Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-11 / 261. szám
1969. november 11. Dxincmttiii napi ö Hogyan osszák el a nyereségrészesedést? ■ ! Önnek mi a véleménye? Nyilatkozik a bányász, a boltvezető, a MÁV-osztályvezető Tenger az Alföld szívében Körinterjút készítettünk két héttel ezelőtt: önnek mi a véleménye? Hogyan osz- szák el a nyereségrészesedést? Írásunknak az volt az apropója, hogy megváltozik a nyereségrészesedés elosztásának jelenlegi kategória- rendszere, bár azt még nem tudjuk, mi lesz helyette, milyen lesz az új elosztási rendszer. Illetékes szervek most alternatívákat dolgoznak ki, ezek közül választják majd ki a legjobbat, a legcélravezetőbbet. A véleményekre most visszatérünk. Párkányi Ferenc, MÄV igazgatósági osztályvezető: — Nagyon jó dolog a nyereségrészesedés. Ezt nemcsak azért mondom, mert az egyes kategóriába tartozom, tehát nekem jó. A vasútnál sokkal kisebbek voltak a különbségek az egyes kategóriák között, mint másutt, legalábbis ahogy hallottam. A megkülönböztetés kell. De a kategóriák, az embereknek a beskatulyázása nem jó. — Már maga az elnevezés, egyes, kettes, hármas kategória, ütközőpont. Ne legyenek kategóriák, legyen az elnevezés például: vezetők, középvezetők, egyéb dolgozók. Az elnevezést, a kategóriákat meg kell változtatni. Lehetne valamilyen százalékos megosztást használni, és hogy ki hány százalékkal kap többet, különféle kritériumokhoz kötnék. Az lenne a jó, ha nem lennének olyan nagy különbségek — ha már kategóriákban gondolkodunk •— a .kategóriák között. Hogy án! lehetne'ezt elérni ? Úgy, hogy magán a kategórián belül kellene jobban differenciálni. Mert most mi van? A kategórián belül nagyjából mindenki ugyanannyit kap. Ha a kategóriákon belül is jobban különbségeket tennének az emberek között, akkor a kategóriák közelítenének egymáshoz. így előfordulna, hogy a hármas kategóriába sorolt, de kiváló teljesítményt nyújtó dolgozó több nyereségrészesedést kap, mint egy kettes kategóriába sorolt, egyébként átlagos, vagy az átlagnál rosszabb teljesítményt nyújtó középvezető. Még két dolog. Nem értek egyet azzal, hogy egyes vezetők nagy pénzeket, 30— 40—60 ezer forintokat vesznek fel. A kirívóan nagy ösz- szegeket ellenzik a dolgozók. Másrészt nem értek egyet azzal, hogy egyes kisebb vállalatok, szövetkezetek vezetői év végén nagy pénzeket vesznek fel, sokkal többet, mint a nagyvállalatok vezetői, gondolok itt például a bányára, vagy az építőipari vállalatra. — Mi a véleménye, év végén fizessék ki egyösszegben, vagy inkább bérfejlesztésekre használják fel a nyereségrészesedést? — Év közben a nyereségrészesedés terhére fizessenek előleget. Ezt a dolgozók biztatásnak vennék. Persze ne kapjon mindenki, legyenek kizáró tényezők, például az igazolatlanul hiányzó, fegyelmezetlen dolgozó ne kapjon. kel nem értek egyet. Az egyes és a kettes kategóriásoknak amúgy is több a fizetésük. — A jelenlegi kategóriaarányok: 15, 50 és 80 százalék. Hogyan változtatná meg? — Legyen mondjuk 15, 30 és 50 százalék. És mégegy. Ne csípjenek le év végén a nyereségrészesedésből erre is egy kicsit, arra is egy kicsit. jük, ha egyben kapunk egy j nagyobb összeget. Parragi Ferenc harmadvezető aknász■ — A felelősségnek valóban kifejezésre kell jutnia a nyereségrészesedés elosztásában, én is azt mondom. Különbséget kell tenni. De például a törzsgárdát, akik a szabadszombatjukat feláldozzák, bejönnek műszakra, na jó, persze megfizetik, azokat becsüljék meg jobban. Mert lehet, hogy két' ember teljesítményben egyforma, de lelkesedésben nem. — Fizessenek-e félévkor is nyereségrészesedést? — Nem szeretjük elaprózni. Mi bányászok úgy szeretPapp Antal boltvezető: — Nálunk nem volt probléma a nyereségrészesedés kifizetésével, nem voltak nagy aránytalanságok, nálunk, a csemegeüzletben, mindenki meg volt elégedve. Tehát mondhatom azt, így a jó, ahogy van. Én, mint boltvezető, háromszor annyi nyereségrészesedést kaptam, mint az eladó. A munkabérben csak kétszeres különbség van. Ügy érzem, ezzel a szakmai tudást becsülik meg. Közel húsz éve vagyok a szakmában. De ezen túl: sokmilliós forgalmat bonyolítunk le, s itt mindenért én vagyok a felelős, anyagilag, erkölcsileg. Nem mondom, ott, ahol tízszeresét kapta a vezető, mint a beosztott, az igazságtalan. A fentiekhez semmiféle kommentárt nem fűzünk, a véleményekre még visszatérünk. Miklósvári Zoltán Energiaforrás, öntözőrendszer — 600 kilométer hajóút az „öreg“ Tiszán Hatalmas földhányások, mélyülő „gödrök”, szélmalomszerű gépek, felvonulási épületek, gumicsizmás, borostás- állú emberek takarítják a Kisköre—Abádszalók közötti vasúti híd közelében elterülő tiszatójat. Érdemes jól körülnézni, mert pár esztendő múlva egybefüggő víztükör lesz itt. ahol talán „száraz lábbal” is át tudnék kelni a kanyargós Tiszán. Ha elkészül a 300 millió köbméter Megszámolja a járműveket, kiválasztja a legjobb megoldást, gyorsítja a forgalmat „A mindentudó“ automata Terepasztalon vizsgázik a pécsi automata villanyrendőr Bemutatkozás Zamárdiban — Mikor lesz Pécsett? Horváth István bányász, főcsatlós: — Sokat beszélgettünk a nyereségrészesedés elosztásá- j ról. Azzal, hogy a magasabb j beosztással nagyobb felelősség jár, és nem lehet a dolgozókat és a vezetőket egy kategóriába sorolni, mindenki egyetértett. De viszont nem mindegy, hogy 22 éve va- gyók-e a bányában, vagy csak egy éve jöttem. A nyereségrészesedésben ez nem jut kifejezésre, csak pár százalékkal kapok többet. A je- ianlegi kategoriakülonbségekKörülbelül három éve annak, hogy a KPM a Pécsi Közúti Igazgatóságot bízta meg az újrendszerű forgalomirányító berendezések fejlesztésével, korszerűsítésével. E feladatokból különösen kivette részét Kardos Imre mérnök, a Pécs! Közúti Igazgatóság gépészeti csoportjának vezetője, aki figyelemre méltó eredményeket ért el a korábbi igényeket még kielégítő Rákóczi úti elektromos forgalomirányító berendezés korszerűsítésében. — Voltaképpen úgy csöppentem bele a dolgokba, hogy Simon elvtárs, az igazgatóságunk vezetője a Városi Tanács kérésére elfogadta, majd rám ruházta az említett berendezés szerkesztését és kivitelezését. Nem kellett különösebb nógatás az elfogadásához, mert" az igazgatónk és a kollégák is tudták rólam, hogy régi, gyógyíthatatlan hobbym az elektromos szerkezetek házi barkácsolása. Árulóim többek között a szabadidőmben konstruált elektromos órák, csillárok, speciális háztartási gépek voltak, na és egy jólsikerült automata fonógép is, amit édesanyám régi vágyának kielégítésére fabrikáltam. De miután korábban már lapunk is hírt adott a Rákóczi úti vállalkozás sikeréről, röviden arról, hogy mi adott inspirációt Kardos Imre gépészmérnöknek, az egészen új forgalomirányító rendszer kidolgozására, amely — ha egyelőre csak terep- asztali kipróbálással is — de kivívta a szakemberek elismerését. — Az említett régebbi automata üzembehelyezésének idején jelen volt Már- fay Tibor kollégám is, a KPM közúti főosztályának forgalomirányító főmérnöke, aki egy általa külföldön látott új automata vázlatos ismertetésével elültette bennem a bogarat. Pedig az ismertetése mindössze annyiból állott, hogy a londoni Trafalgar téren látott automata a nálunk alkalmazott zárt ciklusú rendszerrel szemben, mindig az adott forgalomhoz igazodva önmagától hosszabbítja vagy rövidíti le a zöld időket. Vagyis nincs szüksége arra, hogy a nap különböző forgalomsűrűségű időszakaiban emberi beavatkozással állítsák át hosszabb, vagy rövidebb időre az automata átbocsátó fényjelzőit. Jóllehet biztonságos ez a módszer is, de éppen az említett kötöttsé- ! généi fogva egyre nehezeb- I ben elégíti ki az átbocsátás I gyorsítását igénylő gépjár- ] műforgalmat. Tehát alig hogy elkészült a „régivel”, máris ott volt nyugtalanítónak a ..mindentudó” automata megszerkeszt tésének gondolata. — Ehhez inspirációt úgyszólván csak az említett kolléga biztatása adott, na és az a szerény siker, amit a régebbi berendezés szerkesztésével, üzembehelyezésével vallhattam magaménak. Ehhez mérten rendkívül rövid idő alatt, alig héthónapos munka árán — amire természetesen csak a szabadidejét fordította —, elkészült az új automata terepasztalos próbára alkalmas példánya, melyeit jelenleg a KPM közúti főosztályán vizsgáztatnak a szakemberek. Ami pedig a kilátásokat illeti, már egészen biztos, hogy a vizsgálatok befejeztével az első üzemképes példányt Ba- lafonzamárdiban állítják fel, melynek kivitelezési terveit is átadta már az illetékeseknek. Arra természetesen nem vállalkoztunk, hogy akár vázlatosan is leírjuk a berendezés rendkívül bonyolult automatikáját, de annyi talán elég is lesz az autósok, motorosok, sőt a gyalogosok kíváncsiságának kielégítésére is, ha a tervezője nagyon röviden elmondja, hogy „mit tud” ez az automata. — Némi túlzással szinte mindazt, amit a forgalom- irányító rendőrnek látnia, tudnia, végeznie kell a fülkéjében. A hasonlatnál maradva, a rendőr szemeit ez esetben az utcakereszteződések útburkolata alá épített mágneses detektorok helyettesítik, melyek a felettük elhaladó jármű fémtestének hatására elektromos impulzust juttatnak el a forgalomirányító automatába. Ez azután a kapott jelzéseket osztályozza, ami azt jelenti, hogy az éppen adott forgalomnak megfelelően vagy azonnali szabad utat biztosít az impulzust adó járműnek, vagy tárolja a jelzést, amíg a keresztező forgalom ezt indokolttá teszi, s csak ezután ad zöld utat memóriaegységével a megállásra kényszer! tett gépjárműnek. Persze, a hagyományos forgalomirányító automatához képest összehasomlíthatatla- nabbul rövidebb ez a tilalmi idő, ami csúcsidőben, de egésznapos viszonylatban is lényegesen meggyorsítja a forgalmat. Ami pedig a gyalogosokat illeti, az ő igényeiket is figyelembe veszi az új automata. Például nem kell feleslegesen kivárniuk, amíg a jelzőlámpa v.égre zöldet mutat, mert az oszlopán elhelyezett gomb megnyomására azonnal reagál az automata, és nyomban szabad utat biztosít, ha a „zebra” kereszteződésén már áthaladtak a gépjárművek. Nos, ez is lényeges időmegtakarítást jelent, ami egyáltalán nem közömbös a gyalogosok számára sem. Ennyit hát előlegbe az új automatáról, melynek pécsi bemutatkozására előreláthatólag csak akkor kerülhet sor, ha az épülő új 6-os út és a Rózsa Ferenc utca kereszteződésénél elkészül a közúti felüljáró. Itt építik fel, itt helyezik majd üzembe a „mindentudó elektromos rendőrt”. < P. Gy. Vége a zöldségszezonnak A talaj men fagy, a hideg idő végérvényesen pontot tett a friss zöldség szezonjának végére. Egyik napról a másikra azonban még a hideget nem tűrő zöldségfélék sem tűnnek el. Számos Budapest környéki tsz-ben az elmúlt napokban leszedett paprikát egyhelvre gyűjtötték, ponyvával letakarva tárolják, óvják a fagytól és így remény van arra, hogy 10—12 napig még kapható lesz zöldpaprika. — Paradicsom azonban már csak mutatóban maradt a piacokon, utána közvetlenül a friss karfioltól kell elbúcsúzni. A helyüket elfoglaló piaci áruk, például a káposztafélék, idén bőven termettek, és így az átállás zavartalan lesz. November első hetében továbbra is kiegyensúlyozott a piaci ellátás. A jelentések szerint van elegendő burgonya, petrezselyem, zeller, cékla. sárgarépa stb. Az elmúlt napokban nagyobb hagymaszállítmányok is érkeztek, s így a múlt heti átmeneti hiány szűnőfélben van. hasznos térfogatú tó, oltja az Alföld szomját ebben a vízszegény világban. — Éppen ideje a rendezésnek, hiszen sok víz lefolyt itt, mióta Széchenyi és Vásárhelyi Pál először tervezték, hogy megzabolázzák a Tiszát — zsörtölődik egy kubikos. A kiskörei vízlépcső A Tisza csatornázása hosz- szú idő óta valamennyi vízgazdálkodási fejlesztési tervben felmerült. Megvalósítása mégis csak 1967. január 1-én kezdődött. Az eredeti tervek szerint öntözni 1973. június 30-tól lehet, az első építési ütem teljes üzembehelyezésére 1975 december végéig kerül sor. Sokat hallottunk arról, hogy a magyar folyókon nem érdemes vízierőműveket létesíteni, a költséges öntözés helyett pedig kevésbé vízigér nyes növényfajtákat keik ki- kísérletezni. A mezőgazdaság távlati fejlesztéséhez azonban nélkülözhetetlen olyan területek vagy országrészek arányos hozzájárulása is, ahol a termelési feltételek általános fejlesztését — de csak a gazdaságosság határán belül — a hiányzó csapadék különbséget akár mesterséges pótlásával is. de ki kell egészíteni. A természetes csapadék — tenyészidőben az Alföld közepén — 40 év átlagában 300 mm, ugyanakkor az ország nyugati részében 500 mm csapadék is hullott. A hiányzó természetes csapadékot az Alföld 4/5 részén csak a Tiszából és mellékfolyóiból lehetséges pótolni. Sajnos a folyó szélsőségesen ingadozó vízhozama — árvíz idején 30 szorosára nő — aszály idején arra sem lesz rövidesen elegendő, hogy a meder élővilágát fenntartsa. Tehát feltétlenül szükséges volt a vízlépcső, erőmű és öntözőrendszer megépítése. Azáltal, hogy az öntözésen kívül a Tisza teljes, 600 kilométeres hosz- szában hajózhatóvá válik, lehetőség nyílik a nemzetközi hajózóútba való bekapcsolására és az sem mellékes: évente mintegy 106 millió kWó kis önköltségű villamosenergia állítható elő. A kiskörei „vízrendszer” több főműből áll. A legfontosabbak a vízlépcső, duzzasztómű, vízierőtelep, hajózsilip amelyek tulajdonképpen egy egységet alkotnak. Az építkezés befejezése után 120 kétszobás lakás. 1300 fős étterem, munkásszálló, szolgáltatóház szolgálja majd az itt dolgozók kényelmét. A böge és tároló tulajdonképpen a Tiszalök és Kisköre közötti duzzasztott folyószakasz. Ennek alsó. Kisköre— Tiszabábolna közötti 40 kilométeres szakasza, a két helyen kiszélesedő hullámtér egy 22 ezer hold nagyságú, 6 kilométer széles, 2,5 méter átlagos vízmélységű „tenger”. A tulajdonképpeni öntözést a nagykunsági és jászsági főcsatornákkal oldják meg. A 220 kilométeres „folyókon” belvízcsatornák, vasutak, bujtatok, zsilipek és hidak, ösz- i szesen 108 műtárgy szolgálja majd ki az 1,5 millió holdas hatásterületen öntözött, több mint 500 ezer hold földet. A munka, munkások, vállalatok gépek, Érdemes feljegyezni néhány, a munka nagyságát illusztráló számot. A vízlépcsőnél beépítésre kerül 145 ezer köbméter beton, 6300 tonna betonacél, 230 ezer köbméter vízépítési kő, 3400 tonna acélszerkezet, 1440 tonna gépészeti berendezés, 50 ezer tonna cement. A munkagödörből 600 ezer, az új mederátvágásban 2,6 millió köbméter földet emelnek ki. Az elmondottak azon csak kis töredéke a mindenütt milliós, de legalább is ezres nagyságrendben kifejezett földmunka mennyiségeknek, vagy éppen beépített építési és gépelemek súlyá nak. S ha már a számokkal játszunk, hadd folytassuk a felsorolást az itt dolgozó munkások számának rohamos növekedésével. Az építkezés kezdetén mindössze 450 dolgoztak Kiskörén. Ma n több mint ezren, 1980-ig ] dig, az öntözőművek beindulása következtében csaknem 7000 munkás nyer állandó elfoglaltságot, elsősorban a közelfekvő falvak feleslei munkaerejéből. Kisköre valóban az óriási számok létesítménye. Ez különösen vonatkozik a beruházás költségeire. A létesítmények, az 1963-as árszin számítva, közel 9,2 milliárc forintba kerülnek, amelyből az első ütemben előrelátha tólag mintegy 3,1 milliárc kerül beépítésre Az óriás összeget a vállalatok hac rege segíti „felemészteni” Elég csak a generálkivitelezők közül néhányat említeni az OVF Vízügyi Építő Vál lajat, Ganz-MÁVAG. ÉM He vés megyei Állami Építőipar' Vállalat, Betonútépítő Vállalat. KPM Miskolci Postaigazgatósága, Hídépítő Vállalal és több vízügyi építő vállalat. „Tenger“ az A1 földön Az országos vízgazdálkodási keretterv szerint a Tis: öt vízlépcső létesül: Vásáros namény, Záhony, Tiszalök Kisköre és Csongrád közeié ben. A tervek szerint a kis körei után a csongrádi kerü megépítésre. Ma még szinte egészében felmérhetetlen lehetőségeket rejteget a Ti: vízrendezése. A már említet előnyökön kívül az sem lehet közömbös, hogy csuj a kiskörei vízlépcső és ké főcsatorna mintegy 20 ezei katasztrális hold haltenyész tésre alkalmas Vízfelülete biztosít, nem beszélve a hűl lámtéri tároló 127 négyzet kilométernyi tengeréről, amely egyötöde a Balaton nak és négyszer nagyobt mint a Velencei tó. A Nagy Alföld szívében elterülő U kitűnő üdülési, sportolási le hetőséget biztosít majd Tisza menti települések szá mára. Lombosi Jenő
