Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
6 ‘Buiiflimmt.napio * 1970. április 4. 0 0 BARANYA FELSZABAPITASA Irta: M. Sarohin vezérezredes, az 57. hadsereg csapatainak volt parancsnoka Fénykép a háborús évekből: M. Sarohin, a Szovjetunió hőse. kelt a Dunán Mohácstól délre és áttörte az ellenség erős védelmét a Duna nyugati partján. November 25-én belépett Magyarország határai közé és Bár, Udvar, Erdőföld, Majs frontjára ért. November 26-án a hadsereg csapatai folytatták az előnyomulást Pécs, Villány, Harkány irányában. Az ellenség a számára előnyös határvonalakon kitartó védelemmel erős ellenállást fejtett ki csapatainkkal szemben. Miután összevonták a harcok körzetéhez az SS alakulatait, a tankokat és terepjáró berendezéseket, a németek ellentámadásra szánták el magukat. Harc folyt minden határvonalért és lakott pontért, amelyek ismételten kerültek egyik kézről a másikra. A fasiszták minden áron igyekeztek megállítani a szovjet csapatok elő- pyomulását és visszavetni őket a felvonulási területről a Duna mögé. Különösen kitartó harcok folytak Pécs városáért. amelyet a németek megkíséreltek megtartani, mint Magyarország dunántúli részeibe és a nagykanizsai olajtermelő területre vezető utak csomópontját, A Pécshez vezető utakat és magát a várost is a németek erős védelmi körzetté alakították át korszerű védő fegyverekkel, különféle erős akadályokkal. Pécs város felszabadítására A. N. Petrus in tábornok 10-es ejtőernyős hadosztályát és N. J. Zavjalov ezredes 32. gépesített brigádját jelölték ki. Éjszakai ostrom A város bekerítésére délről N. M. Dreyer tábornok 20-as gárdahadosztálya nyomult előre elfoglalva Keszüt, Pellérdet, Cserkútot. Pécs elfoglalását északról a Pécsvá- radot támadó 61-es gárdahadosztály alakulatai biztosították. November 27—28-án a Pécsre vezető utakon különös elkeseredettséggel folytak a harcok, az ellenség keményen ellenállt és gyakran ment át ellentámadásba. A szovjet csapatok felülkerekedve az ellenség ellenállásán, elfoglalták Nagynyárá- dot, Hercegtöttöst, • Szederkényt, Németbolyt és a Pécs- aez vezető legközelebbi utakra tértek át. Számítva arra, hogy az ellenség védelmüí használja a város épületeit is, a tereken és az útkereszteződéseken pedig ágyúkat és gépfegyvereket állít fel, a nagy pusztítás és a helyi lakosság vesztesége elkerülésére az a kedvező elhatározás született, hogy Pécs felszabadítása tüzérségi és légi előkészítés nélkül történjék, meglepetésszerű éjszakai ostrommal foglalják el a várost egyidejű bekerítéssel északról és délről. lyul esett 1500 ember, lefoglaltatott 75 ágyú, 10 tank és sok más harci eszköz. Fordulat november 29-én Ugyanilyen kitartó harcokat folytattak Baranya megyében az 57-es hadsereg csapatai Virágosért, Villányért, Siklósért, Harkányért, Szigetvárért. A németek erős ellenállási csomóponttá alakították Virágos—Villány körzetét, amely délről fedezte Pécs városát, a Magyarország déldunántúli részébevezető utakat a Dráva északi partja mentén. E körzet védelmét elősegítették a 164, 271, 340, 342 m-es magaslatok, ahonnan 25 km-re lehetett betekinteni a mi oldalunk területeit. Ezeket a maAz ellenség kemény ellenállási fejtett ki. Fordulat a csatában november 29-én délután állt be. Az ellenség félve a körülkerítéstől november 29-én délután megkezdte a hátrálást nyugat felé. E csata eredményeként a 19-es lövészhadoszíály szovjet harcosai felszabadították Villányt és november 29-én este Szőkéd, Németi, Bisse vonalára értek. Ugyanakkor Kirjan ezredes 113-as lövész hadosztálya Siklósért harcolt, amelyet a fasiszták igen megerősítettek. Csapataink kísérlete Siklós elfoglalására nem járt sikerrel, minthogy az ellenség tüzérségi ezreddel és 10—12 tankkal megerősített gyalogos ezredének erejével ellentámadást indítva komoly ellenállást tanúsított. A 113-as lövészhadosztályparancsnoka Sz. V. Kirjan ezredes elhatározta, hogy éjszakai ostrommal foglalja el Siklóst északról és délről mérve a csapást. November 30-án 5 órakor a 113-as hadosztály felszabadította Siklóst. Előretörés a Balatonig A III. Ukrán Front 57-e* hadseregének csapatai 1944. december 1-én Sásd, A balige t, Pellérd, Turony, Harkány vonalán álltak. December első napjaiban a csapatok folytatták a támadást Kaposvár, Szekszárd irányában és a Dráva északi partján Barcs, Vízvár felé. Az ellenség bevetette a tartalékokat és ellentámadásokkal Igyekezett feltartóztatni csapatainkat. Az 57-es hadsereg azonban kitartóan nyomult előre. A jobb szárnyon a hadsereg csapatai december 1-én hozzáfogtak Somogy megye felszabadításához,- amelynek székhelyét, Kaposvárt december 2-án foglalták el. December 3-án az 57-es hadsereg csapatai jobb oldalon Siófoktól Ke- reszturig a Balaton déli partjára értek. A hadsereg közepén és bal szárnyán Baranya megye felszabadításáért folytak a harcok. Baranya szabad Különösen kemény ellenállást fejtett ki az ellenség Szigetvárnál. Ennek a pontnak különös jelentőséget tulajdonítottak a németek. Szigetvár fontos csomópont volt. amelyen keresztül a legközelebbi utak vezettek a Dráván át a fasiszta csapatok Jugoszláviából és Görögországból való kivonására és a Székesfehérvárnál, valamint a Nagykanizsa irányában működő szovjet csapatok fő csoportosulásának délről való támadására. Az ellenség igen megerősítette Szigetvárt és a hozzávezető utakat. December 2—4-e folyamán az ellenség erős ellentámadásokkal igyekezett szétverni csapatainkat és elzárni a kijáratot a faluhoz. Csak december 5-én éjjel, a 20-as gárdahadosztály egységeinek észak felőli és a 73- as gárdahadosztály dél-nyugat felőli mély átkarolásával sikerült ostrommal elfoglalni Szigetvárt. így Szigetvár bevételével 1944. december 5-én az 57-es hadsereg csapatai befejezték Baranya megye felszabadítását Elkezdődött Somogy megye felszabadítása, amelyért hosszú és véres harcok folytak és csak 1945. március végén szabadították fel ezt a megyét a hitleristáktól az 57-es szovjet és az 1. Bolgár Hadsereg csapatai. Véget értek a csaté* .,. Díszszemle Ausztriában. Kftzépen Sarohin vezérezredes, az 57. szovjet és (jobb szélen) Vladimír Sztojcsev vezérezredes, az U Bolgár Hadsereg parancsnoka. 1944. november 28-án 22 órakor kezdődött a város éjszakai ostroma. A 32. gépesített dandár a tüzérségi gyalogság bevonásával hatolt be a város észak-keleti és délkeleti részébe és utcai harcokat kezdett. A tankok nyomában a 10-es gárdahadosztály gyalogsága nyomult előre. E hadosztály erejének egy részét a város északról és délről való bekerítésére irányították. Feladatuk volt, hogy a város nyugati külvárosában elvágják az utat az ellenség visszavonulása elől. Az 53. motorkerékpáros ezred kihasználva az előretolt egységek sikerét és a németek fejetlenségét, behatolt a városba. Az ezred pánikot keltve az ellenség soraiban központi utakon keresztül behatolt a város nyugati külvárosába, ahol egyesült a 10- es gárdahadosztály egységeivel, megakadályozva az ellenség Pécsre irányított tartalékainak közeledését. November 29-én reggelre Pécs városa meg volt tisztítva az ellenségtől. A Pécsért vívott harcokban sok német katona és tiszt, 15 tank és páncélautó, 100 ágyú és aknavető semmisült meg. Foggaslatokat a fasiszták hoszszantartó védelemre készítették elő futóárokkal, lövészárokkal ásták körül, felszerelve gépfegyverekkel és ágyúkkal. A támadást ebben a körzetben nehezítették a csatornák és a Karasica, így tankjainknak komoly akadályt kellett leküzdeniük. A 19-es lövész hadosztály parancsnoka L. E. Lazarjev tábornok elhatározta, hogy ezt az erős védelmi csomópontot bekerítő manőverrel veszi be éjszaka több oldalról. E célból tüzérséggel és tankokkal megerősített két ezreddel csapást mért Magyarboly körzetéből Virágos bekerítésére északról, egy megerősített lövészezreddel pedig csapást mért Villányra, bekerítve azt délről. A Karasica-híd elfoglalására egy előretolt osztagot irányítottak, amely váratlan csapással november 29-én éjszaka Virágos határában elfoglalta a hidat, amelyet az ellenség robbantásra készített elő. November 29-én éjszaka a 19-es hadosztály ezredei átkeltek az elfoglalt hídon. Virradat előtt a 19-es lövész hadosztály tüzérségi tűz védelme alatt támadásba ment át. Nehéz harcok kezdődtek. ItuszonBt évvel t harcok után. Sahorin, Pécs díszpolgára Negyedszázaddal ezelőtt, 1945. április 4-én a Szovjet Hadsereg teljesen befejezte Magyarország felszabadítását A harcok 200 napig tartottak magyar földön. A német fasiszta parancsnokság kétségbeesett erőfeszítéssel megkísérelte, hogy mindenáron megtartsa Magyarországot megőrizze a gazdaságilag, politikailag és stratégiailag fontos területet gazdag olajforrásaival. amely mint védőfal fedezi az Ausztriába és a Németország déli iparterületeire vezető utat. A német csapatok több ízben megkísérelték csapásokat mérni a szovjet haderőre. E csapások során csapataink számára rendkívül nehéz helyzet alakult ki, de a szovjet harcosok elhárítva az ellenség csapásait nagy veszteségeket okoztak és támadásba mentek át. A magyar föld minden méteréért kegyetlen csaták folytak, amelyek kézi tusába mentek át. Emlékezetemben jól megrögződtek a kemény napok, amikor a szovjet csapatok magyar földön harcoltak. Erről akarok beszélni Átkelés a Dunán Az 57-es hadsereg csapatai, amelyeket abban az időben én vezettem, 1944. október végén Baja, Mohács térségében kiértek a Duna keleti partjára azzal a feladattal, hogy átkeljenek a Dunán, annak nyugati partján elfoglalják a felvonulási területet kijárattal Bátaszék, Mö- csény. Pécs határvonalra, biztosítsák a III. Ukrán Front fő erőinek kibontakozását és ezen a felvonulási területen előnyomuljanak északnyugatra Székesfehérvár, Esztergom irányában azzal a céllal, hogy délnyugatról bekerítsék az ellenség budapesti csoportosulását és megsemmisítsék azt közösen a II. Ukrán Front csapataival. Az 57-es hadsereg 1944. november elején átVÉRREL ÍRT HŐSKÖLTEMÉNY Törékenynek látsző alacsony, idős férfi. Nem az, akire rámondják: délceg katona, de ha egyenruha van rajta, tányérsapkáját hétykén félrevágja. Köpenyt, télikabátot sohasem hord. Ma Is sportol, pedig jól benne van már az időben. Beteg talán nem is volt. Ellenben kétszer esett csaknem áldozatául — mindkét esetben Nyugat- Európában — súlyos vasúti szerencsétlenségnek. Akkor sokáig nyomta a kórházi ágyat... Ha magyar újságíróval találkozik, szívesen beszél dunántúli háborús emlékeiről. s a hangulat oldódásával elmondja azt is, hogy 1935-ben — első magyarországi útján — értékes díjat nyert egy budapesti versenyen. Hogy mely sportágban? Azt a tábornok lakásán járva, könnyű megállapítani: a falakon pompás versenylovak fotói függnek, a bútorokat lószobrocskák díszítik. Fiatalabb korában a tábornok 276 hazai és nemzetközi sport- versenyen nyert díjat, 1927- ben Németországban világ- bajnokságot. Íme, a portrévázlat Vladimir Sztojcsev tartalékállományú vezérezredesről, a Dunántúl felszabadításában részt vett I. Bolgár Hadsereg egykori főparancsnokáról. — Nem eléggé „hadvezéres” a kép? Lehet. Ám azért nem Sztojcsev tábornok a hibás, hanem azok, akik esetleg valamiféle emberfeletti lénynek képzelik a hadseregparancsnokokat, tábornokokat S hogy az emberi portré valamelyest teljesebb legyen, még annyit: Vladimir Sztojcsev a harmincas évek közepén a cári bolgár hadsereg alezredese volt. Ettől az önmagától azonban olyan gyorsan távolodott el, hogy 1942-ben — a háború kellős közepén, amikor nem értek véget a fasiszták katonai sikerei — belépett az illegális kommunista pártba. Az 1944. szeptember 9-i fegyveres felkelés egyik katonai vezetője: a forradalomhoz csatlakozott katonákkal foglalta el Szófiában a központi postát és segítette a Hadügyminisztérium megszállásában, ö tartóztatta le a kiskorú Szimeon cár helyett uralkodó fasiszta régen- seket. E feladat végrehajtása után — még szeptember 9-én — a népi kormány vezérőrnaggyá léptette elő és kinevezte a hitleristák ellen küldött bolgár hadsereg parancsnokává. Jelenleg a Bolgár Olimpiai Bizottság elnöke és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. Keresem Sztojcsev tábornokot, hogy megmondjam neki: a baranyaiak olvasni szeretnének arról, hogyan emlékezik vissza az egykori bolgár hadseregparancsnok a negyedszázad előtti drávai harcokra, a szovjet csapatokkal való együttműködésre, s találkozásaira a magyarokkal. De Sztojcsev tábornok nincs Szófiában, s Bulgáriában sincs. Vele beszélgetni most nem tudok, mire tudnék, késő. A pécsiek alighanem hamarabb láthatják, hiszen ő is tagja a bolgár párt- és kormányküldöttségnek, amely résztvesz a jubileumi ünnepségeken. S nehéz elképzelnem, hogy ne látogatna el Baranyában Drávaszo- bolcsra, vagy a bolgár hősök harkányi temetőjébe... Szófiai nagykövetségünk nemrég baráti találkozón látta vendégül az egykori drávai harcok sok résztvevőjét. Nagynevű Írókká, költőkké érett volt haditudósítókat, önkénteseket, kommunistákat, egykori frontszínházak jeles művészekké lett tagjait. Különös találkozó volt. Egyik pohárköszöntő a másikat követte, a megjelentek — közöttük Sztojcsev vezérezredes — meghatottá fátyolosodon hangon idézték fel a volt küzdelem sok hősi, drámai epizódját, a magyarokkal való ismerkedéseket. Mindannyian tudtuk; nem futó hangulat szülte elszálló szavak ezek. hiszen azt mondták el, amit már az írott betű is őriz. A drávai csatának Bulgáriában komoly irodalma van. S nemcsak hadtörténelmi elemzésekben, hanem versekben, novellákban és regényekben is. A bolgár alkotó értelmiség színe-java ott volt a Drávánál, s olyan élményeket szerzett, amelyek befolyásolták egész további munkásságát. De van valami, amiben nincs különbség a hadtörténeti tanulmányok és az e témájú versek között: mindegyik „drávai hőskölfe- ménynek” nevezi a két hétig tartó csatát, "az új bolgár hadsereg legdicsőbb második világháborús fegyvertényét. — Vérrel íródott ez a hősköltemény. — Mint minden hóskölte- mény... Egy reakciós bolgár politikus, a hírhedt Can- kov Bulgária jelszabadulása után Bécsben emigráns kormányt alakított és elhitette a németekkel, hogy ez új bolgár hadsereg amolyan szedett-vedett népség, s a katonák egsiébként is Hitlerrel rokonszenveznek — ma-