Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

1970. május 10. Dunantmt napio Lakásépítés, Bakáselosztás, lakbérek Az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány együttes ülésének határozata Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott, és úgy döntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást e hónapban nyilvánosságra kell hozni, valamint az állami intézkedésekről tájékoztatást kell adni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát: A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dol­gozó népünk lakáshelyzetét, a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrá­sait A vizsgálatokból és ta­nácskozásokból arra, a vég­következtetésre jut hogy a tervszerű fejlődés érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon kell szabá­lyozni a lakásépítést, a la­káselosztást és a lakásalap­pal való gazdálkodást A Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét va­lamint a budapesti és me­gyei párt- és tanács végre­hajtó bizottságokkal, a tár­sadalmi és állami szervek­kel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait fi­gyelembe véve határozza meg a szükséges tennivalókat A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmúlt két évti­zedben, 1950 és 1970 között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egy- harmada költözött új lakás­ba, csökkent a lakások zsú­foltsága, kedvezőbb a lakás­állomány minőségi összeté­tele, felszereltségi szintje. A lakások összmennyisége azon­ban ma is elmarad a lakás­igények mögött Részint meg mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakás­építés, a háborús időkben és a helyreállítási időszakban, továbbá a szocialista építés első éveiben, amikor a ter­melő beruházások elsőbbsé­get élveztek a lakásépítéssel szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek viszonylag gyors növekedésének hatásá­ra az adott elosztási rend­szerben gyorsan nőnek a pót­lólagosan jelentkező új la­kásigények. 1957 óta a gazdasági fej­lesztésben nagyobb szerepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés és bő­vülnek a források a lakos­ság anyagi eszközeinek be­kapcsolásával. így jóváha­gyásra kerülhetett az 1961— 1975. évekre szóló 15 éves terv egymillió új lakás fel­építésére. Ez a terv megva­lósulóban van. 1975-ig meg­épül a 15 éves lakásépítési porgramban kitűzött egymil­lió lakás, ettől azonban nem várhatjuk az igények teljes kielégítését, mert közben a városiasodás folyamata is felgyorsult és a városokban a lakásépítés nem növekszik a lakásigények teljes kielé­gítésének mértékéig. Reálisan kell számolni az­zal, hogy a lakáskérdés tel­jes megoldása a számított­nál hosszabb idő alatt — a népgazdaság fejlődésével összhangban — lehetséges. A mai elemzések és tapasz­talatok azt mutatják, hogy a lakásépítés és -elosztás adott rendszerét tovább kell fej­leszteni, bizonyos részeit pe­dig gyökeresen meg kell vál­toztatni ahhoz, hogy a mai­nál gyorsabban haladhas­sunk az igények kielégítésé­nek irányába. A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelen­tős lakásépítés ellenére rend­szeresen újratermelődik a lakáshiány, ez fékezi bizo­nyos rétegek szociális hely­zetének javulását és negatí­van hat a népszaporulatra. Az állandósult lakáshiány körülményei között kialakul­tak az elosztásban, a fenn­tartásban a „hiány-gazdálko­dás” jellegzetességei, a bü­rokrácia, az állam és a la­kosság gazdasági ellen-érde­keltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is tápta­lajt nyújtanak. A helyzeten úgy kell változtatni, hogy reálisan szembenézünk a té­nyekkel és megoldjuk az arra érett problémákat. A fő problémák a gyakorlatban a következőkben jelentkez­nek: 0 A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egyenetlenül ala­kult, egyes években elma­radt a lakásépítésre for­dított állami eszközök nö­vekedése, s ez különösen a városi lakásépítést fé­kezi; 0 A lakosság jövedelmi vi­szonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fokozódó részvételét a la­káskérdés megoldásában, de a lakossági erőforrá­sok bevonása ez ideig csak a magán-lakásépítésben megoldott, az állami és szövetkezeti lakásépítés­ben elmaradt a lehetősé­gektől, s ez is fékezi az építés ütemét; 0 A lakásépítés és -elosz­tás, valamint a fenntartás jelenlegi rendszere a tár­sadalmi egyenlőség és igazságosság szempontjá­ból széles körben vitatott. Aránytalan a lakosság kü­lönböző rétegeinek teher­vállalása. Egyes családok ingyen jutnak olcsóbérű lakáshoz, míg mások la­kásépítéssel, illetve vásár­lással jelentős terheket vállalnak; 0 A lakásforgalom és a la­káscsere mai rendszere korszerűtlen, nem ösztö­nöz a lakáscserére, s ez­zel hiányteremtő ténye­zővé válik. Hiányzik a la­kásbérlet értékének elis­merése. Egyes családok több lakással is rendel­keznek. A bérlők nem ér­dekeltek a lakásalap meg­felelő kihasználásában, a lakástartalékok felszaba­dításában; 0 A lakásellátás támogatási rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvek A lakásépítéssel és vásárlás­sal összefüggő kedvezmé­nyek nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az el­osztásnál nem veszik fi­gyelembe a tényleges rá­szorultságot. Az állami dotáció az építési formá­hoz és a lakás méretéhez kapcsolódik; 0 Nem biztosítottak a la­kásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egy­re fokozódó fenntartású célú dotáció más terüle­tekről — így a lakásépí­téstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a la­kásépítés és -elosztás, a tá­mogatás, valamint a fenntar­tás és a lakbérek rendszeré­nek új elveken alapuló komplex rendezésével kell megoldani. Olyan gazdaság­politikai feltételek kialakí­tása szükséges, amelyek a lakáskérdés megoldásában fokozott érdekeltséget te­remtenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni javítását, az új módszerek | bevezetését a párt életszín­vonal-politikájával összhang­ban, vagyis az életszínvonal további emelésének közepet­te kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével össz­hangban el kell érni, hogy minden állampolgár lakás­igényének anyagi teherbíró- képességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és fenntartás költségeiből. Az állami és magánlakás­építés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igé­nyek közötti feszültségek csökkentését,' a fennálló tár­sadalmi és szociális problé­mák megoldását. Ennek ér­dekében növelni kell a köz­ponti költségvetés lakásépí­tésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a ta­nácsok saját, valamint a vál­lalatok és a lakosság erő­forrásainak bevonását a la­káskérdés megoldásába. Biz­tosítani kell a meglevő la­kásvagyon állagának fenntar­tását és az ehhez szükséges műszaki-gazdasági háttér megteremtését. A lakásellátásban a terhek arányosabbá tételénél, a ked­vezmények tekintetében na­gyobb szerepet kell biztosí­tani a szociálpolitikai szem­pontoknak. Kifejezésre kell juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága: a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma, a családalapító fiatal házasok, továbbá a nyugdíja­sok és a csökkent munkaké­pességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fe­dezzék vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megterem­tődjön a folyamatos és szín­vonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbé­rekben sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem sza­bad kalkulálni. A lakások építésében, el­osztásában, valamint a lakás­alappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. II. A lakásépítés fejlesztésé­vel, a lakáselosztás és gaz­dálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bi­zottság és a kormány szük­ségesnek tartja, hogy az in­tézkedések a negyedik öt­éves terv keretében megol­dást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben vagy a végrehajtás kezdeti idősza­kában érvényesítsék a párt határozatát. A lakásépítés jövőbeni programja t. 2. A lakásépítési felada­tokat jelenleg öt évre kell megszabni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesítése legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezése a ter­vezett időre. Ehhez a negye­dik ötéves terv időszakában 1975-ig legalább 400 ezer la­kás megépítését kell bizto­sítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagáról évi 80 000- re kell növelni az építést. E feladat megvalósításának döntő feltétele, hogy a la­kásépítésre, a közművesítés­re és a hozzákapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesz­tésére fordított eszközök há­nyada és összege a népgaz­dasági beruházásokból növe­kedjék. Ez a gazdaságpoliti­kai követelmény egyik ki­induló pontja legyen a ne­gyedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt álló, 1985-ig terjedő távlati gazdaságfej­lesztési koncepció elkészíté­sekor. A legégetőbb szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsaládok és család­alapító fiatalok lakáshelyze­tének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépí­tésének elsősorban e feladat megoldását kell szolgálnia. Az állami lakásépítés jelen­tős növelésével el kell érni, hogy az össz-lakásépítésnek közel a fele állami (központi költségvetési, tanácsi és vál­lalati) erőforrásokból valósul­jon meg. A központi költ­ségvetésből és a tanácsok la­kásépítési célú helyi bevé­teleiből, továbbá a vállala­tok, intézmények eszközeiből összesen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetke­zeti) lakást kell megépíteni. A magánlakásépítés növelése céljából törekedni kell a la­kosság erőforrásainak és a vállalatok törvényesen erre fordítható eszközeinek a la­kásépítésbe való fokozott be­vonására. A lakosság részé­ről várhatóan jelentkező sa­ját lakásépítési (vásárlási) igények kielégítésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossá­gi építésen belül növekedjék a korszerű, többszintes és te­lepszerű építés aránya. A szükségletekkel össz­hangban a fővárosban, a vi­déki városokban és a kiemelt településeken az össz-lakás­építésnek mintegy kétharma­da épüljön meg az állami lakásépítés és társasházépí­tés jelentős növelése útján, döntően többszintes lakóhá­zakban. A fővárosban olyan mértékű lakásépítés feltéte­leit kell megteremteni, hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mérték­ben javuljon. A negyedik ötéves tervben a harmadik ötéves tervhez képest lénye­gesen — mintegy 100 ezerrel 4. 3. — növekvő lakás-mennyiség megépítéséhez biztosítani kell az építőipari szerveze­tek lakásépítési és közműve- sítési tevékenységének fej­lesztését, az építőanyagterme­lés fokozását, az épületszer­kezetek és szerelvények meg­felelő mennyiségű és válasz­tékú kínálatát. A lakásépítési felada­tok gazdaságos megol­dása érdekében erőteljesen fokozni kell a tömegszerű, koncentrált lakásépítés ará­nyát. Az összes lakásoknak legalább 55—60 százaléka korszerű építési technológiá­val épüljön. Megfelelő segít­séggel lehetővé kell tenni, hogy az állami építőipar mellett a szövetkezeti építő­ipar is fokozottabban alkal­mazza a korszerű építési mó­dokat. Az építési igényekkel összhangban fenn kell tarta­ni a lakosság és a kisiparo­sak lakásépítő tevékenységét és a lakosság építőanyag-ke­resletének folyamatos kielé­gítésére kell felkészülni. Ezekkel a célokkal összhang­ban kel megvalósítani a kap­csolódó iparágak fejlesztését C A negyedik ötéves tervben az állami la­kások átlagos nagysága két szobát érjen el. A lakások technikai felszereltsége és a házak átlagos emeletnagysá­ga tekintetében pedig tarta­ni kell a kialakult színvona­lat. Indokolt, hogy a lakos­ság differenciáltan jelentke­ző igényeihez és teherviselő képességéhez igazodó kü­lönböző felszereltségű, egy­szerűbb kivitelű olcsóbb la­kások is épüljenek. Külön elő kell segíteni azt, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő hányada szabadulhasson meg a drága albérletektől, 8 ehhez hason­ló jellegű kulturált ém olcsóbb lakáeadbához juthejfcartak. JL A lakásépítési pnógram megvalósításában olyan irányítási és szabályozási módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teízik a ta­nácsi önállóság kiszélesítését, ugyanakkor biztosítják a központi fejlesztési célok megvalósítását. A tanácsok önállóságát a lakások építé­sében elő kell segíteni azzal, hogy az államtól kapott köz­ponti pénzeszközök, valamint a lakásépítési célú tanácsi pénzügyi alapok mikénti fel- használásáról a tanácsok ma­guk dönthessenek. Helyes orientálásukat központi irányelvekkel kell elősegíte­ni. A tanácsok a lakásépítés­sel kapcsolatos központi elő­írásoktól annyiban térhesse­nek el, amennyiben a saját elhatározásaikon alapuló fej­lesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. A lakásépítési prog­ram a tanácsok szá­mára megnövekedett felada­tot jelent. Szükséges, hogy a tanácsok a területükön élő I lakosság lakásproblémáinak ! megoldásával, az állami, vál- i lalati és magánlakásépítéssel komplexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program meg­valósítása érdekében megfe­lelő és időben történő terü­letelőkészítéssel, előközműve- sítéssel, aktív terület-gazdál­kodással tegyék megalapo­zottabbá és szervezettebbé a lakásépítkezést. A tanácsok, a vállalatok és a lakosság lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatási igényeinek ki­elégítéséhez intézményes se­gítséget kell biztosítani. B célra szolgáltató jellegű szer­vezeteket (szövetkezeteket, irodákat, vállalatokat) kell létrehozni, vagy e feladatok­kal meglevő szervezeteket kell megbízni. A lakásépítési formák fejlesztése 8 A lakásépítés tovább- ■ fejlesztése keretében ezután is többféle formát kell alkalmazni, hogy lehe­tővé tegyük a lakásépítési program biztonságos teljesü­lését, a központi, a tanácsi, a vállalati és a lakossági erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és ezzel a le­hető legtöbb építési és vá­sárlási igény kielégítését. A lakásépítés rendszerének le­hetővé kell tennie, hogy a családok a különböző konst­rukciókban jövedelmi hely­zetüknek és Igényeiknek megfelelően elégíthessék ki lakászükségletüket. Ezért a lakásépítés jövőbeni rend­szerében indokolt fenntarta­ni az állami, a szövetkezeti, a vállalati lakásépítési for­mákat, továbbá a lakossági építkezést és az értékesítés­re történő öröklakásépítést. O A tanácsi lakásépítés * • keretében megvalósuló lakások legalább egyharma- dát — megyei szinten — a tanácsok szövetkezeti lakás­ként értékesítsék, de leg­alább. 40 százaléka bérlakás legyen. Az értékesítés meg­határozott arányának növe­lésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egyharmadon felül értékesí­tett lakások utáni készpénz- bevétel (előtörlesztés) a taná­csokat Illesse meg és ezek­ből növeljék a lakásépítke^ zések pénzügyi alapját. 4Ó A mai lakásszövetkeze- *”• tek mellett a szövetke­zésben rejlő lehetőségek ki­használása és a lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövetkezeti for­mát is ki kell alakítani. Ki kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció fel­tételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszony­lag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a la­kásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépítésben. A lakásépítő szövetkezetek tag­jaik számára biztosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szolgáltatásokat. Azok számára, akik — fő­leg fiatalok — keresetükből csak hosszabb idő alatt ké­pesek előteremteni a lakás­építkezéshez szükséges hoz­zájárulást, előtakarékossági rendszert kell létrehozni. 44 Az építési formák kö- **■ zött kapjon nagyobb szerepet a vállalatok, üze­mek és intézmények lakás­építése, a jelenlegi keretek és feltételek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját la­kásépítésének támogatása mellett célszerű a vállalati és a tanácsi erőforrások ha­tékonyabb együttes felhasz­nálásara törekedni. 4 a Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is lehetővé tenni a lakosság sa­ját lakásépítésének különböző formáit. Ezen belül növel­ni kell a szervezett (válla­lati, OTP) valamint a sze­mélyi kezdeményezésű tár­sasházépítés arányát. A vi­déki lakáshelyzet megoldásá­ban továbbra Is fontos sze­rep jut a családiház építés­nek. A fővárosban és na­gyobb városokban a lakos­sági építkezés fö formája a többszintes társasházépítés le­gyen. 4 <) A lakásellátás társa- dalompolitikai jelentő­sége, a lakásra való előtaka- rékosság, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a la­kásépítési költségek (árak) alakulásának tervszerűségét biztosítani kell. A lakások átadási (eladási) árai fejez­zék ki a lakások használati értékének — méretének, fel­szereltségének, területi fek­vésének stb. — különböző­ségét. A lakásszövetkezetek esetében ne hárítsák át a lakás megvásárlójára a ha­tósági áremelkedésekből ere­dő többletköltségeket. Az il­letékes állami szervek a le­hetőségeinket meghaladó kor­szerűsítés, építés szintszám növelés stb. címén jelentke­ző áremelkedéseknek vesse­nek gátat. Az állami laká­sok átadási árainak színvo­nalában átlagosan legfeljebb évi 1—2 százalékos emelke­dés engedhető meg. Az arak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érdekeltségét, ugyan-, úgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentesére. Á lakáscserék ösztönzése és a lakásforgalom szabályozása 7. 4 A Meg kell teremteni a mainál lényegesen na­gyobb érdekeltséget az ön­kéntes lakáscserére, mert ez az srszágos lakásalap relatív növelésének eszköze lehet, ami jelentősen hozzájárulhat a lakáígények jobb kielégí­téséhez. A kellő érdekeltsé­get mind a lakásátadó, mind a lakásátvevő részéről meg kell teremteni. Az ér­dekeltség növekedése feltéte­lezi a lakbérek arányosságát, a tényleges használati érték­hez való igazodást, továbbá a lakásbérlet értékének pénz­beli kifejeződését. 4 C Mind a lakáscserére ösztönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás érdekében szükséges, hogy a bérlakásellátásban részesülők se jussanak minden ellenőr­iek nélkül lakáshoz. Ebből a célból indokolt, hogy a la­kásbérlet értékének általá­nos elismerése ‘keretében az új bér- és szolgálati lakások juttatása esetén a bérlők fi­zessenek egyszeri építési hoz­zájárulást a tanácsnak. A régi, megüresedő bérlakások kiutalásánál pedig az építési hozzájárulással arányos la­kás-használatbavételi dijat fizessenek a kiutaló tanács­nak. A lakáscseréknél vi­szont a lakásbérlet értéké­nek különbözetét térítsék meg a cserélő felek egymás­nak. A tanácsok számára biztosítani kell a jogot, hogy saját mérlegelésük alapján (szociálpolitikai érdekből) a régi megüresedő komfort nélküli és félkomfortos bér­lakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól elte­kinthetnek. •8Z Az építési hozzájárulás es használatbavételi díj mértékét a lakások nagy­sága, minősége szerint diffe­renciáltan — központi irány­elvek figyelembevételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tanácsok határoz­zák meg. A tanácsi minőségi lakáscsere és szanálás ese­tén a két lakás bérleti ér­téke közötti különbözetet indokolt megfizetni. A bérlő a tanács javára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti érté­kére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabá­lyok keretei között — a sze­mélyi tulajdonú bérlakások körében is érvényesíteni le­het. 17 A lakásalap jobb hasz- * * * nosítása, a lakástarta­lékok felszabadítása, a la« kásforgalom élénkülése ér* (Folytatás a 8. oldalon) i k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom