Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
WO. Április 2é. 7 TPjfcT»inr^i «nn-rt'T’Tii'Rf Jubileum és képzőművészet HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 25. évfordulójára a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Szervezete is különös gonddal készült. Az elmúlt évben meghirdetett művészeti pályázatra negyvenen jelentették be részvételi igényüket. A készülő kiállításra és pályád! Jakra válogató zsűri elé 97 alkotás került A jubileumi seregszemlére készült művek nagyobb része újszerű vállalkozásokról, a képzőművészeti mesterség művelésének új, eddig járatlan útjáról ad számot — Évekkel ezelőtt a Szövetség és • Minisztérium szorgalmazására szokássa vált a művészek és ipari üzentek szocialista együttműködése, szerződések, vagy megbízások keretében. Ez a sokszor erőltetett gyakorlat ritkán érte el a célját a művész többnyire csak szemlélője maradt az ipari termelésnek, nem azonosult vele. Az üzem „látványa” került a műre s nem az alkotás igazodott az üzem lehetőségeihez. Pécs és Baranya művészeti életében az elmúlt néhány esztendő eredményei arra is példát mutatnak, hogy az ipari üzemek és a helyi tanácsok támogató segítsége miként realizálódhat célszerűen, mind a kulturális életszemlélet mind az ipari termelés hasznára. A felszabadulási pályázat művei erről tanúskodnak. Martyn Ferenc szorgalmazására a Baranya megyei Pártbizottság a mohácsi farostlemezgyárba vezette ed az itteni művészekért. Nem azért, hogy az exportra termelő nagyüzem munkafolyamatairól képet fessenek, hanem, hogy az ott készülő színes farostlemezekből művekért alkossanak, hogy keressék, s megtalálják a sokszínű, sokfelé alkalmazható, modern technológiával gyártott burkolóelem művészi felhasználásának lehetőségeit. Az eddigi eredmények nagy szélsőségeket fognak át: a dekorativ síkdíszítéstől az aprólékosan felbontott felületig teljes a skála. A leg- ogységesebbnek, anyagszerűségében, ipari gyárt hatóságában a legcélszerűbbnek Lantos Ferenc pályázati triptichonját ítélte a művésze« zsűri. Geometrikus motívumai az ipari sokszorosítás lehetőségét biztosítják. Martyn Ferenc és Kolbe Mihály közös műve, Soltra Elemér alkotása, az ünnepi alkalomra készült szimbolikus ábrázolások. Tarí .atal elnöke, akit a váró« pártbizottság küldött le, megkérte a kezét Jóképű gyerek volt Mintha hasonlított volna kissé a legénykéhez. — Ehhez akarsz hozzámenni? — kérdezte az anyja, — Igen. — Kém menta orvoshoz Nem menta tanárhoz Majd éppen őhozzá? Egy éhenkórászhoz? Egy elnökhöz? Ez kell neked? A következő szombaton édesanyja nem engedte be a házba a férfit Azt mondotta: a lánya nincsen itthon, hát ugyan minek töltené Itt a drága idejét? Akkor Ili elővette édesapja katonaládáját és a szükséges holmikat becsomagolta. Megvárta, míg a szülei elalszanak. Akkor óvatosan kinyitotta az ajtót és kilépett az udvarra. Valami kevés holdfény esett a világra. Messze kutyák ugattak. Nem az állomásra ment, nem akart találkozni senkivel. Tudta, hogy a legényke valamely városban van és abba a városba akart eljutni. Kiment a faluból és a megyeszékhelyem vonatra ült. Nem kellett sok pénz, hogy eljusson a legényke városába. Hajnalban meg is étkezett. Kérdezősködött bizonyos épületek után, ahol a legénykét megtalálhatja és ezeket a címeket a járókelők meg is mondták neki. De a legénykét, hiába hitte, nem találta ott. Valami nagy tömegbe keveredett Rengeteg lány és néhány férfi, szaladgálások, zsongások, idegensé- gek. — Maga mikor megy vizsgázni? — kérdezték tőle — Nem tudom. — Van sorszáma? — Nincsen nékem, dehát hogyan Is? — Na, itt egy sorszám és várjon. Ott akkor ápolónői tanfolyamra vették fel a lányokat. Neki sem kérvénye, sem ajánlója, se újraol- tási igazolása nem volt. És este mégis bevonult a katonaládával a tózkodó, finom színskálájukkal a farostlemez anyagszerűségének kiválóan megfelelnek. NEMESEN, EGYSZERŰEN ÉS DEKORATIVEN jelennek meg a farostlemezen Erdős Jánosnak a linóleummetszetein már megismert vonalas, grafikus rajzú. népi forrásokból kölcsönzött motívumai. Bi- zse János is hű maradt az olaj- festményein kiművelt, vonalhálók szövevényébe font kompozíciós és formai gazdagsághoz. Itt talán a nagyobb, nyugodtabb felületek alkalmazása áttekinthetőbb, egységesebb összképet nyújtana Simon Béla az ellenkező pólus: végtelenül bájos, már-már naiv ábrázolása nem használja fel a rendelkezésére álló teret, a monumentálisnak szánt kompozíció „üres” térben lebeg. Nem úgy olajfestményén, amelyet a bírálóbizottság véleménye a legjobbak közé emelt. „Ünnep” című, sokalakos képe a rá jellemző expresszivitással, felfokozott, füzes színekkel csaknem szétfeszíti a vászon síkját Táncoló, gomolygó ritmusa nem hagy pihenő foltot — ütemesen, lendülő erővel, folyamatosan szól. Nagylélegzetű, a hősöknek szánt tiszteletadás- Rétfalvi Sándor 8 négyzetméteres rézdomborítása, a „Csertetői sortűz”. A több lapból összeállított kompozíció drámai tö- megjelenefek, kivégző osztagok, szenvedő, elbukott hősök és sirató asszonyok során vonultatja végig a szemlélő tekintetét, míg elmeséli a csendőrterror véres, kegyetlen bosszújának történetét. A sokalakos részletek mintha művesebbek lennének — a nagyobb felületek az elnagyoltabb megmunkálásra csábították a művészi. Ám a feszültség, a drámai hatás itt sem csökken. Bérces Gábor grafikákkal, több sorozat lino-montázasal és tusrajzokkal jelentkezett a pályázatra. Munkál csaknem kivétel nélkül aktuális témákat dolgoznak fél, a háborús emlékektől az újjáépült ország alkotómunkájának számos mozzanatát eleveníti meg lapjain. Bérces Gábor kompozíciói most oldottabb, festőibb megfogalmazá- súak, mint korábban, több érzelmi momentum érvényesül bennük. AZ IPARMŰVÉSZETI MUNKÁK között két szőnyeg emelkedett szépségben, színvonalban magasan kapott, takarót, mindent tanfolyam szálláshelyére. Ágyat A szüleit többé nem látogatta meg. Soha többé nem ment arra a tájra. Megkapta az oklevelét és a beteg gyermekekkel törődött azontúl. Megválasztották a szanatórium párttitkárává. Gyógyszerekért rohangált A minisztériumban veszekedett. A városi tanácsnál lakásokat kunyerált az új, tehetséges, fiatal professzoroknak. Egyetemi felvételek ügyében járt el. Micsoda ember vagyok én? Vitatkozott politikai ügyekről, magyarázott gazdasági változásokról. És mennyire szerette a gyerekeket Volt egy kislány: Marika. Már meggyógyult és senki nem jött érte. Se az apja, se az anyja. Nagyon szép kislány volt Látszott rajta, négyéves korában, ha nem törődnek vele, tíz év múlva már rossz lány lesz. Olyan ragaszkodó volt és olyan ártatlanul egyedüllé- vő, hogy a szíve megesett rajta. Amikor kiírták a kórházból és senki nem jött érte, magához vette. Sokáig várt, hátha jelentkeznek a szülei. De nem. Nem jelentkeztél:. Hanem egy új professzor jött. Fiatal tudós. Nemzetközi tekintélyéről annyit beszéltek, hogy az már pletykának is sok lett volna. Kötelességszerűen találkozott vele, hiszen a titkárnak és a főnöknek illő találkozni. A legényke volt. — Hogy élsz? — kérdezte a legényke. — Jól — Van lakásod? — Van egy szobám. Meg egy kislányom, Marika. — Milyen furcsa — mondta a legényke. — Téged kell megkérni, hogy intézd el az átjelentésemet. — Elintézem — mondta ő. A kkor a legényke eljött tóle Kiért a folyosóra és azt gondolta: micsoda lány volt? És még azt gondolta: volt? Már ősz hajszálak vannak a hajában, de csupán annyi idős, mint én. Harminchat. Az ablakhoz lépett és a tavaszt nézte. Bertha Bulcsu: Tűzgömbök Bertha Bulcsu nemzedékét gyermek- s az ifjúkor határán érte a háború. Olyan életszakaszban, amikor a világot az értelem s a képzelet még egyként rendezi, amikor álom és valóság egyetlen képbe mosódik. Ez a nemzedék a világra csodálkozás legszebb éveiben vért és pusztulást látott maga körül: felperzselt és rombadőlt városokat, számolhatatlan emberha- lálf. s minden erkölcsi érték megrendülését. Ezek a kisfiúk játék helyett is a háborút és a létbizonytalanságot kapták. Csontjaikba és idegeikbe máig ható félelem és szorongás ivódott ‘ Bertha Bulcsu írói világának indulása óta rendszeresen és makacsul visszatérő témája a háború okozta traumák mai jelentkezése, váratlan felbukkanása és „bele- avatkozása” mindennapi életünkbe. Egyik balatoni novellájának fiatalember hőse a legszebb nyári napon bombával küszködik a víz mélyén, hogy kiszabadítsa elakadt vitorlását. A másikban egy mólóőr, életének kritikus pontján a régi bombatámadás félelmét éli újra át, a harmadikban a próbariadó az atomháború szörnyű vízióját kelti egy hivatalnokban. De ott találjuk a korábbi novellák sorában a Tűzgömbök közvetlen előzményeit is Már a legelső Bertha-kötet A halakat nem lehet kipusztítani című felejthetetlen elbeszélésében felbukkan a Marcalban horgászó kisfiú, az ejtőernyős. a menekült lányka; majd visszatérnek ezek a kis hősök a Szomjan haltak a szilvafák megdöbbentő gyermektragédiájában, a néhány évvel ezelőtti A béka halála című novellában pedig már Ambrus néven találkozunk kisfiúhősünkkel. Nincs ostobább feltételezés — pedig sajnos elhangzott már —, mint modoros önismétlést látni az író visszatérő háborús témáiban. A Tűzgömbök Ambrusa nem előzmény nélküli Bertha Bulcsu pályáján, de a korábbi novellákban is nagyszerűen megragadott gyermekkori emlékek most rendeződnek először átfogóbb igényű műfajba, a regény más-törvényű világába. A Tűzgömbök művészi bravúrja a történelem és a gyermek találkozásának sikerült ábrázolása, olyan öntörvényű regény-világ megalkotása, amelyben a háborút egyszerre látjuk a mai felnőtt és egy kilencéves kisfiú szemszögéből. Bertha Bulcsu nem csupán a gyermek szemléletét érvényesíti; ha ezt tenné, rosszul felfogott ifjúsági regényt írt volna, A Tűzgömbök azonban nyilvánvalóban elsősorban vallomás-regény: a mai harmincasok múltkeresésének önvizsgálatának első. de elhanyagolhatatlan fázisa. Életre-csodálkozó. tiszta tekintettel, játékra és szépségre vágvako- zón, a gyermek-szerelem első érintésével indul Ambrus a háborúba. Egyetlen esztendőt látunk életéből, a felszabaduláskor, az új élet kapujában búcsúzunk tőle. Árván, kifosztottam szörnyű emlékekkel a szívében áll előttünk. A felszabadulás számára az érettebb ifjúkorba lépés kiindulópontja, az értelmes élet kezdete. Ambrus igazában még nem szabadult fel. Bertha Bulcsu jól tudja, hogy ez a nemzedék 1945-ben csak lehetőséget kapott, hogv a következő évtizedek harcaiban, a férfikorba lépve megtalálja helyét a világban. „Ambrus nem értette, hogy mit jelent a béke. az élet a napfény. Befelé figyelt. kínzó ssigásaira. Nem tudta, hogyan kell élni. fáradni a közösségért Nem félt már. de nyomában iárt b sok halott s hamuszfn arcuk eltakarta az ég kékjét” — olvashatjuk az utolsó fejezetben. A „hogyan kell élni?” s a ..fáradni a közösségért” e«v eonrWBt- kör Bertbp B’d-mníi \7 fr* tudja, s az olvasó is érri. boy Vmb- rus története nem ér* véget ebben a regényben. Most kezdődik az igazi élet. az ú* regény. A Tűzgömbök Bertha Bulcsu harmadik, s legjobb regénye. A kitűnő novellista, úgy tűnik egy- m1 óbb ebben a szélesebb ölelés**, átfogóbb jellem- és korrajzra alkalmas műfajban találja meg igazi művészi területét. Szederkényi Ervin a többi fölé. Az egyik; Zs. Kovács Diana „Béke” című gobelin szőttese, a másik Fürtös Ilona „Nem felejtünk” cimű. 8 négyzetméteres gobelin szőnyege. Zs. Kovács Diana a baranyai szőttesek gazdag motívumaiból királyi díszbe öltözött. áldást osztó nőalakot komponált. A teljesen szimmetrikus elrendezésű ábrázolás a népi díszítő- művészet térkitöltő kánonját követi de a vízszintes- és függőleges tagolás arányai a tudatosan tervező művész rendszerező, építő szemléletét tükrözik. Ebbe az épített. komponált rendbe harmonikusan simul a jubileumra utaló két évszám: 1945—1970, anélkül, hogy hivalkodna és úgy, hogy figyelmünket magára vonja. A szőttesek mélyvörös színe ezúttal az ünneplés örömének szimbóluma, megint csak olyképpen, hogy önmagából, tartalmából természetesen következik. A faliszőnyeg eredeti gondolatával, művészi kivitelében a pályaművek egyik legsikerültebb darabja. Fürtös Ilona gobelinje drámaibb hangvételű. Itt nem az ünnep felszabadult öröme ihletett, hanem a háború kegyetlenségének fájó emléke tért vissza. — Nem felejtünk! -*• a faliszőnyeg az ártatlanul elpusztult mártírokra figyelmeztet, a kivégzett partizánokra, a felszabadító harcokban elesett katonákra, a koncentrációs táborokban megölt százezrekre. Rusztikus anyagával, nagy síkjaival és szimbolikus jeleivel egységes művészi hatást és érző, őszinte emberségei áraszt. Férte Anna a fiatal textilesek sorából csak nemrég lépett a ldál- lítóművészék közé. Csomózott gobelin-szőnyegein még érvényesül korábbi tanára stílusa, de Ünnep e. díjazott műve gondolati tartalmában már önálló hangvételű. A FELSZABADULÁSUNK érfordulójára pályadíjjal kitüntetett képzőművészeti és iparművészeti alkotások művészi minősége éa eszmei tartalma azt bizonyítja, hogy művészeink az elmúlt évek gyakorlatánál jobb. őszintébb, lelkesebb odaadással készültek vállalt, felajánlott munkáik teljesítésére. Ügy szeretnék, ha az elindított gondolatok, új technikák és elsőként bemutatott munkák sikerrel és további jó eredményekkel folytatódnának. HARS ÉTA BíZSE JÁNOS: VÍZPARTON (FAROSTLEMEZ INTARZIA) SIMON BÉLA: ÜNNEP (OLAJ)
