Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
3 two. fänhti 18, DutiÄTttttW tiaui» Ipar, város és lélekszám Urbanisztikai ankét Zalaegerszegen •Zattaegerszeg, Nagykanizsa és Kaposvár tanácsa vb. elnökeinek tájékoztató előadásával kezdődött el az a kétnapos ankét, melyet Zala megye székhelyén rendezett meg június 11-én és 12-én a Magyar Urbanisztikai Társaság. Bár a három város tanácselnöke „csak” a saját városának gondjairól beszélt, amit mondtak, elemeztek, boncolgattak (lakás- építkezés, szanálás, ivóvízproblémák, csatornázás) roppant ismerősnek hangzott azok számára, akik városi problémákkal foglalkoznak. Mintha csak Pécs, Komló, Mohács és Szigetvár gondjairól beszéltek volna! Később, a vita során megszólaltak a magyar urbanisztika vezető alakjai is, akik — bár mindvégig a három városról volt szó — már általános szemszögből közelítették meg a problémákat. Ipart, minden áron? Több baranyai intézmény, vállalat szép számmal képviselte magát, s nagy érdeklődéssel hallgatta Köböl József hozzászólását Az Országos Tervhivatal területi főosztályvezetője a városok és az ipar kapcsolatáról beszélt. Mint mondotta, nem is olyan rég azt az elvet vallottuk, hogy a városok fejlődése szinte kizárólagosan az ipar függvénye. Az ipar kedvéért hoztunk létre olyan városokat, mint Dunaújváros és Komló. Anélkül, hogy régi felfogásunkat hibáztatnék (nincs mit hibáztatni), hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz, hogy nemcsak az ipar városfejlesztő elem, hanem az infrastruktúra is. Az olyan nem termelő — de azokra kiható — ágazatok is befolyásolják például a városok fejlődését, mint az út- és közlekedési viszonyok, lakásépítés, közművesítés, szolgáltatások stb. Magától értetődik, a jövőben sem tagadjuk az ipar fontos, igen fontos szerepét, de miután a szocialista iparosítás első nagy szakasza lezajlott, s létrehoztuk a modern nagyipart, nem követhetjük azt a gyakorlatot, hogy csupán a viharos ütemben iparosodó városoknak adunk pénzt Más városok is — például az alföldi városok is — „dörömbölnek” az ajtón, Hódmezővásárhely sem hajlandó például örökre belenyugodni abba, hogy egy „nagy falu” maradjon.. Köböl József utalt arra, hogy a három délnyugatdunántúli városban az „Ipart minden áron!” volt az elmúlt tíz évben a jelszó. Mint mondotta, magának ártana az a város, mely az elkövetkező tíz évben is ezt az elvet követné. Szelektív iparfejlesztésre van szükség, tehát olyan ipart kell telepíteni, amely a város adottságainak megfelel, s amelynek jövője van. Ezt a gondolatot nagyon érdemes megszívlelni Pécsett és Komlón, hiszen közismert, hogy a két város iparszerkezete ma is egyoldalú. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy holnap bezárják a mecseki bányákat, hiszen a közelmúltban alakultak ki a IV. ötéves terv főbb mutatói, s az objektív piackutatási adatokra támaszkodó mutatók azt bizonyítják, hogy a Mecseki Szénbányáknál még az V. ötéves tervben is a szinttartás lesz a követelmény. Rendkívül biztató és megnyugtató lehet ez sok ember számára. Mégis, ha elfogulatlanul szemléljük a dolgot, arra a felismerésre jutunk, hogy bár az előkelő jelen hosszú időre kitolódik, 50— 100 éves távlatban mégsem beszélhetünk a szénbányászat jövőjéről. Ha már a szénbányáknál tartunk, megemlítjük dr. Kőszegfalvy György, az ÉGSZI munkatársának hozzászólását, aki kimutatta, hogy az egy lakosra eső állóeszköz-érték és villamosenergia fogyasztás Zalaegerszegen és Kaposvárott jócskán elmarad a hazai városi átlagtól. Alapvető következtetéseket lehet levonni ebből a tényből, s dr. Kőszegfalvy György meg is tette azt. Nyilván, Pécsett és Komlón nincs baj e mutatókkal, mert ott vannak a bányák, de ha a bányák fejlődése nem elég gyors, ha az iparszerkezet egyoldalú marad, baj lehet vele később. Az ipar meg a város kapcsolatáról szólva