Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

tf? A. májú* 29. »nnöntmt nat»TO 3 Anyagi kár károsult nélkül? Nyilatkozik a megbízó, a lebonyolító, a generálkivitelező és az alvállalkozó Vajszló mellett, Angyalóc- pusztán tízezres sertéshizlaló telepet épít társulásos alapon három szomszédos termelő- szövetkezet, a vajszlói Zöld Mező, a vejti Rákóczi és a za- iátai Petőfi Tsz. A telep ter­vezését és az építkezés lebo­nyolítását a MEZÖBER Vál­lalat pécsi kirendeltsége vég­zi, a generálkivitelező a Pé­csi Bádogos Ktsz, a garéi MTSZ és a Vajszlói Gépja­vító Állomás. Az építkezés körül az utóbbi időben gya- nútkeltő suttogások kezdőd­tek, bizonyos melléfogásokról, anyagi kárról, felelősségről, amelyre az egyik alvállalkozó a belső szerkezeteket gyártó vajszlói gépjavítónak a hely­színen való megjelenése adott alapot. Mikor kb. egy hónap­pal ezelőtt a gépjavító hozzá­látott a belső szerkezetek be­szereléséhez, akkor derült ki, hogy a legyártott szerkezet nem fér be az épületbe. A „többeket felháborító’* esetről, elsőként Mink Antal, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat cserkúti központjá­nak vezető munkatársa Infor­málta lapunkat az alábbi megfogalmazásban: — A helyszínen derült ki, akkor, mikor a kutricákat akarták beszerelni, hogy az épület a valóságban 80 centi­vel rövidebb és 20 centivel keskenyebb, mint a tervezők által megadott épület, amire a belső szerkezeteket legyár­tották. Ezért a vasszerkezete­ket szét kellett vágni és újra összehegeszteni. A már elké­szült padozatot, mivel beto­nozáskor nem hagytak ki megfelelő lyukakat, légkala­páccsal fel kellett tömi s új­ra betonozni. Ráadásul a fa­lazat megrokkant, az épület alapjait utólag kell megerő­síteni. A kétszer elvégzett iríúnká Olyan tétemes, majd egymilliós többletköltséget je­lölt,' ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az alvállalkozó túlzottnak tartja ezt a megállapítást. If­jú Pallér Gáspár, a vajszlói gépjavító főmérnöke ezzel kapcsolatban az alábbiakat szögezi le: — A beton alapnál valóban volt eltérés, de nem a fent Délszláv nemzetiségi estek A Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetsé­ge június 1—8. között kultúr- körutat szervez Baranya me­gyében a battonyad művészeti együttes közreműködésével. Június 2-án este fél nyolc­kor Pécsudvardon, június 3-án Pogányban és június 7- én Kátolyban -rendezik a nem­zetiségi estet, ahol időszerű kérdésekről Ognyenovics Mi­lán főtitkár, országgyűlési képviselő mond tájékoztatót. említett mértékben! Csak 4—5 centit tett ki ez a diffe­rencia, persze ez elég volt ahhoz, hogy felborítson min­dent. A betont valóban fel kellett törni és újra betonoz­ni, ez azonban csak az első épületnél volt így, a másik három fiaztatónál már kikü­szöböltük ezeket a méret­differenciákat. Szerintem nincs szó itt milliós kárról, inkább csak ezrekről, de a munkát valóban duplán kel­lett elvégezni. Bennünket ez nem érint hátrányosan, a dif­ferenciát nem mi fizetjük ki, hanem a fővállalkozó. Hogy laza homokra épültek és meg­süllyedtek az épületek? Vagy, hogy nem megfelelők a nyí­lászárók, ehhez semmi kö­zünk. Egyébként is mi a munkánkat befejeztük, e hó 31-én megszűnünk, mármint gépjavító lenni, és június 1-től már a Vízügyi Igazga­tósághoz tartozunk. A szere­lési munkák befejezés előtt állnak, június 5-én vagy 6-án lesz a műszaki átadás, s mi azt követően, mint alvállal­kozók is megszűnünk mű­ködni. Tehát a gépjavító kiszáll, aki azonban marad, az a ter­melőszövetkezet, amely sok­kal kevésbé nyugodt, mint az alvállalkozó, noha a dolgok ilyen alakulása a megrende­lőt nem károsíthatja. Borbás József, a vajszlói Zöld Mező Tsz főkönyvelője az alábbi véleményének ad kifejezést. — Az épülő telep végül is a miénk lesz, ennyiben va­gyunk érintettek. Tegnap itt járt az ügyben a MEZÖBER vezetősége is, s minden két­séget kizáróan megállapítot­ták, hogy a kivitelező köteles díjtalanul kijavítani a hibát. A fennálló rendelet értelmé­ben a kétszeres munkavég- i zést semmilyen címen nem lehet felszámolni a tsz-nek. Acs Vilmos, a Mezőgazda- sági Beruházási Iroda pécsi kirendeltségének vezetője: — A tervezési munkát mi végeztük, az építési terv alap­ján nemcsak Vajszlón, de a megye 19 termelőszövetkeze­tében épülnek a hizlaldák, Szalántán, Beremenden, Mo­hácson és Villányban sokkal előrehaladottabb már az épít­kezés, de a vajszlóihoz ha­sonló problémák még sehol sem voltak. A kutricákat a gépjavító szakembereivel kö­zösen terveztük meg s leg­alább öt ízben ültünk le egyeztetni a terveket. Az al­jazat betont valóban fel kel­lett vágni, mert rossz helyen voltak a lyukak. Kétszeres munkavégzés történt, a több­let bért a generál kivitele­zőnek kell kifizetnie, hogy miből,, talán a nyereségrésze­sedésből? Balogh Károly, az Akna­mélyítő Vállalat főmérnöke, a fővállalkozó képviseletében nem óhajtott részletesen nyi­latkozni, pusztán annyit jegy­zett meg, hogy tud a problé­máról, s a generálkivitelező nem tud, de nem is akar ki­Köxös ajánlatunk: Kézi formálással, valamint gyári öntéssel készült cserépkályha BEÉPÍTTETÉSÉRE RENDELÉST FELVESZÜNK. 9. SZ. VASBOLT, Pécs, Kossuth Lajos n. 9. Tel.: 20-67. 104. sz. EDÉNYBOLT, Komló, Kossuth L. u. 45. T.: 22-48. 201. sz. VASBOLT, Mohács, Szabadság u. 8. Tel.: 91. 302. sz. VASBOLT, Siklós, Felszabadulás u. 34. Tel.: 27. Tekintse meg boltjainkban felépített kályhákat és csempemintákat! Olcsó áru és minőség térni a felelősség alól, bármi is történt. Tehát ha kell, fizetnek, de azt, hogy mennyit és hogy miből, hogy valójában meny­nyi a kár összege, ezzel kap­csolatban Kiss Béla közgaz­dász, a Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársa az alábbiakat jegyzi meg. — Alapos műszaki vizsgá­lat híján még a helyszíni be­járás során sem lehet meg­mondani a tényleges kárösz- -szeget, mert a vélemények igen ellentmondásosak. Ha a tsz-ék nem is károsulnak, népgazdasági szinten valahol jelentkezni kell a kárnak. Mindez a jobb’koordináció­ra kell hogy figyelmeztessen, hatékonyabb együttműködés­re a fő- és alvállalkozók, ter­vezők és építők között, mert a kár bárhol is jelentkezzék, kár marad s mindnyájunkat érint. — Rné — A külfejtés kráterébe sá­ros, kacskaringós út vezet. Az északi fala 70—80 méte­res, simára gyalult. A sárga, agyagos földbe fekete csí­kokat rajzolt a természet. A másik oldalon kicsinek tű­nő, kék és sárgatestű gépek marják a hegyoldalt. Mesz- sze hallatszik dübörgésük. — Szemben az úton dömperek kapaszkodnak. Előttem, Va­sas felé, apró tavacska. Ez hát a külfejtés legmélyebb pontja. Körös-körül szén, kő, legfelül sárga föld. Védő­sáncnak építették a letaka­rított termőföldből. A rob­bantáskor szertehulló kövek és állandó zaj ellen. Mond­ják, hogy régebben 500 kiló robbanóanyagot i$ felhasz­náltak egy-egy robbantáskor. Egyszer eltalálta egy repülő kő egy ajtó kilincsét — ki­szakadt tokjából az ajtó. Az­óta kisebb mennyiséget tölte­nek be, azt is fokozatosan robbantják eL Az itt lakók — közvetle­nül a földsánc mögött épüle­tek állnak — már megszok­ták a tompa zajokat, ame­lyek inkább az akna felé szöknek ki a kráterből. Pe­tőfi-akna tornya kilátóként magasodik a táj felett — a külfejtésben is csak az lát­szik a külvilágból. A sánc mögött élő embereket mégis minden gondolatuk ide lán­colja a kráterhez. Lett volna idejük, hogy megszokják: a szén állandóan formálja, ala­kítja a tájat. Régi, megsár­gult papírok tanúsága szerint Vasason már az 1780-as években megkezdődött a szén termelése a külszíni kibúvá­sok nyomán. Ásóval könnyen lehet szenet kifordítani a kertekben. Több ház pincéje szénbe épült — néhány esz­tendeje volt aki nemcsak a saját tüzelőjét, de másokét is a pincéből bányászta. Most mégis többen izgatottan, nem kis félelemmel várják: merre húzódik majd a bánya? Nem kerül-e sor házuk kisajátí­tására? Fiszjter néni 60 éve él itt. Nehéz már a kerekes kutat hajtani, mégsem akar­ja elfogadni a kényelmes, komfortos lakást. — Nem elég kitűzni a ke­rítést: Itt külfejtés lesz! Az embereket lelkileg elő kell készíteni. Gergő György, Va­sas-bánya főmérnöke adato­kat sorol: mennyire megvál­tozik a táj, ilyen külszíni bányászkodás következtében. Az emberek életkedvében jó­vátehetetlen törést okozhat, ha nem kellő magyarázattal kezdenek szülőföldjük képé­nek átalakításához. Itt például közel 460 ezer tonna szén volt, amelyből 375 ezer tonna szén vár még kibányászásra. Ehhez csak­nem 2 millió tonna meddőt kell megmozgatni. Ahol lyuk volt, most hegy nő — másutt, a hegyek helyén kráterek keletkeznek. A földben a Takarmány táp vérporból Porlasztó, szárító berendezés az élelmiszeribari hulladékok feldolgozására Űj lehetőséget teremt az élelmiszeripari hulladékok, valamint különböző termékek feldolgozásában a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató In­tézet szakemberei által konst­ruált porlasztó-szárító beren­dezés. Az alacsony nyomású meleg levegővel működj mű­szerhez sajátos eljárást dol­goztak ki, amelynek alkal­mazásával a készített porok megtartják eredeti tulajdon­ságaikat. A kísérletek sze­rint ezzel a berendezéssel hasznosíthatják a vágóhida- kon keletkező nagymennyi­ségű hulladékvért, amely por­lasztás után, magas fehérje tartalmával kiváló állati táp­nak bizonyult. A készülék­kel kiváló minőségű élesztő­port is előállíthatnak. Az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat a soro­zatgyártást még ebben az év­ben megkezdi. múlt században hajtott bá­nyavágatokat is találtak. Még lejjebb több tízezer éves tit­kokat rejtő rétegekben, egy több tonnányi homokkőben a Dinosaurus lábanyomát fe­dezték fel — a Földtani In­tézet nagy örömére. A Mátraaljai Szénbányá­szati Vállalat 3 kotrógépe, 2 dózerja, 2 buldózerja, 2 fúró­berendezése, 90 munkása se­gédkezik a vasasiaknak szét­bontani a hegyet. — Megéri? ... Igen — lehet az egyértel­mű válasz. De a földsáncon túl lakó műszakiak — bár házukat nem fenyegeti a kül­fejtés — azért ezernyi gon­dolatukkal kötődnek a krá­terhez, mint ahogy korábban is mondtam. Az itt termelt szén a 260.50 forintos mélybányaszattal szemben mindössze 218.91 forintért bányászható ki. A szám azonban egy kicsit csa­lóka, ugyanis az elmúlt té­len a mátraaljaiak elmarad­tak a meddőlehordással. Az egy tonna szénre tervezett 4.8 köbméter helyett mind­össze 3.6-ot takarítottak le. Természetesen így a költsé­gek sem jelentkeztek olyan mértékben. Most viszont ép­pen ez okozza a legtöbb problémát. A délelőtt szabad­dá tett szenet délután kibá­nyásszák. Az elmúlt hosszú télen a vasasiak ledolgozták az előnyt, amely szükséges, hogy a meddőletakarítók za­vartalanul dolgozhassanak. A vasasi bányászok hóban, szél­ben, esőben is termeltek. Nem is akármilyen teljesít­ménnyel. Az első negyedév­ben például 24 600 kilogramm Jó ideje sok szó esik az olcsó árukról. Különösen az­óta vált „témává” az olcsó áruk termeltetése és forgal­mazása, amióta — immár többször is — elhangzott a párt és a kormány figyel­meztetése. Ezek a figyelmez­tetések arra intették az ipari és kereskedelmi vállalatok vezetőit, hogy messzemenően elégítsék ki a szerényebb jövedelmű családok igényeit is. Az ptóbbi időben már láthattunk némi javulást, -r- Idén például több olcsó ru­házati termék — így például a tavalyinál többféle, ked­vező áron árusított nyári szandál és cipő — került az üzletekbe. A falusi boltok­ban megjelentek az igen ol­csó, szabadban végzett mun­kához kitűnően használható pamutblúzok. S ismét kap­ható a karton, a kékfestő vá­szon, amiről egyesek tudni vélték, hogy korszerűtlen, divatjamúlt anyagok, holott a nagyon is kedvelt nyári kelmék közé tartoznak. Két­ségtelen a javulás, a helyzet azonban még korántsem megfelelő. volt az egy műszakra eső teljesítmény. Ugyanakkor a föld alatt 2548 kilogramm. Persze: messze vannak, ta­lán már el is felejtették, amikor 1952-.ben, az első kül­színi fejtésekben kézzel bá­nyászták a szenet — és öreg határokkal szállították - az aknára. Már annak is 9 éve, hogy a meddőt géppel taka­rítják le a szénről. Az el­múlt évben pedig a szén jö- vesztését is gépesítették. Mű­szakonként mindössze nyol­cán dolgoznak — irányítják a jövesztőgépeket, szállító szalagokat. Legtöbbjük á föld alatti munkára már nem al­kalmas, idős bányász. — Tehát megéri? ... — Minden a gépesítés fo­kától és minőségétől függ. Ha jó áron el tudjuk adni, csökkenteni tudjuk a meddő- letakarítás, bányászat és szállítás költségét, akkor meg kell az itt élő embereknek érteni, hogy érdemes átala­kítani a környéket pár esz­tendőre — mondja a fő­mérnök. A jelenlegi feltárt terület két és fél esztendőre bizto­sítja a mostani termelést. Közel ljOO méterre lemennek majd az eredeti talajszint alá. Már most is nehezen tudom elképzelni, hogy évek múltán a meddővel feltöltik majd a krátert, termőföldet terítenek rá, s talán majd egyszer zöldellő erdő rejti a gödröt. Talán alig különbö­zik majd a régi vasasi táj­tól. Legföljebb annyiban, hogy 500 ezer tonna szén ^íelyett kő lesz a mélyben. Lombosi Jenő Sok vita folyik mostaná­ban az olcsó áru fogalmáról. Lassan kezd kikristályosodni, hogy mit kell értenünk olcsó címszó alatt. Olcsón vásá­rolok — hallottuk egy gyári munkástól — ha a fizetésem­hez arányítva kedvező áron jutok hozzá ióminőségű áru­hoz. — Jó vásárt csináltam — mondta egy tanár — ha azzal az érzéssel jöhetek ki az üzletből, hogy jó árut kaptam. — Hasonló a véle­ményem — csatlakozott hoz­zá egy előadó. — Nekem nem az az olcsó, ha mond­juk kétszázért kapok egy pár cipőt ami csak két hétig viselhető. Olcsóbb, ha három­százba kerül a cipő, de tar­tós, s legalább egy évig hordhatom. A véleményekből leszűrhető, hogy az ár és a minőség egymástól elszakít­hatatlan fogalmak. Az az ol­csó áru, amely szolid ára mellett tartós, és ennélfogva megfelel a vevő igényeinek. A termelő vállalatoknak te­hát arra kell törekedniük, hogy ilyen termékeket állít­sanak elő, a kereskedelmi vállalatoknak ilyen áruk ter­meltetését kell szorgalmaz­niuk. Észrevehetjük, hogy időn­ként egy-egy árufajta rövi­debb vagy huzamosabb időre eltűnik a boltokból. Ilyen például a bolyhos női fehér­nemű, a habselyem férfi alsó, a pamutharisnya, pamutzok­ni. Az ellátásért felelősök gyakran azzal hárítják el a jogos bírálatot, hogy a vevők jobb minőségű, korszerűbb alapanyagból gyártott, ren­deltetésében azonos árut ke­resnek, hogy ezek a hiány­cikkek kimentek a divatból. A szerkesztőséghez érkezett levelek tanúsítják, hogy még mindig divatos lenne a boly­hos nadrág, a habselyem férfi alsó, a pamutzokrti — ha gyártaná ezeket az ipar és forgalomba hozná a ke­reskedelem! — Kétségtelen, hogy rendszerint az olcsó termékek válnak hiánycik­kekké. Erre pedig nincs mentség, a vevőt nem elégíti ki a kimagyarázkodás. A vevő nem az olcsó, ha­nem a rossz árut utasítja vissza. Az olcsó konfekciós termék is lehet divatos, az olcsó bútor is megfelelne rendeltetésének, s az olcsó cipő is lehet tartós! A lé­nyeg az, hogy legyenek ol­csó cikkek, amelyek kedvező áruk mellett rendelkeznek még egy fontos tulajdonság­gal: minőségben is meg­felelők. Olyan termékek, amelyek olcsóságuk mellett a jóminőség jegyeit is ma­gukon viselik. H. M. A legkorszerűbb bányákban is nélkülözhetetlen a faanyag a biztosításhoz. A pécsi István- aknán naponta 50—60 köbméter, mintegy 3 vagonnyi fenyőfát és lombos fákat használnak fel. A képen: a bánya fadepójára állandóan érkezik az utánpótlás, a folyamatos termelés biztosítására. Erb János felvétele A vasasi külfejtésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom