Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
me. «pritis 4. totmontttii napio 7 MEQTÖRT AZ ELLENÁLLÁS Koszt;» Nadj Pécsett a fellobogózott Széchenyi téren Szokolai felv. Emléktábla-avatás a laktanyában A PARTIZÁN LÁNY A 25 évvel ezelőtti jugoszláv hadijelentések így számoltak be az összeomlás előtt álló hírhedt náci-birodalom utolsó kétségbeesett erőfeszítéseiről: „Március elején a náci csapatok megkísérelték, -hogy újra előretörjenek a Dunáig, összesen harminc hadosztállyal kezdődött meg az ellentámadás. Az északi hadseregek Budapest és Duna- földvár irányában akartak kitömi a Duna irányába, a déliek pedig Nagybajomnál és Eszék körzetéből kiindulva Baja felé nyomultak előre. A déli csapatok ellentámadását a III. Jugoszláv Hadsereg, a XVI. Bolgár Hadtest és a Vörös Hadsereg egy ezred,e állította meg és verte vissza. A hadműveletek kiterjedtek Pécs környékére is. A harcok eredményeként a németek déli egységei kénytelenek voltak visszavonulni a Dráva jobb partjára.” Néhány nappal később már így szólt a napi jelentés: „A baranyai harcokban megtört az ellenség szervezett ellenállása és a vidék felszabadult a náci hódítók megszállása alól.” S még egy mondat: „A harcokban részt vett a 111. Jugoszláv Hadsereg VI. hadtestének kötelékébe tartozó Petőfi brigád is, amely teljes egészében magyar önkéntesekből állt.” A III. Jugoszláv Hadsereg egykori parancsnoka, a fasiszták elleni jugoszláv partizánháború híres tábornoka, Koszta Nadj ma a Jugoszláv Néphadsereg hadseregtábornoka, s az egyik legmagasabb rangú jugoszláv állami szerv, a Föderáció Tanácsának tagja. Mate Jer- kovics, a VI. hadtest parancsnoka jelenleg tenger- nagyi rangban a jugoszláv nemzetvédelmi miniszter helyettese. Kis Ferenc, a Petőfi brigád falusi borbélyból partizántisztté lett parancsnoka a háború egyik utolsó csatájában hősi halált halt. A politikai biztos, Jontovics Rudolf pedig ma vezérőrnagyi rangjelzést visel Jugoszláviában. Mate Jerkovics tengernagy így fogalmaz a baranyai harcokról: — Minden szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy csapataink ezekben a csatákban is megállták a helyüket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a III. Ukrán Front parancsnoksága elismerését fejezte ki a III. Jugoszláv Hadsereg egységeinek a baranyai harcokban tanúsított magatartásukért... A III. Jugoszláv Hadsereg Tito marsall parancsára 1944 végén alakult meg. * — Bér Jugoszlávia nagyrésze ekkor már felszabadult, a népfelszabadító háború és általában a második világháború befejező hadműveletei még nehéz küzdelmeket tartogattak számunkra. Abban az időben a jugoszláv katonai erők vajdasági főparancsnoksága Siklóson székelt. A III. hadsereg megalakulását a háborús kögyarázta néhányunknak Sztojcsev tábornok. — A drávai fasiszta offenziva egész, terve arra épült, hogy a bolgár hadsereg az első rohamnál összeomlik, s az igy leeletkezett résen a 111. Ukrán Front hátába kerülhetnek a német csapatok. De nem a bolgár hadsereg omlott össze, hanem a hitleristák elképzelése. A március 6-tól 19-ig tartó harcokban Sztojcsev katonái kiállták a történelmi próbát. Tol- buhin marsall a 133. szovjet lövészhadtest élén Sztojcsev segítségére küldte Artyuseri- ko tábornokot, s most már vállvetve küzdöttek bolgár és szovjet katonák. Az élet- halál küzdelem így is két héten át tombolt elkeseredett erővel: Drávapalkonyán harctérré vált még a temető is, Drávaszabolcson nem maradt egy ép ház... — Drávaszabolcsot a katonák *kis Sztálingrádnak” nerülményekhez képest nagyszabású baráti esttel ünnepeltük meg. Ezen résztvettek a pécsi és a Pécs környéki új, népi hatalmi szervek képviselői is — emlékszik Koszta Nadj. Valamikor Spanyolországban harcolt a balkáni internacionalisták zászlóaljának parancsnokaként. Ekkor lett tagja a Jugoszláv Kommunista Pártnak. 