Köböl József aláhúzta, hogy az ex- tenzív iparfejlesztés korszaka lezárult. Mint mondotta, nagyon ajánlatos, ha a lé- lekszámért versengő városok figyelembe veszik ezt a tényt, nem beszélve arról, hogy ez is azt igazolja: valóban szelektív iparfejlesztésre van szükség. Visszatérve a lélekszámra: Köböl József hangsúlyozta, hogy nem a lélekszám fémjelzi elsősorban egy város rangját és hírnevét. Példaként említette Gyulát, mely kisváros, s mégis, az egész országban ismerik élénk kulturális életét. Egyhangúság és közérzet Többször szót emeltünk már lapunkban a túlságosan egyforma házak, az uniformizált építkezés ellen, s nem tudtuk elfogadni azt az — elég sokak által hangoztatott — álláspontot, hogy a nagyipari építkezés meg a változatosság összeegyeztethetetlen. A tervezők segítségére támaszkodva példával tudtuk bizonyítani, hogy a Szigeti út északi felén épülő tízemeletes házak mások mint a többiek, s nemhogy drágábbak — olcsóbba kerülnek, mint újmecsekal- jai szomszédaik. A jelekből ítélve sok embert nem siketült meggyőzni még, de a jövőben talán zalaegerszegi ankét első napján ugyanis minden előadó és hozzászóló hangsúlyozta, kiemelte, hogy nem mehet így tovább, mert maholnap elvész a városok sajátos arculata, sőt a falvak is rendkívüli módon kezdenek hasonlítani egymáshoz. Elmondották, hogy az uni- formizáltság miatt a lakók nehezebben tudják megszokni, megszeretni új városrészüket, s még a társadalmi munkára, lakhelyük szépítésére, csinosítására sem éreznek olyan kedvet, mint korábban. Az unifor- mizáltság tehát az egész közérzetre kihat, s sokkal messzebbmenők a következményeik, mint sokan gondolnák. Változatosabban kell építkezni falun és városon egyaránt. Ez volt a zalaegerszegi ankét egyik állásfoglalása. Magyar László Bizonyítványosztás után Bővül a tanszerellátás Alig száradt meg a tinta a gyermekek bizonyítványán, de a kereskedelem már a jövő iskolaszezonra gondol: biztosítania kell az 1970—71- es oktatási év tanszer ellátását. Előreláthatólag bővül a választék, egyebek között famentes iskolafüzetekkel. Tartósabb lesz a füzetek fedéllapja is. Iskolatáskából is többféle kerül majd forgalomba. A félíves rajztáblákból valószínűleg nagyobb mennyiséget importálnak. A kisebb méretű rajztáblákból a belföldi gyártás ki tudja elégíteni az igényeket. Fa- és műanyag vonalzókból, fából, műanyagból és bőrből készült tolltartókból nem lesz hiány s lesz elegendő írószer és rajzeszköz is. Egyebek között újfajta patronos töltőtollat hoznak forgalomba. A ritkaföldfém hazai előállításának „bölcsője“ Országos jelentőségű kísérlet a Mecseki Ércbányáknál Hazánkban új iparág, a ritkaföldfém előállítás „bölcsőjének” lehet tekinteni a Mecseki Ércbányászati Vállalat kísérleti, kutatási és automatizálási üzemét. A Ritkafém Tárcaközi Koordináló Bizottság megbízásából ugyanis, országos jellegű feladatként, négy éve foglalkoznak e témával és ma már arról adhatnak számot, hogy a nagylaboratóriumi kísérletek ez évben befejeződnek. A nagyjelentőségű programról, az eredményekről dr. Czeglédi Béla, a műszaki tudományok kandidátusa, a kísérlettel megbízott üzem vezetője az alábbi tájékoztatást adta: — A ritkafémeket, ezen belül a ritka földférpeket, a korszerű technika fejlődéséSivár világ a „szerelmesek Már néhányszor próbálkoztam, hogy megrajzoljam szavakban a Mecseknek szépségét, mindig találtam benne újat, hittem, hogy ismerem legszebb lankáit, völgyeit, sejtelmes ösvényeit, flórájának változó színeit. És most ismét; elém tárult a Mecsek nyúlványának egy megejtóen varázslatos vidéke, amint a 6-os műútról letérve, szikkadt dűlőúton botorkálok fel a völgy peremére. A közelben szőlőskertek, gyümölcsösök bontják meg a hegyoldalt, aztán messzebb facsoportok, zöld bozót-foltokat látok és végül a horizonton kékes-szürke távolban már a vad