Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
6 nunantmt navio 1970. április ti Bertók László: Kezet fogunk Honnan az a tehetetlenség, es a kötőfékké fonódó örökös körbejárás homokvárak köröl, bronzérmek, -serlegek körül a nyomtak) ló csillaga nélkül? Lám, a növényi tisztaság kihallotta a végtelenből az irányt, a pillanatot, amikor a Nap átkelt az Egyenlítőn; mandulafa, barackfa. aranyeső kibontotta a lobogót. Pécsett, i»z. Árnyas utcán nincs ház, csak friss-zöld vadgesztenyefák. Beépítetlen házhelyek mögött tűnt el az ifjúság. Kőkupacok, meszesgödrök körül sétál, aki lehettem volna. Elér, kezet fogunk. Mikes György: Merre járt Duval úr? A z Ismerősöm párizsi tartózkodása idején találkozott bizonyos Duvallal, egy pipaszur- kálógyár igazgatójával. A villogó szemű, deresed <5 bajuszú francia nagyon megörült, amikor megtudta róla, hogy magyar. Kiderült: Duval úr tavaly három napot töltött Magyarországon a Bámiexbum- fért vállalat vendégeként. Ö, szép Magyarország! — kiáltott fel Duval lehunyt szemmel, szívére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán felejthetetlen! — Merre járt Duval úr? — érdeklődött az ismerősöm büszkén. — Látta a Balatont? — A Balatont sajnos nem láttam, de voltam Agárdon — lehalkított« a hangját, és az arca egészen átszellemült a visszaemlékezéstől. — Agárdon, a pogány magyarok szent helyén, ahol évente egyszer lóáldozatokat mutattak be a törzsek. Megllletődötten, elszorult szívvel jártam be Agárd történelmi utcáit... — Pardon, minek az utcáit járta be? — kérdezte csodálkozva az ismerősöm. — Agárd utcáit — felette Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi nevezetességű helyet? — Dehogynem.,, izé... többször is jártam ott — hebegte az ismerősöm. Kínos pillanat volt. Mintha gúnyos, lenéző mosoly suhant volna végig a francia arcán. — Ó, hogyne.., Persze. <. — Verpeléti úr vitt le kocsin ebbe a kis községbe. Ö volt az úti- marsallom. Megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Most egy fából készült vfkendházacska áll azon a helyen, s körülö|ite néhány barackfa. Festői látvány. Ebéd után leheveredtem az egyik fa alá, és a történelem szelét éreztem fújdo- gálni. Szerettem volna valami emléket elvinni erről a helyről, hallottam ugyanis, hogy gyakran találnak ezen a telken régi pénzeket, serlegeket, kürtöket. Nem voltam rest, felástam a fél kertet. Verpeléti úr volt olyan szíves, és nemcsak ásót adott, de meg Is mutatta. hogy a kertecske mely résziét ássam fel. Sajnos, pechem volt; nem találtam semmit. — S mi a véleménye a Margitszigetről? — Nem láttam. Mondom, csak három napot tölthettem az önök szép hazájában. A második napon Zömölki úr vett pártfogásba, ővele utaztam le Kadarkáira ... — Hová? — A híres kadarkúti csata színhelyére. ahol egy maroknyi magyar vitéz legyőzte a félelmetes Ali bég hatalmas seregét. Zömölki urat, kalauzomat a történelemben jártas tudós embernek ismertem meg. Pontosan megmutatta, hol állt Ali bég vezéri sátra, és merről támadtak a magyarok. Most ©gy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több oldalról lefényképeztem ezt a kutat, háttérben a lebukó nappal. Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát. ön is járt már ezen a helyen? — Jártam... hajjaj! — felelte az Ismerősöm, és közben szégyenkezve arra gondolt, valószínűleg hiányzott az iskolából, amikor a kadarkúti csatáról tanultak. — Na és a... Halászbástya? — kérdezte reménykedve, sápadtan. — Csak messziről láttam, amikor Sümegi úrral Kunpeszérre utaztunk. Ez már a harmadik napon történt. — S ott mit néztek meg? — A hajdani híres kunpeszéri királyi vár hűlt helyét. Sümegi úr elmondotta, hogy valaha itt állt Európa legszebb vára. Építőjének nevét elfelejtettem. Most egy kopár legelő van a vár helyén. Természetesen lefényképeztem ezt a legelőt Higgye el, uram, együtt sírtam Sümegi úrral, amikor hallottam, hogyan rombolták le a császáriak ezt a csodálatos várat, az első magyar királyok kedvenc lakhelyét majd az egész hegyet, amelyen a vár állt... — rebegte Duval szipogva, és együttérzően kezet szorított az ismerősömmel. Hazatérése után az volt az első dolga, hogy a történelemkönyvben utánanézett Agárd történelmi nevezetességeinek, a kadarkúti csatának és a kunpeszéri királyi vár történetének. Egy árva betűt sem talált róluk a könyvben. V égül a Bámexbumíért vállalatnál bizalmasan megsúgták neki, hogy a történelmi adatokból egy szó sem igaz. Verpeléti kartárs azért vitte le a francia vendéget Agárdra a vállalat kocsiján, mert ott nyaralt a családja. és velük akart tölteni egy napot. Zömölki- kartárs bort hozott Kadarkútról, Sümegi kartárs pedig rég nem látott keresztanyját látogatta meg Kunpeszéran. Tervezték azt is, hogy a negyedik napon megmutatják a külföldi vendégnek Attila sírját, de erre már nem jutott idő. Azóta sem tudja szegény, hol van eltemetve a hun király. Tjón e, játék, muvéíKet Egy tizenöt éves kisfiú emlékei ezek: Tavasz volt és május, és veszedelmesen közeledett az iskolai majális napja. A háború utáni években lányok is kerültek az osztályunkba, s emiatt különösképp izgalmasnak ígérkezett a majális. A mi kis városunkban nem működött tánciskola, de ha volt is, nem koptattam a parkettjét sosem. Választhattam: vagy otthon maradok, vagy két nap alatt megtanulok táncolni. A gyorstalpaló tanfolyamra iratkoztam. Az egyik vasárnap, amíg apám meg anyám a másik szobában pihentek, magamhoz öleltem egy támlás széket, és a Gyertyáiény-keringő dallamát fütyölve elkezdtem az asztal körül keringeni. Hogy milyen sikerrel, csak akkori táncosom mondhatná meg. Akkor tapintatosan hallgatott... A másik: Sinka István gyönyörű verse, az Anyám baUadát táncol. Valamilyen műsoros esten hallottam, még ugyancsak gimnazista koromban. Remek lehetett az előadás, mert sorai belém ivódtak. Ma is emlékszem rájuk. Nyelvi eszközökkel a mozgás ősi ritmusát, a népi tánc pompázatos szépségét adta vissza a vers. Ez az első emlékem a táncról. Ekkor már kiléptem a tánc varázslatos köréből. Csak. hallgatója voltam egy szépséges versnek. A játékosból szurkoló lett, a kockázatot vállalóból felelőtlen kibic, a táncosból szemlélő és hallgató. A harmadik emlékem alig tíz esztendős. Messze kerültem már a hajdani kisdiáktól, aki vállalta a felsülést a majálison, és táncolni tanult. Most a Pécsi Nemzeti Színház nézőterén ültem, és a Pécsi Balett bemutatkozását figyeltem. A kisfiú kritikussá komolyodott. Egy újszerű művészi vállalkozás eredményét figyelte. A színpadon folyó tánc sikeréért aggódott. Éreztem, valami új érték születik meg előttem. Az ember legősibb művészete éled újjá. Minden eszköz, instrumentum igénybevétele nélkül esztétikai élmény fakad. A festéshez vászon és ecset kell. Az íráshoz papír és írószerszim. A szoborhoz kő és véső, bronz és öntőforma. Egyedül a tánc az — az éneken kívül —, ahol az ember pusztán teste adottságainak fölhasználásával, teste mozgásával művészi alkotást hoz létre: teremt. Addigra már megtanultam, hogy a tánc a legősibb művészet. Megtanultam, hogy a tánc az ember történetének arról a boldog őskoráról őriz emléket, amikor a játék és a művészet még nem váltak el egymástól. Azt is tudom, hogy a játék és a művészet ma sem idegen egymástól: a művészetben rengeteg játékos elem van; minden játékban pedig föllelhető valami az ember teremtő, alkotó tevékenységéből. Ott ültem tíz éve a Pécsi Balett első bemutatóján, és boldog voltam, mert a művészet csodálatos színeváltozása folyt előttem. Az ember ősi művészete született újjá. És örültem, mert bizonyítékét láttam, hogy a művészet és a játékosság az ember teremtő-alkotó képességének ugyanarról a fájáról fakadt két virág. De szomorú is voltam, mert a legügyetlenebb táncos is — afcf részt vesz a játékban — több, mint a puszta néző, legyen bár a legtökéletesebb művészet szemlélője. A játékos mindig több, «nini a közönség. Nosztalgiával gondoltam a hajdani kisfiúra, aki megfogta a széket azon a vasárnap délután, ö nem néző, nem közönség, nem szurkoló volt akkor. Hanem játékos. Megfogta a festett, barna széket, és furcsa köröket rajzolt vele « levegőben. Még teremteni akart valamit ... Galambos Lajos: Micsoda lány volt A zt hiszem, önmagánál mindig jobban érdekelte a másik ember. Hogyan is lehetne másként? Ilinek hívták. A haja éjfekete, a szeme szürkéskék. Rengő Ms mellein mindig feszült a blúz, mintha mindegyik kicsi lett volna rá. Tizenhat éves korától kezdve rajzottak körülötte az udvarlók. De úgy tűnik néha, a szülei leikébe ördögöt parancsolt az úristen, hisz soha »Mikihez hozzáadni nem akarták. Nagyra vágytak, mindig nagyobbra. Ha jött egy módosabb fiú: majd jön még tőle módosabb. Ha jött egy orvos, majd jöhet még igazgatómérnök is. Ha jött egy funkcionárius? És hátha elveszi egy görögkatolikus pap? Így gondolkodtak a szülei, mert nem volt semmijük, csak ez az egy szem lány. Negyvenötben öt hold földet kaptak. Ili negyvenegyben kezdett gimnáziumba járni és negyvenkilencben érettségizett kitűnően. Hiába akart tovább-ta- nulni, a szülei nem engedték. Majd férjhez mégy jól és megleszel, és megleszünk. Engedelmes lány volt. Pedig akkoriban az volt a szokás, hogy az egyetemek és főiskolák leveleket írtak a jóképességű diákoíknak. Kapott Ili is, nem egyet Jöjjön a jogra: a megújult magyar jogásztársadalomnak szüksége van új tehetségekre. Kollégiumi ellátásit biztosítunk. Csupán, ha módjában van, egy szalmazsákot hozzon magával. Jöjjön a bölcsészeire: a megújult magyar szellemi élet várja a friss, népi tehetségeket. Jöjjön a Színművészeti Főiskolára, ahol íme. máris, olyan tehetségek nőttek fel. mint Szirtes Ádám, aki tanulás közben játszotta el a Talpalatnyi föld főszerepét. Tudja ön, mi az F—46-os búza? Legyen mezőgazda. Folytassa ott a magyar föld felvirágoztatását, ahol F., a kapitalizmusban megnyomorított tudós abbahagyta. Ilyen leveleket kapott. A Szín- művészeti Főiskola hívása egyébként nem volt véletlen. Ili tagja volt a falusi színjátszó-körnek. Tagja? Ugyan. Liblingje. A MA- DISZ és az EPOSZ közösen csakis őt támogatta. Ezt a színjátszást a szülei sem ellenezték. Hadd legyen csak ott, mondták. Hadd lássa mindenki, micsoda lány ő. Mentek a műsorral faluról-fa- lura és az édesanyja mindig vele volt. Iliék játszották a Scapin fur- íangjait az Úri murit, a Maries grófnőt meg as Éjjeli menedékhelyet. Xld Vasaüissza-fcént csodálatos volt. A Scapin-ben elragadó. Maricát nem lehetett volna megálmodni másként. Hát persze, hogy jöttek as udvarlók. Ezekre a falujáró utakra velük járt egy legényke. Az Úri muriban igen kicsike szerepet játszott, tán Hulla Jánost. A legényke bajuszt ragasztott, csálé kalapot tett a fejére, el akarta hitetni tizennyolc éves fejjel, hogy 6 valóban Hulla János. Annyi idős volt, mint Ili. Mentek a teherautóval és egymás mellett ültek. A legényke az édesapja csizmáját húzta fel, az édesapja viseltes bricsesznadrágj ában feszített és Dinek így igen tetszett ez a fiú. Legszívesebben csak mellette ült — Készülsz már as érettségire? — kérdezte. — Majd a szünetben. — Készülhetnénk együtt — Jó — mondta a fiú. — Csak annyiban különbözünk, hogy nekem nem kell tanulni latint — Nekem meg éppen azt kell. — Tudom. Ment a kocsi. — Hát akikor felkészülünk együtt? — Jó lenne — mondta a fiú. Véletlenül, előadás közben hátul. a színfalak mögött odatévedt az arca a legén yke arcához. Elvörösödtek és a következő jelenetben dadogtak kissé. Nem vette észre senki, csak ők. Megkapták aztán az érettségi előtti szünetet. Iliéknek jó nagy kertjük volt, teleültetve krumplival. A krumpli éppen virágzott, tála, fehér és rózsaszín virágok illatoztak a dús indák tetején. Ők a sorok között jártak és tanullak. Ha a nap túl erős fénydárdákat dobált, a fasor hűvösébe mentek és lehevered tek a pokrócra. A le- gónyke osztályfőnöke, aki kötelességének tartotta ellenőrizni a üm felkészülését, itt talált rájuk. —- Tanultok? — Nagyon is. Kényszeredetten oeszfigettek még egy keveset Bevezették az osztályfőnököt a házba és hideg tejjel kínálták. Az osztályfőnök nem fogadta el, felült a biciklijére és elment vissza a városba. A legényke kissé rosszul érezte magát — Akart ő neked udvarolni? — Akart — mondta Ili. ■— Sokan akartak. A legényke magyarból kitűnően felelt Az érettségi biztos a történelmi tétel után megkockáztatta azt a véleményt, miszerint talán a fiú Népköztársasági Gyűrűvel érik majd. Nem érett Népköztársasági Gyűrűvel. Latinból elbuktatták. I liékhez többé a lábát se tehette be. Micsoda szégyen, egy fiú, akire a szülei mindent rááldoztak, és akkor a végén ez derül ki. Még ismerősnek se kell. Nemhogy barátnak. Semminek. Az ember az ilyet látni se kívánja. Ili sok délután ült egyedül a szobában és nem szólt. Nem akart bántani senkit. Nem mert lázadni. Ült és nézte a falakat, meg a hajbókoló akácleveleket az ablakban. — Majd elvesz valaki — mondta az anyja. — Tanultál. Elvehet akárki. Ha lennének grófok, egy gróf is elvehetne. — No, persze. — Egy báró. — Igen — mondta a lány. — Akár egy báró. Eljátszotta még a színjátszóknál a Gyilkos falut, a Kertész kutyáját és a Sybillt. Volt közben három kérője: egy fiatal orvos, egy harmincéves földmérő és egy anyagbeszerző. Közben a napok csak folytak. Ili olvasott, feküdt, járkált, sétált, és lassan az üresség kitikkasztotta, A falu szövetkezetének ól f
