Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)
1969-11-05 / 257. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 tillér Dunántúli napló XXVI. évfolyam, 257. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969. november 5., szerda Nixon beszéde kiábrándította az amerikai közvéleményt A haladó világ elítéli as elnök vietnami politikáját Nixon elnök beszéde magyar idő szerint kedden hajnalban hangzott el vietnami politikájáról. Az előzetes, mesterségesen felcsigázott várakozás ellenére az elnök egyetlen olyan új kezdeményezést sem jelentett be, amely elősegítené a vietnami béke megteremtését: nem beszélt fegyverszünetről, sőt még arról sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy az Egyesült Államok milyen ütemben folytatja csapatai kivonását, bár azt hangoztatta. hogy tervei szerint „minden amerikai csapatot ki kell vonni” a háború „viet- namizálásának” ütemétől függően. Keddre virradó éjszaka Nixon elnök rádió- és televízióbeszédét mondja a vietnami helyzetről teljes felelősséget vállalhassanak az ország biztonságáért”. Nixon szerint ez a program eredménnyel járt. Az amerikai intézkedések közé sorolta a légitevékenység 20 ■ százalékos csökkentését is. „A dél-vietnamiakkal együtt olyan tervet dolgoztunk ki, amelynek során előre meghatározott, s rendszeres időrendben teljesen kivonjuk az amerikai szárazföldi haderőt Dél- Vietnamból. A kivonás az erő, nem pedig a gyengeség helyzetéből történik. Ahogy a délvietnami haderő megszilárdul, az amerikai kivonás üteme meggyorsulhat” — mondotta Nixon, azonban haladéktalanul kijelentette, hogy az időrendet nem teszi közzé, mert „az ellenség ezt kihasználná”. Azt is hozzáfűzte, hogy a terv végrehajtása a hadműveletek szintjétől és az állítólagos behatolás mértékétől függ. Nixon elismerte, hogy a háború folytatása sokak számára ellenszenves megoldás, azonban azt hangoztatta, hogy csupán ez a választása van, s ezért egységet követelt. ÍVixon beszédének első visszhangja Washingtonban túlnyomórészt negatív: az elnök adós maradt a legégetőbb kérdések megválaszolásával. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a háborúellenes csoportok, amelyek átmenetileg „fegyverszünetet” kötöttek Nixon- nal, haladéktalanul és rendkívül keményen újítják fel támadásaikat. Az amerikai szenátusban, a képviselőházban a háborúellenes csoport szerdára többórás vitát tervez. A legnagyobb szabású eseményekre két hét múlva kerül sor: a vietnami moratórium második felvonásával, illetve a háborúellenes mozgósítási bizottság washingtoni tömegtüntetésével. Nixon beszédének visszhangja talmazott — folytatja a szemleíró. — Nem adott programot az amerikai csapatok kivonására, holott ezt követelik az Egyesült Államok és az egész világ közvéleményének széles rétegei. Nixon egy szóval sem említette a vietnami nép önrendelkezési jogának biztosítását. Pedig ez a rendezés másik sarkalatos kérdése — írja Harkov. Baranya építőipara a télre készül Nem lesz „fagyszabadság“ az fillami Építőipari Vállalatnál Másutt a cementhiány felborította a terveket A naptár szerinti hivatalos tél kezdetéig még több mint másfél hónap van hátra, mégis teljes erővel tervezik, szervezik a fagyos, havas idők alatti foglalkoztatást az építőknél. A B. m. Állami Építőipari Vállalat például valóságos haditervet dolgozott ki már jó- előre, hiszen tudott dolog, hogy kampányszerűen nem lehet felkészülni a téli munkákra. A tervezésnél alapvető szempont: a kiemelt lakás- építési munkák tervszerű ütemének biztosítása, a dolgozók 100 százalékos téli foglalkoztatása és az elkerülhetetlenül jelentkező anyagi terhek maximális mérséklése. Már az elmúlt esztendőben, amikor rosszul sikerült a felkészülés, eldöntötték: 1969 őszén annyi lakás kell, hogy belső építőipari és szakipari munkákra készen álljon, amely lehetővé teszi a dolgozók nagy többségének foglalkoztatását. Ennek eredményeképpen 215 lakásban a véglegesen felszerelt fűtőtestek és ideiglenesen alkalmazott hőenergia források biztosítják a meleget. Ugyanez a helyzet az egyetem elméleti tömbjénél és a Felsőfokú Vegyipari Technikum oktatási és tanszéki szárnyán, ahol teljes erővel folyik a belső építő-szakipari tevékenység. Ezzel párhuzamosan gyors tempóban épül a negyedik negyedévre beütemezett 362 lakás, amelyeket már most el kell látni hőenergiával. — A „téliesítés” óriási anyagi áldozatot követel a vállalattól. Elég csak példaképpen megemlíteni, hogy 3 nagy (80 ezer kalóriás) 17 közepes és 35 kisteljesítményű olajkazánt kell beszerezni és üzemeltetni. A téliesítési terv összeállításánál bizonyos kiemelt bázisokra telepítették a munkások nagy részét, ahol egyaránt biztosított a foglalkoztatás, magasfokú hővédelem és a gépek nagyfokú kihasználásának lehetősége Az elmondottakon kívül ilyen a „raktárbázis”, ahol a nagycsarnok belső munkáit készítik majd a fossz idő beálltával. Közel sem sikerült mindenütt olyan jól a felkészülés, mint az Állami Építőipari Vállalatnál. A Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalatnál is már jóelőre kidolgozták a téli munkaprogramot, de a cementhiány fejetetejére állította a programot. A cementhiány nagy vonalakban azt jelenti, hogy az embereket át kell csoportosítani. Most munka után futkoznak, hogy az embereket egyáltalán foglalkoztatni tudják. A betonozó brigád például árkot ás: a Komlói Vízműnek 3,5 kilométer hosszan csőfektetési munkálatokat végeznek. Súlyos gond a cementhiány — nyár óta tart — a Pécsi Járási Építő Ktsz-nél is. Három mázsás cementkészlet a raktárban — 180 emberre. Év végéig 1800 mázsa cement kellene, de jó, ha lesz 500—600 mázsa. Az idén e miatt jóval kevesebb lakást adnak át, s ennek nyilván anyagi konzekvenciái is lesznek a szövetkezet számára. Kertvárosban például 51 lakást kellett volna tető alá hozni. A cementhiány miatt ez kútbaesett. — Most apróbb közületi munkák után szaladgálnak, hogy elfoglaltságot biztosíthassanak az embereknek. A táplálómból: A dél-vietnami hazafiak válasza Nixon beszédére (2. oldal) A báb játszás és közönsége (3. oldal) Teljes a lánc (5. oldal) Emléktábla-avatás Pécsváradon (5. oldal) Munkásőrök kitüntetése (5. oldal) Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából Magyar és szovjet bányászok szocialista versenyszerződése A Mecseki Szénbányák és a Cservonográdi Szénbányászati Kombinát szocialista, illetve kommunista brigádjai közel egy évtizede tartanak fenn szoros kapcsolatot egymással. Üzemi és brigádszinten számos küldöttségcserére került sor az elmúlt években, s több kollektíva kötött egymással szocialista versenyszerződést is. A két bányavidék a közelgő Lenin-centenárium jegyében most tovább erősíti kapcsolatait. Néhány nappal ezelőtt tért haza egy baranyai delegáció Lvovból, illetve Cservonográdból, mely delegációnak a Béta-aknai Papp Lajos is tagja volt. Az országos hírnévnek örvendő aranykoszorús Béta-aknai szocialista brigád Lenin szü- letésnéek 100. évfordulója alkalmából szocialista versenyszerződést kötött a Cser- vonográdugolj Tröszt 2. számú bányaüzemének Szcsep- csun Andrej Kosztantinovics vezette kommunista körletével. A szovjet bányászok versenyszerződésükben egyebek mellett idei szén termelési tervük 300 tonnával való túlteljesítését, illetve a termelékenységi terv 105 szá- százalékos teljesítését vállalták. A komlói brigád vállalásait most dolgozzák ki, s november 24-én, a cservonográdi testvér-brigád küldöttségének baranyai látogatása alkalmából adják át. KIHASZNÁLJAK A JO IDŐT: Jö ÜTEMBEN HALADNAK AZ ŐSZI MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK. A BOlyi Állami gazdaság sátorhelyi üzemében a kukorica betakarítása után harmincöt centiméter MÉLYEN SZÁNTJÁK A TALAJT. — Szokolai felv. — Az elnök arra használta fel beszédét, hogy igazolja saját elképzeléseit és feltétlen támogatást követeljen az amerikai néptől ezek megvalósításához. Végső fokon elismerte, hogy Vietnam a közvélemény jelentős részének szemében Johnson háborújából Nixon háborúja lett, dé azt mondotta, hogy a háborúellenes csoport „csak hangos kisebbség” és megismételte korábbi kijelentéseit arról, hogy „nem befolyásolhatja a kisebbség az elnök döntéseit”. Nixon a „csendes többség” támogatá- t sát kérte terveihez. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a békés rendezés elmaradásáért „egyedül Hanoit terheli a felelősség” és ennek igazolására ismertetett néhány titkos diplomáciai lépést, többek között azt a tényt, hogy egy közvetítő útján a nyáron levelet juttatott el Ho Si Minh elnökhöz, aki Nixon szerint „az észak-vietnamiak ismert követeléseit ismételte meg válaszában és határozottan elutasította a - kezdeményezést”. Az elnök azt hangoztatta beszédében, hogy más rendezés híján nem áll rendelkezésére más megöl- ■ dás, mint a vietnamizálás j folytatása, amely gyökeres i változást jelent szerinte az előző kormányzat politikájához képest és eredménnyel jár. Ennek alapján azt mondotta, hogy „optimista módon” ítélheti meg az amerikai csapatok kivonásának titkos ütemtervét. Nixon elnök egyébként beszédében azt mondotta, hogy j „a fő kérdés az, hogyan lehet j megnyerni Amerika számára a I békét” s hogyan kerülhet ki j az Egyesült Államok a hábo- ( í'úból. Mint mondotta, elutasí- ] tóttá hivatalba lépte után az ! azonnali kivonás gondolatát, mert az „katasztrófát jelentett volna Dél-Vietnam számára” és az Egyesült Államok számára is, mert „világszerte ösz- szeomlott volna a bizalom az amerikai vezetésben” és egy ilyen lépés „nem a békét hozta volna meg, hanem újabb háborút, mert megnövelte volna azoknak a nagyhatalmak- • nak nyugtalanságát, amelyek még mindig nem adták fel világhódító terveiket”. Az elnök szerint ehelyett a ! reális út a „vietnamizálás” út- I ja volt, s kormánya kezdettől ; fogva erre az útra lépett, mert | „Hanoi egyáltalán nem volt | hajlandó tárgyalni az amerikai javaslatokról”. Nixon utalt az USA „titkos diplomáciájának” néhány eredménytelen kezdeményezésére. majd kijelentette: a párizsi tárgyalásokon „a „tárgyalóasztal formáján kívül nenji jött létre más megállapodás”. Az elnök a vietnamizálási programot úgy határozta meg, hogy „az amerikai csapatok fő feladata: képessé tenni a déleié tn ami haderőt arra, hogy Párizs: 1 Párizsban, a vietnami ren- 1 dezésről tárgyaló négyes kon- 1 ferencia színhelyén a dél- ' vietnami ideiglenes forradalmi £ kormány tárgyaló küldöttsége ( nyilatkozatban ítélte el Nixon £ elnök beszédét, amiért az ' semmiféle új elemet nem tar- r talmaz. j * ; Averell Harriman, az Egye- s sült Államok Párizsban tárgyaló küldöttségének volt vezetője csupán annyit mondott: „nem mondhatnám, hogy csalódtam, nem vagyok meglepve”. * A brit kormány „üdvözli az Egyesült Államok azon elhatározását, hogy nem hagy fel a vietnami konfliktus méltányos megoldásának keresésével". Az angol kormány ugyanakkor kifejezésre jutatja azt a reményét, hogy párizsi tárgyalásokon is sikerül haladást elérni és újabb lépést tenni a tárgyalásos rendezés felé. * Vaszilij Harkov, a TASZSZ szemleírója megállapítja, hogy Nixon beszéde csalódást keltett. Az elnök beszéde nem tartalmazott semmi újat. — Az, amiről Nixon elnök nem beszélt, lényegesen fontosabb annál, amit beszéde tar-