erdőség zárja le előttem a világot. A völgyben lent keskeny patak, amelynek csak csobogását hallom, mert a föléje boruló bokrok elrejtik a szem elől, mintha óvnák valamitől ... ... És a patakon túl, az érthetetlen nyomorúság, arcpirító primitívség. — Hol vannak a gyerekek? — Lefektettem őket, egésznap szaladgáltak. Az , asszony kék sportmelegítőben támaszkodik a présház küszöbén. A mosoly kedvességet kölcsönöz arcának. Fáradt proliasszony, elnyűt- ték a gyerekek, meg a gondok özöne. A présház kicsi és körítőfala vályog. Bent két helyiség, mindegyik néhány méteres. Villany nincs, petróleumlámpával világítják meg ezt a sivár világot. A lámpa most nem ég. — Talán meggyújtom, jó? — Nem. Majd gyufával világítok — mondom az asz- szonynak. A belső „szobában” —, amelynek padlózata földes és minden nyirkos — alszik hat gyerek. Egyik járókában, a többiek valamilyen felismer - hetetlen alkalmatosságon. A megváltozik a " helyzet. A ' legkisebbik az ujját szopja Higiénikus orvos kezdte meg működését a 27 ezer holdas Bolyi Állami ' Gazdaságban. Dr. Oratics József, a körzeti orvosoktól eltérően nem a betegek gyógyításával foglalkozik, hanem feladata a munkahelyek higiéniájával és az egészségvédelemmel való törődés. Későbbiekben a bolyi tapasztalatok nyomán szervezik majd meg ezeket a munkaköröket más gazdaságokban is. Az építési tervek megvitatása dr. Oraticcsai. A képen még Mesnitz- ka Ferenc építésvezető-helyettes (baloldaM) és Buda tászlő főmérnök. álmában. Selymes homlokára izzadság tapasztja göndör fürtjeit. Szuszognak, mocorognak, tejszagúak és szépek, mert a világ valamennyi gyereke szép, csak sorsuk nem mindig szerencsétlen. Rózsika 7 hetes, Gábor másfél éves, Hajnalka két és fél, Zsuzsi négy, Csaba öt és Józsika 7 esztendős. Több nincs. Kint a fához kötve fehérszőrű, vadul vicsorító házőrző. A másik murisán ferde lábú tacskó-kutya, szaladgál, dörgölődzik barátságosan. — Férje? — Nem hites férjem, csak együtt élünk. De minden gyerek a miénk. — Mindegy. Hol van? — Valahova elment, tévén nézi a futballt. — Ma nincs is meccs — mondom. — Jha? Nem tudtam. — Vállát vonja. — Maga nem néz tévét? Mondjuk a szomszédoknál, ott fönt az úton. — Minek az? — Hallottam, azt mondta egyszer, elmennek a tizedik gyerekig is akár és több lesz a családipótlék... Legyint: — Az emberek csak jártat- ják a szájukat. — Mennyi a jövedelmük? — Kétezer talán. — Ki keresi ezt meg? — Dolgoztam az építőiparban, kapom az anyasági segélyt. — Elneveti magát. — A többit meg a gyerekek keresik még. Családipótlék. — Férje nem dolgozik? — De Igaz, most egy hó- ! napja nem dolgozik. — Miért nem? — Hát... Valakinek el kell menni a boltba is, ide is, oda is, én nem mehetek a gyerekek miatt. — De ha nem dolgozik, akkor mi a jóistenből vásárol a boltban? — kérdezem. — Valami mindig akad. — Nyolcán vannak kétezer forintra. Kétszázötven jut egy főre. Olyan kevés, hogy az nem is igaz. Nem válaszol, a kutyát csi- títja. — Miért tartanak ilyen harapós kutyát? — Nehogy valaki elvigyen valamit... Ide csak hozhatnak valamit — gondolom magamban. — Szép kutyák nem? Tudja, az uram két napig dolgozott, hogy megvegye a két kutyust, a gyerekeknek. — Áldott lelke van, mindent megtesz a családért — jegyzem meg, de az asszony nem érzi ki szavaimból a felháborodott gúnyt, vagy nem is érti. Csak bólint mosolyogva : — Nagyon^ rendes ember a Józsi. A kút — ahonnét a vizet hordják haza — egy kilométerre van innét. — Mikor fürdeti a gyerekeket? — Minden héten! Kimegyünk a, ház elé. Besötétedett teljesen. — Minek hívják ezt a völgyet? — Mondják pacca-gödör- nek is, meg szerelmesek völgyének. — Értem. Fönt a völgy peremén kivilágosodtak az ablakok, szép, takaros családi házakban rádió szól, öntözőkannával csörömpöl egy asszony a kertben, eperillatot hoz le a gyenge szellő.. — Miért laknak ilyen lepra-tanyán ? — Hol lakjunk? Azt hiszi adnak lakást? Nem faggatom. Minek? Félő, hogy azt mondanám, „Én sem adnék, ha rajtam múlna ...” De aztán magam is megdöbbenek e kegyetlen gondolaton. A „Józsi” valamikor bányában dolgozott. Olyan brigádvezetővel — egyébként országos hírű ember —, aki ha tehetné, a csillagokat levakarná az égboltról a brigád tagjainak. Józsival is próbálkozott, ö volt az utolsó, aki reménykedett, aki bízott, hogy Józsi talpra áll. Nem sikerült, elzavarta. „Máriás huncutnak ne nézzél... a keserves úristenit!” Azt kérdezte az asszony, „Azt hiszi adnak lakást?” Eszébe sem jutott, hogy a lakásnak záloga van: Józsinak előbb le kell tennie valamit az asztalra — a munkát. Nem mást, csak a munkát, dolgoznia kellene, nem pedig — hogy stílusos legyek — a „szerelmesek völgyében” gyermekeket nemzeni rakásra, mérhetetlen felelőtlenséggel. Hogy ők, ketten, ostoba igénytelenséggel, megelégednek ezzel a viskóval, az az ő dolguk. De mi lesz a gyerekekkel? Hat szép/kis gyerekkel? A lakásra ők jogosultak, mert ebben a dohos, nyirkos odúban csak pusztulni, sorvadni lehet. Rab Ferenc vei kezdték nálunk is széleskörben alkalmazni. így például a híradástechnika, a nukleáris ipar, á számítógép, a világítótest, a színes tv képernyő, az orvosi műszergyártás nélkülözhetetlen alap- vagy segédanyaga a különféle ritkaföldfém, illetve teljes konstrukciók is készülnek felhasználásukkal. A rendkívül drága ritkaföldfémeket import útján szerezzük be. Korábban kizárólag tőkésországokból vásároltunk, újabban a Szovjetunióból. Az igényeket, a kielégítési forrásokat az Országos Műszakifejlesztési Bizottság ritkafém témabizottsága mérte fel és kíséri állandóan figyelemmel. A Gazdasági Bizottság döntése alapján pedig a hatvanas évek közepén jött létre a Ritkafém Tárcaközi Koordináló Bizottság, amelynek működése óta szervezettebbé vált a ritkafémprog- ram, így a ritkaföldfém hazai előállításának megváló-, sítása is. A Mecseki Ércbányászati' Vállalat megfelelő képzettségű szakemberekkel rendelkezik a Koordináló Bizottságtól kapott feladat teljesítésére, egyben fedezi is a kísérlet költségeinek felét. A megállapodás szerint ugyanis a Mecseki Ércbánya elvállalta a ritkaföldfémek gyártását, amennyiben az igények ezt szükségessé teszik és a gazdaságossági előnyök indokolják. ■— A laboratóriumi munka nagyon kedvező eredményeket hozott: a ritkaföldfémek csoportjába tartozó tizenöt elemből nyolc elem nagy tisztaságú formában való előállítását sikerült ki- kísérletezni. Ezek közül a legértékesebb az eurój$)ijJS, a gadolinium és ittriúnV. Értékükre jellemző, hogy például az európiumoxid ára kilogrammonként 1200 dollár a világpiacon. — A további terv egy kísérleti üzem felépítése, ahol a laboratóriumi kísérletek után már a nagyüzemi szintű gyártást modellezzük majd, s megszerezzük a folyamatos gyártáshoz szükséges tapasztalatokat. Mindezek-alapján elkészülhet a ritkaföldfém-. üzem terve. Ez a program kb. újabb négy évet kíván, amely ha megvalósul, nemzetközi viszonylatban is rekordidőnek tekinthető egy teljesen új iparág megteremtésében — fejezte be tájékoztatását dr. Czeglédi Béla. Hné — ELKÉSZÜLT Kazincbarcika főterének végleges rendezési terve. A már meglévő, illetve készülő létesítmények mellett épül fel Kazincbarcika „felhőkarcolója’’, a húszemeletes toronyház, amelynek földszintjén üzlet- helyiségeket alakítanak ki. A Villamos Berendezés és Készülék Művek Villamos Előszerelő gyárában készítik a világszerte ismeri és alkalmazott elektromos eredményhirdető és tájékoztató berendezést. Időről időre újabb típusok, újabb változatok kerülnek ki műhelyeikből, figyelik a felhasználók igényeit, követik az igények alakulását. Képünkön: Fodor Tibor szereli a francia megrendelésre készülő országúti pontos időt és hőmérsékletet mutató berendezést. 4
