Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Dtinammt nama 1970. május 10. QPoliftatds ■ 7. oldalról) dekében a lakosság csere­igényeinek lebonyolítását elő kell segíteni a szolgáltató szervezet fejlesztésével. A lakásforgalom egészséges ki­bontakozásához megfelelő összetételű és volumenű la­káscsere-alap szükséges. jO A lakásforgalom és a lakáscserék fokozot­tabb kiszélesítésére a szö­vetkezeti lakásállomány kö­rében is szükség van. En­nek érdekében ki kell dol­gozni a szövetkezeti lakás- tulajdonosok lakáscseréjének új szabályait. Állami kedvezmények a lakásépítés és -elosztás terén 4Q A lakásépítés fokozása érdekében az állam a lakosság anyagi befekteté­sének arányában továbbiak­ban is biztosítson kedvezmé­nyeket. Az állami kedvez­mények rendszerét azonban tovább kell fejleszteni úgy, hogy a kedvezmények első­sorban szociálpolitikai cé­lúak, tehát céltudatosabbak és amellett igazságosabbak legyenek. A lakosság lakás­sal kapcsolatos anyagi ter­hei pedig az eddigieknél ki­egyenlítettebbek, arányosab­bak legyenek. Őrt Az állami kedvez- ményt a lakásépítő, illetve vásárló család részé­re kell nyújtani. A kedvez­mény jogcímét és mértékét a lakásépítésben résztvevők­kel, illetőleg a vásárlókkal ismertetni kell. A szociálpo­litikai érdekből nyújtható kedvezmény alapja a család nagysága, a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma legyen. 04 A városokban és a ki- " emelt munkástelepülé­seken a többszintes társas­házépítésben résztvevőknek, továbbá a szövetkezeti lakást építőknek és vásárlóknak az állam adjon az építési költ­ségből árengedményt, illetve az építéshez dotációt: a gyer­mekek (és eltartottak) után személyenként 20—30 ezer forintot. Az adható kedvez­mény felső határa az építési költség 40—45 százaléka. A fiatal házasok lakásépítésé­nek elősegítésére a gyerme­kek után járó kedvezményt — két gyermekig — előle­gezni lehet OO A bérlakások kiutalása esetén a gyermekek és eltartottak után a tanácsok nyújtsanak engedményt az építési hozzájárulásból, illet­ve a használatbavételi díj­ból, kedvezményezett szemé­lyenként 20—25 százalékot. A teljes ingyenességig nem lenne helyes kiterjeszteni a kedvezményt, ezért az legfel­jebb 80 százalékos lehet. Két gyermekig megelőlegezés­képpen kedvezmény nyújt­ható a fiatal házasoknak. Az összeg egy részére részletfi­zetési kedvezmény adható. OO A lakásépítés hitelezé- se a lakásépítési for­máknak, a lakás- és építéspolitikai céloknak meg­felelően differenciáltan érvé­nyesüljön. A lakásépítési konstrukciók keretében a részvétel pénzügyi feltételeit (készpénzelőtakarékosság, ka­mat, hitelösszeg törlesztési idő) a szövetkezeti, a válla­lati, valamint a társas- és családiház építésénél állami szabályozás keretében köz­pontilag szükséges megálla­pítani. Az OTP által érté­kesített öröklakások nagy ré­szénél a feltételek a keres­let-kínálatnak megfelelően alakuljanak. Az egyes lakás­konstrukciókon belül csak korlátozott mértékű építési hitelt kaphassanak a maga­sabb jövedelműek (szabad­foglalkozásúak, magántevé­kenységet folytatók), továbbá a nagyobb értékű ingatlan­nal rendelkezők. O A Az építési és lakásvá- sárlási hitelek után minden lakásépítési formá­ban mérsékelt kamatot kell fizettetni. A kamatlábak fe­jezzék ki a lakásépítés társa­dalompolitikai jelentőségét, továbbá az egyes építési for­mákhoz: a városi többszin­tes, telepszerű (szervezett) lakásépítéshez fűződő állami építési érdeket. Emellett a hitelfeltételek ösztönözzenek arra, hogy az építtetők na­gyobb mértékben saját meg­takarításaikat használják fel és érdekeltek legyenek a hi­tel mielőbbi