Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

WM. október 1 Dunaifttkit nanoiö r 3 Megoldásra vár az óvodaügy Normák és tények — Helyi erőfeszítések mellett országos segítségre is szükség van — Mit tehetnek az üzemek? A tények: Pécsett mintegy hatezer óvodáskorú kisgyermek él. — Közülük 4227-nek a szülei kérték az idén gyermekük óvodai felvételét. A város óvo­dáiban 2865 férőhely van, mégpedig 2315 a tanácsi óvo­dákban, 550 pedig az üze­miekben. E 2865 helyre fel­vettek 3627 gyermeket, vagyis a helykihasználás a városban 126 százalékos. De Üjmecsek- alján 7 óvoda 500 férőhelyére 1076-an jelentkeztek, s 765-öt vettek fel. Ez testvérek között is 153 százalék. Továbbá 70 olyan újmecsekaljai óvodást, akinek szülei a belvárosban, vagy arra felé dolgoznak, eső­ben, sárban, szélben és me­legben egyaránt busszal cipel­nek. Végül a pécsi üzemi óvo­dák 550 helyére 605 kisgyere­ket vettek fel, ez pedig 110 százalék. Ahogy mondani szokták: ez van. S a tényekkel nem lehet vitatkozni, legfeljebb keresni létrejöttük okát és a kivezető utat. Lássuk csak: Mindenek előtt ma már nem helytálló az a másfél évtizeddel ezelőt­ti szemlélet, hogy az óvo­dáskorú gyermekeknek a fele igényel óvodát, Az Endresz György utcai óvoda és bölcsőde. Augusztusban kellett volna átadni. Ha a város üzemei összefognak, a ké­sedelmet jóra lehet fordítani, s emeletet építeni rá. Bács-Riskiin megye két járásában befejezték az iskolák körzetesítését A Bács-Kiskun megyei Ta­nács 1968. júniusában jóvá­hagyta a tanyai kisdiákok hát­rányos helyzetének végleges megszüntetésére kidolgozott programot. Eszerint 1971-ig 1160 külterületi kisdiákot he­lyeznek el községi diákottho­nokban. A programot eredmé­nyesen valósítják meg a helyi tanácsok. A Szabadszálláson felépült hétközi otthon meg­nyitásával a bajai járás után most a dunavecseiben is be­fejezték az iskola körzetesí­tést. A két járásban már va­lamennyi felsőtagozatos ta­nyai gyerek a belterületi isko­lákban tanul. Egy részük kol­légiumi lakó, mások pedig be­járnak a körzeti iskolákba. A megye sűrűn lakott Kiskun­ság-vidéki tanyavilágában ugyancsak nagy erőfeszítése­ket tesznek a tanácsok e prob­léma megoldására. Alighogy a színházi évad megkezdődött, a Pécsi Balett — mint már annyiszor — kül­földi szereplésre indult: a Varsói ősz programjában kér­ték fel őket vendégszereplésre. Az esemény lezajlott, a balett a múlt hét végén hazaérkezett — és ezúttal úgy, hogy vere­séget szenvedett. A közönség hűvösen, sőt, ellenzérzésekkel nézte végig a Pokoljárást, a taps, a siker elmaradt. Éppen ezért Tóth Sándor­hoz. az új balettigazgatóhoz első kérdésünk az volt: mi­lyen tanulságokat vontak le ebből a kudarcból. — Hadd kezdjem a „kiseb­bekkel”: a Pokoljárás a bo­nyolult szcenikai feladatok miatt utaztatásra nem is al­kalmas darab, valamint nem is illett bele a Varsói Ősz programjába. Így hát eleve a többinek valamelyik család­tagja, rendszerint édesanyja nem dolgozik, s otthon vi­gyáz gyermekére. Nem így ala­kult a családok helyzete, a mamák túlnyomó többsége dolgozik, s Pécsett a szülők­nek nem a tévesen meghatá­rozott 50, hanem 70 százalé­kuk igényli az óvodát. Ezért a túlzsúfolt újmecsekaljai óvo­dákból is 241 kisgyermek ki­maradt, sehová nem vették fel, még a belvárosba sem. Ezzel a szemlélettel össze­függésben alakult ki az úgyne­vezett járulékos építkezések rossz aránya. Az Országos Tervhivatal minden 1000 la­kásra 40 bölcsődei, 75 óvodai férőhely és 8 általános iskolai tanterem építését engedélyezi csak. Holott ennél legalább 50 százalékkal több, de inkább ennek kétszerese kellene. A helyi tanácsok persze építhet­nek bevételeikből többet is, de ezt nem lenne szabad rá­juk hárítani. Hiszen például Pécs évente 16 millió forint fejlesztést szolgáló bevétellel rendelkezik,, amiből az útépí­téstől kezdve az utcák világí­tásáig mindent fedeznie kell. De az új lakótelepeknek leg­alább van némi járulékos be­ruházásuk. Mert a foghíjas tel­kekre épült soklakásos nagy házaknak, az új utcáknak egyáltalán nincsen. Avagy ki gondolt például arra, hogy a XII. kerületben jövőre 340 emeletráépítéses lakás készül, s ezek is növelik a bölcsőde-, óvoda-, iskolaigényt? Aztán a Kodály Zoltán úti lakásokhoz miért nem terveztek ilyen in­tézményeket, s miért kellett ott még az orvosi rendelőt is hentesboltban elhelyezni? A kérdés másik vetülete: miért nem ösztönzik valamilyen mó­don az építővállalatokat, hogy ne csak a lakás-, hanem a já­rulékos építkezés is kifizető legyen a számukra? Országos gondok ezek, meg­oldásukat, úgy hisszük, felül­ről kell kezdeni. Szerkesztősé­günk azonban egy ankétot is összehívott, s ezen nemcsak ügyes helyi megoldásokról kaptunk tájékoztatást, hanem az ankéton rugalmas egyezsé­gek is születtek. így a IIL kerületi Tanács és a Mecseki Ércbánya Vállalat egy-egy lakást ad a Bánky Donát utcai, és a 39-cs dan­dár úti óvoda számára, és azokba november közepére összesen újabb 70 kisgyerme­ket vehetnek fel. Űjabb 60 gyerek kaphat majd helyet a Nagy Jenő utcai óvodában, mert a III. kerületi Tanács há­zat vesz az óvoda mellett lé­vő öregek napközi otthoná­nak, s így bővíti az ottani óvodát. Az ankéton született a javaslat: az épülő Endresz György úti 50 férőhelyes óvo­dából 70 férőhelyeset létesíte­nek a benne lévő szolgálati lakás árán. De ezt az intéz­ményt, s a mellette lévő böl­csődét idén augusztusban át kellett volna adni, de csak jö­vő augusztusra ígérték az át­adását. Az üzemi óvodákban is 110 százalékos ugyan a helyki­használás, de mellettük taná­csi' óvodákban kapott csak he­lyet saját dolgozóik több kis­gyermeke. Így a porcelángyári szülők 41, a kesztyűgyáriak 88, az Építőipari Vállalatnál dolgozók 47, a bőrgyáriak 53, a rendőrségiek 38, a különbö­ző egészségügyi intézmények dolgozóinak 94 gyermeke. — Igaz, hogy a város nyugati te­lepülésirányú, s például a bel­városban lévő kesztyűgyár asz- szonyainak 45—50 százaléka már Üjmecsekalján lakik. S egyre több az ilyen üzem, ak­kor hát generációkon át innét hordozzák a gyerekeket a bel­városi óvodába? Nyilvánvaló, hogy ezeknek az óvodáknak a fejlesztése nem jó megoldás. E helyett a Mecseki Ércbánya Vállalat és a Mecseki Szén­bányák jár el helyesen, ami­kor inkább a pénzt adja át a tanácsnak, s helyette jogot kér és kap arra, hogy bizo­nyos számú vállalati dolgozó kisgyermekét tanácsi óvodába felvegyék. Másfelől a város üzemei, egyik korábbi felmérés sze­rint évi 26 millió forintot köl­tenek el szociális és kulturális címen, nem mindig szociális és kulturális célra. Kézenfek­vő tehát egy megoldás: a vá­ros óvodával nem rendelkező üzemei, gondoljanak a náluk dolgozó családanyákra is, s adják össze az óvodai felada­tok megoldásához kellő, nem nagy összeget. De a már óvo­dával rendelkezők számára is ez a legügyesebb megoldás. — Cserében nyilván kérhetik a jogot, megfelelő számú kis­gyermek elhelyezésére. — Az üzemenként adott 10—20 ezer forintból könnyen emeletessé lehetne építeni az említett Endresz György utcai óvodát, s ezzel 140-re növelni a férő­helyek számát. Erre talán van még építészeti lehetőség, leg­alább haszon is származnék abból, hogy jócskán késik ott a munka. Eszperantóval Európa fővárosaiban Előadás Stockholmban — Meghívás Londonba A város hatezer kisgyer­mekének sorsa tehát vég­re határozott intézkedése­ket kíván, nemcsak az eddig dicséretes szervező munkát kifejtő, sokat áldozó városi és harmadik ke­rületi tanácstól, valamint a Mecseki Ércbánya Vállalattól, hanem az alapkérdéseket meg­oldani tudó országos szervek­től, s a helyi gondokban se­gíteni képes pécsi üzemektől, intézményektől is. Földessy Dénes Amikor megkérdeztem Sza­bó Flórát, hogy a jogi egye­tem utolsó évének szorító kö­vetelményei, és a pluszként vállalt francia nyelv tanulása mellett, mi inspirálta az esz­perantó elsajátítására is, előbb Lev Tolsztojt idézte: — „Az áldozat melyet az ember az eszperantó megtanulására hoz, olyan csekély, és az eredmény, amelyet elérhet, olyan nagy, hogy ezt a kísérletet senki­nek sem szabad visszautasí­tania”. — Nemcsak megragadott, hanem egy kicsit apropóra is jött ez a tolsztoji biztatás, mondotta. — Ugyanis négy évvel ezelőtt, amikor az érette ségim után megpályáztam a jogi egyetemet, csak nulla évesnek vettek fel, és ezt a várakozási időt nagyon sze­rettem volna valami hasznos dologgal kitölteni. Nos, ekkor jött az apropó, mert annak­idején készült Budapest az Eszperantó Világkongresszus­ra, melynek Ifjúsági Kong­resszusát a pécsiek vállalták magukra. Hát, ez a nagy moz­gás, készülődés érlelte meg bennem is az elhatározást az eszperantó gyorsított tempójú megtanulásához. Sikerrel, mert ahogy mon­dotta. másfél hónapos tanu­lás után már kezében volt a vizsgabizonyítvány, mely egy­úttal jogcímet is adott a kong­resszusi rendezvények egyik tolmácsi posztjára. És a foly­tatás? — A Magyar Eszperantó Szövetség megbízásából, még abban az évben veze­tője lettem egy ifjúsági dele­gációnak, amely a bulgáriai Russe-ban megrendezett első egyetemista világkongresszu­son komoly részt vállalt az eszperantista kapcsolatok nem­zetközi kiépítésében. Kiemelkedő szervező képes­sége, nyelvtudása révén, — beleértve a francia nyelv ál­talános és jogi használatának kifogástalanságát is, — újabb év múlva már állandó dele­gáltja lett az eszperantisták nemzetközi rendezvényeinek, találkozóinak. Négy ország ki­vételével Európa minden fő­városát, végiglátogatta már, számtalan jó barátot, levelező partnert szerezve, a világ min­den tájékáról. Nem is vállal­kozott arra. hogy akár az említett fővárosok, akár a külföldi jó barátai közül va­lamelyiket is előtérbe állítsa. — Mindenütt és mindenki úgy fogadott mint a hazája- beli jó barátját, — mondotta. — De ez érthető, és így is van rendjén. A közös nyelv feloldja az úgynevezett kis és nagy nemzetek közötti különb­ségeket, s következésképpen közelebb hozza egymáshoz az embereket. Vagyis nem vélet­lenül nevezik az eszperantót és az eszperantistákat a né­pek közötti béke és barátság követeinek. Talán a legszebb példa erre, hogy a Svéd Aka­démia ebben az évben Nobel békedíjra javasolta az eszpe­rantó mozgalmat... Azért, — ha nógatásra is, — de elárulta, hogy mégis csak vannak külön számon- tartott, „előtérbe helyezett” útjai, élményei, közöttük az idei hathetes skandináviai körútja, melyek közül... — A stockholmira emlékezem talán a legszívesebben, — mondotta. — Ugyanis az ott rendezett világkongresszuson olyan neves előadók közé so­roltak be ötödiknek mint dr. Ivó Lapenna angol jogász professzor, aki egyben a vi­lágszövetség főtitkára, továbbá dr. Hans Michael Maitzen csillagász, gráci, Senad Colic szarajevói, és Hans Bakker amszterdami egyetemi adjunk­tusok, docensek társaságába, ami, — talán mondanom sem kell, hogy milyen nagy meg­tiszteltetést jelentett számom­ra. És nem kisebb sikert. Pél­dául az egyik neves svéd lap, a „Bergslagsposten” amely első oldalon közölte a fény­képét. oldalnyi terjedelemben méltatta „A fiatalkorú csopor­tos bűnözés” címen tartott előadását, — melynek megis­métlésére a londoni egyetem­ről is meghívást kapott, — nem beszélve a rádió és tv interjúk egész soráról. — A nagy érdeklődésre el­sősorban az adott okot, hogy a témával kapcsolatos kapita­lista és szocialista jogok ösz- szehasonlítására építettem az előadásomat — mondotta. — Nos, ez egyben módot adott arra is, hogy véleményt nyil­vánítsák a kapitalista jogok­ról, melyek egyértelműen csak büntetik a fiatalkorú bűnöző­ket, amíg nálunk a főhang­súly a megelőzésen van ... Ide kívánkozna még néhány hasonló példa franciaországi útjairól is, ahol az újságok ta­núsága szerint bőven kama­toztatta francia nyelvtudását is, az összehasonlító jog fen­tebb említett témaköréből tar­tott előadásain. De helyszűke miatt maradjunk továbbra is az eszperantónál, amely a nemzetközi hímév mellett, nemzetközi tisztségviselésre is jogosította Szabó Flórát, — e csodálatos nyelv ápolóját és fáradhatatlan propagandistá­ját. Az Eszperantó Egyetemis­ta Világszövetség keleti fél­meggondolandó lett volna hogy ezzel a műsorral men- jünk-e. Mivel azonban egy ré­gi szerződés kötötte az együt­test, ezen nem változtathat tunk. A varsói közönség egyéb ként nagyon jó közönség volt ezt pontosan éreztük, ezért ön magunk lemérésére a szigort önvizsgálatra alkalmat adót ez a kudarc. Leszögezhetjük hogy először is a jövőben sok kai nagyobb felelősséggel kel a repertoárt összeállítani, má sodszor: más dolog itthon ki sérletezni, ezt nemcsak sza bad, hanem kell is, ilyen rec rezentatív külföldi szereplf sekre azonban csak a kíséri« tek kiérlelt eredményeit lehe elvinni. Végül, mint végső ta nulság, napnál világosabba kiderült, hogy a Pécsi Bale számára az egyetlen út: sza molni azzal a kétségtele ténnyel, hogy a megalakult sunk óta eltelt tíz esztend alatt stílusban rokon és min< ségileg is kiváló együttese serege nőtt fel. Mikor kerülhet sor ezeknt a tanulságoknak a kamatozti tására? — Sajnos, nem azonnal. Budapesti Művészeti Hetek: már jóelőre lekötötték < együttest, kétszer adjuk elő Pokoljárást, szerdán és cs' törtökön. Mindamellett ne azt akarom ezzel mondái hogy itthon sem lehet sik rünk, az eredmény igen s< tényezőtől függ. Másrészt vé eredményben „itthon vagyun] Pesten is, a kísérletezés jói tehát feltétlenül megillet mi két. Megszerzett és átgondt tapasztalatainkat inkább a t vábbi munkában szeretnél értékesíteni. Hónapokkal ezelőtt felvett tűk a kérdést: válságban van a Pécsi Balett, éppen a s< rendezetlen belső kérdés, any gi és más természetű go miatt. Mi ma a helyzet? — Sok tekintetben megtc tént az előrehaladás, vagy \ úgy tetszik, a problémák re dezése. A legfontosabb együttes számára, hogy me történt az ígért, s annyira ég tő problémát jelentő bérre dezés. Megtörténtek az szerződéskötések, pár új fi tallal is kiegészült az egyi tes, s úgy tűnik, stabilizál dott. A már meglévő magá táncosok mellett három új, 1 hetséges magántáncosa v most az együttesnek: Gallov Attila, Herda János és Moli: Mihály. A gondok megoldása, a b ső önvizsgálat kifejezésre ju már az együttes tízéves ju leumának megünnepléséb is? — Reméljük. Van egy képzelésünk, hogyan rend« zük meg a jubileumi hete két, erről azonban még n< beszélnék bővebben. Az a l nyege, hogy itthon szeretné ünnepelni. A West side stc és a Cirkuszhercegnő melle amelyeknek táncos feladat színvonalasan szeretnénk ell ni, két bemutatót tervezüi Eck Imre balett-estje lesz egyik, és Hubay—Harango Csárdajelenete a másik. Rer kívül fontosnak tartjuk utóbbit azért, mert ez a e rab az első magyar balett a magyar balett megterem jének, Harangozó Gyulának első nagy koreográfiája. 19 ban nevezték ki az első ha koreográfust az Operaházba az ő első színpadi műve 1 talmas siker lett. A Csári jelenet, ez a darab, amelyr tánctörténeti jelentőségén az is nagy értéke, hogy I rangozó összes táncművés; erényeit magában foglalja, mester felesége. Hamala I: már október 13-án. hét: megérkezik Pécsre és megk ii a próbákat. Az eredeti ! reográfia szerint dolgozzuk hát ki a darabot, amely: bemutatásával — úgy rerr iük, megtörjük azt a jeget írni komoly gondot okoz é’ óta az együttesnek. Arról magyaros jellegről van ! amelyet hosszú ideje — jo san — számonkérnek a P< Balettól, itthon és külföl« egyaránt. Hallania Erzseb* tekéjének vezetője ma már, ami azt jelenti, hogy a Kelet-Eu- rópa, Kelet-Afrika, Ázsia, Üj- Zéland és Ausztrália, egye­temista szövetségei tartoznak a vezetése alá. — Különböző programjai­kat, rendszeres jelentéseiket a nyugati félteke vezetőjével Claude Nourmont kisasszony­nyal, az Aixen — Provence! egyetem tanársegédjével koor­dináljuk, és a közös össze­foglaló jelentéseket, együtte­sen az Eszperantó Nemzetközi Világszövetséghez, illetve az UNESCO-hoz továbbítjuk ... És befejezésül még egy kér­dést: — Az egyetem befeje­zése után, melyet mindvégig jeles eredménnyel végzett, — lesz-e módja, ideje az említett tisztség és a velejáró nem éppen kis gondok megoldá­sára. — Csak hasznomra lehet a vállalásuk — mondotta. — A kapcsolatok fenntartása, újabb tapasztalatokat ad szá­momra. különösen a nemzet­közi jogrendszerek, jogelvek tüzetesebb megismerésére, amelyeket nagyszerűen fel­használhatok majd a válasz­tott pályám során. Pálinkás György Szerdától olcsóbb a ponty A Halértékesítő Vállalat október 1-től csökkenti a ponty árát. Ennek megfelelően szerdától a kiskereskedelem az egy kilón felüli pontyot kilogrammonként 20 forintért, a 60 deka és az egy kiló közöttit 17 forintért árusitja. így a ponty ára 2 forinttal ala­csonyabb, mint a múlt év utolsó negyedében volt. A múlt év eleje óta a hal a szabadáras cikkek közé tartozik. Ezt a lehetőséget kihasználva tavaly évközben négyszer-ötször is módosították a hal árát. Ez gyakorlatilag drágulást jelentett, hi­szen a változás során 22—27 forint között alakult a hal kilójának ára. A mostani árcsökkentéssel a ponty ára azonossá vált az 1967. évivel. A HALÉRT bőséges készlettel rendelkezik a folya­matos ellátáshoz, sót ezentúl olyan községekre is kiterjeszti a rendszere« halszállítást, ahová eddig nem jutott. Egy kudarc tanulságai Tízéves jubileumára készül a Pécsi Balett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom