Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
május 12. 3 fiunammt numo’ A lakásügy — társadalmi °gy (J) Cikkünk nyomán Az eredmények és gondok évtizedei A Központi Bizottság megbízásából szakemberek széleskörű bevonásával még a múlt évben elkészültek a KB irányelvei a lakásépítés fejlesztéséről és a lakáselosztásról. Az irányelveket az elmúlt hónapokban összevont tanácskozásokon megvitatták a budapesti, a megyei párt- és tanácsi végrehajtó bizottságok; vitára bocsátották a SZOT elnöksége és a KISZ Intéző Bizottsága kibővített ülésén. Gondos előkészületek után a Központi Bizottság és a Minisztertanács április 16-i együttes ülése megvitatta és elfogadta az MSZMP Politikai Bizottságának előterjesztését a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről. Ennek rövid lényegét, majd pedig magát a határozatot már közölték az újságok, ismertette a tv és a rádió. A hivatalos tájékoztató, mivel nagy horderejű társadalompolitikai kérdésről szól, érthetően élénk érdeklődést, vitákat is kiváltott. Olvasóinknak ezúttal több, egymást követő részletben bővebb kiegészítést, indoklást és magyarázatot kívánunk nyújtani a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozatához, annak jobb megértése érdekében. Közismert, hogy a lakás- helyzet, a lakás^látás az élet- színvonal alakulásának egyik legfontosabb tényezője. A lakások száma, nagysága, felszereltsége, építésűk minősége és elosztása a társadalom különböző rétegei között közvetlenül befolyásolja az emberek életmódját, életnívóját. Minél magasabb egy ország lakosságának életszínvonala, általában annál nagyobb az ország lakássűrűsége, kevesebb az egy lakószobára jutó lakosok száma, több a komfortos lakás és magasabb színvonalú a kommunális ellátás is. Nem végleges adatok szerint az ország lakásállománya 1970. január 1-én, a nép- számlálás idején 3 millió 157 ezer lakás volt. Húsz év alatt, 1950 és 1970 között összesen 1 millió 65 ezer új lakás épült az országban, s a családoknak majdnem egyhar- mada költözött új lakásba. Az építés szempontjából ez a húsz év nem volt egyenletes. A gazdasági tervekben az 1957-et követő évek óta kapott nagyobb szerepet a lakásépítés, nőtt az állami befektetés is, a lakosság jelentősebb anyagi erői kapcsolódtak be az építésbe. Az 1 millió 65 ezer új lakásból a két évtized alatt 315 ezer állami, mintegy háromnegyed millió pedig magánerőből, illetve hitellel támogatott magánerőből készült. Persze, a több mint egy millió új lakásból csak 830 ezer a tiszta szaporulat; 170 A Pécsi Vegyesipari Vállalat felvesz 2 fő általános villanyszerelőt, textil konfekció üzembe varrógépekhez értő műszerészt, sokszorosító és fénymásoló gépek javításához értő műszerészt. Fizetés megegyezés szerint. Továbbá fel Meszünk asztalos és kárpitos szak- és betanított munkásokat. Teljesítménybérben, egyműszakos üzemünkbe. Jelentkezés Pécs, Lotz Károly u. 2. ezerrel a lebontott régi lakásokat kellett pótolni. 1970. január elsején 400 ezerrel, 15 százalékkal volt több lakás Magyarországon, mint tíz évvel korábban. A szobák száma pedig ma meghaladja az 5 millió 200 ezret, ami 1 millió 150 ezerrel — 28 százalékkal — több, mint tíz évvel ezelőtt volt. Így az utóbbi évtizedben csökkent — az 1960-as 61 százalékról 47 százalékra — az egyszobás lakások aránya; a kétszobásoké viszont a tíz évvel ezelőtti 32 százalékról 43 százalékra emelkedett. Nőtt a három-, illetve többszobás lakások aránya is. 1960-ban — mint az előzőén közölt adatok bizonyították — a lakásépítésben eredményes évtized vette kezdetét. Akkor megértek a feltételei annak is, hogy a párt és kormányszervek kidolgozzák a 15 éves lakásfejlesztési tervet, amely szerint 1975 végéig 1 millió új lakást kell megépíteni. Ebből 600 ezer lakás az év végére kész lesz, a következő 5 éves tervben pedig befejeződik a nagyszabású program. A tervezők 1960-ban úgy látták, hogy a 15 év alatt felszámolható az országban a lakáshiány. Ez a számítás azonban nem bizonyult reálisnak. Miért? Minden ország lakásszükségletét három alaptényező alakítja. Ezek a népszaporulatból, a lakásállomány pusztulásából, a megfelelő lakás nélkül élők elhelyezéséből eredő szükségletek, s ide kell sorolni a belső vándorlásból, a lakosság átrétegeződéséből eredő szükségleteket is. A 15 éves lakásterv ezeket a tényleges szükségleteket alábecsülte; kevesebb családdal (nagyobb családnagysággal); kisebb arányú lakásavulással; lassúbb átrétegződés- sel, illetve kisebb városi lakossággal számolt így az 1 millió új lakás felépítése 1975-ig nem oldhatja meg, csak enyhítheti a lakáshiányt. Az utóbbi évtized nagy erőfeszítései ellenére még mindig kevés lakást építünk. Az ezer főre jutó évente épülő új lakások száma 1957 óta 5,8—6,1 között ingadozik. Az európai országok átlagában viszont 1000 főre számítva évi kb. 8, a Szovjetunióban évi 10,3 lakást építenek. A hazai alacsony lakásépítési arány miatt az elavult bontásra érett épületeknek is csak mintegy egynegyedét számoltuk fel. Ez ugyan átmenetileg mérsékelte a lakáshiányt, de fékezte a minőségi javulást és növelte az amúgy is elhanyagolt lakás- karbantartás-felújítás költségeit. Ennek az elmaradásnak az értéke csak az állami bérlakásoknál az utóbbi húsz évben becslések szerint mintegy 12—13 milliárdra halmozódott. A jelenlegi alacsony lakbérek viszont nem teszik lehetővé a felújítási hátralék csökkentését, sőt a folyamatos javítások kiadásait sem fedezik teljesen. Hátráltatja a felújítást az állandó építőipari kapacitáshiány is. S itt utalni kell árrá: a házgyárak s az új technológiák térhódítása ellenére az építőipar és az építőanyagipar részben még ma sincs kellően felkészülve a lakásépítési és felújítási igények kielégítésére. Végülis azonban 1950 óta több mint egymillió új lakás került tető alá, s ha nagy nehézségek közepette is, de eredményesen halad a 15 éves lakásépítési program megvalósítása. Hogyan állunk tehát a valóságos lakáshiánnyal, vágyis a családok számának és a lakásállománynak a különbségével? Lássuk az adatokat. 1951-ben országosan mintegy 450 ezer volt a hiányzó lakások száma, másként kifejezve: ennyi családnak vagy csa- ládtöredéknék nem jutott önálló, megfelelő lakás. Budapesten 1951-ben közel 170 ezer, a városokban kb. 100 ezer, a községekben több mint 180 ezer volt a hiányzó lakás. És ma? Az országos hiány csaknem 350 ezer lakás, ebből a budapesti megközelítően 150, a városi 140, a községi hiány pedig 60 ezer lakás. Amint látható: az elmúlt két évtizedben a lakáshiány jelentősen csökkent a községekben, de Budapesten alig javult a helyzet, a városokban pedig még romlott is A lakáshelyzet általános javításán belül is most és a következő években a legégetőbb társadalompolitikai és szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban élő munkáscsaládok és családalapító fiatalok lakáshelyzetének a javítása. Sz. S. ,,Gyűlik a papír és gyűlik a por...“ A fenti címet, munkatársunknak, még a múlt év nyarán megjelent cikkéből idéztük, melyben meghökkentő képet adott a nagyharsányi Hegy és Beloiannisz utca lakóinak helyzetéről: „Egy éve is elmúlt — írta —, hogy a helyi tanács megkezdte a küzdelmet a mindent beborító, egészségromboló por ellen, de vajmi kevés eredménnyel. Annyi volt az egész, hogy a BCM építkezésében érdekelt vállalatok elismerték és pecséttel is igazolták a helyzet rendkívül súlyos voltát. Következésképpen meg is ígérték, hogy egymással kooperálva ingyenes útépítő kővel és ingyenes I szállítással járulnak hozzá a két utca portalanításához. De még nem adtak „ingyen követ”, s így nem is szállíthatják. Nagyon félő hát, hogy az említett utcák háziasszonyai beváltják fenyegetésüket: — kiülnek az útra, hogy testükkel torlaszolják el, a porfelhőt zúdító, életüket megkeserítő, egészségüket mindjobban fenyegető gépkocsik elől ...” A cikk megjelenése óta csaknem egy év múlott el ismét, de enyhén szólva, minden maradt a régiben. A házakat, a kerteket továbbra is tengernyi por borítja, és így az ablakokat is csak az esős napok „kegyelméből” nyithatják ki az asszonyok, akik — szótfogadva helytelenítésünknek — nem váltották valóra fenyegetésüket. Azaz csak „módosították”, mert a helyi tanács vb-elnöke szerint legújabban már ultimáA „nagy roham” előtt Balatoni tavasz, 1970 Családos üdülők épülnek — Gazdag kulturális programok Az első üdülők 13-án érkeznek Lehet, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, ve- röfényben úszik az egész Balaton, de most: — Május 1-én is berendeztük a kerthelyiséget, — egy lélek sem ült ki, csakúgy mint ma, itt bent dider- günk uram —, mondja a siófoki Fogas étterem főpincére. — Pedig közel a nyitás ideje.,. Vigasztalanul esik. A siófoki víztorony körüli parkírozóhelyeken csak néhány autó várakozik, a gyalogoA balatonmáriai delta étterem sok víztócsákat kerülgetve sietnek, az üzletekben alig akad egy-két vevő. Csendes még a szállodasor is, a Hotel Európa, Lydó, Hungária... Az Európa előtt azonban már parkíroz néhány osztrák és nyugatnémet autó, de az Éden-bár üvegfalán még behúzva a függöny, kerthelyiségében üresek a székek ... — Felkészültünk a „nagy rohamra” — mondja dr. Or- mándi István, a Siófoki Idegenforgalmi Hivatal munkatársa. Hivatalosan május 17- én nyitunk, ekkor vonjuk fel Siófok kék-fehér, a város címerével ellátott zászlaját. Minket baranyaiakat különösen a déli part érdekel, mi változott a múlt évhez képest? Fonyódon erős ütemben dolgoznak a volt Rianás helyén épülő — a balaton- máriaihoz hasonló — Delta típusú, 200 személyes étterem építésén. Balatonmárián az új Touring hotel mintegy száz ágyával várja a vendégeket. — A déli parton a fizetővendég szolgálat keretében mintegy 12 000 ágyunk van, igaz, hogy többségét már eladtuk, de még akad hely — mondja dr. Ormándi István. Ha már szálláshelyről esett szó; — nőtt-e a déli parton a SZOT üdülők száma, mi a helyzet a családos üdülőkkel, a családos beutalókkal, — amit sokan igényelnek és ennek az igénynek fokozottabb kielégítését lapunk hasábjain is sürgettük. Választ Balatonföldváron a SZOT Dél-Balatoni Üdültetési Igazgatóságon kaptunk, ahol elmondották: a déli part SZOT üdülőibe ebben az évben mintegy 90 ezer beutalt érkezik. Ez a szám több mint 15 százalékkal nagyobb a tavalyihoz képest. A növekedés az új üdülők nyitásának eredménye. Május 16-án Sió- fok-Üjhelyen egyenként 200 felnőtt és száz gyermek elhelyezésére alkalmas két új üdülő nyit, május 14-én a balatonszéplaki ezüst-parton is hasonló befogadóképességű üdülő várja a beutaltakat —, az ezüst-parton a főszezonban szintén 200 felnőtt es 100 gyermek elhelyezésére alkalmas szálló tárja ki kapuit a beutalóval érkezők előtt. Földváron, Lellén is családos üdülők épülnek, a leilei valószínű, hogy már augusztusban nyit. Fonyódon 500 személyes gyermeküdülő épül. Az üdülőépítés további terveiben is nagy hangsúlyt kapott a családos üdülők számának növelése. Minden bizonnyal ebben az évben már sok baranyai család is élvezi ennek a koncepciónak fokozott megvalósulását. Az igazgatóságon kaptunk tájékoztatást a nyitások időpontjáról is: Lelle—Boglár 13-án, Siófok és az ezüst-part 14-én, Földvár, Szántód, Szárszó 15- én, Siófok, Üjhegy 16-án lesz hangos az első üdülők megérkezésétől. A déli parton futó országút közelében — és másutt is, Balaton-szerte — sok vállalat, intézmény, tsz épít üdülőt saját dolgozóinak. Ezek befogadóképességére egy adat: a SZOT ebben a szezonban 330 ezer dolgozót üdültet, az említett „saját üdülők” üdülőlétszáma pedig meghaladja a SZOT keretét! Több mint 600 ezer dolgozó üdül tehát ez évben szervezett formában. A „saját” üdülőkben ott lesznek a baranyai vállalatok, tsz-ek, intézmények — mint például a Mecseki Szénbányák Vállalata, az egj'házas- haraszti tsz dolgozói, hosszú lenné a felsorolás. — A pécsi gyerekék is „saját üdülőben” töltik a nyarat. A siófoki hajóállomás öblében ott,jártunkkor még sorjában álltak a kirándulóhajók. Most alig van utas a néhány menetrendszerű hajón, — így aztán ráér a matróz — mint az egyik öbölben láttuk — a hajó fedélzetén a hosszú udvarlásra .., De a jó pihenéshez kalória is kell. — Már a múlt nyáron is tapasztaltuk: az üdülők egyrésze a zsíros kosztot kedveli, de sokan a nem hizlaló ételeket kérik — mondják a földvári igazgatóságon. — Ebben a szezonban igyekszünk mindkét igényt kielégíteni, lesz tehát kalória, ki milyent szeret. És a szórakozás? Hát... ki így. ki úgy, legtöbben feltalálják magukat meg aztán ott a csillagos, holdfényes „giccses” balatoni éjszaka ... Lesz más is: az ŐRI rendezvényei. aztán a folklór bemutatók, mint például a ba- latonboglári, balatonlellei tánctalálkozó, — érdemes lesz majd megnézni a balaton- endrődi csipkevásárt, a kőröshegyi hangversenyek is jó élményt ígérnek, a buzsáki búcsú, a siófoki ÁFÉSZ Balaton Együttesének műsora is érdeklődésre tarthat számot. De ezek csak ízelítők a bő programból. A „nagy roham” előtt „öt perccel” jártunk a Balatonnál: lázas készülődést tapasztaltunk. Már a vizen a csónak, fel a vitorlákkal! Garay Ferenc tűm szerű követeléssel álltak eléje. — Nem tűztek ki ugyan pontos határidőt, de megmondták. ha a száraz hónapok beálltáig nem oldjuk meg a problémáikat, ez esetben csákányt fognak és öles gödrökkel vágják el az utat a forgalom elől. Ahogy mondotta, ezt még valamikor januárban helyezték kilátásba, de ami a foganatját illeti, azóta is mindössze annyi történt, hogy tovább szaporodott a felelősség áthárító levelek száma a tanácsi dossziéban. Köztük a Pécsi Közúti Igazgatóságé is, akik jegyzőkönyvben rögzített kötelezettségükhöz híven, egy alkalommal (tavaly szeptemberben) még feLszóratták, „portalanították” ugyan az egyik utcát, ami azonban csak néhány hétig bírta ki a gépkocsik naponta közel ezer fordulós invázióját. De az újabb segítség helyett már csak egy levelet kapott a tanács, amelyben eképpen hárították el magukról a felelősséget: „Az igazgatóság kezelésében lévő közutak szokásosnál nagyobb mértékű romlásai nem teszik lehetővé, hogy a fenntartási hitelkeret terhére, más szervhez (értsd: községi tanácshoz) tartozó úton saját hitelkeretből továbbra is hozzájáruljon a fenntartás jellegű munkákhoz...” De lássuk a többi vállalatot, melyeknek vezetői egy évvel ezelőtt még egymással és a helyi tanáccsal is szót értve, kéz jegyes ígéretet tették, az említett utcák célnak megfelelő rendbehozására. Nos, azóta ki így, ki amúgy, de Visszavonta ígéretét. Például az ÉM. Komlói Kőbánya Vállalata, amely tavaly még ingyen követ ígért, az idén már csak „kedvezrpényes áron” hajlandó anyagija biztosítani. Valamivel „diplomatiku- sabb” volt az Építőipari Beruházási Vállalat. Nem tagadta meg kereken tavalyi ígéretét, ami szerint az út felújításához szükséges keveréket térítésmentesen szolgáltatja, hanem e helyett azt üzente (még tavaly!), hogy az ígért anyag „egyelőre” nem áll rendelkezésére. Azóta „sem tudta beszerezni”. Szakemberek véleménye szerint óvatos becsléssel is legalább másfél millióba kerülne a két utca felkövezése és egyszer s mindenkori portalanítása, melynek anyagi fedezetét nyilvánvalóan nem a Járási Tanácsnak, hanem az utcák tényleges igénybevevőinek — úgyis mondhatnánk — tönkretevőinek kellene magukra vállalniuk. De most már nem további ígérgetésekkel, még kevésbé a már említett áthárító manőverekkel, hanem konkrét és légióként haladéktalan intézkedésekkel. Olyanokkal, melyeket —, ha eddig sajnos nem is —, de ezután már szigorúan számon kérnek tőlük az illetékes felsőbb fórumok, hatóságok. P.Gy. Kifutásra vár a „fehér flotta” a siófoki kikötőben.
