Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-08 / 34. szám
6 30ajar»site's* napiö 1970. február V. BESZÉLQETÉS ARATÓ KAROLY Nem könnyű néhány sorban bemutatni egy embert. Arató Károlyt régóta ismerem, de most, hogy egymással szemben ülünk, most érzem feladatom nehézségeit. — Pedig nem vagyok annyira zárkózott — mondja. A költészet. A nyolc év ismeretség sok közös élményt, barátot eredményezett — műhelye mégis megközelíthetetlen maradt És ez a műhely alkotta meg az 1964-ben megjelent Utcai közjáték és a három évre rá kiadott Madarak az esőben című kötetet Műfordításai jelentek meg a Századunk osztrák lírája, az Osztrák költők antológiája című kötetekben. A harmadik verseskötet összeállításán fáradozik. Polgári foglalkozása? Tavaly júliusban a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőségének munkatársa lett. És addig? — A pécsi Tanárképzőn végeztem magyar-német szakon. Komlóra kerültem a gimnáziumba, négy évig ott tanítottam. Azután újabb négy évig Pécsett a Leőweyben. Onnan jutottam el a szerkesztőséghez. Közben elvégezte a Szegedi Tudományegyetemet — levelező tagozaton. — A magyar-német szakon egyedül én voltam az egész évfolyam. Ha hiányoztam valamelyik konzultáción, a tanulmányi osztály sokat mérgelődött: rontottam a statisztikájukat, hiszen mégiscsak túlzás, hogy egy egész évfolyam távol maradjon! Az egyetemi évek nehéz éveket jelentettek. Aki levelező iskolát végzett, csak az tudja, mit is jelent munkavégzés mellett tanulni. És közben — írni. Mert a versek közben is születtek. Mindez hallatlan energiát, sok-sok lemondást, sziklakeménységet követek Csak nem megállni ... Talán ezzel fogalmazza meg sajátmagát a legjobban. Talán ez az a pont, ahol a legjobban megfogható és jellemezhető. Itt vállal közösséget valamennyiünkkel és nemcsak a maga, de mindenki számára fogalmazza meg azt a keménységet, amely alapvetően emberi tulajdonság kell, hogy legyen. És a megfogalmazáson túl: a kötetek, amelyeket asztalra tett, az életpálya, amit eddig befutott igazolják, hogy nem a levegőbe beszélt — Az ember vegye komolyan amit tesz, amióta írok, alapjában véve alárendelek mindent. Sokszor jól esett volna lazítani, de kíméletlen voltam és leszek is magamhoz. Ez aztán a zárkózottság látszatát keltette sokakban, amire pedig szükségem van, hiszen mindent át kell élnem, magamon keresztülgyúrnom. Minden versért külön meg kell kínlódnom. A személytelen költészet nekem nem rokonszenves, nem is tudok úgy írni. Ezért érdemes egy kicsit kíméletlennek lenni. És nem is olyan nehéz. Barátai — Kalász Marci. Bertha Bulcsú, Demény Ottó — szolgáltak a példával, tőlük sokat tanult. Az írás alázatát, határozottságot következetességet és — a maga-nem kímélést Kampis Péter ARATÓ KAROLY VERSEI: JEQYZET Felnőttem csavart szarvú kosfej közelemben váratlan öklel Csak nem dőlni el megállni alig-ránduló szemöldökkel Csak nézni látni hallani nagy lombokkal terülni széjjel Mosolyogni káromolt Isten fogak közt csikorgó nevével MÉQ SOKÁIQ A szoborrá dermedt anyának, ki egyre várja még fiát, nem mondanak többé semmit ütközetek, próféciák! A honvédekért, őrmesterekért — csontjukat őrangyal se leli meg! — vérérnek azóta is a padba rótt szivek. Emlékezni még sokáig fogok! A fűtött szobában, a kellemes melegben mintha egy hadosztály marsolna a fejemben. Mikor már felejteni kéne, hallani vélem újra: Mintha vezényszóra egy erdő katonacsizmában vonulna. HIÁBAVALÓ H ÍVÓ Q AT Ó Felelj, A. K.. megvagy-e még, vagy szokásod szerint megint tűnődői gubbasztva rejtekhelyeden: a kisvárosi mélyben szánandó dolgokról és ellengő Időről? Megvan-e kerted és négylábú társad, aki csillag volt valaha, de jobban szerette a földi életet s elindult szaglászva utánad? Hol lehetsz most, konok csavargó? Otthon körmölsz, vagy kint az éjben hintázol-e egy messzi égitestre csomózott kötélen? Szólj: merre lófrálsz mostanában? Nők után visz á léghuzat, hogy tolvajként versből versbe lopd hónod alatt árnyékukat? Vagy éppen álmaidat röpteted? De összemérve a valóval már röptűkben ütőd le őket puffogó légycsapóddal? Ügy hírlik: oldaladba az Angyal sebet' vágott — belőle vér helyett azóta sűrű szerelem szivárog. Azt beszélik: divatzakóban, hószínű ingben kétes árnyakkal öklözöl az alkonyaira emelt ringben, s te vagy, aki patakban fürdik gyerekmód, vidoran, mutogatva kényes testrészeit — És újra csak te vagy, aki e patakot elvezeti a forrástól a tengerig. Farsangi népszokások Baranyában KOLBE MIHÁLY: BUSÓJÁRÁS AZ ÖSNÉPI ÖRÖMÜNNEPÜNK, a farsang neve német eredetű, és mesélést, pajkoskodást jelent. A magyar nép rendszerint a vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszakot nevezi farsangnak. Még nemrégen a velencei karnevál utolsó hete volt a leghíresebb ilyen népünnepély. Bár a baranyai népszokásaink nem ilyen látványosak, színesek, mégis szimbolikus jellegüknél fogva sok érdekességet tartalmaznak. Érdekes baranyai népszokás az, amikor a legények a lányos házak szobaajtaja elé nagy tuskókat raknak, hogy reggel a férjhez menendő leány ne tudjon kijönni. Figyelmeztetés ez a leány számára: •gyekezzék mihamarabb főkötő alá jutni, mert különben a jövő évben is húzhatja majd a tüskét. Drávapiskin az a szokás alakult ki, hogy a farsangi fánkot elteszik, majd nagypénteken, napkelte előtt annak a disznónak adják, amelyet hízónak szántak. Az öregek szerint ez a jó hízónevelés titka. A jó szőlőtermésnek is ilyesfajta fortélya van. Nagytótfalun húshagyókedden az emberek a szőlőbe mennek metszeni. Hogy nagy fürtök teremjenek a tőkéken, disz- nósajfgömböcöt. kötnek az első szőlőtőre. Kövércsütörtökön sonkát, kocsonyát főznek, meg száraztésztát. Estefelé, főleg ahol fiatalok vannak, megindul a látogatás. A legények először is kiássák azt a palack bort, amelyet az elmúlt évi legény- avatáskor elástak a földbe. Megindul a borágyvetés, főleg disznóhasznával, libával, káposztával. Ezt követi pajkos tréfálkozás közepette az ivászat. Ennek a farsangi la- komázásnak érdekes fajtája: vasárnap és kedden a kanivók, csütörtökön pedig az asszonyivók napja. Az előbbit a gazdák, az utóbbit az asszonyok tartják a kocsmában. Érdekes példája volt ez az egyes alkalmakkor nemek szerint elkülönülő, férfias vagy asszonyos szokásoknak. A BARANYAI FARSANGI népszokások között is lehetett régebben olyanokat találni, amelyeket gonoszűző és termésvarázsló hatásuaknak véltek. Ilyen a téltemetés szokása. A telet szimbolizáló élettelen szalmabábot megölik és eltemetik. Néha meseformába burkolják a tél és tavasz küzdelmét: Cibere vajda és Konc király veszekedéseként. E tájt szokásos a kongózás, a szűzgulya-kihajtás, a sajbózás és a tüzkarikahányás. Ez utóbbinak kelléke: hosszú bot, bükkfakarika és egy rézsútos pad. A legények a meggyújtott karikát a bof végéről < rézsútos pádhoz vágva elrepítik. Másutt burgonyába szúrt gallyacska helyettesíti a karikát, s burgonyába szúrt vessző a bofot. A levegőbe perdített vagy hajított égő karikából, gallyból a fiatalok egymásnak jósolni szoktak. Észak- Baranyában az a szokás, hogy farsangi tánc közben az asszonyokat magasra emelik, hogy nagyra nőj- jön a kender, a fiatalasszonyokat és lányokat pedig az életvesszővel megütögetik. Húshagyókor hajnalban megfenyegetik a termőfákat is. hogy jól teremjenek, és különböző tojásvarázsló cselekvéseket végeznek. Az Ormánságban a „fársángo- lás” egyike a legősibb népszokásoknak. A ..fársángoló" eleinte verbunk- léptekkel jobbra-balra billegő táncot jár. A hipp-hopp-nál mindkét lábbal a levegőbe ugrik. Bot zökken, lánc csörren. Ezután felhangzik a regölés dallama. amelynek szövege gyakran változó. Ezután a háziasszony előveszi a pecsenyit, a szalonnát és a botágasra szúr egy jókora szeletet. Mire a „fársángo- lók” a falu végére érnek, tele lesz a tarisznya minden földi jóval. Ütjukat lárma, csődület és kacagás, pájkoskodás jelzi. A LEGÉRDEKESEBB farsangi népszokás Mohácson alakult ki: a busójárás. A krónikaíró szerint a busójárásnak történeti alapja van: Mohács lakói a török idők alatt az ellenségtől való félelmükben a sziget vadonjaiban rejtőztek el, miközben a török dúlta házaikat, telkeiket. Lányaikat vásárra hurcolta, gyermekeiket elrabolta, _ hogy azokból a haza ellenségeit fölnevelje. A fiafalok sokáig várták az öregek által megjövendölt jeleket: az égzengéseket, a földindulást és a mennyel tüzeket. Több emberöltő után megjelent fehér paripáján az arany ruhába öltözött vitéz, aki megparancsolta, hogy a száz esztendő alatt készített tülköket fújják meg, ijesztő fasisakokat tegyenek a fejükre, és félelmes hangú kolompokat kössenek a derekukra. A sziget fái közül a Dunán át törjenek a városra, éjfélnek idején. Az éjjeli álmából felriadt törökök azji hitték, hogy a dzsinek, rossz szellemek jelentek meg és hanyatt-homlok rohantak ld a városból, otthagyva minden drágaságukat és vagyonukat A busójárás a század elején még valóságos népünnepély volt. Farsang idején az egész város megmozdult. Ma is minden utcában óriási zaj közepette botokkal, hamuzsákokkal. busókerepel őkkel tombolják ki magukat a több nyíre fiatalokból álló busók, jan- kelék és más ijesztő farsangi maskarák. Minden utcában felhangzik a busó kolompja, tülkölése és ordítása, amely főleg a ,,bau” szó gyakori hangoztatásából áll. A mohácsi „kolostye”-téren főleg a délutáni órákban tülkölés, kólózás és dudaszó mellett néha vad tréfálkodás, duhajkodás és asz- szonysivítás is belevegyül a hangzavarba. Gvakran vannak maszkos farsangi játékok is. amelyeken felelevenítik a történelmi mondát: Tuna bácsi álmát, a vezérválasztást, a török világ rémségeit. Régen három nap és három éjjel tartott ez a különös mulatozás, dévajkodás Ma mér egy délután zajlanak le a történeti eseményeket idéző farsangi játékok. I. í, A