visszatérítésé­ben. Á lakások elosztási rendszerének javítása O C A lakások igazságo- sabb elosztása érdeké­ben tovább kell fejleszteni a bérlakások és az értékesített szövetkezeti lakások igénylé­sének és elosztásának gya­korlatát. A jelenlegi, nyil­vántartott lakásigényeket fe­lül kell vizsgálni és új igény­nyilvántartást, valamint új elosztási és kiutalási tervet kell készíteni és azt nyilvá­nosságra kell hozni. Oif A bérlakások elosztása és az értékesítésre ke­rülő szövetkezeti lakások esetében az igényjogosultak kijelölése a tanácsok fel­adata. A tanácsok a helyi jövedelmi és lakásviszonyok­hoz, valamint egy-egy idő­szak lakásépítési lehetőségei­hez igazodva — központi irányelvek alapján — ma­guk állapítsák meg azokat a sorolási, kiválasztási, illető­leg kizárási tényezőket, ame­lyeket a lakások elosztásánál alkalmaznak. A tanácsok a társadalmi és munkáltató szervek bevonásával bírálják el minden igénylőnek a jogo­sultságát és közöljék velük, hogy jövedelmi és vagyoni helyzete alapján melyik la­kásellátási formában elégít­hetik ki lakásigényüket. Azok részére, akik teljes bi­zonyossággal csak állami és kiutalásos szövetkezeti lakás­sal elégíthetik ki szükségle­tüket, a tanácsok határozzák meg, hogy 1975-ig kiknek az igénye teljesíthető és hozzá­vetőleg milyen időpontban. A lakásalap jobb ki- “ * • használása érdekében fokozni kell a tanácsi lakás- gazdálkodás szerepét. Üj, át­fogó lakásügyi szabályokat kell kidolgozni, amelyek alapján a tanácsok — helyi adottságaik és körülményeik, valamint a lakásépítési, fej­lesztési lehetőségeik figye­lembevételével — maguk alakítják ki helyi lakásgaz­dálkodási szabályaikat. En­nek keretében újra kell sza­bályozni az igénylés módját, a lakáskiutalási normatívá­kat, az albérletre és társbér­letre, a bérleti szerződésre és annak érvényesitésére, va­lamint' a személyi tulajdonú lakások használatára és be­jelentkezésekre stb. vonat­kozó szabályokat. OO Ösztönözni kell a csa­ládi ház tulajdonoso­kat arra, hogy házuk egy ré­szét főbérleti jelleggel bérbe­adják. Ilyen esetben jelentős adókedvezménnyel, vagy más pénzügyi eszközökkel támo­gassa az állam a lakástulaj­donost. OO Olcsóbb lakások és ™ * ■ megfelelő szállások építésével, állami szabályo­zással és társadalmi ellenőr­zéssel intézkedéseket kell tenni az albérleti uzsora le­törésére. Á személyi lakástulajdon mértékének szabályozása Őrt A társadalmi viszo- nyainknak megfelelően kell szabályozni a személyi lakástulajdon mértékét és a lakások feletti rendelkezési jogot A személyi lakástulaj­don rendezésénél azt az elvet k«U érvényesíteni, hogy «SJ háztartást képező családnak (a házastársak, az együttélő gyermekeik és szüleik) állan­dó lakás céljára legfeljebb egy személyi tulajdonú laká­sa és ezen felül egy üdülője lehessen. Aki ilyen célokra már megfelelő lakással (üdü­lővel) rendelkezik, további lakást nem építhet, illetve nem vásárolhat. A személyi tulajdonú 31. tulajdonosai közötti jogvi­szony rendezése, valamint e lakásállomány megóvása szükségessé teszi annak elő­segítését, hogy lakását a tu­lajdonos, illetve családja használja. Ennek érdekében megfelelő állami intézkedé­sekkel elő kell segíteni a tu­lajdonosok számára a beköl­tözést. Lehetővé kell tenni a bérlő számára az általa bérelt személyi tulajdonú la­kás megvásárlását, illetve felszabadítását, hosszúlejára­tú állami kölcsön nyújtásá­val. A tulajdonos és bérlő közötti cserét a tanácsok is segítsék elő. Á lakóházak fenntartásának fejlesztése OO Növekvő figyelmet kell fordítani a meg­levő lakásalap megóvására, kezelésére és fenntartására. A lakóházfenntartásban a tu­lajdonosok és a bérlők fo­kozottabb érdekeltségét kell megteremteni. Az állami és a személyi tulajdonban lévő lakásalap fenntartásához fej­leszteni kell a szolgáltatáso­kat és bővíteni az anyag- és szerszámellátást. A negyedik ötéves terv időszakában a fenntartási munkák szintje fokozatosan közelítse meg a normál szükségletek kielégí­tését. OO Az álami lakások fenn- tartására — üzemelte­tési költségeire, karbantartá­sára és folyamatos felújítá­sára — a lakbéreknek kell fedezetet nyújtaniuk a fel­újításokban. A felújítá­sokban mutatkozó lemara­dások pótlása és a meglévő lakásalap korszerűsítése cél­jából az állam a tanácsok­nak központi forrásokból bi­zonyos kiegészítést ad. Ezek az eszközök együttesen ké­pezzék a tanácsok lakóház­fenntartási alapját. Az ala­pot fokozatosan és hosszabb idő alatt kell feltölteni, úgy, hogy végül igazodjék a la­kásállomány tényleges mű­szaki állapotához. Ill Állami intézkedés a lakbéremelésből származó lakossági többletkiadások ellensúlyozására 34. Az állami lakóházak kezelési feladatait ál­talában a tanácsi házkezelő- ségek lássák el. Gyakorolják a tulajdonosi jogokat, végez­zék az üzemeltetési felada­tokat, gondoskodjanak a tu­lajdonost (bérbeadó) terhelő javítási munkálatok elvégez­tetéséről és ellenőrizzék a bérlői kötelezettségek teljesí­tését. Az állami lakásállo­mány javítását a házkezelő- ségek elsősorban a tanácsi építőipari szervezettel végez­tessék, de juttassanak meg­rendelést, alakítsanak szerző­déses kapcsolatot egyéb épí­tőipari szervezetekkel is, amelyek e téren jó munkát képesek végezni. A lakossá­gi javítási igények kielégíté­sében különösen az építőipa­ri szövetkezetek vállaljanak nagyobb részt. Á lakbérek jövőbeni rendszere és mértéke OC A lakásépítés, elosztás és fenntartás, valamint a lakbérrendszer ellentmon­dásainak feloldása érdeké­ben egységes elvek alapján szükséges újrarendezni a lak­béreket. A rendezésnél ab­ból kell kiindulni, hogy a szocialista állam számára a lakásépítés és fenntartás nem nyereségszerzést, hanem társadalmi szolgáltatást cél­zó befektetés. A lakbér né tartalmazzon sem nyereséget, sem amortizációt (a kieső la­kások pótlásának fedezetét). A lakbérrel szemben azon­ban jogosan támasztható az az igény, hogy fedezze, vagy közelítse meg a lakóházak folyamatos fenntartási költ­ségeit (üzemeltetés, karban­tartás és felújítás). Ezért a lakbéreket ennek megfelelő szintre kell emelni. Mindad- adig azonban, amíg a lakbé­rekből hosszabb idő alatt fel­töltődnek a tanácsi alapok, az államnak kell fokozott pénzügyi segítséget nyújtania ehhez. 9/ A lakbéremelést orszá­■ gos érvényű, központi szabályozás keretében a meg­felelő felszereltségű (komfor­tos) lakásokra kell kiterjesz­teni. Nem kell emelni a kom­fortnélküli lakások bérét, csak abban az esetben, ha az állam komfortossá alakítja. A lakbéreket — a lakások nagyságát, minőségét, kom­fortját és település-csoportok szerint elhelyezését figyelem­be véve — használati érté­kükkel arányosan kell meg­határozni. A sajátosságokra való figyelemmel a helyi sza­bályokat a tanácsok állapít­sák meg. A lakások kategó­riába sorolása, a lakbérek lakásonkénti megállapítása a bérbeadó tanácsi szervezet feladata. 97 Az új lakbér-tarifát a ■ kormány állapítsa meg a fenntartási költségekkel arányosan és a lakások hasz­nálati értéke szerint diffe­renciáltan. Az egyes lakás­kategóriákon belül a laká­sok területi fekvésében és műszaki állagában meglevő eltérések kiegyenlítésére a lakbértarifák 10 százalékkal növelhetők, illetőleg csök­kenthetők. A jelenlegi lak­bérpótlék rendszer megszű­nik. Bérbeadók és bérlők fenntartási kötelezett­ségeinek a gazdasági érde­keltségen és felelősségen ala­puló reálisabb elhatárolását szükséges megvalósítani. In­dokolt, hogy a bérlők foko­zottabban vállaljanak részt a lakás belső berendezéseinek fenntartásában és pótlásában. 39. 38. Ezért a jövőben a lakáson belüli felszerelési és beren­dezési tárgyak felújítási és pótlási költségei 50—50 szá­zalékban a bérlőt és a tulaj­donost terheljék. A lakáson kívüli épületkarbantartási és az épület felújítási munkák költségeit ezután is teljes egészében a bérbeadók visel­jék. A személyi tulajdonú bérlakások lakbérének megállapításánál a tulajdo­nosok érdekeinek az eddigi­nél méltányosabb érvényesí­tése indokolt, a lakbérek emelése a magánbérlemé­nyekre is kiterjesztendő. A kötött bérű, személyi tulaj­donú lakások lakbérét az állami lakások lakbéréhez igazodóan célszerű szabá­lyozni. A jövőben . bérbeadott valamint azoknál a régi sze­mélyi tulajdonú bérlakások­nál, amelyeknél már jelen­leg is a szabad lakbérmeg­állapodás érvényesül, ezt a rendszert célszerű fenntar­tani. A lakbérek emelését 1971. július l-i hatály- lyal kell végrehajtani úgy, hogy a lakosság még 1970 közepén értesüljön a terve­zett intézkedésről, az állami és a tanácsi szervek pedig alaposan, minden részleté­ben jól felkészülhessenek. A lakások lakbéfének rendezé­sével egyidejűleg újra kell szerződésben szabályozni a bérbeadó és a bérlők köte­lezettségeit. 40. J4 A bérlakásban élő csa- " ládok jövedelmi hely­zetét a lakbérek emelése — megfelelő ellensúlyozás nél­kül — jelentősen rontaná. Miután nagy tömegében van szó a Budapesten és a nagy- ! városokban élő nyugdíjasok- i ról, a munkás és alkalmazott : háztartásokról, elejét kell i venni annak, hogy ez a szük­séges lépés az életszínvona- I lat csökkentse. Ezért a lak- ' béremelést az emeléssel azo- | nos összegű állami lakbér­hozzájárulás fizetésével kell 1 ellensúlyozni, hogy a rende- ! zés egyetlen réteg és egyet- 1 len család életszínvonalát se ! csökkentse. Lakbérhozzájáru­lást csak azok kapnak, akik | a rendezés időpontjában már ! főbérleti lakással rendelkez- 1 nek, s amiatt — lakbérter- I heik nőnek. Tehát azok, akik | 1971. július 1-e után része­sülnek bérlakás-kiutalásban, | lakbérhozzájárulást nem kap­hatnak. Ezen lakások bérét már kezdettől fogva teljes egészében a bérlő fedezi. JO Az ellensúlyozás gya- " korlati alkalmazásának módszere: — a lakbéremelés 1971. július 1-én egyszerre élet­be lép teljes mértékben. A rendezés időpontjában személyre szóló állami lak­bérhozzájárulás biztosítsa a lakbéremelés teljes összegű megtérítését a bérlőknek. A későbbiekben pedig a csalá­dok jövedelmének emelkedé­sétől függően — de annál lényegesen kisebb mértékben — az állami lakbérhozzájá­rulás fokozatosan csökken­jen; — a bérlakásokban lakó nyugdíjasok, csökkent mun­kaképességűek, keresőképte­lenek méltányos lakásjogo­sultságuk mértékéig a lak- béremelés teljes összegét egész életükre szólóan lak­bérhozzájárulás címén kap­ják meg. A rendezés idő­pontja után nyugdíjazottak ugyancsak életük végéig kap­ják meg a nyugdíjazás idő­pontjában részükre folyósí­tott lakbérhozzájárulást. — A szabad foglalkozá­súak, az önállók és a magán- munkáltatóknál foglalkozta­tottak lakbérénél általában nem indokolt az ellensúlyo­zás. Amennyiben az állam­tól kedvezményt kérnek, úgy maximum két évre lehet el- tjlni a teljes bevezetést úgy, 43. hogy fokozatosan félévenként a teljes különbözet 25 szá­zalékával lehet a lakbéreket növelni. Az állami lakbér-hoz­zájárulás kifizetését a következő módon kell szabá­lyozni : — A lakbéremeléssel érin­tett lakásoknál a bérlő az emelés teljes összegét lak­bérhozzájárulás címén mun­kahelyén fizetéskiegészítés­képpen névre szólóan meg­kapja. A munkáltatók a hoz­zájárulásról személyenkénti nyilvántartást vezetnek, az állam pedig a vállalatoknak (szerveknek) globálisan, egy- összegben nyújtja a térítést. — A lakbérhozzájárulást a családon belül a kereső csa­ládfő és a feleség (vagy má­sodik kereső) között egyenlő arányban kell felosztani. A hozzájárulást a rendezés idő­pontjától kezdve munkahe­lyükön havonta kapják, me­lyet az állami költségvetés a munkaadónak megtérít. — A rendezést követő idő­szakban a bérlők fizetésének, illetve átlagkeresetének emelkedésével együtt a hoz­zájárulás a keresetnövekedés 25 százalékának megfelelő arányban csökken. A kere­setnövekedés alapján a hoz­zájárulás csökkentésére éven­ként vagy félévenként kerül­jön sor. Ez az adminisztrá­ciós munka a munkáltató szerveknél a bérelszámolás keretében oldandó meg. IV. A Központi Bizottság kö­telezi a pártszervezeteket, hogy a határozat megérteté­se és elfogadtatása érdeké­ben végezzenek kellő propa­gandamunkát a lakosság kö­rében és biztosítsák az álla­mi és tanácsi dolgozók jó felkészülését a határozat vég­rehajtására. A Központi Bizottság fel­kéri a szakszervezeteket, a többi tömegszervezetet, hogy támogassák a határozat meg­valósulását. A Központi Bizottság és a kormány felkéri az illetékes állami szerveket, hogy a ha­tározat végrehajtásához szük­séges intézkedéseket dolgoz­zák ki és jóváhagyásra ter­jesszék a kormány elé. A lakbérek 1971. július 1-től A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány együttes ülésén hozott hatá­rozata végrehajtásaként a Mi­nisztertanács intézkedett a lakásépítés és a lakáselosz­tás rendszerének fejlesztésé­re, továbbá a lakbérek ren­dezésére. A kormányhatározat előír­ja, hogy 1971. július 1-től az állami tulajdonban lévő bér­beadás útján hasznosított lakások havi bérének mérté­ke a következő legyen: összkomfortos laká­sok esetében négy­zetméterenként 6,— Ft komfortos lakások esetében 5,40 Ft félkomfortos lakások esetébe* tfib Tt A komfort nélküli lakások esetében a lakbér mértéke nem változik, mindaddig, amíg az állami szervek a lakást komfortossá nem ala­kítják. Az egyes lakáskategóriá­kon belül a lakások területi fekvésében és műszaki álla­gában meglévő eltérések ki- egyenlítésére a lakbérek mértéke 10 százalékkal nö­velhető, illetőleg csökkent­hető. A nem állami tulajdonban lévő és bérbeadás útján hasz­nosított kötöttbérű lakások lakbérét az állami tulajdon­ban lévő bérlakásokra előírt mértékhez igazodóan lehet megállapítani. A korábban bérbeadott olyan lakásoknál, amelyeknél már jelenleg is a szakmai lakbérmegállapodás rendsze­re érvényesül, valamint a jövőben bérbeadott lakások­nál a szabad lakbérmegálla­podás rendszerét kell tovább is fenntartani. Az új lakbérek bevezetésé­vel a jelenlegi lakbérpótlék­rendszer megszűnik. A lakásépítés és a lakás­elosztás rendszerének fejlesz­tése, továbbá a lakbérek rendezése érdekében szüksé­ges állami feladatok végre­hajtására, a szükséges jog­szabályok, intézkedések elő­készítésére a kormány, az építésügyi és városfejlesztési miniszter elnökletével tárca­közi egyeztető bizottság lét­rehozását rendelte el. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter felhatalma­zást kapott, hogy a lakásel­osztás új rendszere, továbbá a lakbér-rendezés bevezetés« érdekében szükséges előké­szítő munkálatok (bérlaká­sok felmérése, komfort-kate­góriába sorolása, stb.) meg­tételéről saját hatáskörbe» gondoskodjék \ A 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom