Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-25 / 273. szám

1W?. november 21 jjunttntmi riiapio Befejeződtek az alapszervi választások KISZ-vezetők — mérlegen A választásokat tag összeírással kapcsolták egybe — A tisztségviselők többsége új ember — A KISZ MB első titkárának nyilatkozata Két hónappal ezelőtt a KISZ Központi Bizottsága határozatának megfelelően Baranyában is megkezdődtek az alapszervezeti vezetőség­választó taggyűlések. A vá­lasztásokat megelőzően tag­összeírásra. illetve elbeszél­getésekre került sor, melyek eredményeképpen a vezető­ségek és a különböző szintű bizottságok pontos képet kaphattak a tagság munká­jukkal, illetve az ifjúsági szö­vetség egészével kapcsolatos véleményéről. A taggyűlése­ken elhangzó felszólalások azokat az igényeket is ösz- szegezték, melyek teljesíté­sét a tagság a szövetségtől várja, így aztán a vezetősé­gek két évenként esedékes „vérfrissítése” egyben minden eddiginél nagyobbszabású közvéleménykutatás is volt. Ezt hangsúlyozta beszélgeté­sünk elején Petőházi Szil­veszter, a KISZ megyebizott­ságának első titkára is, akit az alapszervezeti vezetőség­választások befejezése alkal­mából kerestünk fel. A demokratizmus iskolája — Ezerötvenegy alapszer­vezetben láttak munkához áz új, illetve az újjáválasztott vezetőségek, s hogy milyen szigorú volt a tagság mércé­je, azt bizonyítsák a számok. A tisztségviselők mintegy 65 százaléka új, s ha figyelem­* be is vesszük a természetes lemorzsolódást (bevonulás, házasság, korhatár-túllépés, stb.), akkor is azt kell mon­danunk: a régi vezetők egy jelentős része könnyűnek ta­láltatott ... —. Az előkészítés idősza­kában minden biZÖitsági instrukcióban ott volt ez a szó: titkosság... — A KISZ a demokratiz­mus iskolája is, alapvető kö­vetelmény tehát az alapszer­vezetekkel szemben, hogy maximálisan tiszteletben tart­sák a szervezeti szabályzat által megkövetelt demokra­tizmust. A szavazás minde­nütt titkos volt, s bizony nem egy helyen voltak ellensza­vazatok. Nem volt ritkaság a kettős jelölés, sőt az sem, hogy a „hivatalos” jelölt meg­bukott Az Ércbányáknál, a Betonárugyárban, az Orvos- tudományi Egyetemen és István-aknán például a szó legszorosabb értelmében iz­galmasak voltak a tartózko­dással, kettős jelöléssel, ha­tározott nem-ekkel tarkított választások... — Az összeírások alkalmá­val elég sokan jelentették be kilépési szándékukat. Ebből milyen következtetések von­hatók le? — A kilépők túlnyomó többsége asszony, illetve lány volt. Sajnos, ez így megy évek óta: a házasságkötés a lányok jelentős részénél az „ifjúkor” végét is jelenti. — Szemléletbeli változásra van szükség, s ez bizony időt igényel. A távozók másik te­kintélyes részét az idősebb korosztályok alkotják. Csak egyetlen példát: a Szénbá­nyáknál a kilépők 90 száza­léka 32 éven felüli volt. Hogy nem politikai okai voltak tá­vozásuknak, azt úgy gondo­lom mindennél meggyőzőb­ben bizonyítja az a tény, hogy a kilépők 75 százaléka párttag... Közéleti tisztaságot :— A felszólalások hang­neme, ezt magam is tapasz­taltam, őszinte, sőt sokszor indulatos volt. Melyek vol­tak a leggyakrabban vissza­térő kérdések? — Természetesen a lakás- helyzet. A bírálatok túlnyo­mó többségét a KISZ lakás- építési akció vontatottsága, mondhatnám csődje miatt kaptuk. Aztán itt van az if­júsági ház, illetve ifjúsági park ügye. Évek óta beszé­lünk róla, ú.iabb meg újabb határidőket adunk, s közben nem történik semmi. Leg­alábbis olyasvalami nem, ami megnyugtatná, kielégítené a fiatalokat J.. — Egy titkári jelentésben olvasom: a tagság érzéke­nyen reagált az országos eseményre, jelenségekre is. Erről mit mondhatnánk? — Azt, hogy öröm volt •hallgatni azt a felelősséget, nyíltságot, szeretetet, mely az ország ügyeibe beleszóló KISZ-tagok szavaiból áradt. Az új mechanizmus meg­nyerte a fiatalokat, szinte mindenki egyetért a beve­zetett reformokkal. — Persze voltak aggodalmaskodók, sőt dühösebb hangok is. Min­denekelőtt a közéleti tiszta­ságot kérték számon, illetve követelték. Fiatalosabban , — Beszéljünk „belső" ügyekről is. Elégedettek-e a KISZ-tagok a szövetség „szolgáltatásaival”? — Sokat nőtt a KISZ te­kintélye az ifjúság szemében — erre a kérdésre válaszol­va, elöljáróban csak ezt mondhatom. Rétegpolitikánk bevált, új, erős szálakkal kötve a KISZ-hez a külön­böző területeken élő, dolgo­zó fiatalokat. Aztán itt van az érdekvédelmi munka. A legutóbb elfogadott szak­munkástörvényben, az egye­temisták ösztöndíját, ellátá­sát szabályozó rendeletekben ott van a KISZ keze is, s ezt tudják tagjaink. A kérések lényege éppen ez volt: to­vább a megkezdett úton. Bát­ran, őszintén fel akarjuk tár­ni a különböző ifjúsági réte­gek indokolt igényeit, s azo­kat következetesen pártfogol­juk is. — A megyei, járási appa­rátusokról mi volt a véle­ménye? — Az, hogy jó lenne még többet találkoznunk, beszél­getnünk. — És magáról a választás­ról? — Egy mondatban talán így fogalmazhatnám meg: így, csak kicsit rövidebben. Három-négy órás taggyűlések is voltak, s ez bizony sok. A KISZ szervezeti életét, ren­dezvényeit még fiatalosabbá, még gyorsabban pergővé kell tennünk — elhagyva minden formalizmust. De ha már itt tartunk, tolmácsolni szeret­ném bizottságunk legőszin­tébb véleményét, mely sze­rint az idei választások min­den eddiginél jobban szerve- | zettebbek és ennek következ­tében hasznosabbak is vol­tak. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik munkánkat segítették, illetve akik e nagyjelentőségű ren­dezvénysorozat lebonyolítá­sában részt vettek. Békés Sándor Szót kér az olvasó Zápor, viharos széllel Tegnap délután két óra­kor, csendes őszi eső he­lyett zivatar vonult el Pécs felett. A Reptéri Me­teorológiai Állomáson 5,5 milliméter csapadékot mértek. A mennyiségileg kevés esőt szokatlanul erős 77 kilométeres órán­kénti erősségű széllökések kísérték. Ez meglehetősen ritka, hiszen az 55 kilo­méter erősségű szél már viharos erejűnek számit. A Mecsek északi részén rövid idő alatt bőséges csapadék hullott. Tekeres környékén például másfél óra alatt 18,3 millimétert mértek. Hol végződik a szívesség? Bizonyára nem egyedül- való érdeklődéssel olvastam a Dunántúli Napló novem- ben 18-i számában „Ez nem kereskedelem” címmel meg­jelent közlést. Hogy itt nem egy ember vélt sérelméről, hanem ismert és eléggé nem kifogásolható „kereskedelmi gyakorlat”-ról van szó, an­nak igazolására az alábbi esettel csatlakozom. Hivatalom részére 3 író­gépasztalt akartam vásárolni a Jókai utcai Bútorboltban. Azok kiválasztása, majd az eladó részéről való blokko­lása annak rendje és módja szerint megtörtént. Az egyszerű és gyors meg­oldások híve lévén — de naivul — az üzlet előtt álló saját fuvareszközzel kívántam a kiválasztott irodabútoro­Vasárnap a szokott helyen Azt hittem kihalt lesz a Pécsi-tó, de aztán lám, mégis csak van itt élet. Igaz, a va­sárnap is szép, napsütötte, késő őszi. Autók a vízparton, a víkendházak mentén, Tra­banttól Fiat-ig sokféle már­ka. Ásnak, maltert kevernek, amott ajtót emelnek be a nyári-lak homlokzatán, gye­rekek kukacot ásnak a par­ton, a halászok bent guny- nyasztanak a tó közepén, mozdulatlan ladikok ülésén. A Herman-sZobornál kopott­ruhás fiatal férfi, mégkopot- tabb pléden ül és lesi a pe- cabotot. Aztán fölkel, a híd­főnél álló vandonatúj ezres Skodába nyúl cigarettáért és visszaballag rossz bakancsai­val. — A vadászokat nem lát­ta? — Pufogattak itt még egy órája is az erdő alatt. Hár­man voltak meg a kutyá­juk ... Itt beszéltük meg a rande­vút, egy kis késéssel meg is érkeznek. A Tó-vendéglő zár­va, illetve kiszolgálás nincs, „amíg meg nem eszem az ebédemet” — mondja a kocs- márosné. Az egyik vadász, Mayer Tibor, az uránbánya dolgozója, úgy véli, menten elpusztul, ha egy korsó sört le nem önt a hajnaltól tartó gyaloglás után. így hát men­jünk Abaligetre. — Mi volt ma? — Két fácánkakas. Ezek e! Nekem nem repült egy sem, csak Horváthnak és Ternóci- I nak. — Es most üres kézzel? — Ilyesmi is előfordul. Letelepszünk. Ternóci Fe­renc, aki „civilben” mint MÁV alkalmazott őrzi az abaligeti alagutat és a hida­kat, hátizsákjából előveszi a szép trófeát. Vadkan agyara: Megkezdték átéli előkészületeket a Közúti Igazgatóság brigádjai a várható hóakadályok csökkentésére. A pécs—mohácsi országút mellett Takács Rudolf és brigádja • hófogó palánkokat helyezi el, 25 centiméter egy milliméter. Országos viszonylatban is szép darab. — Mikori? — Június 21-én lőttem éj­jel. De már lestük. Remete­kan volt. — Hogy-hogy? . — Egyedül járt. öreg volt már, lábanyomairól azt hit­tük, legalább lesz vagy két­mázsás. Este 10 után szokott kiváltani. Első este nem jött. Másnap megint kimegyek, van ott egy borsótábla, azt rabolgatta. Lámpával rávilá­gítok, áll velem szemben. Lekapcsolom, várom hogy forduljon, hallom zörög, ak­kor fel a lámpát és lövök rá. Elment vagy néhány száz métert még, amikor megta­láltam, újra rá kellett lő­nöm. Egyébként alig volt több száz kilónál. Lesoványodott öreg dög volt. De a teste tele volt lövéstől származó he­gekkel. Ternóci Ferenc egyik leg­eredményesebb vadász a sás- di Petőfi társaságban. Au­gusztus óta három vaddisz­nót, három őzet, egy szarvas- tehenet, két rókát és három borzot lőtt. — Nyulat? — Nem lövünk az idei évadban, mert kevés van. Így határozott a társaság. — És más apróvadat? Mondjuk fácánt... Mondják, sajátmagának minden vadász lőhet egy-egy alkalommal, vagy egy nyulat, vagy fácánt, vagy mindket­tőt. Többnyire vasárnap — mint ma is — társas vadá­szat során kapnak puskacső­re apróvadat, ha szerencséjük van. A szarvast, őzet, vad­disznót át kell adniok a MAVAD-nak persze pénzért és a befolyt összeg a társa­ságé, abból gazdálkodnak. Meghatározott terv szerint megy a kilövés is. Ebben az esetben a 17 tagú Petőfi tár­saságnak például öt selejt szarvasbikát, egy golyóérett bikát, aztán összesen 12 szarvastehenet, borjút és ünőt kell lőniök, őzre is van terv, de ezt most pontosan nem tudják mennyi. Mayer Tibor kalapját né­zem: kései pipacs és marga­réta. Ezt ma szedte. De van itt más is. „Havasi gyopár”, rókafogakból ragasztva: sa­ját gyártmány. Aztán gácsér toll és ami ritka: szalonka spicc-toll. Szalonka ritkán fordul elő ezen a vidéken, egyébként is nehéz lőni rá, mert gyorsan és cikkcakk- ban repül. Mayer Tibor 30 éve vadászik, nagyvadra húsz esztendeje. — Gyermekkoromat Nagy­váradon töltöttem, apám jó- nevű vadász volt, tizenötéves koromban már kísértem ki a hegyekbe. Családi szenvedély ez, mert a tizenhét éves fiam is már jár velem. Húsz év vadászati sikerét ez a lista tanúsítja, bár min­dent nem is jegyzett fel: 61 vaddisznó, 19 malac, 29 szarvasbika, 28 szarvaste­hén ... Apróvad? Ki tudja? És őz? — Egyetlen egyszer lőttem — mondja Mayer Tibor. — Nincs kedvem hozzá, sajná­lom. Az őz kedvesen buta ál­lat, csak néz az emberrel szembe, előfordul, hogy né­hány lépést még tesz is fe­lém. Nem nagy művészet le­lőni, ezért nem szeretem. A cserkészés, az más. Ott egyenlő ellenfelem a vad, van menekülési, rejtőzési le­hetősége, élhet ravaszságával a vadásszal szemben. Amikor szétszéled a társa­ság, így köszönnek el egy­mástól: vasárnap a szokott időben ... Amíg a szezon tart, nincs se tv, se futball­meccs, se semmi. Csak az erdő, a hegyek és az izga­lom. Rab Ferenc kát elszállítani, vállalva ter­mészetesen azok üzletből va­ló sajátkezű kiszállítását és a gépkocsira való felrakását is. Kérésem „csupán” az volt az ott lévő eladóhoz, szaba- díttassa ki a nagyobb búto­rok közül, és hozassa le az üzlet földszintjére a galérián lévő „stószolt” asztalokat. És most jött a meglepetés. A kereskedelem — bizo­nyára „szabályszerűen” el­járó — alkalmazottja közöl­te, erre lehetőség nincs. A bolt ehhez létszámmal nem rendelkezik az eladóknak pe­dig nem kötelességük. Egy­idejűleg megoldásként lénye­gében a következőket aján­lotta: Forduljanak a boy-szolgá- lathoz, ekkor komplett a ki­szolgálás, vagy hozzam, il­letve hozassam le magam. Mivel egyrészt fuvareszkö­zöm már volt, másrészt a vállalat raktárában lévő bú­torok emelgetéséhez, átraká­sához, tologatásához és a meredek falépcsőkön való cipelgetéshez — többek kö­zött — nagy kedvet sem éreztem, a blokkot vissza­adva az egyébként szükséges bútorok nélkül, de egy ta­pasztalattal gazdagodva tá­voztam. Röviden ennyit a történ­tekről. Néhány kérdéssel azonban — úgy gondolom — adós maradt a vállalat. Először is, mi jogon köte­lezhető egy közület — vagy bármely más vevő —, hogy a „komplett kiszolgálás” ér­dekében boy-szolgálatot ve­gyen igénybe? Ez árukap­csolás. Tartalmaz-e fedezetet a kiskereskedelmi árrés az áru bolton belüli mozgatására? Ismert, hogy a belkeres­kedelem ez év háromnegyed- évi nyeresége átlagban 28 százalékkal haladja meg a múlt év hasonló időszaká­nak szintjét. Kérdés: milyen nyereségszint kell ahhoz, hogy egy kereskedelmi vál­lalat mindenütt és minden­kor és joggal elvárható mó­don szolgálja ki a vevőt? Hol végződik az eladó „szí­vessége” és hol kezdődik a kereskedelmi bürokrácia? És végül mit csináljon az a vevő, aki a vázoltak elle­nére is szeretne áruhoz jut­ni? Dr. Buzánszky József Eladták a bútoromat S. J.-né olvasónk hasonló esetről írt szerkesztőségünk­nek .. csak annyi eltérés­sel, hogy nem OTP hitelle­véllel vásárolt árut adtak el, hanem készkénzzel történt vásárlás esetén is kétszeri el­adás történt. Amikor a más­nap délelőttre ígért bútor­hazaszállítás nem történt meg, reklamáltam az ügy­ben. Sajnálattal közölték ve­lem, hogy kétszeri eladás történt és köteles vagyok a több ezer forintért vásárolt áru helyett másikat válasz­tani. Még arra is kötelezni akartak, hogy ráfizessek az ő nemtörődömségük követ­keztében előállott gondat­lanság miatt. Reklamációm előadása közben egy másik hölgy lépett a boltba, aki szintén kifogásolta, hogy az általa kiválasztott és kifize­tett dohányzó asztalt másnak adták el. A kiszolgálás el­len is panasz van. Egyik barátnőm mesélte, hogy kö­römcipőben hozatták fel vele a pincéből a szállításra váró portékát Mindezekkel szeretném bi­zonyítani, hogy az „Ez nem kereskedelem!’’ című cikkben foglaltak nem egyedi esete­ket tartalmaznak”. 1 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom