Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

1569. október 19. imtvcrnttm *ioűe»Tio Lehalászás — növekvő gondokkal Szárazra vetett „halipar”? Jelentés a beruházásokról A rajtjelet a vízhőmérséklet adja meg. Ha a napi közép­hőmérséklet és a vízhőfok 12—14 Celsiusra süllyed, az ország ezernyi halastavánál megnyitják a zsilipeket: kez­dődik az őszi lehalászás. Ta­valy 2978 vagon halat mertek kosárba, s az idén legalább 4—5 százalékkal nagyobb lesz a „termés”. A boltokban máris érződik a nagy szüret előszele: a választék óriási, s alacso­nyabbak az árak is. A ponty­barátok, a halételek kedvelői örülnek, persze, a halgazdasá­gok vezetői azonban legszíve­sebben már el is felejtették volna az egészet. Mert ami­lyen népszerű étel a hal, any- nyira nehéz az értékesítése, különösen ilyenkor, ősszel. Óriási fejlődés 1938-ban 755 vagon halat te­nyésztettek hazánk mestersé­ges halastavaiban. 1975-ben 4000 vagonra számítanak. A megyei adatok az országos ütemnek megfelelően nőttek, amit a tófelület alakulása is bizonyít. 1960-ban 487 holdnyi halastavuk volt megyénk szö­vetkezeteinek, 1969-ben 1609-el „startoltak”. Baranyai viszony­latban ehhez még 711 holdnyi állami gazdasági tó és a Ba­ranya—Tolna megyei Állami Halgazdaság tavai jönnek, öt év alatt a haltermelés közel 40 százalékkal nőtt, melyből a termelőszövetkezetek 65, az állami gazdaságok 35, a ter­mészetes vizeken halászó tár­sulások pedig 5 százalékkal részesednek. A legmagasabb szinten tenyésztő halgazdasá­gokban elérték az 1000 kilo­grammos kihozatalt holdan­ként, s még mindig nincs megállás. A Megyei Tanács halászati f ^iigyelősége által összeállított 'ötéves fejlesztési terv szerint 1975-ben egy holdra vetítve 20 százalékkal lesz nagyobb a „termés”, össz- volumenében pedig (mert köz­ben új tavak is épülnek) 60 százalékkal több halhúst kap a kereskedelem, mint idén. A tervnek egyetlen szépség­hibája van: a piac közönye, a hal ugyanis nálunk csak ked­velt étel, de még nagyon mesz- sze van attól, hogy alapvető élelmiszereink egyike legyen. Egy tavaly készült kimutatás szerint 2 kiló halat fogyasz­tunk évente, míg a nyugat­európai átlag 6 kiló. De talán még ez sem mond olyan so­kat, mint az a tény, hogy ez­előtt ötven évvel is 1,6—1,7 kiló volt az egy főre eső hazai fogyasztás... Olcsó-e az olcsó? Minden értékesítési nehéz­ség vizsgálatát az árakkal kell kezdeni. A húsféleségek ár­listáján a halak mellett áll a legkisebb szám, dehát valóban olcsó-e, ami olcsónak tűnik? 1960-ban 20 forint volt egy kiló hal, most 22,50. A diffe­rencia nem jelentős — vannak más, fontos cikkek, melyek ára jobban emelkedett. Az ár­emelés háttere közgazdasági­lag érthető és indokolt: 1966-ig veszteséges volt a halipar. A „rendezés” — és az állami do­táció —, most úgy ahogy jobb­ra billentette a mérleg nyel­vét, de a „bosszú” nem ma­radt el: megtorpant a vásár­lási kedv. 1963-ban 1536 tonna halat értékesítettek a hazai piacon, 1968-ban 1507-et. A kérdésre adott válasz — ol­csó-e a hal —, tehát egyértel­mű: nem. — Az újjáalakult pécsi fiatal u azók klubja október 22-én, szer­dán délután 5 órakor tartja első összejövetelét a Doktor Sándor Művelődési Házban (Déryné utca ■Ü). A klubesten Knoll István Ba­lázs Béla-dijas filmrendező él­ménybeszámolót tart Négy világ­rész 25 országában címmel, majd levetítik a szerző néhány kis- íilmjét. Az érdeklődők a klubest keretében a helyszínen megte­kinthetik a Magyarország—Dánia világbajnoki labdarúgó-mérkőzés tv-közvetítését is. Mit lehet tenni? Csökken­teni kellene az önköltséget. Nézzük, rövid távon várható-e ez? 1960-ban 11,7 forint volt az egy kilóra vetített önkölt­ség, 1968-ban 16,54. A kilátá­sok tehát nem túl biztatóak. Hogy miért így alakulnak az önköltségi mutatók, az — saj­nos —, világos: emelkednek a takarmányárak. Mindez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy az önköltségcsökkentés eleve lehetetlen. Csak erőfe­szítéseket követel, egy olyas­fajta „halipari” közérzetet, mely maga sem nyugszik bele a pillanatnyi helyzetbe, s min­denáron javítani akar. Üj ta­karmányok, a kettős haszno­sítás (hal-pecsenye kacsa), az új, gazdaságosabb halfajták széleskörű elterjesztése mind­mind eredményt ígér, csak hát valamivel gyorsabban kellene ebbe az irányba előrehaladni. A piac bővítése Persze lennének gyorsabban realizálható lehetőségei is a fogyasztás növelésének. Itt van például a piac-bővítés. Ha valaki megrajzolná hazánk halfogyasztási térképét, kide­rülne, vannak községek, sőt egész járásnyi területek, ahol szinte nem is esznek halat. Az Alföld egésze mélyen az országos átlag alatt van e te­kintetben tehát érdemes lenne végre felfedezni. De hát ennek is vannak objektív akadályai. Nincsenek szállítóeszközök, il­letve olyan hűtőterek, ahol biztonságosan tárolhatók a halak. Ezt a problémát is is­meri mindenki, s ha valaki felveti mindjárt rákezdenek: jól van, de ki építse? S,ezzel el is érkeztünk a legproble­matikusabb területhez: a hal­forgalmazáshoz. Nézzük, ki árul ma halat? Hát mindenekelőtt a Halérté­kesítő. Aztán van néhány szö­vetkezeti stand, néha a föld­művesszövetkezet is kér egy- egy kisebb tételt, s ezzel vége is a sornak. Átvevő, illetve tá­rolókapacitása egyedül a Hal­értékesítő Vállalatnak van, ez a vállalat azonban szinte kizá­rólag a városokba települt. A falvak tehát többnyire ellátat­lanok, sőt arra is van példa, hogy éppen ott nem lehet ha­lat kapni, ahol a tavak elterül­nek. Első lépésként tehát a termelők szélesebb körű piaci u iulot*. 'un a ajjuu.1 • tevékenységét kellene kierő­szakolni: áruljanak a halgaz­daságok; sátorban, kocsikról, pavilonokban, városban és fa­lun, egyszóval: értsék meg végre, hogy nem várhatnak senkire... Nagyvízi halászatot ; A hal ma szezoncikknek számít, éppen úgy, mint a gyümölcs. Ilyenkor ősszel van, de nyáron, tavasszal szinte se­hol. Néhány gazdaságban már rátértek a nyári — nagyvízi halászatra —, de ennek is vannak objektív előfeltételei: nagyobb ivadékokat kell ta­vasszal vízbe engedni. Aztán itt van a halkülönlegességek — a busa, a fehéramur stb. —, kérdése. Nagyobb propa­gandát kellene mellettük ki­fejteni. Az is sokat segítene, ha bővítenék a választékot — a ponty rovására. Csuka, har­csa, süllő, compó kellene az eddiginél nagyobb mennyiség­ben, ezek a hazai piacon rend­kívül népszerű halak. A tele­lők építése is hihetetlenül las­san halad, pedig a piac egyen­letes ellátásának ez az egyet­len reális alapja. Egyszóval: a „halipar” ma egy kicsit olyan szárazra vetett halhoz hason­lít, mely ahelyett, hogy kiutat keresve vergődne, egykedvűen piheg az üdvöt adó lehetősé­gek közvetlen közelében... Békés Sándor Felsőfokú Építőipari Főiskola építkezése, a tanszéki épület és a diákszálló Szokolai felv. Elkészült a jelentés az év 9 hónapjának beruházási te­vékenységéről és az éves vár­ható teljesítésről a Beruházási Bank megyei fiókjánál. Az. idén két nagyberuházás fejeződött be, Zobák-akna fej­lesztési munkálatai és a Szi­getvári Konzervgyár rekonst­rukciója; előkészítés alatt áll egy nagyberuházás, a Mohácsi Farostlemezgyár közel félmil- liárd forint költségbe kerülő bővítése. Ami a többi egyedi nagyberuházást illeti: az Or­vostudományi Egyetem elmé­leti tömbjének építésénél nincs, ellenben a Felsőfokú Építőipari Technikum építésé­nél 10 millió forintos lema­radás van. Az ok: a kivitelező vállalat létszámhiánya, illetve a kazánok késedelmes szállí­tása. A Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató V.-nál folyó épít­kezéseknél az év végéig 10 millió forintos lemaradás vár­ható a benzinfejtő iparvágány Francia szabadalmat vezetnek be a zalai építők Az állandó munkaerőhiány­nyal küzdő Zala megyei Álla­mi Építőipari Vállalat a lakás­építés ütemének növelésére francia szabadalmat vezet be. Az átvett technológia alkal­mazásával kevesebb lesz a szakipari munka, a falak belső vakolása helyett például ta­pétát használnak, parkett he­lyett pedig szőnyegpadlót épí­tenek be. Mivel a lakóházak átadása éppen a szakipari munkák elhúzódása miatt ké­sik, a francia építési mód át­vételétől arra számítanak, hogy lényegesen csökkenthetik az építési időt. Az új építés- technológiát a jövő évben kez­mintegy 8 millió forintos le­maradás várható a kommuná­lis gázellátásra tervezett beru­házásoknál is. Ennek az oka elsősorban a mélyépítő kapa­citáshiány, valamint a gáz­vezeték építésénél 1969 máso­dik negyedévében bevezetett, nagyobb biztonságra törekvő technológiai előírás, amelyre a kivitelező vállalatok nem voltak felkészülve. A villa- mosenergia-elosztó hálózat fej­lesztése megfelelő ütemben halad. Lemaradás van a sik­lósi transzformátorállomás építésénél, a 4—5 hónapos ké­sedelem oka építési anyag­hiány, s emiatt a technológiai szerelés is elhúzódik. Lema­radás várható a pécsi gépko­csi komplex telep építésénél, a gumijavító műhely és a fu­tójavító bővítési munkálatai­ban a szerződéskötés elhúzó­dása miatt. Az egyéb állami beruházások kategóriájában a banki jelentés az Orvostudo­mányi Egyetem 400 fős diák­otthonát és a Tanárképző Fő­iskola fejlesztését említi, ki­vitelezni kapacitás-problémák miatt itt is lemaradás várható. Mint ismeretes, az épülő siklósi kenyérgyár kivitelezési munkáját abba kellett hagyni, mivel a kétemeletes épület megsüllyedt. A helytelen ter­vezésből eredő hiba kijavítha­tó, amellyel a létesítmény ren­deltetésének megfelelően, hasz­nálatra alkalmassá tehető. A Központi Gazdasági Döntőbi­zottság határozata szerint az Élelmiszeripari Tervező Vál­lalat köteles az alapozás meg­erősítésére — az azzal kapcso­latos dúcolásra és a földszinti vasoszlopok megerősítésére — tóber 31-i határidőre díjmen­tesen elkészíteni és átadni. A Baranya megyei Építőipari Vállalat a javítási munkálato­kat 1970. február 20-ig köte­les elvégezni. Jelenleg még nem ismeretes a javítási és megerősítési munkák volume­ne, költsége és ezzel a beru­házás várható befejezésének .ideje sem. Nem tartozik szo­rosan ide, de megemlíteném^, lapunk és több más lap cikke nyomán, az ügyben megindult a rendőrségi eljárás. A banki jelentés végezetül a vállalati beruházásokkal foglalkozik és megállapítja, a mezőgazdaságot, az építőipart, az építőanyagipart és a posta beruházásait kivéve a pótlás jellegű beruházások a jellem­zőek. A vállalatok többségénél nem képződik olyan fejlesztési alap, amely jelentősebb beru­házásokra, fejlesztésre adna lehetőséget. — A Marx Károly Közgazdaság­tudományi Egyelem pécsi kihelye­zett tagozata ez évben is szervez előkészítő tanfolyamot. A tanfo­lyam két tárgyas, választhatóan politikai gazdaságtan és matemati­ka, vagy történelem és matemati­ka. Az előkészítő tanfolyamra mun­aviszonyban álló, érettségivel ■ndelkező dolgozók jelentkezhet­ek. Az előkészítő tanfolyam díja 0 forint, amelyet egyösszegben őre kell fizetni. A tanfolyam 1969. decemberében ezdődik és 1970. júniusig tart. ■lentkezni a Pécsi Tudomány- syetem Állam- és Jogtudományi ar dékáni hivatalában (48-as tér I. em.) Mezősi Károlynénál le­it 1939. november 15-ig. Bach-muzsika és a mini téglagyár A szobából kettőt csinál­tak. Szombat-vasárnap társadalmi munkában összedobtak egy erkélyt. Így most a „plafonon” is lehet dol­gozni. Mindenütt rajzasztalok, több tonnányi műszaki doku­mentum, rajz. Egy pauszon karcsú vasszerkezet: „Gör- csöny 1 téglagyár Bakdaru egyes lába”. — Egyetlen daru elkészíté­séhez 40—50 részletrajzot kell készíteni. Nagy a hajtás mos­tanában. Többször előfordult, hogy észre sem vették a fiúk és reggel lett. Talán félórája, hogy a „fiúk” — nő is van köztük — Kuhár Antalt, a Téglaipari Vállalat műszaki fejlesztési csoportja vezetőjét jellemezték így: klassz srác az Anti. Nem játssza a főnököt, mégis mindig rendben vannak a dolgaink ... — Igaz, szeretem ha rend van, de csak úgy emberi mó­don. Elsősorban a fejekben kell, hogy ne legyen zűrzavar. A többi már mellékes. A kí­nos, öncélú rendet, az emberi tettvágy korlátáit nem tudom elviselni... Annyira furcsa minden az alig harmincéves fiatalembe­ren. Barna korszakán keretezi fiús arcát. Gyermekkorában csak a zenét és képzőművésze­tet szerette. Ugyanakkor félt is mélységeitől, buktatóitól. Most pedig egy nyugtalan gé- pész-szilikát mérnök... — Belenőttem a műszaki pályába. Apám is nyugtalan ember volt. Jártuk az orszá­got. Inota, Mátra, végül a pé­csi Hőerőmű építését vezette. Azt mondta: egy 18 éves fia­talember még nem rendelke­zik elég ítélőképességgel saját sorsának eldöntésében. Így az ő akarata szerint kerültem a műszaki egyetemre. Eleinte természetesen nem tetszett. Szabadidejének nagy részét a József Attila Szabad- egyetemen, az Operaházban és a művészklubokban töltötte. Talán már a második évfolya­mot is elvégezte, amikorra be­letörődött sorsába. Ennek elle­nére a tanulással soha nem volt baj... — Amikor végeztem — 1964-ben — a hirdetőtáblán láttam mostani munkahelyem pályázatát... Itt vagyok. — Simán ment? — Nagyon is. Mindig volt valami munka. Gyárak re­konstrukciói, kisebb tervezé­sek. Ha lejárt a munkaidő hazamentem. Néha túlóra... K özben régi szerelmét a művészetet kereste. így vetődött a Bóbita együtteshez. Az egyik előadás után kérte: szóljatok, ha szük­ségetek lesz egy emberre... Hamar hívták. Röviddel ez­után a Rómeó és Júlia cím­szerepeivel elnyerték a feszti­vál legjobb férfi és női alakí­tás díját. „Júlia”, a felesége. A „Bóbitában” ismerkedtek össze. — Hát ebben elég sok ro­mantika van. Pedig az új, görcsönyi téglagyár automata gépsorai között, az alagútke- mencében, amikor ottjártunk- kor percenként kértek tőle ta­nácsot, azt hittem ő száz szá­zalékig a XX. század embere. — Fene tudja ... Meglehető­sen praktikusan tudom szem­lélni a dolgokat, de... egy Bach-muzsika napokig feldob. Jó kedvre derít: jó a fülnek, a léleknek... Az eszemnek, hogy ilyen képességű emberek éltek... ösztönző. — A téglagyár...? — Azzal kezdődött. Két éve. Addig csak a feladatok hatá­rozták meg, jól érzem-e ma­gam. Abból soha nem szárma­zik semmi jó, ha az ember reggeltől estig gürizik. Nem tudja kipihenni saját munká­jának terheit, nem tud örül­ni... Görcsöny az első. Több munkában kis hangya vol­tam ... Ez azonban más! Rá­jöttem: a gazdasági szakem­bernek műszakinak kell len­nie. Viszont nekünk nem elég pihenni a diplománkon, hi­szén mi tudjuk legjobban be­folyásolni a gazdaságos ter­melést. Ezért iratkoztam be a mérnök-közgazdász képzésre is. — Sajnos a műszakiak nagy többsége, megreked saját vál­lalatának problémáinál, amely­nek sikeres megoldásától függ a prémiuma ... — Igaz lehet. Csak a mi év­folyamunkon 430-an végez­tünk. És az országban...? Mégis kevesen vannak, akik többet akarnak, mint ameny- nyit a fizetésükért kötelesek megtenni. Ezzel van összefüg­gésben a műszaki színvonal, minőség és azt hiszem az ár­emelkedés is.... Mennyire igaz, hogy a fel­adatok csodálatos energiákat és képességeket tudnak felsza­badítani az emberekben. Ku- hár Antal hónapok óta min­den nap kint jár az épülő tég­lagyárban. Csaknem 2000 la­kás építéséhez elegendő téglát gyártanak majd itt évenként. A legkorszerűbb automata gé­pek formálják a téglát, szinte emberi kéz érintése nélkül ke­rül ki készen, a 100 méteres alagútkemencéből. Ki tudná felmérni hány napot dolgozott az automaták „okosításán”, mennyit a számítások ellen­őrzésén ... — Igen. A leg ... szóval so­kat köszönhetek ennek a mun­kának. Azt is, hogy már arra is gondoltam: szabad-e ilye­neket építeni? Óriási költség­be kerül. Nagyon lassan térül meg... Szükség lesz rá 20 esz­tendő múlva? A téglagyártás 3 ezer éves. Azóta alig válto­zott valamit, csak a gépek át­vették az ember szerepét. Azt mondjuk, az alagútkemence modern... de hiszen már a görögök is ... Ferdén befúrtak a hegybe egy barlangot. A nyers téglákat csúsztatták le­fele, mire leért kiégett... Ed­dig nincs új a Nap alatt, tehát van lehetőség ... Mást, valami egészen mást kell... Egy svájci építészeti folyó­iratot tesz elém ..., elkészült az a 16 emeletes épület, amelynek falvastagsága min­denütt 15 centiméter. — Elképzelhető milyen óriá­si szilárdságú téglából készül... Kisebb súly, kisebb alap kell, kevesebb anyag, alacsonyabb szállítási költségek... N yughatatlan ember. Fan­tasztikus elképzelései vannak. Most, amikor csaknem mindenki az óriási létesítmények lázában él, ő fejébe vette, hogy szállítható, bárhol, rövid idő alatt felépít­hető, vándor minitéglagyára­kat kellene konstruálni. Nem a tégla utazna az építkezések­hez, hanem a gyár. Ki tudja? Lehet, hegy rövidesen rájön­nek: tényleg ez a jövő útja. A gazdasági élet ezer össze­tevője, az új gazdasági szem­lélet, vizsgálódás furcsa titko­kat rejtegethet még számunk­ra. Lombos! Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom