Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

T juurvöniou napio 1969. októbei 1. Diplomáciai eszmecserék New Yorkban Újabb Nixon bejelentés amerikai katona távozik Thaiföldről Távirat \z ENSZ közgyűlése alkalmat ad a New Yorkban tartózkodó külügyminiszterek sűrű találkozóira. — Képünkön: Gromiko szovjet, Slngh indiai és Rogers amerikai külügyminiszter az indiai államférfi által rendezett fogadáson. Díszdokíorrá aratták Kekkonent Bensőséges ünnepség zajlott le kedden a budapesti Eötvös loránd Tudományegyetemein: dr. Urho Kaleva Kekkonent, a finn Köztársaság elnökét az állam- és jogtudományok dísz- iok torává „avatták. Az egyetem ünnepi közgyűlésén részt vett j -osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Cseterki Lajos, az ülnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter és dr. 3rbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Je- en voltak az elnök kíséretének és a budapesti finn nagy- .öveteégmek tagjai is. ♦ TOKIÓ: Gyors- és teher-[ onat ütközött össze Japán j lizuoka tartományában. Ki- uncvenen megsebesültek. DENVER: Egy donor szívet j s két veséjét három különböző , te mély be ültették át hétfőn a enveri katonai kórházban. A tervadó és a befogadók nevét em hozták nyilvánosságra. ♦ SYDNEY: Tűz ütött ki :eddeti Sydney egyik raktár- cgf/edében. Tizenegy gépko- sigthrázs leégett. A keletke- ett károkat többmillió dollár­éi becsülik. 4 BELFAST: Az észak-írországi i arLament kedden kezdi meg a j itat a tartományban kirobbant ! otgárjogi zavargásokról. lan aisley lelkész a szélsőséges pro- . ■stánsok vezetője bejelentette, ogy tömegtüntetést szervez * ! arlamenti vita ellen. Földre n zés ___________CQ F okváros: Hétfőn este heves föld' rengés rázta meg Dél-Af- rika két tartományát, Fok­földet és Na tál t. A föld­mozgások helyi idő szerint este 10 órakor kezdődtek. Nagymértékben kilengtek a magas épületek, az afrikai­ak rosszul épített kunyhói közül sok összeomlott. Az emberek vak rémületben rohanlak az utcára, sokan a parkokban töltötték az éjszakát. A legtöbbet szen­vedett vidék — mint ked­den reggel jelentették — Tulbagh és környéke: a földrengés eddig bebizo­nyosodott tíz halálesetét innen jelentették. A fok­városiak elmondták, hogy a földrengés közvetlen kö­zelben leszáguldó gyorsvo­nat robajával tört a város­ra. 9- PRAG A: A Csehszlovák kommunista Párt Központi j izottságának meghívására ; étfőn Prágába érkezett a [agyar Szocialista Munkás­árt Központi Ellenőrző Bi- jttságának küldöttsége, elén arinkai Oszkárral, a bízott- I ág titkárával. ♦ DALLAS: Egy őrült barlká- »zta el magát hétfőn Dallasban, ajd vaktában lövöldözni kezdett j r. utcai járókelőkre. Az örült go- | ói egy embert megöltek, hatot icgsebesítettek, míg végül Őt agát egy rendőrgolyó sebezte I i Iáira. ♦ VANCOUVER: Többszáz| anadai tüntető vonult fel i étfőn este Vancouver-benr az j 'gyesült Államok konzulátusa lőtt, hogy tiltakozzék a kedd- j e tervezett amerikai atom-. íbbantási kísérlet ellen. + MEXIKÓ: Armstrong, Aldrin , Collins, az Apolló 11. három | rhajósa hétfőn befejezte mexikói togatását. Az asztronauták ked- ín világkörüli útjuk következő lomására, Bogotába repültek* Elutazóit hazánkból a JKSZ küldöttsége Befejezte magyarországi látoga­tását a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége, amely Milos Szindzsicsnek, a Szerb KSZ KB titkárságának tagja vezetésé­vel a magyar gazdasági reform társadalmi-politikai vonatkozásait tanulmányozta. A küldöttséget fo­gadta Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A küldött­séget — amely kedden elutazott hazánkból — Bálint József, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője búcsúztatta. •9 NICOSIA: Makariosz cip­rusi elnök hétfőn Nicosiában megnyitotta a közel-keleti me­nekültek megsegítésével fog­lalkozó nemzetközi értekezle­tet. A tanácskozáson hatvan külföldi delegáció vesz részt, köztük Libanon, Szíria és az EAK képviselői. ♦ SANTIAGO DE CHILE: A cliilei belügyminisztérium hétfőn bejelentette, hogy Chile menedékjogot ad Salinas meg­döntött bolíviai elnöknek. Washington : Az Egyesült Államok közöl- j te NATO szövetségeseivel, hogy egyelőre nem áll szándé­kában Lényeges csökkentést végrehajtani Európában és kü­lönösen Nyugat-Németország- ban állomásozó erőiben. — A Newsweek című hetilap köz­lése szerint „legalább 1970 vé­géig” nem kerül sor ilyen lé­pésre s az amerikai kormány ezzel „biztosítani akarja a nyugat-európai vezetőket az amerikai kötelezettségek foly­tatásáról abban az időszakban, amelyben a nyugatnémet vá­lasztásokat s a francia őrség­váltást követően bizonytalan­rág mutatkozik”. A Fehér Ház kedden hiva­talosan bejelentette, hogy az Egyesült Államok hatezer amerikai katonát von ki Thai­földről. A kivonás a két or­szág között Bangkokban foly­tatott tárgyalások eredménye. A megállapodás azonban az országban levő amerikai csa­patoknak csak töredékét érin­ti: a haditengerészeti és légi- támaszpontokon levő ameri­kaiak létszáma megközelíti az ötvenezret. Mint ismeretes, Fulbright szenátor és több más amerikai politikus figyel­meztetett arra, hogy az Egye­sült Államok Thaiföldön a vietnamihoz hasonló fegyveres konfliktus veszélyével néz szembe és egyes jelentések szerint az amerikai erők köz­vetlenül is részt vesznek a partizánok elleni akciókban. Nixon elnök kedden megis­mételte azt a követelését, hogy az Egyesült Államok népe nyújtson feltétlen támogatást a vietnami politikájához, a bí­rálat helyett. Az elnök kitün­tetést nyújtott át egy tenge­részgyalogos alakulatnak a Fehér Házban, s ebből az al­kalomból elmondott beszédé­ben azzal érvelt, hogy „a bé­ke csak akkor jön el úgy, hogy óhajtjuk, ha az amerikai nép nem inog meg, nem futa- modik meg, hanem szilárdan kitart”. Nem kap fegyverszünetet Nixon a szenátusi demokra­táktól a vietnami háború ügyében. Scott szenátor, a re­publikánus pártcsoport új ve­zetője hétfőn javasolta, hogy a háborúellenes csoport tagjai hatvan napra függesszék fel a kormány vietnami politikájá­nak támadását, a Nixon által javasolt „egység” céljából. — Scott szerint az ilyen maga­tartás „megkönnyítené az el­nöknek a háború befejezésére irányuló lépéseket”. Edward Kennedy szenátor, a demokra­ta csoport helyettes vezetője azonban haladéktalanul kije­lentette, hogy a háborúellenes szenátorok „felelősségük teljes tudatában járnak el”, amikor követelik a kormányzattól a háború azonnali befejezését és a vietnami politika gyökeres felülvizsgálatát. A háborúellenes csoport tag­jai október 8-ra egész napos v.itát terveznek a szenátusban. A vita egy héttel előzi meg az egyetemi hallgatók által tervezett október 15-i „vietna­mi moratóriumot”. Szó van arról, hogy a törvényhozásban újabb javaslatot terjesztenek be arról, hogy szabjanak vég­ső határidőt az amerikai csa­patok kivonására. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány táviratot küldött a ívinai Népköztársaság Államta­nácsához, A Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsának, Peking A Kínai Népköztársaság meg­alakulásának 10. évfordulója al­kalmából üdvözletünket és jó­kívánságainkat küldjük ■. test­véri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság meg­alakulása történelmi jelentősé­gű esemény volt a szocializmus, a haladás és a béke ügye szem­pontjából. A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint a kínai nép országépítö munkájának eredményeire, s új. nagy sike­reket kíván a szocialista haza építésében. Budapest, 1969. október 1. A Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya FELMENTÉS A „ZÖLDSAPKAS” GYILKOSOKNAK. — Az amerikai hadseregügyi miniszter elejtette a vádat a hírhedt „zöldsapkás” különítmény hat tisztje ellen, akiket azért tar­tóztattak le, mert gyilkosságot követtek el Dél-Vietnamban. Rhéault, a fővádlott (képünkön baloldalt) újságírókkal beszél­get a felmentő ítélet után. — A vádelejtés oka: a gyilkosság (anúit „nemzetbiztonsági okokból” nem engedték kihallgatni. Húszéves a Kínai Népköztársaság 1949. október elsején a pekingi Tien An-men téren o.z ünneplő százezrek előtt felkúszott az árbocra az arany­csillagos vörös lobogó, hirdetve a Kínai Népköztársaság megalakulását. A kínai vezetők jelenlegi magatartása a legcsekélyebb mértékben sem halványíthatja el e nagy ese­mény jelentőségét. Az 1921-ben megalakult Kommunista Párt ihlette és lelkesítette Kína felkelt népét az angol—amerikai—japán imperialisták, valamint a hazai feudálisok és a komprádor burzsoázia elleni harcra. Amikor a japán hódítók 1931-ben egyszerre két szakaszon, Észak-Kínéban és Sanghajban tá­madást indítottak, a hazafias erők tömegesen csatlakoztak a kommunisták szervezte fegyveres ellenálláshoz, mert a, kommunisták bizonyultak a nemzeti függetlenség legkövet­kezetesebb képviselőinek is. A csaknem két évtizedes népi háborúban a felszabadí­tott területeken földhöz jutottak a parasztok, népi közigaz­gatás és népi igazságszolgáltatás született. A partizánhad­sereg rendkívüli kitartásának talán a legkiemelkedőbb pél­dája a történelmi „hosszú menetelés” volt, amelynek során a forradalom maga mellé állította az ország nagy területeit és közben tovább növelte a felszabadító fegyveres erőket. A harcok valamennyi szakaszán a kínai nép ügye fon­tos támogatást kapott a haladás nemzetközi erőitől, külö­nösen pedig a nagy szocialista szomszédtól, a Szovjetunió­tól. Mint ahogy 1949. október elseje után is a Szovjetunió és a szocializmus útjára lépett, akkor még fiatal népi álla­mok minden lehetséges módon segítették a felszabadult kínai népet. Ez a segítség nagymértékben hozzájárult, hogy a szorgalmas, munkaszerető kínai nép rövid idő alatt ko­moly sikereket érjen el az ország iparosításában, a mező- gazdaság fellendítésében, az egészségügy, a kultúra fejlesz­tésében. Az imperialista hatalmak mindent megtettek, s meg­tesznek, amivel árthatnak a népi Kínának. Arra töreksze­nek, hogy elszigeteljék, megfosszák alapvető nemzetközi jogaitól, korlátozzák gazdasági kapcsolatait. Mi sem termé­szetesebb, hogy a Kínai Népköztársaság barátokra és szö­vetségesekre elsősorban a többi szocialista országban talál­hat. Ellenkezik a kínai nép érdekeivel, hogy vezetőik szem­behelyezkednek a szocializmus, a haladás erőinek a béké­ért folytatott világméretű harcával; ezzel veszélybe sodor­ják a kínai nép vívmányait, s károkat okoznak a béke és a szocializmus ügyének világszerte. Csakis az internacionalizmus és a marxizmus—leniniz- mus útját járva, valósulhatnak meg azok a nagy és nemes törekvések, amelyekért a kínai nép oly sok áldozatot ho­zott. Nemzeti ünnepén azt kívánjuk a kínai népnek, hogy őrizze meg és fejlessze szocialista vívmányait, támaszkod­jék a szocializmust építő népek barátságára és szövetsé­gére, — hiszünk abban, hogy a bennünket e harcban össze­fűző eszmények minden megpróbáltatás felett győzedel­meskednek. Jézus-mária! — mondta egy ismerősöm és összecsapta a kezét, amikor megtudta, hogy Spanyolországban jártam. Jé­zus-mária! — mondta a mad­ridi áruház kiszolgálója, és keresztet vetett, amikor meg­mondtam, hogy Magyarország­ról jöttünk. Jézus-mária! — mondtam én is és a fejemhez kaptam, amikor a párizsi spa­nyol nagykövetség tisztviselője elém rakta a vízum-kérő lapo­kat és közölte, hogy azt há­rom példányban francia nyel­ven kell kitöltenünk és sze­mélyenként öt darab fényképet kell csatolnunk. Hiába magya­ráztuk, hogy ez már hóna­pokkal ezelőtt megtörtént és hiába győződött meg erről megtalálva a spanyol külügy­minisztérium jóváhagyásával ellátott kartonjainkat, mégis neki kellett állnunk a körmö- lésnek. Fénykép azonban nem volt, de úgy látszik nem is kellett, mert két órán belül a vízumokat „beütötték” az út­levelekbe. Es bevallom, addig én is csodának tartottam, ha egyál­talán eljutunk Spanyolország­ba. Nem mondom, nem ment egyszerűen, de nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek látszott. Egyébként a látszat csal és ez derült ki az említett követségi tisztviselőnek a ma­gatartásából is, aki felháboro­dottan utasította vissza azt a kérésünket; egy rokonlátoga­tásra utazó idős hölgy vízu­mát küldje át Rómába, hogy a hölgynek ne kelljen Párizsba utaznia. „Ez nekem nem kö­telességem — mondta —, és engem csak a kötelességeim teljesítéséért fizetnek. Ennél egy fillérrel sem kapok többet, tehat hagyjanak békén.” Bé­kén hagytuk. Üzentünk, is a hölgynek, hogy menjen el Pá­rizsba. Jézus-mária! — mondhatta ő is, amikor megtudta, hogy az udvariatlan tisztviselő mégis csak átküldtc (biztos fekete túlórában) a vízumot Rómába. Szerencsére ezt csak későb­ben tudtuk meg, különben nem ültünk volna olyan nyugodtan az Ibériai Expresszen és nem élveztük volna a Loire völgyé­nek csodálatos szépségét. A vo­nat 856 km-t 8 óra alatt tett meg, cs emellett az óriási se­besség mellett hallatlanul ké­nyelmes volt. Szükségünk is volt a pihenésre a sok elő- izgalom után. Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy az iz­galmaknak még nincs vége. Említettem, hogy vonatunk milyen nagy sebességgel ment, és ha ezt összevetjük azzal a nemzetközi gyorssal, amellyel 3 hét múlva Velencéből Dom­bóvárig 640 km-t 22 óra alatt 1 tettük meg. láthatják az óriási különbséget. Na, de a mi vo­natunk a lehetőséghez képest igen lassú volt. Az ugyancsak Párizsból induló Sud Express a Párizs—Irun-i utat 5 óra alatt teszi meg. Persze ezen a vonaton csak első osztály van és az is felemelt díjazás­sal. Ezt a mi pénztárcánk nem engedélyezte, amúgy is eret vágott rajta a vízumért fize­tett 4,5 dollár, nem is be­szélve az írun—Madrid távol­ságra szóló hálókocsi jegyről, amelyért 10 dollárt fizettünk. A vámvizsgálat ennyiből állt; a vámtiszt megivott egy deci jó magyar rumot és rá­rajzolta a bőröndökre krétá­val a kriksz-krakszot. De hogy az asszonyok lássák, hogy ő mégis csak többet tud mint a krétázás, felsorolta mindazt, amit Magyarországról tud emi- gyen: Puskás, Kocsis, Czibor. így aztán már meg is volt a közös téma egy időre. A legfrissebb benyomást azok a spanyol utasok tették rám, akik a francia állomásokon felszálltak a vonatba. Lármás, erőszakos emberek voltak tele batyukkal és mindenféle cók- mókkal, akik talán mint ven­dégmunkások dolgoztak Fran­ciaországban, vagy egyszerűen vásárolni mentek át pere- puttyostól. Veszekedtek, lökdö­sődtek, még a folyosón sem lehetett lépni tőlük, szünet nélkül fogyasztották az elemó­zsiát a csomagokból és pilla­natok alatt megtöltötték sze­méttel az addig ragyogóan tiszta vonatot. Irunban a vám- vizsgálat után ez a vagy 150— 200 emberből álló sokaság nyomtalanul felszívódott. Az utcákon csendes, tiszta, ren­desen öltözött férfiak és nők sétáltak. A kirakatokban ren­geteg áru, mely ha nem is érte el a francia vagy nyugat­német termékek színvonalát — meglehetősen szépnek és vá­lasztékosnak tűnt. A város modern és rendezett, mind amellett magán viseli a déli jelleget. A nyüzsgő em­bertömeg az utcán, felnőtt, HUN gyerek egyaránt, az élelmiszer- üzletek primitív zsúfoltsága és áruösszetétele, na meg a mo­dern nagyvárosokhoz^ illő fé­nyek hiánya. Mindenkitől azt hallottuk itt­hon és a nyugati országokban egyaránt, sőt különböző gaz­dasági szakirodalomban vagy turisztikai leírásokban is azt olvashattuk, hogy Spanyolor­szág Európában a legolcsóbb. Ezt mondták párizsi barátaink is, akik minden évben egy hónapot a spanyol tengerpar­ton üdülnek. Mi az árakat nem tartottuk I olcsónak. Később aztán Olasz­országban kiderült, hogy az 1 árak mégis csak olcsók vol- 1 tak, különösen a szolgáltatá- I sokat illetően. Összehasonlítá­sul hadd mondjam el, bogy Madridban egy elegáns pan­zióban szép két ágyas, erké- lyes, melegvizes, közös fürdő­szobás szobát kaptunk a bel­városban, két személyre regge­livel 3,5 dollárért. Velencében szezon után egy tizedrendű panzióban udvarra néző. hideg szobát kaptunk reggeli nélkül ugyanennyiért. Vagy egy komp­lett ebéd előétellel két sze­mélyre 3 dollárba került Mad­ridban, viszont egy turista menüért Olaszországban ugyan­ennyit kellett fizetnünk. A szolgáltatott ételek mennyisége és minősége között óriási kü­lönbség volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom