Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
A tartalomból; Uj külsejű tízemeletes házak (3 oldal) Megelevenednek egy album lapjai Nemcsak a pénz A főkönyvelők időszaka ez: elkészültek az éwégi mérlegek, s hamarosan meglesznek a nyereségelosztási tervek is. Néhány hét még. s kifizetésre kerülnek a múlt év eredményeit reprezentáló „tizenharmadik havi” fizetések, melyek már nem annyira á napi munkát, mint azt a pluszt hivatottak úgyahogy ellensúlyozni, mely- lyel a legkülönbözőbb beosztású emberek az éves tervek maradéktalan teljesítését,. illetve túlteljesítését segítették. Szakértelem, szór galom. húség és áldozatkészség — ez van a mérleg egyik serpenyőjén, a másikon meg a boríték. Hogy az egyensúly kinél mikor jön létre, nehéz lenne megmondani, egy azonban biztos: az emberek túlnyomó többsége nemcsak pénzt vár ezekben <1 napokban feletteseitől. Anyagi és erkölcsi megbecsülés, anyagi és erkölcsi ösztönzés. E kifejezések napjaink talán legizgalmasabb problematikáját takarják, s bár az előzőről jóval több szó esik e ,,forintcentrikus” hetekben, mint az utóbbiról, értékrendet könnyelműség lenne felállítani. Beszéltem munkással, aki jól keresett, s mégis munkahelyet változtatott: nem érezte jól magát; t. ismerek embereket — sokat. akik állandóan szidják a keresetüket, de mégse mennek: mert. otthon érzik magukat, ':* v ’• Évet értékelünk, penzekel osztunk. Ez az alkalom, mégha első hallásra furcsának iá tűnik, nagyszerű lehetőség az erkölcsi ösztönzésre. A közelmúltban e helyütt már szó volt a differenciált, valóban a teljesítményekhez, produktumokhoz igazodó bérezésről, jutalmazásról, de most megint szót kell ejteni róla, mert a munka szerinti bérezés elvének érvényre juttatása nélkül nincs sok értelme erkölcsi ösztönzésről beszélni. Aki jól dolgozik és sokat keres, az — amennyiben a borítékot nézzük. — anyagilag megbecsült ember, de megbecsült erkölcsi értelemben is. hisz hónapról hónapra azt keli éreznie: figyelnek rá, munkáját, eredményeit a legmesszebbmenőkig értékelik. Olyan üzemben, ahol az anyagi javak elosztása igazságtalan, az erkölcsi ösztönzés — különböző címek, oklevelek, jelvények adományozása —. üres formaság, mert hiába kap valaki bármilyen hangzatos címet is, ha azt látja: hogy más, nálánál képzetlenebb, hanyagabb, felületesebb ember többet keres. Az ilyen ember legfeljebb arra gondol: ezzel akarják kidugni a szememet.,. Az elkövetkezendő hetek sorsdöntőek lehetnek az egész idei esztendő, sőt a távolabbi jövő szempontjából is. A tét: a jó hangulat megteremtése. Az új gazdasági mechanizmus eszméje az elmúlt két év alatt nemcsak szétáradt, de mélyen bele is ivódott as emberek túlnyomó többségének vérébe, s most mindenki azt nézi: mi valósul meg mindabból a saját munkahelyén, a saját személyét illetően. amit nagyban nap mint nap hall, illetve megvalósulni lát. Kiváló dolgozók. E címnek eddig nem túl nagy rangja volt. Az ok egyszerű: megszerzéséhez többnyire csak türelem kellett, sorba ment mint a cigányok között a vajdaság. Volt, aki azért kapta meg. mert régi dolgozó, más azért, mert olyan kevés volt a fizetése... Az emberek igénylik a címeket,, szeretik a kitüntetéseket, de e címek, kitüntetések becsületét rangját mindenképpen meg keli védeni. A névsorokat most kell összeállítani. Van ahol már ki is tették a kitüntetésre javasoltak listáját a fali újságra, — van ahol idén se fogják kitenni. Pedig ki kellene tenni, rendelet van rá. De nemcsak azért. Azért — s ez az, amit ma még oly sokan nem vesznek figyelembe —, mert ha valakinek adunk valamit, akkor annak okának kell lennie, s ha oka van — jó oka,, — akkor azért a kiállás kockázatát, sőt esetleges kellemetlenségeit is vállalnunk kell. Komolyság, rang. A szocialista brigádmozgalom nagy eseményére, a címek odaítélésére is ezekben a napokban kerül sor. A szakszervezeti bizottságok, vállalati és üzemi vezetők tucatnyi nagy feladat előtt állnak —, hogy csak egyet említsek: oZá kell Írni az új, módosított kollektív szerződéseket —, ez a munka mégse lehet másodlagos. Nagyon sok brigádunk van, tehát nagyon sok lesz a munka, mert ha azt akarjuk, hogy a nagyszerű ívelésű mozgalom tovább jusson a legutóbbi időben megfigyelhető kedvetlenségen, fáradtságon, akkor minden egyes kolletívát mérlegre kell tenni, s minden egyes vállalást elemezni kell. A szocialista brigádmozgalom tpmeg- mozgalom lett, a mennyiségi továbbfejlesztésnek nem lenne értelme, annak azonban igen, hogy tovább erősítjük e büszke cím. rangját, vonzerejét. A szocialista brigádok jutalmazása vállalati hatáskörbe került. Hogy ki mit kap — ott dől el, ahol a legjobban ismerik, s ez a változás óriási lehetőségeket rejt magában. Bányaüzemekben hallottam — idén viszonylag sok olyan brigád lesz, mely nem kapja meg e címet. Jó ez? H a azt nézzük, milyen jó lett volna, ha valameny- nyi brigád elérj azt a színvonalat, melyet a szocialista cím viselőitől a közvélemény és a különböző szervek joggal elvárnak, akkor azt kell mondani: nem. De ha azt, hogy ez a tény mennyivel emeli azok eredményeinek rangját, akik megkapják a címet, azt kell mondani: igen. A szocialista brigádmozgalom feladata, hogy a munkásosztály belső — politikai, erkölcsi és szakmai — fejlődésének húzóereje legyen, s ezt a hívását csak akkor tudja betölteni, ha e címet — az erkölcsi elismerés egyik legszebb módozatát —, épp úgy a teljesítmények függvényévé tesszük, mint a béreket. Fluktuáció, modem, ipari népvándorlás — szinte nincs olyan nap, hogy valamelyik lapban ne tűnnének fel ezek a címszavak, s bár helytelen lenne e hirtelen óriásivá nőtt munkaerőmozgás egyedüli magyarázatává tenni az erkölcsi és anyagi elismerés egységének hiányát, az e téren meglévő liberalizmusnak és zűrzavarnak mindenképpen nagyobb jelentőséget kell a jövőben tulajdonítani. Az emberek érzékenyek, s a látszatra egészen kis dolgokra is odafigyelnek. Túlnyomó többségük nemcsak a megbízható munkára képes, de az áldozatvállalásokra is kész, ehhez azonban az kell, hogy a nap minden percében érezze: annyira becsülik, amennyit lékés Sándor xxvii.óvtoiyom,26.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.január31.,siómba A magyar vezetők elutaztak az NDK fővárosából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és lock Jenő, a Minisztertanács elnöke pénlektn délután elutazott az NDK-ból, ahol az NSZEP Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására baráti látogatást tettek. A magyar vendégeket a berlini Ostbahnhofon Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkra, az NDK Államtanácsának elnöke, Willi Stoph, az NSZEP PB tagja, az NDK Minisztertanácsának elnöke, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és <ir. Nagy Lajos berlini magyar nagykövet búcsúztatta. Jelen voltak: Friedrich Ebert, dr. Günter Mittag és Herbert Warnke, az NSZEP Politikai Bizottságának tagjai, Hermann Axen és Walter Halbritter, a Politikai Bizottság póttagjai, Wolfgang Rauchfuss. a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ott voltak a berlini magyar nagykövetség diplomáciai munkatársai. (3. oldali Micrl a sok áramszünet? (ö oldal) Barunya 1970. évi költség vetése in. oldal) Máskor is szerezz pénzt. (5. oldal) Közlemény A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizöttságá- nak és a Német Demokratikus Köztársaság miniszter- tanácsának meghívására 1970. január 28—30. között baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnöke. A berlini tartózkodás idején Kádár János és Fock Jenő megtekintette a berlin—mar- zahni „Október 7.” Szerszámgépipari Műveket; valamint a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága szocialista gazdaságirányítási intézetét. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. A látogatás idején a két testvérpárt és a két szocialista ország képviselői között véleménycserére került soy, amelyen resztvettek magyar részről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő. a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. Az NDK részéről: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tikára, az NDK Államtanácsának elnöke; Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK Minisztertanácsának elnöke; Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; dr. Günter Mittag, az NSZEP Politikai Bizottságának tag- f ja, a KB titkára; Hermann Asen, az NSZEP Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára és Wolfgang Bauch- fuss, az NSZEP KB tagja, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese. Az eszmecseréken Kádár János és Walter Ulbricht kölcsönösen tájékoztatta egymást a két testvérpárt politikai tevékenységéről, országaiknak a szocialista építésben elért eredményeiről, az előttük álló feladatokról. Áttekintették a magyar—NDK kapcsolatok helyzetét, az együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. Véleményt cseréltek továbbá a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A lelek megelégedéssel állapították meg, hogy a két nép barátsága, a két állam együttműködése politikai, gazdásági és kulturális téren egyaránt, az 1967. május 18-i magyar—NDK barátsági szerződés elvei szerint eredményesen fejlődik. Hartgsúlyoz- ták, hogy kedvezőek a feltételek a kapcsolatok fejlesztésére, az együttműködés elmélyítésére. A két testvéri ország népgazdasága hatékonyságának növelése szempontjából fontos feladat a gazdasági kapcsolatok bővítése, így az 1971—75-ös időszak népgazdasági terveinek egyeztetése, a termelési és a tudományos együttműködés fejlesztése, valamint a tapasztalatok állandó kölcsönös cseréje. A nemaetközi kérdésekről folytatott eszmecserék során a két testvérpárt, a két állam vezetői hangoztatták a szocialista közösség egysége erősítésének fontosságát a marxizmus—leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvei alapján. A felek meghatározó jelentőséget tulajdoní(Folytatás a 2. oldalon) Már nyolc éve képezi a technikus-okai Pécsett a Felsőfokú V*gy- xari Gépészeti Technikum. Az ország minden részéből érkeznek ide líákok, ebben az évben kétszázötvenen tanulnak itt, ebből hatvanam végeznek a tanulmányi év végén. A hóap végéig kollokviumok foly* tak az intézményben és ez idő alatt készítették elő a gyakorlati foglalkozásokhoz a félüzemi és • laboratóriumi méretű kísérleti és oktatő ■berendezéseket. A képen: javítják a kéttestes, gyorsbepárló telepet. Foto: Erb János «F 4 MEZ*.* LtbR négyéves terve Egymilliárd forintos beruházás a mezőgazdaságban Egymilliárd forintos beru- .ázás szervezését és bonyolítását tervezte 1969. január 1-től 1972. december 30-ig a KOMLÖ, KÖKÖNYÖS Tóth Károly Mezőgazdasági Beruházási Vállalat. A négyéves program keretében valósul meg a 299 millió forintot igénylő kilencezer férőhelyes szakosított tehenészeti telep és a közel ötvennyolcezer férőhelyes sertéshizlaló — 443 millió forint —, a termelőszövetkezeteknél. Az állami gazdaságoknál háromezer férőhelyes sertéshizlaló épül 21 ! milliós beruházásból. Már be- I nyújtották az ártámogatási engedélyi a 97 millió forintért j építendő háromezer férőhelyes szakosított tehenészeti telepre valamint egy ugyan- | csak háromezer férőhelyes j sertés telepre. Ez utóbbi költ- ! sége harmincmillió forint. Az elmúlt évi — 363 mil- j liós — beruházási tervet I anyaghiány és kivitelezési | kapacitás hiánya miatt csak : részben teljesítették. A 33 j millió forintos lemaradást az idén és jövőre szeretnék pó- i tolni. j Az új épületeket a lehető legkorszerűbben tervezték. A legnagyobb telepeken próbaként — a himesházai, kaposszekcsői és mohácsi tszekben — lucerna és termény-szárító berendezések épülnek. Hasonlóan új, a villányi és mohácsi termelő- szövetkezeteknél épülő acél- szerkezetű 240—360 vagonos takarmánytároló. Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: SC filléi Dunántúli nap *
