Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-06 / 206. szám
utmammt ni cites to 1969. szeptember 6. Hévize rokon a Hajdúszoboszlóival Törökkoppánytól délre — Igáitól nem messze — Csesznie pusztán az erdőben van egy kút. Még ma is törökkút- nak hívják. Ügy vélik, valaha a törökkoppányi szandzsákbég kedvenc fürdőhelye volt. A fürdőkultúra nem mai keletű tehát ezen a vidéken. Szép múltja van — mégha félig- meddig a mesék ködébe vész is. És szép jövője van, amit most alapoznak — például Igaion. Kurucz Pál Villámok — páncélköpenyben Valahol, egy repülőtámaszponton Mindent elsöprő rakétaeső — Gépágyú-tüz zuhanórepülésből Bemutatkoztak a magyar vadászrepülők ! • • • Három órán keresztül való- i ságos légiháború dúlt a közel- j múltban hazánk egyik legje- | lentősebb repülőtámaszpontjának légterében: a magyar vadászrepülők — a Néphadsereg történetében első ízben —^bemutatót tartottak az újságírók népes csoportja előtt. I A kötelék már csak aprócska pont volt az égen, amikor a mennydörgésszerű hangrobbanások megreszkették a földet. Tehát megkezdődött. Először két gép tűnt fel, aztán újabb kettő. Az őrjárat hihetetlen magasságban érte el a parancsban megjelölt körzetet, de aztán . hirtelen egészen alacsonyra ereszkedett: úgy látszik a határsértő már csak a mélyrepülés lehetőségeiben reménykedik ... Elfogás a fák felett A százhúsz-százötven méteres magasságban elhúzó „ellenséges” gép néhány másodpercig talán biztonságban érezheti magát: a lokátorok fáradhatatlanul kutató sugárcsápjai „elakadnak” a fákban, távoli épületekben, az elfogó vadászok szeme elől azonban PÓDIUM Híre terjed Igainak Somogybán már évek óta nagy keletje van Igainak. Ka posvárról már többen járnál oda, mint Csokonyavisontár; — persze elsősorban a jobl közlekedés miatt, de nyilván, valóan elsősorban a kitűnc melegvíz miatt. Somogy nagy bánata, hogj nem sok szerencséjük volt a2 olajjal. A siófoki olajközpontban is csak a csővezetékekre ügyelnek, egy-két gázkút települt a Dráva mentén, de valóságos olajipar nem fejlődhetett ki. Ahol fúrtak, jóformán csak vizet találtak. De milyen vizet! Ez pedig Somogy nagy szerencséje. Még ha manapság túlzásként hat is, hogy Igáit a magyar Pöstyénnek titulálják — ámbár ez a túlzás is megbocsátható, hiszen akit ' meggyógyított a víz, méltán eshet túlzásokba is — a melegvizek jövője kétségtelenül óriási. Csokonyavisonta csinos fürdővé fejlődött a húsz évvel ezelőtti vizesárokból, Csiszta-puszta is majdcsak jut valamire — a híre máris nagy — és az igali termálfürdő jövendő körvonalai is szépen I ’bontakoznak már a látogató előtt. Maga a fürdő egészen fiatal. 1947-ben fúrtak itt olajat keresve, de helyette 651 méter mélységből 81 Celsius fokos melegvíz tört fel. 1958-ban nyílott meg a termálfürdő. Vize alkáli-kloridos és hidrogénkarbonátos hévíz, amely jo- did -ion tartalmánál fogva a jódos vizek csoportjába sorolható. Nagy sótartalma intenzív biológiai hatást kölcsönöz a víznek, ami fokozott gyógyító hatásúvá teszi. Elsősorban reumás mozgásszervi betegségek, sérülések utáni keringési zavarok, ízületi bántalmak és krónikus gyulladásos nőgyógyászati bántalmak esetén javasolják az igali vizet, amely összetétele tekintetében közeli rokonságban áll a hajdúszo- boszlói hévízzel. Azt. hogy milyen rohamosan fedezik fel Igáit a látogatók, álljon itt néhány számadat: 1962-ben 24170 fürdővendég járt Igáiban. 1966-ban 82 657 vendéget számoltak, 1968-ban pedig 132 019-et. Az idén biztosan újabb csúcsot ér el a látogatók száma. No persze ma már megfelelő ellátás, jobb közlekedés és több medence is várja a látogatót, mint tíz évvel ezelőtt. Néhány év múlva pedig bizonyára a mai kép emléke tűnik majd nagyon távolinak, ha felepul a fürdővel szemközti domboldalon a víkendtelep. Ha felépülnek majd a ma még éppen csak a földből kibújó hétvégi házak sorai, egyszeriben barátságosabbá válik a fürdő környezete is, valóban fürdővárosi légkör fogadja majd a látogatót. Egy bizonyos, Igái vízzel bírni fogja a legnagyobb arányú fejlesztést is. A kút az ország egyik legtermelékenyebb hévíz kútja. Talán a büki kutat lehet hozzá hasonlítani, Napi termelése jelenleg 500—600 köbméter, de gyakorlatilag annyi vizet lehet kitermelni. amennyi szükséges, csupán a kompresszorkapacitáson múlik minden. Gyógyintézet még nem működik Igáiban. Az SZTK úgy hasznosítja a fürdőt, hogy naponta autóbuszokkal szállítják ki a betegeket Kaposvárról, este pedig viszik őket vissza a megyeszékhelyre. Mégis a fürdő a gyógyhelyek komolyságával fogadja a vendéget. Csend és nyugalom vár a medencékben — igaz, hétköznap nem túl sok a látogató. A sétányokon főleg az idősebb korosztálybeliek szállják meg a padokat csöndes diskurzusra. A fiatalok úgy látszik inkább elszaladnak a Balatonra. Hiszen nincs messze innét, csupán 45 kilométer. így hát nincs labdázás, táskarádió is alig akad. A fürdésnek Is szertartása van. Óvatosan kell a meleg vízbe ereszkedni, nem belezsuppanni, jól megmártózni, azután elülni á medence szélén, hadd járja át a testet a víz. Fürdőzés után pedig el lehet heverední nagy melegben az árnyékban, szívni azt a fenséges levegőt, ami a szomszédos szőlőkből, gyümölcsösökből érkezik. SZINKRON. Dumas világhírű regényének új feldolgozásában, a Modern Monte Cristo című francia—olasz filmben a Mor- cerf-et alakító Raymond Pellegrin hangját Bánffy György, a Caderousse-t alakító Jean Saudray hangját pedig Kézdy György hangjával szink-. ronizálták. * "VENDÉG-ACHMED. Szabadi József, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese vendégként alakítja a mostani évadban a Szolnoki Szigligeti Színházban Fall Leo: Sztam- bul rózsája című operettjének férfi tenor főszerepét, Achmedet. Szabadi József ezt a szerepet eddig négy primadonnával összesen 123 alkalommal játszotta. * VLRIKA. Pécsett és a Dunántúl nagyobb városaiban mutatja be a színház operaegyüttese Verdi Álarcosbál című alkotását. Ebben Ulrika szerepét a hosszabb távoliét után visszatért Mészöly Katalin énekli. (Képünkön a művésznő). Ttállagott az öregember. A bot nem a markában ért véget, hanem kinyúlott vagy két arasszal. Birkák keresztapja, kutya és betyárriasztó volt valaha. Kis korcs, lilásdrapp kutya ugrándozott előtte. Kicsi kutya volt, de mégsem komolytalan. Képén tükröződött a célját vesztett hivatástudat. így ment a múltból ittmaradt öregember mellett a lilásszínű kicsi kutya. Az öregember csizmája is furcsa volt. Nem régi csizmadiák remeke, csak egyszerű, célszerű lapos csizma, öregöreg fazonnal. Az öreg messzenéző, nagyon világosszemű volt. Látszott rajta, hogy sokat nézte a fű növését és a hangya futását. A haja ősz, de még szőkének látszó. Sokat égette nap, esett rá eső, verte szél. Kinn állt az időn és az aszalta ilyenné. Kalapja kanászkalap, olyan, mint az öreg cseperke gomba, aminek a teteje piszkosszürke és az alja sem tintafekete már. Nem olyan, mint a meg- ázött és lekonyult kalap, hanem mint amit az idő hajlított meg, a könyörtelen évek, amik mindent meghajlítanak és komollyá tesznek. Nincs szomorúbb. mint egy állandóan nevetgélő öregember és egy fiatalnak tűnő öreg kalap. Ez nem ilyen volt. öreg és komoly, mint a vénülő diófa ága, az őszi nád, az öreg falusi házak. Ment ebben a kalapban az öregember, furcsa, elnyújtott lépésekkel, mintha göröngyök, vakondtúrások között botologna. Úgy ment az aszfalton, mint a pusztán. Idegen anyagban lé- pet:, hiába ismerte évek óta, nap, mint A BOT, AZ MEQ A nap az út minden kövét. Cserzett, komoly és mégis ravaszkás arca volt, sok magányban kieszelt tréfa gomoly- gott ki vonásaiból. A gyerekek megfordultak utána, nem gúnyolódva, inkább meghökkenten, mint akik még ilyet nem láttak. Élnek még ilyen öregek falusi házakban, akik gyerekkorukban nem láttak vonatot, autóban sohasem ültek és minden ruhadarabjuk, ha külön látja őket az ember nevetséges, de így együtt mégis szívszorítóan megható, Egy