villányi dombon, a Gyimóthy-villában a megye és humántól ifjú képzőművészei ré­szére alkotóházat alapít és tart fenn... Az alapító szervek attól a re­ménytől vezérelve vállalják a ma­gyar képzőművészet fiatal alkotói­nak támogatását, hogy a szépséges dél-baranyai táj, a szocializmus baranyai alkotásai, szorgos, szép iránt fogékony népe méltó keretű, ihletet adó forrásul szolgál mind­Saerény meghívó és falragasz adja hírül, hogy Pécs mj. város Tanácsa VB Művelődési Osztálya és a Doktor Sándor Művelődési Központ rendezésében 5 éves ju­bileumi hangversenyét tartja a művelődési központ nagytermében, 1970. június 15-én este a Mecsek Fúvósötös. Ez a szerény invitálás jelképes értelmű is. Jól tükrözi az együt­test. Szerénység — ez az ami a Mecsek Fúvósötöst jellemzi. Tag­jai lelkes, jól felkészült és tehet­séges, de szerény muzsikusok. So­sem akarnák — a szó pejoratív értelmében — feltűnni és jogtalan érdemeket szerezni.. Dolgozni, mu­zsikálni szeretnek, keményen és igényesen. Ebben „közösek”, és így eggyé tódnak válni, jó alkotó-in- terpretáló közösséggé. Megalaku­lásuknak, elindulásuknak is ez volt a rugója. Kezdetben csak a maguk örömé­re jöttek össze szabad idejükben zenélni. Ahányan voltak, annyi felé voltak elfoglalva, de egy-két órát hetenként csak „.kisakkoztak” a próbákra, azon ifjú képzőművészek számára, akik műértő tevékenységükkel e tájegységhez kötődnek, s alkotásuk adományozásával maguk is hozzá­járulnak a siklósi járás képzőmű­vészeti kulturáltságának fejleszté­séhez. Az alapító szervek kérik az itt hajlékot találó fiatal képzőművé­szeket; tehetségük minden erejé­vel munkálkodjanak azon, hogy a Gyimóthy-villa és környéke a szo­cialista képzőművészet alkotó mű­helyévé váljék.” A művészetek egységére törekvő mecénás, művész és közönség szo­ros együttműködése és egymásra- hatása; művészközösségek elége­detlen szembefordulása az adott lehetőségekkel, „kivonulása a ter­mészetbe” — mind ismert törek­vés a képzőművészeit történetében. Művészeti symposionok — vagyis művészeti találkozók — is alakul­tak az 1960-as évektől Euirópa- szerte. De az alapító fiatal művészek életében mindez gyökeresen újat jelentett. Mint ahogyan a szocia­lista állami mecenatúra lehetősé­geiben is lényeges újdonság az in­dulás széleskörű társadalmi segíté­se, a termelőszövetkezetek, üzemek anyagi, a KISZ-szervezetek elvi, politikai támogatása és a telep ta­nácsi fenntartása. Újdonság, me­lyet Baranyában másik két alkotó- telep, — a siklósi kerámia és a mecseknádasdi murális — létreho­zása követett. Három nyár telt el az első Sym­posion akkor még csak tíznapos közös munkája óta. Most már 5 hónapig áll nyitva az alkotótelep, és a harmadik kiállítás számol be a résztvevők munkáiról. A siklósi várban látható kiállításon az ér­deklődő közönség részint az itt töl­tött időszak hatására otthoni mű­termekben készült alkotásokat lát­hatja. A villányi szabadtéri szobor­parkban található kész, vagy ké­szülő alkotások — melyeket a régi bánya monumentális környezete és kövei inspiráltak, pedig a hely­színen várják azokat, akiknek ké­szültek: siklósiakat, villányiakat, Baranya megyeieket és valameny- nyi kedves vendégüket. A MECSEK FÚVÓSÖTÖS Ha jól emlékszem első szereplé­sük a JELENKOR szerkesztősé­ben volt Arató Károly és Bertha Bulcsu szerzői estjén. Ezt egy rá­diófelvétel követte. És csakhamar felfigyeltek a „fiatal” együttesre, amely nemcsak rövid működése miatt volt fiatal, hanem mert tag­jaira is ez a jelző illett Hárman Baranyában nőttek fel: Szkladányi Péter fuvolista Mohácson, Deák Árpád Qboista Dunaszekcsőn, Vár­nagy Attila fagottos Pécsett. Tol­nai Gábor győri. Mind a négyen Pécsett szereztek zenetanári okle­velet. Paláncz Tamás Békéstarhos- ról indult A szakiskolát Debre­cenben végezte. Művésztanári ok­levelet Budapesten kapott. A sors hozta őket össze a mecsekaljai vá­rosban ... és talán ezért is vették fel a Mecsek nevet putiomttátit nett»i® SZERVÁTIVSZ JENŐ KIÁLLÍTÁSA Ma délelőtt Csoóri Sándor költő nyitja meg a Kolozsvárott élő ma­gyar szobrász kiállítását a siklósi vár ódon termeiben, — Magyaror­szágon 1937 óta először. A kiállítás megrendezése égető­en fontos tett, amikor az intema- ciónális stílusok folytonos kiegyen­lítődésének »küszöbén nemzeti sajá­tosságokat stílust, országnyi terü­let gondját-baját feltáró művekkel is rendelkezünk, s mulasztásunkat csak az enyhíti, hogy végül mégis termet kapott ez a varázslatos élet­mű. A szobrok hatása, formai és tartalmi gazdagságuk különös han­gulatokat kavarnak fel bennünk. Fogyatékos magyar mitológiánk, néha felesleges hadakozások és be­lenyugvások, táltos-érvelés, fantá­ziánk, mesélőkedvünk él ezekben a szobrokban, végigkísérve a ke­rékgyártólegényt, a fúró-faragó ezermestert Párizson, az avant- garde művészeti kavalkádján. A bemutatott műveikben minden stiláris irányváltoztatást, faragás és témaváltozást megfigyelhetünk, bár a plasztikai gondolat, mely ezeket a műveket élteti, nem illik hézagmentesen az európai szobrá­szat legnagyobb teljesítményeit je­lentő Maillol, Brancusi, Moore ki­alakította formai kultúrába. Több, mert az ethnikumnak a „nagy mű­vészetbe” való felülemelkedését, egy soha meg nem valósult eszme- rendszer megszólaltatását tekinti feladatának, egyszersmind a nem­zeti összetartozás érzésének elmé­lyítését, és kevesebb is, mert az in­dulás első nagyszerű — a fa szer­kezetét, szerves voltát kiemelő — plasztikai felfogása után visszatért ahhoz az eredeti, hagyományos faragóstílushoz, mely naiv hangvé­telével, gyakran sematikus formái­val ma is az ajándékboltok kira­katában éli reneszánszát. De Szer- vátiusz művészetében ez a követ­kezetesen végigvitt plasztikai el­gondolás furcsa módon egy életfor­mát vállaló szellemi magatartás etikámból esztétikává sűrűlő pél­dáját is szolgáltatja. E magatartással társulva válik a szobrász-elhivatottság, technikai készség, politikum, pillanatnyi in­dulatok irányította gesztus a szob­rokat meghatározó komponál ási elvvé, csaknem olyan teljességgel, mint a „nagy” műalkotásoknál, amely az utána következőket eliga­zítja, elemeiket önnön stílusa sze­rint elrendezi. Nem az egyedül üdvözítő út Szervátiuszé, de sajá­tos út, csak rá jellemző és morá­lisan tiszta, emberséges út A mű­vek vélt és valóságos értéke kö­zötti különbséget csak az a műél­vező magatartás határozhatja meg, mely keletkezésének szociális szö­vetében és a történeti összefüggé­sekben képes komolyan mérlegelni az alkotást Ezt az ítélőkedvet, a mérlegelés szükségét hívja ki Szer- vátiusz mindahány szobra, mely egyszerre árulja az ősi létezés mi­tikus titkait és a modem ember megosztott indulatait. Szívesen vállaltak mindenfajta fellépést Ugyanolyan lelkesen mu­zsikáltak a szászvári gyerekeknek, a Zrínyi ünnepségen a szigetvári dzsámiban, a siklósi várkápolná­ban egybegyűlt hallgatóságnak és folytathatnám a sort, mint a Liszt­teremben, és a Pécsi Nemzeti Szín­házban helyet foglaló igényes, ze­neértő közönségnek. Jártak a szom­szédos megyékben és nemrég Ju­goszláviában is hangversenyezni. Szereplésüket mindenütt elismerés követte. Tevékenykedésük nélkül szegé­nyebb lenne a város és a megye zened élete, mert a zeneirodalom egyik sokszínű műfaját, a klasszi-* kus és modem fúvósötös-irodalmat ismertetik meg és hozzák közelebb megyénk hallgatóságához Nem sok állandó jellegű fúvósötös mű­ködik az országban. A kevesek egyike a jó hímevet szerzett pécsi Mecsek Fúvósötös, amelynek a ju­bileum alkalmából őszintén kívá­nunk még sok ünnepi évfordulót ▼. r. 1964-ben találkoztak első ízben az ország fúvószenekarai Siklóson. A rendező szerv azzal a céllal hív­ta meg akkor a megyei tanácsok művelődésügyi osztályain keresztül az országban működő fúvószene­karokat, hogy országos' szintű sze­replési lehetőséget biztosítson szá­mukra és alkalmat teremtsen a szakembereknek a színvonal lemé- réséhez. Az első találkozó negatív és po­zitív tényeket egyaránt felszínre vetett. Két tábor állt ekkor szem­ben egymással. A fúvószenét idejét­múltnak tartók és a fúvószene megújulásában bízók tábora. Az előbbiek a negatív jelenségeknek, az utóbbiak a pozitívaknak örül­tek. Sajnálatos tényként kellett megállapítani, hogy a fúvószene­karok repertoárja rendkívül sze­gényes és „megöregedett”, hogy eljárt felette az idő. Nem volt kellemes hallgatni az akkori kon­vencionális tradíciókon nyugvó ze- nélési módot, a kemény, rideg és lélektelen zenélést sem. De az ügy mellett érző, gondolkodó és lelkes emberek (karnagyok és zenészek) álltak. Ezek jószándékú tennivá- gyása és áldozatvállalása a fúvós­zene fejlődésében hívők erejét, bá­torságát meghatványozták. Az el­képzelések valósággá kezdtek vál­ni ... Szerencsére a kulturális élet is kedvező fordulatot vett ekkor. Az illetékesek (irányitó-, és rende­zőszervek, népművelők) rádöbben­tek arra. hogy kiaknázatlan lehe­tőségek rejlenek a fúvószene-moz- galomban, ha azt kellő támoga­tásban részesítik. Nagyobb rendez­vényeken, családi és társadalmi ünnepségeken és összejöveteleken lassan helyet kaptak a fúvószene­karok, a fúvósegyüttesek is. Az addig csak kivonulásokon hallott zenekarok elfoglalták helyüket tér­zenék adására alkalmas helyeken. Ám ezzel a gondolt is megnöve­kedtek. Az eltelt évek alatt meg­változott a hallgatóság összetétele és ízlése. Az igények kielégítése jelentette az első gondot, amelyet friss, új fúvósművek hiánya oko­zott. A siklósi rendezőség elsőként irányította rá a figyelmet a klasz- szikus művek jó átiratainak elkészí­tésére és új müvek íratására. Ez Mattyasovszky-Zsolnay László, a neves festőművész és kerami­kus, az iparművészetér&l akikor már országos hírű Zsolnay-csa- ládból származott, SS éve szüle­tett, 1885. június 17-én. Atyja: Mattyasovszky Jakab, anyja: Zsolnay Teréz, nagybátyja pedig: Zsolnay Miklós volt, aki 1910- ben örökbe fogadta és ettől kezdve használta a kettős nevet. Olyan környezetben született és élt, ahol a művésszé válás le­hetőségei adva voltak. Már egé­szen fiatalon edények formálásá­val, plakettek készítésével, feste- getéssel foglalkozott. Az érettségi vizsga után, 1903-ban München­be került, ahol megismerkedett Valesquez és Manet több mun­kájával. Müncheni évei alatt M. Heimann magániskolájában, majd az Akadémián tanult raj­zolni és festeni, főleg H. Haber- manntól. Szigorú önkritikus volt. „Nem akarok kis Habermann lenni” — írta haza Pécsre és le­kaparta, újra festette, sokszor meg is semmisítette munkáit. 1912—14 között már a francia fővárosban találjuk, ahol beha­tóan foglalkozott a francia impresszionista festészettel. Elő­ször Manet, majd Cézanne szel­lemében dolgozott. Ez időből va­lók a „Kettős gyermekképmás’’, a „Horgoló nő” és „Kettesben” című festményei. Legelőször 1913-ban állította ki műveit a Salon d’Automne-ban és sikerét a magyar sajtó is elismerte. Az első világháború kitörésekor az­után katonai szolgálatra haza­hívták, de ecsetjét akkor' sem tette le. Éppen a háborús évek idején, 1916-ban, Budapesten az Ernst Múzeumban rendezte meg első sikeres hazai kiállítását. Pécs szerb megszállása alatt itthon visszavonultan dolgozott, számos csendéletet és portrét festett („A művész anyja”, „A művész anyja szalmakalapban’’). 1921-ben a Szinyei Társaság tagjai sorába választotta. Ugyan­ebben az évben az Ernst Mú­zeumban rendezett kiállításon több festményével szerepelt és kedvező visszhangra talált. Évről- évre egyre több műsorszám után került oda a siklósi műsorfüzetek­be ez a jelző: „Bemutató”. Az új művek megszületése maga után vonta a megszólaltatás művé­szi igénnyel történő ápolásának és megvalósításának kérdését. Ennek bekövetkezését mozdította elő a rézfúvós kamarazenélés és a zene­kari tagok minden irányú képzésé­nek szorgalmazása, mely kedvező fogadtatásra talált szintén Sikló­son. A találkozónak rangja van. Min­den zenekar tudja ma már, hogy Siklósra csak igényes és rangos műsorral lehet jönni; olyannal, amelynek jóval többnek kell len­nie egy szokványos hajdani tér­zenei műsornál. Az itt szereplő ze­nekarok nem „térzenékben”, ha­nem i szabadtéri hangversenyekben gondolkodnak. A két fesztivál- hangversenyen (délelőtt fél 11 óra­kor és délután 3 órakor) több Wei­ner, Kodály és Bartók mű mellett több ma élő magyar zeneszerző, Farkas Ferenc, Szőnyi Erzsébet, Lendvay Kamilló, Balázs Árpád, Farkas Antal. Borgulya András, Vujicsics Tihamér műve hangzik el az ország legjobb öntevékeny fúvószenekarának (a diósgyőri, a dorogi, a pécsi széntröszti, a salgó­tarjáni, a mecseki ércbányász, az oroszlányi, a mosonmagyaróvári, a komlói) előadásában. A találkozó ez alkalommal ün­nepi hangversennyel zárul, ame­lyen a legjobb hivatásos fúvószene­karok (a Magyar Néphadsereg Központi, a budapesti „Harmónia” koncertzenekar, a pénzügyőr zene­kar) lépnek fel. A fesztivál zsüri- jénék elnöke Vaszy Viktor, érde­mes művész, aki új fúvósművet komponált, és ennek bemutatóját ő vezényli a záróhangversenyen. Siklós ugyanazt jelenti a fúvós- zenekaroknak, mint Debrecen az énekkaroknak, vagy a Pécsi Ka­marakórus Fesztivál a kamarakó­rusoknak, ezért talán nem kapja érdemtelenül ezekben a napokban ezt a megjelölést: „o fúvószene fellegvára”. ezek közül akkoriban 13-at meg is vásároltak. A Szinyei Társa­ság 1922-ben rendezett kiállításán „Halak” című csendéletével ara­tott sikert. Csendéleteinek témáit általában az egyszerűség és a kellemes színharmónia jellemzi. A Műcsarnok 1925. évi kiállítá­sán a „Fürdő nők” és „Nimfa” című képeivel tűnt fel. Ez utób­bihoz a mecseki Mélyvölgyben több erdőtanulmányt végzett. Szeretett a szabad természetben festeni, anélkül azonban, hogy a természet szolgai másolója lett volna. Természetben festette „A pécsi parkban” című képét is. A velencei biennálén a legna­gyobb magyar festők egyikeként emlegették. Budapesten 1927-ben az Ernst Múzeumban, Pécsett 193Q-ban, a londoni Knoedler ga­lériában pedig 1934-ben állított ki. Munkáiból 1936-ban az Ernst Múzeum összes termeiben gyűj­teményes kiállítást rendeztek. Ez alkalommal jelent meg Petrovics Elek művészeti írónak róla szóló monográfiája is. Mattyasovszky-Zsolnay Lászlót 1935 nyarán akkor érte el a ha­lál, amikor éppen művészi ereje teljességében volt. Halála után, 1941 őszén Pécsett az akkori Kultuszminisztérium a Városi Múzeumban a művész egész munkásságát felölelő kiállítást rendezett. 53 olajképe mellett 29 vázlata és ceruzarajza szerepelt ezen a kiállításon, amelynek anyagát az Országos Szépművé­szeti Múzeum, a család tagjai és a pécsi müpártolók bocsátották rendelkezésre. A „Művész anyja” és a „Virá­gok és madarak” című képeit a Magyar Nemzeti Galéria. „Iris" és „Búzaszentelés” c. műveit pe­dig a Fővárosi Múzeum őrzi. Festői pályafutása során Mattya- sovszky-Zsolnay László érdeme abban van, hogy Magyarországon egyedülállóan hangolta át a ko­rai impresszionizmust, elsősorban Manet stílusát. P. J. A Siklósi Képzőművészeti Symposion ül. kiállítása. Csenkey Éva Aknai Tamás Várnai Ferenc cA iziUiitíjf a&Lt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom