Dunántúli Napló, 1969. december (26. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-30 / 301. szám
/ Dlinantttii napi a „Elmesélem, milyen volt Steinmetz kapitány...“ Steinmetz Miklós (1913—44) a szovjet hadsereg magyar harcosa, a hitler-fasiszták által orvul meggyilkolt parlamenter. Szülei 1919-bcn Magyarországról a fehérterror dől Bécsbe, később Dél-Amerikába emigráltak, ahonnan velük együtt 1932-ben a Szovjetunióba került. Résztvett a spanyol polgárháborúban. A hitlerfasiszták Szovjetunió ellen indított agresszív támadása után jelentkezett a szovjet hadseregbe. A II. ukrán hadsereg- csoport harcosaként résztvett a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. 1944. december 29-én mint parlamenter Vecsés határában gépkocsin a német vonalak felé tartott, amikor a fasiszták három társával együtt orvul lelőtték. Hősi halála helyén emlékmű áUL A régi fénykép, az első sorban jobbra: Steinmetz kapitány. A fénykép 25 éves — kopott, szakadozott, megsárgult, öt katona néz a lencsébe — német, román, magyar és szovjet tisztek. Az első sorban jobbra Steinmetz kapitány. Markáns, szép tartású férfi, szakállal, bajusszal. Rajta az elmaradhatatlan bőszárú csizma — abban tartotta az iratait. A képet egy gyömrői fényképész csinálta 1944 decemberében. Megőrzött belőle egy példányt Roczkó György, aki a kép jobb felső sarkában áll. Egy hadosztályban harcolt Steinmetz kapitánnyal. — Még 1944. május 21-én, amikor Kolomeánál bevetették a magyar csapatot, átmentem a szovjetekhez. Tudtam oroszul, előzőleg egy évig a szovjet fronton megtanultam. Akkor Kartoskov őrnagy ezredébe kerültem, a felderítő szakaszba. Két hónap múlva politikai különítményes lettem Janpolszki csa- patkommiszárnál (ő áll a képen Steinmetz mellett, a bal oldalon). A 317-es hadosztályhoz akkor -rült Steinmetz kapitány is. Ott ismerkedtem meg vele, s a kép felső sorában balra látható Walter német és a középső Gordon román társammal. — Együtt harcoltunk a Kárpátokban, aztán visszamentünk Munkács, Beregszász környékére, átkeltünk a Tiszán. Jöttünk Magyaror- I szag felé, Tiszalöknél újból | átkeltünk a Tiszán, Jászapá- tin, Jászberényen keresztül. Gyömrőn két hétig állomásoztunk. öt hónapig harcolt Roczkó György Steinmetz kapitánynyal. — Milyennek ismerte meg ezalatt? — Nagyon közvetlennek és tisztánlátónak. Alig érkeztünk meg valahová, mindjárt térkép előtt magyarázta a hadállásokat. ö már a madridi felkelés után ment a Szovjetunióba. Pécsi születésű volt. Tökéletesen beszélt vagy hat nyelvet, köztük magyarul, oroszul, németül, spanyolul. — Néha indulatos volt, máskor meg barátságos, jókedvű. Szerette a magyaros ételeket, ha megálltunk, azt kérte: húslevest főzzenek neki. A családjáról nem sokat mesélt, a feleségéről néha. Azt tudom, nagyon készült Budapestre. Azért hagyta meg a szakállát —, azt mondta: „majd Pesten borotválkozom”. — December 28-án hajnalban elfoglaltuk Rákoskeresztúrt. Ott letáboroztunk. Másnap vártuk a parancsot a további támadásra. Akkor hallottuk, Steinmetzet megölték. S kaptuk a parancsot, vonuljunk be Vecsésre. A harcosok oda hozták a holttestet Alig akartunk hinni a szemünknek. Hát még amikor megtudtuk, hogy mi történt, hogy fehér zászlóval indult, mint parlamenter és gáládul, ál nőkul ölték meg. Két nap múlva Ecseren, a templomkertben eltemették. A bejárattól jobbra, a második sír az övé — Az ecseri asztalos csinálta a koporsót, egy építkezésről szereztünk fát hozzá. A fejfára rámában Ste;nmetz kapitány fényképét tettük. Négyen vittük a koporsót — Walter, Gordon, Bodnár elv- társ és én. Ugyanakkor egy másik tisztet is temettünk. Többszáz ember jött el, s hallgatta meg Muszátov gárdaezredes búcsúztatóját. — Gyömrőről. ahol a polgári lakosok közül sokan ismerték —, akiknek a pártszervezésben adott tanácsot — átjöttek a temetésre. — Hitetlenkedve, megdöbbenve kérdezték — azt a szimpatikus, szép szál katonát temetik? Megölték volna? — Csak mi, katonák tudtuk, hogy mi történt. — Azóta sokszor gondolok rá. Sokat meséltem róla. amikor háborús élményeimről esett szó. Őrzöm a fényképeket a temetésről, és azt, amelyiken együtt álltunk a gép elé. — Én még tovább harcoltam. Pozsony, Prága felszabadításánál is ott voltam. 1945. május 11-én jötAki életben maradt, Roczkó György. tem haza Battonyára. Beléptem a Kommunista Pártba, amikor itt Battonyán Púja Frigyes volt a párttitkár. Most a Dózsa Tsz brigádvezetője vagyok. Néha iskolákban, gyerekeknek elmesélem, ki volt, milyen volt Steinmetz kapitány. Kádár Márta A reakció megélénkül A földreform elsősorban politikai akció volt. Éppen ezért váltott ki dühödt ellenállást a régi rendszer híveinek részéről. Az 1945. évi őszi nemzetgyűlési választásokig kissé visszafogottan, a választások után azonban megélénkülve támadták a földreformot, a visszaélések egész sorát követték el e nagy politikai mozgalom eredményes befejezése ellen. A reakció beépült a földigénylő és föidosztó bizottságokba is. A rendelkezésre álló adató’ bél megállapítható, hogy Barer - a mag- ében 1945 őszéif* 20 fiil:''gé''vl*i bizottságot kellett feloszlatni, amel ek a földreform szellemével szemben tevéken- ked- tek. I ényegesen fokozta a bizonytalanságot és az ideig- lanesség tudatát az a tény, hogy Baranyában 1945 folyamán 15 községben egy időben két földosztó bizottság működött. Az egyik a földek újrafelosztását követelte, a másik a földosztás véglegesítését sürgette. Szem előtt tartva a korszak alapvető politikai kérdéseit, kétségtelen, hogy a földosztás véglegesítése szolgálta á haladás ügyét. Ez azonban csak általánosságban igaz. — Voltak olyan községek, ahol a földosztó bizottság kulák tagjai nem juttatták földhöz a szegényparasztságot, vagv a legrosszabb minőségű földeket utalták ki számirra. Szilvás községben a földnélküli agrárproletárokat fel sem vették a földisé'ívlők listájára. „A földosztó bizottság tagjai között osztották ki a legjobb földeket, t s kiosztásra kerülő egyéb vagyont” — panaszkodtak a szilvásiak a Magyar Kommunista Párt megyei titkárságán. Másutt j viszont olyanok is felkerül- j tek az igényjogosultak listájára, akiket nem támogatott a földreform politikai szelleme. Ennek legjellemzőbb példája a pécsi káptalan esete, j A káptalannak 946 hold földje volt a földreform előtt. A j székeskáptalan jogi személyei külön-külön kérhették a 100 hold föld meghagyását. Ennek alapján igényelt az őrkanonok, az oldalkanonok, és éneklőkanonok, a helynök, az elnök, az ülnök, összesen tízen 1000 hold földet kértek, tehát még 54 hold földet kellett volna kapniok a földreform előtti területhez. Nyilvánvaló, az ezer holdas birtok — a forradalmi törvényesség alapján — felosztásra került. A földreform elleni frontális támadás a"0"ban az őszi , választások után indult meg. A burzsoázia saját győzelmét I látta a Kisgazdapárt választási sikerében. Rohamosan I megemelkedett a íöldvissza1969. december 30. Magyarországon egyedülállóan szép, művészien készített török szobaberendezés került a szigetvári várbarati kör tulajdonába. A Zrínyi vár és a Zrínyi család emlékét ápoló kör török vonatkozású tárgyakat is gyűjt. Tudomást szerzett a bútorok létezéséről, amelyeket egy régi kereskedőcsalád XVIII. századi őse vásárolt az egyik konstantinápolyi üzleti útja alkalmával. A család, a bútorok korára vonatkozóan 190 évet igazol. A két évszázaddal ezelőtt készült ritka műkincs, egy szétnyitható asztalból, kávézó asztalkából, négy székből, egy Koránt őrző faliszekrényböl és egy mécstartóból áll. Az értékes szobaberendezést, a tervezett szigetvári helytörténeti múzeumban helyezik majd el. Képünkön: Molnár Imre, a vár baráti kör elnöke megmutatja a látogatóknak az értékes szobaberendezést. Közben egy mondás elavult A BÁNYÁSZ-NYUGDÍJAS, az állatorvos és a vidini tsz- szövetség adminisztrátora — , ha ugyan jól fordította foglalkozását a fiatal bolgár tolmács — szemmel láthatólag furcsálják a kérdést, hiszen a válasz annyira kézenfekvő. Azért jöttek ide hozzánk kilencvenketted magukkal a Népek Barátsága Téli Egyetemére, mert negyedszázada itt harcoltak a Dráva mentén, itt estek el sokan a barátok közül, és hát igen, itt j maradt egy darab a fiatal- : ságukból is. Hogy rááldozták j volna a karácsonyt is az uta- j zásra? Szó sincs áldozatról, az ünnepeket rendszerint otthon, hozzátartozóik körében tölti az ember, s ők úgy jöttek, ide, mintha haza jönnének. — Tegnap megszólítottak minket a harkányi utcán — meséli Todor Sztojanov Po- zardzsikból —, behívtak a házba és megvendégeltek, mint rokonokat szokás. Nem, nem értettünk egy szót se a beszédükből, de mégsem volt kétségünk afelől, hogy mit mondanak. — 1945-ben nem volt ilyen dús az asztal, kenyér helyett is krumplit ettünk, és kilencen aludtunk a padlón szétterített szalmán, de amikor búcsúzásra került a sor, kijött utánunk az udvarra a család apraja-nagyja és sírtunk mindannyian, nemcsak a nők. Dr. Boriszlav Zsivkov Lo- vecsből még emlékszik Go- lobics Vendel kőműves nevére, több mint egy hónapot töltött náluk Lakócsán. A fiúk, János 9 éves volt akkor, ma már javakorbeli férfi, vajon mi lett belőle? — A napokban meglátogatom őket, már ezért érdemes volt Magyarországra jönnöm. Kiss Varga Idára is emlékszem Adorjáson, azt hiszem, most tanárnő valahol. Nehezen elevenítik fel kellemes, de kissé már egybefolyó élményeiket, Angel Pe- sev mentegetőzve meg is jegyzi, hogy a napi 40 kilométeres gyaloglások, az ellenséges géppuskatűz, az akkori félelmek és nagy el- s ánások bizony háttérbe szorítják a „civil” emlékeket. Törő Lajos, a diósviszlói Kossuth Tsz elnöke, sötétkék ruhájában kissé tétován áll az állami gazdaságok harkányi üdülőjében, várja, hogy a 14 tsz. fmsz és ktsz versenyében hány vendég jut neki. Egy bolgár turista magyarországi költségeit ők fedezik, de szívesen vennék, ha többen látogatnának ki hozzájuk, hadd ismerjék meg a tsz-t, hadd ismerjék meg egymást. Végül két bolgár és két szovjet turistát „zsákmányol”. A Népek Barátsága Téli Egyetemén csak ez a két szovjet ember van, s mind a ketten Diósviszlóra kíváncsiak. Jurij Kurapov geológus, a Ívovi egyetem rektor-helyettese, Vlagyimir Szulzsenko filozófus pedig a Technológiai Intézet tudományos kommunizmus tanszékének vezetője. Todor Ada- nov, az „ösztöndíjasuk” a Jambol megyei Tanácson osztályvezető, a 74 éves Georgi Hrisztov Boszolov pedig éppenséggel országgyűlési képviselő. A VOLGA két fordulóval kiröpíti őket a községbe. Túl a paprikáson, a rántott és a sültcsirke halmaz láttán a tanszékvezető régi magyar mondást idéz: „Akkoreszünk csirkét, ha betegek vagyunk, vagy — ha a csirke beteg”. Fényszárosi Miklós párttitkár kész a válasszal. — Valamikor valóban így volt. Most viszont a csirkék egészségesek, és mi is, de a vendégek tényleg gyengélkedhetnek, mert nem fogy eléggé az étel. Szerb-horvát nyelven mondja, Georgi Boszolov fordítja tovább, s rögtön megtoldja egy saját történettel. A tsz-szervezések idején az egyik faluban különösen nehéz dolguk volt, jószerével még a köszönésüket sem fogadták. Végre a tanácsházáa sikerült ételhez jutniuk, jóféle rántottcsirkét kaptak. — Mivel tartozunk? — kérdezték eves után. — Ö. szóra sem érdemes — hárította el a kedves fiatalasszony. — Nálunk most úgyis baromfivész van. Az újságíró, aki tudja, hogy az idős veterán részt vett a Dráva menti harcokban, próbálja erre terelni a szót. — Bizony, nehéz idők voltak azok — bólint Boszolov —, legjobb ha nem is gondol rájuk az ember. Nekem például, amint jöttünk Szigetvár felöl az ismerős úton, az jutott eszembe, hogy még mindig kint van a hóban a kukorica... Aztán mégis mesél, Tolbu- hin marsallról, aki nemcsak nagy hadvezér, hanem kemény férfi is volt, a bolgár divizió hadmozdulatairól, és a barátokról, akik itt pihennek a harkányi temetőben. ÜNNEPÉLYES arccal áll fel a rektorhelyettes. — Ürítsük poharunkat idős bolgár harcostársunk egészségére! — Nem! — csattan Georgi Boszolov hangja. — A magyar ellenállók, a szovjet és bolgár katonák emlékére igyunk. Azokéra, akik életüket áldozták a szabadságért. Kéri Tamás Megjelent a Deutscher Kalender A hazánkban élő németajkú dolgozók életéről, munkájáról, kulturális tevékenységéről ad átfogó képet a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének gondozásában megjelent Deutscher Kalender. A több, mint 300 oldalas, gazdagon illusztrált, ízléses kivitelű kalendárium kronoló- gikus sorrendben rögzíti az elmúlt év eseményeit, és számos érdekes olvasmányt, novellát, verset, elbeszélést tartalmaz. [ perlések száma, s a megyei földhivatalban egyre több paragrafust találtak a fellebbezők jogainak orvoslásához. A volt földbirtokosok és megbízottjaik gyakori látogatói lettek a megyei földhivatalnak. A reakció egyes elemei a választások után nemcsak a földreform módszereit, hanem az egész földreformot támadták. A Kisgazdapárt egyik jobboldali képviselője 1945 december elején Mohá- I csőn tartott beszédében az alábbiakat mondta: ,.A földigénylő bizottságok mások földjét vették el, de hamarosan megváltozik a helyzet, rendet teremtünk. — Most könnyű volt birtokot szerezni, mert ingyen kapták, nem verejtékeztek érte. Akik eddig verték a mellüket, nemsokára kisebb fiúk lesznek Siklóson a volt földtulajdonosok november közegén ki I jelert^tték. ho?y nem ismerik el a fő1 ^reformot, az akkori kormányt, a földosztó bizottságot, s földjükre senki ne merje betenni a lábát. A kisgazdák választási győzelme után különösen ne; héz helyzetbe kerültek a telepesek. A megfélemlítés, a terror következtében egyes telepes családok állandóan összecsomagolva tartották ingó vagyonukat, s lelkileg felkészültek a további mozgatásra. A telepesek vagyonbiztonságát a haladó erők 1945 november végétől 1946 februárjáig nem tudták szavatolni. Tekintettel arra, hogy 1945 végére Baranyába több ezer család települt, gazdasági és politikai konszolidációról addig nem beszélhetünk, amíg e jelentős számú új baranyai lakosság nem érezte magát biztonságban. A földreform elleni támadás következtében egyes földhözjuttatottak lemondtak földjeikről, mert féltek a megtorlásoktól. A megvei Földbirtokrendező Tanács 1945. évi zárójelentésében az olvasható, hogv „ . még ma is érkeznek távoleső körsé- i gekből jelentések amelyek szerint a falusi szegénysén azzal utasitia vissza a neki juttatott tőidet• úqtrs *önnek az angolok és új földosztás lesz kommunisták nélkül”. A földet visszaadott új gazdák száma Baranyában nem volt jelentős. A baranyai szegény- és középparasztság földért folyó harcában 1945 tavaszától 1945 végéig ha nem is alapvető, de lényeges tudati változás történt. Mint a korábbiakban láttuk, megyénk parasztsága kapta a földet. A földosztás idején különösebb harcot nem kellett vívnia ezeréves jussáért. De a kapott földért már harcolnia kellett. S a kiosztott föld védelméért, a földreform eredményeinek megtartásáért indított harc aktivizálta a parasztság dolgozó rétegeit. Ebben a küzdelemben a telepesek az újonnan földhöz- iuttatott gazdák megtalálták és szorosra fűzték kapcsolataikat a földreform eredményeiért legkövetkezetesebben harcoló erővel, a Magyar Kommunista Párttal. A haladó erők 1945 őszétől 1946 tavaszáig kiállták a reakció támadását, s közben rendezték soraikat. majd 1946 márciusában a Baloldali Blokk kereteiben ellentámadásba indultak, s véglegesen győzelemre vitték a földreform ügyét. Fehér István