nyomtalanul eltűnt világ megkövesedett emlékei, amin nem lehet mosolyogni, mert rájuk rakódtak az évek, mint a vasút melletti házak falára a korom, levakarhatatlanul és véglegesen. így ment az öregember az enyhén lilaszínű kutyával, a hosszú bottal, mintha nem ötven év távlatából, hanem az idők mélységéből baktatott volna elő. Arra gondoltam, hogy negyven év múlva közülünk is igy mennek majd egyesek végig az utcán és a gyerekek így fordulnak utánuk. Azok a gyerekek, akik ugyanazok lesznek, mini most a mieink és mégis mérhetetlenül mások. így jövünk elő egy ismeretlen világból, ahol a ruhát még mosásba kellett adni, az asszonyok tányérokat mosogattak és fekete, kormos kővel fűtöttek. ÖREQEMBER, KUTYA Iskoláskönyvekben mesélnek majd rólunk, hogy valaha féltünk a háborútól, attól, amiről csak régi könyvek mesélnek majd. így megyünk majd este végig az utcán, sietünk özönvízelőtti furcsa cipőinkben, amihez magunk sem tudjuk miért ragaszkodunk. A gyerekek majd összesúgnak mögöttünk: — Nézd, ez látta az első műholdat! — Ez az öregember — mondja a másik — még látott lovat, sót ült is rajta. Ha valamit le akart írni, akkor elővette a papírost, meg egy fekete rudat és esténként sáros lámpa fénye mellett körmölt. így beszélnek majd rólunk és szeretnének nevetni, mert furcsák leszünk és nem mernek, mert úgy lesír rólunk az idő, mint erről az öregemberről, a fucsa lilaszínű kutyáról, a hosszú botról és a nevetséges és mégis komoly öreg kalapról. Néznek majd ránk kicsit ijedten és nagy nagy tisztelettel és irigykednek is. Mi akkor nagyon büszkék leszünk, mert nem tehettünk ugyan mást, mint éltünk, de egy olyan korban, amilyenben a világon soha senki nem élt, a legizgalmasabban és legérdekesebben. Szőllösy Kálmán így sem menekülhet. Minden egy pillanat műve: egy deltaszárnyú géppár átszakítja a fellegeket, nagy ívben a menekülő mögé kerül, s aztán már a fegyvereké a szó ... Csend lesz, a légtér újra üres. A civilek az égbefúródó kondenzcsíkokat nézik, Kovács ezredes az óráját: ha mindez éles helyzetben történik az idegen gép már valahol mélyen a földbe fúródva füstölög. A fotó-géppuskával leadott sorozatok pontosságát műszerek jelzik, nincs kétség, a járőr maradéktalanul végrehajtotta feladatát. A hangszórók a bemutató következő eseményét ismertetik, lélegzetnyi időhöz jutunk. I — Milyen magasságot érhetnek el ezek a gépek ...? — A húszezer méter csak egy jel a magasságmérő műszeren ... — És milyen mélyre ereszkedhetnek? — Ha kell, egész a fák csúcsa fölé. A II. világháború gépei a lehető legmagasabban szálltak; biztonságot csak a felhők, s az óriási távolság adhatott. Most a „mélység” az egyedüli garancia: 120—150 méterre — szuperszónikus sebesség mellett —, nemcsak rakétával, de légvédelmi ágyúval se lehet lőni. Az alacsonyan támadó gépek ellen egyetlen hatásos fegyver van, a vadászrepülő. A győzelem tehát nagyrészt az idegeken múlik... Rakétaeső A felhőmagasság 2100 méter, a felhőtakaró átlagos vastagsága 190. A szélsebesség 30 kilométer/óra. A látási távolság 7 kilométer. A deltaszárnyú század elszakad a földtől: cél egy távoli repülőtér. A felszállás pillanatában a pilóta többnyire még semmit sem tud feladatainak részleteiről, a föld azonban egy „percre” sem hagyja el: a repülésvezető — á rádiólokációs rendszerek és rádió adó-vevők útján —, a sztratoszférában is mellettük marad. A felderítés adatai alapján megkezdődik a megsemmisítésre váró célok felosztása. 191-es 4-es cél, 185- ös, 3-as, 210-es 2-es... A hihetetlen távolságból érkező hangok acélos recsegése talán a leghatalmasabb erőforrása a pilótának. A föld látja, a föld őrzi. Aztán megszólal a vezérgép: Célok alattam... Vendéglátóink közben elsorolják a gépek legjellemzőbb adatait. Az első kötelék MÍG —15-ös, a második MÍG—21- es gépekből áll. Szuperszónikus vadászok, minden időbeni feladatok végrehajtására. Az éjszaka, a vihar sem akadály. Hatótávolságuk többezer kilométer. Fegyverzetük: automata célzóberendezéssel ellátott gépágyúk és — természetesen —, rakéták ..: Elsőnek a vezérgép csap le. A földön lapuló ellenséges gépeket eltakarja a láng és a por: célba ért az első köteg levegő-föld rakéta. A minimális magasságban támadó gépek követése egyszerűen lehetetlen: az ember a fejét se tudja elég gyorsan utánuk fordítani, nemhogy az ágyúk csövét... Arc — a szkafander mögül A másodperc tízed, sőt század részének is perdöntő súlya van. Talán nincs is idő arra, hogy a pilóta végiggondolja a helyzeteket: a korszerű háború a sok évi munkával kialakított reflexek harca. A sebesség — adott helyzetben —, meghaladhatja a hang- sebesség kétszeresét, s a rakéták még ennél is gyorsabbak ... Szilágyi László vezérőrnagy, a honi légvédelem parancsnoka, mosolyogva hallgatja a kérdéseket. Magánélet? Nem, az nem sok van. Ital? Részeges pilóta fiaár régóta csak a hatásvadász háborús filmekben fordul elő. Iskolai végzettség? Egyetem, illetve főiskola, természetesen. „Kifutási” idő? Hát, erről a legnehezebb szólni... A sebességnek, szédületes magasságnak, ára van. Az előbbi kötelékben volt egy főtiszt, negyvenkét éves. Hát ő már „nagyon” öreg. Kissé elkomoro- dik: ilyen a repülőélet. Igaz, a földön is sok murika van, a jól képzett tiszt számára mindig van feladat, dehát mégis... Fiatal tisztek is állnak mellettünk: számukra mindez hihetetlen még kissé. Hogy egyszer ők is ...? Nem, az nem lehet. Baranyai ismerős is akad: Höfner Kornél főhadnagy. — Palotabozsoki vagyok, s a Nagy Lajosban végeztem ... Huszonhat éves, MIG-gépe- ken repül. — Ilyennek képzelte...? — Nem, az ember csak any- nyit tud gyerekkorában, amennyit.régi könyvekben olvas ... — Szebb? — Igen, ennél szebbet talán elképzelni se lehet. Örökös készenlét Hatalmas pusztaság közepén állunk, balra aprócska erdősáv, előtte_ ellenséges csapatok menete. Autók, páncélkocsik, lokátoros egységek, üzemanyagszállítók, tüzérek. Nem, nem makettek ... A több hullámban támadó vadászgépek elsőként a fegyvereket semmisítik meg. Gépágyú- és rakétasorozatok. A 800—1000 kilométeres sebességgel lecsapó gépek az utolsó pillanatig láthatatlanok: eltakarja őket az erdősáv. Az ágyúk csöve félrebillen, az üzemanyagszállítókat narancs- sárga láng fogja körül. A második támadási hullám a járműveket semmisíti meg. A gépágyúk lövedéke több méter magas poroszlopokat ver a földbe. A találatok hihetetlenül pontosan ülnek: a MIG- ek rendelkeznek a világ legtökéletesebb célzókészülékeivel. A pillanatok alatt bekövetkező pusztítás látványa borzalmas, bár tudjuk, azok ott a távolban kiselejtezett roncsok, s élőlény — sok kilométeres körzetben —, egyetlen egy sincs. De aztán lassan kiszorul az emberből ez a furcsa, zavart érzés: ez a mi földünk, a mi hazánk, s az ott az ellenség ... Helikopterek jönnek: rakétaeső zudul a tájra, aztán csend lesz, elvonulnak a gépek. Szilágyi vezérőrnagy a sajtósáforba invitál bennünket: a honi légierő és légvédelem parancsnoksága készségesen válaszol az újságírók kérdéseire. Pilóták érkeznek: tőlük is lehet kérdezni. Titok? Persze hogy van. De nem a sajtó, s legfőképp nem a nép előtt. Ha mégsem beszélünk valamiről az csak azért van, hogy illetéktelenek meg ne tudják. A tábornok cigarettára gyújt, elgondolkozva fújja a füstöt. Azt írják meg az elvtársak, kérem, hogy az erőfeszítések nem voltak hiá- bavalóak: a Magyar Néphadsereg — s benne a légi-, rádiólokációs és rakétacsapatok —, minden tekintetben elérték a kor színvonalát, s örökös készültségben élve képesek és készek arra, hogy maradéktalanul teljesítsék feladataikat. Békés Sándor Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: változóan felhős idő, inkább csak délen még néhány helyen futóeső. A reggeli órákban párásság, egy-két helyen köd. Gyenge, napközben mérsékelt, változó trányiS szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—15, legmagasabb nappali hőmérséklet 20—* 25 fok között. i
