Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-13 / 10. szám
6 xranantmt nöüiö 1970. Január ISo Oj szolgáltatás a Patyolatnál Dr, Polinszky Károly az egyetemi felvételekről Több támogatást a fizikai dolgozók gyermekeinek! Egységes írásbeli felvételi rendszer — Minden rászoruló vidéki gyereket kollégiumokban helyeznek el A Minisztertanács legutóbbi ülésén megvitatta a Művelődésügyi Minisztérium beszámoló ját az egyetemi, főiskolai felvételek tapasztalatairól. Felsőoktatási intézményeinkben az 1969— 70-es tanévben a nappali tagozaton 14 452 az estin 2385, a levelezőn 6060, összesen tehát 22 897 elsőéves hallgató kezdte meg tanulmányait Ez lényegében megfelel a megelőző három év szintjének, kivéve a levelező tagozatot; itt a tavalyi felvételi létszámhoz képest mintegy másfél ezres növekedés adódik, els sorban a képesítés nélküli vidéki tanítók és tanárok levelező képzésének kiterjesztéséből. Növekedett a nappali tagoza.on a nchallgatók aránya (44,S százalék), különösen a pedagógu képző intézményekben (80—100 százalék) és a tudomány- és orvosegyetemeken (60 százalék). A nappali tagozatokra fe'vettek 71 százaléka gimnáziumból, 10,8 százaléka szakközépiskolából, 17,8 százaléka középfokú cchnikumből került ki. A felvetteknek mintegy 40 százaléka a korábbi években érettségizett. Házi nagy mosás — A nappali tagozatra jelentkezettek száma tovább csökkent, az előző esztendőhöz képest mintegy 7 százalék a visszaesés. Azonban igy is 2,4-szer annyian jelentkeztek, mint amennyit tel tudtunk venni. Ez az arány biztosítja a megfelelő válogatási lehetőségeket és egyben jelzi azt is, hogy egyre reálisabbá válnak a jelentkzések. A pályázók száma azonban intézménytípusonként, karonként és szakonként még mindig igen aránytalan volt: míg a bölcsészeti, jogi, általános orvosi, fogorvosi karokra, a tanárképző főiskolák egyes szakaira 4, illetve 4,5-szörös volt a jelentkezés, addig a műszaki és agráregyetemekre alig kétszeres, az ipari és mezőgazdasági felsőfokú technikumokban pedig mindössze 50—60 százalékkal volt több a pályázók száma, mint a felvételi keret. Ez — sajnos —, több fontos ágazatban jelentős minőségi különbségeket idézhet elő a szakemberek felkészültségét, rátermettségét illetően. Kevesebben jelentkeznek Felsőfokú felvételire rendszerünk alapelveinek érintetlenül hagyása mellett a tapasztalatok hasznosításával folytatnunk kell a felvételi eljárások finomítását. A központilag irányított, egységes írásbeli felvételi rendszert, amelyet évek óta eredményesen alkalmazunk a műszaki egyetemeken és főiskolákon, továbbá a köz- gazdasági egyetemen és a jogi karokon, célszerű — a szakmai sajátosságok figyelembevételével —, kiterjeszteni más intézményekre is. Számos területen, így például a pedagógusképző vagy egyes műszaki felsőoktatási intézményekben kísérletek folytak a felvételi tárgyak tudásszintjének mérése mellett a pályaalkalmasság vizsgálatára is. Figyelmeztető adat számunkra, hogy a nappali tagozatos elsőévesek között a fizikai dolgozók gyermekéinek aránya az előző évi 41,3 százalékről 39,2 százalékra csökkent. Több évre visszatekintve még szembetűnőbb a munkás-paraszt tanulók arányának csökkenése: 1964 —65-ben még 45,7 százalék volt a fizikai dolgozók gyermekeinek részvétele az induló első évfolyamon. Az átlagon belül szélsőségek is adódnak. Az ELTE bölcsészettudományi karán például 23,2 százalékos, a 3udapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán pedig mindössze 15,4 százalékos a munkás-paraszt tanulók aránya. Tovább csökkent a nappali tagozaton a mezőgazda- sági dolgozók gyermekeinek számaránya. Ez az elmúlt tanévben az első évfolyamon 11,8 százalék volt, az idei tanévben pedig 10,3 százalék. Mindez összefügg azzal, hogy a középiskolákban, s különösen a továbbtanulás szempontjából ma még elsősorban számbaj övő gimnáziumokban a fizikai dolgozók gyermekei aránya jelentősen csökkent. Amíg a tovább tanulók 71 százalékát adó gimnáziumokban 1967— 68-ban 50,5 százalék volt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, addig az elmúlt tanévben ez 46,6 százalékra esett vissza s az idei tanévben 44,8 százalék, ami azt jelenti, hogy a jövő években is további nehézségek várhatók jelentkezésüket illetően. Ismételten felhívtuk az egyetemek, főiskolák vezetőinek, párt- és KlSZ-szer- vezetőinek figyelmét a bukások és kimaradások gondos elemzésére és arra, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit fokozottan segítsék. A tények ismeretében meg kell állapítani, hogy még sokban nem tettek eleget kötelezettségüknek. Sok helyütt túlságosan a képzés spontán hatásaira hagyatkoznak. Az utóbbi években erősödött az a tendencia is, hogy a fizikai dolgozó családok inkább olyan pályára adják gyermekeiket, ahol gyorsabban válnak keresőképessé. kiterjesztését a fizikai dolgozók tehetséges, középiskolában tanuló gyermekeire. Továbbtanulásukat segítjük elő azzal is ha szorgalmazzuk az intenzív kiscsoportos oktatási formák bevezetését a felsőfokú intézményekben. Meghalt La Sábái* Kálmán Vasárnap hajnalban hosszas szenvedés után 68 éves korában elhunyt Latabár Kálmán Kossuth-díjas, kiváló művész. Latabár Kálmán hírneves színész-dinasztiából származik. 1902-ben született Kecskeméten és Rákosi Szidi színésziskolájában tanult. Pályáját 1922-ben a Várszínházban kezdte, mint táncos komikus. Két év múlva leszerzödtette a Fővárosi Operettszínház, majd onnan vidékre került. Hosszabb külföldi út után öccsével, Árpáddal 1934-ben tért haza. A 30-as evekben egyre népszerűbb lett. mint filmszínész és jelentősebb szerepei külföldön is ismertté tették nevét. Művészi munkásságát többször ismerték el magas kitüntetésekkel. 1950-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban a Népköztársaság Kiváló művésze lett. 60. születésnapja alkalmából Munka Érdemrenddel, majd a múlt évben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A napokban érkezik ki Űj- mecsekaljára az emeletes bérházak lakóihoz a felhívás igénylik-e a Patyolat új kezdeményezését a „házi nagymosást”? A szolgáltatás lényege az, hogy a mosandó ruhát — háztömbönként ösz- szegyűjtve — helyben tisztítják, szárítják és vasalják a patyolat emberei. Két új, olasz gyártmányú automata mosógépet vásároltak, melyek segítségével a munkát a lakóépületek szárítóiban végzik el — így a lakás tisztán marad, nem kell az ideiglenes „felügyelet” sem. A „házi nagymosás” költségei az előbbiekhez képest nem emelkednek. A Patyolat Mosoda Vállalatának kezdeményezése az országban egyedülálló. Ha beválik, nagy segítséget nyújtva sok fáradságtól kíméli meg a háziasszonyokat. Tréfálkozáshói súlyos baleset Munkás a habarcskeverőhen Ösztöndíjak A fizikai dolgozók gyermekei tanulmányi előrehaladásának kérdése szorosan kapcsolódik közoktatási rendszerünk fejlődésének generális problémájához, a munkáskerületek és falusi iskolák tárgyi, személyi feltételeinek javításához, az osztálylétszámok csökkentéséhez, a pedagógusok túlterhelésének enyhítéséhez, szakképzettségük fejlesztéséhez. E problémák megoldásához nélkülözhetetlen a társadalmi erők mozgósítása. A tanácsoknak, üzemeknek, vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek nagyobb részt kell vállalniuk az iskolaügy fejlesztésében, a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának, művelődésének tudatos támogatásában. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökkentek a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak. Kormányzatunk az egyetemi és főiskolai továbbtanulás feltételeinek biztosítására eddig is nagy erőfeszítéseket tett. Jelenleg a hallgatók fele, a fizikai dolgozók gyermekeinek pedig több, mint kétharmada lakik kollégiumban. Egyes kisebb területektől eltekintve, gyakorlatilag minden rászoruló vidéki gyereket el tudunk helyezni, sőt a nagyvárosban, rossz körülmények között élő munkásgyerekek is elhelyezést nyerhetnek. Az 1969 szeptemberében bevezetett új ösztöndíjrendszer alapvetően szintén a fizikai dolgozók gyermekeinek szociális támogatását szolgálja. A negyedik ötéves tervben mintegy 9000 általános iskolai körzeti kollégium és 12 000 középiskolai kollégiumi helyet létesítünk, elsősorban a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára. Kívánatos lenne, ha a társadalmi összefogás növelné a lehetőségeket. Fokozottabb figyelmet kell fordítani meglévő általános és középiskolai kollégiumainkban, napközi otthonainkban és a szakköri mozgalomban a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulmányi munkájára, önképzésére és a továbbtanulásra való előkészítésére. Ebbe a munkába szervezetten be kell kapcsolni — számos kitűnő kezdeményezés példájára —, a felsőfokú tanintézeteket, KlSZ-szerve- zeteket, kollégiumokat. Szükségesnek véljük a társadalmi ösztöndíj-rendszer Súlyos, életveszélyes fejsérülést szenvedett pénteken délután a B. m. Építőipari Vállalat pécsi panelüzemében dolgozó Fauszt István betanított segédmunkás. Az azóta felvett jegyzőkönyvekből, valamint személyes beszélgetésből a következő történet alakult ki: A panelüzem betonkeverő csarnokában a habarcskeverő gép pénteken fél 2 óra körül pillanatnyi anyaghiány miatt leállt. A géppel dolgozó Müller János 32 éves segédmunkás, ijj. Zsember Géza 18 éves segédmunkás és id. Zsember Géza 48 éves segédmunkás tréfálkozni kezdett. Míg évődtek hozzájuk érkezett a 47 éves Fauszt István betanított segédmunkás, aki éppen a művezetőt kereste, mert ügyes-bajos dolga lévén kilépési engedélyt akart kérni. — Én megfogtam Fauszt derekát, tréfából felemeltem egy kicsit — mondja Müller János. — Én meg a lábát fogtam meg és úgy emeltem fel — folytatja ifj. Zsember. Amikor Fauszt Istvánt így felemelték, „tegyük a habarcskeverő edénybe” — hangzott el. Tréfás ötletnek látszott, azonnal valóra is váltották és a következő pillanatban már a néhány méterre lévő habarcskeverő gép edényébe tették Fauszt Istvánt, aztán arréb léptek. Fauszt István pedig, hogy a „fogságból” kilépjen, az edényre merőlegesen álló habarcskeverő lapátba kapaszkodott. A lapát ebben a pillanatban forogni kezdett, — valaki bekapcsolta az áramot. — A lapát Fauszt fején súlyos sebet ejtett. — Amikor ezt láttam, hirtelen a fal mellé ugrottam és a gombot megnyomva a gépel leállítottam — mondja Müller János. De késő volt, Fauszt István már vérzett a fején, elájult. A mentők az Idegklinikára szállították, ahol azonnal műtétet hajtottak végre rajta. Állapota most is súlyos. I A tréfa tehát súlyos követ- i ke-^rnénveVkel járt. | Tény: Fauszt Istvánt ifj. Zsember Géza és Müller János tették a habarcskeverő i edénybe. De ki nyomta meg | a keverőgép indítógombját? i Az indítógombhoz — ezt többen vallják — id. Zsem- beri Géza állt legközelebb. | — Lehetséges, hogy én, de ! az is lehetséges, hogy nem én I nyomtam meg, már nem em- i lékszem pontosan — mondja id. Zsember Géza. Egy segéd- 1 munkás. aM messzebb állt a történtektől, határozottan állítja. hogy az indítógombot id. Zsemben Géza nyomta meg. A rendőrségi vizsgálat feladata a tények pontos megállapítása. A. történtek nyomán azonban tapasztalatként mepállanftható: tréfának induló dolgokból súlyos balesetek adódhatnak. Különösen akkor, ha a balesetvédelmi előírásokra fittyet hánynak. „Az eset pénteken történt, csütörtökön volt balesetvédelmi oktatás, ahol felhívtam a figyelmet a tréfálkozás veszélyességére is. Mi itt gépekkel, darukkal dolgozunk...” — mondja a főművezető. A másik tapasztalat: néhány munkás megszokta már, hogy kezdés előtt „bekapja” azt a féldecit, ennyi kell a melóhoz — jelszóval. — Pénteken munkakezdés előtt az italboltban fél deci pálinkái és 3 deci bort ittam — mondja id. Zsember Géza. De ez nem szokott megártani. Szokott, nem szokott, de tény az, hogy az alkohol- szonda még délután is szeszt mutatott ki, elzöldült, amikor id. Zsember belefújt. Kis mámor, kis tréfálkozás... Mert, a tanúk vallomásukban arra is utalnak, hogy amikor Fauszt már az edényben feküdt, id. Zsember Géza valami olyasfélét mondott, hogy „bekapcsoljam, ne kapcsoljam?” Sajnos, nincs olyan rendelet, amelyik kötelezővé tenné a munkakezdés előtti „alkoholvizsgálatot”. De időközönként egy alkoholszondás váratlan ellenőrzés nem ártana... Garay Ferenc ll/I őst, amikor a nagy mű- vészt, korunk egyik legnagyobb magyar mulatta- tóját gyászoljuk, talán megbocsátja az olvasó, ha a ke- gyeletes hangú nekrológ helyett egy vele kapcsolatos kedves epizódot elevenítek fel. A negyvenes évek végefelé történt, Latabár valami alkalmi társulattal vendégszerepeit abban a dunántúli városban. ahol hajdan a dinasz- tiaaiapító nagyapa is sikeresen szerepelt. Nem tudom hogy a közönségben volt-e a hiba, vagy Latabár vette könnyedén az egészet, de elég az hozzá, hogy bukással felérő fagyos fogadtatásban volt része. Az esemény mindenkit megdöbbentett. Több mint egy esztendő telt el a kudarc után, amikor a színház szokásos nyári vendégjátéka nagy attrakciójaként harangozták be Latabár Kálmán vendégfelléptét. Sokan voltunk, akik aggódva figyeltük a fejleményeket. Aggodalmunk felesleges volt, Latabár önmagát múlta felül, s úgy komédiázott, olyan szívbőljövően, emberien, ahogy csak ő tudott. A siker leírhatatlan volt, a közönség tombolt a lelkesedéstől. Latyi kiköszörülte a hírnevén esett csorbát. Másnap mint ifjú újságíró én írtam rövid kritikát az előadásról, s az előbbi mondat is szerepelt benne, mivel őszintén így is hittem. Ez megjelent az újságban. Reggel éppen hogy összejöttünk a szerkesztőségbe, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és ott állt Latabár. Jellegzetesen / latabáros kalapja a fején, monokli a szemén, s kezében egy légpuska, amit az előbb vásárolt fiának a házban lévő üzletben. Ránkfogta a puskát és elkezdett játszani. — Ki írta rólam ezt a köszörülést? — kérdezte, s amikor pirulva bevallottam, hogy én követtem el, az ő utánozhatatlan mozdulatával égre emelte tekintetét, szemét forgatta, majd letette a puskát és elkezdett köszörülni. A kis némajáték után összecsapta a kezét és siránkozva mondta: — Hogyan menjek én most haza Pestre? Mindenki rajtam fog nevetni, hogy ez a Latabár lejött ide vidékre köszörülni... Amikor pedig látta őszinte zavaromat, legyintett egyet és így szólt: — Nem tesz semmit barátom, azért én Latabár maradok — és átölelte a vállárnál Feledhetetlenül derűs, jókedvű percek következtek ezután, amelyekre mi fiatal újságírók évek múlva is szívesen emlékeztünk vissza. Hamarosan ital került elő, koccintottunk Latyival és a konyak hallatlan vakmerőségre bírta rá szerkesztőségünk idősecske vénkisasszony titkárnőjét. Félrevont engem és pironkodva kért: szólnék a művész úrnak, hogy adjon neki emlékbe egy fürt hajat. Elmondtam Latabárnak a furcsa kívánságot, s közben feje búbjára tekintettem, ahol bizony nem sok elajándékozni való fürt díszelgett. Mástól talán félreérthetetlen célzásnak vette volna ezt, titkárnőnktől csupán a nagyfokú naivság megnyilvánulásának. Odabillegett eléje, térd- revetette magát, s egy hősszerelmes pátoszával simított végig a fején, majd tragikus hangon mondta: — De drága hölgyem! Ebből ? ... — és hatalmas, cuppanós csókot nyomott a meglepett titkárnő kezére. Ez a kis emlék jutott eszembe, amikor vasárnap este a tévé-híradóban azt a kedves kis magánszámát láttam a tükörrel. Abban is a haját „védelmezte”. Eltávozott közülünk, s a magyaí színpad Ismét szegényebb leli egy ezernyi színnel viliódzó tehetséggel. Hársfai Istvár Ángyán Zsuzsa Beethoven-szonátaestj e Szép estét szereztek maguknak azok, akik 9-én a Nevelők Házát választották művészi élményük színteréül. Ángyán Zsuzsa, a Pécsi Állami Liszt Ferenc Zeneiskola rokonszenves művésztanárnője billentése nyomán megtelt Beethoven-dallamokkal ez a Beethoven-korabeli barokk épület. A Nevelők Háza — örömmel regisztrálhatjuk — mind nagyobb hézagtöltő szerepet kezd játszani városunk zenei életében is. Készségesen nyújt meleg otthont kamararendezvények számára rendkívül alkalmas falai között, a helyben élő előadóművészeknek. Ez főleg azok számára kedvező lehetőség, akiket a programmal túlterhelt Országos Filharmónia tagságuk ellenére se tud foglalkoztatni. Bizalommal jönnek ide művészeink és szívesen követi őket ide nemcsak törzsközönségük, hanem mind több érdeklődő is. A zongora rajongói ezen az estén magas színvonalú játéknak lehettek tanúi. Ángyán Zsuzsa szuggesztív egyéniségnek bizonyult: másfél órán át lekötve tudta tartani hallgatói figyelmét egymaga. Ez már magában véve nagy érdem, kivált ilyen rendezvényen, amely mentes minden külsőséges hatáskereséstől, ehhez járul azután a stílusban való elmélyültség és a mind szellemi, mind kézi szempontból hatalmas erőpróbát jelentő műsor csaknem hibátlan teljesítése. A kissé éleshangú Förster-zongorán tempóban és dinamikában némileg túlhajtott játékban előadónk figyelme minden motívumra kiterjedt és teljesen azonosult a megszólaltatott művel. Kevesen vannak ma Pécsett, akik ezt a műsort egy végiében végig tudnák játszani! Ha valakinek, úgy Beetho- uert-nak minden oka megvolt az elkeseredésre, műveiben mégis mindig felülkerekedett egyéni tragédiáján, ezek mind a győzni akarás diadalai. Az elhangzott négy szonátában is megfigyelhettük, hogy a bécsi klasszicizmus legnagyobb mestere repesztgeti a hagyományos forma szigorú szerzetesházhoz hasonló falait, hogy sokszor börtönnek érzi az elődöktől örökölt rendet. Kései szonátáinak eljátszására csak a legnagyobbak mernek vállalkozni. Ángyán Zsuzsában megvolt hozzá a bátorság és sikeresen le. is győzte e virtuóz művek értelmi és technikai nehézségeit. Jó volt a sorrend, mert állandóan fokozta a feszültséget, a lágyabb hangvételű Pastorale-tól a „Les adiuex, L’absence, Le retour” tételfeliratú, majd a 110-es opusz- számú, nagy Asz-duron keresztül az Appassionata-ig, amely szinte a paroxizmusig fokozódó szenvedéllyel, dúsgazdag tematikájával, ötletbőségével a szonáta műfaj csúcsa. Az a természetjáró, aki erre a csúcsra felhág, havasi gyopár-gyűjtő, tengerszemen la- dikozó, havasi kürt hangját figyelő, szarvasok etetője, őzek védelmezője, szénégetők, barátja, favágók munkájának méltányolója, pisztrángok figyelője. E nemes zongorázás hallgatása közben úgy éreztük, bogy a hangszer megelevenedett s a játékossal egy testet — egy lelket alkotva, nem a billentyűkkel, hanem a rajta játszó ujjaiban végződött. — Csak ilyen komoly játéknak lehet korunkban létjogosultsága, csak az ilyen komoly játék képes kelteni azt a hatást, hogy nem hangszer, hanem hangszerv muzsikál. Veress Endre J 1