1941-től vezető parancsnoki. posztokat töltött be a nácik elleni jugoszláviai partizán-harcokban, később pedig — a felszabadulást követően is — a jugoszláv néphadseregben. Ma 59 éves. — A III. hadseregben igen tarka volt a harcosok nemzetiségi összetétele. Talán nem volt Jugoszláviának olyan nemzetisége, amely ebben a hadseregben ne képviseltette volna magát. A magyaroknak, a cseheknek és a szlovákoknak külön egységeik is voltak a hadseregen belül. Ez a magyar egység volt a legendássá vált Petőfi brigád. 1944 október végén, november elején alakult, közvetlenül Bácska jugoszláviai részének felszabadulása után. A brigád tagjai a már hosz- szabb idő óta harcoló szlavóniai Petőfi Sándor zászlóalj katonái és az új önkéntesek lettek. Koszta Nadj tömören beszél. Riportalanyként is katona. — Az utolsó német ellen- támadás idején ez a brigád komoly harci feladatokat kapott, s elmondhatom, hogy mindezeket a feladatokat becsülettel teljesítette. Erről személyesen is meggyőződtem akkor, amikor a bolmá- nyi harcok idején állásaiban is meglátogattam a brigádot — mondja, s visszaemlékezéseire hivatkozik, amelyekben ez áll: „A III. hadsereg harcosai és tisztjei nagy bátorságról és magas fokú öntudatról, elszántságról tettek tanúságot. A Petőfi Sándor brigád veszteséglistáján 50 halott és 190 sebesült szerepel, köztük a brigád, a zászlóalj és a századok több altisztje és tisztje. Az utolsó rohamok egyike közben esett el Maiska Medjánál a brigád közkedvelt parancsnoka. Kis Ferenc is." * A 25 évvel ezelőtti harcok szép és nehéz emlékei egyszerre Mate Jerkovics tengernagynak. Barcson tartózkodott éppen, amikor kinevezték . vezérőrnaggyá és megkapta az egyik legnagyobb jugoszláv katonai kitüntetést. Ez kedves emlék. De 1945 januárjára, a viro- viticai hídfőért folytatott harcok idejére esett az is, amikor valaki arról értesítette az édesanyját, hogy elesett. — Csak négy hónappal később, májusban tudtam hazamenni néhány napra, hogy meglátogassam szüléimét. Amikor beléptem, anyám rámnézett és egyetlen szó nélkül elájult. Négy hónapon át élt abban a hitben, hogy elestem... vezték el, s mi azóta is iffV emlegetjük — mondja a tábornok, majd elgondolkozva hozzáteszi: — A mi számunkra valóban az volt. Kevés ember van Bulgáriában, beleértve a fiatalokat is, aki ne ismerné a távoli magyar falu bolgárul nehezen kiejthető nevét. Érthető ez, hiszen a drávai ütközetben több, mint ötezer bolgár katona eseft el. Hogyan emlékeznek vissza a bolgár harcosok a magyarokra? Sztojcsev főparancsnok: — Kezdettől fogva éreztük, hogy a lakosság nem tekint minket ellenségnek. Katonáinknak nagyon hamar sikerült meleg emberi kapcsolatot teremteniük a dunántúli városok és falvak lakóival. Trendafilov tábornok, a IV. hadtest volt parancsnoka: — A magyar barátaink között még olyanok is voltak, akik veszélyes feladatokra Jó emléke, hogy Kiscsány, Pécs és Siklós lakossága nagy örömmel fogadta a VI. hadtestet és a Petőfi brigádot, amelynek két zászlóalja részt vett a rend fenntartásában Pécsett. — Jelenlétük némileg meggyorsította a politikai konszolidációt is. mert nagyrészt sikerült eloszlatniok a fasiszta propaganda által beharangozott, kommunista veszélytől való félelmet — mondja. Egy szippantás a cigarettából. — A délmagyarországi harcok idején léptem át életemben először a jugoszláv határt, érthető hát, hogy mindent megfigyeltem. A lakosság rokonszenvvel fogadta a partizánokat és ebbe egy kis kíváncsiság is vegyült. A lakosságnak a partizánok iránti rokonszenvét bizonyítja az is, hogy magyarországi tartózkodásunk egész ideje alatt egyetlen szabotázsakció sem történt. * Jontovics Rudolf tábornok negyedszázad előtti magyar- országi emlékei lényegében ugyanilyenek. — Bármerre jártunk, a lakosság szimpátiával fogadta a Petőfi brigádot — mondja. — Nem kis kíváncsisággal kérdezgették egymástól az emberek, hogy kik lehetnek azok a katonák, akik magyarul beszélnek, vörös csillaggal díszített piros-fehér-zöld lobogó alatt menetelnek és a németek ellen harcolnak. Ahol csak lehetett, népgyűléseken magyaráztuk meg, hogy kik vagyunk és miért küzdünk. Ha a harcok szünetében valahol letáboroztunk, a brigád műkedvelő csoportja műsoros délutánokat rendezett a helybelieknek, s ez is hozzájárult a bensőséges kapcsolat kialakulásához. Falvak, kisvárosok neveit sorolja: Beremend. Felsöszentmárton, Lakócsa, Barcs... — Azt hiszem, hogy bajtársaimmal együtt Kiscsány- ra emlékezünk vissza a legszívesebben. Nemcsak azért, mert itt alakult meg 1944. december 31-én a Petőfi- brigád, hanem azért is, mert itt töltöttük 1944 szilveszterének éjszakáját. Akkor már biztosan tudtuk, hogy az_ újesztendő meghozza a győzelmet. Az akkori viszonyokhoz képest ünnepélyesen szilvesztereztünk. Éjfélkor utászaink robbanásokkal adták hírül, hogy beköszöntött az 1945-ös év. * A győzelem éve, a béke esztendeje. De május 9-ig még több mint 4 hónap hátra volt. Négy hónap háború, vér, halottak. Hősi halottak a Magyarország felszabadításában részvevő jugoszláv partizánok között is. Ott pihennek a pécsi temetőben, Siklóson és a jugoszláv oldalon Bolmányon. A magyar szabadság mártírjaiként őrizzük emléküket Belgrad, 1970. március. Kocsis Tamás vállalkoztak a németek ellen. Aztán, különösen április 4. után, katonáim és a magyarok barátkozása más tekintetben is elmélyült! Csupán az én hadtestemből vagy háromszázan kértek engedélyt rá, hogy magyar lányt vegyenek feleségül. Mika Jotova, az egyik frontszínház művésznője: — Nem tudom, hogyan van ez maguknál, de nekem mindegyik szállásadó háziasszonyomat Ilonka néninek hívták. Lányukként szerettem őket, mert úgy bántak velem, mint anyám ... Laktam én Szigetváron, Vajsz- lón, Drávapalkonyán és még ki tudja hány helyen, de sehonnan sem tudtam úgy továbbmenni, hogy az én mindenkori Ilona nénim útrava- lót ne csomagolt volna. Pedig nekik sem lehetett sok... Sajátos emléket állítanak a bolgárok a baranyai, somogyi és zalai Ilonka aénikA Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét viselő honvédlaktanyában tegnap délután katonai tiszteletadás közepette felavatták az egység névadójának emléktábláját, melyet a Honvédelmi Minisztérium adományozott a kiváló eredményeket elért alakulatnak. A márványtáblát i két méter magas, három méter hosszú terméskőfalon helyezték el, amelyet az egység katonái maguk emeltek. Felirata: Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján Bajcsy-Zsilinszky Endre a magyar nép szabadságának és függetlenségének mártírja, laktanyánk névadója emlékére. Laktanyaparancsnokság. Az avatást követően hazánk felszabadulása 25. évfordulója alkalmából ünnepi csapatgyűlésre került sor, melyen Megyaszai József, a Megyei Pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. nek. Már több huszonéves bolgár lánnyal találkoztam, akiket Ilonkának hívtak. Pedig ez éppen olyan szokatlan név itt, mint például az Ivanka lenne nálunk... A Dráva elválaszthatatlan része a bolgár nép történelmének. Akik a drávai történelmet formálták, még sokan élnek, s ilyenkor március táján emlékezni jönnek össze. Megrendítő egy ilyen találkozón résztvenni: nemcsak az egykori harcosok vannak jelen, hanem családtagjaik, és sok olyan anya és feleség is, akik fiúkat vagy férjüket vesztették el a negyedszázad előtti, nehezen kibontakozó baranyai tavaszban. A kegyelet és tisztelet mindenekelőtt az övék: a hősöké, és akik a- hősöket adták... Szófia, 1970. március. Nagy Károly A levelet egy asszony irta, aki csaknem életét vesztette a háborúban. Íme, egy részlet belőle: „Tisztelt Iván! Írod. ha igazolásom van a partizán időkről, küldjem el. Nincs. Amikor fogságba estem, elvették tőlem a németek. Egy ív nagyságú papíron volt a partizán fogadalom, és hogy tagja vagyok a Petőfi brigádnak. Egy csomó röplapot is cipeltem — ütöttek érte a németek! Hisz elég bizonyíték, hogy partizán voltam, ezt lemosni rólam nem lehet, elviszem a sírig.” Ormánság. Luzsok. Még nincs igazi tavasz, de a délelőtti nap már jólesik a kapu előtti kispadon. Az asz- szonyok élvezik. amíg meg nem zavarom őket. Mondom, hogy Kun Jánosnét, Bana Zsuzsát keresem. Persze, hogy ismerik. — A lányom, — mondja az egyik. — A testvérem — fűzi hozzá a másik. Behívnak a házba. Az utcai vakolás szempernovás. Az udvari részre sem lehet panasz. Kis ház a diófa alatt. A nagyban már nincs meg a füstöskonyha és a gerendákról is csaknem elfeledkeztek- A két diófa viszont a régi, az udvar is szabadon szalad a szérűbe, jó messze a kerítés, amely elfogja a földektől. — Itt tanyáztak a partizánok? — Itt is. másutt is. Amikor indulni készültek, a Zsuzsa kérte: ő is hadd mehessen. Nem akartuk engedni, de csak ment. A Csillag Margit és Jancsi voltak a barátai — ők is partizánok lettek. A fiú odaveszett. Ügy volt, hogy a lányunk is. . — Nem haragudtak rá, amiért elment? — Nem volt könnyű. Még a gondolatra is összeszorult a szívünk: 18 éves lány a háborúban? — Isten őrizz, hogy háború legyen, de ha mégis — ismét elmennék — mondja Kunné. A kistoírói dobot cserélte fel a Petőfi brigád katonaruhájával. Talán akkor érezte először, hogy háború van, lőnek, a naponta átvér- ző sebek nem maguktól keletkeznek, amikor átkelve a / Dráván egy usztasa egységbe ütköztek. Amikor egy visszavonulásnál német fogságba esett, már tudta, mit vállalt. — Amikor a partizán fogadalmat elvették tőlem, egy német megütött. Eltörött az orrcsontom. Hat éve műtötték vele. Zágrábban volt fogoly. Egy téglagyárban zsúfolták össze őket. Fejtífuszt kapott. Egy partizánlány mellette halt meg a mocskos ágyon. — Annak a szörnyűségnek is vége lett. — Szoknyáját simítja a térdén, mackónadrágjáról egy rongyot szed le. Haja most inkább barna. Amit elvitt a betegség, vöröses volt.. A hazatérést soha nem feledi: 1945 nyarán történt. Szülei éppen a mezőről jöttek. Az udvarban várta őket. Amikor meglátták, nekihajtottak kocsival a kapunak.. Sok. nagyon sok év múlott el. Néha eszébe jutott, hogy az egykori bajtársak közül mind vitte valamire. Olvasta az újságokban, hallotta a rádión, hogy ez meg az kitüntetést kapott, ilyenkor elszomorodott, de ez a szomorúság sohasem tartott soká. Fia van, lánya — s millió tennivaló a ház körül. ■» A testvere azt mondja: okos lány volt, a legjobb tanuló a tejkezelői tanfolyamon. Varrni is tud. Bár tanulhatott volna! Mosolyog. — Tanulni? — Jó lett volna. — Mutatja a kezét: erős, kidolgozott ujjak. — A háború véget ért, s az ember nem élhet az emlékekből, az érdemeiből. Az eseménytelen napok sorát Iván látogatása törte meg. Partizántárs volt, jó bajtárs. A régieket kutatja. A postástól kérdezte: arra a falu szélén. lakott egy Zsuzsa nevű lány, partizán volt, nem tudja mi van vele? — De igen, az édesanyám! Kunné negyedszázadig élt csendben, névtelenül. Dolgozott, felnevelt két gyereket. Amikor meglátta valamikori bajtársát, szólni se tudott Csak állt az udvaron, s folytak szeméből a könnyek. Nehezen tárulkozik ki, azt hinné az ember: álmok nélkül él. — Pesten mikor járt? Tagadóan rázza a fejét: soha. A fotel szélén ül, s zavart tanácstalanság van a szemében. Hát érdemes ezekről s dolgokról beszélni? — A vágya? — Szeretnék egy kismotort venni, addig is azzal járnék dolgozni Vajszlóra, amíg Pécsre nem költözünk. — Szeretne? — Ha három napra is, de ott akarok lakni.. Március közepén elment Bajára egy partizántalálkozóra. Kocsival küldték haza Amikor a nagy, fényes autó berobogott a faluba, minden kapuban állt valaki. Nézték az egykori partizán’ányt. s könnyen lehet, hogy irigyelték .,. — L. J —
