Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
k BunímtüU t\ ttDiö» 1970. április 26. ősrégi kultúrák nyomában ÓAMERIKAI „KERESZTÉNYSÉQ" E sorozat egyik előző cikkében Óamerika és az övilág kulturális hagyatékának „leltáráról” szóltam. A mitológiai és rituális leltár egyezései csakugyan sűrűek. így például a kutatók kénytelenek valóságos amerikai őskereszténységről beszélni. Ezeket a jelenségeket avval magyarázzák, hogy a normannok IX—X. századi útjai révén kerültek oda, a népi képzelet pedig az eltűnt apostolok, Tamás és Bertalan működésének tulajdonítja őket. Mindkét nézet alaptalan hiedelem, ám az egyezések sora történeti tény. A spalok beszámolnak a megdöbbenésről, ami elfogta őket, mikor a pogányok közt viszontlátták saját egyházuk hitelveit és rítusait (ahogyan az első, XVII. századi jezsuita misszionáriusok Tibetből írtak hasonlót). Kaliforniától Mexikón, Columbián, Ecuadoron át Peruig terjednek a megegyezések nyomai: az ostya száraz kenyér vagy tésztabáb formájában, a szűzanyaság, a fülbegyónás, a keresztelés, feloldozás, cölibátus, böjt, vezeklés, a házasság szentsége, a hal és galamb jelkép, a frigyláda. SZENVEDJ ES HALLGASS! A vízzel való leöntés, mosódás, fürdés rítusa általános és régi, a lelki megtisztulás könnyen érthető, természetes szertartásaképpen. A sumérek, babiloniak, egyiptomiak, indusok, görögök, skandinávok, indiánok gyakorolták. Babilonban Indara isten nyújtotta az „életadó, megtisztító” vizet, az aktust jelző „szakharra” szó jelentése „moss meg a portól”. Ott és Egyiptomban avatási szertartás is volt; az egyiptomi trónörököst például Atum isten és a fáraó leöntik a megifjító, halhatatlanná tevő vízzel: „Az élet es a boldogság vize ifjítson meg téged Atumhoz hasonlatosan.” Ter- tullianus írja a babiloniakról, hogy a víz által „megújulást nyertek és bűneik bocsánatát”. A skandináviai ógermánok az újszülötteken végezték a rítust; az Eddában a „skira” szó lemosást, megtisztulást jelent; az eddabeli Bilskiri jelentése: Bil a Keresztelő (Lemosó); Keresztelő szent János neve Izlandon és Norvégiában ma Is Skiri-Jom. Az aztékoknál és a mayáknál ünnepélyes, bonyolult szertartás volt, s ahány törzs, annyiféle változata dívott. Az azték keresztelőt, mint kevéssé ismert kuriózumot, leírom: Napját pap tűzte ki horoszkóp alapján, s pontosan napkeltekor kellett kezdeni. Főszerepben a bábaasszony fungált, s aki mozdulni tudott, megjelent ajándékaival a feldíszített házban. A bába napkelte előtt az udvarban tóid levélhalomra fektette az újszülöttet, melléje korsó vizet állított. Mihelyt a Nap felbukkant, a gyermek és a maga arcát feléje fordítva, megnedvesír tette a kisded ajkait, mondván: „Vedd ezt, mert ezáltal fogsz élni, megerősödni és növekedni.” Utána a mellét érintette: „Vedd ezt a szent és tiszta vizet, hogy szíved megtisztuljon.” Aztán vizet öntött a fejére: „Vedd, gyermek, e vizet a Világ Urától, ivódjék be ez az égi tiszta víz testedbe és maradjon ott; vegyen le rólad minden bajt és rosszat, ami rád tapadt a világ kezdete óta. Lásd, mindnyájan a Víz Keresztelés, gyónás, böjt. cölibátus az indiánoknál Istennőjének kezében vagyunk!” Végül egész testét megmosta, és így kiáltott: „Minden bajok, távozzatok! Mert a gyermek újra él, és újból született; megtisztult és megújult a Víz Istennője által.” Azután az Eg, a Nap és a Föld isteneihez fohászkodtak, hogy védelmezzék a csecsemőt, s mindannyiszor magasra emelték. Ekkor felszólították a jelenlevő gyermekeket, hogy adjanak nevet a kisdednek; a nevet a bábaasszony háromszor rámondta, s evvel velejében véget ért a ceremónia. Többi részét hosszas volna leírni, csupán a záróimát idézem: „Ö, te kis jószág, azért születtél erre a világra, hogy szenvedj; szenvedj és hallgass!” Jól jellemzi az indiánok nyomott lelkivilágát, életérzését; egy másik, bővebb változata még jobban: port hintettek a gyermek fejére, s ezt mondták: „Ö, te kis jószág, azért jöttél e világra, hogy szenvedj; szenvedj és hallgass ! Élsz, de meg kell halnod; sok fájdalom, szorongás jön reád, míg újból porrá leszel, mint ez a por.” ADJ ALAMIZSNÁT! A „keresztény” rítusok közül Közép-Amerikában dívott még a fülbegyónás. a böjt, az áldozás, a házasság egyházi megáldása, mikor is a pap a házasulandók kezét egymásba tette, és összekötötte ruhájuk csücskét. A papokra kötelező volt a cölibátus és az aszkétikus önsanyargatás. Az azték gyónás így folyt le: a gyónó mély töredelem- mel, könnyekben úszva járult a pap elé; ez felszólította, hogy ne hazudjék istennek és tartózkodás nélkül gyónja meg bűneit. A bűnös megesküdött erre, füstölőt szórt az oltárra vagy némi földet, port vett szájába. A bűnvallás után a pap vezeklést rótt rá: többnapos böjtöt, áldozást, súlyosabb esetben önsanyargatást, nyelve vagy füle átszúrását tüskével. Végül intelmekkel látta el, például: „Adj alamizsnát a szűkölködőknek és éhezőknek, még ha magad étel és ruha nélkül maradsz is; mert ők hús a te húsodból, és emberek, mint te. Főként pedig gyámolítsd a szenvedőket, mert ők az isten hasonmásai.” A „szenvedő isten” sem csupán indián tulajdon, itt a jellemző az, hogy szenvedése erkölcsi. Babilon és Szíria szenvedő istenei: Dumuzi, Ninurta, Ningiszida, Tammúz, Tis- pak, Attis — természet-istenek, őszszel kénytelenek leszállni az alvilág rabságába, s a népek siratják őket; tavasszal feljönnek, és a népek ujjonganak. Marduk levágja saját fejét, s a vérével kevert agyagból formálja Istár-Mami az embert; Uszirit szétdarabolja a gonosz Szét; Dionüszosz-Zagreusztestét széttépik és felfalják a hívek, hogy megistenüljenek. De az indián isten azért szenved, mert az élet szenvedés, nem tud változtatni rajta. Az áldozásnak többféle rítusa volt, íme kettő: a mexikói év 15. hónapjában a papok tésztából kiformálták Huitzilopochtli főisten bábját, bekenték az áldozati állat vérével, aztán kiosztották a híveknek. Az ünnep, illetve az áldozás neve „Istenevés”, Teocualco volt, a bábé Sancu. — A másik variáns: amaránt magokból és mézből kis kalácsokat sütöttek és szétosztották. „És akik a szent eledelből ettek. — írja a szemtanú spanyol szerző — nagy áhítatot és tiszteletet mutattak, mert amint mondták: ez az isten teste.” Szent kenyér vagy tészta szerepelt az egyiptomi szertartásokban is és több népnél, de más-más jelentéssel. A tömeges emberáldozatokról, a szívkitépésről itt nem szólok, csupán megjegyzem, hogy ezek testéből is ettek, de a rítusnak semmi köze sem volt a tésztabáb-evéshez. Az emberáldozatot az istennek adták eledelül, hogy beteljék és kegyes legyen, míg a báb maga volt az isten, a jelkép áthelyettesítő erejénél fogva. Az istenevés, theophagia eredetibb formája, hogy egy kiválasztott embert vagy állatot megtettek az illető istennek, ráruházták tulajdonságait, imádták, aztán az ünnepen feláldozták és megették, hogy részesüljenek erőiből. SZENT SZEKRÉNY A szent szekrény is előfordul mind az Ó-, mind az Újvilág kegytárgyai közt, így India, Káldea, Asszíria, Egyiptom népeinél. Kins- borough lord pedig ezt írja: „Ahogyan a zsidóknál a frigyszekrény hordozható templomféle, amelyben az isten hitük szerint állandóan jelen volt, éppúgy a mexikóiak, a cherokee, a michoacáni és hondu- rasi indiánok szent szekrényt tartottak tiszteletben.” Ehhez senkinek sem volt szabad nyúlnia a papok kivételével. Kinsborough azt is állítja, hogy ezeknek a népeknek rítusai sokban hasonlítanak a bretonok és írek (azaz kelta népek) szokásaihoz. Várkonyl Nándor Farkasinvázió a Lappföldön A lappföldi rénszarvasokat új veszélyek fenyegetik. A rénszarvastenyésztés ugyan sohasem volt könnyű és biztos életmód, és az ezzel foglalkozók száma állandóan csökken, most azonban a régi ellenségekhez — farkashoz, hiúzhoz, borzhoz — az ember is csatlakozik, aki gátlástalanul szűkre szabja a nagy nyájak legelőit, megzavarja a régi vándorlási útvonalakat és közlekedési eszközei is számos áldozatot követelnek a rénszarvasok közül. A lappföldi ércterületen és attól északra ez idén egész farkascsordák rendeztek vérfürdőt a védtelen rénszarvasok között. Ebben az évben a lappföldi hiúz is nagy pusztításokat végez. SZUPER VARSÓT Tapasztalt repülőgépgyártók dolgoznak egy olyan személy- és teherszállító közlekedési eszköznek a megszerkesztésén, amely óránként legalább 400 kilométeres sebeséggel fog majd tovasuhanni a hamburg— müncheni, szinte teljesen kanyarmentes szakaszon. Az ezzel foglalkozó tanulmányt 1971 végén nyújtják be a bonni Közlekedésügyi Minisztériumnak. A jövő szupervasútja már más, mint amit az ember a hagyományos sínen közlekedő járművek fogalma alatt ért. Feltételezhető, hogy légpárnákon, elektromágneses úton meghajtva siklik majd széles gerendákon. MINDENFÉLE — mindenfelől Az amerikai tengerészet gyors ütemben építi újfajta tengeralattjáróját, amelynek feladata az elsüllyedt tengeralattjárók felkutatása lesz. Ez 6000 méter mélységig merülhet le és 30 órát tölthet víz alatt. A tengeralattjáró a tenger fenekén is változtathatja majd helyét. * Európa—Skandinávia hidak. Európa és Skandinávia között még 1980 előtt szárazdöldi összeköttetés (autó- és vasúti közlekedés) létesül. Több összekötő híd tervein dolgoznak; a leghosszabb híd a német partot köti össze a Fehmarn szoroson keresztül Lolland dán szigettel, hossza 20.4 km lesz, építésének költségein (4.25 millió nyugatnémet márka) német, skandináv, francia és olasz intézetek osztoznak. A vízszint és a tám- közök közötti távolság 68 méter lesz, ami lehetővé teszi majd, hogy a híd alatt hajók közlekedjenek. * Tanulók választják az osztályfőnököt. St. Gallen svájci kantonban a tartományi tanács feljogosította a tanulókat, hogy a jóvóben maguk válasszák az osztályfőnöküket. Az osztályfőnököket eddig az iskolalgazgatóság Jelölte ki. Az Illetékesek szerint az új intézkedés hozzájárul a tanárok és a tanulók kölcsönös bizalmának fokozó» sóhoz. Londonban George Borry professzor előadást tartott az automatizálás jövőjéről és az előadást követő vitában beismerte, hogy egy számítógép két másodperc alatt éppen olyan sok hibát tud elkövetni. mint 50 éjjel-nappal dolgozó alkalmazott 200 éven át! A gyilkos a hullaházban A BŰNÖS MINDIQ VISSZATÉR Van-e bűvös kényszer? Oj műrost. A japán Teidzin gyár új terméket jelentett be, amely forradalmat jelent a textilrostok és a szintetikus anyagok gyártásában. Ez a műrost igen magas hőfokot bír el, s festeni lehet. Az új anyag rugalmas. * Kénszállítás csővezetéken. A kanadai Calgary és Vancouver között 50 millió dollár költséggel felépül a miág első ként szállító csővezetéke. Ezzel kapcsolatban vizsgálatokat végeztek a szilárd testek csővezetéken történő szállítása lehetőségeit illetően és megállapították, hogy technikailag megvan a lehetőség arra, hogy a kénen kívül káliumot, aprított fát és ásványi nyersanyagokat is csővezetéken szállítsanak. * Ojfajta berendezés édesvíz előállítására. A líbiai Benghazi városban épül a világ legnagyobb berendezése, amely elektrodlalizis-módszerrel édesvizet állít elő. Az elektrodializlst technológiailag már jól kidolgozták, nem kellenek hozzá magas szakképzettségű munkások és különösen az enyhén sós víz édessé tételére alkalmas. A berendezés naponta SS millió liter ivóvizet állít elő. Szűkös választék. Az Interpol jelenleg 400 000 nemzetközi bűnözőt tart nyilván. Különösen erős a bűnözés tendenciája a pénzügyek, főleg a pénzhamisítás terén. Csak az elmúlt évben 100 vadonatúj pénzhamisítási eljárást lepleztek le. „Az ágazat művelői” szűkös választékra szorítkoznak, s a dollár előállítására specializálódnak. * A legrégibb kenyér. A zürichi múzeum kiállítási tárgyai között találjuk a földkerekség legrégibb kenyerét. A kutatók véleménye szerint a kőkorszakból származó kenyeret 6 ezer évvel ezelőtt sütötték. Az ősi táplálékra egy kutató egy kiszáradt tó fenekén bukkant rá. * Erdőtüzoltás helikopterről. Oregon és Washington államban, ahol igen gyakoriak az erdőtüzek, az oltáshoz giganA bűnös mindig visszatér a tett színhelyére. Mint valami „bűvös erő”, vonzza bűnének a helye. Mindig lehet ilyesmiket és hasonlókat olvasni. Mi lehet hát ez a „varázs”, amely állítólag hatalmába tud keríteni egy hidegen számító bűnözőt? Teljes határozottsággal csak egyet tudunk mondani: a szakértők maguk sem értenek egészen egyet erre vonatkozóan — még akkor sem, ha meglehetősen kizárják vizsgálódásaikból az úgynevezett „bűvös erőt”. Bármilyenek is a véleményeltérések, a tény mégis az, hogy a bűnös, — akármi is az oka — visszatér a tett színhelyére. Hans Gross, ennek a témának az egyik fő szakértője, „A kriminalisztika kézikönyve” c. művében ezt írja: „Mielőtt elhagyjuk a bűntett helyét, gondoskodjunk róla, hogy azt továbbra is figyelemmel kísérjék, ha a tettes még nincsen lakat alatt. Ugyanis a tetthely ilyen feltűnés nélküli figyelésével néha sikerül a visz- szatérő tettest elfogni. Nem tudom, a bűnözők babonája, vagy a kriminalisták babonája, véletlen vagy valóság-« az, hogy * tettes — nevezetesen a gyilkos — visszamegy-e a tett helyére és valami arra készteti, hogy amilyen gyakran csak lehetséges, visszatérjen oda és megnézze bűnének színhelyét”. Ugyanide tartozik a gyilkosnak az a hajlama, hogy lehetőleg még egyszer látni kívánja áldozatát; tény, hogy a rendőrség munkáját néha megkönnyíti ez a sajátosság. Gross ezt írja: „Ezt a körülményt a párizsi rendőrség olyan jól ismeri, hogy az elkövetett gyilkosság után rendszerint álruhás rendőröket állítanak fel a hullaházban, akik a látogatókat feltűnés nélkül, de azért pontosan megfigyelik”. Grösst úgy tekintik, mint aki. áthidalja az erről a komplexzus- ról alkotott szélsőséges nézeteket. Egy másik bűnügyi szakember, .Le Moyne-Snyder ezzel szemben egyenesen tagadja a bűnözőnek ezt a hajlamát és az egészet „előítéletnek” tartja, amely „minden tudományos alapot nélkülöz”. — Szerinte a bűnös visszatér ugyan néha a tetthelyre, ebből azonban sohasem szabad általánosítani. Előfordul, hogy a rendőrségi emberek napokon át figyelik a tetthelyet és várják a bűnös visszatérését, általában azonban csalódnak. Ezt a csalódást a német W. Gay szakértő úgy látszik, sohasem érezte, ugyanis azt írja: „A bűnös visszatér a tett színhelyére... ha ez nem történik is meg feltétlenül, de kétségtelen, hogy gyakran ez a helyzet”. A visszatérés okát azonban Gay sem tudja megállapítani, de mint gyakorlati ember, aki az eredményre kíváncsi, úgy tartja, nem játszik döntő szerepet az, hogy mi indítja a bűnöst a visszatérésre. Más kriminalisták pedig éppen az okokat kutatják, nevezetesen azért, hogy ezt a tényezőt a körözési intézkedések során figyelembe vehessék. A bécsi bűnügyi rendőrség szakértője, dr. Franz Heger rendőrfőtanácsos, szintén elismeri azt, hogy a bűnös esefleg visszatér a tetthelyre, de tagadja, hogy valami „visszaűzi”, hogy „Bűvös kényszer” hatása alatt van. Heger szerint „mindig jól megfontolt cselekedetről van szó. Nyoma sincs az ördögi hatalomnak, tisztán ésszerűségi megfontolások miatt a bűnös egyszerűen csak bizonyosságot akar szerezni arról, hogy felfedezték-e tettét, mennyire értesült róla a nagy nyilvánosság és mit tud már a rendőrség”. A bécsi bűnügyi szakértő ebből azt a következtetést vonja le, hogy a megtörtént esetek már maguknak is megfelelő rendőri intézkedéseket tesznek indokolttá: a tett színhelyének közelében összegyűlt kíváncsiskodókat vagy egy-egy halálos áldozat temetésén résztvevőket pontosabban meg kell figyelni. tikus méretű, több mint 2000 1 űrtartalmú edényeket használnak. Az oltás úgy tórténik, hogy ezeket a hatalmas tartályokat helikopterekhez erősftik, hatalmas víztartályokban megmerítik, s végül az égó erdő fólótt kiöntik. * őszinte tolvaj. A milánói bíróság felelősségre vonta Giovanni Scorlano zsebtolvajt, aki ellopta a polgármester óráját. A bíró kérdésére, miért lopott meg egy ilyen tekintélyes embert, aki a köz javára, tehát az ő javára is dolgozik. a zsebtolvaj készségesen felelte: „Mert azt hittem, aranyból van az órája”. * A, földkerekség legrégibb élő fája. A „Szelszkaja Zsizny" című szovjet lap tudósítása szerint egy, Japánban, a Jakusiva szigeten talált hatalmas cédrust minősítették a világ legrégibb fájának. Vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a faóriás életkora 7200 év.
